Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-20 / 51. szám

BEL- ÉS KÜLPOLITIKA

Eredményes negyed század

December 13-a Ipolyság város és Tesmag község történetében igen jelentős határkő. A szovjet hadsereg hős katonái 25 esztendővel ezelőtt hozták meg e nép számára a rég óhajtott szabadságot.

A felszabadulás utáni napokban a város és a község kérgestenyerű polgárai kezükbe vették sorsuk további irányítását, s rövid negyed század alatt többet tettek a köz érdekében, mint elődeik évszázadokon keresztül.

Az Ipolyságon rendezett felszabaditási ünnepség duplán történelmi jelentőségű, mert a résztvevők közt üdvözölhettük az egykori felszabadítót, a páncélos osztag parancsnokát Dimitrij Fjodorovics Lóza elvtársat, a Szovjetunió hősét, aki 25 esztendő után is visszaemlékezett a fasiszták elleni harc minden részletére. A legendás hős számos bajtársa életét áldozata azért, hogy mi szabadon, békében élhessünk. A környék talaját több mint 300 szovjet harcos drága vére öntözte. Ez arra kötelez, hogy jövőnket 1944. december 13-a szellemében építsük. Az ünneplők saraiban láthattuk továbbá a CSSZKP KB képviselőjét, Michal Benőik elvtársat, Dobos László minisztert, Tolvaj Bertalant, a szlovák kormány Nemzetiségi Titkárságának vezetőjét, és több más fontos személyiséget.

A beszámolóból tudomást szereztünk róla, hogy a munkában eltelt időszakban Ipolyságon több mint 200 egyéni családi házat, 130 állami és 172 szövetkezeti lakást, s számos más

létesítményt adtak át rendeltetésének. Teljesen megváltozott a város arculata.

Az évforduló alkalmából 215 ipolysági érdemes polgárnak és 30 vendégnek adták át a negyed századdal ezelőtti felszabadulást jelképező emlékérmet.

A tesmagi jubileumi ünnepségen is

szívélyes légkör uralkodott. Pásztor Tibor, a HNB elnöke ecsetelte, hogy 25 év alatt a faluban hetvenketten építettek új lakást és majdnem minden régebbi épületet tataroztak. Emellett portalanították a belutakat stb.

Ma a községben 165 családnak van televíziós készüléke, s minden házban megtalálható a rádió és több más korszerű berendezés.

Érdemes szólni róla, hogy Tesmagon 1953-ig csak két kristályos fi’lhallgatós rádiót tartottak szómon, és a falu sportkedvelő polgárai a két kezdetleges készüléken keresztül szereztek tudomást az akkori labdarúgó világbajnokság eredményeiről.

Tesmagon a közelmúltban építettek egy 570 ezer korona értékű takaros, 400 embert befogadó kultúrházat, mely ma több mint 1 millió koronába kerülne. Azonban a nagyszerű épületet 216 ezer koronás költséggel készítették el. Az érték nagyobbik felét tehát a falu lakossága társadalmi munkában adta. A tesmagi polgárok faluszépítési lelkesedése mellett szól az is, hogy például az említett kultúrház már födél alatt volt, amikor

Dobos László miniszter beszélgetés közben az ünnepség megkezdése előtt

a munkaköltségre még csak 3000 koronát merítettek ki.

Tesmag községnek van azonban egy jó közepes szövetkezete, melyet 1963-ig a járási ranglista legvégén, a leggyengébbek közt emlegettek. Akkoriban, mintegy 700 ezer koronát fizettek munkaegységre, idén pedig mintegy 1 millió 900 ezer koronát keresnek a tagok szövetkezetükben.

HOKSZA ISTVÁN

Kelet-Szlovákiában is aktivizálódnak

Három hónap telt már el a CSKP Központi Bizottságának szeptemberi ülése óta, mely alaposan elemezte társadalmunk és pártunk helyzetét, problémáit, és komoly káderváltozásokat vitt végbe magában a Központi Bizottságban is.

Az említett ülés óta számos rezolúcló — állásfoglalás érkezett a Kelet- Szlovákiai Pártbizottságra. A naponta érkező rezolúciókban a kerület dolgozói egyhangúlag elfogadták a CSKP KB határozatait, Dr. Gustáv Husák politikai felmérését és a Központi Bizottságban, valamint a többi szervekben létrehozott változásokat. Az utóbbival kapcsolatban számos pártszervezet, község és járás kéri, hogy a központ által megindított káderintézkedések jussanak el a kerületekbe, járásokba és egyáltalán az alsóbb szervekbe is.

Az eddig beérkezett rezolúciók 60 százaléka követeli a nemzetközi internacionalista viszonyok megszilárdítását, illetve hazánk és a Szovjetunió közti testvéri kapcsolatok felújításét. Örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy a közelmúltban beérkezett levelek és állásfoglalások egyben szocialista kötelezettségvállalások is. Pártszervezeteink, Illetve üzemeink dolgozói többletmunkával, a szombatok felhasználásával és a munkafegyelem megszilárdításával akarják

megvalósítani az említett plénumülés határozatait, örvendetes dolog továbbá az is, hogy a kötelezettségvállalók sorában az elsők között a szocialista mezőgazdaság dolgozói állanak.

A ptavai EFSZ dolgozói vállalták, hogy a tervezett feladatok teljesítése mellett további 150 ezer liter tejjel járulnak a közellátáshoz.

A Nagyidéi Állami Gazdaság dolgozói hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a kővetkezőket vállalták: az év végéig terven felül eladnak 55 ezer liter tejet, 345 mázsa marhahúst, 200 mázsa borjúhúst és 200 mázsa sertéshúst. A következő évben 2 millió 200 ezer tojást akarnak a közellátásnak adni.

A Stará Lubavná-i Gép- és Traktorállomás kommunistái az évi termelési terv 100 százalékos teljesítése mellett brigádórákban 10 500 korona értékű munkát végeznek majd el.

A tőketerebesiek — szintén a gép- és traktorállomás dolgozói — sem akarnak lemaradni. Űk az évi termelési tervet 263 ezer korona tiszta jövedelemmel akarják túlteljesíteni.

Nagy figyelmet és elismerést érdemel a Kelet-Szlovákiai Húsfeldolgozó Üzemek vállalása, melyből csupán egy csokorra valót idézek: „A közellátás megjavítása érdekében terven felül átvesszük minden levágásra felkínált állatot, az év végéig ledolgozunk két szabad szombatot fizetési pótlék nélkül. A bőrökkel való jobb gazdálkodás következtében megtakarítunk 2 millió koronát.

A Podolíneci Erdőgazdaság dolgozói többek között vállalták, hogy 700 ezer korona értékben adnak több faterméket a piacra, mint ahogyan a terv előírja. Ezenkívül 100 ölméter fával javítják, ugyancsak terven felül, a jelenlegi tüzelőanyaghiányt. Exportfeladataikat időben (1969. december 22-ig) és 105 százalékban akarják teljesíteni. Az említettek mellett két szabad szombat ledolgozásával — brigádmunkában — akarnak segíteni a jelenleg hiányos szállításnál.

Az Eperjesi Járási Építővéllalat pedig a következőket tűzte ki célul: az építkezési tervet 102 százalékra teljesíteni, ami 630 ezer többletkoronát jelent, az anyag- és költségmegtakarítással elérni a 120 korona tiszta megtakarítást, s végül az üzem tiszta jövedelmét 750 ezer koronával megrövidíteni.

A szabad szombatok felhasználásával a Stará Lubovna-i ÜSAD 100 ezer, a városukban levő csavargyár viszont 1 millió koronával akar többet termelni terven felül.

Kertész Pál, Kassa

Ua a családnak anyagi nehézségei vannak, egyetlen célravezető megöl* “■ dás kínálkozik: egy-két lyukkal beljebb kell húzni a nadrágszíjat. Lehet ugyan kölcsönt is felvenni — ha akad hitelező — de ilyen gyorssegély is csak szigorú takarékossági rendszabályok mellett segíthet, mert ha továbbra is a régi tempóban költekeznek, akkor végül a kölcsönvett pénz Is elfogy és megmarad az adósság, még súlyosabb lesz az anyagi helyzet.

Lényegében így van ez egy állam gazdálkodásában is, Népgazdaságunk az utóbbi tíz év alatt, az ismert okok következtében, nehézségek közé került, a termelésben stagnáció állt be, több ágazatban csökkent a munkatermelékenység annak ellenére, hogy a gépesítés, ha nem is a megfelelő ütemben, de mégis előrehaladt, kaotikus helyzet állott elő a beruházások terén, elkésve adták át az új ipari és más komplexumokat. Csökkent a fogyasztási cikkek minősége, ami lesújtólag hatott a vásárlóra, nem beszélve azokról a tetemes károkról, amelyeket a minőség romlása a külkereskedelmi kapcsolatok terén okozott.

Már a XIII. pártkongresszus, a helyzet elemzése után, szükségesnek tartotta gazdasági rendszerünk megreformálását és ki is tűzte egy hatékonyabb és rugalmasabb gazdaságirányítás bevezetését. Az akkori vezetés csak nagyon vontatottan és kompromisszumokkal fellazított lépéseket tett a hibák eltávolítása és egy célravezető gazdasági mechanizmus kialakítása felé.

A januári változások után nemcsak az avatottak, de minden szocializmushoz hű ember azt várta, hogy az új vezetés első és legsürgősebb feladata a gazdasági reform szocialista koncepciójának kitűzése lesz. A szavakban és az elképzelésekben, s főleg a múlt bírálatában nem Is volt hiány. De mi történt a lényeget illetően? Egyes vezetők az elégedetlenség

Növekvő optimizmussal

gyors megszüntetése, még inkább saját népszerűségének hajihászása érdekében a könnyelmű gazda módjára, nem törődve az államháztartás egyensúlyával, szabad kezet adott a vállalatoknak a bérek emelésére, lomtárba került a központi tervezés és irányítás elve anélkül, hogy ezt más alkalmas módszerrel helyettesítették volna. Megszűnt a régi, be nem vált irányítási rendszer és az újnak még a körvonalai sem alakultak ki. Hogy a hasonlathoz visszatérjek — a családfő, könnyelműen, a takarékosság helyett emelte a család kiadásait anélkül, hogy a bevételi források növeléséről gondoskodott volna. Hadd éljünk jobban! De meddig? „Progresszív“ közgazdaságaink tapasztalatszerző kirándulásokra utaztak, természetesen csak nyugati irányban. Nem érdekelte őket, hogy milyen eredményeket értek el a szocialista országok a gazdasági reform bevezetésével, hanem a kapitalista országok teljesen más alapokon nyugvó és más feltételek között létező gazdasági rendszerében keresték a megváltó példaképet, hogy ennek alapján kiformálják az új „modellt“. A kapitalista szabad piac módszerét vallották egyedüli csodaszernek.

Az eredmény rövidesen bekövetkezett, de nem volt benne köszönet. Az eddigi bajok elmélyültek, és súlyos válságjelek kezdtek mutatkozni. Még jobban csökkent a termelés, ezzel az árualap is, amivel szemben rohamosan növekedett a forgalomban levő pénz. Felbillent a piac mérlege, a kereslet jóval felülmúlta a kínálatot. Ehhez hozzájárultak megfontolatlan dilletáns intézkedések, mint pl. a sertésállomány egy részének likvidálása. A válság már az ajtón kopogott.

A mostani párt- és állami vezetés áldatlan örökséget vett át. A problémák megszaporodtak és a bajok elmélyültek, fenyegetett a teljes Infláció, a közhangulat mélypontra jutott. Mindezt még fokozta a belső és külső ellenség romboló propagandája. A párt és a kormány nehéz elhatározások előtt állt. Mindenek előtt a pillanatnyi bajokon kellett segíteni, emelni az árualapot, nyugalmat és biztonságot teremteni, megvalósítani az egységet a pártban, visszaállítani vezető szerepét és visszaszerezni a tömegek bizalmát. Távlati szempontból visszaállítani a népgazdaság szilárdságát és elősegíteni a fejlődés szocialista irányvonalénak megvalósítását.

