Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-06 / 49. szám
TERMELÉSI LUCERNAMAG - termesztés az apácaszakállasi EFSZ-Len HHiliMIIIHIIIHI MII II' | | II m.iii III Néhány évvel ezelőtt a Budapesti Mezőgazdasági Kiállításon megkülönböztetett gonddal tanulmányoztam a lucernamagtermesztéssel foglalkozó tsz-ek és állami gazdaságok által bemutatott termékeket. Főként az érdekelt, melyik mezőgazdasági üzem mutat fel kiváló eredményeket, illetve az adott területről hány mázsás átlaghozamot értek el. Mindez azért történt, mert abban az időben nálunk zsákutcába jutott a lucernamag termesztése. Olyan mélypontra süllyedt ez a termelési ág, hogy megközelítően sem tudtuk kielégíteni saját szükségleteinket. Azon években a behozatal is sántikált, hiszen a nyugati piacokon mindig keresett cikk és biztos pénzforrás volt az éveliőtakarmányok magja. Bizony az is megtörtént, hogy a drága pénzen külföldön vásárolt lucerna, avagy heremag nem felelt meg a követelményeknek, éghajlati viszonyaink közepette alig adott vajmi termést. Ilyenkor mindenkit szidtunk, csak magunkat nem, amiért képtelenek vagyunk annyi magot termelni, amennyi az évről évre ismétlődő új telepítéshez szükséges lett volna. Igaz ugyan, hogy kisebb-nagyobb eredménnyel számos szövetkezet próbálkozott magfogással, de többségükben szinte nevetséges mennyiségű — 20—50 kg — magot takarítottak be hektáronként. Mivel ez a pangás évekig tartott, az ország számos mezőgazdasági üzeme éppen a maghiány miatt nem telepíthetett a meglevő állatlétszámához elegendő évelő takarmányt. Ez késztette felsőbb szerveinket arra a lépésre, hogy a jelenlegi szintre emelje a herefélék magvainak felvásárlási árát. Mondjuk meg őszintén, szép árat fizetnek a lucernamagért s az utóbbi években az ügyesebb, vállalkozószellemű szakemberek „ráharaptak“ erre a csemegére. A VÉLETLENRE BÍZTUK MAGUNKAT Távol áll tőlem, hogy sokalljam a luctrnamag felvásárlási árát. Gondolatban sem teszem. Őszintén szólva öröm tölt el annak tudatában, hogy végre átverekedtük magunkat az elmerüléssel fenyegető mocsáron, s immár jó hírek keringenek e fontos növény magtermesztése körül. Amint a bevezetőben említettem, nyitott szemmel figyeltem nemcsak a hazai, de az ezzel kapcsolatos külföldi híreket is. Bizonyításként annyit, amikor a kiállítási anyagokból megtudtam, hogy szomszédainknál országos méretben a Mezőhékí Tsz nyerte az aranyérmet, másnap útra keltem és a helyszínen tanulmányoztam, kutattam eredményeik titkát. Talán mondanom se kell, hogy a szövetkezetben értékes tapasztalatokat szereztem, annál is inkább, mert mintegy ezer holdon űzték a magtermelést. Kint a határban a magra termesztett kapáslucerna táblák kellős közepén így sóhajtoztam: „Nálunk, a Csallóközben, a Nyitra völgyében, Mátyusföldön nincsenek szakemberek? Nem ismerjük a magtermesztés agrotechnikai követelményeit? A szerencsére avagy az időjárásra bízzuk magunkat?