Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-27 / 52. szám

ken, gombaként szaporodnak az fl] épületek Jeruzsálemben és a város körül' ú] közlekedési útvonalakat építenek. Ez arra mutat, hogy eltökélt szándékuk ott maradni.

Az egyetlen kellemetlenséget az okozza nekik, hogy meglehetősen sok arab él Itt — 650 ezer a nyugati partvidéken és 450 ezer a gazai övezetben. Miután Izrael helyzete sokkal egyszerűbb lenne, ha ezek az arabok nem lennének Itt, mindent elkövetnek, hogy távozásra bírják őket.

Emellett valamennyi Iskolát a bekebelezett Jeruzsáleml térségben arra kényszerltettek, hogy a jordánlal tankönyvekről izraeliekre térjenek át és a gyermekek első olvasó leckéje ilyen mondatokból áll: „Izraeli állampolgár vagyok.“

Az Ilyenfajta elnyomásnak a jegyzéke elkerülhetetlenül lehangoló, de még lehangolóbb, ha egy olyan idealista népről van szó, mint amilyen az izraeli. Sokan egyszerűen nem hiszik el, hogy „ilyesmi történhet“. Az arabok részben ezért vádolják a Nyugatot azzal, hogy kettős mércével mérnek. Ha a görögországi kínzásokról érkeznek Jelentések, ragaszkodnak a vizsgálatok lefolytatásához; ha bombák robbannak Athénban, ezt mondják, hogy ez várható volt, ha a dél-afrikaiak hónapokig tárgyalás nélkül börtönben tartják a „gyanúsított terroristákat“, ügy tiltakoznak. De hasonló dolgok történhetnek a megszállt Palesztinában és a világ közönyös marad.

Az itt élő arabok általában az arabok közül a legjobban alkalmazkodóak, a legintelligensebbek és a legmérsékeltebbek, akik csupán nyugodtan és jólétben akarnak élni azon a földön, amely oly hosszú ideig otthonuk volt. Tragikus, hogy Izrael csapatai és népe üldözésükkel most újabb szétszóródásra kényszerítik őket.

Új holdelmélet

IMár az ókori világban vonzotta az embert az ismeretlen, a Földet körülvevő levegőtenger. Azonban csak hosszú évezredek múltán sikerült az embernek elrugaszkodni a Földről.

Az 1969-es év pedig meghozta a sikert. Földi emberek léptek a hozzánk legközelebb levő égitestre. Az Apollo-11 után az Apollo-12 is leszállt a Holdon.

Az APOLLO-11 űrhajó történelmi útját követő laboratóriumi vizsgálatok meghozták az első tudományos szenzációt a Hold keletkezésével kapcsolatban. A szakértők a Holdról hozott kőzetminták korának meghatározásából, valamint anyaguk vegyelemzésének eredményeiből arra az elméleti következtetésre jutottak, hogy a Föld és a Hold minden valószínűség szerint ugyanabból az anyagfelhoből sűrűsödött össze, valahogy úgy, ahogyan a kettős csillagok formálódtak ki ugyanabból az anyagfelhőből a világmindenség térségeiben.

A Nyugalom tengeréből hozott két szikladarab kormeghatározása hozta az eddigi tudományos elemzések legmeghökkentőbb és legváratlanabb eredményét: a két szikladarab kora 3,1 milliárd év. Ez a megállapítás olyan pontos, hogy a tévedés nem lehet nagyobb pluszmínusz 200 millió évnél! Senki sem számított rá, hogy a sziklák ilyen idősek.

A kormeghatározást egyszerre három tudományos intézetben: a New York-1 és a heidelbergi egyetemeken, továbbá a Houstoni űrkutatási központban végezték el. A szakértők szerint a Hold hegyvidékei 4—4,5 milliárd évesek, vagyis egyidősek magával a Naprendszerrel. A hárommilliárd éves kőzetek jelenléte a Nyugalom tengerében arra mutat, hogy az azóta eltelt időszakban nem folyt le jelentős tűzhányó tevékenység a holdten-3. A Hold felszíne teljesen közelről

az anyagfelhőből sűrűsödött össze, mint a Föld.

A vegyelemzések egyébként szokatlanul nagy menynyiségű, magas olvadáspontú anyagokat — például titánt és cikroniumot — mutattak ki a holdkőzetekben. Ugyanakkor illékony anyagok, mint például alkálifémek, réz, bizmut, stb. egyáltalán nincsenek bennük, vagy csak igen kis töménységben találhatók. Ez arra mutat, hogy a holdtengerekben valamikor régen, feltehetően 3,1 milliárd évvel ezelőtt, felhevült és megolvadt az anyag, de korántsem annyira, ahogyan ez a Földön történt. Az a körülmény, hogy a Holdról hozott kőzetminták tűzi eredetűek, alátámasztja a feltevést, hogy valamikor régen, történelmének kezdeti időszakában a Hold is forró volt, de sokkal gyorsabban hűlt le, mint a Föld, hiszen jóval kisebb, és a tektonikus erők is jóval kevésbé kerítették hatalmukba, mint a mai bolygónkat.

A jóval enyhébb szeizmikus tevékenységet szerették volna megfigyelni az Apollo-11 személyzete által a Nyugalom tengere térségében hagyott „szeizmikus csomaggal“. A NASA hivatalos jelentése szerint azonban a készülék augusztus 24-ének éjszakája óta egyetlen parancsra sem válaszol. A szeizmikus tevékenység nagyságáról, a holdrengések kiterjedéséről és gyakoriságáról az Apollo-12 és az ezt követő vállalkozások azonban minden bizonnyal újabb adatokat fognak szolgáltatni és ezzel ismét közelebb jutunk égi kísérőink titkaihoz.

2. A Holdról hozott kőzetminták laboratóriumi

vizsgálata

gerek térségében. Ez persze nem jelenti azt, hogy a holdhegyekben nem lehetett erőteljes vulkáni tevékenység.

Az új tudományos megállapítások alapjaikban ellentmondanak a Hold eredetére vonatkozó eddigi két elméletnek. Az egyik szerint a Hold úgynevezett primitív bolygó, mely valahol a Naprendszerben alakult ki és amelyet a Föld ismeretlen módon befogott. A másik elmélet szerint a Hold a Föld darabja, amely bolygónkból szakadt ki valamikor régen, a Föld keletkezésének korai időszakában. Az ausztrál egyetemeken végzett holdanyag-vegyelemzés eredményei szerint a Hold anyagának vegyi összetétele egyik elméletet sem igazolja, hanem azt az új, harmadikat, hogy a Hold ugyanabból

1. Az einner először lepett a 'lomra

A pekingi tárgyalások

Az év tavaszán súlyos válság robbant ki Kelet-Szibériában a szovjet—kínai határon, az Usszuri folyó mentén. A fanatizált és hamis jelszavakkal elámított kínai tömegek szovjetellenes magatartása fegyveres villongásban csúcsosodott ki. A területi követeléseket hangoztató kínaiak behatoltak a Szovjetunió területét képező határszigetre. Eldördültek a fegyverek, a határt védő szovjet katonák fiatal életük feláldozásával vetették vissza a behatolókat.

A józan ész azonban győzedelmeskedett, és a határviszály érdekelt felei hosszas előkészítés után tárgyalóasztalhoz ültek a problémák békés rendezésének eltökélt szándékával.

Pekingben Kína és a Szovjetunió képviselői tanácskoztak a határviszályról.

A tárgyalásokkal kapcsolatban tudnunk kell, hogy valószínűleg bonyolultak és hosszadalmasak lesznek. Erre következtethetünk a korábbi kínai—szovjet tárgyalások tapasztalataiból, továbbá a pekingi találkozót megelőző fejleményekből, valamint a határhelyzettel kapcsolatban napirendre kerülő és megvitatandó problémákról.

Ilié visszaemlékezni arra, hogy az első határtárgyalások 1964 februárjában kezdődtek Pekingben egy olyan Időszakban, amikor a két ország kapcsolatai megromlottak. A tárgyalások a közvélemény kirekesztésével, közlemények nélkül, 1964 szeptemberéig tartottak, s eredménytelenül Zárultak. Mint hasonló esetekben történni szokott, mindkét fél a másik elfogadhatatlan álláspontjával magyarázta a kudarcot.

EREDMÉNYEKRE SZÁMÍTHATUNK

1964 februárjában a küldtöttségek szinte kizárólag ihatárszaljértőkből álltak. A Jelenlegi küldöttségekben a két kormány magas rangú funkcionáriusai, türelmes és tapasztalt emberek foglalnak helyet. A korábbi tárgyalások a viszály teljes kiéleződésekor kezdődtek, az a viszály azonban elsősorban ideológiai és politikai jellegű volt. A jelenlegi tárgyalásokat viszont súlyos határincidensek előzték meg, s a helyzet annyira elmérgesedett, hogy ha nem tesznek valamit, még súlyosabb beláthatatlan következményekhez vezetett volna.

A mostani tanácskozásokat megelőzően Koszígin és Csou En-laj miniszterelnök váratlanul találkozott Pekingben. Ez mindenképpen sokat nyom a latban, viszont ügy Is magyarázható, mint a helyzet elmérgesedésének a jele.

