Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-19 / 29. szám

HALLOTTUK OLVASTUK VÁLOGATTUK IOLIUS n kelte, nyugta kelte, nyugta _____________ V 6. p. 6. p. 6. p. 6. p. Július 21 DANIEL S "7777 77777 7777 T Hétfő DANIEL " 4,08 19,33 11,17 22,15 Július 22 MAGDOLNA j “777 777 777 7777“ Kedd MAGDA ■ 4,09 19,32 12,31 22,33 lölius 23 lenke ~ S “777 7777 7777 77777 Szerda OLGA ■ 4,10 19,31 13,51 22,56 július 24 Krisztina ! "777 7777 7777 77777 Csütörtök VLADIMIR S 4,11 19,29 15,18 23,28 július 25 jakab jg 77777 7777 Péntek JAKUB________fl 4,12 19,28 16,39 ~ Szembaf ANNA | 4,13 19,27 17,51 0,13 Vasárnap BOZENA j 4,14 19,26 18,51 1,15 Haragos keresztlány A pult szélére könyökölve iszogatom söröm Galántán a piac melletti bűjében. Közben elnézegetem az asztalnál ülő vendégeket. Dolgom nem sie­tős, így szabadjára engedem fantáziámat. Szórakozásból bú­várkodom egy kicsit az élet berkeiben. Találgatom kinek mi a foglalkozása s ml okból jött ide. Az ital mámoráért, a szom­júság csillapításáért, avagy a napot lopja az illető. Igaz, e téren más a helyzet vasárnap délután és más egy verőfényes csütörtök délelőtt. Esetemben csütörtök van, pontban 11 óra így „hétköznapi“ szemmel mér­legelem „pácienseim“ eshetősé­geit. Tőlem alig egy méternyire öten ülnek az asztalnál. Előt­tük sör az elmaradhatatlan rummal. Külsejük az első pilla­natban elárulja, ttt dolgoznak a közelben, valamelyik épüle­ten. Borostyás arcúak vala­mennyien. Talán mégseml A felém háttal ülőnek sima az arca. Illik vagy nem, beszél­getésükből hamarosan megtu­dom, hogy 6 a „portyák“. Nem tudom mióta ülnek itt, hánya-, dik pohárnak néztek a feneké­re, de szavaikból kiveszem, időmilliomosok. Addig nem tá­voznak, amíg „fejenként“ egy kört nem rendelnek. Barátok között is sok az öt sör, öt rummal. Különösen ha odafenn az égben osztravat szénnel fütenek az illetékesek. Magamban szép sorjában el­könyvelem a látottakat, hallot­takat és új irányba terelem fi­gyelmem. Ám az amber füle nyitva marad, ha szeme más­felé is kalandozik. Annál in­kább kíváncsiskodom, mert po­litizálásba kezdenek az isme­retlen ismerőseim. Beszédjük­nek se füle, se farka. Valami mégis megragadja figyelme­met. „Jóformán meg sem vá­lasztották, máris megmutatta fogafehérét. Cseppet sem lesz különb Novotnynál. Befagyasz­totta a béreket, de az árak emelkednek. Ily körülmények között kinek van kedve a mun­kához. Ennek a nagy zűrzavar­nak ml Isszuk meg a levét.“ „Bánfa az ördög — szól köz­be egy rekedt hang — csak a rum és a sör maradjon a régi­ben. Igyunk Husák egészségé­re!“ E pillanatban két nő lép a pult elé. A rekedthangú szeme felcsillan s tüstént rákiált az egyik szőkeségre. „Szervusz, keresztlányom! Igyál valamit a kontómra.“ A lány szó nélkül szembe­fordul a vigyorgó emberrel. Az tovább noszogatja: „Katókám, igyál egy fél decit az egészsé­günkre. Olyan haragosan né­zel, mintha elvitte volna a tyúk a kenyered.“ Ha..ha..ha — kuncog a keresztapa negéde­sen, miközben a lány dereka felé nyújtogatja szőrös keze­­fejét. Nevetését Kató rideg hangja szakítja ketté: „Maguk mikor dolgoznak, keresztapám? Tegnap, tegnapelőtt is itt vol­tak. Ma reggeltől Itt ülnek. En­nek sohasem szakad vége? Biz­­isten öt krajcárt nem adnék a munkájukért. Nem ám!“ „Katókám, keresztlányom, ne légy olyan..." — dadogja az öreg, de a lány nem engedi szóhoz. „Olyan vagyok, amilyen. Amit maguk müveinek, az mégis­csak sok. Szégyeljék magukat mindannyian. Útóvégre az ál­lam nem fejőstehén.