Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-06 / 49. szám
Bratislava, 1969. december 8. Ära 1,— Kés XX. évfolyam, 49. szám. HELYET A FIATALOKNAK A közelmúltban újra felvetődött az Ifjúság problémája. Egy évvel ezelőtt már az hittük, 'hogy a CSISZ átszervezése az ifjúság szervezeti életének fellendülését hozza magával, ami egy rövid időre valóban tapasztalható is volt. A CSISZ V. kongresszusát követő fellendülés azonban csakhamaralábbhagyott, sőt azt is mondhatjuk, hogy ma hasonló a helyzet az Ifjúság életében, mint az ötvenes évek idején volt. A különbség csupán annyi, hogy most alacsonyabb a szervezetekbe tömörült fiatalok száma. A nemrég megalakult ZDMOS sem lett vonzóbb a ÍSM-nél, ami viszont arra figyelmeztet, — ahogyan ezt Dr. G. Husák is kijelentette a járási és kerületi vezető párttltkárok legutóbbi értekezletén —, hogy vissza kell térnünk ifjúságunk problémáihoz, illetve a jó és a rossz tapasztalatok alapján tiszta vizet kell öntenünk ez Ifjúság ügyének poharába. Milyen is tulajdonképpen a mai ifjúság? Semmi esetre sem tévedek, ha azt állítom, hogy ifjúságunk túlnyomó része jó, illetve irányítható. A jelenlegi helyzetben viszont minket kommunistákat a néhány rossz sem hagyhat nyugodtan. Fejlődő szocialista társadalmunknak minden fiatalra szüksége van, hiszen rajtuk épül fel a jövő társadalma. Éppen ezért szükséges, hogy valamennyfüket kiegyensúlyozott, erős akaratú emberekké neveljük. Persze, sokan vannak, akik kategórikusan kijelentik, Ihogv ez nem megy, selejt volt is, lesz is. Ez az állítás azonban nem fedi a valóságot, mert egyetlen gyerek sem születik ros*,net»é» Ménk, illetve a biológiai órokioaés alapján egyik gyorsabb felfogású, mint a másik. Gondolatban tekintsük vissza gyermekkorunkra. Hány és hány foglalkozás, mesterség és pálya vonzott bennünket. Ezt természetesnek tartjuk, azonban kevesen veszik figyelembe, hogy a fiatal éppen azután a pálya és személy után vonzódik, amelyet közeli ismerőseinek példája, valamint a rádió, televízió és a sajtó vonzóvá tett előtte. Ebből viszont az következik, hogy a fiatalok nevelése mindig attól függ, hogy milyen életformákat teremtünk magunk körül, hogy az egyes példák taszítanak-e vagy vonzanak. Ezért mielőtt az ifjúság viselkedésén valami kivetnivalót keresnénk, először elemezzük az adott kor életformáit, saját munkánkat, cselekedeteinket. Ugyancsak káros volna azt gondolni, hogy a múlt rendszer már nincs kihatással a fiatalság nevelésére. A múlt penészvirágainak feléledését még számos családban megtalálhatjuk, sőt annak Is tanúi lehetünk, hogy egy-egy becsületes család most kezdi felvenni az elavult életforma külsőségeit, szokásait. Az ifjúság értékelésénél nem szabad szem elől téveszteni a külföldi életstílust sem, amelyik ha nem Is közvetlenül, de közvetve hatással van ifjúságunk fejlődésére. Gondolok Itt a nyugati életforma külsőségeire, melyeket fiataljaink sok esetben a modernség fogalmával tévesztenek öszsze. Ebben számtalanszor megerősítették őket újságjaink, képeslapjaink, és nem ritkán a behozott filmek és zeneszámok is. Akik Ismerik a prágai fiatalok múlt évi összejöveteleit, ahol többen voltak külföldiek, mint hazaiak, azok egy cseppet sem csodálkoznak azon, hogy fiataljaink eltévelyegtek és úgy vélik, hogy a nyegle magatartás, a kirívó öltözködés, és az „erkölcsi szabadság“ hozzá tartozik a modern életformához. E kérdés megítélésében mindig meg kell azonban találni a megfelelő mértéket a társadalmilag kialakult jó ízlésnek megfelelően, és nem szabad „vaskalapos“ módra pálcát törni minden hoszszúhajú fiatalember felett. Nincsen igazuk azoknak a felnőtteknek sem, akik a fiatalságot cinikusnak tartják, mert meg merik mondani az igazat egy idősebbnek, esetleg felettesüknek is, illetve rámutatnak az általuk elkövetett hibákra. Súlyos hibának tartom az egyes funkcionáriusok basáskodását, állandó köpenyegforgatásukat, a még magasabb funkciók hajhászását, és a szülők, tanítók ítt-ott meggondolatlanul elejtett véleményeit társadalmunk visszásságairól, eddig még tisztázatlan problémáiról. Ez utóbbi — a rosszindulatú pletyka — éppen úgy megragadja a fiatalok figyelmét, mint az előbbi. Éppen az utóbbinak „köszönhető“, hogy ifjúságunk távol tartja magát némely foglalkozástól, nem is említve a szervezeti életet. OBMaanaBMiaHnni Vallomás a szerelemről Hetedhét országban Nem találtam mását, Szeretem szép, beteg, Csengő kacagását, De nagyon szeretem. Szeretem, hogy elbújt Erős nagy voltomban, Szeretem hibátt jóságánál jobban, De nagyon szeretem. Szeretem fölséges Voltomat e nászban S fényes biztonságom Valakiben, másban, De nagyon szeretem. ADY ENDRE Sokan — régi és komoly párttagok Is — azt állítjáK, hogy a jelenlegi Ifjúsági szervezetek sem töltik be küldetésüket, az ifjúság nem jár a gyűlésekre és a szervezetek nevelő munkája minimális. Gondolkozzunk csak el az említettek feletti Hát nem éppen ott van a hiba, hogy rosszul végezzük az Ifjúsági szervezetek Irányítását? Még mindig azt a módszert gyakoroljuk, amivel 15 évvel ezelőtt kezdtünk, sőt, egyes pártszervezetek a felszabadulás előtti harcos Ifjúmunkásmozgalmat várják a CSISZ- től. Tévedés ne essék, azok a régi harcos módszerek, valamint a felszabadulást követő ifjúsági munkabrigádok az adott időben hasznosak és jók voltak, de ezeket a ma ifjúsága már csak a történelemből ismeri. Fiataljainkat nem fűzi közvetlen kapcsolat a 20 év előtti eseményekhez és nem is tudják teljes mértékben megérteni az általunk oly gyakran emlegetett harcokat, forradalmi hangulatú gyűléseket. Régen az ifjúmunkások a szabadságért, a nagyobb darab kenyérért és az alapvető emberi Jogokért harcoltak, s mindez meglévőn, a mai fiatalság előtt már új feladatok állanak. Törekedjünk tehát arra, hogy az ifjúságnak nyújtott segítség meggondolt és helyes legyen. Dolgozzunk együtt velük, adjuk át tapasztalatainkat a közös munkában és vigyázzunk arra, hogy fiataljaink ne érezzék magukat a közös munkában csupán másodrendű figuráknak. Az utóbbi leggyakrabban az Iskolákon fordul elő, ahol az ifjúsági szervezet kezdeményezései — bár nem mindig a legjobb kezdeményezések ezek — a legtöbbször elsikkadnak, vagy pedig a tanulók a tantestület és az igazgató nélkül egy szót sem mernek szólni,nem mernek kezdeményezni. Persze ez nem általánosítható, hiszen van nak igazán jól működő iskolai szer vezetek, mindamellett mégis az a benyomásom, hogy a szervezeti élet léhaságát éppen az iskolákban oltjuk először a fiatalokba, amikor megvonjuk tőlük az önállóságot. Az üzemi ifjúság' szervezetek vezetőit is megkímélhetnénk az általános és sablonos jelentésadásoktól, és a pártgyűléseken veió rendszeres