Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-19 / 29. szám

KERTESZET A szőlő célszerű trágyázása Az utóbbi években egyre gyakoribb a műtrágyahiány. A trágyázást ter­vek kidolgozásakor nem csak a mennyiség, de a kívánt műtrágya fajták hiánya, a rendszertelen szál­lítás és egyéb jelenségek is közre­játszanak. Ilyen esetekben a kívánt tápanyagutánpótlás valahol megcsap­pan. Legjellemzőbb ez főleg a fiatal telepítésekre, ahol sok esetben alap­­trágyázás nélkül telepítenek. Ezt fő­leg a szőlő többéves termésre fordu­lásával magyarázzák, azaz mivel a befektetés csak évek műlva térül meg. Természetesen tévesek ezek a nézetek, mivel a tápanyag utánpótlás évről-évre történő halogatása a ter­mésre fordulást is évről-évre elodáz­za. Szép számmal akadnak azonban olyan vezetők is, akik szívügyükké teszik a szőlő rendszeres trágyázá­sát, hiszen csak így lehet rentábilis a szőlőültetvény. A közeljövő köve­telménye, hogy a búza, a kukorica és egyéb növényekkel párhuzamosan a szőlészet terén is megtegyünk mindent a maximális hektárhozam elérése érdekében. Véleményem sze­rint a kukorica 50 mászás hektérho­­zama nem emelhető olyan arányban, mint a 40—45 mázsát adó szőlő hek­tárhozama. Ezt a tény számos hazai és külföl­di tapasztalat bizonyítja. A tápanya­gok adagolásának a gazdaságosságát egyes szőlészeti kísérleti kísérleti intézetekben a tápanyag adagolásá­nak növelésével mérték le. Tekintet­tel arra, hogy a talaj termőképes­sége elsődlegesen is a humusztarta­lom mennyiségéből indul ki, szem előtt tartva a mikrobiológiai tevé­kenységet és a víztárolóképességet. A talaj kémiai és fizikai összetételé­nél fogva tévedés lenne mindennemű talajon egyforma anyagokkal trá­gyázni. Igaz, hogy a mélytermőréte­­gű, humuszban gazdag, jó víztároló­képességű talajokon a leggazdaságo­sabb a maximális tápanyagadagolás, de a száraz homokon és a hegyek lankáin való sikeres szőlő termeszté­sének is az alapfeltétele a rendsze­res tápanyagutánpőtlás. A szőlő célszerű trágyázásával ar­ra kell törekednünk, hogy a gépesí­tés bevonása végett kialakított szé­lessorú művelési módszer mellett az egyedek 1—3, sőt 1—4-re csökkent tőszám esetén is elérjük a hagyomá­nyos sűrűsoros termesztésnél elért hozamokat. Az egyes trágyafélék megválasztása is sok esetben nagyon fontos, valamint azok használatának az időpontja, a bedolgozás módszere stb. Továbbá szem előtt kell tartani a talaj kénhatását, tápanyagtartal­mát, a talaj összeételét, az egyes alanyfajtákat, a győkérrendszert stb. Nagy gondot kell fordítani arra is, hogy az egyes biogénelemek: foszfor, nitrogén, kálium, mész, kén stb., de főleg az első négy, amelyek a fő táp­anyagot képezik, legyenek harmóni­­kus arányban egymással. Például hiába tartalmaz a talaj kellő meny­­nyiségű meszet foszfort, káliumot, ha nitrogénban hiány mutatkozik. Ilyenkor a várt eredmény elmarad, mivel a növény, illetve a termés a legkevesebb tápanyagtartalomhoz igazodik. Ugyanakkor az egyes táp­anyagfélék túltengése is sokszor ká­ros lehet. A trágyázáshoz szükséges fő tápanyagok: Foszfor: Alkotó része a levélnek, gyümölcsnek, fának, vesszőnek. Hiá­nya kései fakadást, elhúzódó érést, korai száradást, gyümölcshullást, a levelek lílásvörös színeződését vonja maga után. A foszfortöbblet az érést sürgeti a növekedés rovására. Kálium: Elősegíti a gyökerek és a levelek életműködését, a vessző be­­érését és fagyellenállóképességét, va­lamint fontos szerepet tölt be a cu­kortartalom emelkedése terén is. A káliumhiány jelei: kezdetben a leve­lek vékonyak, az erek sárgásak, ké­sőbb barna foltok jelentkeznek. Nitrogén: A sejtek fehérjetartal­mának fontos alkatrésze. Elsősorban a vegetatív részek növekedésére hat. Hiánya esetén a tőke növekedése gyenge, a levelek világoszöld, sárgás színűek. Kellő mennyiségű nitrogén mellett viszont a tőkék gyorsan nö­vekednek, a levelek haragoszöld szí­nűek. Egyoldalú nitrogénbőség mel­lett a fejlődés szintén erős, a fejlődő szövetek lazák, a vessző nem érik be. A növény betegségekkel szembeni ellenállóképessége csökken. A buja növés a termés elrúgását is okoz­hatja, késlelteti a beérést, s így ront­ja a termés minőségét. Szőlőtalajaink elsősorban nitrogénben szegények, mivel a nitrogén a talajból könnyen kilúgozódik, ezért ennek pótlása na­gyon fontos teendő. Mész: Szőlőtalajaink a szőlő éle­téhez általában elegendő meszet tar­talmaznak, kivételt csupán egyes szőlészeti körzetek néhány kis terü­letei képeznek. Túl sok mész eseté­ben szőlőskertjeinkben klórőzís (sár­gaság) léphet fel. A fő tápanyagok mellett egyéb ki­sebb jelentőségű tápelemekre is szükség van, mint például a magné­zium, vas, kén stb... Ha megvizsgáljuk a szőlőn évről­­évre újra fejlődő részeket, hajtást, levelet, termést, könnyen rájöhetünk, hogy azok felépítéséhez a talajból nagy mennyiségű tápanyagot kell ki­vonnia. Egyes kísérletezések alapján bebizonyították, hogy a szőlő levele, tőkéje és a vessző kifejlesztésére évente hektáronként, egyes fajtán­ként átlagosan 30 kg nitrogén, 17 kg foszfor és 37 kg kálium szükséges. Amint a táblázat is mutatja, nem elegendő, hogy a talaj csupán a táb­lázat szerinti tápanyagszükséglet mennyiségét tartalmazza. A szőlő tápanyagfelvevő-képessége egyes fő tápelemek fajtáinál különböző. így ahhoz, hogy a 100 mázsás szőlőter­més eléréséhez szükséges 50 kg tisz­ta nitrogén felvehető-klvonható le­hessen, szükséges, hogy a talaj 100 kg t. t. tartalmazzon hektáronként 60 cm mélységig, mivel a táblázat az 50 kg nitrogén kivonását 2 részben jelöli meg. A nitrogénnél nehezebben vehető fel a foszforsav, amelynek a 25 kg-ja csupán egy része a talajban foglalt 100 kg tiszta foszfornak. Az említett hektárhozam eléréséhez szükséges 75 kg kálium pedig 3 része a talajban foglalt kálium-mennyiség­nek. Kísérletek bizonyítják, hogy a sző­lő rendszeres tervszerű trágyázása a magas hektárhozam egyik jelentős tényezője. Fontos az egyes tápanya­gok harmonikus kiegyensúlyozása a talajban. Természetes, hogy a trágyázást tervek elkészítésénél tekintetbe kell venni a helyi adottságokat (a talaj­szerkezetet, tápanyagtartalmat, ég­hajlati viszonyokat, a termesztett szőlő fajtákat stb.), tehát nem lehet mindenütt sablonosán trágyázni. Na­gyon fontos, hogy a szőlő trágyázá­sát két részben végezzük. Elsődlegesen fontos a talaj táp­anyagtartalmának feltöltése, vala­mint a tápanyagok egyensúlyának (a kémiai talajelemzés alapján) helyrehozása. Ha ez megtörtént, min­den évben biztosítanunk kell a ter­méshozam kialakulásához szükséges tápanyag utánpótlást. A talaj táp­­anygatartalmának alapszintje akkor a legmegfelelőbb, ha a talaj 100 grammonként 