Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-26 / 30. szám

IPAR-KERESKEDELEM

Gyümölcslévonal, szárítóberendezés és szeszfőzde illene a vásárűti hűtőtárolóhoz

A vásárűti EFSZ-ben Ozgwald Frigyes főmérnöktől a náluk felépített hűtőtároló hasznosításának lehetőségeiről érdeklődtem azzal a szándékkal, hogy az ott hallottakat más dél-szlovákiai mezőgazdasági üzemek hasznára tennénk közzé.

— Milyen nagyságrendű a vásárúti

hűtőtároló? — érdeklődöm.

— Száznegyven vagonos a hfltőtárolőnk, amelynek építését 1968-ban kezdtük meg. Ez a súlymennyiség almára vonatkozik. Az építmény befogadóképessége egyébként 7200 köbméter, beleértve az úgynevezett előtároló helyiséget is, amelynek alapterülete 648 négyzetméter.

— Milyen tervek alapján épült ez a létesítmény?

— Saját terveink alapján. Ügy érzem országos viszonylatban is van egy előnye, mégpedig az, hogy nincsen benne külföldi építőanyag és berendezés.

— Hogyan sikerült ezt végrehajtani?

— Beszélgettünk Farsky mérnökkel, a Felsőcsallóközi Öntözőrendszer elnökével a különféle tárolókról és ő ajánlott egy szigetelő anyagot, amelynek kémiai összetételét most nem akarom elemezni. Ebből összeszerelhető panelokat készítettünk, s ennek segítségével nagyon meggyorsítottuk az építkezés folyamatát. Az építkezés időtartama hét hónapot vett igénybe. Próbaként huszonhárom vagon almát tároltunk az építményben, mégpedig az elmúlt tél folyamán.

— Mennyiben váltotta be a hozzá fűzött reményeket a hűtőtárolé?

— Október elsejétől számítva május elsejéig tároltuk az almát a hűtőtérben, közben eladásra is sor került. Az egész időszak alatti tárolási veszteség mindössze 6,8 % volt.

— Milyen összeget mutattak a tárolási költségek?

— Mivel próbaüzemeltetést végeztünk és üzemben kellett tartanunk az egész hetven vagonos tárolórészt, így a bizonyos súlyegységre jutó költségek az átlagosnál magasabbak, öthavi üzemelési költsége egyébként nyolcszázezer korona. Természetesen ebben benne foglaltatnak a leírások, a 12,5 %-os biztosítási költség, a tárolóba helyezés munkálatainak költsége, a tároló kiürítésének költsége és az áramfogyasztás ellenértéke. Mindezeket figyelembe véve egy kilogramm alma tárolási költsége havonta 16—20 fillérre rúg. Hathónapos időtartamot számítva egy kg alma tárolási költsége 1,20—1,30 korona.

— Más gazdasági egységek áruját is hajlandók tárolni amíg a saját termésű áruval nem töltik meg a tárolót?

— A Zelenina Bratislava nevű cég igazgatójával Doleiíal mérnökkel beszélgettünk arról, hogy hetven vagonra szóló hűtőtároló igényüknek eleget tudnánk tenni. Sajnos egy bökkenője van a tárolásnak, mégpedig az állami szabvány előírásai, amelyek Januárban is olyan minőségi követelményeket tüntetnek fel a választékminőségű, vagy az I. minőségi osztályú almával szemben mint októberben.

— Amikor a szabványokat fogalmazták még nem voltak hűtőtárolóink, legalábbis a termelők tulajdonában. Szükséges lenne ezért az állami minőségi normákat kiegészíteni és januártól az új termésig más követelményeket felállítani, esetleg állandó jellegű árszabályozással megoldani ezt a kérdést.

