Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-06 / 49. szám

közgazdaság A tanácsadó tevékenység és a szerviz-szolgáltatások a mezőgazdaságban Napjainkban a földműveseknek nyújtott tanácsadó tevékenységről egyéni véleményt nyilvánítani a gya­korlatból szerzett tapasztalat alap­ján, majdnem olyan fölösleges, mint a tengerbe vizet hordani. Azonban mégis, ha e téren legalább egy lépés­sel kívánunk előbbre jutni, először meg kell érteni, hogy a tanácsadó szolgálat tulajdonképpen szerviz, csak kissé más típusú. A szerviz vi­szont szolgáltatás, és ma szolgálta­tást végezni, amikor másnak senki sem akar és kíván szolgálatot tenni, tehát senkinek sem szándékozik szol­gálni, csaknem megoldhatatlan fel­adat. Viszont megfeledkezünk arról, hogy a szolgáltatások elhanyagolása, illetve e fontos tevékenység mellőzé­sének következményei visszatérő bu­merángként az elhajítót találják el. Majd csak ezután merítünk saját ta­pasztalataink kiapadhatatlan forrásá­ból, értékesíthetjük barátaink, sőt a konkurrencla tapasztalatait. Mert annak, aki haladni akar, feltétlenül a versenytárs, a konkurrencia ered­ményeit is figyelemmel kell kísérnie, igyekezve túlszárnyalni eredményeit. Igen sok szövetkezetünk ebben az évben ünnepelte vagy ünnepli fenn­állásának 20. évfordulóját. Az alső­­kereskényi EFSZ, ahol működöm, szintén ebben az évben volt húsz­éves. Ezt tekintetbe véve, bátran el­mondhatom, hogy a földműveseknek nyújtott tanácsadó szolgálat ma már csaknem olyan színvonalon áll, mint mondjuk a látszatra jól szervezett autószervizek hálózata. Viszont igaz az is, hogy a tanács­adó szolgálatot — a tanácsadás lé­nyegéből kiindulva — rendszerint csak akkor vesszük Igénybe, ha már baj van, illetve ha már késő a jó tanács. Ez azonban nemcsak köztünk, földművesek között, hanem másutt Is dívik. Ha azonban a szervizekről beszé­lünk, úgy sok mindent összehasonlít­hatunk. E kérdésben véleményem szerint a mezőgazdasági szerviz-szol­gáltatás terén mutatkozó minden hiány és hiba ellenére is a földműveseknek nyújtott szerviz-szolgáltatások maga­sabb színvonalon állnak, mint más ipari ágazatok, tehát a már koráb­ban integrált, tömörült üzemágak szerviz-szolgálata. A TANÄCSADÄS KÖZPONTJAI Nem érdekem, hogy kommentál­jam, magyarázzam vagy bíráljam a földműveseknek nyújtott tanácsadó tevékenységet, mert a legjobb ta­nácsadó szolgálat a jó iskola, a ku­tatóintézet, a kitűnő szakirodalom, az értékes könyvek, valamint a be­csületes, lelkiismeretes munka. Ugyanígy jő tanácsadó szolgálatnak minősíthetjük az elérhető, esetleg néha kevésbé hozzáférhető szakem­berekkel a problémák megvitatása. Elvben mindez a képzés, az iskolázás, a kádernevelés körébe tartozik. Már nálunk is megszokottá kellene válnia annak, hogy a tanácsadó szolgálat és a posztgraduális (felsőbbfokú) okta­tás központjai a főiskolák és az egyes speciális szakágazati problémákkal foglalkozó kutatóintézetek lesznek. Ide kellene összefutni a gyakorlat és az elmélet összes szálainak, s min­denkinek egyszer s mindenkorra tud­nia kellene, hogy az egyes szakkér­désekkel hová forduljanak, hol lel­nek megértésre és kapnak segítséget a tudományos, elméleti és elvi jelen­tőségű részletkérdések megoldásá­ban. Ezt a kiváltságot azonban az isko­láknak nem adták meg, tehát maguk­nak