Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-27 / 52. szám

NEMZETISÉGI

EGY ESZTENDEJE ANNAK,

hogy a föderAciöröl szőlő alkotmAnytörvény értelmében MEGKEZDTE TEVÉKENYSÉGÉT A SZLOVÁK KORMÁNY, S ENNEK KERETÉN BELÜL A NEMZETISÉGI TITKÁRSÁG. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL LAPUNK FŐSZERKESZTŐJE, P A T H Ő KAROLY ELVTÄRS NÉHÁNY KÉRDÉST INTÉZETT TOLVAJ BERTALANHOZ, A TITKÁRSÁG VEZETŐJÉHEZ.

EGY ÉV MÚLTÁN

BESZÉLGETÉS TOLVAJ BERTALANNAL, a Nemzetiségi Titkárság vezetőjével

A Miben látja Tolvaj elvtárs a • • Nemzetiségi Titkárság létrejöttének és létezésének jelentőségét?

— Mindenekelőtt abban, hogy a Csehszlovák Köztársaság fennállásának ötven esztendeje alatt először alakult olyan szerv, amely a Szlovákia területén élő nemzetiségek életével intézményesen foglalkozik, méghozzá kormányszinten. A környező szocialista országok egyikében sincs Ilyen megoldás. Ezért volt rendkívül nehéz feladat a titkárság létrehozása, de főleg kiépítése, hiszen minden előzetes példa és tapasztalat nélkül kellett hozzálátnunk a létesítéséhez. Közben azonban dolgozni is kellett, merthisz nem várhattunk arra, hogy csak akkor látunk munkához, ha már teljes létszámú az apparátus.

Mint a kormányelnökség szerve működünk. Tevékenységünk felöleli a nemzetiségi élet teljes területét. Működési szabályzatunk értelmében egyaránt foglalkozunk a nemzetiségek lakta területek társadalmi, oktatásügyi, kulturális és gazdasági kérdéseivel, e problémák átfogó elemzésével, a minisztériumok és különböző központi hivatalok nemzetiségi vonatkozású intézkedéseinek összehangolásával. Gyakorlatilag ide futnak össze államhatalmi és közigazgatási téren a nemzetiségi politika szálai. Az elvi jelentőségű ill. nagyobb horderejű időszerű kérdéseket előbb a kormány Nemzetiségi Tanácsiában vitatjuk meg, aztán kerül jóváhagyás végett a kormány, esetleg végrehajtás céljából az illetékes központi szervek elé. Egy év alatt sikerült kialakítanunk olyan munkastílust és munkamódszert, amely képessé teszi a titkárságot arra, hogy szakszerűen ítéljen meg minden elvi vagy gyakorlati nemzetiségi problémát. Azt hiszem, ezzel az eredménnyel — dicsekvés nélkül — elégedettek lehetünk.

Melyek azok a konkrét ered• mények, amelyekkel szívesen megismertetné Tolvaj elvtárs a Szabad Földműves olvasóit?

— A nemzetiségi részlegtörvények javaslataival kezdem. Mint ismeretes, 1968. október 27-én a Nemzetgyűlés jóváhagyta a nemzetiségi alkotmánytörvényt. Ez feladatul adja a két nemzeti parlamentnek, hogy a két köztársaságra vonatkozóan hozzanak külön nemzetiségi törvényeket. Titkárságunk idejében hozzálátott a Javaslatok kidolgozásához. A Nemzetiségi Tanács és egves bizottságainak szakemberei még a nyár folyamán előkészítették e törvények téziseit és politikai alapelveit, amelyek alapján — a legfelsőbb párt- és kormányszervek jóváhagyása után — sor kerül a törvényjavaslat paragrafizálására, majd a Szlovák Nemzeti Tanácsban történő jóváhagyására. Megítélésem szerint erre 1970 első félévében sor kerülhet.

Mielőtt folytatnám, közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy titkárságunkon három munkaszakaszra oszlanak a feladatok: egy jogi-szervezési, egy művelődéspolitikai és egy közgazdasági osztályra. Az egyes

szakelőadók egyúttal a Nemzetiségi Tanács egyes szakbizottságainak a titkárai.

Jogi-szervezési osztályunk pl. még áprilisban kidolgozta, majd nemzetiségügyi miniszterünk útján a szlovák és később a szövetségi kormány elé terjesztette a bíróságon kívüli rehabilitációnak a magyar nemzetiségre vonatkozó javaslatát. Ennek során — a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján — megvizsgáltuk a miagyar nemzetiséget és annak tagjait ért különböző törvényellenes intézkedéseket, amelyeket az 1945—1948 közötti időszakban foganatosítottak az állami szervek.

