Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-02 / 31. szám
FALVAÍNK Megifjult Garamsziget Immár ötéves múltja van a szlovákiai magyar fiatalok nyári táborozásainak. 1965-ben Körtvélyes jelentette a kezdetet s azóta a nyári tábórozások résztvevői évente megismerkedtek Dél-Szlovákia egy-egy vidékével. A Szlovákiai Gyermek és Ifjúsági Szervezetek Társulata mellett működő Magyar Ifjúsági Klubok Tanácsa idén az érsekújvári járási tanáccsal közösen július 17-e és 27-e között Kéménden rendezte meg az V. Nyári Ifjúsági Találkozót. Az idei rendezvény sok tekintetben különbözött az előző évek táborozásaitól. Míg az 1965-ben megrendezett első táborozáson mindössze 67 fiatal vett részt Kéménd mellett, a Garamtól átölelt, gyönyörű szigeten felállított táborban már közel 400 főiskolás, középiskolás és dolgozó magyar fiatal jött össze Dél-Szlovákia minden tájáról. A találkozó szervezőinek véleménye szerint azonban a legnagyobb haladást az a tény jelenti, hogy a SZGYISZT mellett működő Magyar Ifjúsági Klubok Tanácsa — a klubmozgalom indulása óta első Ízben — hivatalosan hívhatott meg az összejövetelre élbeli gazdasági és politikai személyiségeket, s ezzel a találkozó komoly politikai eseménnyé vált. Az előző években a hivatalos szervek bizalmatlanok voltak e kezdeményezéssel szemben, azonban megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy idén feloldódott ez a bizalmatlanság, amit örömmel vettek tudomásul a táborozás résztvevői Is. A SZGYISZT Központi Tanácsa 54 ezer korona pénzösszeggel is támogatta a táborozást, s nem kisebb értéknek számit az erkölcsi támogatás sem. Az ünnepélyes megnyitásra eljött politikai képviseletünk több élbell tagja, az ünnepi beszédet Haren- Cár Róbert, a SZGYISZT KT elnöke tartotta. Szólt az ifjúsági mozgalom Időszerű problémáiról, külön kitérve a szlovákiai magyar fiatalok szervezetének létrehozásával összefüggő kérdésekre. A megnyitón felszólalt Őszintén a hulladékgyűjtésről A hulladékvas gyűjtésének és feldolgozásának fontosságáról aligha kell bővebben elmélkednünk. Nemcsak a szakemberek előtt világos, hogy ennek feldolgozása gazdaságilag sokkal előnyösebb még a legjobb minőségű vasércnél is. A burdái magnezit-üzem területén bizony nem ritka látvány a hulladékvas-halom, s ez a tény nem kerüli el a segíteni akaró emberek figyelmét — még ha kívülállókról van is sző. Néhányszor a pártfőrumon is szővátették már ezt a hiányosságot, de az üzemben nem sok minden történt azóta. Ügy gondoltuk, az ügy objektívebb elbírálásának szempontjából ki kell kérnünk az üzem vezetőinek véleményét is. Ha kissé körülményesen is, megtaláltuk Zrebeny Jozef elvtársat, az üzem helyettes vezetőjét, s magyarázatot kértünk tőle. — Kétségtelenül van igazság az elmondottakban. Utoljára talán két évvel ezelőtt, a sportolók gyűjtötték és szállították el az ócskavasat saját szállító eszközeinken. Hogy azóta mindez nem ismétlődött meg, annak több oka is van. Nem szeretném másokra hárítani a felelősséget, de tény, hogy az ócskavasat felvásárló Kovo- Srot nemzeti vállalattal nincsenek valami jó tapasztalataink. Ügy véljük, túlzottan igényesek, amikor bizonyos megszabott mértékben kívánják tőlünk a hulladékvasat. Ez túl-Jankovszky Ferenc elvtárs, az SZLKP Érsekújvári JB titkára is, a kéméndiek nevében pedig Bankházy Károly üdvözölte a találkozó résztvevőit. Az idei táborozás tartalmában is lényegesen különbözött az eddigi évek találkozóitól. A vezetőség olyan programot állított össze, amelyben meggyőzően nyilvánult meg a szlovákiai magyar fiataloknak a társadalmi és politikai életbe való bekapcsolódásra irányuló törekvése. Az eseménysorozatban kiemelkedett Dobos László miniszter látogatása. A fiatalok a nemzetiségi kérdés megoldásának lehetőségeiről és eddigi eredményeiről beszélgettek Dobos elvtárssal. A következő napon magyarországi fiatal költők csoportja, a Kilencek Társasága mutatkozott be a táborban. Hétfőn, július 21-én az Esztergomi Szabó István tartott előadást