Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-13 / 50. szám

.HASZNOS TUDNIVALÓK Megszűntek a túltermelési prémiumok A ]6 termelési — illetve inunkáeredmények értékelése és anyagi elismerése prémiu­mok útján általában kedvező hatású. A prémiumok elősegí­tik a termelés növekedését és a munkatermelékenység foko­zását. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez nem minden esetben van így. Az Utóbbi időben saját bőrünkön I§ tapasztalhattuk, hogy a me­zőgazdaságban az egyes kivá­lasztott termékfajták többter­­jgieléséért adott prémiumok nem töltik be a termelés nö­velésére ösztönző eszköz sze­repét. Számos példát hozhatunk fel árra, hogy egyes mezőgazda­­sági üzemek — igyekezve a le­hető legtöbb túltermelési pré­­íniumot elérni az államtól — egészséges gazdálkodásuk alap­jait bontották meg. Gyakran eladták tartalékaik nagy ré­szét, sőt a prémiumok miatt törzsállományuknak a jövőbeni fejlesztés szempontjából szük­séges hányadától is megváltak. Áz ilyen ténykedés károsan hatott nemcsak a mezőgazda­­sági üzem egész gazdálkodásá­ra, hanem a lakosságnak az alapfontosságú élelmiszerekkel való ellátásában is. A sertéshús hiánya mindnyá­junk előtt ismeretes. Egyes mezőgazdasági termelőüzemek nyakra-főre adták el a kocá­kat, habár az újratermelés zök­kenésmentes biztosítására a tervezett számú malacot fel kellett volna nevelniük. Mivel csökkent a kocák száma, a prémium-hajhásaás láza követ­keztében, nem tudták a vágó­sertések elegendő mennyiségét sem felnevelni s ezzel elősegí­teni a lakosság ellátásának feljavítását jó minőségű sertés­hússal. Ugyanez volt a helyzet a bur­gonya esetében is. Egyes ter­melők a vaskos prémiumok el­érése érdekében, az azonnali hasznot tartva szem előtt, egy igen fontos tényről feledkeztek meg: csökkentették a vetés­­területet, amelyen burgonyát szándékoztak termeszteni. így kevesebb lett a piaci burgo­nyamennyiség s ez kedvezőtle­nül Ihatott az élelmiszerellátás­ra. Következménye az — s ezt mindannyiam Jól tudjuk, — hogy most kevés a közellátás céljai­ra rendelkezésünkre álló burgo­nyamennyiség és jelentős téte­leket kell külföldről behoz­nunk, hogy fedezzük a szük­ségletet. Földműveseink terméstúltel­­jesítményi prémiumokat a ked­vező esztendőkben is kaptak, amikor nem az ő igyekezetük által növekedett a termelés. Mi lesz azonban, ha ez időjárás hatására gyenge termésered­ményt érünk el egyes eszten­dőkben? Lehetséges lesz pre­mizálni a termés csökkenését is? Bizonyára nem. Ezért a szerzett tapasztala­tokat és a prémiumok haté­konyságát csökkentő eseteket felmérve a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma elhatározta, hogy megszünteti a termelés túlszárnyalásáért megítélt prémiumokat (a tej­termelés fokozásáért adott pré­miumot kivéve] és az 1970-es esztendőre a termelés, vala­mint a munkatermelékenység fokozásáért más hatékonyabb anyagi ösztönzőket állapított meg. (Ik) Munkaidő-módosítás az ünnepek alatt Az SZSZK Munkaügyi és Nép­jóléti Minisztériumának tájé­koztatása szerint a karácsonyi és az újévi időszakban a mun­kaidőt a következőképpen mó­dosítja: szerda, december 24: munkaidőszerint, csütörtök, december 25: munkaszünet, péntek, december 26: munkaszünet, $zomhat, december 27: munkaszünet, vasárnap, december 28: munkanap, a december 24-1 munka idő szerint, héttő, december 29: munkanap, kedd, december 30: munkanap, szerda, december 31: munkaszünet, csütörtök, 1970. január 1: munkaszünet, péntek, január 2: munkaszünet, szombat, január 3: munkanap, a december 31-i munkaidő szerint, vasárnap, január 4: munkanap, az 1970. január 2-1 