“ Senki sem tagadhatja, hogy így történt. Attól az időtől figyelem lucernamagtermesztésünk helyzetét s minden évben érdeklődöm, hol érnek el szóra érdemes hektárhozamot. ÉLENJÁRÓ LUCERNAMAG-TERMESZTÖK A dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemei magyarországi szakemberek segítségével tudományos alapra helyezték a megtermesztést. Számos szövetkezet, állami gazdaság az eddigiekhez mérten kiválónak mondható eredményeket mutatott fel az elmúlt esztendőkben. Mivel az apácaszakállasi szövetkezet is az élenjárók közé tartozik, az elmúlt napokban meglátogattam Lakó József agronómust, hogy végre hazai viszonylatban lássam, amit az elmúlt években Mezőhéken tapasztaltam. Az apácaszakállasiak termesztési módszere kicsiben valóban hasonlít az említett tsz-éhez. Lényeges különbség, hogy ezer hold helyett csupán 60 hektárt állítottak a magtermesztés szolgálatába. Lakó elvtárs szavai megerősítik nézetemet, hogy a lucernamag-termesztés legfontosabb feltétele a szakmai hozzáértés. Enélkül nincs és nem is lehet kielégítő terméshozam. Az agrotechnikai tényezők sorozatos betartása elengedhetetlen követelmény. A TALAJ KIVÁLASZTÁSA FONTOSABB, MINT AZ ELÖVETEMÉNY A szövetkezetben hagyománya van a magfogásnak. Régebben 10—20 hektáron, az emlékezetes csallóközi árvíz után 30, az utóbbi évben pedig 60 hektáron termeltek magot s elmondhatjuk, hogy kiváló eredménnyel. Négy év távlatából — az ideit kivéve — egyszer sem volt négy mázsán alul a hektárhozam. Idén a fiatal telepítés gyengébben fizetett. Most pedig ismerjük meg közelebbről, milyen módszerek alkalmazásával termeli a magot a szövetkezet. • Első követelmény a talaj kiválasztása. Az előveteményre nem „kényesek“, annál inkább arra, hogy magasfekvésű, soványabb, homokos föld álljon rendelkezésre. Az agronómus többéves megfigyelése alapján ezt a következőkkel magyarázza: „Mélyrétegű humuszban és tápanyagban gazdag talajon nagyon buján nő a lucerna, annál inkább, mivel önmaga is nitrogéngyfijtő növény. Ily esetben a magkötés bizonytalanná válik. További veszélyt rejteget magában a növény gyors és erőteljes sarjadzása, mely hátráltatja a csigák fejlődését, illetve béé rését.“ A magtermesztésre kiválasztott föld ősszel 5—6 mázsa Thomas-lisztet, míg vetés előtt tavasszal 3—4 mázsa szuperfoszfátot kap hektáronként. Káliumból három mázsát adnak, amelyet ősszel vagy tavasszal juttatnak a talajba. További műtrágya adagot'kelés után kap a növény. Serkentésként 50 kg nitrogént szórnak ki hektáronként. Az első kaszálást követően két mázsa, a termés betakarítása után pedig három mázsa szuperfoszfátot dolgoznak a talajba. RITKA VAGY IKERSOROSAN? A magra termesztett lucerna vetése kétféleképpen történik: ritkasorosan (sortávolság 45 cm) és ikersorosan (sortávolság 60 cm). Az ikersorok gabonatávolságra (12 cm) vannak egymás mellett. Átlag 10 kg magot vetnek hektáronként. Tapasztalataik szerint jobban beválik a ritkasoros vetés, mivel évközben mindig meggyűlik a baj az ikersorok gyomtalanításával. Amíg a 45 cm sorközökben jó munkát végez a saraboló, a 12 cm-es közökben csupán a vegyszerre szorítkozik a gyomirtás. Ezeken a parcellákon a gyomosodás veszélye évről-évre nő. A terméshozamban lényeges különbséget nem tapasztaltak, de a gyomosodás miatt egy-két évvel megrövidül az ikersorosan telepített maglucernás élete. A maglucerna kártevői: 1. Lucernaböde — 2. Lucernabogár — 3. Lucernaormányos — 4. Csipkézőbogár — 5. Hamvas vincellérbogár — 6. Lucernabimbógubacs-Iégy — 7. Lucernapoloska — 8. Lucernamagormányos — 9. Lucernamagdarázs. NÖVÉNYÁPOLÁS