Esztergom és a Dunakanyar nevezetességeiről. Ez a beszámoló tulajdonképpen előkészítése volt azon hajókirándulásnak, amelyen a táborozók kedden vettek részt s amelynek úticélja Esztergom, a Dunakanyar, majd VI- segrád volt. Az ifjúsági találkozók műsorában újdonságnak számított az a beszélgetés is, amelyet szerdán délután Németh Jenő mérnök, a Szlovák Szocialista Köztársaság földművelési- és közélelmezési miniszterének helyettese, továbbá Mihály Géza mérnök, a szlovák kormány Nemzetiségi Bizottságának dolgozója közgazdasági kérdésekről, Lukács Tibor és Szamos László központi tanfelügyelők pedig a nemzetiségi iskoleügy kérdéseiről folytattak a fiatalokkal. A beszélgetések során számos kérdés hangzott el gazdasági, politikai és kulturális problémákkal kapcsolatban. A fiatalok kérdései bizonyítják, hogy nemcsak passzív megfigyelő, hanem aktív részesei is akarnak lenni az ország gazdasági, politikai és kulturális kérdései megoldásának. Nem véletlen, hogy éppen az iskolaügy kérdései iránt érdeklődnek leginkább, mert egy fejlődőképes, hatékony és alkotóképes szlovákiai magyar értelmiség létrehozásában látják a szlovákiai magyar kisebbség továbbfejlődésének alapját. Kérdéseik türelmetlenségüket tükrözték s el kell ismernünk, hogy jogos ez a türelmetlenség, mert a szlovákiai magyar iskolaügy és kulturális élet terén számos kérdés követel sürgős megoldást. Csütörtökön este a táborozó fiatalok színvonalas kultúrműsorral köszönték meg a kőméndieknek azt a támogatást, amelyben a földművesszövetkezet és a helyi szervek részesítették a V. Nyári Ifjúsági Találkozót. Pénteken a csehszlovákiai ifjúsági mozgalom helyzetéről és problémáiról beszélgettek a SZGYISZT Központi Tanácsának vezető funkcionáriusaival, majd szombaton búcsútábortűzzel folytatódott a műsor, vasárnap, július 27-én pedig a táborbontással ért véget az V. Nyári Ifjúsági Találkozó. A kérpéndi tíz napot összegezve külön ki kell emelnünk a kicsindi, kőhídgyarmati és kéméndi egyesült EFSZ-ek segítőkészségét és támogatását. A szövetkezeti vezetők a legnagyobb dologidőben, aratás derekán is szakítottak időt arra, hogy a jelentős anyagi támogatás mellett a beszélgetéseken való részvételükkel is támogassák a táborozás sikerét. Véget ért az V. Nyári Ifjúsági Találkozó, de a munka, amelyet a fiatalok a kéméndi 10 nap alatt megkezdték, az ifjúsági klubokban országszerte tovább folyik. A találkozó legfőbb eredménye, hogy a Kéménden összegyűlt magyar fiatalok közelebb kerültek egymáshoz, megismerték egymás problémáit, egy-egy vidék sajátos viszonyait s a jelen legégetőbb kérdéseire a legilletékesebb, felelős személyiségektől kaptak szakavatott választ. Olyan választ, amely kétségtelenül hozzájárul a sok esetben eltérő vélemények egységesítéséhez, választ, amely minden bízonynyal impulzusa lesz az ifjúsági mozgalom haladó kibontakozásának, a fiatalok aktivitása fellendülésének. Olyan haszna ez a kéméndi táborozásnak, amely tartós értékévé válik ifjú nemzedékünknek, s javára szolgál egész társadalmunknak. Kovács Zoltán zott precizitás, amit tőlünk nem várhatnak el, hiszen ők Is beláthatják, nekünk nem ez az elsődleges feladatunk. Ma minden üzemnél egyre fokozatosabban a termelékenység növelése a fő cél, s ezt mi sem hanyagolhatjuk el, különösen, ha a melléküzemági termelés (esetünkben az ócskavasgyűjtés és értékesítés) ennek rovására történne. További objektív körülmény, hogy jelenleg két vállalkozó is végez építkezéseket üzemünk területén, el lehet tehát képzelni a nagy felfordulást. Ezek előreláthatólag két-három éven belül befejeződnek, s akkor természetesen sor kerül a hulladékvas összegyűjtésére és értékesítésére is. Nos, így hangzik az üzem képviselőjének indoklása. Mi úgy véljük, vannak helytálló, elfogadható érvei — egyes részletkérdésekben igaza is. Mert az üzemnek valóban a munkatermelékenység növelése, a tervek teljesítése az elsődleges feladata. Az üzem helyettes vezetőinek indokait mégsem fogadhatjuk el maradéktalnul. Mert a porban hevert értékek, minden szépnek látszó érvelés ellenére is kiaknázatlan értékek maradnak. Nem hinnénk, hogy nem lehetne másként is megoldani az összegyűjtést és elszállítást, hogy az ne menjen a munkatermelékenység rovására. Bizonyára meg lehetne ennek a módját találni — ha másképpen nem, társadalmi munkával. Mert az a két-három év, amikor feltételezhetően befejeződnek a beruházási építkezések, egy kicsit késői terminusnak látszik. Bízunk benne, hogy az üzem vezetői sokkal előbb módot és időt találnak ennek az égető kérdésnek» a megoldására. —hacsi— A romantikus kéméndi szigetet a képen látható helyen kezdi körülölelni a tovasiető Garam. Sikeres begyűjtést az Új Életben Az tpolyszalkai Üj Élet szövetkezetben a majdnem teljesen fiatalemberekből álló vezetőség igen ügyesen szervezte meg a begyűjtési munkákat. A munkaterveket részletesen megvitatták a dolgozókkal és a 200 hektár rétről pl. 14 nap alatt gyűjtötték be a szénát. Nagy eredmény ez az előbbiekhez képest, amikor a begyűjtést csak brigádos munkaerőkkel tudták elvégezni, és a legtöbb esetben a széna ázott, rossz állapotban került a kazlakba. Idén az előző napon lekaszált szénát, amikor megszáradt, máris hazahozták, mégpedig olyan állapotban, amikor még nem tört le róla a levél. A szövetkezetnek most ilyen jó minőségű 30 vagon szénája van kazlakban. A példás begyűjtésért elsősorban a géppark dolgozói érdemelnek dicséretet, többek között Trieb László, Pikier Nándor, Gyetven Vendel, Muszka László, Fodor Mihály, Peskó István, Dajcs Gyula, Golán József stb. Kitűnő munkát végeztek a kazalozók és a begyűjtők is. Megemlíthetjük Demendi Jánost, Varga Lajost, Molnár Bélát, Fótyi Andrást, Szép Jánost, Lengyel Zoltánt, Molnár Lajost, Kiss Mihályt, Molnár Lászlót, Fodor Józsefet, Jakubik Lászlót és Istvánt stb. Az említett tagok a többiekkel együtt igazán kiváló munkát végeztek, és minden dicséretet megérdemelnek. Izrael Béla, az összüzemi pártbizottság elnöke A legtöbb sebesülést az állatott okozzák A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium elemzése alapján a mezőgazdasági termelési munkáknál nem a gépek okozzák a lagtöbb sebesülést, hanem az állatok. A sebesülések több mint negyed része az állatok gondozása közben keletkezik. A sebesülések egyötödét elesések okozzák, egyhatodát különböző anyagok mozgatása és csak 8 százalékát okozzák a gépek, valamint a technikai berendezések a növény- és állattenyésztésben. A traktorok kezelése közben csak 2,6 százalék sebesülés történik. Érdekes, hogy ugyanazon munka végzése közben az asszonyok sebesülési százaléka kétszerte alacsonyabb, mint a férfiaké, és háromszor kevesebb, mint a fiataloké. A fiatalok, 18 éves korig, 60 százalékkal több sebesülést szenvednek, mint a felnőttek. Sajnos, a mezőgazdaság a balesetek és sebesülések százalékát illetően mindjárt a bányák után következik. Az élelmiszeriparban is magas a balesetek százalékaránya. Például a húsfeldolgozó iparban minden száz dolgozóra 14,6 sebesülés esik. A sörgyártásban, a hűtőberendezések gyártásában és az élelmiszer csomagolóanyag készítő üzemekben magasabb a balesetek százaléka, mint a bányákban. A legtöbb halálos baleset az egységes földmíívesszövetkezetekben van, utána következik az élelmiszeripar. TERMÉSKILÁTÁSOK HONTFÜZESGYARMATON Hontfüzesgyarmaton Taliga Gyula agronómussal beszélgettünk a terméskilátásokról. A fiatal mezőgazdász általában elégedett. Pedig az ő dombos határukat nem túl sokszor öntözte az eső, tehát a tápanyagok sem hathattak kellően a növényekre. Ennek ellenére a repce hektárhozama 23, az őszi árpáé 28 mázsa volt. A szovjet búzafajták 30 mázsás átlagtermést adtak és ugyanannyit várnak tavaszi árpából is. Egyébként a begyűjtést brigádos kombájnokkal végzik, és brigádosok járnak ide a íiari járásból Tekovská Breznica községből. A szőlészet és a gyümölcsészet is jó termést ígér. A nyári barack már 40 ezer korona hasznot hozott a szövetkezet kasszájába. A begyűjtési munkák jól haladnak és általában a hontfüzesgyarmatiak elégedettek a terméssel. B. J. Miért mostohagyerek a ^ SZABAD FÖLDMŰVES 1369. augusztus 2. Meghitt, idegnyugtató csend honol a gímesi tó mellett levő üdülőközpontban, melyet egyre több külföldi turista is felkeres. Tíz évvel ezelőtt 1958. szeptember 1-én alakult meg Tornaiján a közgazdasági irányzatú mezőgazdasági műszaki középiskola, a Somodi Mezőgazdasági Számviteli Középiskola és a Tallósi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola összevonása után. A két iskolát azért vonták össze, hogy Szlovákia magyarlakta vidékének közepén legyen a magyar nyelvű közgazdasági irányzatú mezőgazdasági technikum. Az iskola kezdetben sok nehézséggel küzdött, öreg épületben kellett berendezni a diákotthont, és bizony sokszor jóval többen laktak egy szobában a megengedettnél. A városi nemzeti bizottság nem nagyon segítette az iskola fejlődését, és még ma sem kapunk tőle kellő támogatást. Képviselői egy évtized alatt még egyszer sem jöttek az iskola falai közé, hogy elbeszélgessenek a tantestület tagjaival a problémákról. Ügy látszik, nem nagyon érdekli őket az iskola tevékenysége. Hallottunk olyan véleményeket is, hogy az iskolából nem sok haszna van a városnak, mert szlovákiai méretű, és az épületben inkább valamilyen üzemet kellene létesíteni. Ez bizony nagyon kicsinyes szemlélet, mert a tornaijai iskola a környéknek és egész Szlovákia magyarlakta részének nevel szakkádereket. Az iskola annak ellenére, hogy nem kap elég támogatást a helyi szervektől, mégis aktívan bekapcsolódik a városfejlesztési akciókba, és a diákok jelentős mennyiségű társadalmi órát dolgoznak le a városi nemzeti bizottság által szervezett építkezéseken vagy pedig a városrendezésnél. Probléma tehát volt és van is elég Iskolánk házatáján. Ennek ellenére, a nehézségeket leküzdve, a kádernevelésben jelentős munkát végzett. 1962 ben és 63-ban az iskola nyolc tanteremmel, egy laboratóriummal, egy speciális tanteremmel, egy könyvtárteremmel és négy szertárral bővült. Megbíztak egy új diákotthon építésével is, de sajnos, ebből nem lett semmi, és ma már csak a régiek kibővítéséről, korszerűsítéséről beszélhetünk. Kicsit furcsa, hogy a mi iskolánk nem kaphatott új épületet, de Rimaszombatban, Losoncon és más városokban egyre több korszerű iskola és internátus épül. Tegyük hozzá, több esetben nem teljesen megalapozott tervek alapján. Pedig az utóbbi években a mi iskolánkban jelentkezett és járt a legtöbb tanuló. A losonci Iskolába 36, a rimaszombatiba 35, a tornaijaiba pedig 92 tanuló jelentkezett az 1969/70-es évre. Annak ellenére, hogy az utolsó négy évben nálunk volt a legtöbb tanuló, a legilletékesebb szerv, a Szlovák Nemzeti Tanács még a mai napig sem adott írásbeli választ iskolánk fejlesztésével kapcsolatban. Adatokkal bizonyíthatjuk, hogy eddig minden iskolai évben jóval többen jelentkeztek tanulásra, mint amennyit a terv szerint felvehetünk. A másik két iskola viszont kénytelen toborozást végezni, hogyha meg akarja nyitni a tervezett osztályokat. Mi az oka annak, hogy mégis ott építik az új épületeket, ahol kevés az érdeklődő?! Az említett iskolák internátusaiban sokszor az egész emelet nincs kihasználva, mi pedig 6—8 tanulót zsúfolunk öszsze egy szobában. Nincs egy olyan kultúrtemünk, ahol egy szülői értekezletet, vagy szalagavatót rendezhetnénk. Sok elmarasztalásban volt része a tornaijai iskolának, és bizony a nehéz évtizedet csak hárman tapostuk végig. Szalai János történelemtanár, aki a tanítás mellett az ifjúsági szervezet politikai irányítása terén szerzett érdemeket, Kasza Katalin nevelő, aki jő emberismeretével, pszichológiai érzékével ért el meggyőző eredményekét a nevelés és a kultúrmunka terén. Több pedagógus, mezőgazdasági szakember lakáshiány miatt ment el iskolánktól. Ha a jövőben állandósítani akarjuk a tanerőket, legalább 6—8 lakásegységre lenne szükség. A hiányosság ellenére iskolánk tantestülete és nevelői mindig arra törekedtek, hogy a mezőgazdasághoz
