Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-13 / 50. szám

BEL- ES KÜLPOLITIKA

A cserhátiak is kukoricára építenek

(Folytatás az 1. oldalról.)

ríll az általuk előállított vetőmag. Ez a nemesítők egészséges kereskedelmi szellemére vall.

A kukoricahibridek kísérleti termesztéséhez a cserhátiak jó feltételeket biztosítottak, ha-onként a kukorica alá 400 kilogramm tiszta (NKP) tápanyagot juttattak. A tápanyagellátás telhát költséges volt, a kalkulációban azonban ez a befektetés kedvezően megtérül. Cserháton kidolgozták a kukoricatermesztés komplex technológiáját, melyben a magas intenzitás elérésére és a termelési költségek csökkentésére fordították a legnagyobb figyelmet. Az alkalmazott technológiának az volt a célkitűzése, hogy a kézi munkát teljesen mellőzzék. Ez sikerült is és az év folyamán, a napi munkaszükséglet sohasem haladta meg az 5—7 dolgozót. Nagyon jól bevált a jugoszláv vetőgép. Cserháton nagyon sajnálják, hogy a mezőgazdasági vállalatok nem tudnak hozzájutni ehhez a vetőgéphez. A gyomirtást vegyszeres permetezéssel oldották meg. A begyűjtésnél sikeresen alkalmazták az SK—4-es kombájnra szerelhető magyar adaptéreket. Az FKA 2,6-os adaptért 20 hektáron alkalmazták és kipróbálták a jugoszláv ZMAI gépet is. A ZMAI naponta 3—4 vagon csövet takarított be, az FKA 2,6-os pedig 2—3 vagon tiszta kicsépelt szemtermést. A kicsépelt magot a felvásárló üzem szárítójában szárították.

Ami a költséget illeti, bár a végleges kalkuláció még nem készült el, előzetes számítások szerint azonban nem haladja meg a 70 koronát mázsánkint. Tradíciós termelési feltételek mellett és a hazai hibridek hozamait számítva a termelési’ költség 100—120 korona körül mozogna.

Cserháton megmutatták a fejlődés útját a járás mezőgazdasági vállalatainak. A cserhátiak szerint ilyen bemutatókat minden déli járásban kellene szervezni, járásonkint 1—2 mezőgazdasági üzemben, ahol bizonyítani lehetne, hogy a kukorica nemcsak az intenzitás növelésében, hanem a termelési költségek csökkentésében is szerepet játszik.

Ami a cserháti szövetkezetei illeti, a kukorica vetésterületét az idei 108 hektárról jövőre 200 hektárra emelik, s ez a szövetkezet földterületének egyiharmadát jelentené. Hektáronkint 55 mázsás hozamot terveznek, vagyis 10 mázsával többet, mint az idei év tervében szerepelt. Számokban beszélve ez a többlet 10 qX 200 ha X165 Kés, vagyis 330 000 koronát jelent, ami egy hektárra számítva 550 korona értékű többtermelésnek felel meg. Ez pedig jelentős lépés a cserháti mezőgazdászok életében. Ha pedig a valóság jövőre legalább részben úgy sikerülne mint az idén — figyelembe kell venni, hogy a vetésterület megduplázása komoly megterhelést jelent a szövetkezetnek —, akkor a cserhátiak igazán elégedetten zárhatják az 1970-es évet is.

B. DuSek

A

szociáldemokraták és a polgári liberálisok koalíciós kormánya program-nyilatkozatát Európában és az egész világon nagy érdeklődés előzte meg. Földrészünk békeszerető polgárai egy olyan politikai szakasz befejezését remélik, amely 21 év óta politikájának hitvallásává emelte az antikommunizmust, a II. világháború ut'án kialakult határok tagadását és a revansizmust. Ezt a reményt reális tények is alátámasztják. Alapvető fordulatot jelent az a körülmény, hogy Adenauer, Erhard és Kiesinger

után most Brandt személyében olyan politikus került a nyugatnémet kormány élére, aki a hitleri uralom alatt nem tartózkodott Németországban, sőt mint emigráns újságíró antifasiszta álláspontra helyezkedett. Már mint a Kiesinger kormány külügyminisztere törekedett egy reálisabb külpolitika kialakítására. Ez természetesen a kereszténydemokrata többség ellenállása következtében csak jámbor kívánság maradhatott. A nyár végén választott új köztársasági elnök, a szociáldemokrata Heineman sincs terhelve náci múlttal, amit nem lehet elmondani elődjéről, Lübkéről, a koncentrációs táborok tervező mérnökéről. Kiesinger maga is a Göbbelsféle propaganda minisztérium egyik fő tisztviselője volt.