kell kiharcolniuk, fenntartaniuk és állandóan fejleszteniük. Azonban egészen más a szervizek kérdése és problémaköre. A SZERVIZEK LÉNYEGE A szerviz a mindennapi üzemelés munkaterületének része, szorosan összefügg a kereskedelmi kapcsola­tokkal, s az adás-vételi ügyletekkel, a piaccal, a versengéssel, a konkur­enciával, a minőséggel. Egyszóval a szervizt az áruval együtt vásárol­juk, mert amint például szenázs­­torony battériákat, traktort, erőgé­pet, légkondicionáló berendezést, szá­rítóberendezést, vagy más beruházási jellegű felszerelést vásárolunk, leg­alább feltételezzük, hogy minőségi gyártmányt vásároltunk, és automati­kusan annak a gyártó vállalatnak szerviz-szolgáltatásait élvezzük, akitől a berendezést megvettük. Teljesen természetes feltételezés, hiszen a gyártó vállalat egy meghatározott Időtartamig szavatolja gyártmányai­nak, cikkeinek hibátlan üzemelését. Bármilyen gyártmány megvétele törvényszerüleg azt jelenti — és így is van rendjén —, hogy e gyártmány­hoz a szerviz-szolgáltatást is megvá­sároljuk. Kivételt jelentene, ha ez a gyártmány olyan tökéletes, hogy a szerviz szükségtelen. Egy motoros jármű megbízhatósága nemcsak a márkája, hanem az a biztos tudat, hogy a szerviz-szolgálata elérhető közelségben van, és a szerviz igény­­bevételének szükségessége minimális. Nézetem szerint kár példákat fel­sorolni — de mit csinálhatunk ak­kor, vagy beszélhetünk-e egyáltalán szervizről, ha kész gyártmányok sin­csenek, hiányzanak a katalógusok, ha nincs szükség kínálatra, hirdetés­re, mert hiányzik a minőség alapján történő természetes szelektálás és a konkurrencia, mert nincs elegendő gyártmány, termék, árucikk? így a szervizre is várnunk kell még. Szilárd meggyőződésem, hogy ná­lunk is, az agrokomplexum modelljé­ben Ilyesmivel számolunk, viszont egészen komolyan meg kell jegyez­nünk, hogy a földműveseket, az ős­termelőket nem kellene, hogy érde­kelje, van-e kellő pótalkatrész. S az szerintem egészen helytelen, hogy az őstermelő földművesek raktáraiban a szükséges alkatrészeket tárolják, az alkatrészek megvételére a bankból kölcsönt vegyenek — természetesen a kölcsön összege után kamatot fi­zetnek — csakis azért, hogy esetleg a szükséges pótalkatrészek kéznél legyének, ha szükség lenne rájuk. Képzeljük el, mennyi érték hever így parlagon. Viszont az egyes gazdasá­gok számára igen nehéz a pótalkat­részek bő választékát raktáron tar­tani, hogy szükség esetén gépeiket megjavíthassák. Nemcsak azért, mert egy számukra egyáltalán nem kifize­tődő (inkább ráfizetéses — lásd a bankkölcsönök kamatait —), de erre sok helyütt egyáltalán nincsenek be­rendezkedve. Számukra ez nem „üz­let“. Az ilyen készletek azok számára kellenek, akik kizárólag a gépek ja­vításával foglalkoznak — számukra még a kölcsön is kifizetődik, hogy a szükséges alkatrészek kellő készle­tével rendelkezzenek. Itt a készletek tárolása, raktározása, nyilvántartása és szakszerű kezelése nem tehertétel. Ennek azonban Igen fontos előfelté­tele, hogy a vásárló, a fogyasztó tö­kéletesen megbízhasson abban, hogy a szükséges gyártmányt, alkatrészt a szerviz útján bármikor beszerezhes­se. Ez esetben még az is kifizetődik számára, ha az alkatrészért valami­vel többet fizet, mert számos gond­tól szabadul meg, mivel az alkatré­szeket nem kell