— Lehetetlen januárban olyan minőséget követelni, mint októberben, az alma szedésekor. Főleg a foltosságra gondolok itt. Például az almán van egy kis fekete pötty, ami néhányhónapos tárolás után természetes, de az ilyen almát az állami norma már nem engedi a kiváló minőségűbe sorolni. A hűtött árura ezért vagy külön szabványt kellene kidolgozni, vagy a meglevőhöz szükséges kiegészítést fűzni. Eddig Csehszlovákiában csak primitív módszerekkel, esetleg pincékben, alagutakban tárolták az almát, de aránylag rövid ideig. Többhónapos tárolás esetén még a hűtőtárolóban is számolni kell bizonyos aszadással, foltossággal, vagyis külalaki elváltozással. Az állami ellenőrző közegek logikus emberi gondolkozással elismerik ugyan, hogy hosszú tárolás folytán az említett elváltozások igen természetesek, azonban az elavult előírás köti őket. Ezért kérnénk a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes szerveit, mindenekelőtt a kereskedelempolitikai főosztály Igazgatóját Spaőinsk^ L. mérnököt CSc., hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az említett hiányosság rendezésére.

— A hütőtárolúban van egy manipulációs előtér, amely eléggé terjedelmes. Itt elképzelésem szerint üzembe lehetne állítani valamilyen kisebb típusú gyümölcslé vonalat, amelynek segítségével a nyári időszakban például baracklevet, őszibaracklevet, raeggylevet, paradicsomlevet és egyebeket lehetne készíteni. Ezzel a hűtőtároló nyári kihasználása megoldódna, különösen ha gyümölcs félkészáruk, pulpok készítésére te vállalkoznának, mindenekelőtt az EFSZ női tagjai a LIKO konzervipari vállalat számára. A környező községekből itt lehetne felvásárolni a konzerválásra szánt gyümölcsöt, esetleg a másutt előkészített gyümölcs-pulpot itt a hűtőben tárolni.

— Ezzel kapcsolatban van egy nézetem. Csehszlovákia sör nagyhatalom, hasonlóan mint a két szomszédos Németország. Egyelőre mi sörfogyasztók vagyunk, de miért ne lehetne a gyümölcslevek fogyasztását nálunk is bevezetni, mint ahogyan ezt Magyarországon és egyes nyugati és keleti államokban tették. Lehet, hogy az olcsó sörár nálunk nem engedne teljes kibontakozást, de akkor is érdemes lenne tenni valamit.

— Magyarországon aránylag nagy mennyiségben készítenek paradicsomból úgynevezett tomato dzsúszt, amit például Angliába exportálnak, ahol ez iránt különösen nagy az érdeklődés, tekintve, hogy a paradicsom melegkedvelő növény és különlegességnek számít. Nálunk viszont paradicsomból a meleg években van elég, rendszerint annyi, hogy nem tudunk

vele mit kezdeni, mivel friss állapot

A vásárúti EFSZ száznegyven vagon gyümölcsöt befogadó hűtőtárolöja

(Kovács István felvétele)

„KART0FELPR0D“

Csomagolják a burgonyatermékeket

Az elnevezés röviden burgonyafeldolgozást jelent és a Kolosz burgonyafeldolgozó kombinátban találkoztam vele. A Moszkva perifériáján működő gyárban kilenc szovhoz szállítja a burgonyát. A szovhozok is bizonyos fokig részvényesei az üzemnek és egyben garantált nyersanyag szállítói is. Nem hiába nevezték el Kolosznak. Óriási csarnokaiban az automata és félautomata gépeknél 520-an dolgoznak, és 24 óra alatt 120 tonna burgonyát dolgoznak fel étkezési célokra. Megoldották a burgonya raktározását is. Négy és félezer tonna burgonyát tartósítanak légi kondiclonális raktárakban négy fok hőmérsékleten. A raktárakat a közeljövőben kibővítik mintegy 10 ezer tonnányi befogadóképességgel.

Amikor Jegorova Nina Sztaniszlavovával, a gyár mosolygós képű mérnök-igazgatónőjével a szemle után elbeszélgettünk a problémákról, az eredményekről, a Jövőről, kezét széttárva ezt mondotta:

— Nagyon gyorsan kell fejleszteni üzemünket, mert a háziasszonyok percek alatt felvásárolják termékeinket. Ezért a következő évben megkétszerezzük, utána pedig négyszeresére emeljük a termelést.

Nagy szó ez ilyen fiatal üzemnél,

hisz csak 1964-ben kezdték a termelést, de dicséretükre legyen mondva, azóta szinte hihetetlen mennyiségben fejlesztették az áruválasztékot. Tizenhat fajta levesfélét készítenek például. Az alapanyag természetesen ízletesen konzervált burgonya, amit hússal vagy más élelmiszerrel ízesítenek. A gyár termékei közül kerül ki például a pirosborscs borjúhússal, a gombás burgonyaleves, a marhahússal ízesített burgonyaleves, a zöldséges burgonyaleves. A gyár igen korszerűen berendezett étkezdéjében néhány kanálnyit minden levesből megkóstoltunk és mindannyíunknak nagyon ízlett. Kitűnően van elkészítve, megfelelően tartósítva és pár perc alatt már az asztalon gőzölhet az ízletes burgonyaleves.

A gyár vezetői gondoltak a körítésekre Is. Amikor a gyárcsarnokokban jártunk, az egyik automatagépnél azt hittem, hogy papírt készítenek burgonyából. Pedig ebből a vékony papírféle lemezből — összeőrlés után — készült el a burgonyapüré. Az üzem szakácsnője boszorkányos

ügyességgel megmutatta a pépkészítés művészetét. Először egy porcelántálba beleszórta a zacskó tartalmát, majd forró tejet öntött hozzá. Négy perc múlva előttünk volt az igen jóízű püré. Újabban egy automata gépen hűtött burgonyaszeleteket is készítenek. Ezt a gyárból hűtőkocsikban az étkezdék vagy üzletek hűtőszekrényeibe szállítják és a gazdaszszonyok ott megvásárolhatják. Az így feldolgozott és tartósított burgonya vitamin- és nedvdúsabb is. Ez különösen azoknak jó, akik nem kedvelik a száraz ételeket.

A szárított burgonya igen sokféle elkészítési módját láttuk. Szárított burgonyát készítenek teázáshoz vagy borozáshoz, azonban sokféle édesített burgonya készül a gyermekek számára. Az édesített burgonyaféléket nagyon kedvelik és rendkívül nagy a kereslet iránta.

Figyelemre méltó még a gyár csomagolás-technikája. Többnyire amerikai, angol, svéd és nyugatnémet gépekkel dolgoznak. Újabban a svéd Flofrisz gyártól vásárolnak automata

gépeket. Nagyszerűen dolgoznak ezek a gépek, a még nagyszerűbb csomagolóanyagba, ami hazai gyártmány. A termocelofán csomagoló anyagba 100—120 C fokon tartósítják a burgonyakészítményeket. A csomagolás minősége szinte kifogástalan. Néhány darabot kaptunk a burgonyakészítményekből és bizony jónéhányszor át kellett csomagolni a táskát, de egyetlen celofáncsomag sem repedt meg.

A burgonyatermékek celofánzacskői nagyon szépek és képletesen mutatják tartalmukat. A levesfélék csomagolásán is messziről látszik a tartalmuk. Az így csomagolt burgonyatermékek kínálják magukat és ha valaki ránéz, máris elfogja a vásárlási láz.

Olyan burgonyafeldolgozó kombinátot látogattunk meg Moszkvában, ami világméretben is egyedülálló és világszinten is dolgozik. Termékei keresettek lennének, de egyenlőre a belföldi szükségletet igyekeznek kielégíteni. Egyedül Japánba exportálnak nem túl Jelentős mennyiséget. A gyárat, mint már említettem, továbbfejlesztik, sőt vidéki fióküzemeket is létesítenek, hogy megkönnyítsék a háziasszonyok munkáját.

Bállá József

ban képtelenség a megtermett menynyiséget elfogyasztani.

— Ebben a kérdésben tárgyalások folynak egy olaszországi céggel. Tervünk a barack-, az őszibarack-, a meggy-, az eper-, az alma- és a paradicsomlevelek készítése. Az említett cégtől vennénk a gyümölcslé vonalat. Csupán egy dolog tart vissza bennünket az elhatározástól, mégpedig az, hogy a gyümölcslé versenyképes lesz-e a sörrel. Fontos lenne olcsón előállítani a gyümölcsleveket. Az őszibarackle előállításával kapcsolatban számításokat végeztünk és eszerint literét nyolc koronáért tudnánk produkálni. Természetesen ez összefügg az adó kérdésével is. Az élelmiszeripar illetékes szerveivel karöltve kellene előbb az összes körülményeket és összefüggéseket megvizsgálni, mert ez egy komplex kérdés. Az én egyéni nézetem, hogy a tradícióval rendelkező sört szívesebben fogyasztanák az emberek, mint a dzsúszokat.

sebb. A gyümölcspor tárolása könynyebb és szállítása is olcsóbb.

— Magyarországon GZS jelzéssel gyártanak egy univerzális szárítóberendezést, amelyben szárítani és aszalni lehet. A szárítmányból azután gyümölcspor őrölhető. A gyümölcsön kívül különböző zöldségfélék is száríthatúk. Továbbá a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok részére LU-8 tipusjelzéssel gyártanak egy kisméretű, éránként 300—500 kg nyersgyümölcs feldolgozására alkalmas gyümölcslé vonalat. Érdemes lenne talán felvenni a Magyar Népköztársaság Főkonzulátusának kereskedelmi osztályán (Bratislava, Gunduliéova 4, telefon 30558) Varga István oki. gépészmérnökkel a kapcsolatot és tőle is tájékoztatást kérni a gyümölcslé vonalak, vagy a szárítóberendezések tárgyában, hiszen vásárláskor igen fontos a minél nagyobb áttekintés.

— Nagyobb beruházásokat persze egy szövetkezet nehezen tud megvaélnek, ezért biztosan nem fektetik pénzüket olyan vállalkozásba, amely nem hasznos és szükséges. Az almatárolás megoldásának kérdése éppoly égető volt, mint a hulladékgyümölcs szeszipari hasznosításának problémája jelenleg. Leghelyesebb a gyümölcstermés komplex hasznosítása lenne. A gyümölcslévonal hasznosan kiegészíthetné a komplexumot, de szerintem még ennél is jobb lenne a gyümölcsszárítás megoldását választani, a gyümölcspor már említett egyszerűbb tárolási lehetősége miatt.

— Reméljük, hogy a két módozat közül valamelyik megvalósul és a szeszfőzdét is beleértve olyan gyümölcsfeldolgozó, valamint tároló üzemegység alakul ki, amely munkát biztosít a szövetkezet nőtagjainak, továbbá veszteség nélküli gyümölcsértékesítést a gazdaságnak.

— Erre azért lenne nagy szükség* mert mindig adódik olyan helyzet, amikor kellő felkészülés nélkül kár érne bennünket. Például ez év tavaszán esős idők köszöntöttek ránk. Megközelítőleg egy vagon mennyiségű szamócánk, vagy ahogyan nálunk nevezik földi eper került hordóba szeszfőzésre. Ez nem történik meg akkor, ha gyümölcslé vonallal rendelkeztünk volna, vagy módunkban állt volna szárítani. A mezőgazdasági termelés szerintem két részből tevődik össze. Egyik a nyersanyagtermelés, másik része pedig a fogyasztó részére történő áruelőkészítés. A társadalom szempontjából teljesen mindegy, hogy az áruelőkészítést ki végzi, az EFSZ, esetleg egy állami szervezet. Sőt össztársadalmi szempontból előnyösebb, ha az ökonómlailag önálló, állami segítségre nem szoruló szövetkezetek maguk finanszírozzák az árufeldolgozó, saját mezőgazdasági nyersanyagtermelésre kötődő ipart jellegű feldolgozóüzemek létrehozását és üzemeltetését. Állami szerveinknek úgyis elég gondja van az ökonómiai egyensúly fenntartásával. Központilag bizonyos irányvonalat lehetne megszabni, és ezen elképzelések alapján az EFSZ-ek társulásai számos hiányzó, szükséges és hasznos élelmiszerfeldolgozó létesítményt hozhatnának létre. Én nem vagyok híve olyan melléktermelési ágazatok túlzott kifejlesztésének, amelyek nem függenek össze a mezőgazdaság alapvető termelési feladataival. De igenis helyeslem azt, amikor a mezőgazdasági üzem, vagy néhány üzem közösen az élelmiszer jellegű nyersanyagokat feldolgozza és azokat úgynevezett fináláru formájában értékesíti. Ez a közellátásnak is, a társadalomnak Is, az EFSZ-nek is segítene. így kapcsolódna egybe a társadalmi érdek biztosítása, a szövetkezeti érdek biztosításával, és ezen keresztül az egyéni érdek kielégítése is megoldódna.

Számos EFSZ van ma olyan gazdasági helyzetben Dél-Szlovákia területén, amelynek vezetői és tagjai elgondolkozhatnának sorsuk alakításáról élelmiszeripari létesítmények felépítésének segítségével, társulásos formában. Ez a közeljövőben! boldogulás legjárhatóbb és legelőnyösebb útja, mert hasznot hoz a tagságnak és a társadalomnak egyaránt.

1 KUCSERA SZILÁRD

— Ez persze inkább a legtöbb italt fogyasztó férfiakra vonatkozik, de vannak nők is a világon, sőt a gyümölcslevek fogyasztói főleg a gyerekek lehetnének. Egyre több az autóval, traktorral, motorhiciklivel közlekedő férfi is, akik nem fogyaszthatnak szeszesitalt. Ha megszokja az emberiség nálunk is az üdítő gyümölcslevek használatát, gondolom sokan szívesen fogyasztanák azokat, de különben sem mindenki sörivó. A narancs- és a citromlé aránylag azért drága, mivel alapanyagát más világtájakról hozzák be, és a szállítás igen költséges.

— Ha egy egészséges nemzedéket kívánunk felnevelni — bocsánat a kifejezésért, de én sem vagyok sörivó, vagy töményital fogyasztó — s ha az étkezési rendszerünkbe beiktatjuk a gyümölcsleveket, akkor a kiskereskedelmi árat befolyásoló adó kérdésével elsődlegesen kell foglalkoznunk. Egy angol cég szárított gyümölcspor készítésére alkalmas felszerelést kínál eladásra. A gyümölcsport bármikor lehet vízzel keverni, •ezért bizonyos mértékben előnyölósítani. Legmegfelelőbbnek tartom a társulási formát, néhány EFSZ részvételével. A dunaszerdahelyi Járásban különben nagy lendülettel megindult a hűtőtárolók építése, de az ezeket kiegészítő gyümölcslévonalak és szárítóberendezések létrehozásét szintén jól meg kell gondolni. A szomszédos nyárasdi EFSZ és a ml szövetkezetünk önállóan épített fel egy-egy hűtőtárolót, amivel a friss gyümölcs tárolásának kérdését elintéztük, a komplex gyümölcsfeldolgozást azonban még nem oldottuk meg. Például van mechanikailag sértett gyümölcs, amely szeszfőzésre még alkalmas. Ennek a helyzetnek megoldására a jövő évben szeszfőzde üzembeállítását tervezzük. Ez segítségünkre lesz az olyan áru elhelyezésével, amely már nem piacképes, mivel apró, de kár lenne eldobni. A minisztérium ne csak állami szeszipari üzemek építését tervezze, de bízzon a szövetkezetek dolgozóiban és segítse a kisebb szeszfőzdék létrehozását, mert különben sok nyersanyag tönkremegy. Az EFSZ-ek nem állami dotációból, hanem saját munkájuk eredményébd