Soha sem mehet feledésbe, hogy az imperialista Német Birodalom 25 év alatt két világháború borzalmait zúdította a világra, amelyből a második minden emberi fantáziát felülmúló szenvedést zúdított a világra, érthető tehát a várakozás, amely az új kormány bemutatkozását megelőzte. A program ugyan nem mondja ki világosan, hogy a ránk kényszerített müncheni szerződést már a megkötésétől fogva érvénytelennek tekinti, nem ismeri el feltétel nélkül az Odera —Neisse mentén húzódó lengyel határt és nem ismeri el a Német Demokratikus Köztársaságot, mint szuverén német államot, de határozott formában veti fel a tárgyalások lehetőségét a szomszédos szocialista államokkal, és a két német állam viszonyának bizonyos formájú rendezését is szükségesnek tartja. A program legkonkrétebb pontja az, amely állást foglal az atomfegyverek korlátozására vonatkozó szerződés aláírása mellett.

Ez utóbbira már sor is került. A moszkvai és a washingtoni német nagykövet november 28-án aláírta a szerződést.

További lépésként a bonni kormány közölte a lengyel külügyminiszterrel, hogy hajlandó tárgyalni az Odera—Neisse határ elismeréséről, az erőszak használatáról való lemondás kérdéséről és támogatja európai biztonság ügyében összehívandó konferencia megrendezését.

Mindezek egy reálisabb és békére törekvő új nyugatnémet politika kilátásait növelik, bár a csehszlovák viszonylatban még nem történtek hasonló lépések. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Brandt kormányának a helyzete nem éppen rózsás sem a parlamentben, sem a parlamenten kívül. A parlamentben a reakciós ellenzék a képviselők több mint 45 százalékával rendelkezik, akik az ellenzéki halogató taktika minden fegyverét latba vetik, hogy minél későbre tolják ki a megállapodások jóváhagyását, amely nélkül ezek nem léphetnek érvénybe.

Az atomfegyverek továbbterjesztésének megakadályozására vonatkozó szerződés aláírása azonban, nagy jelentősége mellett, még nem hozza lényegesen közelebb a fő cél megvalósítását, a nyugatnémet állam és a szocialista országok közti békés együttélés megalapozását, amely Európa népeinek létkérdése. Ehhez pedig az új külpolitikai irányvonal következetes megvalósításán kívül olyan belső előfeltételek megteremtése szükséges, amely csak hosszú évek céltudatos munkájának eredményeként valósítható meg. Mondhatnánk, hogy a társadalmi tudat nagy fordulatára van szükség. Nyugat-Németországban a sok százezer taggal rendelkező revansiszta „Landmanschaftok" nagy befolyást gyakorolnak a politikára. Természetesen ezt a befolyást a gyűlölet további^ szítására, revansiszta céljaik megvalósítására használják fel. A bonni államban, ellentétben az NDK-val, 25 éven át nem törődtek azzal, hogy harcoljanak a militarista hagyományok ellen, lerántsák a leple* ilmos császár és Hitler által táplált világuralmi törekvések békével összeegyeztethetetlen irányvonaláról. Ebben a gazdaságilag legszilárdabb európai országban a mammut-monopóliumok nagy politikai befolyással bírnak és lényegében a kormánypártok politikáját ezek irányítják. Tehát nagy erők ellen kell a Brandt kormánynak folytatnia a küzdelmet, ha a békés megoldásokra törekvő politikáiét meg akarja valósítani. De a békére vágyó demokratikus gondolkodású tömegek erejét sem lehet lebecsülni, amelyekre az új kormány politikája támaszkodhat. A munkásosztály, amely ugyan a 25 év óta tartó antikommunista propaganda nyomása következtében osztályharcos hagyományait elvetette, de szilárd támasza a békére és megértésre törekvő politikának és elősegítheti az új politikai irányzat eredményeségét. A tudomány és a művészet vezető személyiségeinek körében is népszerű egy új humánus és a realitásokat számba vevő politika.