Ugyanennek az osztálynak a kezdeményezésére javasolta titkárságunk a Belügyminisztériumnak, intézkedjék, hogy a személyazonossági igazolványokban és más dokumentumokban a magyar nemzetiségűek esetében ne tüntessenek fel — különböző ürügyekkel — más nemzetiséget. Az intézkedést a minisztérium megtette.

A nemzeti bizottságokról szóló törvény alapján folyamatban van a járási ill. városi nemzeti bizottságoknál létesítendő nemzetiségi bizottságok mintaalapszabályzatának előkészítése. Ezek a bizottságok a nemzetiségek lakta területeken működnének, s feladatuk a nemzetiségi élet minden vonatkozásának figyelemmel kísérése s javaslatok tétele a még meglévő nemzetiségi problémák megoldására.

Művelődéspolitikai osztályunk kidolgozta és a Nemzetiségi Tanács, majd a kormány elé terjesztette a csehszlovák televízió magyar és ukrán nyelvű adásának bevezetésére tett javaslatot, ezzel egyidőben a rádió magyar adása programjának, tartalmának és időpontjának megváltoztatására is tett javaslatot. Az ügy ma már a feltételek megteremtésének stádiumában van. Sokáig nem késlekedhetnek vele állami szerveink, hiszen így is utolsók leszünk a magyar nyelvű tv-adás bevezetésében. (A Szovjetunióban, Jugoszláviában és Romániában már rendszeresen folynak a magyar televízióadások.)

Hetekkel ezelőtt útjára bocsátottuk a Komáromi Magyar Területi Színház kassai együttesét, a Thalia Színházat — az egész szlovákiai, de különösen a kelet-szlovákiai magyarság őrömére. Hogy ezt mennyi akadály előzte meg, talán jobb is, ha nem tudják az olvasók.

Titkárságunk gondozza az oktatásügyi és kulturális problémák bizonyos körét is. Feladata nem abban van, hogy gyakorlatilag intézze az ilyen természetű ügyeket, hanem hogy a nemzetiségi alkotmánytőrvény szellemében gondoskodjék az abban foglaltak érvényrejuttatásáról, s ennek érdekében kezdeményező és tanácsadó szerepet töltsön be. Koncepciónkat a kormányszerveken keresztül érvényesítjük. Ebben a vonatkozásban nagy figyelemmel kísérjük az oktatásügyi rezorton kívül eső problémák megoldását, így pl. az egészségügyi iskolák hálózatának bővítését. Ezen a téren a folyó tanévben jelentős előrelépés tapasztalható, mégpedig főként miniszterünk, Dobos László elvtárs személyes közbeavatkozása folytán.

Titkárságunk sokoldalú tevékenységének fontos részét képezi továbbá a hazánkban és a szomszédos szocialista országokban élő nemzetiségek életéről, társadalmi és kulturális, valamint szociológiai vonatkozású helyzetéről szóló adatok és Ismeretek összegyűjtése, rendszerezése. Egyik főelőadónk lényegében azzal foglalkozik, hogy a hazai és külföldi sajtóban, tudományos és szaklapokban a nemzetiségek helyzetével foglalkozó anyagokat, forrásokat rendszerezi és tematikai szempontból feldolgozza. Ezzel lerakjuk az alapját a nemzetiségi élet korszerű dokumentációjának.

Széles skálájú titkárságunk közgazdasági osztályának tevékenysége is. E részleg egy ukrán és egy magyar nemzetiségű szakelőadója állandó kapcsolatban van az egyes minisztériumokkal, a kormány gazdasági bizottságával, a Szlovák Statisztikai Hivatallal, különböző kutató intézetekkel stb. Olyan problémák megoldásával foglalkozik, amelyek szorosan összefüggnek a nemzetiségi területek gazdasági fejlesztésével, beruházások bővítésével és meggyorsításával stb. Folynak a munkálatok a nemzetiségi területek komplex gazdasági és szociális értékelésén s elemzésén. A kormány tartalékalapjából többmillió koronát juttattunk a kevésbé fejlett területek beruházási céljaira.

