Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-19 / 29. szám
TERMELÉSI TAPASZTALATOK A természetes takarmányok tápértéke vizsgálatának eredményei R. CERENDULAM, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, Állattenyésztési Kntaté Intézet, Ulán-Bátor, Mongol Népköztársaság Mongólia az ázsiai kontinens középső részén, átlagosan 1500—1600 m tengerszint feletti magasságaim terül el. Az ország nagyobb részét magas hegységek, kisebb részét pedig dombos és hullámos terepű sík vidékek alkotják. Függetlenül a hegyvidéki domborzat bonyolultságától, északról délre haladva megfigyelhető a növénytakaró zónális változása, melynek jellege alapján A. A. Junatov professzor Mongólia területét négy övezetre osztotta fel: ezek: 1 — magashegységi övezet, 2 — hegyvidéki tajga-övezet, 3 — hegyvidéki erdős-sztyeppős (hangáji) övezet, 4 — sivatagi övezet. Mongólia éghajlata szélsőségesen kontinentális: a tél szigorú, a nyár forró, a csapadékmennyiség csekély, az évi és a napi hőmérséklet ingadozásai jelentősek. Egész éven át napsütéses, felhőmentes, illetve kevés felhővel járó időjárás uralkodik. Az év folyamán a hőmérséklet igen nagy határértékek között ingadozik, nyáron helyenként 40 °C-ig emelkedik, télen pedig —50 °C-ig süllyed. Északon az évi átlagos hőmérséklet negatív, délen pozitív értékű. Az utolsó tavaszi fagyok májusban vannak, az első őszi fagyok pedig már augusztusban bekövetkeznek. A csapadék mennyisége kevés (200—250 mm), és annak megoszlása az ország területén egyenlőtlen: az évi csapadékmennyiség 70—80 %-a nyáron hull le. A Mongol Népköztársaság területén 13 főbb talajtípus fordul elő (N. D. Beszpalov). A hegyi réti talajok, a hegyi réti csernozjom talajok, a hegyi láptalajok, a hegyi sztyeppés tatajok, a réti láptalajok, a láptalajok, a sötétszürke és szürke erdei talajok, a sztyeppés és erdős-sztyeppés övezet területének csupán jelentéktelen részét foglalják el. A sötét gesztenyebarna, a gesztenyebarna és a világos gesztenyebarna talajok az ország északi és középső részein nagy területeken találhatók. A barna talajok a Gobi sivatag övezetének mintegy 55 °/o-át foglalják el. Szikes talajok is előfordulnak. Ahogy N. D. Beszpalov írja: „A Mongol Népköztársaság talajainak sajátossága azok könnyű mechanikai összetétele, az apró agyag- és homokrészecskék túlnyomó mennyisége. A talajok minden esetben bizonyos mértékű kavicsot, illetve homokot tartalmaznak!“ A zord éghajlati és talajviszonyok erősen befolyásolják a növényzet megoszlását és növekedését, valamint kémiai összetételét és azt a következők jellemzik (A. A. Junatov szerint): a vegetáció későn kezdődik, éspedig északon május első felében, délen április közepén; az első csapadék lehullása után a növények intenzíven kezdenek növekedni, minél fogva hiányoznak a tavaszi efemer növekedési szakaszok, mert a fejlődési ciklus goyrs; a száraz ősz és az azt követő szélmentes tél kedvezően befolyásolják a növények megmaradását gyökerükön. Mongólia viszonyai között a gazdasági állatok okszerű takarmányozásának fő problémája a különféle takarmányok összetételének és tápértékének, valamint az azokat befolyásoló tényezőknek a tanulmányozása. A Mongol Népköztársaság takarmánybázisa általában a természetes legelőkön és kaszálókon alapul. Jelenleg az összes földalaphoz 140,5 millió hektár különböző legelőterület tartozik, melyekből 45 millió hektár, azaz 32 % az erdős-sztyeppés övezetben, több mint 40 millió hektár, azaz 29 °/o, a sztyeppés övezetben és 55 millió hektár, azaz 39 °/o a sivatagi sztyeppés övezetben terül el. A legelőterületek legnagyobb része alkalmas egész éven át tartó legeltetésre a különböző állatfajokkal. A természetes legelők értékének meghatározása végett az Állattenyésztési Kutató Intézet takarmányvizsgáló és takarmányozást osztálya a legutóbbi években munkálatokat