Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-26 / 30. szám

TERMELÉSI TAPASZTALATOK A pecsenyecsirke-nevelés SsS! együttes kidolgozása A baráti szocialista országok sikeresen oldanak meg szá­mos fontos tudományos és műszaki kérdést a közgazdaság, a növénytermesztés, az állattenyésztés és ezen belül a pecse­nyecsirke előállítás vonatkozásában is. A KGST-tagországok viszonylag nem is olyan régen, csupán 1961 óta kezdték broiler iparukat kifejleszteni. A KGST kere­tében megegyeztek abban, hogy részletesen tanulmányozzák a broiler csirke előállítás tudományos alapjait és az ezzel összefüggő kérdéseket. A Mezőgazdasági Áliandó Bizottság Javaslatának megfelelően ezeket a vizsgálatokat felső szinten a Csehszlovák Szocialista Köztársaság koordinálja. Az egyes altémák koordinálásával Magyarországot (szelekciós és te­nyésztési módszerek), Lengyelországot (a csirkék takarmá­nyozása), a Német Demokratikus Köztársaságot fa broiler vá­gótermékek minősége) és a Szovjetuniót (külső környezeti viszonyok, a broiler nevelés technológiája) bízták meg. A fenti intézkedések eredményeként az együttműködő or­szágok mélyrehatóan tanulmányozták a valamennyiüket ér­deklő kérdéseket, Időnként nemzetközi értekezleteket és szim­póziumokat tartottak, amelyeken a szakemberek kicserélték egymással tapasztalataikat. Ennek eredményeként a KGST- tagországok baromfitenyésztői gyorsabb ütemben vezették be hazájukban mindazokat az élenjáró és hatékony módszereket, melyeket a tudományos eredmények és a gyakorlati tapaszta­latok alapján javasoltak. Rövid idő alatt Jelentős eredményt is értek el. A Magyar Népköztársaságban például az utóbbi 5 év alatt számottevően fokozódott a broiler csirkék előállítása. A leg­jobb technológiai felszerelést importálták, miáltal Jelentősen növelték a munka termelékenységét: a Bábolnai Állami Gaz­daság például évenként 4 millió vágócsirkét, ezen belül 1,6 millió pecsenyecsirkét állít elő. Az egy főre eső baromfihús­­fogyasztás tekintetében Magyarország az elsők között van a világon (USA 17,5 kg, Magyarország 12 kg, Anglia 7,8 kg évenként). Számos országba exportált baromfit, többek között Franciaországba és a skandináv országokba is. A Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet érdekes broiler­­termelési vizsgálatokban hasonlította össze a különféle impor­tált és hazai előállítású broilereket Gödöllőn és a Felsőbabádi Állami Gazdaságban Hollandiéból és Dániából importált fehér Plymouth és cornish vonalakat és a két fajta hazai vonalait tanulmányozták. Az összehasonlító vizsgálatok eredményei alapján ez idő szerint szaporítják el a megfelelő eredményt mutató broiler szülőanyagot, hogy elláthassák a hazai gazda­ságokat és kielégíthessék az exportigényeket. A Magyar Nép­­köztársaságban előállított 9-hetes pecsenyecsibék élősúlyának növekedését az 1. táblázat szemlélteti. A kilenchetes broiler csirkék élősúlyának alakulása Vonalak Átlagos élősúly g-ban________ ___________________ 1963 1964 1965 1966 Cornish 4 ........... 1210 1310 1460 1540 Plymouth 5 . . . .________1180 1300 1520 1590 Szakszerű tenyésztői munka eredményeként kitenyésztették a G—65 és B—63 hibrideket a broiler csirkék előállítására, melyek a Palotási Állami Gazdaságban teljesen kielégítő ered­ményeket adtak. A magyar tenyésztési intézmények programot fogadtak el a broiler szülőállományok elterjesztésére. 