Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-19 / 29. szám
ÉLETÉBŐL Több elárusítóhely et a zöldségféléknek Szinte minden nap megszoktam tekinteni a zöldségelárusító üzleteket, bódékat, kíváncsian figyelem, hogy milyen árut kap a város. Sokat járok kertészetekbe is, tudom, hogy azok a lehető legjobb árut adják át a felvásárló szerveknek, érdekük, mert a jó áruért több pénzt kapnak. Tehát a kertészek részéről megvan az igyekezet, hogy minél jobb minőségű zöldségfélékkel lássák el a városi dolgozókat. Ennek ellenére, eltekintve a kivételtől, bizony sokszor fonnyadt zöldséget kínálnak a fogyasztóknak. Persze nem mindig a Zelenina a hibás, mert néha a primőr árut nem vásárolják a fogyasztók és ezért az áru a raktárakban, vagy az üzletekben fonynyad. Ilyesmi is megtörténik. Azonban ha már egyszer tönkrement az áru, ne tegyék ki eladásra az üzletekben és a bódékban. Mert ha így cselekszenek, nem csoda, hogy a fogyasztók szidják a zöldségfelvásárló vállalatot. A napokban a bratislaval Prior áruház melletti zöldséges bódék áruját nézegettem, amikor mellettem egy kreolbarna csinos lány így kiáltott fel: — Nem szégyenük magukat ilyen fonnyadt paprikát eladni, hisz ennek már semmi értéke nincs! Ilyesmit is csak nálunk lehet csinálni! Bizony a paprika úgy össze volt fonnyadva, hogy annak nem zöld vagy sárga színe volt, hanem fekete. Ezután ellátogattam a bratislaval Központi Piacra, ahol ugyancsak kellemesen meglepődtem. Az őstermelők egész paprikahalmazokat kínáltak, mégpedig nem akármilyen paprikát. Szépen fejlett, keményhúsú paprikát, ami arról tanúskodott, hogy a növényt nem hajtatták túlságosan vízzel, és ezért a tűző napon sem fonnyadt meg. Volt is keletje ennek a paprikának. Szinte percek alatt kapkodták szét a fogyasztók az igen szép, egészséges, vitamindús paprikát. Az őstermelők tehát friss és jó minőségű árut dobnak a piacra, mert nem akarják, hogy terményük a nyakukon maradjon. A Zelenina viszont a fonnyadt árut is értékesíteni akarja. Csakhogy épp az őstermelők konkurrenciája teszi ezt lehetetlenné. Tehát a Zeleninának illene már egyszer elgondolkodni azon, hogyan lehetne rugalmasabb kereskedelmi politikát folytatni, és hogy milyen módon juttathatná a zöldséget frissen a legrövidebb úton a fogyasztókhoz. Ennek több útja is van. Már az előbbi években is bevált az a módszer, hogy egyes szövetkezetek egyenesen a zöldségelárusító üzletekbe szállítják a kertészetekből a zöldségfélét. Tehát így a zöldség elkerüli a többszörös raktározást. Szlovákia Kommunista Pártja júniusi plénuma határozatot hozott, hogy az idei zöldségidényben főleg a földműves piacokon, az ipari központokban valamint olyan helyeken, ahol nagy a turistaforgalom a múlt évhez viszonyítva, 20 százalékkal több zöldségelárusító üzletet vagy pedig más elárusító helyet, bódét kell létesíteni. Tény, hogy országszerte kevés a zöldség-, gyümölcs- és burgonyaelárusító üzlet. Így a fogyasztóknak sokszor messzire kell menni, ha zöldséget, gyümölcsöt vagy burgonyát akarnak vásárolni, és mivel ma mindenkinek drága az ideje, előfordul, hogy inkább nem vásárolnak. Tehát a pártplénum határozata nagyonis időszerű. A határozatot a magam részéről tovább fejleszteném, mégpedig úgy, hogy a nagyobb falvakban is kellene, ha nincs rá megfelelő helyiség, legalább zöldségelárusító bódékat létesíteni, mert előfordul, hogy a falusiak sok esetben a városokban vásárolnak zöldség- és gyümölcsféléket. A több üzlet, illetve elárusítóhely, mindenféleképp több és gyorsabb eladást eredményezhet. Létesítsünk tehát üzlethelyiségeket, Illetve elárusítóhelyeket, ahol csak lehet, és a fogyasztásra megvan minden feltétel. A Zeleninának viszont végre tudomásul kell venni, hogy ma már erős konkurrenciát jelentenek az őstermelők, és ezért ne adjon olyan árut a piacra, ami miatt szégyenkeznie kellene az eladónak. Igaza volt a bratislaval kislánynak, sok fonnyadt, értéktelen zöldséget tesznek a fogyasztók elé és sajnos, ha az ember körülnéz külföldön, ahol szinte kínálja magát az áru a vevőnek, olyan friss és szép, elkeseredésében így kiálthat fel, hogy „ilyesmi csak nálunk leheti“ Ilyen megjegyzéseket elkerülhetünk, ha a meglévő Jó árut a földművesektől minél gyorsabban szállítjuk a fogyasztóknak. (b.) Alig foglalunk helyet a pozsonyeperjest üdülőközpont éttermében, máris jön a cstnos kiszolgálónő. • ■ • — Dunai sertésbordát tessék, én tanácsolom, ezt válasszák a kedves vendégek. Nagyon ízletes különlegesség. Csakis nálunk kapható. A rendelés után körülnézek az étteremben. A figyelmesen kiszolgált vendégek jóízűen fogyasztják az ízletes ételféléket. Nagy Tibor, az üdülőközpont vezetője is állandóan az asztalok között jár, kisegít és felügyel, nehogy a vendégnek panaszra legyen oka. Amikor megállapítja, hogu jól meqy a kiszolgálás, egy kis időt szakit számunkra.-r Most jól megy az üzlet. Elég nagy a forgalom. Igaz, ml is mindent megteszünk, hogy a vendégeket ide csalogassuk. Közben kitekintek az ablakon és egy gyerekcsoport köti le a figyelmemet. — Gyerekek is járnak ide üdülni? — érdeklődöm. — Igen, az Agroturist-tal kötöttünk szerződést és a földművesek gyerekei hat váltásban jönnek ide üdülni tíznapos időszakokban. Az üdüléshez minden kényelmet és szórakozási lehetőséget biztosítottunk nekik. De a túlsó oldalon is van hatvan diák. Ez a csoport pontosan egy hónapig tartózkodik nálunk sátortáborban. Az üdülő vezetője különösen az Agroturiszttal kötött szerződéssel elégedett és reméli, hogy a jövőben ezen a téren még jobb lesz az együttműködés. A tágas udvaron most vadászkalapos emberek haladnak át. — Hát ezek meg mit keresnek itt? — érdeklődöm. — Nagy az erdő, sok a vad. Ide járnak többek között őzvadászatra ts a külföldiek. Nagyon jól érzik magukat és mi is örülünk nekik, mert elég nagy bevételt jelentenek számunkra. Nagyon ízlehek nekik éttermünk különlegességei és a jófajta keményitalok és borok. Egyébként konyhánk úgy fel van szerelve, hogy egyszerre 230 ebédet is fel tudunk szolgálni. A kellemes napsütésben igazán élvezet ezen az üdülőhelyen tartózkodni. Az étterem ts igazán megkapó, szépen berendezett, a hosszú sort mutató vikendházak pedig még jobban emelik az üdülő szépségét. Búcsúzóul azonban a vezető elkomorul. — Hétköznap vidám itt az élet. De néha vasárnap kevés a vendég, mégpedig azért, mert nem jár ide autóbusz ünnepnapon. Aztán úgy néz ki a dolog, hogy akinek van autója, az idejöhet, akinek ntncs, az pedig otthon marad. Ezen bizony változtatni kéne. Tavaly még vasárnap kimondottan üdülöbusz járt Pozsonyeperjesre, a vezető sem tudja, hogy miért szüntették meg ezt a járatot. Vagy előbbrevaló a kényelem mint a lakosság igényeinek kielégítése?! Rövid út után a körtvélyesl üdülőtelepre toppanunk be. A vezetőt itt is Nagynak hívják, csak