20 mg foszfort és 25 mg, vagy ennél több káliumot tartal­maz. Köztudomású, hogy a nitrogén könnyen kilúgozható, vagy elillanó tápanyag utánpótlását a szőlő szá­mára évenként adagolni kell. A helyes trágyázás! terv összeállí­tásához értékes segédeszközül szol­gálhatnak Jozef Mrva mérnöknek a kutatás terén elért tapasztalatai, aki több éve a Pozsonyi Szőlészeti és Bo­rászati Kísérletező Intézetben a szőlő tápanyag utánpótlásával a trágyázás bonyolult fortélyait vizsgálja. A talaj tápanyagtartalom alap­szintjének kiegészítése már a talaj­­forgatásnál szükségessé válik. Az új telepítésű szőlő második évében el kell végezni a fenntartó trágyázást. Háromévenként adjunk szerves trá­gyát, míg a közbeeső években egé­szítsük ki a terméssel kivont táp­anyagokat. Általában a félmagas és a magas­­vezetékű szőlészetekben a tápanyag utánpótlásra hektáronként évente kb. 120 kg nitrogén, 80 kg foszfor, 150 kg kálium szükséges tiszta tápérték­ben. KáMi'liB A ha-onként adott 400 mázsa istállótrágya kiegészítése a következő­képpen ajánlható: I. évben: 70 kg nitrogén 65 kg foszfor 70 kg kálium II. évben: 90 kg nitrogén 70 kg foszfor 100 kg kálium III. évben: 120 kg nitrogén 80 kg foszfor 150 kg kálium A következő évben újra istállótrágya következik. 100 mázsás (ha-ként) terméshozamnál a szőlő a következő tápanyag­mennyiséget vonja ki a talajból; hektáronként: Nitrogén (N) Foszforsav (P205) Kálium (K20) 50 kg tiszta tápanyag 2 rész 25 kg tiszta tápanyag 1 rész 75 kg tiszta tápanyag 3 rész A trágyázás ideje: A kísérlet és a gyakorlat is bebizonyította, hogy a legoptimálisabb időszak a trágyázás­ra a nyár vége és az ősz. A termés kialakulása ugyanis nyár végén és ősz elején a hosszú, száraz nyár után az őszelejí esők hatására meggyor­sul. A Szekszárdi Állami Gazdaság­ban például a szürettel párhuzamo­san szerves és szervetlen trágyákat juttatnak a barázdákba. Ennek kö­szönhető, hogy egy 42 hektáros Kék­portugál fajtával hektáronként tele­tűzdelt tábla 203 mázsát adott. A „csoda“ nyitja: minden második év­ben 300 mázsa istállőtrágyát és 22 mázsa műtrágyát adnak kt. holdan­ként. A trágyázást illetően a műtrá­gyát is a barázdákba adagolják. Ma­gyar kutatók ugyanis bebizonyítot­ták, hogy a foszfor és a kálium na­gyon lassan hatol az alsóbb rétegek­be. Elfogadható kísérletezések sze­rint, évente csupán — még homokon is — csak 4—5 cm. Kivételt csak a nitrogén képez. Ennek felét a tava­szi nyitáskor, a másik felét pedig a szőlő virágzásakor adagoljuk. Nemesócsán 1967 őszén a fent ja­vasolt táblázatok szerint végeztük először szakszerűen a szőlő trágyá­zását. Annak ellenére, hogy a tőfejmű­­velési módszert minden második sor kiszedésével átalakítottuk félmagas huzalos vezetékűre, 1968-ban 95,38 mázsa szőlőt termeltünk ha-onként. A célszerű trágyázás terén fontos szerepet játszik a talaj kémhatása is. A szőlő számára a legoptimálisabb a 6,5—7,2 között mozgó PH érték. A talaj nem kívánatos PH értéke ese­tén nagyon ajánlatos olyan intézke­dések végrehajtása, hogy az a semle­ges érték határa közelében mozog­jon. A trágyázást lehetőleg úgy irá­nyítsuk, hogy a nehezebb talajokba érettebb, a homokos, könnyebb tala­jokba pedig szalmásabb istállótrágya kerüljön, s ezt a tápanyagok megőr­zése érdekében azonnal dolgozzuk a talajba. Ne feledjük, hogy a meszes talajok tápanyagutánpótlását szuper­foszfáttal, a savanyú talajokon pedig Thomás-salakkal pótoljuk. Ne hasz­náljunk, főleg a meszes talajokon, kálisót, mivel klórt tartalmaz s ez­által klorózist (sárgaságot) idéz elő. A szőlészetbe nem alkalmas a mész­­nitrogén sem, mivel acetingázt tar­talmaz, mely égetőleg hat a növényre. Ne mulasszuk el az őszibarackfák zöld metszését A hektáronként tiszta tápanyag használata az egyes európai államokban kg-ban: Mind kertjeinkben, mind nagyüze­mi gyümölcsöseinkben egyre több őszibarackot telepítenek. Ezért nem árt, ha dióhéjban ismertetjük a ba­rack nyári munkáit. Tudniillik keze­lése, metszése eltér a többi gyü­mölcsfáétól. Ugyanis az őszibarack kezelésének elsőrendű követelménye a nyári, illetve zöldmetszés, melyet július végén, augusztus első felében végzünk. Márpedig a metszés alap­vető szabálya, hogy a fát nem metsz­­szük találomra, hanem minden vá­gásnak indokoltnak kell lennie. Igen fontos a metszés időpontjának helyes megválasztása. Ha a hajtások még Igen intenzíven növekednek, várunk a metszéssel. Akkor végezzük ezt a munkát, amikor a hajtások növeke­dése alapvetően lelassul. A nyári metszéssel elősegítjük a jövő évi termést adó részek tökéle­tes fejlődését. A ledobott felesleges részek nem szívják tovább a táplá­lékot, s így a fa a hajtásokat, rü­gyeket, termést tökéletesebben ne­veli. A lombsűrítő hajtások eltávolí­tásával utat nyitunk a koronába a napfénynek, levegőnek, így a gyü­mölcs jobban nő, szebben színesedik. A nyári metszés tulajdonképpen előkészülete a tavaszi metszésnek, s megvan a maga különleges jelen­tősége. Ugyanis a hajtásokon június­tól szeptemberig képződnek termő­rügyek a következő év számára, a növekedő hajtások végén vannak. Ha tehát nyári metszést végzünk, ez­zel arra kényszerítjük a fát, hogy lejjebb, a vesszők alján fejlesszen jó g SZABAD FÖLDMŰVES 1969. július 19. minőségű termőrügyeket. Ezzel a be­avatkozással szabályozzuk a jöven­dőbeli gyümölcs mennyiségét és részben elhelyeződését. Ha ezt nyá­ron elhanyagolnánk és csak tavasz­­szal metszenénk, tulajdonképpen a vesszőknek azt a részét kellene le­vágnunk, ahol legfejlettebbek a rü­gyek. A nyári metszés abból áll, hogy a leveles hajtásokat egyharmadnyival, vagy még jobban bekurtítjuk. Az erő­sebb oldalhajtásokat 10—16 szemre, míg a rövidebb hajtásokat 6—10 szemre vágjuk vissza. A kései fajták hajtásait, amelyek augusztusban még gyümölccsel meg­­rakottak, kisebb mértékben metsz­­szük. A gyümölcsök feletti hajtáso­kat mintegy egynegyedével kurtítjuk. A részletesebb metszést tavaszra hagyjuk. Azokat a hajtásokat, ame­lyek alatt nincs gyümölcs, a szoká­sos módon, körülbelül egyharmad­nyival vágjuk vissza. A másodrendű hajtások rendsze­rint elég sűrűn helyezkednek el, ezért a metszéssel egyidejűleg ritkít­juk is azokat. Elég, ha egymástól 8—10 cm távolságra hagyunk egy­­egy másodrendű hajtást. Nagyüzemi gyümölcsöseinkben aránylag sok dolgozót igényel a nyári metszés. Azonban ez a munka könnyen elsajátítható, így felügyelet mellett kevésbé szakavatott egyén is végezheti. Azonban tanácsoljuk, azok is végezzék el az őszibarack nyári metszését, akiknek csak egy fájuk van. Ugyanis, ha a fát évről-évre nem kurtítjuk, felnyurgul, s nem­csak kevesebb, silányabb terméssel fizet, do élete is megrövidül. («) Nitrogén Foszfor Kálium Szovjetunió 100—150 kg 80—120 kg 100—150 kg Ny.-Németország 150—300 kg 80—180 kg 160—370 kg Ausztria 80—130 kg 100—160 kg 200—30 kg Franciaország 50—70 kg 50—70 kg 70—180 kg Görögország 60—00 kg 40—00 kg 40—00 kg Olaszország 40—60 kg 70—120 kg 75—150 kg Magyarország 100—120 kg 60—100 kg 160—200 kg Bulgária 80—120 kg 70—100 kg 150—200 kg Románia 50—100 kg 75—150 kg 50—100 kg Csehszlovákia 80—120 kg 50—80 kg 100—150 kg KÁSA MIHÁLY, ' ’ • a nemesőcsai EFSZ szőlés2 A házikertek tulajdonosainak fő vágya, hogy nemes gyümölcsfa­csemetét szerezzen kertjébe. Ám a gyümölcstermesztésre szakosí­tott mezőgazdasági üzemek min­den évben felemésztik az állami faiskolák készleteit, sőt, a külföld­ről behozott csemetékkel együtt sem elégíthető ki a kereslet. Elő­reláthatólag e téren javulás nem várható. Ajánlatos tehát, hogy a kert­tulajdonosok maguk is foglalkoz­zanak csemeték nevelésével. Eb­ben nincs semmi ördöngösség, — csupán az ügyességen múlik, és munkánk nemcsak hasznos, de szó­rakoztató is lesz. Számos régebben berendezett kertben minden előzetes tevékeny­ség nélkül akad néhány vadoné, mely a múlt nyáron, illetve az idei tavaszon kelt ki. Az ilyen va­­doncokat a házigazda többnyire megtűri kertjében azzal a jelszó­val „majd meglátjuk, mi nő rajta“. Ha szép gyümölcsöt hoz, megha­gyom, ha nem, kivágom. Viszont, amikor a fa termőre fordul, bármilyen silány gyümöl­csöt érlel, a gazda rendszerint sajnálatból megkegyelmez neki. Hogy az ilyen bizonytalan gyü­mölcstermesztésnek elejét vegyük, próbálkozzunk találahtó csemeték beszemzésével, amelynek július végén, illetve augusztusban van az ideje. Ha magunk még soha nem foglalkoztunk fák szemzésével, hívjunk kertészkedő embert, aki szívesen ad útmutatást. A siker alapja, hogy ne legyen se túl gyenge, se túl erős az alany. Legalkalmasabb, ha ceruzavastag­ságú. A szemzés időpontja akkor érkezett el, amikor a vadonc nedv­keringése élénk és a héj a fás résztől könnyen elválik. Hamarabb a szilvaalanyokat szemezzük, és ezt követően szemezzük a körtét, almát, míg augusztusban a kajszi és őszibarackot. Szemzés előtt néhány nappal 15—20 cm magasságig a vadoné­ról éles késsel vágjuk le az oldal­hajtásokat, majd durva ruhával töröljük le a fácska törzsét. Alkalmas nemes szemzőágakat szerezzünk a szomszédoktól, eset­leg ismerősöktől. A leszedett .szem­zőágakat nedves rongyba csavar­juk, úgy szállítjuk haza. A szem levágásához úgynevezett oltókést vagy borotvaéles kést használunk. Szemzéskor az alanyon T-alakú bemetszést végzünk. A keresztvá­gás hossza az alany erősségétől függően 5—6 mm, a hosszanti vá­gás pedig 2—3 cm lehet. Bemet­szés után a szemzőkés tfirőjével a fás részt elválasztjuk a héjtól. Ezután a nyílásba csúsztatjuk az 1,5—2 cm-es héjrésszel levágott rügyet. Ezt követően a szemzést puha rafiával szorosan bekötöz­zük úgy, hogy a rügy szabadon maradjon. A ebszemzett alanyokat 8—10 nap múlva átvizsgáljuk, s ha a szempajzson visszamaradt levél­nyél érintésére lehullik, a szem­zés megeredt. Ha a levélnyél a szempajzsra száradt, érintésre nem hull le, akkor a szemzés nem sikerült. Ilyen esetben a szem­zést megismételjük. (sándor) Páradús, meleg időjárásban ne ha­nyagoljuk el a szőlő permetezését Foto: tt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents