Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-26 / 30. szám
KISÁLLATTENYÉSZTÉS A kisnyulak takarmányozási problémái A fiatal jércék jól érzik magukat a vándortanyán A baromfiak vándorólaztatásával csökken a felnevelési költség Nagyon időszerű kérdés a baromfiak vándorólaztatásával foglalkozni azokban az állami gazdaságokban és szövetkezetekben, ahol nagyüzemi méretekben nevelik a baromfiakat. A baromfitenyésztést Jövedelmezőbbé tenni elsősorban a növendékállatok felnevelési költségeinek csökkentésével érhetjük el. Számos szövetkezetben igazolást nyert az elmúlt évek során, hogy anyagiakban bőségesen megtérül a vándorólaztatással Járó kiadás. A nevelőházakból kikerülő növendékeknek nyári vándortanyákon való elhelyezése nagymennyiségű — kb. 40 %-os — takarmánymegtakarltással Jár. A Jó baromfilegelőn alig kell a táplálékot valamivel pótolni. Közepes vagy gyenge kifutókban 2—3 dkg szemes eleséget adjunk naponta és darabonként az állatoknak. Vándorólazás szempontjából kitűnő területek a lucerna- és heretáblák, a Jól fejlett cukor- és takarmányrépák szélei, major körüli gyepterületek, szérűs- és gyümölcskertek, valamint a gabonatarlók. A gabonatarlókra elhulló gabonaszemek összeszedésével, a gyommagvak, rovarok petéinek és álcáinak megevésével közvetlen hasznot is jelentenek a baromfiak. A vándorólazás nagy gazdasági Jelentőségén túl fontos állategészségügyi szempontra is fel kell hívni a figyelmet. A növendék baromfiak természetszerű tartása, edzett nevelése kedvezően kihat azok belső és külső értékmérő tulajdonságaiknak alakulására is. — A szabad levegőn való mozgás, a napfény, a tápanyagokban és vitaminokban dús növényzet és rovareleség megbecsülhetetlen értéket Jelent a növekvő szervezet számára. Állategészségügyi szempontból pedig azért fontos a vándorólaztatás, mert a vándortanyákon a baromfiaknál a fertőző megbetegedések elharapődzásainak a lehetősége sokkal kisebb, mint a kis helyen, összezsúfolt ólakban és udvarokban tartott baromfiaknál. Nagyon fontos azonban — különösen a nyári kánikula Időszakában — a vándorólazott növendékek jó vízellátásáról gondoskodni. A vízhiány elkerülése végett a vándortanyákon hordót vagy nagyobb vizes edényt helyezzünk el. Naponta és darabonként átlag 2 dl vizet kell számítani. Ügyeljünk arra is, hogy az itatóedényeket mindig hűvös helyre tegyük, mert Így sokáig megőrizhetjük az ivóvíz frissítő hatását. Ugyanakkor a baromfiak is szívesen isznak és Időznek a hűvös helyen tartott edények mellett. (L) Ne legyen túlságosan meleg az ól! Az intenzív nyúltenyésztésben is felvetődik az állatállomány maximális kihasználásának kérdése. Az Intenzív nyúltenyészet Jövedelmezősége — az általános egészségügyi és elhelyezési problémákon kívül — lényegében 3 tényezőtől függ: — az anyáktól nyert évenkénti almok számától; — az anyánként és fialásonként elválasztott kisnyulak számától; — a fiatal nyulak növekedési erélyétől, amely lehetővé teszi a szoptatás abbahagyását annak érdekében, hogy az anya mielőbb Jól felkészülhessen egy újabb vemhességre. Általában lehetségesnek tartják, hogy egy jól táplált, és a szoptatási idényre Jól előkészített anya, ha az a szükséges örökletes tulajdonságokkal is rendelkezik, évenként ötször fialjon, 2 kedvező esetben 3 éven keresztül. A kisnyulak száma, amelyeket az elválasztásig képes felnevelni, 7—8. Ez mintegy két egységgel múlja felül azt a létszámot, amelyet általában a háztáji tenyészetekben általánosan elfogadnak. Az évenkénti fialások számára vonatkozó kutatások megtalálták a lehetőséget, hogy amennyire csak lehetséges, csökkentsék a szoptatás időszakát. Az intenzív nyúltenyésztő üzem Jövedelmezőségének tehát egyik alapvető feltétele, hogy az állatok 7—8 hetes korra olyan állapotba kerüljenek, amely képessé teszi őket arra, hogy szoptatás nélkül kedvezően értékesítsék a takarmányokat. Mik teszik lehetővé ezeket az eredményeket? Az anya tejének