az a különbség, hogy a keresztneve nem Tibor, hanem István. Épp nagy munkában találjuk. Az üdülő vezetőle ugyanis magára vállalta, hogy a vendéglátó ipar számára tanoncokat képez. Most szakszerűen magyarázza néhány leendő kiszolgálónak, hogy milyen módon kell a vendég előtt megteríteni az asztalt, a tányér melyik oldalára kerüljön a villa meg a kés. Aztán néhány percet elbeszélgetünk, de a vezetőt elkapja a kiszolgálók láza. Nemcsoda, hisz újabb vendégek érkeztek, mégpedig Bécsböl, Londonból és más külföldi városokból. — Mi a kívánságuk? — érdeklődik tőlük. Egyöntetű a válasz. — Ropogós pisztrángot kérünk. Ogy hallottuk, itt kapható. — Semmi akadálya. Azonnal hozom. — Mélyen meghajol előttük, és máris robog a konyhába. Pár perc múlva a vendégeit előtt látható az étvágygerjesztő, piros ropogósra sült hal. T- Mi történt önöknél? — kérdezem. — Hisz tavaly még Igen sok cikket írtak magukról az újságok, hogy itt alig kapható halétel. Az üdülő vezetője helyett Ürögl László, a JEDNOTA dunaszerdahelyl igazgatósága vendéglátó osztályának vezetője beszél. — Csináltunk egy huszárvágást. Láttuk, hogy Nagy elvtárs ízzig-vérlg kitűnő felszolgáló és jó szervező, ért a kereskedelemhez, a vendéglátáshoz. Kihelyeztük erre az üdülőtelepre, hogy mutassa meg, mit tud. Eddig igen elégedettek vagyunk, mert a forgalom ugyanannyi idő alatt megkétszereződött. — Igyekszem, ahogy lehet — mondja Nagy elvtárs. — Bizony előfordul, hogy Stupavára a saját személykocsimon is elugrok friss pisztrángért, hogy legyen a vendégeknek. Nem akarom, hogy úgy távozzanak innen, hogy még halételt sem fogyasztottak a Duna partján. Nagy elvtárs újra belesodródik a munkába, rendeléseket vesz fel, elégít ki a többi felszolgálóval együtt. Pezseg az élet az étteremben. A jó falatok után jól csúszik a hegy leve is, és fel-f elcsendül egyik-másik asztalnál a nóta. Este van, öreg este. öreg, vén füzek lógatják hosszú ágaikat a Duna vize fölé. Igazán megkapó, romantikus ez a kép. Szép ez az üdülő is, pedig még csak az indulásnál tartanak, mert a jövőben úszó fürdőmedencét, horgászbázist, csónakkölcsönzőt és más olyan dolgot létesítenek, ami szórakozást nyújt a vendégnek. Két csallóközi üdülőben jártunk és azt tapasztaltuk, hogy emelkedik a vendéglátás színvonala és nagyon helyesen mindkét helyen a vendég kedvében járnak. Bállá József (Bállá felv.) Aratási híradás a lévai járásból Gésa Alfonz, az Ipolysági ÄG pusztafalusi részlegének intézője az esős időjárásra panaszkodik. Az őszi árpa termésével elégedett, hiszen átlagosan 30 mázsét adott Az igazgatóság felmérései szerint a búzának 35 mázsát kell adnia, de ő szerényebb, mert 32—33 mézsás hozottról beszél. Az aratáshoz Opaváról kaptak segítséget. Négy kombájn érkezett, amit az aratási munkák befejeztével az együttműködés keretében viszonozni fognak. A déméndi szövetkezetben a repcetermésre panaszkodnak. Az idén csak kilenc mázsát adott a repce, a gabonafélékből viszont jobbak a kilátások. Az arató-cséplők és az önkötözők 10—12 nap alatt végeznek az aratással a dimbes-dombos határban. A feladat 370 hektár gabona betakarítása, ezután kisegítik a szomszédos szövetkezeteket. Tavaly 18 napon át aratlak különböző helyeken és az idén is szívesen vállalják a segítséget. A Horváti—Tompa-i egyesített szövetkezetben munkaerőhiánnyal küz denek. A második lucerna és vörös here betakarítása is gondot okoz. Ide a '/.'^r-i járásból érkezett egy kombájn és »* aratást 14 nap alatt szeretnék befejezni. (bji A kissailói óvodások az új óvoda előtt. A lévai járás déli részén, a szeszélyes Ipoly partján terül el Ipolyszakállas. jól gazdálkodó csehszlovák—magyar barátság nevet viselő szövetkezetéről, s virágos ligettel övezett iskolájáról híres a környéken. Bár korszerű épületét és rózsadíszes környékét mindenki megcsodálja, jó hírnevét a 28 pedagógus áldozatkész munkája alapozta meg. Egy-egy iskola fokmérője a végzettek érvényesülése az életben. Az iskolát fennállása óta közel ezer tanuló hagyta el, nagy részük képességeiknek megfelelő életpályát választott. A tanulók elhelyezése, bár nagy gondot Az iskolaév után okozott a tantestületnek, de a szülőkkel együttműködve minden évben sikeresen oldották meg a felmerülő problémákat. Bár az iskola kétnyelvű, sosem volt ellentét a szlovák és magyar pedagógusok között és a kölcsönös megbecsülés szellemében nevelték diákjaikat is, s ez kihat a lakosságra is. — Elégedett vagyok a tanulók elhelyezésével — mondja Török István, az Iskola nagy tiszteletnek örvendő Igazgatója. — A legfőbb szervek által meghatározott irányszámokat teljesítettük. Nagy örömömre szolgál, hogy tanulóink a felvételi vizsgákon derekasan megáilták helyüket. Az Iskola színvonalát hűen tükrözi az a tény is, hogy a Komáromi Ipari Technikumba jelentkezett öt tanuló sikeresen helytállt a felvételi vizsgán. A magyar tagozat diákjai jól érvényesülnek szlovák iskolákon is. A Rózsahegyi Ipari Technikumban három magyar tanuló ér el szép tanulmányi sikereket. A Surányi Közgazdasági Középiskolára az idén három, a Losonci Óvónőképzőbe pedig két tanulónkat vették fel. Tizennégy tanuló mezőgazdasági technikumba és Mezőgazdasági Szaktanintézetbe ' kérte feltvételét Ipolyságra, Tornaijára és Lévára. Hatan általános középiskolára jelentkeztek, 21 tanuló pedig különböző tanonciskolán tanul majd szakmát. A két magyar és egy szlovák osztály tehát kitett ebben az évben Is magáért. Több tanulónk kitűnően szerepelt a kémiai, fizikai, matematikai olimpiászon, és ennek megfelelően szóbeli vizsgát nem is kellett tenniük. Mivel a szülők 95 százaléka munkás, avagy szövetkezeti tag, a szülők a pedagógusokra támaszkodtak, akik pótoktatási órákon, szabad idejüket feláldozva, készítették tanulóinkat a felvételi vizsgákra. A magyar tagozatról minden tanulónak sikerült a kiválasztott iskolára bejutni. Mivel a magyar középiskolák száma alacsonyabb, tanulóink a szlovák középiskolákon is megállják helyüket. A Párkányi Cellulózé és Papírgyár néhány év múlva három technikust és 10 szakmunkást felveszi a gyárba. A Lévai Szaktanintézetbe évente kb. 10 tanulónkat küldjük, persze a szövetkezetek és állami gazdaságok előzetes szerződést kötnek valamennyivel. Traktorosok, gépjavítók, álattenyésztők lesznek ezek a fiatalok. Kár azonban, hogy néhány szülő gyermekét szándékosan szlovák iskolába íratja, pedig a magyar tagozat is be van biztosítva elegendő szakképzett tanítóval. Sokszor az anyanyelv tanításával kell kezdeni az oktatást. Mondani sem kell, milyen nehéz a szlovák tagozaton tanítani a magyar tanulókat. Később a szülők talán rádöbbennek hibájukra, de már késő lesz. A jövő majd eldönti, hogy az anyanyelven történő oktatás nem lehet másik nyelvvel helyettesíteni. Belányi János SZABAD FÖLDMŰVES 5 1969. július 19. A vendég kedvében