Épp ezért elmondható, hogy a jelenlegi tárgyalások sikeresebbek lehetnek, mint a nem egészen hat évvel ezelőttiek. Téves következtetések és illúziók elkerülése céljából azonban tegyük hozzá, hogy semmi ok a túlzott derűlátásra. Sok jelentős és elvi kérdésben a két fél álláspontjai még annyira eltérnek egymástól, hogy valóban illúzió volna gyors, gyökeres és lényeges változásokat várni általános nézeteikben és álláspontjaikban. A legutóbbi hivatalos kínai dokumentumban ki is mondták, hogy a két fél közt összeegyeztethetetlen különbségek vannak, és hogy „az elvek körüli harc“ még sokáig elhúzódik.

Viszont lényeges változásnak tekinthető az a felismerés, hogy az eddigi úton nem haladhatnak tovább, s ebben a tekintetben Kína és a Szovjetunió közelebb áll egymáshoz, mint korábban. Egyes hivatalos iratokban is hangoztatják, hogy a nagy különbségek és á várható huzavona ellenére egyes kérdésekben javíthatók és javítandók a két ország kapcsolatai.

Az Ilyen jellegű kérdések rendezhetőségének bizonyítéka, hogy a kínaiszovjet határon már hónapok óta nyugalom van. A két ország kapcsolataiban a határhelyzet mindenképpen az egyik legérzékenyebb probléma. Pekingben a küldöttségek először minden bizonnyal a határhelyzet rendezéséről és a nyugtalanság legveszélyesebb tűzfészkeinek semlegesítéséről kénytelenek tárgyalni. Mielőtt azonban még tárgyalóasztalhoz ültek volna, ebben a tekintetben lényeges javulás következett be — megszűnt a lövöldözés a határon, ami ismételten bizonyítja, hogy a legrosszabb változaton kívül számtalan más változat is van.

A határhelyzet mellett más államközi, főleg pedig gazdasági problémák Is vannak. A helyzet ebben a tekintetben sem tekinthető rendezettnek. A két legnagyobb és szomszédos szocialista ország nagykövetei már évek óta nem székhelyükön, hanem odahaza tartózkodnak. Kína moszkvai és a Szovjetunió pekingi képviseletének élén most is ideiglenes ügyvivők állnak.

Korábban a két ország évi árucsere-forgalmának értéke elérte a két milliárd dollárt Is, manapság viszont ennek alig 10 százaléka körül van, hogy a kulturális, társadalmi-politikai és más együttműködés pangásáról ne Is beszéljünk.

Függetlenül az ilyen helyzet okaitól és egyik vagy másik fél felelősségének részletesebb taglalásától, maga a tényállás épp eléggé sürgeti a helyzet javítását. A pekingi tárgyalások részvevői eboen a tekintetben is bizonyára sokat tehetnek, kérdés azonban, hogy ki milyen tapintatossággal és türelemmel lát munkához, a lehetőségek valósággá változtatásához.

A LEGELTÉRŐBB ÁLLÁSPONTOK

Nem kevésbé jelentős kérdés, hol vannak a két fél távlati és gyakorlati programjának végső határai, és hogy a távlati és pillanatnyi érdekek összeegyeztetésekor közelebb hozhatók-e egymáshoz. Az eddigi hivatalos közlemények alapján a két félnek a határhelyzettel kapcsolatos álláspontjai a következőképpen térnek el leginkább egymástól:

— A kínaiak szerint tárgyalni kell az egész határról, a szovjet álláspont szerint pedig csak egyes tisztázatlan határszakaszokról tárgyalhatnak.

— Kína szerint az összes korábbi orosz—kínai szerződéseket „egyenlőtlenekké“ kell nyilvánítani, helyettük egyenjogú tárgyalásokon új szerződéseket kell kötni. A Szovjetunió szerint Ilyesmiről szó sem lehet. A Szovjetunió úgy véli, hogy a két ország közt ilyen jellegű határkérdés nem létezik, s esetleg csak egyes határrészek felülvizsgálásáról lehet szó.

Ezek tehát az egymástól legeltérőbb álláspontok. Nem mondták ki azonban határozottan, hogy ez volna egyik vagy másik fél utolsó szava. A közzétett dokumentumokban nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a zárt ajtók mögötti tárgyalásokon a küldöttségek valamilyen rugalmasabb változatot is keressenek.

Mindent összegezve: megismételhető az a kezdeti megállapítás, hogy a pekingi tárgyalások valószínűleg elhúzódnak, és nehezen haladnak. A tárgyalások elhúzódására utal az egész eddigi tanácskozási gyakorlat, különösen kínai részről.

Kína és Burma határtárgyalásai például öt évig tartottak, s végül sikerrel zárultak. Az Indiával való hasonló tárgyalások még 1956-ban kezdődtek Csou En-laj miniszterelnök és az időközben elhunyt Nehru miniszterelnök levélváltásával, majd küldöttségl szinten hivatalosan 1959-ben folytatódtak, de mindmáig sem fejeződtek be, mert közbejöttek a súlyos határincidensek.