minőségétől és mennyiségétől függ a felnevelhető utódok száma, valamint azok növekedési erélye. Egy Jó tejtermelő és Jó nevelő anya egészen a harmadik hét végéig növeli tejtermelését, majd ezt stabilizálja néhány napra. Ezután a tejtermelés csökkenni kezd, és a 45— 50. napon már alig van, vagy egyáltalán nincs termelés. Ez az első 45 nap dönti tehát el, hogy a termelés eredményes lesz-e vagy eredménytelen. Nem minden anya alkalmas egyformán arra, hogy 7—8 utódot neveljen fel. A tejtermelés nagyon sok tényezőtől függ. A legfontosabbak a következők: — Örökletes tényező, amely egyszer s mindenkorra meghatározza az anyák tejtermelésének a lehetőségeit. Megfelelő örökletes tulajdonságok nélkül kielégítő tejtermelésre nem számíthatunk. E tulajdonság továbbfejlesztése és megtartása a megfelelő méréseken és ellenőrzéseken alapuló tenyésztő-munka feladata. — A takarmányozási tényezők ugyancsak meghatározó szerepűek, mert elegendő mennyiségű és kellően kiegyenlített takarmányozás nélkül egyetlen állat sem termelhet kielégítő módon, még ha kitűnő örökletes sajátosságokkal is rendelkezik. A számításba Jövő lényeges tápanyagok: a fehérjék, a takarmány energiatartalma, de hasonlóan az ásványi anyagok, és vitaminok, valamint a ballaszt-anyag. Ezeket pontosan meg kell határozni, mert a nyúl kellő mennyiségű szárazanyag nélkül nem értékesíti Jól a takarmányt. Egy szoptató anya naponként lényeges mennyiségű nemes tápláló anyagot ad utódainak. Ennek érzékeléséhez elégséges, ha a nyúl tejét összehasonlítjuk a tehéntejjel, és ha figyelembe vesszük, hogy a nyúlfiókák 6 nap alatt megduplázzák születéskori súlyukat. tamln és ásványi anyag vesztesége olyan nagy, hogy soha nem pótolódik, különösen akkor, ha az anyát már a szoptatás befejezése előtt befedeztetik. Az elválasztásnak tehát mielőbb meg kell történnie, hogy az anya elapasszon és az újabb vemhesség idejére leadott tartalékait pótolhassa. A korai elválasztást a kisnyulak rendkívül gyors növekedési erélye teszi lehetővé. Egy 30—35 g súllyal született nyúlfióka 12—13 hetes korára megfelelő takarmányozási feltételek és származás esetén 2 kg-nál nagyobb súlyt ér el. Ez a szinte robbanásszerű fejlődés a harmadik hét után csökkenni kezd, mihelyt a fiatal állat enni kezd és kevesebb tejet fogyaszt. A kisnyulak számára biztosított zöldtakarmánynak zsengének, vagyis vízben elég gazdagnak kell lennie. A tejhez viszonyítva ez a takarmány viszonylag kevés fehérjét tartalmaz. Gyakran ahhoz sem elégséges, hogy az ásványianyag-szükségletet (kalcium és foszfort) megfelelően kielégítse. Bármilyen legyen az etetett takarmány értéke, a tejhez viszonyítva kevés vizet és sok cellulózét tartalmaz. Az elválasztás időpontja egyben a betegségekkel szembeni fogékonyság fő időszakát is Jelenti, ami gyakran arra kényszeríti a tenyésztőket, hogy 60 napos korukig is engedik szopni állataikat, nem törődve azzal, hogy az állatot már befedeztették. Az elválasztással Járó meglehetősen súlyos változások enyhítése, valamint a fejlődés ütemének minél töretlenebb fenntartása érdekében kívánatos, hogy a kisnyulakat mihelyt vackukból kijönnek, táplálóanyagokban meglehetősen gazdag átmeneti takarmánynyal lássuk el, amely kis térfogata ellenére is lényeges mennyiségű (16 —18%) Jó minőségű fehérjét, ásványi anyagokat, vitaminokat, különösen A- és D-vitamint, valamint B-vltaminokat tartalmaz mindaddig, amíg a fiatal állatok szervezete képessé nem válik arra, hogy szilárd tápanyagokat vegyen fel. Az elválasztást elősegítő koncentrált takarmány etetése egyrészt biztosítja a fejlődés zavartalanságát, másrészt fokozatosan lehetővé teszi azt is, hogy állataink apránként rátérjenek a kevésbé koncentrált takarmányokra, végül pedig ugyanazt a takarmányt fogyasszák, mint az anyjuk. E módszerrel a fiatal állatok egykettőre hozzászoknak ahhoz, hogy szükségleteiket a szilárd takarmányokon keresztül elégítsék ki, s a tenyésztőnek ne kelljen ahhoz a sok veszéllyel Járó módszerhez folyamodnia, hogy a mielőbbi elválasztás érdekében gyorsan romló tejet Itasson állataival. Ily módon az anyák 45—50 napos korukra elapasztanak és felkészülhetnek az újabb fialásra. Egyes tenyésztők Joggal mondják, hogy a 45 napos korban elválasztott nyulak könnyebbek, mint azok, amelyeket 55 napos korban választanak. Ezt a lemaradást azonban az értékesítés idejére a takarmányozással ki lehet egyenlíteni, s azt sem szabad elfelejteni, hogy 5 alom 7 fiókával mindig nagyobb súlyú, mint 4, késedelmesen elválasztott egyedenként nagyobb súlyú alom. Dr. Kántor István (Concorlcos) A nagy nyári meleg elsősorban a zsúfoltan, zártan tartott baromfira nézve káros. Ha az dl hőmérséklete 25—30 C fok közötti, csökken a tojáshozam, törékennyé válik a héja, 40 fok esetében pedig már hőguta veszélyezteti az állatot. Kánikulában nem ritka, hogy az ól — különösen ha szigeteletlen — veszélyesen felmelegszik, az állatok lihegnek, nem esznek, szemmel láthatóan rosszul érzik magukat, s természetesen nem tojnak. Az ól túlzott felmelegedése ellen a falak szigetelésével tudunk védekezni, valamint azzal, hogy nem tartjuk zsúfoltan az állatokat. A zsúfoltság persze némelykor elkerülhetetlen, hiszen például a ketreces tojóházakban eleve sok állat jut egy-egy hasznos négyzetméterre. Ilyen esetben fokozottan kell szellőztetni. Sokan ilyenkor is csak a szellőző kürtőkkel, az ablakok nyitvatartásával gondolják megoldani a felmelegedett levegő eltávolítását, a rendszeres cserélést, pedig ez nem igazán jelentősége a ventillátornak, amely működtetésével akkor érhetünk célt, ha közvetlenül a mennyezet alatt helyezzük el, tehát a felszálló meleg levegőt szívja ki. Csökkenthető az ól levegőjének hőmérséklete azzal is, hogy időnként locsoljuk a padozatot vagy az épület tetejére irányított gumitömlővel az átforrósodott tetőt is. A párolgás hőt von el, arra viszont ügyelni kell, hogy egyidőben szellőztessünk is, a páradús levegő eltávolítása érdekében. Nemcsak a zártan, hanem a szabadban tartott baromfi is szenvedhet a melegtől. Ezért helyes, ha az udvarban, a baromfi tartózkodási helyén árnyékolt pihenőhelyet biztosítunk, ahol itatóedényt helyezzünk el. Gondoljunk arra, hogy a baromfinak nincsenek izzadságmirigyei, a túlzott hőtől tehát csak lihegéssel, tollának felborzolásával tud megszabadulni. A friss ivóvíz, az ól hűtése tehát ilyenkor fontos tennivaló. A tej összetétele Fehérjék Zsírok protein/kg Kalcium Foszfor Nyúl 13,00 13,00 1000 9^91 9^57 Tehén_______3A________3,75 330 1,60________1,97 E számok bizonyítják a nyúl tejé- előkészítésének nagy fontosságára, nek kiváló minőségét és felhívjuk a A 45—50 napig tartó szoptatás fofigyelmet az anyák tejtermelésre való lyamán az állat fehérje, energia, vl-Hathónapos, egyenként 4,30 kg súlyú német nagyezüst süldők. Fotó: Szíkora András Milyen feljegyzéseket vezessen a háztáji baromfitartó? Az utóbbi időben terjedő zárt (belterjes) tyúktartás a régebbinél lényegesen nagyobb költséggel folytatható. A jövedelemnek, illetve növelésének fontos feltétele ezért a költségek csökkentése. A költségeket figyelemmel kell kísérnünk tehát s ez a háztáji baromfitartás adatainak rendszeres nyilvántartását teszi szükségessé. A feljegyzéseknek két fontos kívánalmat kell kielégíteniük. Olyan részletes legyen, hogy a tyúktartás költségének, jövedelmezőségének kiszámítását tegye lehetővé, de ne okozzon sok munkát. Leghelyesebb a havi adatok — takarmányfelhasználás, tojáshozam stb. — adatainak havi összesítése és a fontosabbak havi értékelése. A nyilvántartott adatok így már termelés közben felhívják a figyelmet a költségek kedvezőtlen alakulására, s ezek ismeretében kellő időben intézkedések tehetők a hiányosságok megszüntetésére. Ezt a célt szolgálja az is, g SZABAD FÖLDMŰVES 1969. július 26. ha a különböző istállókban azonos időben tartott tyúkállományok adatait egymástól