VEGYSZERREL, SARABOLÖVAL A növény ápolása a kelés után megkezdődik. Amint fentebb említettem a sorközök gyomtalanítására, porhanyítására bevált eszköz a saraboló. Először fiatal korban, majd az első kaszálás után sarabolnak. Ezt annyiszor ismétlik, ahányszor a talaj, illetve a növény megköveteli. Az első kaszálás után kerül sor a gyomirtó vegyszer, mégpedig a Rafex kiszórására. Hektáronként 10—18 kg-ot adnak belőle. Ekkor totális gyomirtást végeznek a1 lucernatábla egész felületén. A vegyszeres kezelést a lucerna sarjadzása előtt végzik. MELYIK NÖVEDÉK ALKALMAS MAGFOGÁSRA? A gyakorlat szerint a második kaszálás a legbiztosabb magfogásra. Igaz ugyan, hogy egyes mezőgazdasági üzemek pró bálkoznak az első, majd a harmadik növedékkel, de nagyon eltérő eredményt mutatnak fel. A szakirodalom melegen ajánlja a sávos magtermesztést. Ilyenkor a zöld lucerna kaszálása öt-hat napos eltolódással, szakaszosan történik. Ezzel elérhető, hogy a növény nem virágzik egyszerre, s így a kártevők hada esetleg megkíméli egyik-másik parcella termését. Ez a módszer többé-kevésbé eredményre vezetett, ám néhány hiányosságánál fogva (a kártevők az egyik virágzó parcelláról a másikra vándorolnak) széleskörű alkalmazására nem került sor. A szakállasaik módszere, bár nem újkeletű, mégis célravezetőbb. Szintén a második növedékből fognak magot, de a növény első kaszálását előre meghatározott időben végzik. Bármilyen fejlődési fokon áll a növény, május 1—5 között kasza alá kerül az első növedék. A levágott zöldet nyomban le-' takarítják a tarlóról. Ezekután megnyílik az út a vegyszerek kiszórásához, valamint a növény sarabolásához és az ipari trágyák kiszórásához. LEGFONTOSABB FELADAT A NÖVÉNYVÉDELEM „Aki lucemamagot termel, az ne aludjon“ — hallottam a szövetkezet egyik vezetőjétől. Az éberség a növényvédelemre vonatkozik. Talán egyetlen növénynek sincs annyi ellensége, mint a maglucernának. Elsőrendű követelmény tehát az intenzív védekezés. Ezzel nem is késlekednek a szövetkezet szakemberei. Amint az első növedék lekerül a földről, azon nyomban 15—20 kg Lidenalt szórnak a tarlóra. Ezt a műveletet két hét múlva megismétlik. Ha arra szükség mutatkozik, zöld bimbós, illetve kék bimbós korban újra permeteznek. Később a Lidenal helyett Melipaxot alkalmaznak. A Melipaxnak — amellett, hogy a méhkimélő vegyszerek között tartják nyilván, — serkentő hatása is van a magképződésre. Hazai kísérleteink szerint a lucernánál serkenti a magképződési folyamatot. Egyetlen kezelés is jó eredménnyel jár, ha az megfelelő Időpontban történik. Kezelésére legalkalmasabb időpont a lucerna tömeges virágzása utáni 7.—12. nappal következik be. Ekkor a hüvelyképződés részaránya a virágok számával szemben mintegy 5 százalék. A kezelés eredményeképpen a csigákban jelentős mértékben növekszik az egészséges és csökken a léha magok száma. A Melipax serkentő hatását ezidáig nem figyelték a szakállasiak, bár ez is hozzájárult kiváló eredményeikhez. Ami pedig méhkímélő hatását illeti, a biztonság okáért a szövetkezet időben értesíti a méhészeket, hogy azok megtehessék a szükséges intézkedéseket. Lakó agronómus szaval szerint náluk a lucernamag termesztését leginkább a bimbógubacslégy veszélyezteti. A gubacslégy zöld bimbóba rakja tojásait, úgyhogy az itt kikelt apró élőlények szívogatásukkal elgubacsosítják a bimbót, amely nem nyílik ki, hanem elszárad és lehull. Ez a légy körülbelül két milliméter nagyságú. Évenként háromszor rajzik: májusban, június végén és ősszel. Az utóbbi nemzedék a földben telel át és tavasszal újra szaporodik. Azért ajánlatos a lucerna első növedékének korai kaszálása, hogy e veszedelmes kártevő második najzási idejét a második növedék korai virágoztatásával megelőzzük. A növényvédelem helyzete évről-évre változik. Előfordul, hogy elég a kétszeri permetezés, de akad év, amikor négy ízben is szükséges a vegyszerek használata. Szárazabb években kisebb a rovarok kártétele. VESZÉLYES ÉLÖSDI AZ ARANKA Az állati kártevők mellett a maglucernás ősi ellensége az aranka. Nemcsak a magot, de az egész telepítést veszélyezteti. Ha nem tartjuk állandó ellenőrzés alatt a növényt, annyira elhatalmasodik, hogy más nem segít csak az eke. Nem csoda tehát, hogy Szakállason is figyelemmel kísérik e veszélyes szívónövény megjelenését. Időközönként iskolás gyerekek segítségével lépésről-lépésre átfésülik a lucernást, és botokkal jelzik az aranka jelenlétét. Ezt követően az előfordulási helyeken a Rafex töményebb oldatával permetezik az arankát. Későb lekaszálják, összegyűjtik s helyben elégetik. A termés betakarítására általában augusztus második feliében és szeptember elején kerül sor. A növény aratását kétmenetesen végzik. Rendre vágják, majd némi száradás után kombájnnal felszedik és lebugázzák. A bugázott részt betonos, fedett szérűkbe szállítják. Ott cséplőgépre kerül, melynek feladata a már szabadon levő magvak kiválasztása a csigák és a levelek közül. Ezután következik a valódi cséplés, herefejtővei. A TOVÁBBI SIKER ZÁLOGA Az elmondottakból ítélve a lucernamag termesztése munkaigényesnek látszik. Beszélgetésünk közepette szóba is került önköltsége. Valóban sok munka van vele, de közelről sem annyi, mint például a cukorrépával. Amíg a lucernamag 40, addig a cukorrépa termesztése 80 munkaegységet igényel hektáronként. A magtermesztés jövőjét a keresletre, illetve magas eladási árára alapozza a szövetkezet. Amíg a jelenlegi ár nem változik, kitartanak mellette. Egyelőre nem tudjuk, mit hoz a jövő, ám ez semmit sem von le abból a tényből, hogy az apácaszakállasiak s rajtuk kívül számos szövetkezet, állami gazdaság elsajátította a magtermesztés csínját-bínját. Ez pedig a további siker záloga. SÁNDOR GÁBOR Az afrikai sertéspestist sajnos már több európai országban ís megállapították (Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban). Eddig nem létezik hatásos gyógyszer ez ellen a gyorsan terjedő, erősen ragályos betegség ellen. Védekezni is csak szigorú állategészségügyi intézkedésekkel lehet, amiket akkor tudunk eredményesen foganatosítani, ha a betegséget gyorsan diagnosztikáljuk, vagyis idejében felismerjük. A diagnózis mielőbbi megállapításához viszont az szükséges, hogy a sertésekkel foglalkozók minél szélesebb rétege tudjon erről a veszedelmes s oly nagy károkat okozó betegségről. Az afrikai sertéspestist is vírus okozza, akárcsak a klasszikus sertéspestist, de ennek a vírusnak más tulajdonságai vannak. Legveszedelmesebb tulajdonsága abban rejlik, 6 SZABAD FÖLDMŰVES 1969. december 6. hogy az állat szervezete nem képes ellene védőanyagot termelni, ami azzal jár, hogy védőoltással sem lehet az afrikai sertéspestis ellen védekezni. Ez a betegség onnan kapta nevét, hogy először Afrikában állapították meg, de bizony már Európában is több százezer sertés esett áldozatául. Gyakorlatilag minden sertés elpusztul, ha az afrikai sertéspestis vírusával fertőződik. A vírus nagyon ellenálló. A fagyasztott csontvelőben és a füstölt sonkában 5—6 hónapig, a szabadban szobahőmérsékleten 18 hónapig, de 5 °C-on még 7 évig is megtartja fertőzőképességét. Megbízhatóan elpusztítható a lúgkő 2 °/o-os oldatával és a friss klórkészítmények oldataival. Az afrikai sertéspestis klinikai tünetei nagyon hasonlítanak a klasszikus sertéspestis tüneteihez. A leggyakrabban heveny formában jelentkezik a betegség, amikor az 5—7 napos lappangási időszak után felszökik az állat hőmérséklete 40,5-től 42 °C-ig. Ez a magas láz az elhullás előtti állapotig tart, de akkor hirtelen lecsökken a normális alá. Néha már a láz jelentkezésekor, de legkésőbb egy-két nap után megjelennek AZ AFRIKAI SERTÉSPESTISRŐL az első klinikai tünetek: elesettség és étvágytalanság. A tünetek aztán gyorsan súlyosbodnak, kimerültség jelentkezik és a hátulsó lábak gyengesége mutatkozik. Az állat nehezen kel fel s teljesen elveszti az étvágyát. A lélegzés nehezebbé, rövidebbé és gyorssá válik. Az ürülék többnyire kemény és hártyával fedett, esetleg véres. Később a hátulsó lábak megbénulnak és az elhullás előtti órákban görcsök jelentkeznek. A vemhes kocák rendszerint elvetélnek. A betegség végső szakában 24—28 óráig tartó ájultsági állapot áll elő. A hőmérséklet a normális alá süllyed és a bőrön kékes-lilás cianotikus foltok mutatkoznak. A lázas állapot kezdetétől számítva egy hét leforgása alatt kialakulnak a fenti tünetek és szinte kivétel nélkül ezen időn belül a megbetegedett állatok el is puszulnak. Az afrikai sertéspestisben elhullott állat kórbonctani tünetei is nagyon hasonlítanak a klasszikus sertéspestis kórbonctani tüneteihez. A fentiekből láthatjuk, hogy a pontos diagnózis megállapítása a gyakorlati viszonyok között szinte lehetetlen, mivel a két betegség tünetei nagyon hasonlítanak egymáshoz. Vannak azonban megbízható laboratóriumi eljárások, amelyekkel pontosan megállapítható az afrikai sertéspestis. A gyakorlatban csupán a gyanúja állapítható meg, mely minden esetben fennáll, amikor a klasszikus sertéspestis tünetei jelentkeznek az állományban, de a betegség ragályossiága nagyobb fokú, terjedése gyorsabb, mint amilyen a klasszikus sertéspestisnél, és az elhullás csaknem százszázalékos. Ami az afrikai sertéspestis elleni védekezést illeti, röviden annyit, hogy más a módszer Afrikában és másmás előírások vannak Európában azon országokban, ahol már előfordult, vagy ahol még nem állapították meg ezt a betegséget. A leglényegesebb teendő a megelőzés terén, a vírus behurcolásának megakadályozása. Ha pedig netán a betegség komoly gyanúja merülne fel, akkor ne késlekedjünk az illetékes állatorvosnak jelenteni, hogy az kellő időben intézkedhessen, a járványos elterjedést megakadályozhassa, vagyis ahogy mondani szokták, a ragályt csírájában elfojthassa. Dr. Fatus Sándor