Nem könnyű summázni az egy év alatt megtett út eredményeit. Bizonyos azonban ma már több optimizmussal nézhetünk a jövő elé. Az elért gazdasági eredményeket a legjobb üzemek kezdeményező tevékenységének köszönhetjük, melyekben érvényesült az aktivizálódó kommunisták önfeláldozó munkája. A párt vezetése a párton belüli elvi egység megvalósítását és a tömegek bizalmának visszaszerzését tekinti legfőbb cél, jának. Mert amit a múltban oly sokszor elmondottunk — hogy az embereken dől el minden —, ma Is igazság. Az aktivitásra csak konkrét tettekkel lehet ösztönözni. Ebben nincs is hiány. A párt mai egységes és marxista-leninista elvi alapon álló vezetése a népszerűség olcsó hajhászása helyett elvileg következetes munkájával eredményesen küzd a tömegek bizalmáért.

Sok természetes, de még több mesterségesen támasztott akadályt kell még legyőznünk a politikai, a társadalmi és gazdasági konszolidáció útján, de az eddigi eredmények, a szocialistaellenes erők visszaszorítása, tekintélyünk visszaszerzése a szocialista államok közösségében, a párton belüli munka megújulása, a kommunista aktivitás újraéledése jelentősen hatnak a társadalom tudatának megváltozására. A termelésben lassan újra érvényesülni kezd a tervfegyelem és a gazdaságos bérpolitika, a nyereségre alapozott új vállalati adó bizonyosan hozzáfog járulni a termelés hatékonyságának növekedéséhez. Mindez persze még nem ad okot túlzott optimizmusra, és a teljes kibontakozás nem napok, sem hónapok kérdése. Rombolni könnyebb mint építeni, de építeni szebb, emberhez méltóbb feladat. Egész embert és kollektívákat kíván, akik tudják, hogy szocialista jövőnkről kell döntenünk. Perl Elemér

E hónap 3—4-én az európai szocialista országok vezető

” pártjai Moszkvában tanácskoztak. A konferencia magas színvonalát jelzi, hogy a bolgár, a csehszlovák, a magyar, az NDK, a lengyel, a román és a szovjet pártküldöttségeket az első titkárok, illetve főtitkárok vezették. A tárgyalásokon az európai politika legégetőbb kérdései kerültek napirendre. A konferencia tartalmát a kiadott kommüniké egy mondatban foglalja össze:

A tanácskozás résztvevői kicserélték nézeteiket a problémák széles skálájáról, amelyek a béke megszilárdítását és a nemzetközi biztonságot érintik Európában.

Ismeretes, hogy a szocialista közösséghez tartozó államok ebben az évben fokozták a világbéke és á biztonság érdekében kifejtett diplomáciai tevékenységüket. Ezt a fokozott aktivitást a nyugati burzsoá sajtó is „békeoffenzívának“ nevezi! Ez a kifejezés tudatosan leplezni akarja azt a tényt, hogy a szocialista országok, élükön a Szovjetunióval, nem kampányszerűen folytatnak békepolitikát, hanem megalakulásuk óta következetesen küzdenek a békés együttélésre, a sokoldalú kapcsolatok kiterjesztésére a kapitalista rendszer államaival és a blokkokon kívülálló semleges országokkal. Sőt, a Szovjetunió megalakulásától kezdve törekedett az európai béke megteremtésére. Ennek első. történelmi jelentőségű okmánya az új proletár állam lenini békedekrétuma volt.

A két világháború között az akkori Népszövetség talaján, a második világháború befejezése után pedig az ENSZ-ben nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy síkra szállón az emberiség nagy ügyéért. Ugyanezt a politikát követte két vagy többoldali kapcsolataiban. Ezen a téren jelentős sikereket ért el. Az elért eredmények a kétoldalú megegyezések, a gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésre vonatkozó egyezmények a Szovjetunió és a szocialista országok kezdeményezése révén valósultak meg. A mostani tanácskozások Is szerves részét képezték ennek a politikának és jelentőségük mindenekelőtt ahhWf »in, hogy egyrészt mérlegre állították a békepnlltika ndd'gt eredményeit, elemezték e politika mai helyzetét, másrész —J 'erősítették az eddigi irányvonalat és programot állította.« fel a további erőfeszítések megtételére.

A baráti pártok megállapították, hogy az európai biztonsági konferenciára vonatkozó budapesti felhívás széleskörű visszhangot keltett és azt eddig 23 ország írta alá. A kiadott kommüniké hangsúlyozza: „továbbra is minden erővel törekszenek arra, hogy az európai feszültséget baráti kapcsolatok váltsák fel és a különböző;rendszerekben élő államok békés együttélése a kapcsolatok normájává legyen, hogy a nemze-A béke arcvonalának egységéért

teknek a biztonságra és a haladásra kifejtett igyekezete konkrét valósággá váljék korunk problémáinak megoldása érdekében“.

A tanácskozásról kiadott okmány hangsúlyozza, hogy a szocialista országok az összes államok közti kapcsolatok kiszélesítésére törekszenek az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, az önállóság, a területi sérthetetlenség és a fennálló határok sérthetetlensége alapján. Minden állammal hajlandók együttműködni, amely ezeket az alapelveket magáévá teszi. Újból leszögezték azt a nézetüket, hogy a béke és biztonság megteremtése érdekében az összes államnak egyenjogú kapcsolatokat kell kötniük a Német Demokratikus Köztársasággal, ős el kell ismerniük Lengyelország nyugati határait.

Az európai politika jelentős eseményének tartják a nyugatnémet választások eredményét és azt a tényt, hogy a választások eredménye következtében megalakult új kormány a nyugatnémet közvéleményben beállott változás következménye, amely reálisabb külpolitikát és az államok közti együttműködésre és kölcsönös megértésre irányuló vágyát juttatta kifejezésre. Az új politika első eredménye, hogy a Brandt kormány aláírta az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkozó egyezményt. Emellett a tanácskozáson résztvevő pártok rámutatnak a nyugatnémet politika negatív tényezőire, a revansizmusra és az üjnáci mozgalomra, amelyekkel szemben nem szabad elfeledkezni a szükséges éberségről.

A szocialista országok vezető pártjai nagy jelentőségűnek tartják azt, hogy az atomfegyverek elterjesztésének megakadályozása teljes mértékben szolgálja a béke megszilárdítását és arra törekszenek, hogy azt minél több állam írja alá. Végül kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a tartós béke érdekében korlátozni kell a fegyverkezést és törekedni kell az általános és teljes leszerelésre.

Külön kommüniké foglalkozik a vietnami háború kérdésével, amely megállapítja, hogy az amerikai imperialisták vietnami agressziója sok millió ember (beleértve az USA polgárait is) éles tiltakozása ellenére tovább folyik. A most nyilvánosságra került atrocitások, békés polgárok tömeges legyilkolása nemcsak a kelet-ázsiai békét veszélyezteti, hanem bonyolítja a nemzetközi helyzetet is. A dél-vietnami forradalmi kormány állásfoglalásának legfontosabb pontja az amerikai csapatok kivonása Vietnam területéről. Az USA a beígért csapatkivonásokkal kapcsolatban a háború vletnamizálására törekszik, ami azt jelenti, hogy a háború testvérháborü formájában folyna tovább és az amerikai csapatokat a csatlós-kormány megerősített csapatai helyettesítenék. Nixon párizsi küldöttsége elutasította a vietnami nemzeti front célravezető javaslatát egy koalíciós kormány megalakítására, mely nélkül nem oldható meg a vietnami béke kérdése.

A közlemény felhívja a világ kormányait, politikai és társadalmi szervezeteit, amelyek valóban békét akarnak Vietnamban, tömörüljenek harci egységbe a vietnami nemzet Jogainak védelmére, növeljék a Vietnamnak nyújtott segítséget és a vietnami néppel szembeni szolidaritást. (Perl)