beszámolásoktól. Nincs semmi jelentősége annak, hogy papírmunkával nehezítsük a fiatalok munkáját, főleg akkor, ha a fiataloktól rossz néven vesszük még a jóindulatú bírálatot Is. Számos üzemben előfordult már, hogy egy fiatal dolgozó bírálni merte a feljebbvalót és ezért hátrányos helyzetbe került. Egy percre sem feledjük Lenin szavait: „A funkcionáriuso1 tevékenységét nem az ássa alá, aki hibáit bírálja, hanem az. aki segít a hibák eltitkolásában“. Üzemi pártgyűléseinken és a tömegszervezetek gyűlésein lássuk el a fiatalokat jó tanáccsal és halmozzuk el bizalmunkkal. Nyerjük meg a fiatalokat problémáik megismerése és megértése által. Ma már nem elég egy két embert megbízni a fiatalok irányításával, — ebbe a munkába be kell kapcsolódni minden kommunistának, funkcionáriusnak, üzemi vezetőnek, és általában minden becsületes embernek. Egy percre se tévesszük szem elől, hogy a szülők és a tanítók helyét a nevelésben éppen a funkcionáriusok, a munkavezetők töltik be. A családi fészekből és az iskolapadokból kikerülő fiatalokat ők irányítják tovább, miközben a környező világ hatására kialakul egyéniségük is. Necsak biztassuk a továbbtanulásra és a ló munkára a fiatalokat, hanem engedjük őket felelős funkciókba is, főleg a szorgalmas és jó munkát végzőket. Ismeretes dolog ugyanis, hogy sokan — még a kommunisták között is — féltékeny és ellenséges szemmel nézik a fiatalok előretörését. Meg akarván állítani az idők kerekét, csökönyösen ragaszkodnak átmeneti és szükségteremtette funkciókhoz. Azt hiszem, éppen az Ilyen eseteknek „köszönhetjük“ az ifjúság jelenlegi passzivitását. Legyen végre becsülete mindenhol a nagyobb tudásnak és a továbbtanulásnakl A funkciók betöltésénél és a jutalmazásnál tekintsünk a képzettségre is. száműzve a rokoni és baráti összeköttetéseket. A fiatalok körül igazi becsületes légkört kell teremtenünk. Ne könnyelműséget, a közős vagyon herdálását lássák maguk előtt a fiatalok, hanem Igazi, szocialista nagyüzemi gazdálkodást. Mint említettem, ifjúságunk eszményeit az eléje kerülő életpéldák alakítják. Ez arra is vonatkozik, hogy miként részesülnek a különböző beosztásban dolgozók az élet láváiból, ki hogyan él, hogyan művelődik és szórakozik. Tanítsuk meg őket felmérni az új, szocialista életforma helyes vonásait. Ezen a téren hatékonyabb eredményt érünk el úgy, ha a szülök, tanítók, tanárok, nevelők és munkavezetők egyenrangú és kölcsönös beszélgetést folvtatnak a fiatalokkal. Ne szégyelljük hibáinkat is bevallani. Még az iskolák se kendőzzék el a néha kellemetlen valóságot. Ne szénítsünk a dolgokon, hanem törekedtünk arra, hogv Hiúságunk helyesen tndion elieazod"! a ielenben. Fiatalságunk zöme fő tulaidonségokkal rendelkezik. Csuoán raitunk, felnőtteken, elsősorban a kommunistákon múlik, hogv megnyerjük őket a marxi-lenini eszméknek, a szocialista társadalom pilléreinek. Nveriük meg fiataljainkat, de előbb nyissuk ki szemüket. Lássák meg. hogy ma is harc folyik, hogy haiónk még mindig heves viharban száguld, ezért keményköfésfj matrózokra van szükségünk. akik odaadóan, szívvel és lélekkel harcolnak szocialista hazánk további jövőért Kertész Pál Lapunk tartalmából: Félen becsülik az öregeket Egy gyorsan fejlődő szövetkezet Spur típusú almafajták Jutalmazás az EFSZ-ben Csallóközben ragyog az ősz Fotó: Tótpál Gyula