Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-09 / 32. szám
TERMELÉSI TAPASZTALATOK HOGYAN TOVÁBB? — Mik a szakosítás lehetőségei, tormái és szerepe a mezőgazdasági vállalataink Jelenlegi fejlődési fokán — tettük fel a kérdést a Dunaszerdahelyl Járási Mezőgazdasági Társulás közgazdasági főosztálya vezetőjének. Válasza a következő: Voltak évek — méghozzá nem is kis számban —, amikor hozzászoktunk a közgazdasági problémák leegyszerűsített értelmezéséhez és kialakítottunk magunkban egy olyanfajta Illúziót, mintha a tervgazdálkodás problémamentes, minden kérdést önmagától megoldó rendszer lenne. Megszoktuk, hogy a dolgok értékelésénél mindig csak a bizonyítani kívánt Jelenségnek megfelelő oldalt emeljük ki, s hovatovább úgy festett, íiogy a komplex érintkezési készség helyett létrejött az a gyakorlat, amely akár megrendelésre, ugyanarról a dologról egymással szöges ellentétben állő következtetéseket tudott levonni. Időről időre újabb és újabb fogalmak merültek fel, melyektől csodát vártunk. Mivel azonban az élet a valóságban nem volt ennyire egyszerű, sőt, egyre összetettebb kérdéseket vetett fel, az elmélet egyre távolodott a gyakorlattól, s kialakult az a paradox helyzet, hogy a szakirodalom és szaksajtó hasábjain agyontárgyalt kérdésekből a gyakorlatban alig valósult meg valami, s ami történt, az sem igazodott az elméleti feltételezésekhez. Tipikus példája ennek a szakosítás és a termeléskoncentrálás esete. Könyvtárakra menő már azon publikációk száma, melyek e kérdést tárgyalják, de a gyakorlati eredmények távolról sincsenek arányban vele. A kérdés tárgyalásánál mindenki a pozitív elemek kiemelésére törekedett, s vonakodott megvizsgálni, — még kevésbé megmondani — olyan objektív tényeket, hogy például a szakosítás az üzemi kockázat emelésével és a kockázatnak a szakosított ágazatra történő összpontosításával jár. Az üzem sorsa egy ágazat sikerétől vagy sikertelenségétől válik függővé —, a siker pedig nemcsak belüzemi, sőt túlnyomóan éppen üzemen kívüli tényezőktől, mint az áralakulás, értékesítési feltételek stb.-től függ. Általában figyelmen kívül marad a szakosítás és a munkaerőhelyzet, illetve a foglalkoztatottság kapcsolata, noha a problémák megkerülése, vagy elhallgatása nem jelenti egyben azok létezését, vagy megoldását. Oj időszak előtt állunk, s tisztáznunk kell a további fejlesztés útjait. Bármennyire érvényesek is a szakosítás kérdésének eddigi kezelésmódjáról elmondottak, akarva, nem akarva újra vissza kell térni a kérdéshez, és minden vonatkozásban fel kell dolgozni. Melyek azok az okok, amik ezt megkövetelik? Elsősorban a gazdaságosság emelésének szükségessége. Noha az új irányítási rendszerrel bevezetett terményárak Javították a Jövedelmezőséget, a mezőgazdasági — főleg az állattenyésztési — termékek többsége alacsony rentabilitású s a Jövedelem — költség mérleg nem kielégítő. E viszony módosítása két irányból lehetséges: vagy az árak oldaláról, vagy a költségekéről. Mivel az értékesítési árak egyoldalú emelésére sok kilátásunk nincs, számunkra gyakorlatilag csupán a költségcsökkentések útja marad. Ez viszont mindenekelőtt az alkalmazott technológia függvénye. Számottevő költségcsökkentést csak olyan technológiától várhatunk, melynél lényegesen csökken az élőmunka-szükséglet, s olcsóbbá válik a takarmányozás. Mindez a jelenlegi univerzális, mindenttermelő üzemprofilban nem oldható meg, — viszont nem nyújt biztosítékot a megoldásra az eddigi értelemben vett szakosítás sem, mivel a technológiában nem tud döntő változásokat eszközölni, s főleg nem tudja biztosítani a takarmányköltségek erőteljes csökkentését. Ezen kívül a szakosítás kizárólag csak az őstermelői tevékenység körére korlátozódott s nem vonta le azt a következtetést, hogy az összpontosított és szakosított nagyüzemi termelés szükségképpen igényli a termékek finalizálásának piacképessé előkészítését és legalább részleges feldolgozásának elvégzését is. A modern értelemben vett mezőgazdaság nem csupán nyersanyagtermelő, s ellenkezik mind az üzemi, mind a társadalmi érdekekkel, hogy a feldolgozás a termőhelytől távol, szállítási költséggel és a szállításból adódó hátrányokkal terhelten történjék. Mivel a szakosítás valamely termék elsődleges termelésére összpontosulást Jelent, e termék árviszonyainak alakulásából adódó előnyök, illetve hátrányok összpontosulását is Jelenti a többi üzem előnyére vagy terhére. Ez pedig nagyon súlyos akadály, mivel az egyes termékek termelése nem jelent azonos Jövedelmezőségi szintet. E körülményből közvetlenül adódik, hogy a szakosítás és koncentráció megoldását vagy az aránylag kisebb lehetőségeket biztosító üzemen belüli specializációban. vagy méginkább a szakosított vállalatközi üzemek létesítésében kell keresni. Itt ugyanis nem keletkezik olyan gazdasági előny, amely más vállalatokat terhelne, Illetve a vállalatközi üzemek esetében a gazdasági előny az összes tagvállalat részére használódik fel. Miből kell a gazdasági előnynek erednie? Elsősorban a modernebb lstállózásl és takarmányozási mód alkalmazásából következő munkamegtakarításból, másrészt a hulladékok és a vegyi készítmények takarmányozási hasznosításából. Az első modern technológiát, a második olcsó hulladékforrást kíván. Sajnos, a tudományos kutatás és kísérletügy nem biztosított mezőgazdaságunk számára olyan istállózási és technológiai megoldást, mely olyan szinten oldaná meg a kérdést, amely az elkövetkező 15—20 év igényeit kilégítené. A beruházási építkezéseknek ugyanis amellett, hogy sok pénzt igényelnek-, legfőbb Jelév igényeit kielégítené, legfőbb jellegzetességük éppen az, hogy a termelési módot és technológiát hosszú időtartamra meghatározzák. Ezért ha most az eddigi istállótípusokat újból felépítjük, ezzel 15—20 évre konzerváltuk a technológiai színvonalat, s nagyban eltorlaszoltuk a műszaki fejlődés útját. Ebből következik, hogy a specializációt vagy a kevésbé igényes technológiát igénylő ágazatokra, vagy azokra kell összpontosítani, melyek technológiájában az utóbbi években sikerült fejlesztést elérni (pl. baromfi, sertéshizlalás stb.). Ha szemügyre vesszük e szempontból az egyes állattenyésztési ágakat, a marhahústermelés az az ág, amely nemcsak sürgeti a megoldást, hanem technológiai igényei szempontjából e megoldásra módot is ad. A marhahústermelés az üzemek többségében alig rentábilis, több üzemben pedig a talajerőfenntartás terén érvényesülő másodlagos haszna folytán tekinthető csak veszteségmentesnek. Igaz, hogy ez a helyzet a tejtermelés terén is fennáll, viszont igényesebb technológiai követelményei folytán bonyolultabb problémát Jelent, melyben a genetikai követelmények is jelentős teret foglalnak le. A marhahústermelésnél a probléma aránylag egyszerűbb, a megoldás viszont ugyanúgy sürgető. Üzemeink Jelentős részében nem csupán az alacsony rentabilitás teszi szükségessé a megoldáskeresést, hanem a zootechnikai érdekek is. Még mindig sok az olyan üzem, ahol mind az előhasi üszők, mind a kellő genetikai előfeltételekkel nem rendelkező egyedek utódai is tenyésztésbe kerülnek. A következmény hátrányos volta nem szorul külön bizonyításra. Ezt a helyzetet intézményesen kell