munka­idő szerint. Amennyiben a módosítás kö­vetkeztében a dolgozóknak munkabeosztásuk szerint nem jár szabad szombat, módosítani kell az ezekre a szabad szom­batokra eső munkaidőt is. A módosítás nem vonatkozik a tolyamatos műszakban dol­gozó munkahelyekre. Az SZSZK Munkaügyi és Nép­jóléti Minisztériuma felhívja a figyelmet, hogy az érvényes jogi módosítástól eltérően nem kívánatos a munkaidő további módosítása. A kopott gumiabroncs Mindnyájan ismerjük az el­használt abroncsok veszélyét. Kérdéses azonban, hogy milyen állapotú futófelületet kell ko­pottnak tekintenünk. Erre egy­séges szabály nincs, minden országban más előírások van­nak, vagy a hatóságok egyál­talán nem is törődnek vele, hogy milyen állapotban van az abroncs. Kopott guminak általában azt tekintjük, amelyen a rovát­kák egy milliméternél seké­lyebbek. Az új abroncs recéze­­te 8—9 milliméter mély. A ro­vátkák, récék, vonalak felada­ta, hogy a talajhoz tapadva még esős, sáros időben is ele­jét vegyék a mindig veszélyes csúszásnak. Teljesen kopott gumival, „■mezítláb“ hajtani valóban ve­szélyes. Esős időben a gumi alá kerülő víz behatol a rovát­kákba és eloszlik, oldalra nyo­módik. A kopott gumin már nincsenek rovátkák, tehát a víz megmarad a köpeny alatt, valóságos „vízpárnát“, csúszós felületet alkot az útburkolat és a gumi között. Tudnunk kell, hogy a víz a guminak egyik legjobb „kenőanyaga“, tehát kopott guminál, esős időben a csúszás szinte elkerülhetetlen, mert ideális feltételek vannak hozzá. Persze, nem történik mindig szerencsétlenség, még akkor sem, ha kopott gumikkal Já­runk, különösen városban, ahol nem fejthetünk ki nagyobb sebességet. Ha azonban mere­­dekebb városi utcán hajtunk, vagy hirtelen le kell fékez­nünk, nagyot kell fordítanunk a kormánykeréken, máris meg­csúszik a kocsi, mert a kopott abroncs nem tapad az úttest­hez. A legnagyobb veszélyeket az aszfaltút rejti magában, az eső, zápor első perceiben, mert ! az első vízcseppek csúszós emulziót képeznek az úton levő porral, ami még csak fokozza a csúszás veszélyét. Hosszan tartó eső, zápor után már ke­vesebb a veszély. Érdekes különben, hogy 1970. január 1-étől Svédországban csak olyan abronccsal szabad közlekedni, amelyben bizonyos kopás után a récékén vörös jel tűnik elő a futófelületen, ami jelzi, hogy a kopás már veszélyes méreteket öltött. Az autóvezető tehát többé nem vi­tázhat a közlekedési rendőrrel az abroncsok állapotáról, mivel az áruló vörös jel pontosan megmutatja a tényállást. HOGYAN VÉDJÜK HEG A LAKKOT A TÉL VISZONTAGSÁGAITÓL! Évről évre visszatérő őszi té­ma a kocsi lakkozásának elő­készítése. Többen azzal a ké­réssel fordultak hozzánk, hogy röviden vázoljuk a legfonto­sabb teendőket. Később eset­leg még visszatérünk erre a témára, de az alábbiakban rö­viden válaszolunk nekik. A téli felkészüléshez hasz­náljunk szilikonos védőfolyadé­kot. Gyártmányt nem említünk, mert sokféle van belőlük, és nagyjából egyforma eredmény­nyel használhatók. Mindegyi­ken használati utasítás talál­ható. Rendkívül fontos, hogy előzőleg alaposan mossuk meg és töröljük szárazra a kocsit. A krómozott alkatrészek vé­delmére is nagyon sokféle ké­szítmény kapható. Vannak vé­dőlakkok és vazelinos készít­mények. Vannak védőanyagok és vazelinos készítmények. Ez utóbbi szemre jobban mutat, de könnyebben lekopik, ezért egy tél folyamán többször be kell kenni «.krómozott része­ket. A lakkozás barna színt kölcsönöz ugyan a krómozott részeknek, de biztosabb védel­met nyújt. A Felsőzsolcai Mezőgazdasá­gi Gépjavító Vállalat (Magyar­ország) a személyautó-tulajdo­nosok segítségére sietett. AIu­­mfnium-hullámlemezekből dón­­gásított héjszerkezetű garázst szerkesztett. A garázs hossza 5,4 méter, szélessége 3,2 méter, magassága 2,25 méter, össz­súlya mindössze 425 kg. Bállá felv. Hogyan gazdálkodjunk az erdővel Az olyan erdőkben, amelye­ket nem gondoznak ez erdő­­gazdasági szervek, amelyek az Erdő- és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium, illetve a Nemzetvé­delmi Minisztérium hatásköré­be tartoznak, a helyes gazdál­kodást az Erdőgazdálkodási Szakigazgatóság biztosítja, a Tt 168/1960 számú törvény 19. paragrafusának 1. bekezdése, tehát az erdő- és vízgazdálko­dási törvény értelmében. E törvényerejű rendelkezé­sek szerint az erdőgazdálkodá­si szakigazgatóságok irányítása alá tartoznak a szövetkezetek használatába és az egységes földművesszövetkezetek gondo­zásába adott erdők is. Az Erdőgazdálkodási Szak­­igazgatóság feladatait az előbb említett törvény 19. paragrafu­sának 2. bekezdése, valamint a Tt 17/1961 számú hirdetmény szabja meg, mely utóbbi a vég­rehajtó rendelkezéseket tartal­mazza. Lényegében az említett elő­írások alapján megállapítható, hogy a szakigazgatóság hatás­köre attól függ, hogy az erdők tulajdonosa, illetve használója milyen mértékben biztosítja az erdőgazdálkodás feladatait sa­ját, szakmailag képzett erdő­­gazdászaival. Az erdőgazdálko­dási törvény szerint szakkép­zett erdőgazdász az olyan sze­mély, aki e funkció betöltésére az előírt vizsgák letételével bi­zonyította be szakmai felké­szültségét és rátermettségét (a végrehajtó rendelkezések 40. cikkelye szerint). E szakvizs­gára engedhetik: a] az erdészeti főiskolák vég­zett hallgatóit két esztendei sikeres erdészeti gyakorlat után, valamint az erdészeti műszaki iskolák végzett nö­vendékeit sikeres négy esz­tendős erdészgyakorlat fel­mutatása után; b) az olyan többi Jelentkezőt, akiknek kivételes esetekben az Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium engedélyt ad a vizsgák letételére. A szakigazgatóság feladatai közé tartozik az olyan erdők esetében, amelyeknek tulajdo­non (használója) saját szak­embereivel nem biztosítja a he­lyes erdőgazdálkodást a követ­kező tevékenység: kidolgozni az erdőgazdálko­dás tervét, ez erdő felújításá­nak munkálatait biztosítani, esetleg elvégezni az erdei lel­tározás feladatait, felügyelni arra, hogy a jóvá hagyott erdőgazdálkodási ter­vek szerint végezzék az erdő­­gazdálkodás munkáit, kidolgozni, esetleg jóváhagy­ni az erdőgazdálkodás távlati terveit és ezek alapján elkészí­teni az évi termelési (a fakiter­melés, ültetés stb.) terveket, kijelölni a kitermelésre al­kalmas faanyagot, megszervezni az erdei mun­kát és felügyelni e munkák (erdőültetés, a kiültetett cse­meték gondozása, ritkítás, vá­logatás és kitermelés, valamint a fa eladása) szakszerű elvég­zésére, gondoskodni arról, hogy az erdő használója az erdei talaj termőképességének fenntartá­sához szükséges minden intéz­kedést megtegyen, ügyelni az eddig nem erdő­sített és erre kijelölt talajok fásítására, gondoskodni, hogy az erdő­­gazdaság megszabott elvei sze­rint biztosítsák az erdők védel­mét, különösen az erdőterüle­ten ne legeltessenek, ne gyűjt­senek alomanyagot, illetve m's­­képp rongálják az erdőt, vezetik az erdőgazdálkodás operatív, műszaki nyilvántar­tását az elvégzett teljesítmé­nyek és a szükséges beruházá­sok megtételéről, segítséget nyújtani különö­sen az EFSZ-eknek az erdő­­gazdálkodást érintő termelési és pénzügyi, valamint távlati terveik kidolgozásában, az EFSZ tagok szakmai kép­zéséről gondoskodik, hogy kel­lőképpen el tudják látni az er­dőgazdálkodás szakmai felada­tait. Az Erdőgazdálkodási Szak­­igazgatóság feladata abban ,az esetben, amikor az erdőgazdál­kodást saját szakképzett dolgo­zóival az erdő használója vég­zi, elsősorban a gazdasági ter­vek kidolgozásában és felújítá­sában, valamint az erdők gaz­dasági rendezésével kapcsola­tos egyéb feladatok teljesítésé­ben merül ki. A szakigazgatóság szerveinek feladatai közé nem tartozik aZ erdőgazdálkodás tulajdonkép­peni munkáinak elvégzése, sem a könyvviteli munkák vezetése. Az erdők tulajdonosai (hasz­nálói) kötelesek az erdők szak­mai igazgatásával kapcsolatos költségeket annak a szerve­zetnek megtéríteni, amely ezt az irányító munkát végzi, éspe­dig évi illetmény fizetésével, amelybe beszámítják az erdő­gazdálkodási tervek elkészíté­sének és az erdő leltározásá­nak költségtérítését Is. E hozzájárulást az erdőterü­let egy hektárjára számítják ki a folyó év január 1-i állapot szerint még akkor is, ha ezen időpont után változás követke­zik be az erdő használójának személyében. A Tt 58/1968 számú rendelet első cikkelyének 1. bekezdése szerint ez az illeték az egysé­ges földművesszövetkezetek és más szocialista szervezetek számára egységes, éspedig évente 40 korona az erdőterü­let egy hektárjára. E hozzájá­rulás megszabásakor figyelem­be vették a fa árának 1967. július 1-én (átmenetileg), vala­mint az 1968. július 1-én (át­menetileg), valamint az 1968. július 1-én végrehajtott emelé­sét és azt a tényt, hogy feltét­lenül ki kell küszöbölni az er­dőigazgatás ténykedésében mu­tatkozó „ráfizetést“, amit eddig az állam fedezett. Másrészt e rendelet további értelme figyelmeztetni az egy­séges földművesszövetkezeteket azokra a feladatokra, amelye­ket az erdőgazdálkodással kap­csolatban kötelesek elvégezni. Egyáltalán nem öncélú rendel­kezés ez. Ugyanis minden két­ségen felül áll, hogy az erdő­­gazdálkodás feladatainak pon­tos teljesítése egyik feltétele az EFSZ-ek erdőgazdálkodásának sikeres fejlesztésére. Tehát a szövetkezeteknek következete­sen be kell tartaniok az erdő­gazdálkodással kapcsolatos fel­adatok teljesítését, és ameny­­nyiben ezt nem tudnák megol­dani, úgy a járási nemzeti bi­zottság erdő- és vízgazdasági ügyosztályainak erdőgondozó részlegeihez forduljanak támo­gatásért. STREDNÁ POIiNOHOSPODÁRSKA TECHNICKA SKOLA V DUNAJSKEJ STREDE Értesítjük a 9-éves iskolák igazgatóságait, hogy az 1970/71-as tanévben Dunajská Stredá-n (Dunaszerdahely) a mezőgazdasági technikum osztályt nyit: MEZŐGAZDASÁGI — ÖKONÓMIAI IRÁNYZATTAL. jelentkezhetnek azok a tanulók, akik elvégezték a 9. osztályt. A jelentkezési íveket a következő címre adják be: SPTS igazgatósága — Dunajská Streda. A PREROVSKÉ STROJÍRNY, n. p„ Prerov nagyobb számú dolgozót vesz fel a következő munkakörbe: esztergályos és segédmunkás betanításra a kohászati és gépipari üzemrészlegbe, valamint az anyagelőkészít'ő osztályra. További dolgo­zókat felveszünk átmeneti időre a tenyésznyugalom téli időszakára és számukra lakást biztosítunk. A nálunk munkahely iránt érdeklődő családos dolgozók 1971-ben I. osztályú lakást kaphatnak. Jó kereseti lehetőségeket biztosítunk, nyereségrészesedést adunk az elért gazdasági eredmények alapján, lehetővé tesszük hazai, illetve külföldi üdülésen való részvételüket. Részletesebb felvilágosítással szolgál az üzem személyzeti osztálya levélben vagy telefonon a Pferov 3141 telefonszám 2306 házi vonalán. Itt vágják le, kitöltve tegyék borítékba és bérmentve küldjék el címünkre. Érdeklődöm a következő ágazatok iránt Név és pontos lakcím (ntca, házszám) Lakhely (község)__________________________Járás

Next

/
Thumbnails
Contents