Úgy vélem, elég a felsorolásból. Csak a lényegesebb eredményeket említettem. Külön lehetne nyilatkozni, sőt oldalakat írni azokról a közösségi vagy személyes kérelmekről, ügyes-bajos dolgokról, amelyeket szinte naponta Intéznek a titkárság dolgozói alulról érkező impulzusok vagy saját meglátásaik alapján. Alkalomadtán szívesen beszélek majd ezekről is.

3 Végezetül arra kérem Tolvaj • elvtársat, válaszoljon: hogyan tekint az 1970-es esztendő elé?

— Bizakodóan. Az elmúlt esztendő sok mindenre megtanított. Többek között arra, hogy aki politikai gondokat vesz a nyakába, optimistának kell lennie. Ezenkívül még egy további vonása is kell hogy legyen: ne érzékenykedjék, ne torpanjon meg egy-egy vélt vagy valódi akadálynál. Már túl vagyok a kezdeti érzelmi hullámzásokon, s így van ezzel a titkárság legtöbb dolgozója. Tudatában vagyok ugyanakkor annak, hogy erőfeszítéseinknek nagyobb lenne a hatásfoka, ha valamennyi, az éven létrejött nemzetiségi szerv és tisztségviselő azonos elvi álláspont elaplán ítélné meg a nemzetiségi szükségleteket, a megoldások módozatait, az irányítás elveit, s általában a nemzetiségi önrealizálás és önigazgatás gyakorlatát. Ha az 1970- es esztendőben munkánkat sikerül minden vonatkozásban összehangolnunk, eredményes évnek nézünk elébe.

Népművelésünk időszerű kérdései

Sokakban még ma is él az a tévhit, hogy az iskola elvégzésével véget ér a tanulás, a művelődés időszaka. Ez érthető. Az iskola ugyanis sok fiatal számára csupa kellemetlenséget jelent, és alig várják, hogy onnan kilépve, mindez befejezést nyerjen. Ez ma már nem felel meg az élet kívánalmainak. A nevelés és a tanulás korántsem fejeződik be az iskolával, sőt, ha ott helyesen kezdték, oly sokáig hat, mint maga az élet. Hiszen bármily foglalkozás, hivatás jut osztályrészünkül, minden körülmények közt kívánatos, hogy a rohamos fejlődéssel lépést tartva tovább képezzük magunkat.

De nem csak ez teszi szükségessé az állandó tanulást. A mai élet nem tűri az egyoldalúságot. Mindenképpen hasznos, ha a szakmánkon kívül más érdeklődési kört is teremtünk magunknak. Ma már falun sem tartják fölösleges bolondériának, ha az ember a munkája mellett egyébbel is törődik, ha van hobbija, foglalkozik a közügyekkel, méhészkedik, fúrfarag, vagy színdarabot játszik. Az ember élete csak úgy teljes, ha társas életet él. A maga dolgán túl a mások sorsával is törődik, nyitott szemmel jár, képes felfogni az egész élet szépségét, örömét, vagy bánatát, ha gondolkodik. Mindenfajta nevelésnek, tehát a népművelésnek is egyik fő feladata, hogy megtanítsa az embereket helyesen gondolkodni, hogy egész tevékenységük, munkájuk és helyzetük termékenyítőén hasson vissza gondolkodásukra.

Ezen az általános, szinte minden korban elfogadható népművelési feladaton kívül azonban minden kornak és társadalomnak megvannak a maga sajátos céljai is. Lenin írja: „Az emberi célokat az objektív világ szüli és a célok az objektív világot feltételezik, adottként, meglevőként találják. Az embernek azonban úgy tűnik fel, mintha céljai nem e világból erednének, mintha függetlenek lennének a világtól.“

A szocialista társadalomban a népművelés állandó közfeladattá változik, céljait a gazdasági-társadalmi szükségletek szabályozzák. Mivel azonban a nevelés mindig a jövő számára dolgozik, e célok meghatározásához nem elegendő a meglevő társadalmi állapot elemzése, hanem a jövőbeli fejlődési tendenciát is elemeznünk kell, hogy milyen új követelményeket támaszt az emberek képességével, műveltségével, jellemével kapcsolatban. Tehát a nevelő munkánkban az állandóan fejlődő gazdasági és társadalmi rendünk követelményeiből és a jövő szükségleteiből kell kiindulnunk.