elkülönítve vezetjük. Mindenekelőtt állomány-nyilvántartásit kell felfektetni. Ebben először a termelés kezdetén meglevő (20— 24 hetes) állatlétszámot, és a továbbiakban az állatlétszámban beállott változásokat Jegyezzük fel. Ennek megfelelően az állomány-nyilvántartás tartalmazza az elhullásokat, a kényszervágott és eladott, valamint a háztartásban felhasznált állatok számát. A kényszervágottan vagy az egyébként (selejtként) eladásra kerülő tyúkok (kakasok) értékesítéséből befolyt összeg is mindenkor feljegyzendő. Minden hónap végén — a létszámváltozások alapján — állapítsuk meg a havi átlagos és a hóvégi állatlétszámot, is. A termelt tojás mennyiségét (db) naponta Jegyezzük fel. Természetesen csak az értékesíthető, illetve a háztartásban felhasználható tojásokat vegyük nyilvántartásba. Az eladott tojás mennyiségét [dbot, kg-ot) az értékesítés napján ugyancsak fel kell Jegyezni az azokért kapott pénzbevétellel együtt. A tojásnyilvántartást minden hónap végén a következők szerint zárjuk le: Hónap eleji készlet + havi termelés összesen: Le: havi eladás háztartási felhasználás. Marad hónap-végi készlet. Ez utóbbi egyben a következő hőnap eleji Induló tojás-készlet. A felhasznált takarmány mennyiségét az etetők feltöltésekor célszerű feljegyezni. Nem túl nagy takarmánykészlet esetén a havonkénti takarmány-fogyasztás ügy is megállapítható, hogy a hóeleji készlet és a hónap közbeni beszerzések összegéből levonjuk a hónap végi maradvány mennyiségét. Természetesen a takarmányokat mindig féleségenként (például „A“ tojótáp, kukorica stb.) kell kimutatni, mert azok egységára eltérő. A havi takarmányfelhasználás ismeretében igen fontos mutatók kiszámítása válik lehetővé, például egy tyúk havi, napi fogyasztása, valamint egy tojás előállításához felhasznált takarmány mennyisége (dkg). A tojástermelés költségeinek kiszámításához Ismerni kell a felhasznált villanyáram mennyiségét is. Ha a baromfiistállónak nincs külön árammérője, a fogyasztás havi összege becsléssel állapítható meg. Ha például 60 wattos égővel átlagosan napi 5 órát világítunk, akkor a havi áramfogyasztás (5X0, 06X30) 9 kilowatt. A villanyárammal működő ventillátorok fogyasztása a napi üzemórák ismeretében ugyancsak kiszámítható. Sok háztáji istállóban található például 1000 m3/6ra teljesítményű ventillátor, amely 10 üzemóra alatt 0,55 kilowatt áramot fogyaszt. A tyúkok tartását különböző anyagok is terhelik, így a gyógyszer-felhasználás, a kisebb eszközök, az alom- ős fűtőanyagok költsége. Ezek mennyiségét és költségét ugyancsak rendszeresen fel kell Jegyezni. A háztáji tyúkállomány gondozását a baromfitartó maga, vagy valamelyik családtag végzi, ennek következtében munkaköltség ténylegesen nem merül fel. A tyúktartás Jövedelmezőségének kiszámításához viszont ismerni kell a munkaráfordítás mértékét. Ennek feljegyzése minden hónapban úgy történhet, hogy az átlagos napi munkaórát megszorozzuk a hónap napjainak számával. A háztáji baromfitartók Jelentős része a tyúkállomány utánpótlását ivarérett (20—22 hetes) Jércék beszerzésével biztosítja. Ilyen esetben a vételár összege számolandó el a termelést megkezdő tyúkállomány költségeként. Ha viszont a termelésbe állítandó állatot napos vagy előnevelt (8—12 hetes) korban vásároljuk, akkor a felnevelést költségeket is ismerni kell. Ehhez a felnevelés során elfogyasztott takarmányok, fűtőanyagok, villanyáram, gyógyszerek és gondozási munkaidő nyilvántartása szükséges. Ismerve az állatok vételárát, ezekből állapítható meg végül, hogy mennyibe került egy-egy a tojástermelés kezdetén levő jérce a baromfitartónak. A háztáji baromfitartásról feljegyzett adatok pontosságára nagy gondot fordítsunk. Csak megbízható adatok birtokában állapítható meg a költségek és a Jövedelmezőség alakulása. A pontos nyilvántartás megéri a ráfordított csekély fáradságot, mert baromfitartásunkat eredményesebbé tehetjük vele. Dr. Fekete László