raktároznia, nyilván­tartania, jelentős összegeket megvé­telére haszontalanul kiadnia. Nagy hibának tartanám meg nem említeni azt, hogy a tanácsadó tevé­kenységnek és a földműveseknek nyújtott szerviz-szolgáltatásnak ko­moly hiányossága még ma is a kellő stabilitás, állandóság hiánya. A stabilitás egyúttal bizalom, ez az, amire támaszkodhatunk, ha tanácsra van szükségünk. Tudjuk, hogy a föld­műves, ha egyszer valahol jó tanács­csal szolgáltak neki, megbízható szerviz-szolgáltatásra talált, úgy oda máskor is szívesen és bizalommal fordul. Még a költséges utazást, a nagyobb kiadást is vállalja, hogy on­nan kapjon felvilágosítást, tájékozta­tást, ahol tudja, hogy e tájékoztatás­ra aggodalom nélkül támaszkodhat, és biztos abban, hogy a szükséges alkatrészeket, javításokat vagy más szolgáltatást megkapja ott, ahol egy­szer már teljes megelégedésére „ki­szolgálták“. Sajnos eddig ilyen megbízható, jó szervizre csak nagyon ritkán akad­tam. Néha bzizonyos szolgáltatásokat végeztek, de a végső eredmény, a szerviz valódi küldetésének maradék­talan teliesítése az elképzeléstől na­gyon eltérő volt. A tanácsadó tevékenység terén nyert tapasztalataim alapján elmond­hatom, ha az ügyért lelkesedő dol­gozóra — szakemberre találtam, a kapott jó tanácsokkal felvértezve, bátrabban igyekeztem megvalósítani a kapott ötletek némelyikét. Igen bánt az, hogy jelenleg sok problémáról úgv kell beszélni, mintha a kezdet-kezdetén állnánk, hogy újra egy olyan úton kell megindulnunk, amelyen mások már régen teljes biz­tonsággal haladnak, esetleg egyes adottságokat tökéletesítenek. Ezért mindannyiunknak Igyekeznie kellere tapasztalatainkat felhasználva „kilá­balni“ az egyes gyerekbetegségekből, hogy segítsük fejlődő ‘gazdaságunkat, termelésünket, mezőgazdaságunk in­tegrációs igyekezetét. Nézetem szerint igen sok, minket, földműveseket köz­vetlenül érintő kérdés megoldását végre már saját kezünkbe kellene vennünk, hogy kiküszöböljük a fej­lődést gátló számtalan közvetítő és közbeeső szerv fékező hatását, és az út a termelőtől, a gépgyáriétól a szervizeken át a vásárlóig, a fogyasz­tóig, esetünkben a földművesekig a lehető legrövidebb, egyenes és köz­vetlen legyen. Karol Vrba mérnök, a Dőlné Krskany-i EFSZ alelnöke Ladislav Spacinskymérnök, Az agrokomplexum külkereskedelmi kapcsolatainak problémái (6.) b] A kapitalista államokba és Ju­goszláviába a százalékarányban ki­fejezett árpótlékokat 1960-ra érvényes magasságban csak rendkívüli esetek­ben ismerik el. Az 1969-re megszabott szilárd el­számolási rendszer 1970-re is megma­rad. A külkereskedelemben a gazda­sági ösztönzők legfontosabb feladata, hogy fokozzák az effektiv kivitelt, különösen a szabadon beváltható fi­zetőeszközökért. E. A gazdasági szabályok javaslatának módosítása külkereskedelmünkben az 1970-es évre Feltéve, hogy az üzem a központ­tal szerződésben kötelezi magát a ki­vitel progresszív növelésére, úgy a szilárd elszámolás kötelezettségét az alábbi táblázat szerint csökkentik: A kivitel növelésekor, ha a növelés meghaladja a A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság külkereskedelmének helyzete 1969-ben sem javult, és továbbra is igen kedvezőtlennek kell tekintenünk. E téren a helyzet javítását a szabá­lyozó intézkedések rendszere Igyek­szik elérni, amelyet az 1970-es év ál­lami tervének és költségvetésének előkészítésével együtt igyekszünk el­végezni. Emellett igen fontos szere­pet kapnak külkereskedelmünkben a gazdasági ösztönzők is. A módosítások lényege, hogy kül­kereskedelmünkben a gazdasági sza­bályok segítségével olyan feltételeket alakítsunk ki, amelyek a szocialista országokkal létesített kapcsolatain­kat biztosítják, és meggyorsítják a kapitalista államokba irányuló effek­tiv kivitelünk növekedését, ugyanak­kor a ráfizetéses export korlátozását íc olíííippítik' Az 1969 es évre érvényes elvek alapján számolunk azzal, hogy 1970- ben is érvényben maradnak az üze­men belüli reprodukciós árkiegyenlí­tés következő elvek a) az üzemen belüli reprodukciós árkiegyenlítés a szocialista országok­kal fenntartott kapcsolatban tovább­ra is 125 százalék, azaz egy átszá­mítási rubelre 18 korona lesz; bj a kapitalista országok és Jugo­szlávia felé Irányuló kivitelben az üzemen belüli reprodukciós árki­egyenlítés továbbra is 275 százalék, azaz 27 korona lesz egy beváltható amerikai dollárra. Ezekben az értékekben számolják majd el a behozatali és kiviteli áru­­szállításokat, a devizaeladást, a szol­gáltatásokat, az Állami Bank által megszabott előírások . szerint. A gazdasági ösztönzők kiszámítá­sának alapját 1970-ben Is a külföldi árak képezik — franco csehszlovák határ. A külkereskedelmi szervek ke­reskedelmi tevékenységének terjedel­mében a külkereskedelmi szervezetek a termelő üzemekkel megegyezve szabják meg. Az egy évet meghaladó üzemi kerethitelen felüli kiviteli és behozatali szállítások esetében az ár­pótlékokat és a különleges árpótléko­kat a külkereskedelmi árak alapján a külföldi kamatok, az amortizáció és a belföldi kamatok névértéke szerint számítják be. Az árpótlékok rendezésénél és a kiviteli engedmények esetében a kö­vetkező folyamatot fogjuk alkalmazni: a] A szocialista országokba (Jugo­szlávián kívül) az árengedményeket százalékarányban fejezik ki és az 1969-es év színvonalán maradnak, csupán az 1968. december 31-ig le­kötött beruházási egységek kivitele­kor egyes hiánycikket képező nyers­anyag és árucikk kivitele esetében állapíthatják meg újonnan, ha or­szágos érdek a kivitel csökkentése. Továbbá a kormány által hitelre adott szállítmányok esetében az ár­engedményeket esetenként állapítják meg az adott helyzettől függően. Az árpőtlékok nagyságát 1970-re az Idei évre meghatározott díjszabás szerint, de 20 százalékkal csökkentve állapítják meg. Az olyan kiviteli té­telekre, amelyekre nem állapítottak meg árpótlékot, valamint az olyan termékekre, amelyeket nem lehet a feltüntetett tételek közé besorolni, a Pénzügyminisztérium csupán külön­leges központi érdek esetében állapít­hat meg árpótlékot. Ilyen esetekben a kiviteli szervezetnek kérvényeznie kell az árpótlék megadását, még a külkereskedelmi üzlet végérvényes megkötése előtt. 3 %-ot, úgy szilárd elszámolási kötelezettségét 30 %-kal csökkentik, ® » 1» »* »* 40 ,, „ ^ »» »» »» ,» 50 „ ,, 5 »» »» ’i tp 60 „ ,,- )i »» >» »» 70 „ „ 40 „ ,, ,, „ 80 „ ,, 44 „ „ „ ,* 90 ,, „ 12 „ „ „ „ 100 „ A fokozott kivitelről szóló szerző­dés nem teljesítéséből kifolyó szank­ciókat a szerződésbe foglalják. Az ilyen szilárd elszámolás, amely nem haladja meg a 100 ezer korona összeget egy üzemnél, megszüntetik. A 15 százalékig terjedő különleges árpótlékot 1970-ben is teljes egészé­ben érvényben hagyják. Az élelmisze­ri termékek kivitelekor javasolták a nemzeti minsztériumoknak, valamint a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Föderális Bizottságnak, hogy kivéte­leket engedélyezzen az általános ér­vényű árpótlékszabályok alól. Java­solták, hogy az árpótlékok az 1969-es év színvonalán maradjanak a követ­kező termékek kivitelekor: — a maláta, a cukor, a baromfi, a tejipari termékek, a gyümölcs és zöldségtermékek, a sörárpa, a hüve­lyesek, a/ csokoládés és nem csoko­ládés cukorkafélék, a szeszes Italok esetében; — ezen kívül javasolták, hogy rendkívüli állami hozzájárulást adja­nak a mezőgazdasági nyersanyagok és az élelmiszeripari termékek kivi­telekor, ahol az árpótlékokkal együtt elérhető ár nem fedezi a nagykeres­kedelmi árakat. A kivitelek tervezett árpótlékainak össz-vesztesége a feltételezett pótlé­kok megadása esetén 30 millió korona ebből a húsáruknál 2,9 millió korona a malátánál 8,2 millió korona a paradicsompürénél 2,8 millió korona az őrölt paprikánál 1,4 millió korona gyümölcs- és zöldség­áruknál 1,9 millió korona a keményítőnél 2,6 millió korona olajnövényeknél 1,9 millió korona a zöldségvető­magoknál 1,5 millió korona E veszteségek fedezését rendkívüli állami hozzájárulás formájában aján­lottuk megoldani, éspedig a terve­zett értékek alapján százalékarányban (a kapitalista országokba irányuló kivitelnél): a hústermékek esetében 8 °/o malátánál 14 o/0 paradicsompürénél 41 % őrölt paprikánál 26 % a gyümölcs- és zöldségáruknál 8 % a keményítőipari termékeknél 100 % a zöldségvetőmagnál 26 % az olajnövényeknél 26 % Emellett számolnak azzal, hogy a cukor kivitelekor teljes egészében kiegyenlítődik az értékesítési ár és az érvényben levő nagykereskedelmi ár közötti különbség, a tejipari termé­kek és egyes további gyártmányok esetében az 1969-es évre jóváhagyott rendkívüli állami hozzájárulással számolnak. Abban az esetben, ha a veszteségek fedezését az említett rendkívüli hoz­zájárulások formájában nem engedé­lyezik, úgy ez lényegesen csökkente­né az 1970-es év kiviteli mennyiségét. E termékek értéke 150 millió koro­nát tett ki, s ezzel az összeggel kel­lene csökkenteni az agrokomplexum szervezetei számára az 1970-es évre javasolt kiviteli feladatokat. A kapitalista országokba és Jugo­szláviába irányuló kivitel növelésé­ért adott jóváírást azoknak az üze­meknek adják meg, amelyeknél a ki­viteli tételek a távlati fejlesztés szempontjából közérdeket jelentenek és ahol egy beváltható dollárt 31,05- től 34 koronáig tudunk elérni. (Folytatjuk) Angol-kínai kereskedelem Anglia ez év első kilenc hó­napjában összesen 35,2 millió font sterling értékben expor­tált különböző árut, főleg szí­nes fémeket a Kínai Népköz­­társaságba, csaknem kétszere­sét az 1968. évi kivitelnek. Ez év nyarán, hosszú szünet után, ismét állandó kereskedelmi ta­nácsost küldött a Kínai Nép­­köztársaság londoni ügyvivői hivatalába: a katonai vásáron az idén több brit üzletember fordult meg, mint bármikor 1967 óta. A vásáron két éve először képviselte magát a Kí­nai—Brit Kereskedelmi Tanács nevű félhivatalos szerv. 1969. december 6. ZARAO FOinMlIVES ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents