Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-06 / 49. szám
BEL- ÉS KÜLPOLITIKA Helsinki remények A világpolitikában az utóbbi években egyre gyakrabban szerepel egy területileg elég nagy (337 ezer km*), de lakosságát tekintve kis ország neve. (Finnország lakossága kb. 4,5 millió.) Tavaly a szocialista országok budapesti felhívásával kapcsolatban, amikor elsőként válaszolt és támogatásáról biztosította ezt a nagyjelentőségű kezdeményezést, ezen felül felajánlotta szolgálatait a Javasolt európai békekonferencia megrendezésére és helyének biztosítására. A finn diplomácia, Kekkonen elnökkel az élén, tavaly és ebben az év-< ben élénk tevékenységet fejtett ki az európai konferencia sikeres tanácskozásainak érdekében. Az elnök személyesen látogatott meg több európai országot, hogy segítse megvalósítani a szocialista országok javaslatát. Újabban sokat szerepel Helsinki, a finn főváros neve a világsajtóban azzal az előkészítő tanácskozással kapcsolatban, amely az USA és a Szovjetunió küldöttségei között folyik a stratégiai fegyverek korlátozása és csökkentése tárgyában. Természetesen még korai lenne a tanácskozások eredményeit illetőleg jóslásokba bocsátkozni, már azért is, mert azok zárt ajtók mögött folynak és csak az érdembeli tárgyalások előkészítését szolgálják. Az esetleges megegyezés korántsem jelenti a béke kérdésének teljes megoldását, mindenesetre komoly lépés lenne a világbéke felé vezető úton. Optimizmusra ad okot, — ha nem is vérmes reményekre — az ott tartózkodó sajtótudósítók szerint, hogy a két küldöttség tanácskozásai nyugodt és közvetlen légkörben folynak. Kekkonen elnök fogadást rendezett a küldöttek tiszteletére, akik több diplomáciai recepción is résztvettek. A várható siker reménye csendül ki az ENSZ főtitkárának szavaiból Is. U Thant kijelentette, hogy „ezek a II. világháború befejezése óta a legjelentősebb lépések, amelyeket a két nagyhatalom a leszerelés érdekében tett.“ A szovjet sajtó nem leplezi azt a véleményét, hogy „a béke kérdésének ésszerű és haladó jellegű rendezéséhez bonyolult és nehéz út vezet, de lehetséges és szükséges, ha mindkét oldalon reálisan és jóakarattal keressék. Az amerikai küldöttség vezetője, C. G. Smith történelmi eseménynek nevezte a helsinki tanácskozást és megállapította, hogy a stratégiai fegyverek korlátozása és esetleges csökkentése nemcsak a két nagyhatalom, hanem az egész világ ügye. Ez bizonyos. Minden kis lépés, amely elősegíti korunk legégetőbb problémájának, az eszmeileg kettéosztott világ békés együttélésének ügyét, a Föld népeinek megértésével és aktív támogatásával találkozik. Az ilyen lépéseket természetesen a két nagyhatalomnak kell megtennie. A béke ügyét csak a két nagyhatalom — a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok — céltudatos együttműködése viheti győzelemre. Hiszen a hadi technika mai fejlettsége mellett a béke az egyetlen kiút, ha reálisan látjuk az általános pusztulás akút veszélyét. Hogy ilyen reális szemlélet a társadalmi rendszerek külömbözősége ellenére is döntően befolyásolhatja a cél elérését, azt éppen a kis Finnország példája tanúsítja. Az „ezer tó országának“ tényleges semlegessége alapjában különbözik pl. a szomszédos Ausztria semleges magatartásától. Finnország korrekt kapcsolatokat tart fenn mind a szocialista, mind pedig a kapitalista rendszerű államokkal. Még 1948-ban baráti szerződést kötött a Szovjetunióval. Nem tűr olyan propagandát, amely más országok politikai rendszere ellen irányul. A kis ország kb. 1000 újságja mindig tárgyilagos hangot használ a nemzetközi politika kérdéseiben. És talán ami a legfontosabb, semlegessége aktív semlegesség, amely tevékenyen járul hozzá az emberiség nagy problémáinak megoldásához. December 6-án ünnepli a Finn Köztársaság önállóságának 52. évfordulóját. Ezt a nagy nemzeti vívmányt, az állami önállóságot, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi győzelmének köszönheti. A forradalom győzelme folytán létrejött szocialista nagyhatalom szabadította fel a sokat próbált finn népet a cári zsarnokságból, és biztosította számára a nemzeti és állami önállóságot. A Szovjetunió azóta is legfőbb biztosítéka Finnország függetlenségének. Ez mélyen gyökerezik az egész finn nép tudatában. Ez határozza meg a Finn Köztársaság békepolitikáját, amellyel a népek megértésének ügyét és az emberiség derűsebb jövőjét szolgálja. P. E. Ludvík Svoboda köztársasági elnök, aki feleségével és kíséretével november 24-től Mohammed Reza Pahlavinak, Irán sahinsáhjáiiak meghívására Iránban tartózkodott, november 29-én visszatért Prágába. Az államfő látogatásáról kiadott közös közlemény többek között megállapítja: A kölcsönös megértés jegyében és baráti légkörben lefolyt tanács-HASZNOS VOLT az iráni látogatás kozások során a két államfő kifejezte megelégedését afelett, hogy mindkét ország a szociális és gazdasági élet további fejlesztésére törekszik. Ugyancsak megelégedéssel nyugtázták a két ország közelmúltban megkötött gazdasági és műszaki együttműködési szerződését, valamint az 1969—1974 évi kereskedelmi szerződés aláírását. A két államfő megállapította, hogy a súlyosabb nemzetközi problémák megítélésében nézeteik azonosak, vagy közel állnak egymáshoz. Aggodalmukat fejezték ki a világ egyes részein kialakult feszültség miatt. A két államfő újfent igazolta eltökélt szándékát, hogy folytatja erőfeszítéseit a nemzetközi feszültség csökkentésére és a világbéke fenntartására. A tárgyaló felek hangsúlyozták az ENSZ jelentőségét a béke és a nemzetközi biztonság, valamint az államok közti együttműködés fejlesztése és a nemzetközi jogszabályok tiszteletben tartása szempontjából. A csehszlovák államfő tájékoztatta Irán sahinsáhját arról a segítségről, melyet Csehszlovákia az ENSZ keretében és a kétoldalú szerződések alapján nyújt ä fejlődő államoknak. A csehszlovák államfő és felesége köszönetét mondott Irán császárjának, a kormánynak és az iráni népnek a szívélyes fogadtatásért, a vendégszeretetért és az őszinte barátság megnyilvánulásáért. Svoboda köztársasági elnök meghívta az iráni uralkndópárt hivatalos csehszlovákiai látogatásra. A meghívást örömmel elfogadták. Áruhiány -árdrágítás ?! Egyes árucikkeket beszerezni — főleg viléken — manapság igen nehéz, sőt úgy is mondhatjuk, hogy lehetetlen. Ha a keresett áruhoz az ember végre hozzájut, nem firtatja, vajon a valódi árát kérték-e tőle, hanem örül, hogy végre hozzájutott. Ezt a helyzetet nem egy üzletes kihasználja, épp úgy, mint a vendéglátóipar dolgozói, akik sok esetben becsapják embertársaikat. Hogy a fent elmondottak mennyire helytállók, arról a tények tanúskodnak a legjobban. A volt nyugat-szlovákiai kerületben a harmadik negyedévben az állami kiskereskedelmi ellenőrzési felügyelőség 949 ellenőrzést tartott, amelyek során 1000 bevásárlással kapcsolatos árkalkulációt vizsgáltak felül. Megállapították, hogy ebből 411 esetben kétségtelen az árdrágítás ténye. Persze ehhez még azt is el kell mondani, hogy az árdrágítás, illetve a visszaélés 100 koronánként 9,39 koronát tett ki, ami az első negyedévhez viszonyítva 4,30 korona növekedést jelent. Vagyis, ahogy az áruellátás romlott, úgy növekedett a visszaélések száma is. A legtöbb esetben (180) a súly- és a mértékcsonkításon alapult a visszaélés. Ugyanakkor 280 esetben az árdrágítást az eladók, a pénztárosok, a szakácsok, illetve a csaposok , követték el. Ha a reszortok szerint nézzük a dolgot, akkor megállapíthatjuk, hogy az állami büfékben és borozókban az árdrágítás aránya 100 koronánként 13,96 korona. A Jednota fogyasztási szövetkezet iparcikkeket árusító üzleteiben ez az arány 10,55, a vendéglátóiparnál pedig 8,86 koronát tett ki. Nézzünk azonban néhány konkrét példát. Bratislavában a vaskutacskai vendéglőben a helytelen árkalkuláció következtében (a burgonyánál 1,90 korona helyett 2,10 koronát számoltak fel), június elsejétől augusztus végéig 3183 koronával csapták be a vendégeket. Ugyancsak itt két hónap alatt 37 220 g kávét használtak fel, amelyből 5317 helyett 6425 adag kávét főztek, vagyis 1108-cal többet, mint amennyit az állami norma megenged. Ennek következtében jogtalanul 3769 korona bevételhez jutottak. Az ellenőrző szervek a vaskutacskai vendéglőben egy lakodalmi árkalkulációt is ellenőriztek és megállapították, hogy 4534 korona helyett 5249 koronát, vagyis 715 koronával többet számláztak. A központi vásártéren a Potraviny 08—14-es elárusító sátrában a cigánypecsenye-sütők 118 000 korona „megtakarítást értek el. A megemlített esetek a legkirívóbbak, de éppen azért említettük meg, hogy rámutassunk, a kereskedelemben és a vendéglátóiparban a sok becsületes ember mellett nagyon sok akad olyan is, aki a mások rovására akar meggazdagodni, autóhoz jutni, házat építeni stb. Az állami kereskedelmi ellenőrzési felügyelőség az árdrágítókat a helyszínen 100 koronára büntette. Ez a büntetés 2000 koronáig terjedhet, sőt javasolják a személyzet leváltását is, mint ahogy az megtörtént a vaskutacskai vendéglő esetében. Van tehát eszköz, amivel az árdrágítókat jobb belátásra lehet bírni. Sajnos, ez csak akkor történik meg, amikor az ellenőrző szervek tetten érik a visszaélőket. De mi történik akkor, ha azok éppen nincsenek Jelen? Sok esetben magunk is rájövünk a visszaélésre, de a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyjuk, mondván, azért a pár fillérért, egy-két koronáért nem érdemes nagy hűhót csapni. Hallgatunk, és így a lelkiismeretlen elárusítók vérszemet, bátorságot kapnak a további visszaélésekhez. Ennek pedig a vásárlók látják a kárát. Lelkiismeretlen emberek mindig voltak és lesznek, csakhogy az ilyeneknek nincs helyük az üzletekben, a vendéglátóiparban. A kereskedelmi létesítmények vezetőinek is ezt kell elsősorban szem előtt tartaniuk. Az áruhiány még nem jelenthet árdrágítást, amely a csalással e-pyenlő. (-né-) A BÖSI (Gabcíkovo) Állami Gazdaság dolgozóinak szocialista kötelezettségvállalása hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 25. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról.) a népi milícia tagjai — felajánlották segítségüket a szocializmus külső és belső ellenségei ellen. Több mint 700 tagú kollektívánk belső életében nem kapott helyet a nacionalista és soviniszta uszítás. Szlovákok, magyarok és csehek szorosan fogtak össze a szocialista vívmányok védelméért. A mi gazdaságunkban nem voltak sztrájkok, nem búgtak szirénák, nem gyűjtöttek aláírásokat a szövetségesek ellen, s bizalmat sem fejeztünk ki azoknak a volt vezető politikusoknak, akiknek elsőbb volt saját karrierjük, mint dolgozó népünk érdeke. Nálunk az 1968 és 1969-es években szorgalmasan dolgoztak a traktorosok, a növénytermesztés és az állattenyésztés dolgozói, a szerelők és kőművesek, technikusok és adminisztratív dolgozók és a politikai hisztériára fokozott munkateljesítménnyel válaszoltak. A dolgozók öntudatának köszönhető, hogy a Bősi Állami Gazdaság 1968- ban jó gazdasági eredményeket mutatott ki. A gabonatermelést 13 vagonnal, a cukorrépatermelést 124 vagonnal, a zöldségtermelést 7 vagonnal léptük túl. A húseladás tervét 724 mázsával, a tefeladás tervét pedig 306 ezer literrel túlteljesítettük. Az egy dolgozóra eső munkatermelékenység 1967-tel szemben 9850 koronával, vagyis 19,16 százalékkal növekedett. Vállalatunk 1968 ban 9 millió 18 ezer korona tiszta jövedelmet ért el, ezzel a tervet 5 millió 243 ezer koronával túlteljesítettük. 1968 augusztusában megelégedéssel fogadtuk a testvéri szocialista államok hadseregeinek megérkezését hazánkba. A Varsói Szerződés államainak ezt az intézkedését a proletár szolidaritás meg nyllvánulásának tekintettük, mert csak a szövetséges hadseregek megérkezése akadályozhatta meg a szocializmus felszámolását hazánkban abban a helyzetben, amikor a CSKP vezetősége és az államvezetés nemcsak kapitulált az ellenforradalom előtt, de sokan az akkori vezető személyiségek közül azonosultak az ellenforradalmárokkal és ez ellenforradalom értelmi vezetőivé váltak. Meggyőződtünk róla, hogy a politikai zűrzavart gazdasági zűrzavar követi, amely népünk több mint húszéves igyekezetének vívmányait veszélyezteti és dolgozóinkét a sző szoros értelmében koldusbotra juttatja. Ezért állami gazdaságunk vezetősége a párt- és a szakszervezet politikai segítsége mellett úgy készítette el az 1969-es termelési és pénzügyi tervet, hogy az tekintettel volt a lakosság közellátásának egyre rosszabbodó helyzetére. Termelési és pénzügyi tervünk munkaközösségünknek azon igyekezetét tükrözte vissza, hogy főleg a városi lakosság asztalára minél több termék kerüljön. Az 1968-as tervhez viszonyítva 4 millió 359 ezer koronával magasabb bruttó mezőgazdasági termelést terveztünk, ami 10,6 százalékos növekedést jelent. A növénytermesztés tervét 2 millió 220 ezer koronával, vagyis 10,28 százalékkal, az állattenyésztés tervét pedig 2 millió 134 ezer koronával, vagyis 10,95 százalékkal emeltük. Így például a búza hektárhozamát 36 mázsára, a kukoricáét 40 mázsára, a lucernaszénáét 72 mázsára, a silókukoricáét 420 mázsára, a takarmányrépáét pedig 520 mázsára terveztük. Ez volt a tervünk. Most, néhány héttel az év vége előtt, büszkén jelenthetjük népünknek, hogy elhatározásainkat mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés terén teljesíteni fogjuk. Búzából 40,09 mázsás hektárhozamot értünk el 1003 hektár területén, az árpából 37,50 mázsát 313 hektár terű létén, zabból 34,99 mázsát 77 hektáron, kukoricából 58 mázsát 423 hektáron, silókukoricából 446 mázsát 259 hektáron, cukorrépából 401 mázsát 206 hektáron, többéves takarmányokból 80 mázsát 507 hektáron. Az állattenyésztésben — látva a tehenek és az anyasertések állományának országos mértékű csökkentését, elhatároztuk, hogy a mi kötelességünk ennek a fordítottja, éspedig a tehén és az anyasertés-állomány növelése, hogy biztosítva legyen a tej- és a hústermelés. Ezért 1969-ben a tehénállományt 980 darabról 1132 darabra növeltük, az anyasertés-állományt pedig 400 darabról 520 darabra. A szarvasmarha összállományát 2634 darabról 3100 darabra, a sertésekét pedig 4285 darabról 4810 darabra növeltük. Dolgozóink karácsonyi asztalának gazdagítására előállítottunk 4327 pulykát, ami körülbelül 520 mázsa kiváló húsnak felel meg. Tekintve, hogy a koncentrált és a terimés takarmányokban önellátóak vagyunk, az év végéig 3140 literes átlagos fejöhozamot érünk el tehenenként, és mintegy 300 ezer literrel túlteljesítjük a tejeladás tervét. A hústermelés tervét mintegy 40 ezer kilogrammal léptük túl. Az anyasertésektől több mint 17 malacot választunk el az Idén. A bruttó mezőgazdasági termelés a múlt évivel szemben 4 millió 896 ezer koronával, egy dolgozó termelékenysége pedig 9286 koronával, vagyis 16.69 százalékkal emelkedik. Az elmúlt két év elért eredményei alapján készítjük elő a termelési és pénzügyi tervet az 1970-es évre. Kijelentjük, hogy nagy igyekezetét fejtünk ki, hogy munkánkkal hozzájáruljunk a népgazdaság gyors konszolidálásához, és a dolgozók jő élelmiszerellátásához. Figyelembe véve lehetőségeinket, a következő kötelezettséget vállaltuk: I. 1. Meliorációs intézkedések által termővé teszünk 60 hektár területet és így megnöveljük a gazdaság szántóterületét. Ebből a bőst gazdaságra 26 hektár, a várkonylra 23,5 hektár, Fekete Erdőre pedig 10,5 hektár esik. További 86 hektárt teszünk termővé 1970 és 1971-ben a nyáradi körzetben. Az istállőtrágya-termelés javítása céljából 1970-ben minden gazdaságban kiépítjük a központi trágyatelepeket. 2. 1970-ben 93 hektár öntözött területen intenzív szakaszos legeltetést vezetünk be. 3. A kukoricatermesztésben elért idei jó eredmények alapján e termény vetésterületét 510 hektárra növeljük, ami 14,3 százalékos emelkedést jelent. Ezen a területen 55 mázsás szemtermés elérését vállaljuk hektáronként. 4. Tekintettel arra, hogy a dohányipar nem igényli a dohány termelését, és mivel a növénytermesztés gépesítése is csökkenti a nők munkalehetőségeit, fokozni fogjuk vállalatunkban a zöldségtermesztést, különösen a paradicsomtermesztést, hét hektár ribizliültetvényt létesítünk, és fokozottabb ütemben szorgalmazzuk a 103 hektáros intenzív gyümölcsösünk telepítésének befejezését. 5. Látva a felvásárló szervezet tehetetlenségét, a búza, a kukorica, az árpa és egyéb szemes termények raktározásánál (még ma is 280 vagon gabonát raktározunk ideiglenesen vállalatunk területén) még a jövő évi aratás előtt felállítunk egy hangárszerű magtárat 350 vagon gabonára, komplett tisztító és szárító berendezéssel. II. Az állattenyésztés szakaszán: 1. A marhahús-termelést a közellátás számára 1969-hez viszonyítva 95 ezer kg-mal, a sertéshús-termelést pedig 51 ezer kg-mal emeljük. 2. Felnevelünk 8000 darab pulykát a közellátás számára. 3. A jó takarmányalap segítségével a tehenek tejhozamát 3300 literre emeljük és 1969-cel szemben 200— 300 ezer liter tejjel többet adunk el. 4. A vállalat dolgozói szükségletei-' nek kielégítésén kívül legalább 500 db malacot értékesítünk. III. Gondoskodás a dolgozókról. 1. Az 1970-es évben is folytatni fogjuk a szociális berendezések építését úgy, hogy három éven belül minden munkahelynek komplett szociális és higiéniai berendezése lesz. 2. 1970-re 12 szövetkezeti lakás felépítését tervezzük, 15 dolgozónak pedig stabilizációs kölcsönt nyújtunk lakásépítés céljából. 3. 1971-ben átadjuk dolgozóinknak a bősi üzemi klubot. 4. Dolgozóink politikai és szakmai ismereteinek fejlesztése céljából 1970- ben kiépítjük és üzembe helyezzük az üzemi munkaiskolát. Ezt a szocialista kötelezettségvállalásunkat a gazdasági vezetőségben, a párt- és a szakszervezetben rendszeresen ellenőrizni fogjuk. Az állattenyésztés és a növénytermesztés egyes kollektívái között, valamint a gépesítők és az építészek között úgy mint eddig, megszervezzük a legjobb munkakollektíva és legjobb eredményt elérő egyén cím elnyeréséért folyó versenyt. A győzteseket prémiumban részesítjük. A téli időszakban megszervezzük az alkalmazottak politikai és szakmai iskoláztatását. Meggyőződésünk, hogy hazánk szovjet hadsereg által való felszabadításának 25. évfordulóját, valamint yiagyimir Iljics Leninnek, a világproletariátus zseniális vezére születésének 100. évfordulólát a legméltóbban, céltudatos, lelkiismeretes munkával és a termelés színvonalának emelésével ünnepelhetjük. Bős, 1969. XI. 23. FSZM üzemi szervezetének elnöke: Brezovszky Rezső Központosított pártbizottság elnöke: Kelemen Gyula Michal C h ii d í k igazgató Bognár József főmérnök Vojtech Jozef főüzemgazdász Kominaek^ Matej mérnök, agrotechnikus Tánczos László dérnök, gépesítő Lätka J. mérnök, zootechnikus