Késve, de ígéretesen indul a jijant Végre a dunaszerdahelyi cukorgyár is megindult. Már szeptemberben üzembe kellett volna helyezni, hogy jelentős segítséget nyújtson az idei kampányban. Sajnos, csak november második felében, számos főpróba után került rá sor, mert mint Huba Károly, az új cukorgyár igazgatója elmondotta, az ilyen üzemóriást csak kellő előkészület és körültekintés után lehet elindítani. A berendezéseket szerelő üzemek is késlekedtek, és ezek után meg kellett tartani a hideg-, majd a melegvizes próbát, hogy nincs-e hiba a csövekben, vagy a gépekben. Huba elvtárs már 26 éve dolgozik a cukorgyáraknál. Érti szakmáját és ezért óvatos is. A cukorgyár tehát késve indult. Ezen már nem lehet segíteni, ezért Huba elvtárssal inkább a jövő teendőkről beszélgettünk. Elmondotta, hogy Dunaszerdahelyen épült az ország második legnagyobb cukorgyára. Csehországban a lengyelek hasonló cukorgyárat már üzembe helyeztek, de az számos üzemhibával kiizd. Ügy látszik, hogy a hazai szerelők a dunaszerdahelyi cukorgyáron jobb munkát végeztek, így ez a gyár lesz hazánk legkorszerűbb és legüzemképesebb cukorgyára. Évente több mint 30 ezer vagon répát képes feldolgozni, ami nem kis mennyiség, ezért a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemei a jövő évben már 600 hektárral több cukorrépát termesztenek, és így a cukorgyár üzemeltetéséhez szükséges cukorrépa-mennyiségnek mintegy felét biztosítják, a másik felét a szomszédos járásokból szállítják a gyárba. A napi kapacitással kapcsolatban az igazgató megemlítette, hogy huszonnégy óra alatt 4000 tonna répát dolgoznak fel, amelyből 500 tonna cukrot készítenek. Naponta 150 vagon répaszeletet dolgoznak fel, amiből 12 vagon szárított répaszelet készül. A korszerű cukorgyár azonban nemcsak répaszeletet szárit, hanem kukoricát, cukorcirkot, burgonyát és lucernát is. A földműveseknek tehát többféle szolgáltatást nyújt. (bállá) A Bősi (Gabcíkovo) Állami Gazdaság dolgozóinak szocialista kötelezettségvállalása hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 25. évfordulója alkalmából Október folyamán az üzemi pártós szakszervezet gyűlésein megtárgyaltuk a CSKP KB szeptemberi plénumának határozatait. Vállalatunk valamennyi alapszervezete teljes egyetértését fejezte ki a konszolidálódást szolgáló programmal, amelyet a CSKP KB az áprilisi, májusi és szeptemberi plénumokon tűzött ki. Gyűléseink vitaanyagait vállalatunk párt- és szakszervezetének központi vezetősége a vállalat vezetőségével együtt 1969 november 20-án közös összejövetelen összegezte. A CSKP Központi Bizottságának hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 25. évfordulója alkalmából a kezdeményezések fejlesztésére tett felhívására állásfoglalásunk a következő: Az 1968 és 69-es években a dubéekí vezetés hibájából pártunk és az állam a katasztrófa szélére sodródott. Hála a Dunaszerdahelyi Járási Pártbizottság helytállásának, valamint az alapszervezetekben a tagok megfontoltságának. dolgozóinkat még a hírközlő szervek demagógiája sem tévesztette meg. Megőrizték a politikai elvszerüséget, határozottan és emberi méltósággal elutasították az ún. emberi arcú szocializmus társadalmi irányítás fokára emelt anarchiáját. Egyértelműen elítélték az ellenforradalom megnyilvánulásait, sőt sokan — főleg (Folytatás a 2. oldalon.)!
