Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-09 / 32. szám
KISÁLLATTENYÉSZTÉS Alapvető tudnivalók a takarmányról és takarmányozásról E cím alatt tárgyal egyes takarmányozási kérdéseket az amerikai Helsdorf Nelson tenyésztőcég — a nálunk Is Jól Ismert nick-chlck tojóhibrid tenyésztője — egyik legutóbbi háziújságjában. Olyan kérdésekre ad választ, melyeket — mint ahogyan a közleményben Írják — gyakran tesznek fel a termelők a szakembereknek. Ezek közül néhány kérdést és választ Idézünk. — Javulhat-e a termelési eredmény, ha a takarmány vitamin- és ásványianyag-tartalmát növeljük? — Nem, hacsak a takarmány összeállításában nincs már eredetileg is kevés ezekből az anyagokból. A takarmányszabványokat készítő szakemberek mindig megtetézik az optimálisnak ítélt szükségletet az állat esetleges túllgényére számítva, ami magasabb termelés vagy más környezeti okok következtében keletkezhet. A túlzott mennyiségű vitamint és ásványt anyagot az állat kiüríti szervezetéből és ezáltal veszendőbe megy. — Szükséges-e a takarmánykeverékek dúsítása zsírral? — Annak eldöntése, hogy ez szükséges, Illetve kívánatos-e, csupán az dönti el, hogy mi gazdaságosabb: a zsírral való dúsítás, vagy az alapanyagok olyan megválasztása, amely a zsír adagolását feleslegessé teszi. Az energiatartalom szempontjából ítélve a zsír értéke a kukoricáénak mintegy 21/2-szerese. Ha magas energiatartalmú takarmányt kell előállítani a zsír hozzáadásával a megfelelő energlaszlnt könnyebben elérhető. Előnye ennek az is, hogy csökkenti a takarmány porzódását, továbbá, hogy a zsírozott takarmány tablettázása során a tabletta (granulátum) erősebb, Jobban ragad, és kevésbé porlik. Helytelen takarmányösszeállítás esetén kis mennyiségű zsír hozzáadásával is felborulhat az energia-aminosav egyensúly; az állatok a túlzott energiafogyasztás következtében elhíznak. — Szükséges-e a takarmány összeállításának módosítása téli, illetve nyári áttéréskor? — Téli időben a tyúk több takarmányt eszik, hogy fenntartsa testhőmérsékletét — vagyis több energiára van szüksége. Ha ezzel együtt a szükségletén felül eszik fehérjét — ami mindig drágább —, akkor bizonyos mértékű pocsékolásról beszélhetünk. Ezzel szemben — nyáron a tyúk takarmányfogyasztása csökken, mert a meleg miatt kevesebb az energiaigénye. Ekkor az a veszély támadhat, hogy nem Jut elegendő fehérjéhez. Ez általánosan ismert tény, és indokolja, hogy a téli és nyári takarmányozásnál Igazodjunk a tyúk igényéhez. Helyes tehát a takarmányösszetétel módosítása. Annak megítélése azonban, hogy ez a módosítás milyen mértékben szükséges, a helyi Ismeretek nélkül nem lehet pontos. Jól ellenőrzött termelési viszonyok között, ahol a hőmérséklet változása nem lényegesen különböző, a takarmány összeállításának változtatására esetleg nincs Is szükség. — Hogyan kell takarmányozni az állatokat nagy melegben? — 30 °C-os kánikulában a tojótyúkok képtelenek fenntartani a már elért termelési szintet, és a tojás héjának minősége Is romlik, függetlenül a takarmány minőségétől. Az egyetlen mód, amellyel ezt a hátrányt némileg csökkenteni tudjuk, az állatok hűtése. A megfelelően koncentrált takarmány adagolásával elérhetjük, hogy ama napszakban, amikor a tyúk egyáltalán nem hajlandó enni, több tápanyagot erőszakolunk bele a termelés fenntartása érdekében. Bőséges és megfelelő hőmérsékletű, tiszta víz Juttatása a legjobb hatású ilyenkor. — Meddig tárolható a takarmány veszteség nélkül? — A gyakorlatban számos takarmány alapanyagot", szemfélét évekig is tárolnak megfelelő körülmények között anélkül, hogy béltartalmuk lényegesen veszítene értékéből. A leggyorsabban bizonyos vitaminfélék (A, D, E) vesznek el, azok, amelyek oxigénnel egyesülhetnek nedvesség és hő hatására és így felhasználhatóságuk tönkremegy. Csaknem minden takarmány összeállításban van azonban ma már bizonyos kémiai anyag — ezt nevezik antioxidánsnak —, amely ezt a folyamatot lassítja. Kísérletileg az antioxidánssal ellátott takarmánykeveréket hat hónapon át melegben és nedves tárolási körülmények között tartották, és a vitamintartalomnak" csupán 10 %-os csökkentését észlelték. Ezért állíthatjuk, hogy az antioxidánssal ellátott és megfelelő körülmények között tárolt takarmány hat hónapig nem veszít észrevehetően értékéből. (VB.) «ok háztáji baromfitartó alkalmáz már nálunk is korszerű tartásmődot, de ma még sokkal többen éjszakára hagyományos kisebbnagyobb ólakban zárják állataikat, s ott bizony a mikroklíma többnyire rossz. Sok ólon ugyan Jó nagyok az ablakok, esetleg a légtér is majdnem megfelelő, de a légcserével baj van. A baromfinak tizenhatszor gyorsabb az anyagcsereforgalma és így az oxigén szükséglete is, mint a szarvasmarhának, s így nem csoda, ha sok friss levegőre van szüksége, a Jó emésztés és a kellő termelés érdekében. Gyakori esetben az ajtón belépve nem is érezzük, milyen elhasznált a levegő, mert az ajtó szellőzői és az ablakok közelében elegendő a friss levegő. Az állatok ülőhelyén szorul meg a levegő, s válik fülledt meleggé, párássá, magas ammónia- és széndioxid-tartalmúvá. Ne sajnáljuk ezért a fáradságot, közelítsük meg az állatok ülőhelyét, s csak ha reggel, kiengedés előtt is a magunk számára is megfelelőnek érezzük a meleget és nem kellemetlen a szag ott is, ahol az állatok éjszaka ülnek, akkor nyugodhatunk meg, hogy nincs semmi ba], baromfiólunk légcseréje kielégítő. A tyúkok maguk is „megmutatják“, megfelelő-e alvóhelyük mikroklímája, mert ha nem, igyekeznek éjszakára máshol elhelyezkedni. Nálunk például két baromfiól van. Az egyik egy 20 évvel ezelőtti típusú, 50 férőhelyes, délre néző, egy nagy ablakkal ellátott 61, a másik pedig ennél nagyobb, 2 sertésőlból alaki-Baromfiálak légcseréje és az egészségi állapot tottuk át a tyúkok számára. Ez utóbbinak egyik oldalán 3 nagy ablaka, illetve szellőző felülete van, tavaly már a tetőre Is csináltunk szellőző kürtőt és mégis: 150 tyúk is képes volt inkább bezsufolódnl a kisebb ólba, s a nagyobbikba alig ült 50— 60. S amióta ezt az ólat is használjuk, minden ősszel fellépett a nátha, s mindig ebben az ólban kezdődött. Ez idén az új állomány betelepítésének estéjén felmásztam e nagyobb ól magaslati részére, a sertésólak feletti padlástérre megnézni: nem nyomják-e agyon egymást a Jércék a sarokban. Elképesztett, mekkora hőség volt itt már este, mert teljesen megszorult itt a levegő, a nyitott ajtók ellenére is, holott az ól melletti felében friss volt. Másnap este a tyúkok nagy része a kisebb ólba akart ülni, ott még betelepítés előtt vágtunk az ajtón egy körülbelül fél m2 területű szellőzőnyílást és így ezen és a nagy ablakon át eléggé Jó a légcsere. Ök ugyanis még „nem tudták“, hogy aznap már kibontottuk az oldalfalat a sertéstyúkól magaslati részén, s majdnem 1 m2-es szellőző felületet létesítettünk (természetesen dróthálóval). Azóta megtapasztalták, hogy ott is Jobb lett a légcsere. Most már ebbe az ólba ül be 150—160 baromfi, s a másikba csak 60—70 — a légcsere tehát most ebben az ólban jobb. S érdekes megfigyelni: hogyan helyezkednek el. Oda húzódnak, ahol jól hozzájutnak a friss levegőhöz, az emeleti részt hátulsó zúg-része pedig teljesen néptelen, noha ott vannak a legkényelmesebb ülőlécek. A fülledt, párás 61 a betegségek’ melegágya. Gyengül az állatok ellenálló-képessége, fellép a nátha, a különböző légzőszervi betegségek, gümőkór, himlő, stb. stb., sőt a kolera is. Sok asszonytól hallottam már a panaszt: „soha még ilyen sok szép aprójőszágom nem volt, mint ez idén, és éppen most puszította ki a kolera“. Az elégtelen légcsere folytán rossz az emésztés, a takarmányértékesités, a termelés, s ez mind-mind a mi kárunk lesz. A hideg, szeles téli napokon ugyancsak ügyelni kell, nehogy huzatban üljenek az állatok. A 3 m/perc-nél nagyobb levegőmozgás káros a baromfi számára. Ugyanakkor a megfelelő légcsere ilyenkor is fontos, mert a szellőzetlen ólban megnő a levegő relatív páratartalma, s a párás meleget — de a párás hideget is — nehezebben viselik el az állatok, mint a megfelelő páratartalmú, egyébként ugyanolyan hőmérsékletű levegőt. Elegendő friss levegő nélkül befüllednek, s reggel kiengedve a szabadba, a hűvös levegőn könnyen megfáznak. Az enyhe náthával legyengített ellenállóképességű szervezet könnyen esik áldozatául a különböző kórokozók betegítő hatásának. Ajánlatos reggel kiengedés előtt először alaposan kiszellőztetni az ólat, hogy megszűnjön a nagy hőmérsékletkülönbség az ól levegője és a külső levegő között. Cs. J. g SZABAD FÖLDMŰVES Kanadai tyúkok Magyarországon Az egyik legelterjedtebb tojóhibrid, amit a nagyüzemi tojóházakban és a háztáji gazdaságokban egyaránt megtalálunk, a Kanadából importált Shaver Stareross 288. A könnyű tojóhibridek közé tartozik, hiszen súlya két kilón aluli. Évi tojáshozama 230— 250. Kevés takarmányt fogyaszt, ezért is kedvelik a baromfitartók. Az országban található Shaver tojóhibridek szülei a bári baromfitelepen leltek otthonra, ott folyik a tenyésztés, a keltetés, onnan szállítják a naposcsibéket az ország minden részébe. Eredetileg nagyüzemnek szánták ezt az igényes tojóhibridet, a háztáji baromfitartók viszont olyan kiváló eredményeket értek el és érnek el velük, hogy az a szakembereket is meglepi. A dunántúli megyék háztáji baromfitartói, valamint a nagyüzemek szerte az országban megkedvelték e hibridet gazdaságos termeléséért s szívesen állnak üzleti kapcsolatban a tenyésztő bári baromfiteleppel, amely korrekt, segítőkész, pontos üzletfélnek bizonyult. A Shaver tyúkok egyre nagyobb kedveltségének legdöntőbb oka, hogy kevés takarmányból állítanak elő egy-egy tojást (180—200 grammból) s a takarmány igen fontos tényezője a tyúktartásnak. Az 1987. augusztus 5-én kiadott hivatalos teljesítményvizsgálat adatai szerint e téren, valamint az egy tyúkra jutó tojástermelés szempontjából is a vizsgálaton résztvett valamennyi fajtát és hibridet lehagyták. Érthető tehát, hogy a bári baromfitelep, amely tenyésztési és étkezési tojástermelési feladattal indult, teljesen áttért a tenyésztojás termelésére. Ilymódon vált lehetségessé, hogy idén már négy miiliú tojóhibrid jércecsibét órtékesített. Nagy ntat tett meg a tyúktenyésztés Magyarországon, amíg eljutott a tojóhibridhez, köztük a Kanadából származó Shaver Starcross 288-as elnevezésűhöz. Talán mondani sem szükséges hogy a háztáji baromfitartó, aki ma tojóhibridet vásárol, tyúkjainak korszerű ólat rendez be, világítási programot készít, keveréktakarmányt etet, megtervezi az állományváltást, a legmagasabbszintű szakkönyvekből szerzi a korszerű tyúktartás genetikai, élettani, takarmányozás, technológiai tudnivalóit, nem hasonlítható tíz-húsz évvel korábbi elődjéhez. Minden tojásfogyasztő hasznát látja ennek, hiszen egész évben bőven van tojás. Or. Gonda Irén • • Oniiaió, nyíllak részére Sok tenyésztő gondolt már arra, hogy nyulainak automatikus itatót készítsen, de a megvalósítástól, a bonyolultságtól félve, legtöbbször elállt. Pedig aránylag egyszerű megoldás kínálkozik. Ennek vázlatos rajzát közöljük. Ha az itatót vízszintesen építjük, 15—20 cm magasan álljon az ól padozata felett, 45 °-ns elhajlás esetén 28—30 cm legyen a magasság. A csövet az ól külső szélén vezessük. A légbuborékok elvezetésére szolgáló szellőző a tartálynál is magasabbra nyúlik. A teli csapot (60—90 cm a padlószint felett) üzembehelyezéskor nyitva kell hagyni, amikor a víz már kifolyik rajta, elzárjuk. A leeresztő csapot fagyveszélykor a víztelenítésre használjuk. Erre akkor is szükség van, ha melegítő berendezést szerelünk fel. Melegítéshez a csőbe helyezhető szigetelt izzószálat kell használni. Az itató készítéséhez tizenkét vagy húsz mm átmérőjű galvanizált acél- vagy műanyagcsövet használjunk. Ügyelnünk kell arra, hogy a csövek teljesen egyenesek, horpadásmentesek legyenek. A fűtőszálat a hálózati áramra ajánlatos rákapcsolni, egyszálas vezetéken. A vízbe merülő fűtöszálnak teljesen szigeteltnek kell lennie. A fűtőszál meggátolja az ivóvíz befagyását —17 C hőmérsékletnél is, ha a ketrecek zárt épületben vannak. 1989. augusztus 9. A pecsenyekacsák jól érzik magukat a víz partján