1968-ban körülbelül 134 ezer szülőpárt adtak el a baromfitenyésztő gazdaságok­nak, melyektől 15,6 millió pecsenyecsirkét neveltek. Az NDK is megszervezte Rotenaul kutatóintézetében a sze­lekciós központot, amely szelektált anyaggal látja el az or­szág tenyész- és szaporító telepeinek nagy részét. A tízhetes broiler csirkék áruminöségének vizsgálata dr. Engelhardt ada­tai szerint azt mutatja, hogy a hizlalás alatt a mellizmok sú­lya 2,95, a combizmoké 1,47, a hátizmoké pedig 1,13-szor na­gyobb ütemben növekedett, mint az élősúly. A német kutatók javasolják, hogy a törzstenyésztő gazdaságokban végzett iva­dékvizsgálat során a vágósúlyon kívül a csirkék mell- és comb-izmainak abszolút és viszonylagos súlyát Is vegyék fi­gyelembe. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban szelekciós válla­latokat, többek között Hrustentcében szelekciós központot létesítettek, amely a legutóbbi időkig kanadai importanyaggal dolgozott. 1966—1967-ben a Dunalvánkat Baromfitenyésztési Kutatóintézet nemzetközi broilerellenőrző állomásán elsőízben tanulmányozták a KGST-tagországok broilerelőállító vonalai­nak keresztezését. Magyarországon, Lengyelországban, Bulgáriában és más or-K. PANSZKIH, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa szagokban Jelenleg azon dolgoznak, hogy megállapítsák a ha­zai és az importált tyúkfajták legelőnyösebb génkapcsolódá­sait. Ez döntő jelentőségű a hibridelőállítás szempontjából. A Szófia melletti broilerelőállító és tenyésztő központ vizsgá­latai szerint vonalkeresztezéssel olyan broilereket nyertek, amelyek 9—10 hetes korra 1,5 kg élősúlyt érnek el, kg-onként körülbelül 2,5 kg takarmányértékesítés mellett. A csehszlovák ellenőrző állomáson még jobb eredményeket kaptak. Ennek az állomásnak a Szovjetunió baromfiipara húscsirke-hibridek válogatott vonalaiból tojásokat küldött. E tojásokból származó csirkék 63 napos korban átlagosan 1757 g élősúlyt értek el, valamivel kevesebb takarmányfogyasztás ellenében, mint Bul­gáriában. Lengyelországban eredményesen tanulmányozzák a takarmányozás kérdéseit. Beigazolták többek között, hogy a növendék broiler szülőpárok mérsékelt etetése kedvezően be­folyásolja a növekedést és a termelést. A román kutatók a broilerek növekedése és termelése, valamint a különböző színtű fehérje- és energiatartalmú takarmányok etetése kö­zötti összefüggést tanulmányozzák. Az össz-szövetségi Baromfitenyésztési és Baromfiipari Ku­tatóintézet (Zagorszk, Moszkva terület) a különböző környe­zeti tényezőknek a broiler csirkék növekedésére és fejlődé­sére gyakorolt hatását tanulmányozza, továbbá technológiai adatokat dolgoz ki a törzsállomány utánpótlására szolgáló csirkék és növendékek, valamint a végtermék tartására. Az intézet kísérleti gazdaságában broiler üzemet létesítettek. A csirkéket az üzem 26 broiler nevelőházában nevelik és hizlalják, melyek férőhelye 8000—18 ezer. Mindegyik broiler­­házban egyidőben csak azonos életkorú csirkéket tartanak. Ezért a tojáskeltetést a csirkeszükségletnek megfelelően vég­zik. A nevelés során a broílernevelőben minden m2 alapterület­re 12 csirke jut. Ezt a tervszámot az egész hizlalás! időszak­ban nem változtatják meg. Az üzemben szigorú szabály, hogy lehetőleg minél kevésbé nyugtalanítsák az állományt. A baromfitenyésztők nagy súlyt helyeznek arra, hogy az istállóban ne legyen huzat és biztosítsák az optimális hőmér­sékleti és világítási viszonyokat. Az intézet kutatói számos kísérletben tanulmányozták és sok irodalmi adattal ismertet­ték a broiler csirkék számára optimális hőmérsékleti és vilá­gítási viszonyokat. Ennek alapján kidolgozták a csirkék szá­mára különböző életkorban biztosítandó hőmérsékleti viszo­nyokat (2. táblázat). A broilernevelés hőmérsékleti viszonyai az életkortól függően \ csirkék életkora ____________Hőmérséklet (°C)________ napokban_______A broileristállóban | A műanyák alatt 1—5 24—23 33—32 6—10 22—21 32—29 11—15 21 29—27 16—20 21 27—25 21—30 20 25—23 31—45 18 23—20 45—60 18 — A broiler csirkék nevelése során az első két napon 33—34 °C-os levegöhőmérsékletet létesítenek a raüanyák alatt (mind­egyik műanya 500—550 csirkét melegít). A harmadik napon drótkötéllel felemelik és a padozat fölött 10 cm-re rögzítik a műanyák ernyőjét. Ekkor a levegőhőmérséklet 32 °C-ról 29 °C-ra csökken a műanyák alatt. Amikor a csirkék 6 napo­sak lesznek, további 20 cm-re! emelik az ernyőt (miáltal a levegöhömérséklet 2 °C-kal csökken), majd azt később a pa­dozat fölött 1 m-re állítják be. Mikor a broiler csirkék már egy hónaposak, az ernyőket a mennyezethez rögzítik, hogy ne zavarják a kiszolgálást, s legfeljebb 25 W-os vörös villany­égőt csavarnak be, ennél a megvilágításnál a csirkék nem csipkedik egymást. Vizsgálataink alapján az intézet kísérleti telepének broiler üzemében kidolgoztuk a pecsenyecsirkék számára biztosítandó világítási viszonyokat (V. I. Konopleve) 3. táblázat. A lámpák ernyőit úgy állítjuk be. hogy a 30 naposnál idő­sebb csirkék 2—6 Lux intenzitású világítást kapjanak. A vörös lámpák jobb eredményt adnak. Az első öt napon állandó a világítás az istállóban, a csirkék hat napos korától kezdve a megvilágítás Ideje 30 perccel és a továbbiakban 17 órára csökken, 42 napos korban a világítás naponta 17 órát tart, amit a vágőbaadásig nem változtatunk meg. A broilercsirkák nevelésének világítási viszonyai 1 m2 alapterületre A csirkék életkora A világítás jutó W-szam napokban időtartama (óra) g.tó) 23-től —— ________________ 23 óráig 6 óráig 1—5 24 4 4 6—28 23 4 2 29—42 23,5—17 3 1 42—75 17 2 — 1965-ben jó eredményeket kaptunk, amikor a broiler csir­kék nevelését elsötétített baromfiistállókban tanulmányoztuk, s csupán az etetővályúkat világítottuk meg. A kísérleti pe­csenyecsirkék élősúlya ugyanis 9 °/o-kal felülmúlta a kontrol­­lokét. A szellőztetés is nagy jelentőségű A vizsgálatok szerint 10 ezer csirke 50 napos korban naponta 1 tonna párát bocsát az istálló légterébe. A régebbi szellőztetöDerendezések nem biz­tosították a szükséges légcserét, ezzel hátráltatták az állatok fejlődését. Intézetünk tapasztalatai azt mutatják, hogy a broi­lerek számára élősúlykilogrammonként az életkortól függően télen óránként 1—1,5 m3, tavasszal és nyáron 2—4 m3 friss levegőt kell biztosítani. Az is fontos, hogy a broiler istállók­ban fenntartsuk a levegő és az alom kívánatos páratartalmát. Az egyik broileristállóban, amelyben 8800 csirkét tartottunk, tökéletesítettük a szellőzést. Ennek eredményeképpen a csir­kék átlagos élősúlya 142 g-mal növekedett, az egy kg súly­­gyarapodásra eső takarmányfogyasztás pedig 0,5 kg-mal csök­kent. Az intézet broilerüzemében az alábbiak szerint szerveztük meg a broilerhizlalást. A csirkék takarmányadagja életük első öt napján 40 % búzadarából, 40 % kukoricadarából, 10 % extrahált szójadarából és sovány tejporból áll. Ez a keverék­takarmány 100 g-onként 124,2 g takarmányegységet, 311,1 kg kalóriaproduktív energiát és 15,7 g 3 g nyersfehérjét tartal­maz. A takarmányt ezenkívül tonnánként 5 g D3 vitaminnal, B2 vitaminnal, 2 g Bi vitaminnal egészítik ki. Az így elkészí­tett keveréktakarmányt tálcákra és etetővályúkba szórják. 50—60 csirkére számítanak egy etetővályút. Háromliteres vá­­kumos itatókat használnak (egy Itatóbői 125 broiler csirkét itatnak). A csirkéket a negyedik naptól kezdve fokozatosan hozzá­szoktatják a táp fogyasztásához, amit harminc napos korig etetnek. A 27. naptól kezdve fokozatosan új táp etetésére tér­nek át, majd ezzel hizlalják 63—67 napos korig, vagyis az értékesítésig a broiler csirkét. A 15. naptól kezdve a csirkéket kizárólag a láncos önete­tőből etetik és a 7. nap után önitatókból itatják. A tapasztala­tok szerint fontos az önetetők és önltatók pontos beállítása, hogy a broilerek ne szórják szét a takarmányt és a víz ne kerüljön az alomra. Ez egyszerűen elkerülhető, ha az etető­vályú peremét a csirke vállának magasságában, az itató szélét pedig a csirke csőrével egy magasságra állítjuk be. Nyilvánvaló, hogy a broileripar fejlődése a jövőben a to­vábbi koncentrálástól és szakosítástól függ. Már a közeli években nagyteljesítményű broilerkomblnátokat szervezünk, nagyhozamú baromfi előállítása, pecsenyecsirkék nevelése, hizlalása és vágása, valamint a késztermékek forgalombaho­­zása céljából. A kombinát tenyésztojástermelő és keltetőtelep­ből, broiler-nevelő és hizlaló, vágó és feldolgozó üzemegysé­gekből áll majd. Az Állami Mezőgazdasági Tervező Intézet olyan kombinátot tervezett, melynek évi teljesítménye 6 millió pecsenyecsírke. Ez három szakosított üzemegységből áll majd: a szaporító és keltetőtelepből, 3—4 önálló szakosított broilernevelő gazda­ságból és a baromfivágó- és feldolgozó üzemből. Mindezek az üzemegységek területileg külön elhelyezett önálló gazdasági egységek, melyek munkáját azonban egységes technológia kapcsolja össze. A broiler előállítás tudományos alapjainak közös, koordinált tanulmányozása és a kölcsönös műszaki segítségnyújtás révén gyorsabban fejleszthetjük a baromfitenyésztés eme fontos ágát a KGST országokban. A Szovjetunióban például kiterjed­ten alkalmazzuk a magyar gyártmányú vágóüzemi berendezé­seket, a szovjet ipar által gyártott „Univerzál“ keltetőgépeket: a „Broiler—10“, valamint „Broiler—20“ típusú berendezést pedig több KGST-tagországban használják. Hasznos tapasztalatok A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasá­gi Gépgyár egyik legnagyobb külföl­di vásárló partnere a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Az MMG. gyártmányait az egész országban is­merik. A legnagyobb megbecsülést az utóbbi időben kiszállított és gaz­daságosan üzemelő gyorsszárító be­rendezések — a HCN, az LKB, és MGF-ek — jelentették. Idén pedig to­vább növekszik a TGSZ-o, 6 típusú gyorsszárító berendezések száma. Ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy a csehszlovák szakemberek a helyszí­nen Ismerjék meg a berendezések működését. Ennek a gondolatnak a megvalósítására a közelmúltban má­jus 19-től 23-ig került sor Mosonma­gyaróváron a Mezőgazdasági Gép­gyárban és részben a környékünkön üzemelő különböző típusú gyorsszárí­tó berendezésekkel rendelkező gaz­daságokban. A Csehszlovákiából érkezett szak­emberek — technikusok, villanysze­relők — fogadását, valamint az egész tanfolyam lebonyolítását a vállalat szervizének dolgozói, Garai István a szerviz-csoport vezetője és Lőrincz Rezső előadó végezték. A Komplex Külkereskedelmi Válla­lat és a Motokov Külkereskedelmi Vállalat közötti megegyezés alapján vált lehetővé, hogy a fenti időpont­ban 18 csehszlovák mezőgazdasági szakember részt vehetett ezen a to­vábbképző tanfolyamon A tanfolyam tematikáját, valamint a gyakorlati bemutatókat a szervizszolgálat dol­gozói nagy gondossággal készítették elő és mindent megtettek annak ér­dekében, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt a lehető legtöbbet mutassanak és ismereteket adjanak a szakmai előadások