végzett a legelőfüvek kémiai ős ásványi öszszetételének, valamint emészthetőségének meghatározására, a természetes körülmények és éghajlati viszonyok figyelembe vételével. A takarmánynövény-minták gyűjtése az összszövetségi Állattenyésztési Kutató Intézet (Szovjetunió) takarmányozási osztálya által (1965-ben kidolgozott, vegyelemzésre alkalmas mintavételi és megőrzési utasításának megfelelően történt. A fűfélék emészthetőségét főképpen a klasszikus módszerrel határozták meg juhokon, szarvasmarhákon és tevéken. A sivatagi-sztyeppés övezetben, ahol a csekély hozam miatt nem lehetett a legelőfüveket lekaszálni, azok emészthetőségének meghatározására szintén Indikátor-módszereket használtak. A takarmányok vegyi összetételét I. Szkulmoszklj módszerével határozták meg, míg azok ásványi összetételét a kémiai és félkvantitatív-színképzéses módszrek segítségével; a takarmányok tápértékét a Szovjetunióban elfogadott takarmányegységekben számították ki. Ez idő szerint több mint 500 elemzés eredményei állnak rendelkezésre a vegyi összetételt illetően, 120 a takarmányok emészthetőségéről, több mint 450 az ásványi összetételükről, és több mint 200 elemzés eredményei a Mongol Népköztársaság természetes legelőin termő különféle takarmánynövények s az azokból készült takarmányok vitamin-összetételéről. Ezeknek a mutatóknak az alapján állítják össze a széleskörű gyakorlati felhasználás céljaira szolgáló, a takarmányok összetételére és tápértékőre vonatkozó táblázatokat. A takarmányok kémiai összetétele és tápértéke széles határok között ingadozik az éghajlati és talajviszonyoktól, a növényzet botanikai összetételétől, a vegetáció szakaszaitól, a begyűjtés feltételeitől és módszereitől, a tárolástól és még számos más tényezőtől függően. De ettől függetlenül, a nyári—őszi időszakban a legelőtakarmányok elég nagy mennyiségű fehérjét és karotint tartalmaznak és nagy a tápértékük. Példaként néhány adatot közlünk a legelőfüvek kémiai összetételéről, emészthetőségéről és tápértékéről az ország különböző természeti-éghajlati övezeteiben. A mongol Altáj magas-hegységi legelőinek füvei eléggé nagy tápértékűek: egy kilogramm abszolút száraz anyagban 74—210 g emészthető fehérje, továbbá 0,77—0,99 takarmányegység a kalászosodás időszakában, 0,80—1,02 takarmányegység a virágzás szakaszában és 0,86 takarmányegység van a terméshozam időszakában. Az erdős-sztyeppés övezet különböző típusú legelőinek füveiben egy kilogramm abszolút száraz anyag a csomóképződés (kalászolás) szakaszában 0,81—1,01 takarmányegységet, a virágzás szakaszában 0,99—1,08 takarmányegységet. a terméshozás szakaszában 0,74—0,98 takarmányegységet és elszáradt állapotban 0,43 takarmányegységet tartalmaz. A nyáriőszi időszakban egy kilogramm szárazanyagban max. 176 gramm emészthető fehérje, a téli—tavaszi időszakban pedig max. 24 gramm emészthető fehérje található. A sztyeppés övezet legelőn a füvek abszolút száraz anyagénak kg-ban a virágzás szakaszában 0.50—1,15 takarmányegység, a terméshozam szakaszában pedig 0,50—0.82 takarmányegység található. M. Szodnom adatai szerint a sztyeppés legelő elszáradt fűállománya a téli—tavaszi időszakban egy kilogramm szárazanyagban 0,37—0.41 takarmányegységet és 4—11 g emészthető fehérjét tartalmaz. A sivatagi-sztyeppés övezet (Gobi sivatag) legelőinek ffiállománva viszonylag nagyfokú tápértékével tűnik ki. A nyári—őszi időszakban a fű szárazanyagának kilogrammja 1,04—1,17 takarmányegységet és 65—175 emészthető fehérjét tartalmaz. A takarmánynövények makro- és mikroelemtartalma igen széles határok között ingadozik, a növény fajától, a vegetáció szakaszától, az éghajlati és talajviszonyoktól és más tényezőktől függően. A nyert adatok szerint a takarmány növények szárazanyagénak kilogrammjában 0,41—9,05 g nátrium van, a magnézium 0,58—9,50 g, a kalcium 