Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-06 / 49. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE 9 Egy szervezet, amelynek nem kell visszavonni határozatait 0 Keleten is ki kell építeni a járási bizottságok apparátusait # Veszélyben az adás-vételi szerződések megkötése Q Már Fontos kérdésekről tárgyalt 2108 helyi szervezet működik £ A tagság száma 246 ezer • a SZÉP Központi Bizottsága n ratislavában az elmúlt napok** ban ülésezett az Egységes Parasztszövetség plénuma. A Központi Bizottság elnöksége több fontos javaslatot terjesztett elő, Pavel Jónás mérnök, a Szövetség elnöke pedig hosszabb beszédet mondott az eddigi tevékenységről, a helytállásról és a jövő programjáról, amelyben szerepeltek távlati tervek és feladatok is. A plénumülés hangulata eléggé viharos volt, mert újabban vannak olyan hangok is, (nem hivatalos fórumtól), hogy a Parasztszövetségnek nincs funkciója, munkaköre és ezért felesleges. Valahogy a felszólalók Is elég tartózkodóak voltak eleinte, de amikor a szövetség elnöke második felszólalásában kijelentette, hogy a Parasztszövetség ellen a hivatalos fórumoktól: a párt Központi Bizottságától, a kormánytól, valamint a Nemzetgyűléstől nincs semmi nyomás, sőt támogatják a Parasztszövetséget, a felszólalók bátrabban beszéltek. Pavel JonáS mérnök, a Parasztszövetség elnöke beszámolójában megállapította, hogy a Parasztszövetség egyetlen olyan szervezet, amely az elmúlt zavaros időszakban egyetlen olyan határozatot sem hozott, amit vissza kellene vonni. A Parasztszövetség a demokratizálódási folyamat szülöttje, de nem került a szélsőséges elemek uszályába. Konkrétan meghatározta a Parasztszövetség munkaterületét, programját, kijelentette, hogy az eddigi „töretlen földön“ fog mozogni, elsősorban társadalmi kérdésekkel, érdekvédelmi politikával, valamint ökonómiai kérdésekkel foglalkozik. Tehát a Paraszt/ szövetség a tagok és a közös gazdaságok érdekképviseleti szerve, ami azt jelenti, hogy szükség esetén vétót emel a szövetkezetek és tagok érdekében. Erre konkrét példákat hozhatunk fel. Például a Központi Bizottság kéri, hogy a földművesek nyugdíját soron kívül rendezzék. A kormány erre azt a választ adta, hogy erre most nem kerülhet sor, mert a jövőben lesz egy általános nyugdíjrendezés. Azonban ez az érv nem indokolt, mert a parasztság nyugdíja sokkal alacsonyabb, a nemzetgazdaság más szakaszán dolgozó nyugdíjasokétól, tehát ezt a problémát soron kívül kell megoldani, mert az általános nyugdíjrendezésnél újra sor kerülhet a mezőgazdasági dolgozók nyugdíjrendezésére Tűrhetetlen állapot, hogy a becsületesen dolgozó földművesek sok esetben csak egyharmada nyugdíjat kapnak, mint az ipari dolgozók. Németh Jenő mérnök, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese a minisztérium támogatásáról biztosította a Parasztszövetséget. Helyeselte a Központi Bizottság koncepcióját, de egyben kérte a Parasztszövetséget, járuljon hozzá az 1970-es eladási szerződések sikeres megkötéséhez. A helyzet ugyanis az, hogy az 1970-es évre még mintegy 18 500 tonna gabona, 54 ezer tonna burgonya és 188 ezer tonna cukorrépa hiányzik, de az éthüvelyesek szükséglete sincs fedezve. Tehát a minisztérium a jelenlegi időszakban csak ennyi hiánnyal tudná benyújtani a kormányba a mezőgazdasági üzemek által kínált árumennyiség felvásárlási tervét. Csakhogy ez a jelenség nem véletlen. Többen kifogásolták, az árpa, a burgonya és a cukorrépa alacsony felvásárlási árát és azt, hogy utóbbi növények begyűjtése sincs eléggé gépesítve. Dohányból is kevesebb a kínálat. Viszont az idei értékesítési nehézségek után ezen nem lehet csodálkozni. Hiszen több helyen a dohányt el kellett égetni, mert nem vették át a dohánygyárak. Az ár sem megfelelő. A Parasztszövetség joggal tiltakozik az alacsony árak miatt és úgy látszik, hogy sikeresen, mert valószínűleg, még ebben az évben sor kerül néhány mezőgazdasági termény árának módosítására. Ha már a Parasztszövetség „vétójogáról“ beszélgetünk, nem árt felvetni még egy gondolatot. Több felszólalótól elhangzott az a kívánság, hogy a Parasztszővetség necsak kifogásolója legyen az egyes rendeleteknek, hanem alkotója, formálója is, mint ahogy ez Magyarországon is van, ahol például a termelő szövetkezetek munkanormáit és más hasonló dolgokat csak akkor hagyják jóvá a minisztériumban, ha azzal a Parasztszövetség is egyetért. A Parasztszövetség funkcionáriusai, képviselői a szövetkezetekből jöttek, ahol hosszabb ideig dolgoztak, tehát a tapasztalatok alapján tudnak hozzászólni az egyes születő rendeletekhez vagy törvényekhez. Az ülésen előtérbe kerültek a szervezeti kérdések. Bár olyan felszólalások Is elhangzottak, hogy elég, hacsak a Központi Bizottság fejt ki tevékenységet, ennek ellenére a többség véleménye az volt, hogy ki kell építeni az Egységes Parasztszövetség járási bizottságait is. A szövetség megalakulása óta elég gyorsan fejlődött. Eddig 2108 helyi szervezete van, 246 ezer taggal. Azonban egyes területeken még mindig nem fordítanak elég gondot a Parasztszövetség helyi szervezeteinek megalakítására, és még járási bizottságok sem működnek. Többek között nincs még járási bizottsága az Egységes Parasztszövetségnek a komáromi járásban és a kelet-szlovákiai járásokban. Ezért a plénumülés határozatot hozott, hogy a közeljövőben minden járásban meg kell alakítani a Parasztszövetség járási bizottságát és mindent meg kell tenni az alapszervezetek aktivizálásáért, mégpedig a Parasztszövetség legutóbbi felhívásának szellemében, amelyben a Központi Bizottság elvárja, hogy hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére a Parasztszövetség tagjai több mezőgazdasági terméket, elsősorban sertéshúst termelnek, és megtesznek mindent a szövetkezeti tagok szociális, munka és kulturális körülményeinek megjavításáért, valamint a jobb kereseti lehetőségek megteremtéséért. Végezetül milyen következtetéseket vonhatunk le az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága ülésén elhangzott beszámolókból és felszólalásokból? Azt, hogy az Egységes Parasztszövetség nagyonis életrevaló szervezet. Teljesen indokolatlanok az olyan nézetek, hogy a Parasztszövetség fölösleges, nincs munkaköre, és funkciója. Igaz, hogy a termelési feladatok felosztása és a tervekben meghatározott termékek mennyiségének biztosítása a járási mezőgazdasági társulások hatáskörébe tartozik. Az Egységes Parasztszövetségnek viszont nagyon is sok munkája van a tagság és a közös gazdaságok érdekvétolmét illetően. Minden szövetkezeíoen sok a megoldatlan szociális, kulturális és ökonómiai probléma. Nincs egységes álláspont, például a tagok premizálásában sem. Sok még a tennivaló a tagok életkörülményeinek javítása terén is. A munkakultúra is sok kívánnivalót hagy maga után, hisz a két kezünkön megszámlálhatjuk, hogy hány szövetkezet gazdasági udvarán van mór szociális épület. De nagyon sok baj van a nyugdíjak rendezésével,'a nyugdíjas tagok segítésével, a velük való törődéssel és más olyan problémával, ami közvetlen a tagokat érinti. Természetesen a Parasztszövetség a leghasznosabb munkát, — ha lesz kellő súlya — az állami szervek irányában fejtheti ki. Ha nagyobb befolyása lesz az egyes rendeletek kidolgozásánál, akkor nagy mértékben szolgálhatja a földművesek érdekeit. Persze, a Parasztszövetség programja csak most formálódik. Ez nem is csoda, hiszen új szervezetről van szó. Eddigi tevékenységével azonban elégedett lehet a tagsága. Most azt apparátus kiépítése kerül előtérbe abból a célból, hogy a jövőben jobban aktivizálhassa az alapszervezeteit és még többet tehessen a szövetkezeti tagok és közös gazdaságok érdekében. BÁLLÁ JÓZSEF AGROFRIGOR A leghasznosabb beruházás példája Egy jó évtizeddel ezelőtt Csallóközben még híre sem volt a nagyüzemi gyümölcstermesztésnek. A hatvanas évek elején telepítették az első nagyobb kiterjedésű gyümölcsösöket. Kezdetben az emberek Idegenkedtek ettől az új termelési ágtól, hisz nem voltak hagyományai a Nagy-Duna és Kis-Duna között. Meg aztán sajnálták, hogy a jó földeken nem búza terem majd. Az első gyümölcsösök gazdag termése azonban hamarosan eloszlatta az előítéleteket, s ma már egyre bővül ezen a vidéken is a gyümölcstermesztés. Csupán a dunaszerdahelyi járásban több, mint félezer hektáron termelnek az EFSZ-ek és állami gazdaságok barackot, almát és más gyümölcsféléket. Az új termelési ág elterjedése azonban a gyümölcstelepítés mellett egész sor további beruházást igényel. A termés gyarapodásával egyre sürgősebbé válik a tárolás és az értkesítés problémáinak megoldása. Egy-egy mezőgazdasági üzem nem minden esetben rendelkezik elegendő anyagi eszközzel ahhoz, hogy saját költségén építse fel a drága berendezéseket. Így született meg a dunaszerdahelyi járásban a gyümölcstermelő és értékesítő társulat létrehozásának gondolata A gondolat egy részvénytársaság megalapításában öltött testet, kilenc földművesszövetkezet társulásával tavaly létrejött az Agrofrigor. A társulás nyomban az indulás kezdetén kemény fába vágta a fejszét. Olyan hűtőtároló építésére határozta el magát, amely 600 vagon gyümölcsöt képes elraktározni és egy feldolgozórészleggel kiegészítve nemcsak az Agrofrlgorban társult mezőgazdasági üzemek gyümölcstermését dolgozza fel, hanem előnyös kereskedelmi feltételek mellett külföldről behozott gyümölcsöt is haszonnal értékesít. Az építkezés első szakaszát már az év elején megkezdték. A 300 vagon befogadóképességgel rendelkező részleg építése 15 millió korona beruházást igényelt. Ebből az összegből 9 millió 250 ezer koronát a tagüzemek adtak össze, a hiányzó részt pedig az állami költségvetésből kapott dotáció pótolta. Az új gazdasági szervezet vezetőinek rugalmasságára jellemző az a tény, hogy bár az építkezést csak ez évben kezdték, az első részleget máris üzembehelyezték. Működik már az osztályozógép, november elsején pedig beindították a hűtőberendezést is. A tároló gépi berendezését a Technofruta olasz cég készítette és szereltette fel saját szakembereivel. Lassan megtelnek a hűtőblokkok is. A részvénytársaság 200 vagon kiváló minőségű almát Magyarországról vásárolt fel. Első tekintetre nem mutatkozik ésszerűnek ez a megoldás, hisz itthon is termett alma elég. Az üzlet azonban üzlet, az Agrofrigor pedig ezen a bolton kilónként legalább 1 koronát nyer. Ez pedig ilyen mennyiség mellett nem kis összeget képvisel. A hűtőtároló egyik legnagyobb előnye éppen abban rejlik, hogy társtulajdonosai a főidényben saját termésükön kívül más termelőktől is olcsón tudnak felvásárolni gyümölcsöt s a hűtött raktárak lehetővé teszik, hogy az árut akkor dobják piacra, mikor legelőnyösebben tudják értékesíteni. Ez az előny mái; ebben az évben is jelentős hasznot biztosít az Agrofrigornak. Jövőre a második szakasz megalapozásával folytatódik a nagyszabású építkezés. A már meglevő mellé még egy 300 vagon kapacitású hűtőraktár épül, további 10 millió korona beruházással. Az anyagi fedezethez szükséges pénzösszeget a V tagüzemek társított tőkéje mellett már az idei üzemeltetésből befolyó haszon is kiegészíti. A gyümölcsfélék tárolása azonban csupán egyik része lesz az Agrofrigor termelési profiljának. Mintegy 12—15 millió korona beruházást követel azon gyümölcs- és zöldségfeldolgozó részleg építése, amely az osztályozás és raktározás során megromlott gyümölcsön kívül feldolgozza majd a piaci értékesítésre különben nem alkalmas, gyengébb minőségű gyümölcsöt is. A tagüzemeknek így nem okoz majd gondot a hullott, vagy szedés közben megütődött barack, alma stb hasznosítása sem. A részleg évente 500 vagon gyümölcsöt és zöldséget dolgozhat fel 25 alkalmazott foglalkoztatása mellett. Egyetlen év alatt 8 millió liter gyümölcslevet és mustot készít. A vitamindús alkoholmentes italok finális termékként, palackozva hagyják el az önműködő gyártószalagot. Az évi termelés 40 millió ilyen palackot képvisel, ami ugyanennyi korona bevételt jelent. Ha kilónként 3 koronás árban számítjuk a nyersanyagot, az üzemeltetés a nyersanyag értékével együtt is csupán évi 24 millió koronát képvisel. Könnyen kiszámítható, milyen rövid időn belül megtérülnek az új üzemrészleg beruházási költségei. Emellett olyan áruval gazdagodik majd belföldi piacunk, amely napjainkban úgyszólván hiánycikknek számít. A dunaszerdahelyi járás 9 földművesszövetkezetének kezdeményezése, az Agrofrigor részvénytársaság így válik a leghasznosabb beruházás ragyogó példájává. Lehetővé teszi a termelőüzemek gazdasági érdekeinek és társadalmi igényeknek összehangolását. A keretében társult EFSZ-ek raktárgondjait olyan előnyös feltételek mellett oldja meg, hogy az hasznára válik nemcsak a termelőnek, hanem a piaci igények rugalmas kielégítésével népgazdaságunk szilárdulását Is hatékonyan elősegíti. KOVÁCS ZOLTÁN Bűnös felelőtlenség...? 0 Óriási erejű robbanás 9 Ütvén lakóház megrongálódott % Ki téríti meg a több mint százezer korona kárt? # November dereka volt. Hétvége, s ebédidő. Ekkor a Kis-Duna mellékága (Tőkésl-víz) felől iszonyatos robbanás hallatszott. — Az árgyélusátl Ennek a fele se tréfa... — csavargatták fejüket a nyárasdiak. S nem ok nélkül! Hiszen táncra perdült előttük a tányér. Megrepedt a házfal. Csörömpölt a légnyomástörte ablaküveg, s tetőcserép ... A robbanás óriási erejére vall, hogy a négy kilométernyire fekvő Vásárvámos lakóházainak ablakai Is ‘ócskán megremegtek, sőt egynéhány ki is törött. A kétszerannyl távolságra lakó alistáliak ugyancsak észlelték a hatalmas detonációt, nem tudván, valójában mi történt. De Nyárasd lakosai jól tudták, hogy a robbanták műve volt, senki másé. Dúltak-fúltak az emberek. A község megbolygatott méhkashoz hasonlított. Míg egynéhányon a község vezetőit hibáztatták a bekövetkezett károkért — holott az óvó rendszabályok betartására idejében felhívták a lakosság figyelmét —, mások viszont az ijedelemtől és haragtól fűtötten a robbanás színhelyére Indultak. S ha a pozsonyi vállalat műszaki emberei (IPOS, Bratislava, Klemens utca 11.) Idejében „kereket nem oldanak“, talán még tettleges bántalmazásra Is sor került volna... A HNB épületében találtak menedékhelyre. Értesítették az esetről a közbiztonsági szerveket. Majd — miután a felháborodás zaja elcsitult —, hozzáfogtak a robbanás okozta anyagi károk felbecsüléséhez. Némi magyarázatra szorul, hogy a dunaszerdahelyi Meliorációs Szövetkezet vállalta munkálatokat miért a pozsonyi robbanták végzik? Azért, mert a kotrógép a süppedős talajon nem boldogult. — Nem vállalhattuk a kockázatot — érvelt Kliment elvtárs, a meliorációs szövetkezet elnöke —, hogy a zsombékos, ingoványos terep a szó szoros értelmében elnyelje a negyedmillió korona értékű gépet. így került sor a pozsonyi robbantó céggel történő megegyezésre. — S a keletkezett anyagi károkat ki köteles megtéríteni? — érdeklődtünk. — Mi csak a halállományban okozott károk térítésére kötöttünk egyezséget. Itt van, nil — mutatta az elnök a papírt, amelyen félreérthetetlenül csak ez szerepel. — Tehát, a nyárasdl halászoknak annyit — akik panaszos levelükben többek között ezt írják: „a meliorációs szövetkezet a halakban esett kár töredékét akarja csak megfizetni“ —, valóban igazuk van abban, hogy az illetékesek a Csehszlovák Horgász-szövetség nyárasdi helyi szervezetét — mint jogi személyt — nem tájékoztatták a robbantások idejéről, s így a lehalászást nem állt módjukban lebonyolítani. Viszont a kártérítéssel kapcsolatos kétoldalú egyezkedésre még csak ezután kerül sor ... Ez a kár alig számottevő. Szinte eltörpül a lakóházakban esett kárhoz arányltva. Felkerestük Kubik Bélát, a HNB elnökét, s megkértük mondjon el egyet-mást az esettel kapcsolatban. — A Tőkési-víz medrének mélyítésére múlhatatlanul szükség volt. Ugyanis az „S—7-es“ kanális egészen Nyékvárkony alól cipeli az új csatorna hordalékát, s itt megreked, feltölti a folyócska medrének közepét. Évekkel ezelőtt az ide összefutott víz sok kárt tett a falu lakosainak. A medermélyítéssel — amely még nincs befejezve — azt szeretnénk elérni, hogy a magas vízálláskor, a sok belvíz gyorsabban levonuljon a Kis- Dunába. — S mi a véleménye a robbantások kimeneteléről? — vetettük közbe. — Ha a robbantásokat végző vállalat műszaki emberei a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság építésügyi szakosztálya által kiadott 2296/ 969 számú robbantási engedély előírásait pontosan betartják, akkor anyagi kár nem keletkezett volna. Ugyanis az engedély feltünteti, hogy egyszeri robbantáshoz legfeljebb 30 kg robbanóanyagot használhatnak fel. S a valóságban nem ez történt. A megengedett, mennyiség sokszorosát — több mázsányit — robbantottak, s a kivételesen erős légnyomás okozta a tetemes anyagi kárt, amely jóval túlhaladja a százezer koronát. Amint a későbbiekben értesültem róla, szakértelem hiányáról szó sincs. Annál inkább túlbuzgóságról, pontosabban időlerövidítésről, ami nem más, mint bűnös felelőtlenség ebben az esetben. Hiszen az anyagi károkat — a robbantási engedély szerint is — az IPOS-nak, mint a robbantások kivitelezőjének kell megtérítenie. Még szerencse, hogy az iszonyatos robbanás emberéletet nem követelt. Lám mire vezet a felelősségérzet hiánya? (kovács) SZABAD Frtl.DMÜVES 3 1989. december B.
