Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-09 / 32. szám

FALVAINK Czajkó János igaza A Komáromi Állami Gazdaság iro­dájában Czajkó Jánost, az Üzemi Bi­zottság elnökét igen feldúlt állapot­ban találjuk. Csak úgy dől belőle a felháborodások özöne. — Még hogy rólunk akarnak írni?! — ezt bizony ne tegyék velünk. Sok az irigyünk és felfigyelnek ránk, az­tán a dolgozóink isszák meg a levét. Ki hallott még ilyet? Azon verik el a port, aki húzza az igát! — Csendesedj már — inti Halász Lajos, az összüzemi pártbizottság el­nöke. — Hiába rontod az idegeidet. Ár ellen úszni nem lehet. — Nem hallgatok, mert a dolgozók érdekében beszélek. Felrúgták a kol­lektív szerződést, most álljak ki az emberek elél Magyarázzam meg ne­kik, hogy hiába termelnek többet, mégis kevesebb lesz a fizetés. Erre már a pártszervezet elnöke is méregbe gurul és ő is kifakad. — Miért támogatják a hátul kullo­­gókat és a lógósokat? Hát ebben az országban már sosem fogják értékel­ni azokat, akik jól dolgoznak?! Csak úgy pattog­nak a kérdések, a válaszok, szinte izzik a levegő. A heves vitából az­tán leszűröm, hogy tényleg az irigység kerülgeti ezt az állami gazdaságot. A múlt évben 12 millió 700 ezer ko­rona tiszta nyere­ségük volt, és en­nek egy részét el­osztották a dolgo­__ zóknak. — Nem sajnál-Az állami gazda-tam egy koronát ság igazgatója sem a munká­sainktól — mondja a közben megérkező Nágel Lajos mérnök elvtárs, az állami gazdaság Igazgatója. Igazán becsületes, szor­galmas dogozóink vannak, akiknek fele már húsz éve dolgozik gazdasá­gunkon. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 410 dolgozónak fizettünk ki hűségpénzt a 20. évforduló alkalmá­ból. Igaz, a bérrészesedés is jelentős volt, mert a tehéngondozők az év végén 7700 koronát kaptak fejenként, ugyanannyit a kombájnosok is. Az átlag úgy 5000 korona körül mozgott. — Csakhogy bele kell írni azt is az újságba — magyarázza a pártszer­vezet elnöke —, hogy nálunk nem­csak a bérek emelkeltek. Igaz, az át­lagkereset a múlt évben 1980 korona volt, de 11—12 éve rentábilisak va­gyunk, idén is csak 400 ezer korona stabilizációs segítséget kaptunk. Atnézegetjük a könyvelési adato­kat, termelési mutatókat és megálla­pítjuk, hogy bizony a termelés gör­béje állandóan fölfelé mutat. Az utol­só négy évben például a nyersterme­lés értéke több mint 10 millió koro­nával emelkedett. Mégpedig nem akárhogyan. Mert például a terme­lési terveket úgy is lehet teljesíteni, ha a termelés szintje alacsony. Eb­ben a gazdaságban azonban más a helyzet. Vegyük a legfrissebb adato­kat. A tejteremlést az első félévben túlteljesítették, mégpedig 9,5 literes napi átlaggal és tehenenként 1669 liter tejet adtak el, ami azt Jelenti, hogy az év végéig jóval 3000 literen felül lesz az átlagos tejhozam. Az első félévben 5692 mázsa húst kel­lett volna eladniuk, de 5910 mázsát adtak el. Főleg baromfihúst. Ugyanis baromfihúsból származik a gazdaság bevételének több mint egyharmada. A baromfihizlalás Igen gazdaságos és már 2,76 kg abrakból állítanak elő 1 kg baromfihúst. Tehát amellett, hogy a termelési terveket túlteljesítik, magas a ter­melés is. Amikor ezeket az adatokat vizsgál­­gatjuk, az igazgató megjegyzi, hogy a múlt évben az 1967-es évhez viszo­nyítva 7 százalékkal emelkedett a termelés és idén már eddig 4 millió 600 ezer korona tiszta nyereségük van annak ellenére, hogy néhány do­log kedvezőtlenül alakult. — A csibe eladási ára kilónként 2 koronával lett olcsóbb, ami 1 millió 700 ezer korona kiesést Jelent. A bú­za hektárhozama csak 38 mázsa lett a múlt évi 41 és az azelőtti 47 má­zsával szemben, ezért további 1 mil­lió korona veszteséget szenvedtünk. A másik oldalon a gépek, az alkat­részek és a vegyszerek árának emel­kedése miatt további 1 millió korona kiadásunk van. Mivel már elég ma­gas a termelés szintje, a gyarapodási prémium sem olyan nagy, mint azok­ban a gazdaságokban, ahol alacsony szintről ugranak magasra. Ezek a dolgok bizony kissé elked­vetlenítik az igazgatót, a pártelnököt és az üzemi bizottság elnökét. Tény, hogy idén nem lesz annyi nyereség­­részesedés, mint tavaly, de azért, mert a termelés szintje emelkedik és máris mutatkozik nyereség, mégis Juttatnak a dolgozóknak a megfelelő kritériumok szerint. Persze nehezíti ez a tény a pártszervezet és a szak­­szervezet munkáját. Még az a sze­rencséjük, hogy az itteni pártszerve­zet igen aktív és hatóképes. A dol­gozók 20 százaléka tagja a pártnak, és amint a pártszervezet elnöke el­mondotta, a napi aktuális politikai események mellett állandóan megvi­tatják a termelési problémákat. A pártszervezet jó nevelő munkájának köszönhető, hogy a munkafegyelem szinte példaszerű. — A mi embereink szeretnek dol­gozni — mondja a pártelnök — fő­leg akkor, ha értelmét látják. Ml, ve­zetők pedig minden erőnkkel arra törekedünk, hogy az elvégzett mun­kák után a leg­megfelelőbb bért nyújtsuk nekik. — Egyetértek a pártszervezet elnö­kének fejtegetésé­vel — mondja az igazgató. — Én is azt vallom, hogy ott van a politika, ahol a termelés, és ott megy jól a termelés, ahol a dolgozókat megfe­lelően bérezik. Az összüzemi párt- Még egy monda­szervezet elnöke tot ragadtam ki a vezetők beszédé­ből. Mind a hárman említették, hogy amivel foglalkoznak, az mind jól megy, sikerül. Ez a siker pedig nem véletlen. Amint már említettük, régi, az állami gazdasághoz hű dolgozók termelnek itt, akik közül az állami gazdaság alakítása 20. évfordulóján 16-an kaptak állami, az igazgató pe­dig a Munkaérdemrend című kitün­tetést, amihez utólag Is gratulálunk. A vezetők is többségben már húsz éve dolgoznak munkahelyükön, tehát egy olyan összeforrott gárda fárado­zik az állami gazdaság fejlesztésén, amelyn’ek szívügye az üzem. Nincs itt fluktuáció, sőt az állami gazdaság Igazgatója szavai szerint, a téli idő­szakban még a hajógyárat is kisegí­tik fűtökkel, és más üzemeknek is segítenek. Ilyen értékes tapasztalatokat sze­reztem a Komáromi Állami Gazda­ságban, és ezek birtokában állítha­tom, hogy Czajkó Jánosnak igaza van. Az állami gazdaság dolgozót megér­demelték a nyereségrészesedést és a jövőben Is megérdemlik, mert jól dol­goznak, s mert a termelés szintje is magas. Ilyen lelkiismeretes, becsü­letes kollektívát pedig nem elmarasz­talni, hanem támogatni kell, még a felsőbb szerveknek is. BÁLLÁ JÓZSEF Gondterhelt barangolás közben olyan vidám nevetést hallottam, hogy akaratlanul is oda kellett mennem a vidám fegyverneki asszonyok egyik csoportjához, ahol a vidámak között is a legvidámabb Hlavács Istvánná volt. Később azt hallottam, úgy tud nevetni, hogy még a legszomorúbb embernek is jókedve támad. Igaza van, miért ne nevetne. A vidámaké a világ! Bállá felv. Fölemelkedett a sorompó, menet e, teherautó. A nyár itala Egy dombhát után egyszerre elénk tárul a szalatnyai ás­ványpalackozó üzem. Jómagam sokat hallottam már róla, de nem gondoltam, hogy ilyen tá­gas, hatalmas pavilonjai van­nak. A hőmérső 35 fok mele­get mutat, ezért nagy a sürgés­forgás. A falu, a város egyre több üdítő italt kér. A kapus épp Sinka József tehergépko­csijának ad szabadot. Mindjárt ott találjuk Lendvai István szállító felelőst is. Mindkét ke­ze tele van munkával, de úgy dolgozik, mint a gép. Szinte percek alatt elkészíti a fuvar­leveleket. Nem várakozik itt egyetlen tehergépkocsi sem. Kell is az igyekezet, mert nem akarják, hogy szó érje a ház elejét, rájuk panaszkodjanak, hogy nem adtak elég ásvány­vizet. Igaz, kisebb-nagyobb zökkenők vannak, de az nem az a hibájuk, hisz az üzem ál­landóan emeli az eladott ás­ványvíz mennyiséget. A múlt évben például még csak más­fél millió palackozott ásvány­vizet adtak el havonta, idén már 2 millió 600 ezret, de volt olyan hónap, hogy 3 milliót is. Végignézzük az üzemet, köz­ben még szót váltunk Filo Teo­­dorral, a másik szállítófelelős­­sel és a közben megérkező Sedliak Ondrejjal, az üzem­részleg vezetőjével. Lassan ké­pet kapunk az üzem tevékeny­ségéről és a problémákról is. Az új fúrás lényegesen több vizet eredményezett. Vizük te­hát van bőven, de a szalat­nyai ásványvíz még sem jut el kellő mennyiségben a fogyasz­tókhoz. Mégpedig az üveg és a vagonhiány miatt. Volt olyan hónap, amikor 90 vagon he­lyett csak 54-et kaptak. Emiatt 300 ezer üveg ásványvíz a rak­táron maradt. A szállítófelelő­sök és az üzem vezetője is er­re panaszkodott. Pedig a víz minősége is javult az utóbbi időben és a fogyasztás lénye­gesen emelkedhetne, ha nem volna ilyen nehézség a szállí­tással. Mivel vidéken is nagyon sok­szor kevés ásványvizet lehet kapni, többször feltesszük a kérdést, nem lehetne-e még fokozni a termelést? Eleinte csűrik-csavarják a választ, aztán az Uzemrészleg vezető kimondja a nagy szót; hogy a forrás bírja és lénye­gesen több szalatnyai ásvány­víz kerülhetne a fogyasztók­hoz, ha több üveget kapnának, javulna a szállítás és ezzel egy­idejűleg bevezetnék a három műszakos üzemeltetést. A nyár itala a szalatnyai ás­ványvíz is. Reméljük, hogy a jövőben nagyobb méretben nép­szerűsítik ezt az üzemet, és a kitűnő ásványvíz, valamint az édesített változata egyre több család asztalára kerül. (bállá) A HUNGAROFRUCT is kérhetne tolunk zöldséget Lapunkban nemrég készítettem egy rövid interjút a Hungarofruct Ipoly­sági üzletkötőjével. Az volt az óhaja, hogy Csehszlovákia a jövőben több zöldséget és gyümölcsöt igényelhetne Magyarországról. Mint hasznos kereskedelmi kapcsolatot, népszerűsítettem is. Főleg korai zöldség- és gyümölcsfélékre Csehszlovákiának nagy szüksége van. A cikk megjelenése után azonban végiglátogattam néhány zöldségkerté­szetet, ahol fölháborodottan mondották, hogy a Koospol mért hoz be annyi külföldi zöldséget és gyümölcsöt, amikor sokszor a hazai sem kel el. Tehát ilyen is van. Egyrészt kell a külföldi zöldség, másrészt konkur­­renciát jelent a belföldi termelőknek. Tévedés ne essék, cikkem most nem azért írom, hogy csökkentsük a külföldi zöldség- és gyümölcsbehozatalt, hanem egy újabb észrevétel alapján egy javaslatot szeretnék tenni. A magyarországi Szabad Föld hasábjain a napokban azt olvastam, hogy Magyarország egyes részein még mindig elég drága és kevés a zöldség. Uyanakkor nálunk több zöldségkertészet nehezen értékesíti zöldségét. A csallóközaranyosi kertész például elpanaszolta, hogy tövön rohad a pa­­radicsomja, mert nem veszik át. Magyarországon viszont még mindig 18—20 forintért árulják a paradicsom kilóját. Nálunk viszont a legmaga­sabb ár kilónként már csak 4,50 korona. Ha tehát nekünk paradicsom­feleslegünk van, esetleg a Hungarofruct átvehetne nagyobb mennyiséget tőlünk, és így egyrészt megoldaná a zöldséghiányt, másrészt olcsóbb zöld­séget juttathatna a vásárlóknak, nem utolsósorban pedig könnyítene zöid­­ségkertészeink helyzetén is. A Jövőben tehát az együttműködést úgy kellene fejleszteni, hogy a Hun­garofruct necsak szállítson zöldséget Csehszlovákiába, hanem cserébe a mi termelőinktől is vegyen át bizonyos árumennyiséget, ha nálunk vala­milyen zöldségféléből fölösleg van és esetleg az ottani piacnak arra szük­sége van. Ilyen kereskedelmi kapcsolat igen előnyös lehetne mindkét ország számára rj,] • Miért a hátul kullogókat és a lógósokat támogatják? • 240 dolgozó kapott hűségpénzt # Több mint 10 éve állami segítség nélkül dolgoznak # Közel 5 millió korona nyereség az első félévben #

Next

/
Thumbnails
Contents