Vonatkozik ez a CSEMADOK-ra is. Szervezetünk elsősorban népművelési munkával akarja előmozdítani a szocialista rend célkitűzéseinek megvalósítását. Ez azonban nem egyszerű feladat. Ha nem akarunk vaktában vagdalózni, akkor felméréseket kell végeznünk és viszonylag pontos képet kell nyernünk társadalmunk egyes rétegeinek helyzetéről, problémáiról, műveltségbeli színvonaláról, életkörülményeiről, szükségleteiről. Sajnos, a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok nagyon hiányosak. A csehszlovákiai magyarság szociális rétegeződéséről sincsenek pontos értesüléseink, az egyes rétegek belső tagozódásáról, érdeklődési körükről, műveltségbeli szintjükről, jövedelmi forrásaikról stb., pedig csupán ködös elképzeléseink lehetnek. Ezért szervezetünk programjának bevezetője leszögezi: „Programunk küldetése: irányt szabni

tevékenységünknek, felmérni lehetőségeinket, meghatározni azt az új igényekhez és lehetőségekhez igazodó keretet, amelyben munkánkat kifejezhetjük. Az eddig bevált munkaformák megtartása mellett ösztönzést kívánunk nyújtani új munkamódszerek bevezetéséhez és alkalmazásához. Meggyőződésünk, hogy a program fokozatos valóra váltásával az eddiginél hatékonyabban szolgálhatjuk a csehszlovákiai magyarság, hazánk népei és a szocializmus építésének ügyét.“ A CSEMADOK járási bizottságai mellett alakuló népművelési szakbizottságok szociológiai szakcsoportjainak legközelebbi feladatuk, hogy felméréseikkel hiteles képet adjanak egy-egy járás magyar lakosságának társadalmi, gazdasági és műveltségbeli viszonyairól. E vizsgálódások, felmérések és elemzések alapján egész népművelési munkánkat, törekvésünket, népművelési módszerünket „testhezállóbbá“ tehetjük. Nem kétséges, hogy ez a vizsgálódás hosszantartó feladat, s a munka addig sem állhat. Szervezetünk az elmúlt húsz év során gazdag tapasztalatokra tett szert, és a népművelés területén is sikeres munkát végzett. Ezekre a tapasztalatokra építve, felhasználva a bevált munkaformákat [előadások, vitaestek, népművészeti öntevékenység, irodalmi estek, színjátszás, irodalmi színpadok, kórusmozgalom, stb.) „menet közben“ is eredményes munkát végezhetünk.

Irta: SZŐKE JÖZSEF, a CSEMADOK KB vezető titkára:

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a csehszlovákiai magyarság körében nem csak a CSEMADOK végez népművelő feladatokat. Szervezetünk a politikai és kulturális munka terén a párt irányelvei alapján összehangolja tevékenységét az állami és más társadalmi szervezetek munkájával, törekvéseivel. Ez tervszerű együttműködést kíván, s tervek egyeztetését, egymás segítését. A munkamegosztás érdekében megállapodásokat kötünk mindazokkal a társadalmi szervezetekkel (Szocialista Akadémia, Parasztszövetség, szakszervezetek, ifjúsági szervezet, Vöröskereszt, Szovjet Barátok Szövetsége, stb.), amely szervezetek bizonyos területeken speciális népművelési feladatokat végeznek a csehszlovákiai magyarság, avagy annak egyes rétegei körében. A szervezeteink között kötött megállapodások nemcsak a feladatokat rögzítik, de a munka szellemét, céljait. Hiszen nem élünk elszigetelve az ország többi lakosaitól, a szlovákoktól és csehektől. A megértés, a barátság ápolása érdekében együtt akarunk működni a Matica Slovenskável és azokkal a további szervezetekkel is, amelyek a szlovák nép kultúrájának fejlesztésén munkálkodnak. Azt szeretnénk, ha a közeledés, a barátság szellemében teljesítenék nemes küldetésüket, nevelnék tagjaikat.

Munkánk célja a sokoldalúan és harmőnikusan fejlett szocialista személyiség formálása. Már sokszor elmondottuk, de sosem elég ismételni, hogy ilyen személyiség csak az olyan ember lehet, aki egyaránt fejlett testileg, értelmileg és erkölcsileg, aki magasszíntű esztétikai érzéssel, politechnikai műveltséggel rendelkezik, aki kitűnő szakember és a szocialista rend tudatos építője. Hazánkban a párt, az állami intézmények, az iskolák és az összes társadalmi szervezetek azon fáradoznak, hogy az emberek ilyen szocialista személyiséggé fejlődjenek.

Népművelési feladatunk közé tartozik még, hogy az ország jelenlegi politikai helyzetét tekintve, fokozott gonddal törődjünk szervezetünk tagjainak politikai nevelésével. Hangsúlyoznunk kell a pártvezetés fontosságát, az építés, a tudó mány, a kultúra, a szociális juttatás, az egészségügy terén elért eredményeinket, az internacionalizmus eszméjének döntő fontosságát, a szocialista országok összetartozását és a munkásosztály történelmi szerepét.

Feladataink másik csoportját képezik az egészséges, kulturált, szocialista emberi életforma feltételei megteremtéséből eredő teendők. Az ú] tartalmú élethez lehetőségeket, formákat és eszközöket kell biztosítani az emberek számára. Szervezetünk ennek érdekében változatos népművelési feladatokat és kulturális munkát végez. Gondoskodni kíván a szabad idő hasznos kihasználásáról, szórakozásról, öntevékenységről, önképzésről. A mindennapi élet kultúrája érdekében segít megszervezni a társadalmi, családi ünnepségeket, az értelmiség bevonásával egészségügyi, pedagógiai, technikai, honismereti felvilágosító munkát végez, ápolja haladó nemzeti hagyományainkat, segíti közkinccsé tenni az irodalom, a művészet kiváló termékeit, eredményeit.

Teljesíteni kívánjuk szervezetünk tagjainak speciális igényeit, az egyes társadalmi csoportok szükségletét. Ez azt jelenti, hogy külön-külön törődni kívánunk az öregek, fiatalok, nők, férfiak, valamint a fizikai munkások és értelmiségiek igényeivel is. Akárcsak az előző feladatnál ebben is jelentős szerepet szánunk a népművelési szakbizottságoknak.

Szeretnénk, ha szervezetünk a kultúra és a tudomány minden eredményét felhasználná népművelési munkájában. Ez igényes és nehéz feladat és felételezi az állami szervek hatékony anyagi támogatását.

Dél-Szlovákia, ahol a csehszlovákiai magyarság túlnyomó többsége él, mezőgazdasági terület. Szervezetünk progranija hangsúlyozza: „A nemzetiségi területek mezőgazdasági jelentősége országos viszonylatban is igen nagy. E területek mezőgazdsági termelésének korszerűsítésével hozzá kell járulni a gazdasági elmaradottság felszámolásához. Ezért a CSEMADOK feladatának tekinti, hogy egész társadalmunk érdekében is szorgalmazza a modern nagyüzemi gazdálkodás, a belterjes kertgazdálkodás, a gyümölcstermesztés, a szőlészet és a feldolgozó Ipar fejlesztését.“ Programunk a konkrét teendőket is felsorolja: a szakemberképzés szorgalmazását, a falusi kultúrmunkát, az ismeretterjesztő tevékenység ápolását, a haladó munkamódszerek népszerűsítését és a falusi élet kulturálódását.

Ezen a területen a CSEMADOK az elmúlt húsz év során is jelentős küldetést teljesített. Jelenleg, amikor az egyes mezőgazdasági üzemeknek lehetőségük nyílt arra, hogy kollektív tagként belépjenek, konkrét igényeket is támaszthatnak a szervezetünkkel szemben. A kultúra ápolása, a felvilágosító és szakmai oktató munka megszervezése terén jelentős segítséget nyújthatunk számukra, levehetjük a szövetkezeti vezetők válláról azokat a gondokat, amelyek elvonják őket a közvetlen gazdasági teendők irányításától.

A kollektív tagság terén még kevés a tapasztalatunk. Reméljük azonban, hogy a belőle származó új lehetőségek csakhamar megszületnek, és az együttműködésnek ezt a formáját tovább tökéletesíthetjük.

Csak vázlatosan soroltam fel a CSEMADOK népművelési törekvéseit. A népművelési munka eredményei sohasem szembeötlőek, nem születnek azonnal nagy eredmények, de végeredményben mégis ez az egyetlen biztos útja a nép felemelésének. Azok, akik a tudást megszerzik, tanítóivá válnak mindazoknak, akik még sötétségben és elmaradottságban élnek. A CSEMADOK-ban az elmúlt húsz év során sokan szerezték meg a „tudást“ és a szervezet életképességét bizonyítja, hogy ezek ma munkát folytatva népművelési törekvéseink valóraváltásán fáradoznak.