—1

Elhunyt

Vorosilov

marsai

Moszkva — December 3-án, 88 éves korában — Moszkvában elhunyt Kliment Jefremovics Vorosilov marsai, kiváló szovjet államférfi.

Vorosilov marsall 1881-ben orosz munkáscsaládban született. 1903 óta volt tagja az SZKP-nak. A Szovjetunió marsallja és a Szocialista Munka hőse címmel tüntették ki.

K. J. Vorosilov 1917-ig üzemekben és bányákban dolgozott. Illegális tevékenységet fejtett ki a forradalmi munkásmozgalomban. Aktívan részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. A polgárháború idején különféle parancsnoki posztokat töltött be.

1925 óta a haditengerészet népbiztosa és honvédelmi biztos volt. 1940-től a Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettesi tisztségét töltötte be, s a Népbiztosok Tanácsa melletti Honvédelmi Bizottság elnöke volt. A Nagy Honvédő Háború idején tagja volt az Állami Honvédelmi Bizottságnak. 1948-tól a Minisztertanács elnökhelyetteseként működött, 1953 és 1980 között a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke volt. 1928-tól 1952-ig tagja volt az SZKP Politikai Bizottságának, 1952 és 1960 között pedig a Központi Bizottság Elnökségének.

Vorosilov marsall haláláig tagja volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és az SZKP Központi Bizottságának.

Célszerűbb

magyar

oktatást

Beszélgetés Rácz Olivérrel, az SZSZK Oktatásügvi Minisztériumának miniszterhelyettesével.

A Szlovákiai Újságírók Szövetségének Magyar Szervezete gyűlést, tartott a Csehszlovákiai Magyar. Dolgozók Társadalmi és Kulturális Szövetsége pozsonyi helyi szervezetének tanácstermében. Az összejövetel fő küldetése az volt, hogy a magyar újságírók — a szervezeti kérdéseken kívül — tájékozódjanak a csehszlovákiai magyar iskolaügy soronlevő legfontosabb kérdéseiről.

Rácz Olivér, az oktatásügyi miniszterhelyettes és Mózsi Ferenc, a Szlovákiai Oktatásügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője a nemzetiségi iskolaügy számos kérdését ismertették, vázolva a telenlegi helyzetet és a közeljövő tennivalóit.

Többek között szó esett az egyenlőtlen tanulási feltételekről, a továbbtanulás lehetőségeiről, a tankönyvellátás körüli bonyodalmakról, a minőségi szintmérésről, a külföldi ösztöndíjasok engedélyeinek kritériumairól, a szülői munkaközösségek szerepéről, s nem utolsó sorban az aránytalanságok megszüntetéséről. Ami az utóbbit illeti, a főiskolát végzettekhek mintegy 60—70 százaléka a pedagógusi pálvát választotta, holott az államháztartás egyéb posztjain hiányzik a magasab képzettségű, magvar nemzetiségű munkaerő. Tankönyvellátásunkban, valamint az új oktatást módszerek gyakorlatba való átültetése terén is aránytalanság mutatkozik. Ez a tény a tankönyvkiadás jobb egybehangolását kívánta meg. »ideértve a Magyar Népköztársaság tankönyvkiadó szerveivel való hatékonyabb együttműködést is.

Rácz miniszterhelyettes nagyon időszerű követelményként jelölte meg az eddigitől több módszertani összejövetelt. s nemkülönben magvar tanszékek létesítését Pozsonyban, Nyitnán és Eperjesen, hogy létrejöjjenek a magasabb szim tű oktatás maximális előfeltételei, illetve lehetőségei.

nk

A Bősi (Gabcíkovo) Állami Gazdaság FELHÍVÁSA

a kukorica vetésterületének növelésére

A kukoricatermesztő körzetek egyik legfontosabb terménye a szemeskukorica. Ennek ellenére vetésterülete az utóbbi időben lényegesen csökkent, és már-már úgy látszik, hogy a vetésforgóból teljesen kimarad. Vetésterületének csökkentése az alacsony hektárhozamokkal magyarázható. A termelés sikertelenségét elsősorban a megfelelő hibridek hiányos választéka okozza, ehhez járul még az elégtelen gépesítés és kemizálás, valamint a hanyag agrotechnika. A kuko^ ricát a búza hektárhozamainak gyors növekedése Is háttérbe szorította.