megoldani, lehetetlenné téve az ilyen esetek előfordulását. Ugyancsak számos olyan üzemünk van, melyek a szintetikus takarmányozás alkalmazására képtelenek s ezért elzárkóznak tőle, vállava inkább a költségesebb klasszikus takarmányozási módokat. Mi lenne tehát a megoldás? Minden bizonnyal az a koncepció, melyet Mezőgazdasági Társulásunk igazgatója javasol: Az üzembe kerülő cukorgyár és a felvásárló üzem tőszomszédságában üzemközi együttműködés formájában létrehozni egy olyan ténylegesen nagyüzemi jellegű szarvasmarhahizlaldát, mely a tagvállalatok valamennyi továbbtenyésztésre ki nem választott borjúját a legmodernebb technológia alkalmazásával vágó-éretté nevelné, felhasználva a cukorgyár répatörmelékét, répaszeletét, melaszát, a felvásárló üzem kukoricacsutkáját, a rendeltetésre álló vegyipari készítményeket (karbamid), valamint a hizlalóüzem ürülékével öntözött területek tömegtakarmányait. Egy 3000 kapacitású Mindig van új a Nap alatt. Somarján a gabonaraktározás újszerű módszerének voltunk a tanúi. Mivel az idei gabonatermés tárolására fel kell szabadítani a raktárakat, a tavalyi búzát, (amelyet már nem kell forgatni) a szabadban tárolják. A szárítótér alapja 25—30 cm-es állványokra helyezett padlózat, amelyre vízhatatlan ponyvát helyeznek. Az oldalait az Időjárás (szél ellen úgy védik, hogy gabonával' telített zsákokkal rakják körül. A búzahalmaz tetejét szintén ponyvával terítik le. ilyen hizlalógigant kb. 18 EFSZ szakosított kooperációját tételezné fel azzal, hogy ezen EFS7.-ek a tenyészcélra kiválogatott üszőborjakon kívül valamennyi borjaikat egyhetes korban a közös hizlaldának adja át, mely azt felneveli, meghizlalja, részben feldolgozza és értékesíti. A munkamegtakarítás mellett a legfőbb vállalati előny a takarmányköltségek 50— 60 %-os csökkentéséből és a finalizáció folytán elért magas értékesítési árakból ered, s magas nyereségképződésben nyilvánul meg. A nyereségben a tagvállalatok pontosan meghatározott kulcs szerint részesednek, miáltal kizáródik az egymás terhére vagy előnyére történő Jövedelemképződés. A hizlaldának megfelelő vágóhíddal, hűtővel, tárolóval és feldolgozókapacitással kell rendelkeznie, biztosítva a piacképes élminőségű termékek egyenletes termelését. Igaz, mindezt fel kell építeni. Viszont, ha nem kerülnek felépítésre, akkor a zömében már teljesen elhasználódott marhaistállókat kell a tagvállalatoknak vagy újjáépíteni, vagy általános nagyjavítás alá vonni — ez pedig lényegesen nagyobb költséget kíván, nem is beszélve arról, hogy a technológiai szintet további 15—20 évre a Jelenlegin konzerválja. Az új kombinát munkaerőigénye minimális. Kérdés tehát, mi történjék a tagüzemeknél a marhanevelés megszüntetésével felszabaduló munkaerővel és férőhelykapacitással? Ezt elsősorban a tehenészet bővítésére kell felhasználni. Ez a megoldás azt az ellenvetést vájthatja ki, hogy a tehenészet bővítése egy még kevésbé rentábilis, üzemág bővítését jelentheti a valamivel jobb rentabilitású marhahizlalás leépítése következtében. Ez az ellentmondás viszont csak látszólagos: a központilag, túlnyomóan hulladékok takarmányozására támaszkodóan megszervezett marhahizlalás nagy mennyiségű erőtakarmányt szabadít fel a tehenészet belterjességének fokozására, s ennek következtében törvényszerűleg javulnia kell a tehenészet jövedelmeződésének is. E példa is mutatja, hogy a jövő útját mi is a szakosításban látjuk, de nem az eddigi szükre-szabott értelmezésű szakosításban, mely több problémát szül, mint amennyit megold, hanem a széles bázison történő vállalati tömörülés keretében alkalmazott szakosításban, ahol nemcsak a kiépítés, de az üzemeltetés is minden részletre kiterjedően kidolgozott projekt szerint történik, érvényesítve és hasznosítva mindazt, amit a tudomány és a technika jelenleg nyújtani tud — méghozzá olyan szervezési keretben, mely eleve kizárja, hogy az egyik vállalat a másik rovására Jusson gazdasági előnyökhöz. Dr. Cséfalvay Gábor mérnök, Dunaszerdahely unimmrMW a»TM» A jövő kolhoza • Jól jövedelmező gyümölcs- és szőlőtermesztés • A mezőgazdasági termelést kiegészítő melléktermelés • A minőségi áruért felárat kapnak Q Fizetett sportfelelős 0 Saját kórház • Verőfényes időben érkeztünk a Krim-félszigeten Szlmferopoltól 30 kilométerre északra fekvő Zsdánov kolhozba. Az út mindkét oldalát gyümölcsfák szegélyezték és széles soros művelésű szölőtáblákat láttunk. Az egész falu, illetve a kolhoz-gazdaság úgy festett, mint egy hatalmas sziget. A kolhoz irodája előtt díszcserjék tették szebbé a környezetet. Mellette mutatósán hatott a művelődésháza. Az első kellemes benyomások után még további meglepetések értek. Már az első percben észrevettük, hogy sokat adnak a külsőségekre. A szövetkezet irodája is ízlésesen volt berendezve. Csoportunkat a talpraesett és komoly szakfelkészültséggel rendelkező Romancsug, Jakov Vaszilevics fogadta. Jónéhány szakember tartózkodott csoportunkban és már előre előkészítettek néhány fogas kérdést, mellyel esetleg a vezetőket majd zavarba ejtik. Azonban minden egyes kérdésre megkapták a megfelelő választ. Mielőtt a kérdésekkel és válaszokkal foglalkoznánk, el kell mondanunk, hogy a kolhoz 5000 hektáron gazdálkodik és 1300 tagja van, amelynek fele a kievi körzetből költözött ide, mert régi falujuk helyén víztárolót létesítettek. Az új lakók, valamint öt falu társulása összefogásából jött létre a mai élenjáró kolhozgazdaság, a község pedig a Nová Andre- Jovka nevet kapta. Az első kérdések arra irányultak, hogy mivel foglakozik a kolhoz, és a válaszok után szakembereink meglepődtek. A kolhozban a növénytermesztésé a szó. 2000 hektáron termelnek gabonaféléket, de a legtöbb bevételt a gyümölcs- és zöldségtermesztés hozza. 500 hektáron termelnek gyümölcsféléket, 600 hektáron pedig szőlőt. A szőlő minden évben igen Jó termés hoz. Átlagban elérik a 100 mázsás hektárhozamot, de idén 140—150 mázsás hektárhozam is mutatkozik egyes táblákon. A gyümölcsös is nagyon szép és az átlagos hektárhozam 120 mázsa. Állattenyésztésük nem túl jelentős, hisz a bevételnek csak 25 °/o-a származik belőle, ennek ellenére igen magas a hasznosság és a tehenenkénti tejhozam jóval meghaladja a 3000 litert. Idén a napi tejhozam 11 liternél is több, úgyhogy az elnök szerint az átlagos tejhozam 4000 liter fölé emelkedik. A kolhoz elnöke megemlítette, hogy idén az összbevétel több mint 5,5 millió rubel lesz. Ez igen hatalmas összeg és ezért szinte peregtek a kérdések, honnan Jön be ez a töménytelen pénz. A kolhoz Tigyanis nemcsak termel, hanem a termékeket fel is dolgozza és így lényegesen nagyobb bevételhez jut. A napraforgó olajat saját sajtolójukban készítik, de sokkal Jelentősebb a kis konzervgyár, ahol palackozzák a bort és a gyümölcsfölöslegből üdítő, pezsgőféle italt készítenek. A konzervgyár nem is olyan kicsi, ötven kolhoztagot foglalkoztat télen-nyáron. A konzervgyár mellett 2000 tonna befogadóképességű gyümölcs- és zöldség hűtőraktárt létesítettek. Nagyon ügyesen oldották meg, mert a konzervgyár alatt vannak a hütőhelylségek és akármilyen nagy teherautóval be- és kivihetik az árut. Az elnök elmondotta, hogy azelőtt igen nagy veszteségük volt gyümölcsből, most