során. A válla­lat gyártmányszerkesztési osztályá­nak mérnökei és technikusai tartot­ták a szakmai előadásokat, ahol rész­letesen ismertették az MGF, LKB, MGF-U és a TGSZz-o, 6 típusú szá­rítóberendezések műszaki felépítését és gazdaságos üzemeltetését. Külön előadásokon ismerkedhettek meg a jövő gyorsszárító berendezések keze­lői a szárítóberendezések további fej­lesztési lehetőségeivel, valamint ezek villamos berendezéseivel. Az elméleti előadások után az el­hangzott anyaggal kapcsolatosan konzultációk tartására is sor került, ahol lehetőség adódott sok vitás kér­dés tisztázására is. Az első időszak­ban nehézséget jelentett, hogy a 18 hallgató közül mindössze ketten tud­tak magyarul, akik „tolmácsként“ működtek közre az egész tanfolyam ideje alatt. A hallgatók zöme Cseh­országból, Brünn környékéről jött. A rövid magyarországi tartózkodás alatt két alkalommal tanulmányi ki­ránduláson vettek részt, ahol üzeme­lés közben is megismerkedhettek a szárítóberendezések különböző típu­saival. így jutottak el először a Laj­­ta-Hansági Állami Gazdaság központ­jában üzemelő MGF gyorsszárító be­rendezéshez. Megnyerte a látogatók tetszését a folyamatos üzemszerve­zés, valamint a berendezés évek óta tartó magas termelékenysége. (Az el­múlt két évben 300—300 vagon jó minőségű lucernalisztet állítottak elő.) A Lajta-Hansági Állami Gazdaság III. kerületében Hanságligeten — ugyancsak üzemeltetés közben — ta­nulmányozhatták az LKB lucerna­­lisztkészítő nagyberendezést. Itt mun­ka közben a szántóföldön is megfi­gyelhették a vendégek a legkorsze­rűbb zöldlucerna betakarítási mód­szereket. Nagy érdeklődéssel figyel­ték az KS—69-es járvaszecskázó, va­lamint a HESSTON kaszálva — szár­­sértő gép munkáját. Hasznos tapasz­talatokat gyűjtöttek az egy- és két­­menetes zöldlucerna betakarítása te­rén Is. Az Állami Gazdaságból a tanfolyam hallgatói Sanyba a Dózsa Termelő­szövetkezetbe látogattak, ahol a TGSZ-o, 6-os gyorsszárító berende­zést ismerhették meg, ugyancsak üzemelés közben. Szinte valamennyi A Csehszlovákiában üzemelő mezőgazdasági gyorsszárító berendezések művezetői, szerelői és villanyszerelői tanulmányuk során eljutottak a 30 ezer hektáros Lajta-Hansági Állami Gazdaságba is, ahol az MGF és az LKB jelű lucernalisztkészítő berendezéseket a helyszínen tanulmányoz­ták. (László László felvétele) hallgatónak megnyerte a tetszését ez a kisebb méretű szárítóberendezés, hiszen eddig csak elképzelésük volt a TGSZ-o, 6-ról. Valamennyiük véleményét tolmá­csolta Drabek Jaroslav, a Csehszlo­vákiában működő szárítóberendezé­sek szerviz részlegének vezetője, ami­kor köszönetét mondott társai nevé­ben is ennek a továbbképző tanfo­lyamnak a megrendezéséért. Külön megköszönte a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár vezetőségé­nek azt a fáradozását, amellyel lehe­tővé tették ennek a tanfolyamnak a szervezését és lebonyolítását. „Sokat tanultunk és tapasztaltunk ez alatt a néhány nap alatt — mondotta töb­bek között Drabek elvtárs — és mun­kahelyeinken felhasználjuk az itt szerzett Ismereteket gyorsszárító be­rendezéseink jobb üzemeltetése érde­kében“. A továbbképző tanfolyam befejezé­sének napján este baráti összejöve­telen vettek részt a tanfolyam hall­gatói, előadói és a szervezők, ahol még egyszer felelevenítették ennek a néhány napnak az emlékeit. Ez a be­szélgetés lehetőséget adott arra is, hogy további szakmai és baráti kap­csolatok alakuljanak ki a csehszlovák és a magvar mezőgazdasági szakem­berek között. László László SZABAD FÖLDMŰVES 7 1969. július 28.

Next

/
Thumbnails
Contents