1,30—21,80 g, a foszfor 0.8—4,5 g, a vas 0,02—1,74 g, a réz 0,28—2,62 mg. a mangán 2.68—9,37 mg. a molibdén 0,11—4,85 mg, a kobalt 0,30— 22,37 mg és a horgany 0,82—1038,76 mg között Ingadozik. A Gobi sivatag övezetének takarmánynövényei gazdagok ásványi anyagokban. Olyan növények találhatók ott, mint a Haloxylon ammondendron. Anabasis brevifolia, Kalidium gracile, Salsola passerina és Manophytion crinaceum, amelyek száraz állapotban 24,46—44,00 °/o hamuanyagot tartalmaznak. A növények öregedésével csökken a füvek tápértéke. A téli—tavaszi Időszakban felére-harmadára, az emészthető fehérje tartalma pedig közel tízedére csökken a nyári Időszakhoz képest. Ugyanilyen nagy mértékben csökken az ásványi anyagtartalma ts. A száraz növény már csak nyomokban tartalmaz karotint. Éppen ezért október második felétől kezdve egészen május második feléig az állatok hiányt szenvednek fehérjében, ásványi anyagokban és karotinban. A legelők okszerű hasznosítása a nyári—őszi időszakban a különböző fajtájú állatokkal, valamint a legeltetés helyes összehangolása az állatok póttakarmányozásával a télitavaszi időszakban, lehetővé teszi az állatok termelőképességének növelését és az állomány liétszámgyarapítását. Az egész világ mezőgazdaságának legfőbb célja a többtermelés. A tudás, a technika és a modern kémia a növényvédőszerekkel elősegíti, hogy a fáradtsággal megtermelt mezőgazdasági termékek a raktározás alkalmával ne károsodjanak. És mégis, a közelmúltban a mezőgazdasági terménytárolók (magtárak, raktárak, feldolgozó üzemek stb.) növényegészségügy! ellenőrzésekor több jelentős hiányosságot találtunk. Több tonnás tételek bedohosodása, megpenészesedése, egész raktárterek elzsizsikesedése, górésorok csöves kukoricáinak és egész padlásterek gabonáinak molyosodása nemcsak a kisebb termelő üzemekben fordult elő, hanem az állami gazdaságokban és a terményfelvásárló vállalatoknál Is. Találtunk olyan gabonát is, amelynek egy kg-jában 50-nél több magtári gabonazsizsik, kis lisztbogár, fogasnyakú gabonabogár, lapos gabonabogár, illetve azok lárvája károsított. A magtári gabonazsizsik okozta súlyveszteség egyes esetekben elérte a 35—40 %-ot. A mennyiségi veszteségen túl igen jelentősek azonban a minőségi veszteségek is. Ellenőrzéseink során olyan raktári kártevőket is találtunk, melyek eddig nem fordultak elő (fekete gabonabogár — Trogoderma glabrum). A kártevők elleni védekezés alapelveit három pontban foglalhatjuk össze: 1. Mezőgazdasági termények tárolására, feldolgozására szolgáló helyiségeket mindig gondosan tartsuk tisztán, a kártevők búvóhelyeit szüntessük meg, és a termények raktározása előtt minden tárolóhelyiséget szakszerűen fertőtlenítsünk. 2. Csak kártevőtől mentes, biológiailag érett, egészséges, tárolásra A. Magtári gabonazsizsik (Sitophilus granaria). B. A rizszsizsik (Sitophylus oryzae) leggyakoribb raktári kártevőink, és körképük. A bogár a magvakat kívülről, a lárva pedig belülről károsítja. A. Kis lisztbogár (Triboliura eonfusum). B. Lapos gabonabogár és lárváik a magvak külső károsítói. C. Fogasnyakú gabonabogár és lárvája az egyéb raktári kártevők gyakori kísérője. A. Magtári gabonamoly (Nemapogon granellus) s hernyójának károsítása. Könnyen felismerhető a rágcsálékot, ürüléket és magvakat tartalmazó finom fonadékáról. B. Mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella) és „hernyójának" károsítása a mag belsejében, amely hasonlít a zsizsik kártételéhez. A. Sejtes szárnyú portetü (Lepinotus raticulatus) és szárnya nagyítva. B. Kis szemű szárnyatlan portetn (Trópusié oleagina) és 5 fogacskájú karma. C. Könyvtetű (Liposcelis divinatarius), az előbbihez nagyon hasonlít csak karma egyfogacskájú. Fekete gabonabogár (Trogoderma glabrum) és lárvája, valamint a lárva nyíl-farokszőre nagyítva. Közeli rokona az igen veszedelmes kaprabogárnak (Trogoderma granarium). (A rajzok különböző nagyításúak.) Öregbítette hírnevét a nyárasdi szövetkezet A nyárasdi szövetkezet székházában a zootechnikusok iránt érdeklődöm. Cseppet sem csodálkozom, hogy a vezetők közül senkit sem találok. Így van ez mostanában az egész országban. Ki-ki a külföldet járja, tapasztalatokat szerez, mások az ország valamelyik táján alkatrész vagy egyéb dolgok után kutatnak. A rohanó élet biz ezt megköveteli. Aki nem űzi-hajtja mesterségét, az lemarad, kihull a menetből. A magamfajta embernek mégis Jólesik, ha célba ér, illetve valaki választ ad a felvetett kérdésekre. Duplán megörültem tehát, amikor Katona Sándorral — számomra a legilletékesebbel — összehozott a szerencse. Katona elvtérs segéd-zootechnikusként dolgozik a szövetkezetben, a szarvasmarha állományt bízták gondjaira. Ez az üzemág pedig messze földön ismert, azt is mondhatnám, híres. Ugyanis a nyárasdi szövetkezet nemcsak a dunaszerdahelyi járásban tartja az elsőséget az évi átlagos tejhozamban, hanem az egész országban. Tavaly 3980 litert fejtek tehenenként, s minden jel arra mutat, hogy idén ez a mennyiség még növekszik. Ezek után nem csoda, hogy egy hónappal ezelőtt olyan szarvasmarhákkal jelentkeztek a Pferovi országos tenyészállat kiállításon, amelyek öregbítették a nyárasdi szövetkezet hírnevét. Katona Sándor nem is titkolja efelett! örömét s büszkén mutatja, mi mindent hoztak haza a kiállításról. Elsőként megcsodáljuk a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter külön díját, a hatalmas kristályvázát, amely az Osztrák Földművelésügyi Minisztérium által adományozott ezüsttálcán díszeleg. Ezután az arany-, ezüstös bronzérmeket mutatja a zootechnlkus. Szám szerint négv éremről van szó. Az Orkán 23. bikától származott öt darab Szlovák tarka üszőt aranyéremmel jutalmazta a bírálóbizottság. Ezekre az állatokra vevő is akadt a vásáron. A Nagyfödémesi Állami Gazdaság birtokába kerültek, darabonként 18 ezer koronáért. A felvezetett három tehén közül (Szlovák tarka) egy ezüst-, kettő pedig bronzérmet szerzett. Az ezüstérmes a második laktációban 5149 liter tejet adott 4,23 %-os zsírtartalommal. A bronzérmesek egyike szintén a második laktációban 5263 litert 4,12, míg társa 4056 litert adott 4,19 százalékos zsírtartalommal. Beszélgetésünk közben csupán kíváncsiságból megkérdeztem mennyit ér egy ilyen kiváló tehén? Akadt-e vevő a kiállításon? Katona elvtárs mosolyogva adja tudtomra, hogy a tehenek nem eladók. Ez rossz vásár lenne számukra, hiszen az ezüstdíjas tehén fiát 13 hónapos korban 25 600 koronáért értékesítették. Ebből látható, hogy felbecsülhetetlen értéket képviselnek a szövetkezet tenyészállatai. A nagyszerű eredményt még növeli, hogy ezt az országra szóló sikert nem egy kísérleti állomás, hanem szövetkezet érte el. Minden bizonnyal nagy munka van mögötte. A gondosan vezetett nyilvántartás, törzskönyvezés, a szakértelemmel végzett tenyészmunka, meghozta a maga gyümölcsét. Üdvös lenne, ha egyre több szövetkezet és állami gazdaság követné a nyárasdiak példáját. (sándor) SZABAD FÖLDMŰVES *7 1969. július 19. alkalmas, megfelelően száraz terményt raktározzunk. Ha a termény nem elég száraz, úgy végleges betárolás előtt szárítsuk, itt fertőtlenítsük. 3. Az utólagos fertőzések lehetőségeit minden módon akadályozzuk meg: pl. a nyílászáró szerkezetek (ajtó, ablak) kártevőbiztos hálóval való felszerelésével, illetéktelen személyek távoltartásával, a raktározott termény rendszeres átvizsgálásával, figyelésével. Az esetleg kialakuló fertőzési gócot mielőbb számoljuk fel. A mezőgazdasági növényeket pusztító állati kártevők ellen minden termelőnek, növényi termékek feldolgozásával, tárolásával és forgalombahozásával foglalkozó személynek és szervnek kötelessége a védekezés. Dr. Jávorka István MILLIÓS RAKTÁRI veszteségek megakadályozása
