Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-06 / 49. szám
KERTESZET SPUR-típusú almafajták Tapasztalataink a spur-típusú fajtákkal ezidelg hiányosak. Az Intenzív gyümölcstermesztés szempontjából fontos, hogy e hazánkban eddig majdnem ismeretlen spur-típusű fajták sajátosságait megismerjük, és termesztési értékeit megvizsgáljuk. Ezért összefoglaljuk a spur-típusú fajták megfigyelési eredményeit, és a termesztésükkel kapcsolatos eddigi tapasztalatokat. A spurok növekedési típusokban eltérő, spontán izolált rdgymutációk. A „spur“ szó sarkantyút, termönyársat jelent, ami a termőrész bőséges képződésére utal. A spur-típusú almafajtákat az USA-ban találták, illetve állították elő, és üzemi méretű szaporításuk az 1950-es évek közepén indult meg a Stark faiskolában. Franciaországba az USA-ból küldték át, ahol jelenleg is folyik üzemi szaporításuk és termesztésük. Milyen tulajdonságok és előnyök jellemzik a spur-típusú fajtákat? 1. Rövid internódiumokat fejlesztenek, így az ágak egységnyi hosszúságán a rövid termőnyársak sűrűn helyezkednek el. A 3 éves Starkrimson fákon 1 m-es ághosszra átlagban 8—9 rövid, 2—3 középlhosszú és 0,5— 0,6 hosszú termővessző esik: az ugyanilyen korú Goldspur fákon átlag 7—8 rövid, 0,2—0,3 középhosszú és 1,0—1,1 (hosszú termővessző jut 1 m-es ágihosszra. 2. Az ágak és hajtások egységnyi hosszán több a levelek száma. Amerikai adatok azt bizonyítják, hogy a levelek merevebbek, klorofill-tartalmuk fokozott asszimilációt is lehetővé tesz. 3. A fák fejlődését lassú és gyenge növekedés jellemzi, s ez egyidejűleg termőrész-képződéssel jár együtt. Vizsgálataink szerint, a 3 éves Starkrimson vezérhajtásai átlagosan 64 cm-t, a Goldspurok 64—65 cm-t növekedtek egy év alatt. Az oldalvezérek évi növekedése mindkét tő esetében átlag 48—50 cm volt. Jelenleg még tisztázatlan a lassú növekedés oka. A szakirodalom szerint sokan azt tartják, hogy a korai nagy termések okozzák. Ezt a véleményt látszik cáfolni, hogy a spurok már első éves korukban is rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal. 4. A spurok korán fordulnak termőre és rendszeresen bő termést adnak. Gyakran már az egyéves oltványokon is található termés. A bő termés a nagyszámú és termékenyebb termőrészre vezethető vissza. Amerikai megfigyelések szerint a Goldspur egy termőképletén átlagosan 2,8 gyümölcs terem, egy hasonló korú Golden Deliciusnál viszont csak 1,4, A rendszeres termés alapja, hogy a nagyszámú termőnyársból minden növekedési idényben vannak pihenő nyársak, amelyek a következő esztendőre biztosítják a termést. 5. A gyümölcsös méretei felülmúlják a standard típusú fajták átlagát, darabosabb árut adnak. 6. A fák kis terjedelme folytán a metszés, a gyümölcsszedés és a növényápolási munkák gazdaságosabban végezhetők el, mint a, standard fajták esetében Külföldi adatok szerint a fák metszése 60 %-kal, a szedés 20 °/o-kal gyorsabban végezhető, így az önköltség 20—25 °/o-kal csökkenthető. 7. A koronában jobb a megvilágítás, a gyümölcsök ezáltal is jobban színesednek. A tárgyalt fajták színanyagképződése a fajtajelleg következtében is intenzívebb. A Starkrimson színeződése már igen korán megkezdődik, és a gyümölcslérésével szorosan összefügg. Igen fontos ezért e fajta esetében a szedés! időpont pontos meghatározása, ugyanis a túlérés következtében kialakuló bordófekete túlszíneződés rontja a gyümölcsök tetszetősségét. 8. A spurok lassú, gyenge növekedése lehetővé tette az erős növekedésű alanyok használatát, mert a vadalanyra oltott spur-típusű fajták törpe jellegüket megőrzik, és így a klónalanyok előnyeivel rendelkeznek. További előnyük, a külföldi tapasztalatok szerint, hogy a vadalanyra cjltott spurok jól alkalmazkodnak a gyengébb minőségű talajokhoz. 9. A vizsgált fajták gyümölcseinek sajátosságai (így a beltartalmi érték, a tárolhatóság 1 a standard fajtákéihoz hasonlóak. Előnyüknek tulajdonítható, hogy — az irodalmi adatok és saját beltartalmi vizsgálataink szerint — a Starkrimson titrálható savtartalma 10—15 %-kal, a Goldspuré 20—25 %-kal magasabb, mint a Starking, illetve Golden Delicius fajtáké, s ez feltétlenül javítja a gyümölcsök élvezeti értékét. A viszonylag nagyobb savtartalommal nagyobb cukortartalom is párosul. A spurok gyümölcseinek tárolhatósága külföldi adatok szerint igen jó. Ezt a kérdést hazai viszonyok között még vizsgálni szükséges. 10. A spurok fagy- és betegség ellenéllósága nagyobb, mint alapfajtáiké. A kutatások szerint mindkét fajta a termőnyársakon, a laterális és a csúcsvesszőkön rakódik be termőrügyekkel. Még ha az első kettőt fagykár éri is, a harmadik virágzat termést hoz. A gyakorlatban felhasználható tapasztalatok. Az új fajták értékelése 4—5 év átlagában még rövid idő, de — a gyors termőrefordulás következtében — a spur-típusok pár éves megfigyelése is elfogadható adatokat szolgáltatott a gyümölcs nagysága, színeződése, a beltartalmi érték alakulása, a termőnész-berakódás és a betegség-rezisztencia stb. tekintetében. A megfigyelt Starkrimson és a Goldspur ígéretes fajtáknak látszanak. A gyakorlati megfigyelések azt mutatják, hogy Goldspur a Golden Delicious-hoz viszonyítva intenzívebben színesedik, permetlé- és napperzselésre kevésbé érzékeny, a száraz klímát jobban tűri és úgy látszik, ez a fajta felkarolásra érdemes. A Starkrimson is értékes spur-típus, mert a Starking a piacon keresett, <Je késői termőrefordulása és erős növekedése következtében intenzív koronaformák kialakítása a termesztőket nehéz helyzet elé állítja. Ezt pótolhatja a Starkrimson. Ennek esetében azonban a szedés! érettséget fokozottan figyelembe kell venni. Göndör József — Nyéki József Az NDK-ban gyártott több hasznosítású hidraulikus rakodódaru talajfúrásra is alkal más. A rigolírozoti talajokon hasznos segítőtárs a gyümölcsfák ültetésé nél. Sűrített levegővel működű négykarú gépi metszőolló. A pezinoki gépállomás gyártmánya. Ara 2500 korona. Fotó: Sándor A növényház! paradicsomtermesztés új módszere A növényházi paradicsom termesztésiében a beavatkozások meglehetősen körülményessé válnak, amikor a paradicsom szára a huzal magasságát eléri. Az angliai Kentben érdekes nevelési módszert dolgoztak ki, amellyel teljesen megszüntetik a kezelés nehézségeit. A szokásos módon 12 cm-es „whalehide“ („bálnabör“) cserepekben nevelt paradicsomot kiültetik a növényházba és a szokásos módon nevelik a huzalhoz kötözött zsinegeken mindaddig, amíg a szár el nem éri a huzalt és a szár aljában meg nem jelennek az első fürtök. Ekkor a huzalról a zsineget lebontják és kb. 1 méterrel megtoldfák. Ezután a paradicsomszárat kb. 60 cm hosszúságban a talajjal párhuzamosan vezetik, majd a zsineget ismét visszakötik a huzalhoz. Ily módon 60 cm-rel csökkentik a növény magasságát. Ezt az eljárást többször megismétlik, így a paradicsomszárakat mindig egy irányban, vízszintes helyzetben fektetik le. A módszer egyrészt mindenféle termesztési beavatkozást megkönnyít, másrészt jobb lesz a növény megvilágítása (ugyanis nincs árnyékolás), amellett a légjárás Is sokkal élénkebbé válik. A módszert az egyik üzem 7 évvel ezelőtt vezette be és kitűnő eredmé nyékét ért el. A terméseredmény megközelíti a 200 t/ha-t, éspedig a levegő CO2 dúsítása nélkül. Természetesen C02-vel a termés lényegesen növelhető. Érdekes megemlíteni, hogy az üzemvezető véleménye szerint a tér melés növelése CO2 adagolással nem gazdaságos, mert igen költséges a berendezés. Az illető azonban ma ezzel a véleményével szinte egyedül áll a szakirodalomban. Lovelidge, B. A fóliaalagútból több is elhelyezhető a házikertben. A hajtatóágy alatt jól elvégezhetők a növényápolási munkák. fóliaágyak szerkezete A korai szabadföldi termesztés és a fűtés nélküli hajtatás jövedelmezőségét azzal is növelhetjük, ha olcsó és kevés munkaerőt igénylő, műanyagfóliával fedett berendezéseket használunk. A fóliaágyak ív alakú kiképzésűek. Ennek több előnye van: kicsi az egységnyi területre jutó szélnyomás, megbízható a berendezés szilárdsága, olcsó a vázszerkezet és könnyen szerelhető. A berendezések az ív alakban meghajlított vázból — ennek anyaga acélhuzal vagy műanyagcső — és a rájuk terített fóliából tevődnek össze. Acélhuzalt csak kisebb méretű alagutakhoz használnak, a nagyobb méretű hejtatóágyakhoz pedig kemény műanyagcsöveket (PVC, polietilén stb.). A fólia anyaga hőre lágyuló PVC, vagy polietilén. Ezekből mind szakítószilárdsági, mind gazdaságossági s2»mpontból a 0,1 mm vastagságúak váltak be a legjobban. A kísérleti megoldások közül a legáltalánosabban az „alagút“ és a „fóliaágy“ terjedt el. A. fólia alagút viszonylag több munkaráfordítást igényel és rosszabb a hőgazdálkodása, mint a fóliaégyé. Előnye az utóbbival szemben, hogy kisebb mértékben van kitéve a szél kártételének, a nagy térállású növények (például uborka, tök, dinnye stb.) takarásához kevesebb fólia szükséges. Szélessége és magassága egyaránt 50 cm. Az alagút vázát 3,8 mm vastag, horganyzott acélhuzal képezi, a borítás 0,1 mm vastag fólia. A fóliát a széleken körülbelül 1 cm szélességben le kell hegeszteni a beszakadás megakadályozására. Készítésénél a fóliatekercsre keresztben, egymástól 100 cm-re széles csíkokból bújtatót hegesztenek és ebbe húzzák a vázat képező drótot. A huzalok hossza 160 cm, a bújtatóból körülbelül 20—20 cm-es részt hagynak szabadon. A befűzött huzalokat körülbelül 50 cm-es fesztávolságra, ív alakban meghajlítják és a szabadon hagyott részt a talajba tűzik. Az alagút végének lezárására a fóliát drótkampóval összefogva a földhöz kell rögzíteni. A fólia megemelésével vagy a végek kinyitásával szellőztethetünk. A növény, illetve a talaj ápolásakor az alagutat fel kell szedni. A fóliaágy vázát 2 cm átmérőjű, kemény PVC, illetve polietilén műanyagcső alkotja, erre borítjuk a 0,1 mm vastag fóliát. Az ágy szélessége 2—3 méter, magassága 1,30 m. A keskenyebb ágyak a szélnek jobban ellenállnak. A vázat alkotó, félkör alakban meghajlított és egymástól 100 cm távolságra elhelyezett műanyagcsöveket 30—50 cm mélyen dugják a talajba. A felállított íveket a gerincvonalukon keresztül 2 cm-es keresztmetszetű műanyagcsővel kötik össze. Erre ráköthető a vízvezeték, és ha néhány szórófejet építünk bele, vagy kilyuggatjuk, az automatikus öntözést is megoldottuk. Műanyagfóltából az ágyás hosszának (12—15 m) megfelelő takarót kell összehegesztenl, számítva arra is, hogy maradjon elég anyag a két végének a lezárásához. A vázra felterített főliatakarót az ágyás két oldalánál 15—20 cm mélyen kell leföldelni. Az ágyások szellőztetését és a növények gondozását a végek felnyitásával és a takaró felcsavarásával oldihatjuK meg. SIMON GÉZA A bor első fejtése Azt szoktuk mondani, hogy a bor folyékony napsugár. Idén nem volt panaszunk a napsugárra. Nyáron és az ősz folyamán nagyon sokat sütötte a szőlőfürtöket. Ára mégsem következett be, amire a szőlőtermesztők számítottak. Ugyanis a közhit szerint, ha meleg a nyár, magas a szőlő cukortartalma. Ez így igaz, de idén nagy szárazság uralkodott, mely befolyást gyakorolt a cukortartalom növekedésére s a vártnál jóval alacsonyabb lett a must cukorfoka. Éppen ezért a szokottnál nagyobb figyelmet kell fordítanunk a borok fejtésére, ápolására és érlelésére. A bor értékét illetően nagyon fontos tényező az első fejtés. Ez általában a zajos erjedés után 4—8 hét múlva történik. Korábban fejtjük a lágy és a fajélesztővel erjesztett borokat. Későbben fejtjük a kemény, testes, esetleg cukrot tartalmazó borokat és a vörös borokat. A túl késői fejtés mindig nagyobb hiba, mint a korai. Az első fejtés pontos idejét a bor íze és viselkedése határozza meg a legjobban. Fejtés előtt a hordó közepéből mintát veszünk. A bor tisztasága, enyhe kesernyés íze, megfelelő savtartalma arra utal, hogy a bor fejthető. A bor tulajdonságait a hordó mellett nem tudjuk elbírálni. A törésre hajlamos bor a hordóban teljesen tiszta, a törés jeleit nem mutatja, ugyanakkor ha nyitott pohárba teszünk belőle és azt szabad levegőn tartjuk, ha a bor hajlamos a törés bizonyos idő elteltével bekövetkezik. A pohárban lévő bort szobahőmérsékletű helyiségben tartjuk s ott egykét napig figyeljük. A jól kierjedt, egészséges bor szépen megtisztul, színe nem változik. A hibásan erjedt, vagy törésre hajlamos bor levegőn még jobban megzavarodik. A felső részén barna gyűrű jelenik meg, amely lefelé halad, az egész bor törötté, kávébarna színűvé változik, íze kellemetlen. Ha a törési próba azt mutatja, hogy borunk többé-kevésbé barnatörésre hajlamos, úgy zárt fejtést alkalmazunk. Fejtés előtt azonban okvetlen kénezzük a hordókat, mert ez a törés ellenszere. Ilyen esetben a bort is kénezhetjük 100 literenként egy-kát tabletta hozzáadásával. Az egé-zséges újbor, mely a törési próbát kiállta, nyíltan fejthető. (—)