Kína gyakorlata, hogy a vitás kérdésekről évekig, sőt évtizedekig tárgyal. Ennek legjellemzőbb példája a zárt ajtók mögött folyó kínai—amerikai nagyköveti tárgyalások. 1955. augusztus elsején Genfben kezdődtek, s immáron tizenöt éve tartanak. A két ország nagykövetei eddig 135-ször találkoztak. Időközben Kína több száz komoly figyelmeztetést küldött az amerikai kormánynak. A nagyköveti tárgyalások azonban nem szakadtak meg, sőt hírek szerint előkészületeket tesznek a 136. találkozóra is.

Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy a pekingi kínai—szovjet tárgyalásokon fontos szerep jut a türelemnek. Az eddigi tárgyalásokat övező titokzatosság lehet a komoly munka jele, de a tárgyaló felek előtt álló problémák súlyosságának Jele is. B. BOGUNOVIC

aki kapcsolatban áll a gerillatevékenységekkel.

Az arabokat különösen az gerjeszti haragra, hogy a házakat azonnal elpusztítják, amint a gyanúsítottat elvezetik. Nem várják meg, hogy vádat emeljenek ellene és elítéljék. Az se számít, hogy az illető nem a ház tulajdonosa.

Bebörtönzés: a gyanúsítottakat

gyakran hónapokig tartják letartóztatásban tárgyalás nélkül, anélkül, hogy hollétük ismeretes lenne és rokonaik vagy ügyvédjeik meglátogathatnák őket vagy kapcsolatba léphetnének velük. Végül Is egy izraeli katonai bíróság elé kerülnek és izraeli védőügyvédet adnak melléjük. A büntetések igen szigorúak.

Kínzások: a megszállt területeken általános vélemény — és ezt nem csupán az arabok, hanem valamenynyl ott élő lakos vallja —, hogy bárkit, akit azzal gyanúsítanak, hogy valamilyen gerlllaszervezethez tartozik vagy annak ilyen vagy olyan módon segítséget nyújt, súlyos kínzásoknak teszik ki, s e véleményt számos bizonyíték támasztja alá. Többek között villanyáramot vezetnek a testébe és a legkülönbözőbb módon ütlegelik.

Az izraeliek a Jordán folyót történelmileg és stratégiailag természetes határnak tekintik. Ezért új településeket létesítenek a nyugati partvldé-A nyugati partvidéken és a gazai övezetben lakó arabok több mint két és fél éve Izrael katonai megszállása alatt élnek. Nem várható, hogy egy ilyen megszállás népszerű legyen, mégis meglepő, hogy a lakosság valamennyi rétege mindenütt milyen hevesen gyűlöli az izraelieket.

Felvetődött, hogy az arab területek Izrael által történt megszállása nem a szokásos témát követi, a megszállók Jobblndulatúak vagy a megszállt lakosság rezignáltabb. De nem ez a helyzet. Az izraeliek eltökélt szándéka, hogy szétzúzzanak minden ellenállást. Az utóbbi időkben a következő eszközöket alkalmazták:

Deportálás: számítások szerint eddig mintegy 90 palesztinéit toloncoltak át a határon Jordániába. Ezek többsége vezető szerepet töltött be a nyugati partvidék életében, — közéjük tartozott Jeruzsálem volt polgármestere, Ramallah jelenlegi polgármestere, továbbá bírák, ügyvédek, orvosok, pedagógusok stb.

A házak elpusztítása: a legújabb adatok szerint 7140 arab házat röpítettek a levegőbe. Többek között egész falvakat, amelyeket „biztonsági okokból“ romboltak le, de az esetek többségében a házakat azért robbantották fel, mert azt gyanították, hogy olyan személy él bennük,

Rég húzódó, nem újkeletű az Izraeli—arab ellentét. Már 1956-ban kirobbant az addig csak a hamu alatt Ízzé válság. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közbelépésére ngyan sikerült a viszályt átmenetileg elsimítani, az ellentétek csírája azonban továbbra is megmaradt. Mindkét részről az agresszív cselekedetek egész láncolata törvényszerfileg ismét robbanást eredményezett, s az izraeli támadás során jelentős arab területeket foglaltak el. A jelek szerint Izrael e megszállt területek visszaadására nem , is gondol, mert saját közigazgatást építi ki, igyekszik fennhatóságát megszilárdítani, s amennyire lehet, az arab lakosságot kitelepíti. Viszont az arab szabadságharcosok, az El Fatáh szervezet tagjai sem adták fel a harcot, s így a Közel-Kelet továbbra is a háborús veszély egyik gócpontja maradt.

Elnyomás a Jordántól nyugatra