Hasonló volt a helyzet a ml gazdaságunkban is. 1966-ban a szemeskukoricát 375 hektáron termesztettük, ami a gazdaság szántóterületének 10,5 százalékát képezte, és hektáronklnt 36,98 q ^érmést értünk el. 1967-ben 341 hektáron termeltünk szemeskukoricát 31<30 mázsás hozammal, 1968-ban pedig 350 hektáron 31,89 mázsás hozammal. Tekintve, hogy a szemeskukoricának a sertéshús előállításánál fontos szerep jut és a kukorica a vetésforgóban Is nélkülözhetetlen, 1968 második felében komolyan fontolóra vettük a szemeskukorica termesztését.

A trnavai kutatőállomással együttműködve a fő gondot elsősorban az alapvető agrotechnikára fordítottuk, beleértve a talaj kemizálását Is. SPC—6-os pneumatikus vetőgépek alkalmazásával optimális feltételeket biztosítottunk a kiválasztott hibrideknek, mellőzve a kézi munka szükségletét. Az említett intézkedések alapján 423 hektár területen 40 mázsás szemtermést terveztünk hektáronkint.

A fokozott gondoskodás meg Is mutatkozott az eredményekben, Az eredményeket egybevetve az Idén száraz szemtermésre vonatkoztatva 57 mázsás hektárhozamot értünk el.

Komoly problémát ■ okozott azonban a betakarítás, mert hazai viszonylatban a kukoricabetakarítás gépeit nem fejlesztettük még ki. Nagyon lói beváltak azonban a Magyarországról behozott Braud és Oros adaptérok. A Braud adaptér után azonban a kóró begyűjtése okoz még problémát. Az Oros adaptér Faun adaptérrel

kombinálva a betakarítást maradék nélkül megoldja. Csupán a mag további kezelése marad hátra. A felvásárló üzem szárítóinak a kapacitása azonban távolról sem elégíti ki e járás mezőgazdasági üzemelnek szükségleteit, npnj lg beszélve a raktározási kapacitásról, ahol a helyzet még rosszabb.

A tapasztalatok alapján úgy mutatkozik, hogy a szemeskukorica a kukoricatermesztő körzetekben az önköltség szempontjából is méltó versenytársa lesz az őszi búzának. Ha pedig a sertéshús termelésén keresztül vizsgáljuk e kérdést, akkor a verseny okvetlen a kukorica javára dől el.

Ezért a kukorica vetésterületét a lövő évben még tovább növeljük. A tervezett 510 hektár vetésterületből 360 hektár Jobb minőségű talalon 60 mázsás hektárhozamot, a többi homokos és vizenyős területen pedis 40 mázsás hozamot tervezünk.

Tekintettel a kukoricatermesztés népgazdasági jelentőségére felhívjuk a kukoricatermesztő körzetek valamennyi gazdaságát a szemeskukorica termesztésére a szántóföld legkevesebb 14 %-án, 55 mázsás hektárhozam mellett. Ezzel az Intézkedéssel jelentős mértékben hozzáiárulunk a húsellátás biztosításához. Bizonyára minden becsületes mezőgazdásznak alapvető érdeke, hogy minél többet adjon dolgozóink asztalára, ezért hisszük, hogy felhívásunk visszhangra talál'.

Egyúttal felhívjuk a mezőgazdasági termelés irányító szerveit, elsősorban az S7S7K Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumát, minden szervezetet, amely kapcsolatban áll a mezőgazdasági termeléssel, úgymint az Agrotechnikát, a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalatot, a Siovoslvo vállalatát, valamint a gépipar és a vegyi ipar illetékes vállalatait, hogv legyenek segítségünkre a kitűzött célok eléréséhez szükséges feltételek elérésében.

A Bősi Állami Gazdaság igazgatósága,

az SZLKP üzemi szervezetének központosított ‘ bizottsága,

az FSZM

üzemi bizottsága.

Gondosabb áruellátást

A közelmúltban Dunaszerdahelyen felkerestük a JNB kereskedelmi osztályán Majőnét és Navrátilnét, akiktől afelől érdeklődtünk, milyen az áruellátás járásukban a karácsonyi ünnepek előtt.

őszintén szólva nem a legrózsásabb a helyzet a járásban. Főleg a burgonya, a hús és a szénellátás körül vannak bajok De hiányosság mutatkozik textiláruból (téli gyermeknadrág, pulóver, baba-kellékek, gyermekkocsi. ágynemű, stb.l Is.

— Milyen Intézkedések történtek, hogy az áruellátásban mutatkozó hiányosságok következtében visszaélésekre sor ne kerülhessen? — érdeklődtünk.

— Aral a szénellátást illeti, kartoték-rendszert kellett bevezetni, hogy a nyilvántartással elejét vehessék az aránytalanságoknak. A visszaélés lehetőségét zárja ki az a rendelkezés Is, hogy pelenkát csak az vásárolhat, aki felmutatja a terhességi könyvecskét, amelybe bejegyzik, hol, mikor és mennyi pelenkát vett. Tehát csak azok jutnak hozzá, akiket valóban megillet.

Súlyosabb a helyzet a burgonya-ellátás körül. Ä szakelőadók arról tájékoztattak, hogy a iárás 700 vagonnyit igényelt, s csupán 150 vagonnal kapott. s ugyanennyire pedig csak ígéret hangzott el. Köztudott, hogy ez a rendkívül fontos alaptáplálék, amelyhez a háziasszony csaknem naponta hozzányúl — illetve nyúlna — ígérettel semmiképpen sem helyettesíthető.

Komoly gondot okoz a húshiánv is. Az is nehezíti a helyzetet, hogv egv részét Pozsonyból, másik részét Komáromból kaptuk. Ez nem szerencsés megoldási A kettőséig helyett mtért ne lehetne vágóhíd Dunaszerdahelyen, hiszen a járás szövetkezetei olyan nagy mennyiségű húst termelnek, amilyenre kevés példa van az országban. Az állatok utaztatása fölösleges anyagi kiadás. A húshiány remélhetőleg rövidesen a házi disznóölések kezdetével megoldódik

A felsorolt hiányosságokról salátmagunk is meggyőződtünk. Két textilüzletet és egy cipőboltot látogattunk meg.

Zöld Rózsával, Dunaszerdahelv egyetlen cipőboltjának vezetőiével váltottunk néhány szót. Megtudtuk, főként gyermekek számára nincs kellő választék lábbeliből- A téli cinők minden nagyságban hiányzanak Ugyanez a helvzet a női csizmák, valamint a férfi bőrtalpú bakancsokat illetően is.

A férfi készruhaüzletben Bugár Erzsébet üzletvezető elmondotta, téli ruhákból hiány mutatkozik. Például nincs strux, bársony- és steppelt nadrág, munka-öltöpv stb. Bővebb a választék bőrkabátból, teszil-öltönvökből. Az egyszínű ruhákra és a divátos laminó-kabátokra nagy a kereslet. Az utóbbi sainos hiánycikk.

A női készruba-üzletekben már kevesebb panasz hangzott el. Érdekes, hogv a vevőközönség az olcsóbb árut keresi, főleg téli kabátok iránt érdeklődnek. Az üzlet napi bevétele mintegy 35—40 ezer korona, amely ki elégítőnek mondható.

Mint a fentiekből kitűnik, az áruellátás terén sok a behoznivaló a járásban. Hiszen nem titok, hogy e járás mezőgazdasági üzemei kiváló termelési eredményeik révén magasan túlszárnyalják a rájuk rótt feladatokat, úgy méltán megérdemelnék, hogy az ipari és közszükségleti árucikkekből ne szenvedjenek hiány*. (nki)

BONNI KÉRDŐJELEK AZ ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN