Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-09 / 32. szám

BEL- ÉS KÜLPOLITIKA.

Rendületlenül a szocializmus útján

A csallóközaranyosi EFSZ székházában nyomott hangulatban kezdődött a beszélgetés Nagy Lászlóval, a szövetkezet elnökével, és Bereck Gáspárral, a helyi pártszervezet elnökével. A hangulatromlást nem a fulladt nyári levegő okozta, hanem a felvetett kérdés váltotta ki. A vitát Bereck elvtárs indította el, melynek egyhamar nem szakadt vége. Cseppet sem csodálkoztam a pártelnök „kitörésein“, hiszen mondanivalója a való igazságon alapult.

Nem az első és utolsó eset faluhelyen, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói, vezetői a fejünkhöz vagdossák, nem értettek és nem értenek egyet a tömegtájékoztatási eszközök pártellenes politikai megnyilvánulásaival. Az ember jóformán védekezni sem tud, hiszen senki sem tagadhatja a történteket. A józan paraszti ész, mint mindannyiszor, ez alkalommal is fején találta a szöget. Bereck elvtárs szavai szerint a csallóközaranyosi kommunisták nagy figyelemmel kísérték a január utáni eseményeket, s több ízben nyilvánosságra hozták nézeteiket a szocialista ellenes, és nacionalista áramlatok ellen. Az első tiltakozó levelet már az augusztusi fejlemények előtt eljuttatták a felsőbb pártszervekhez, amelyben kérték, hogy a Központi Bizottság szilárdítsa meg ellenőrzését a tömegtájékoztatási eszközök felett. Az aranyosiak tehát időben felismerték a veszélyt, amely rendszerünk megváltoztatására irányult. Amint tudjuk, a többivel együtt, ez a felhívás Is süket fülekre talált. Később bekövetkezett a baráti országok hadseregeinek bevonulása. Ekkor újabb nagyarányú ellenséges propagandát kellett a helyi pártszervezetnek visszavernie. Különböző felhívások, röpiratok és plakátok láttak napvilágot, amelyek arra buzdították a lakosságot, hogy vizet se adjanak a szövetséges katonáknak. Aranyoson másképpen értékelték az eseményeket, mint a felsőbb szervek egyes jobboldali tényezői. Nemcsak vizet, de élelmet is adtak a katonáknak. Ezenkívül többek között amellett is síkra szálltak, hogy a járás vezető szervei reálisan értékeljék a baráti hadsereg bevonulását. Ezzel kapcsolatban nemcsak szavakban, de tettekben Is kinyilvánította nézeteit a falu lakossága. Az történt, hogy Komáromból egyre másra jöttek a szocialista ellenes elemek, akik nemcsak az utakra mázoltak különböző feliratokat, de az útjelző táblákat is befestették, megfordították. Az elvhü kommunisták, a józanul godolkodó polgárok nem nézték tétlenül az internacionalizmust lábbal tipró egyének ténykedését. Az adott Időben helyre állították a táblákat, eltávolították a gyalázkodó feliratokat.

A pártszervezet a nemzetiségi villongások megszüntetésére, illetve elburjánzására is helyesen reagált. Kérte, hogy a választott szervekben, különböző hivatalokban a lakosság arányának megfelelően képviseltessék magukat a magyar ajkú állampolgárok. Az Ifjúsági szervezet szétforgácsolását szintén nem helyeselték a kommunisták.

A 3100 lelket számláló községben 90 tagja van a pártszervezetnek. Nyolc pártcsoportot alkotva a kommunisták tevékenysége kiterjed a szövetkezet egyes termelési ágaira, az egész falura. Minden csoportnak megvan a maga munkaterve, amely szerint végzi feladatát. A csoportok gyűlésein, ahol az Időszerű politikai és termelési kérdések szerepelnek, az illetékes tisztségviselőkön kívül a pártonkívüli dolgozók is résztvesznek. Itt megismerkednek a politikai helyzettel, a központi és járási vezetők, valamint a helyi pártszervezet állásfoglalásával. Jóllehet, nagyban ennek is köszönhető, hogy sem az augusztusi napok alatt, sem a következő időszakban nem történtek olyan események, amelyek hátráltatták volna a termelést, vagy a szövetkezet fejlődését. Egyébként erről Nagy László mérnök nyújtott áttekintést.

Nagy elvtárs az ifjú nemzedékhez tartozik. Beszélgetésünkből ítélve azonban talpra esett szakember, józanul gondolkozó politikus. Először megerősíti a pártelnök szavait, majd a közös gazdálkodás helyzete kerül előtérbe. Amint már mondottuk, a termelés megy a maga rendjén. Sőt a múlt évhez hasonlítva, az egyes termelési szakaszokon némi fejlődés is mutatkozik. Az első félévben például 150 literrel többet fejtek tehenenként, mint a tavalyi év ugyanebben az időszakában. Az építkezési munkák is jó mederben haladtak. A szövetkezet telepén önsegélyezéses alapon 560 ezer korona beruházással betonutat készítettek, ugyanakkor szociális helyiség építése is befejezés előtt áll.

Amellett, hogy a szövetkezet dolgozói havi átlagjövedelme 1800—2200 korona között mozog és különböző építkezések folytak, az aranyosi EFSZ másfélmillió korona kölcsönnel segítette az államháztartást.

Amíg a szövetkezetben serény munka folyik, az elnököt nyugtalanítja a jelenlegi politikai helyzet. Megemlíti, rajtuk nem múlik, mikor ér véget a konszolidálódást időszak. Szigorúbb intézkedést vár a kormánytól a rendbontókkal, az antiszocialista elemekkel szemben. Üdvös lenne az érvényben lévő törvények maradéktalan betartása, a munkafegyelem megszilárdítása. Nem hiányozhat a felelősségrevonás sem, ha valaki a rábízott feladatok teljesítését elhanyagolja, vagy szabotálja.

Nagy elvtársnak más irányú észrevétele, mondanivalója is van. Többek között az, hogy a mezőgazdasági üzemek végre váljanak az ipari üzemek egyenrangú partnereivé. Hiszen amíg az ipar meghatározza az árakat, addig a mezőgazdasági üzemeknek nincs beleszólásuk az árak alakulásába. A felsorolt vitás kérdések helyes megoldása minden bizonnyal fokozná mezőgazdasági üzemeink, valamint a falvak dolgozóinak aktivitását.

Sándor Gábor

Öröm és elégedetlenség a dunaszerdahelyi járásban

(Folytatás az 1. oldalról)

máris a Jövőre gondolnak. Az agronómus az őszi munkákat emlegeti. Jól startolhatnak, mert előreláthatólag jó vetőmagjuk lesz. Döményék pedig az elnökök Iskolázásén törik a fejüket. Amikor ezt megemlítik, az elnök felemeli a hangját.

— A jövő évi tervekről kellene beszélgetni, de magunk sem tudjuk, hogy milyen előadásokat tartsunk. Felülről nem kapunk határozott irányvonalat. Nem győzzük átállítani a termelést. A dohányt például több esetben nem veszik át. Sokat beszélgettünk már a melléktermelésről, esetleg kisebb konzervgyárak építéséről. Végre felfedeztünk egy nekünk való típust. Magyarországon láttuk. Naponta 30 szarvasmarhát, 120 sertést és 600 baromfit dolgozna fel. De félünk hozzákezdeni az építkezéshez, mert ki tudja, mire felépül, milyen adót varrnak majd a nyakunkba. A

nyárasdi szövetkezet most Is foglalkozik húsfeldolgozással, de minden élő kilogrammra 3,60 korona adót kell fizetnie, tehát több mint 25 százalékot. Termékeiket nagyon kedvelik, de már azon gondolkoznak, hogy a nagy adó miatt megszűntetik a húsfeldolgozást.

A Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Társuláson tehát az aratás végén örömmel és elégedetlenséggel is találkoztunk. Örülnek azért, mert az időjárás viszontagságai ellenére is sikerült nagy hektárhozamot elérniük gabonafélékből, de elégedetlenek a felvásárlószervek munkájával és az irányításban mutatkozó fogyatékosságok miatt. Ahhoz, hogy még eredményesebb munkát végezhessenek, határozott, fejlődést elősegítő mezőgazdaságpolitikát várnak, mert bizonytalanságban nem lehet teljes erőbedobással, energiával dolgozni.

(bállá)

Felveszünk

NAGYOBB SZÁMÚ KITANULT IPAROST:

havi kereset

központi fűtés szerelőt 2400.— korona

egészségügyi berendezés szerelőt 2350.— „

épület villanyszerelőt 2450.— „

épület bádogost 2000.— „

tetőfedőt 2100.—

csempézőt és padlóburkolót 2100.— „

épület szerelési padlóburkolót 2200.— „

lakatost műhelybe 2000.— „

épületszerelő lakatost 2000.— „

épület-üvegezőt 2000.— „

szobafestőt és mázolót 2100.— „

parkettézőt és PVC padlózat készítőt 2250.— „

Alapvetőleg akkordban dolgozunk, a kereset ezért a teljesítménytől és az elvégzett munka minőségétől függ. Ez okból rendszeresen engedélyezzük a túlórákat a műszakban. A kereset ezzel arányosan növekszik.

1969. június 1-től bevezettük az összes iparosok 10 %-os bérkedvezményét az összes építkezésen a komplex lakásépítés elvégzésének címén.

Ezen kedvezmény mellett az alanti előnyöket nyújtjuk:

a) napi étkezés az építkezéseken 25.— korona magasságig

b) ingyenes lakás a szerelési munkáknál,

c) évi részesedés a gazdasági eredményekben, d| 5-napos munkahét,

e) útiköltség megtérítés a család meglátogatása esetén 14, illetve 7 naponként,

f) pénzbeni, technikai és Jogi támogatás családi ház építése esetén,

g) 12 %-os bérkedvezmény Cádca, Doln^ Kubín járásokban és a Hluéín-Ostravaí körzetben.

Érdeklődők jelentkezzenek a következő címen:

POZEMNÉ STAVBY, n. p.,

Stavomontái igazgatósága,

személyzeti osztály Zilina, Rajecká cesta,

II. emelet, 33 ajtószám

Békevédők nyilatkozata

A Békevédők Csehszlovákiai Bizottsága nyilvánosságra hozta a genfi 20-hatalmi leszerelési bizottság nyári ülésével kapcsolatos állásfoglalását. Többek között megállapítja: „A leszerelés azok közé a világméretű problémák közé tartozik, amelyek teljes joggal igénylik az egész emberiség figyelmét. Megvalósítása mérhetetlen haladást jelentene az egész világnak.

A Békevédők Csehszlovákiai Bizottsága ezért mindenkor jóváhagyólag fogadta mindazokat az akciókat, amelyek szorgalmazták a leszerelést és számos ilyen akció kezdeményezője volt.

Nagy örömmel figyeltük a genfi leszerelési értekezlet tanácskozásait immár néhány év óta, és örülünk annak, hogy a leszerelési bizottságot a békeszerető országok döntő többsége támogatja, amit az is bizonyít, hogy tagjainak számát az eddigi 18 helyett 20-ra emelték.

APKŐHIRDETÉS

Méhpempöt szállítok utánvéttel garancia mellett. 1 gr. pempő 25 dkg. mézben 40 Kés. Kovács Martin, Bruty, h. sz. 124, Nővé Zámky-i járás.

A legutóbbi napokban növekvő feszültségről számolnak ** be a hírek Buenos Aires-ból. Hol szélsőséges nacionalista szervezetek kormányellenes katonai összeesküvéseiről esik bennük szó, hol pedig állítólagos államfelforgató ultrabal szervezkedésről, puccsok tervezéséről, veszélyesnek minősített magasrangú katonatisztek lefogásáról stb. így letartóztatták többek közt Gilbert Olivát, az argentin légi erők nyugalmazott tábornokát, aki állítólag minap megszervezte a cordóbai rádióleadóállomás megtámadását és egy hattagú nacionalista csoport révén félórás adásban lemondásra szólította fel a kormányt, és a politikai foglyok szabadon bocsájtását követelte. Előzőleg 24-6rás kormányellenes sztrájkkal a dolgozók tiltakoztak a szakszervezeti vezetők bebörtönzése ellen. Nem kis port vert fel katonai körökben Labanca tábornok visszalépése Is, akiről az argentin sajtó tudni véli, hogy egy a perui reformokkal rokonszenvedő nacionalista csoport élén áll.

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK

tehát á legkülönbözőbb okokra vezethetők vissza és széles rétegek elégedetlenségét tükrözik. Ám az alapvető ok magában a katonai diktatúrában rejlik, a hadsereg reakciós vezetőinek politikájában, akik 1930 óta „gondoskodtak“ arról, hogy válságos helyzetben egyetlen polgári köztársasági elnök se tölthesse be mindvégig funkcióját. A végső szót tehát mindenkor a tábornokok mondták ki. Amikor 1966 júniusában a jelenlegi elnök Juan Carlos Ongania tábornok katonai államcsíny révén magához ragadta a hatalmat, megígérte, hogy tíz év leforgása alatt stabilizálja Argentína gazdasági helyzetét és megállítja a vészes inflációt. Ezt az ígéretet nem sikerült beváltania, viszont már az első pillanattól kezdve — a „nyugalom és közrend“ biztosítása érdekében — sutba vágta a nép elemi demokratikus jogait, amit persze a tömegek, minden szépen hangzó távlati célkitűzés ellenére, egyre kevésbé hajlandók elviselni. Az emlékezetes súlyos cordóbai Incidensek alkalmából egy argentin folyóirat, az „Análisis“ vezércikkírója epésen állapította meg: „Még nem régen országunk népe azt kérdezte magától, hogy a kormány által hirdetett három szakasz melyikén halad keresztül — a gazdaságin, a szociálison vagy a politikáin. Ma szétoszlottak ezek a kétségek: egy olyan szakaszon megyünk át, amelyet a Casa Rosada (az elnöki palota) agyai nem láttak előre: a káoszén. Egyelőre még az első szakaszból sem tudott Ongania rezsimje Igazában kikecmeregni. A liberalizmus híveként ismert Krieger Vasena gazdaságügyi miniszter „mértékletességi terve“ 1967 óta került a realizáció útjára, de a tornyosuló bajokat nem bírta leküzdeni.

Bár tavaly sikerült az Inflációt már „csak“ 10 százalékra leszorítani, tehát az előző öt esztendő évi átlagának ötödére és növekedett a dollár-tartalék is, de a szanálási intézkedések bizonyos stagnációhoz vezettek és nagy elégedetlenséget váltottak ki a gazdasági terjeszkedés híveinek táborában. Ugyanakkor nyomasztó társadalmi tehertétel

A TÜMEGES MUNKANÉLKÜLISÉG,

amely a párizsi polgári Le Monde szerint múlt évben több mint másfél millió — termelésből kirekesztett — dolgozót érint. Csak természetes, hogy a szakszervezeti vezetők hevesen bírálják az argentin kormány gazdaságpolitikáját és követelik, hogy térjen végre át a beígért „szociális szakaszra“, amely módot adna a dolgozókat érintő kérdések állítólagos megöl-Viharfelhők

Argentina felett

dására. Mély elégedetlenséget vált ki a tömegekben, hogy a bérbefagyasztás rozsdás fegyverével hadakozó kormány, az 1967 áprilisa óta bekövetkezett 40 százalékos áremelés ellenében, mindössze 8 % béremelésre mutatkozott hajlandónak. A szociális nyugtalanságra nem kis mértékben szolgáltat okot a nyugdíj-korhatár felemelése, a racionalizáció következtében tovább folytatódó munkáselbocsátások, a vállalati dolgozók alacsonyabb munkabér-kategóriákba való besorolása és az államosított üzemek magánkézbe való visszajuttatása. Ongania annak idején megígérte, hogy mihelyt nyugalom lesz, helyreállítja az alkotmányos törvényességet. Vasena Krieger jövendölt gazdasági csodája azonban elmaradt. Argentína gazdasága — az ország hatalmas mezőgazdasági bázisa és gazdagsága ellenére — ezer sebből vérzik és nap-nap után újabb elégedetlenséget szül. Vagyis fokozza a szociális nyugtalanságot, aminek egyik legfontosabb éltetője, az országot sorvasztó

NAGYBIRTOKOS-URALOM

megannyi megnyilvánulása. Ennek az áldatlan rezsimnek egyik következménye, hogy Argentína hozzávetőleg ugyanolyan nagyságú megművelhető területen, mint amilyennel Nyugat-Európa rendelkezik, a gabonamennyiség hetedét, a tengerinek még csak nem is felét, és a húsnak egyharmadát termeli. Nem érdektelen, hogy Nyugat-Európa 16 millió gazdaságával szemben, Argentínában csupán 471 ezer van, viszont a földek 74 százaléka 27 ezer földesúré, akik közül két és félezer nagybirtokos személyenként 10 ezer hektárnál nagyobb földterületen „gazdálkodik“. Általában véve nem érdeklik őket a korszerű mezőgazdasági és állattenyésztési módszerek, hiszen szükségleteiket még a legkülterjesebb gazdálkodás is rendkívül hőven fedezi.

Ellentétek állnak fenn a burzsoázia vezető rétegeiben is. Míg pl. a burzsoázia egy része a hadseregben Varella tengernagyban és Pistarini tábornokban látva támaszát, ellenzi Ongania politikáját, az amerikai monopóliumok behatolását, valamint az űn. nemzeti fejlődésért száll síkra, és a tekintélyuralom híve, addig a Julio Alsogaray körül csoportosult erők, akit később Lanusse tábornok váltott fel, a liberális gazdaságpolitika hívei.

A BALOLDALI ELLENZÉK LEHETŐSÉGEI

A feszültségekre jellemző, hogy még az argentin püspöki kar gyűlésén is megnyilatkoztak ellenzéki hangok és maga Buenos Aires érseke kifejezetten követelte az alkotmányos demokrácia visszaállítását. Míg 1966 nyarán az egyetemi diákság elszigetelten tüntetett a katonai uralom ellen, amiért véráldozatokat kellett hoznia, addig -ez év májusában Cordőbában, a második legnagyobb ipari városban, valamint Tucumánban a munkássággal közösen lépett porondra. Szorosabb együttműködés mutatkozik a peronista és a reformista jellegű Általános Szakszervezeti Szövetség közt, ami egy hatalmas sztrájk közös megszervezésében is kifejezésre jutott. Augusto Vándor, a peronista mozgalom jobbszárnyának vezére, aki tudvalevőleg gyilkosságnak esett áldozatul, mindenképpen egyezkedni igyekezett a katonai diktatúrával. Ezzel szemben Raimundo Ongaro, a baloldali áramlat vezetője, hajlik egy széles méretű munkásmozgalmi ellenzék kialakítására, amelynek egyébként az illegalitás nehéz feltételei közt küzdő, lépten-nyomon rágalmazott és üldözött kommunista párt következetes előharcosa.

Minden jel arra mutat, hogy Argentínában fokozatosan kirajzolódnak az általa szorgalmazott demokratikus, agrár-forradalom és egy antiimperialista front körvonalai, melynek távlatában a szocializmus áll. Szirt