“ Ez esetben képzelőerőm fa­batkát sem ér. A mat napig sem tudtam kideríteni a hara­gos keresztlány kilétét. Egy bizonyos: több ital nem került a díszes társaság asztalára. Észrevétlenül eltűntek a kocs­mából. /Sándor) „Cuküak“ Dunaszerdahelyen Tolvajstatisztika A statisztikai hivatal össze­állítást készített a Teheránban rendőrkézre került tolvajok­ról. E statisztika szerint az el­múlt évben 4387 tolvajt tartóz­tattak le, s együttesen 350 mil­lió real értéket sikerült tőlük “Visszajuttatni a károsultaknak. Yma Sumac utóda Az Altáji hegységben ven­dégszereplő moszkvai művelő­dési csoport fedezte fel Ólja Cseremhova 13 éves kislányt, aki hamarosan Yma Sumac utó­da lehet, mivel háromoktávos hangterjedelemben énekel. A csodálatos hangú gyerek szep­tembertől a moszkvai zenekon­zervatórium növendéke lesz. Rizstároló a víz alatt A japán tudósok víz alatti rizstárolók építésével kísérle­teznek. Megtöltöttek rizzsel egy hermetikusan elzárt tar­tályt, s a Biwa-tóba süllyesz­tették, 30 méterre a víz fel­színe alá. Egy évig itt tartják, s háromhavonként ellenőrzik, hogy nem történt-e baja. Ha a kísérlet sikerrel jár, a jövőben ily módon őrzik meg a rizs­felesleget a rágcsálóktól és más kártevőktől. A huszonegyedik gyermek Amalia ben Harosh negyven­négy éves haifai (Izrael) asz­­szony a napokban a világra hozta huszonegyedik gyerme­két. összesen tíz lánya és tíz fia, valamint kilenc unokája van. Bállá felv. japánban építik a világ leghosszabb tenger alatti alagútját Japánban már megkezdték az ország legnagyobb szigete kö­zül kettő, Honshu és Hokkaido közti alagút építését. A Seikan elnevezésű alagút 3B,5 kilomé­ter hosszú lesz, ebből 14,5 ki­lométer a tenger alatt halad. Kezdetben csak vonatokon köz­lekedhetnek. A munkálatok, becslés szerint mintegy kétszáz milliárd jenbe kerülnek. Ogy számítják, hogy az alag­­útban a forgalom 1975-ben in­dul meg. Ez lesz a világ leg­hosszabb tenger alatti alagútja. A fúrási munkálatokat már mindkét parton megkezdték, mindkét oldalon másfél kilomé­tert haladtak. A honshui olda­lon azonban a víz elárasztotta az alagút egy részét, s emiatt a fúrás március végéig szüne­telt. A fúrógép 3,6 méter átmé­rőjű alagutat váj, óránként másfél métert halad. Az alagút üzembe helyezése után a Honshun levő Aomori várostól a Hokkaidón levő Ha­­kodateig az utazás eddigi 4,5 óra helyett 2 óráig tart majd. 1975-ben a Tokió és Osaka közt már közlekedő Expresszhez hasonló vonatot állítanak for­galomba Tokió és Sapporo közt, s ez a vonat az új alagúton keresztül közlekedik. A Tokió és Sapporo közti távolságot most még 19 óra alatt teszi meg a vonat és a komphajó, az alagút forgalomba helyezése után pedig hat óra is elegendő lesz. A FÉRJ TÚLZOTT HÁZIASSÁGA NEM VALÓOK A londoni Doreen Baker el­hagyta férjét ,mert a férfi túl­ságos buzgalommal végezte a háziasszonyt teendőket. Tizen­három évig éltek együtt, az asszony többnyire unatkozott, mert helyette a férje főzött, takarított és bevásárolt. Az asszony a közelmúltban beadta a válópert, mert (mint mond­ja) ilyen körülmények közt képtelen továbbra is együttélni 58 éves férjével, akit azzal vá­dol, hogy durván megsértette a feleség háziasszonyi jogait. A bíróságon a 41 éves Ba­­kerné elmondta, hogy házas­ságkötésük óta csak egyetlen egyszer mehetett bevásárolni. Amikor visszatért a boltból, férje tüzetes ellenőrzést vég­zett, és három hibát talált: 1. Az asszony fél új dinár értékű papírzacskóba csoma­­goltatta az árut, holott oda­haza is akadt ilyen zacskó. 2. Az asszony ki akart pró­bálni egy új lisztfajtát, amely azonban némileg drágább volt, mint amilyet férje rendszere­sen vásárolt. 3. A mészárszékbe nem a leg­alkalmasabb napon ment vásá­rolni, s így silány minőségű húst kapott. A bíróság elutasította a vá­lási keresetet. Azzal érvelt, hogy bár a házias férj való­ban felháborítóan és tapintat­lanul viselkedett, sohasem volt durva. A bíró még hozzátette, hogy a férj levélben szólította fel feleségét, térjen vissza, mert ezentúl több házi munkát hagy számára, mint eddig. Kedvenc vicceim Az orvos rászól Szabóra: — Hallja, barátom, miért jött hozzám, hiszen én szemorvos vagyok, magának meg a foga fáj. — Igen — feleli Szabó —, de a szemfogam. Nagyné haldoklik. Nagyon nyög és egyszerre csak odaszól az urának: — Jaj, Pista, mi lesz veled, ha én meghalok? — Az a legkevesebb... — mondja Nagy —, de mt lesz velem, ha nem halsz meg? * A tanító az iskolában az al­kohol pusztító hatásáról ma­gyaráz és beszéde hevében így kiált fel: — Ha a disznónak rumot, pálinkát adunk, felfordul tőle. Na, Péterke, mi tanulságot von­hatunk le ebből az egyszerű példából? — Azt — feleli Péterke —, hogy a rum és pálinka nem disznónak való. * A gazdag úr megkérdi Jan­csitól: — Mtért nevezik azokat, aki­ket felakasztanak szegény bű­nösöknek? — Azért — mondja Jancsi —, mert a gazdag bűnösöket nem szokták felakasztani. * Ketten beszélgetnek a kávé­házban: — Te, van egy találmányom. — Es pedig? — Egy találmány, amellyel keresztül lehet látni a falon. — Es mi az? — Ablak. * Egy fiatalember mesélte: — Egy tanítónővel jártam jegyben, de felbontottam az el­jegyzést. — Miért? — Hát kérlek, egy este ké­sőn jöttem haza és azt akarta, hogy a mamámtól hozzak egy írásos igazolást. * Két fiatalember ül egy kávé­házi asztalnál. Az egyik el­mondja, hogy randevúja van egy nővel. — Na és még nincs itt a nő?. — kérdi a másik. — Dehogy nincs, ott ül a sa­rokban. — Na és? — Na és ismertető jelnek habtekercset kell ennie és sze­gény már az ötödiket eszi. Vá­rok, amíg jól lakik, mert nem akarok neki vacsorát fizetni. Természetes fogamzásgátló szerv Az ausztráliai tudósok Új- Guíneában Irian tartomány nyugati részében egy ismeret­len növény után kutatnak, mely — az itt élő bennszülöttek sze­rint — hatásos fogamzásgátló szer. Azt azonban nem hajlan­dók elárulni, melyik növényről van sző. A hírek szerint a szi­get hegyvidékein egy másik fajta növény is terem, ezzel a terméketlenséget gyógyítják. Arany-díj Az USA nemzeti színművé­szeti intézete Tennessee Wil­­liamsnek ítélte az 1964 óta ki nem adott Arany-díjat — kül­földi színpadi sikereiért. Pavle Karadjordjevic elárverezi a családi kincseket Több mint 750 európai, ka­nadai és Egyesült Allamok-beli műkincsgyűjtő jött össze Firen­zében a négy napig tartó árve­résre, amelyen Pavle Karadjor­djevic volt jugoszláv régens­­herceg kincsei kerültek eladás­ra. Hétszázkét tárgy kerül ka­lapács alá: értékes festmények és rajzok, stílbútorok, ezüstök, órák, ebédlőkészletek, falisző­­nyegek stb., mintegy kétszáz­ezer font sterling értékben. A VADNYUGAT KRÓNIKÁJÁBÓL A Colt jelentette a törvényt, az ítéletvégrehajtó pedig min­dig a gyorsabb kéz volt. A ha­lál egyszerű velejárója volt csupán az életnek; férfiak dol­ga, akik a küzdelemben legfel­jebb csak az életüket veszít­hették el, másrészt viszont megkaphattak mindent. Volt itt azonban valami, amit sem Colttal, sem ököljoggal nem lehetett egykönnyen elérni: a nő! A revolverek é^ az aranyak hazájában ugyanis száz férfi­ra mindössze négy nő lutott. Erre a lényeges statisztikai adatra alapította Júlia Bulette kisasszony földi szerencséjét. Szép arca, formás teste volt, bátorságért nem ment a szom­szédba, és a kalandokat sem vetette meg. Egy szép tavaszi napon gondolt egyet, és elin­dult Virginia City felé. Kíván­csi volt vajon, 1858-ban sem dőlt-e még meg a filozófusok­nak az a megállapítása, hogy ahol férfiak gyűlnek egybe és ahol aranyat ásnak, ott az egyik legősibb női foglalkozásnak mindig érvényt lehet szerezni. A filozófusok nem tévedtek. Amikor a férfiak megpillantot­ták a préri e vadon termő szép virágát, nyugalomba helyezték a Coltokat, átadták a múltnak koránt sem békés kimenetelű vitáikat, és derekasan munká­hoz láttak. Rekord időn belül felépítettek egy bűbájos kis lakot, amit sokat sejtetően „Julia Palace“-nek neveztek el. Ezzel kezdődött. Nemcsak nagy férfíszívüket helyezték Júlia lábai elé, hanem az annál sokkal praktikusabb, arannyal telített kis zsákokat és a szé­pen csengő dollárokat is. így történt azután, hogy Miss Bu­lette, ha a nap, pontosabban szólva az est Jól telt el, néha ezer dollárt is keresett. Mivel azonban az egyre növekvő ígé­csúcspontjára ért, tífuszjárvány tört ki. Az aranyásók tábora temetővé vált. Bulette kisasz­­szony egyik napról a másikra szamaritánus nővérré, a Júlia Palace pedig kórházzá alakult át. A betegek vagy meggyó­­gyutak itt, vagy legalább bé­kés halált leltek. A hálás fér­fiak nem feledkeztek meg Jú­lia újabb érdemeiről, és ami­kor a járvány elvonult, a váro­si tanács rendkívüli ülésén megválasztották Júlia Bulette­­et Virginia City tűzoltó szer­ARANYÁSÓK nyéknek egymaga nem tudott eleget tenni, a Júlia Palacebe „importálta“ San Francisco-i barátnőit is. Remekül teltek-múltak a na­pok. A Júlia-lakban az egyéb földi javak mellett kitűnő fran­cia borokat, skót whiskyt és jóféle harapnivalót is kaptak a vendégek. Még a legnagyobb bizalmatlanságot gerjesztő, leg­marconább külsejű fenegyere­kek is simogatásra váró, enge­delmes jó fiúkká változtak, ha Júlia küszöbét átlépték. Amikor ez a gyöngyélet már vezetőnek tiszteletbeli parancs­nokává. Az 1861-ik év július 4-én megtartott ünnepség egyik résztvevője az alábbi tudósí­tást küldte az egyik lapnak: „Csodaszép ünnep volt. Erre az alkalomra még Johhny 0’ Farran is megborotválkozott. A városra bőségesen hulló nap­fény sem tudta elhalványítani a férfiak szeméből Júlia felé áradó gyémántsugarakat.“ A későbbiek folyamán azon­ban úgy látszott, hogy ez az ünneplés afféle hattyúdala volt a Júliához hasonló társadalmi helyzetű hölgyeknek, ugyanis, hovatovább több és több asz­­szony telepedett le férjével a vadnyugaton, és a férfiak er­kölcséről egyre több szó esett. Ami nemsokára azt eredmé­nyezte, hogy Júlia, a tűzoltók tiszteletbeli parancsnoka nem ülhetett be többé a kisváros színházának díszpáholyába, — mert a puritán asszonyok szit­kokkal és jó kemény esernyő­nyelekkel kevésbé előkelő hely­re szorították ki. A Júlia Pa­­lace-ben is csökkent a forga­lom. Csupán a bátrabbak mer­ték látogatni a neves intéz­ményt, de ők is csak az éjsza­kai órákban és a hátsó ajtón közlekedtek. Júlia Bulette régóta fenyege­tő társadalmi összeomlása be­következett. Csupán a sivár je­lent gyéren kárpótló múltja és szépen berendezett háza ma­radt meg. Itt esténként kirakta ékszereit, és borsstűit, karkö­tőit, aranyláncait az éjjeliszek­rényre, és szemét a kincseken legeltetve elábrándozott. Utol­jára 1867. október 16-án kere­sett magának ilyen vigaszta­lást. Ekkor egy ismeretlen ál­arcos férfi hatolt be a házba — és Júliát reggelre holtan ta­lálták ágyában. Feldolgozta: K. L.) SZABAD FÖLDMŰVES — Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minlsztérlnma. — Megjelenik hetente egyszer. — Főszerkesztő: Fathő Károly — helyettese: ing. Makrai Mlklős. — Szerkesz­tőség és kiadóhivatal: Bratislava, Snvorovova 16. szám. — Telefon: főszerkesztő: 515-5B, titkárság: SOl-OD, — Telefonközpont: 547-81, 511-10. — Belső vonalak: tősxerkesztőhelyettes: (35. Szövetségi szemle szerk. 532, kulturális, irodalmi és sporlrovat 564, belpolitikai rovat 519. — Nyomja a „SVORNOST“ nyomda, n. v., Bratislava, Odborárske nám. 3, — Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálata. — Előfizetéseket felvesz raindea postahivatal és posta! kézbesítő, — Küllőidre megrendelhető; PNS, ústredné expedíció tlaőe, Bratislava, Gottwaldovo nám, 48. szám, — Előfizetési dij egy évre 52,— Kés, fél évre 26,— Kés.

Next

/
Thumbnails
Contents