Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-09 / 32. szám
ÉLETÉBŐL A nagykürtös! járás egyik központi községében, Busán, az idei aratás nagyon gyors ütemű volt. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult a szovjet katonák segítsége is, akik közül hárman a kombájnok nyergében ülve segítettek a gabonabetakarításban. — Nagyon jó munkát végeztek a szovjet katonák, — újságolja M r á z Stefan, a busái szövetkezet elnöke. A három szovjet kombájnos valóban példás munkát végzett. Értettek a gép kezeléséhez és a kisebb hibákat nyomban eltávolították. Nem is csoda, hiszen az egyik kombájnos a katonaság előtt a kombájngyárban dolgozott. De a másik kettő is reggeltől estig szorgalmasan dolgozott a gabonabetakarítás sikere érdekében. A szovjet kombájnosok segítségével 11 nap alatt fejeztük be a gabona betakarítását. A busái szövetkezetben összesen 283 hektáron takarították be a termést és átlagosan 31 mázsás hektárhozamot értek el. Az aratás előtti Hasznos segítség kedvezőtlen időjárás azt eredményezte. hogy az idei termés hektáronként átlagosan mintegy négy mázsával alacsonyabb mint az elmúlt évben. A búzát 19S hektárról takarították be. Itt akadt egy 11 hektáros parcella, ahol a Mironovszkája fajta 36 mázsát termett hektáronként. Mindent elkövettek a busái szövetkezetesek a gazdag termés érdekében. Szakszerű agrotechnikával, megfelelő tápanyagellátással évről-évre még gazdagabb termést szeretnének elérni. Ennek érdekében a tőlük telhetőt az idén is megtették. Sajnos az időjárás kissé megváltoztatta számításukat. Ennek ellenére azonban a tervezett 27 vagon vetőmag eladását maradéktalanul teljesítették. Sőt, 10 vagonnal még terven felül is szerettek volna értékesíteni, de raktározási gondok miatt ezt nem sikerült megvalósítaniuk. A fent említettekből kitűnik, hogy a busái szövetkezet vetőmagtermesztéssel foglalkozik, amely nemcsak a szövetkezetnek gazdaságos, hanem a többi mezőgazdasági üzem vetőmag igényeit is kielégíti. Ezért a vetőmag felvásárlását, raktározását még ha többletről is van szó, sürgősen meg kellene oldaniuk az illetékeseknek. A szövetkezet elnökével folytatott beszélgetés közben számos időszerű, mezőgazdaság-politikai kérdés merült fel. Töhbek között az elnök kifejtette véleményét a melléktermeléssel kapcsolatban is. Sokat beszélt a szövetkezetben segédkező szovjet katonák munkájáról, főleg a példás munkafegyelmet emelte ki. Ez év tavaszán a szőlő ültetésnél segédkeztek először a szovjet katonák. Szorgos munkájukkal négy nap alatt 11 hektár szőlőt ültettek ki a szövetkezetnek. A szövetkezet elnöke már ekkor felfigyelt a 43 szorgos szovjet katonára. Ez után szükség szerint jöttek segíteni a közösnek. így kivették részüket a szénabetakarításból és a többi fontos mezőgazdasági munkákból. Az elnök szavai szerint a szovjet katonák jól érzik magukat a szövetkezetben. mert odaadó munkájukért telies ellátásban részesülnek. Beszélgetés közben fény derült a szövetkezet és a szovjet katonák kapcsolatának megteremtéséről is. — A kapcsolatok szálai nagyon régiek, — emlékezik vissza Mráz elvtárs. Az egyik /parancsnok. M. G. Guscsin ezredes személyes ismerősöm. akivel mint századparancsnokok együtt harcoltunk a IV. Ukrán Fronton. Az elmúlt év októberében találkoztunk ismét. Később pedig a régi barátságunk alapján kapcsolatokat teremtettünk a szövetkezet és a szovjet katonák között. A szovjet katonák hathatós segítsége a fontos mezőgazdasági munkák ideién a szövetkezetnek nagyon hasznos és gazdaságos, mert azok példás és szorgalmas munkája elősegíti az EFSZ további fejlődését. K a j t o r Pál A labDna'e'váüáílásról A rimaszombati felvásárló üzem raktárainak jelenlegi beíogadóképessége nem felel meg a követelmények- : nek. M'ndennél többet mondanak a szá nadctok. hiszen összesen 3300 vagon termést kell felvásárolni, de megfelelően csak 1700 vagont tudnak elhelyezni. Az üzem kapacitás problémáit csak megnehezítette, hogy je- J lentős mennyiségű külföldi behozatalt is el keli raktározni. A zavartalan terményfelvásárlás érdekében Tornaiján és Rimaszécsen sikerült ideiglenes jelleggel megfelelő lárolóhelyiségeket találni. A közeljövőben Hruíovon és Hegvmegen is kisegítik a felvásárlóüzemet. Szántó I. Vándormadarak Tengernyi munkáskéz kell ezekben i a napokban. Ne essünk tévedésbe, nem az aratás követel annyi szorgos kezet. Ott a főszereplők már régen a gépek. Másutt kellenek a lányok, asszonyok. A kertészetben van ezernyi tennivaló. Különösen ott nagyon sok, ahol gazdag gyümölcstermést is szüretelnek. A kisújfalusl szövetkezetben 17 hektárról szüretelik a dús baracktermést. Szerencsére nincs baj az eladásával, mivel a szemfüles elnök Tapolcsány környékére adta el az ízletes gyümölcsöt. Gulyás Géza bácsi, a kocsis az egyedüli férfi a sok menyecske és leány között. Ügyeskednie kell, nehogy megszólják a kendősök. Mert ha azok valakit a nyelvükre vesznek, éppen elege lesz arra a napra. A gyümölcsöst Varga János vincellér irányítja. Az ő gondja ez is, pedig nélküle is ezer a tennivalója. Ebben az évben két szőlészetnek is a gazdája. A kisújfalusl szövetkezet szőlészetének az irányítása mellett a 77 hektárnyi szőlőtelepítést a perbetel EFSZ-ben is ő kezeli. — Nem nehéz két urat szolgálni? — kérdem a lelkes szakembertől. — Könnyűnek nem könnyű, de ha már rászedtek, helyt kell állnom. Azt hiszem, nagyon kell, mert Perbetén eddig Inkább „gyilkolták“, mint termesztették a szőlőt. Igyekszem rendbetenni, aztán majdcsak akad, aki tovább viszi. — Nem szeretne ott tevékenykedni? — Még az kellene! Hiszen minden tőke szőlő ide köt. Olyan mind, mintha az édes gyermekem volna. — És úgy is gondoskodik róluk? — De még mennyire. Megadok én mindent, ami Jár a földnek. Kiverekszem, ha addig élek Is! — És legalább hálásak a „gyerekek“? — Jöjjön, nézze megl Pár perc múlva már süppedtünk a Az új téglagyár kemencéje. Szímői ötvenévesek Sok a kérdőjel lajviz. Úgymond a tervezők nem „számoltak“ azzal, hogy közel van a Feketevíz, mely az év bizonyos időszakában a víz szintjét magasan tartja. A felsorakoztatott érvek egyenként kicsire zsugorodtak, amikor szépen, sorjában bonckés alá kerültek. Mert ki meri állítani, hogy a nagyüzem számára nincs tégla, cement, amikor teljes ütemben dolgoznak a téglagyáraink, sőt mi több, a falvak százaiban boldog, boldogtalan építkezik. Vagy miért ne lehetne a kanalizációs munka keretében készített építményeket olyan anyaggal szigetelni, hogy ne jusson szóhoz a talajvíz? Hiszen ma már a tengerek fenekén és egyéb vizenyős helyeken készülnek alagutak. Beszéd közben az is kiderült, hogy a szárazabb, nyári hónapokban alacsony vízállás mellett nincs akadálya a munkának. Fontos, hogy alkalmas Időpontot válasszunk s ez a kérdés okkal-móddal megoldható. Igenéin, de az említett többletmunkával és építőanyaggal nem számoltak a tervezők. A költségvetés kiegészítésére van szükség, mely újabb időt igényel. Ezt egy pontosan meghatározott időben úiabb tárgyalás követi, ahol már az egyes munkák időrendiét is rögzítik. Sok érv, ellenérv hangzott el ezen az értekezleten. A pártatlan ember szemével nézve azonban soknak tűnt a kérdőjel. Bár a felvetett kérdések közül néhány vitára adott okot, a tárgvalás nagyon tapintatosan, baráti szellemben folyt le. Igaz itgvan, hogy a megvitatott kérdés intézése ügyében konkrét határozat született, az állami gazdaság vezetőinek bizalma mégis megingott. Hogyne mikor újabb napok, hónapok telnek s »z építkezés nem mozdul Közben a pénz fogy, s azt csak a jó istsn tudin. mikor töltheti be küldetését ez az építmény. Egy év kiesés Is sokat jelent, hiszen három turnusban 60UO borjú nevelésétől illetve az ebből származó bevételtől esik el az állami gazdaság. Ahhoz, hogv az építkezés a helyes kerékvágásba zökkenjen és a terveknek megfelelően haladjon, több jóakarat és nagyobb igyekezet szükséges az építővállalat részéről. (sándor) SZARAI) FÖLDMŰVES 5 A legnagyobb dologidőben, aratás kellős közepén mintegy húszán ülünk az asztalnál a Királyrévi Állami Gazdaság székházában. Ingujjra vetkőzve puhatolózunk, mt az oka, hogy „lucaszékként“ épül a 2000 befogadóképességű borjúnevelde. Az állami gazdaság vezetőinek régi vágya, hogy korszerű, valóban nagyüzemi borjúistállót építsenek. Elkészült a terv, elöbb-utóbb a jóváhagyása is megszületett. Kivitelező is akadt a dunaszerdahelyi építővállalat személyében. Nagyméretű vállalkozásról volt szó, hiszen a nevelde felépítésére 17 millió koronát szántak. Az előmunkálatok és az alap lerakása meg is történt, sőt a külső falak nagyobbik hányada is a magasba emelkedett. Az utóbbi hónapokban azonban az építkezés lelassult, elakadt. A munka menetét példázza, hogy az 1969-re előirányzott hatmillió körönéből az első félévben mintegy 800 ezer koronát merítettek ki a vállalkozók; A veszély komolyabbik része abban rejlik, hogy az építövállalat az állami gazdaság sürgeiése ellenére sem mutatott hajlandóságot a munka fokozására. Jogos volt tehát a gazdaság vezetőinek aggodalma afelől, hogy a jelenlegi tempóban egy évtized alatt sem kerül fedél alá az istálló. Ennélfogva panaszukkal a felsőbb szervekhez fordultak és segítségüket kérték Így került rá sor, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, a duuaszerdahelyi építővállalat vezetői, a galántai pártbizottság és a mezőgazdasági termelési társulás küldöttei összejöttek megbeszélni azokat a hiányosságokat. amelyek az építkezés folyamán felmerültek. Bizony a dunaszerdahelyi elvtársak egy egész sor objektívnak látszó érvet soroltak fel saját Igazuk bizonyítására. Sajnos, a helyzeten ez mit sem változtat. Tény, az építkezés egyhelyben topog, és semmi remény arra, hogy e téren komoly változás történjen. Ezek után természetes, hogy a vitanem az elmúlt hónapok hiányosságainak felsorolására irányult, hanem arra, mi a teendő az építkezés meggyorsítása érdekében. A tégla és egyéb építkezési anyagon kívül a kanalizáció okoz legnagyobb gondot az építővállalatnak. Az emésztőgödör kiásása közben például kiderült, hogy az altalaj nagymennviségű futóhomokot tartalmaz és a beömlő homok az épületet is veszélyeztetheti. További fékező tényező a ta-Tessák, itt a friss kenyér! — mutatja Pavlik János és felesége az igen szép kenyereket két ipolyviski kislánynak. Mosolyognak, pedig kevesen tudják, hogy már igen fáradtak is lehetnek. Reggel bárom érakor Léváról indulnak a csenkei pékségbe és fáradhatatlanul szállítják a kenyeret az üzletekbe. Korszerű, zárt tehergépkocsijukba 100D darab kenyeret raknak be egyszerre. A férj a volánnál ül, a feleség pedig a kenyér átadását végzi. Micsoda romantikus élet! — irigylik sokan. Még a munkában is együtt van az ifjú pár. Ok is örülnek neki. Csak kár, hogy kisgyerekük távolmarad, mert azt be kellett adni az úvodába. Nincs aki otthon gondozza. Nagyon sok a munka, szinte megállás nélkül dolgoznak, mert nagy a pékség körzete, és csak akkor lesz majd kedvezőbb a helyzet, ha megindul az új ipulysági pékség, és így a csenkei pékségnek kevesebb kenyeret kell szállítania. Bállá felv. 1969. augusztus 9. Dicséretreméltú, új hagyomány van születőben Szímőn. Évenként megrendezik azon ötvenévesek találkozóját, akik itt születtek. Az elmúlt napokban az 1919-ben született korosztály adott randevút. Hatvannégyen születtek az említett évben a faluban, s ötvenketten jöttek ei közülük a nem mindennapi találkozúra. A megható ünnepségen részt vettek az ötvenévesek rokonai, barátai is, összesen 290 személy volt jelen, a korszerű új kuitúrház csaknem kicsinek bizonyult. Ünnepélyes volt a keret és ünnepélyes a tartalom is. A megterített asztalokon 50 szál gyertya lángja jelképezte a félszázadot s a megható ünnepi beszéd nem egy ötvenéves ünnepelt szemébe csalt könnyeket. De az est során nem maradt el a mosoly sem, mert felelevenedett a sok-sok gyerekcsíny is. Valamennyi Unnepeltről tréfás csasztuska is született. A műsor után a vén diákok bűcsúnútájának dallamára ballagtak, majd a rokonok, barátok lepték meg őket kedves ajándékokkal. Az ünnepi vacsora után a felejthetetlen nótákból összegyűjtött csokorban elevenedett fel újra az ifjúkor, később pedig a tánc sem maradt el. Talán éppen az ötvenévesek ropták iegvígabban a csárdást. Ötvenévesek találkoztak Szímőn, ötvenévesek, akiket az idő, a munka, az élet bizony félszázad alatt megviselt. Sokan távoli vidékre, más országba kerültek ez alatt az ötven esztendő alatt, de annál nagyobb volt az öröm, mikor most szülőfalujukban újra találkoztak. Kétségkívül dicséretet érdemel ez a kezdeményezés. Búkor Pöntyi, Szímő könnyű, homokos talajba. Ahogy széjjelnéztem, fürt hátán fürtöt láttam. Bármerre Járunk a szőlőbirodalomban, mindenütt bő termést ígérnek a tőkék. — Mégis mennyit jósol? — kérdem az elégedett arcú vincellértől. — Rizltngből 150 mázsa meglesz hektáronként, de lehet, hogy felezi Is. Kisvártatva Cséplő László, az elnök köszönt ránk. — Itt mindig minden rendben van — mondja. — Bár minden szakaszon így menne. — Van rosszabb termelési ág is? — Akad. De most történetesen a téglagyárnál van baj. Sok utánjárással felépítettük, s most nincs elegendő munkaerő. — Talán rosszul fizetnek? — Ezt nem találtad el. A faluból sokan 1300—1500 koronáért utazgatnak naponta a szélrózsa minden irányába. A téglagyárban pedig, ha egy kicsit ügyes, megkeresi a 30 darab százast havonta. — Talán attól félnek, nem lesz állandó a munkalehetőség? — Nem lesz? Az évi kapacitásunk három millió. De ha ötöt gyártanánk is tevés lenne. Már n jövő évre anynyi a rendelésünk, hogy gond lesz kielégíteni. — Hát akkor mi lehet az oka? — Olyanok az emberek, mint á „vándormadarak“. Megszokták, s úgy akarják folytatni. Pedig szerintem sokkal okosabb lenne itthon jobb keresetért dolgozni. Az új üzem ott épült, ahol hosszú évtizedekig lesz elegendő nyersanyag. A sárgás, agyagos föld kitűnően megfelel téglának. Hiába dobjuk egyiket a másikra, nem törik ketté, sőt még meg sem reped. Olyan, mint az acél. A jelek szerint kitűnő tégla lesz Kisújfaluban, amihez már csak az szükséges, hogy a „vándormadarak“ hazatclúljanak. —tt-w I .