azonban addig tartják a mélyhűtéses raktárakban, amíg érte nem jönnek a felvásárlók. Gyümölcsfölöslegük nagy részét az északi körzetekbe szállítják. A szövetkezet mezőgazdasági termelését kiegészítő melléktermelés olyan szép hasznot hoz, hogy más Jövedelmező szakaszok sikeres gazdálkodása után a kolhoz több mint 2,5 millió rubel tiszta haszonhoz, jut. A kolhoz vezetőségének olyan kérdéseket is feltettünk, hogy milyen az átlagkereset, milyen az árpolitika. Az árpolitika, amint az elnök mondotta, Igen kedvező a kolhoz számára. Persze, ez nem volt mindig így, mert csak az 1956-os év után emelték az árakat. Most a kolhoz kétfajta árat kap termékeiért. Például a terven felül eladott gabona A kolhoz elnöke mennyiségéért 50 százalékos felárat kapnak. Ezen felül a jóminőségű áruért még külön serkentő prémiumot is kapnak. Hasonló a helyzet a szőlő értékesítésénél is. A szőlő kilogrammja például 32—42 kopejka, 18 %-os cukortartalomnál. Ezen felül minden további cukortartalom százalékért további 1.8 kopejka felárat kapnak. Ebből a példából is látható, hogy a felvásárló szervek nagyon is figyelembe veszik az áru minőségét, és eserkentik a mezőgazdasági üzemeket, hogy jobb minőségű árut adjanak el nekik. Az elnök arról is tájékoztatott, hogy a felvásárló szervek nagyon Jól megfizetik a tavaszra tartósított árut is. Az őszi Időszakban az alma kilójáért csak 60 kopejkát, de tavasszal 1,2—1,4 rubelt kapnak, ezzel szemben a raktározási költségek csak 12—15 kopejkát tesznek ki. A kolhoztagok Jutalmazása hasonló a mieinkhez, a mennyiségi és minőségi termeléstől függ Általában 1300 —2000 rubelt keresnek évente. De nem ritkaság a 3—4 ezer rubeles évi kereslet sem. (Akik nem ismerik a rubel és a korona árfolyamát, az utóbb említett összeg 30—40 ezer koronát tesz ki.) A keresetre általában nem panaszkodnak a tagok, de más úton is lényeges előnyökhöz jutnak. A kolhoz ebben a községben nemcsak gazdasági funkciót tölt be, keiébe vette a politikai, társadalmi irányítást és a szociális gondoskodás problémáját is. Említettük, hogy a kolhozban nincs idénymunka és tébbnyire az asszonyok is dolgoznak. Ezért könnyíteni kellett a gyereknevelésen. Ezt úgy oldották meg, hogy három hatalmas téglaépületben lesz bölcsőde, óvoda, különböző Játszó helységek és terek, úgyhogy ha az asszonyok munkába mennek, gyerekeiket nyugodtan hagyhatják ebben a korszerű intézményben. Persze óvodájuk, bölcsődéjük most is van, de mivel elég gazdagok, újakat építenek. A kolhoznak saját kisebb kórháza is van, tehát a betegek itt előzetes kezelésben részesülhet- A sportfelelős nek. Tanulmányi csoportunkkal bejártuk a kolhoz-gazdaságot és láttuk, hogy a határ igen bő termést ígér, különösen a gyümölcs és a szőlő. Ez a több faluból és több vidékről összetársult közösség társadalmilag is gazdaságilag is egyre Jobban összeforr. Közös erővel olyan gazdaságot létesítettek, amely példaképe az egész körzetnek. Persze, amíg eddig jutottak nagyon sokat kellett küzdeniük. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tervező osztályának küldöttsége igen értékes tapasztalatokat szerzett ebben a kolhozban és azt ígérték, hogy nálunk is igyekeznek megvalósítani ezeket a tapasztalatokat, mégpedig olyan formában, hogy segítik a szövetkezeteket, hogy saját kisebb tároló raktárakat vagy feldolgozó konzervgyárakat építsenek. Reméljük, ez a tanulmányút is hozzájárul majd ahhoz, hogy nálunk is megszülessenek a Jövő szövetkezetei, amelyek nemcsak termelnek, hanem terményük egy részét fel is dolgozzák. Dalia József SZABAD FÖLDMŰVES “J 19S9. augusztus 9.
