Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-29 / 48. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE KERESKEDJÜNK, ITT AZ ALKALOM 0 A behozott árufélék 30—33 százalékát Szlovákia kapja 0 A mezőgazdasági üzemek termékeikért cserében értékes gépeket, berendezéseket és szigetelő anyagot kaphatnak Nyugatról 0 A nyugati piacon keresett cikk a borsó, a mák és a lóhús 0 Motoros kaszák Ausztriából 0 Véletlenül toppantam be a Mezőgazdasági Ellátó és Felvásárló Vállalat bratislavai Igazgatóságára. A szakigazgatóság kül- és belkereskedelmi osztályán régi Ismerősömmel, Ián Budaj mérnökkel találkoztam. Huszonnégy éve dolgozik már a felvásárló üzemeknél és több mint tizenhét átszervezést élt meg. Most rábízták a behozatali és kiviteli osztályt, s mint igazgató működik. 0] beosztásával és tevékenységével kapcsolatban néhány kérdést intéztem hozzá. • Mióta működik a behozatal- és kiviteli osztály? — Hát bizony nagyon fiatalok vagyunk, hisz csak Január elsejétől működünk. Addig a prágai központ illetékes osztálya töltötte be ezt a funkciót. 0 Szlovákiának haszna van abból, hogy külön váltak a prágai központtól? mán traktorokat inkább a cseh országrészekben szeretik Jobban, tehát oda adunk többet. i • Ha már itt tartunk, a behozatali és kiviteli osztálynak milyen a munkaterülete, lényegében mivel foglalkozik? az áruk megvásárlására elég deviza? — Ha a mezőgazdasági üzemek megértik törekvésünket, és segítségünkre sietnek, akkor deviza nélkül is vásárolhatnak a mi közvetítésünkkel. A Nyitra környéki mezőgazdasági üzemek baromfitársulása például borsóval fizet a holland berendezésekért. Általában a nyugati piacon nagy a kereslet a borsó és a mák iránt. De verseny-, igás- vagy hizlalt lovakért is lehet valutát szerezni. A heremagokkal most nem nagyon dicsekedhetünk, mert a világpiacon elég alacsony az áruk. 0 Tehát van lehetőség valutaszerzésre, de gondolom, van elég baj a fizetőeszközökkel. Milyen az .egyensúly a kivitel és a behozatal között? — Ne is kérdezze, nagyon rossz. Ezért felhívnám a mezőgazdasági üze— Elsősorban különböző komponenseket hozunk be a takarmánykeverő ipar részére. Főleg hal- és csontllsztet. Afrikából pedig abraktakarmány-féléket. Kukoricát Magyarország, Jugoszlávia, Románia ad, az összes gabonabeíhozatal pedig a Szovjetunióból történik. Jelentős mennyiségű műtrágyát hozunk be szintén a Szovjetunióból és a Német Demokratikus Köztársaságból. 0 Ezenkívül még mit hoznak be külföldről? — Természetesen nem szakadunk el teljesen sem most, sem a jövőben, hisz egy államban élünk. Azonban mivel közelebb vagyunk a mezőgazdasági üzemekhez, jobb kapcsolatot tudunk teremteni, és természetesen az egyenjogúság alapján többet is juttathatunk Szlovákia földműveseinek. 0 A behozott áruból milyen százalékban részesül Szlovákia? — Javul a helyzet, mert a behozott árufélék 30—33 százalékát kapja Szlovákia, de ha szükséges, ez az arány magasabb lehet, indokolt esetben pedig csökkenhet. Például a ro— Gépújdonságokat, valamint sertés- és baromfiólak részére szigetelő anyagot. Különösen bevált a BODIT nevű padlóanyag, ami nem engedi át a nedvességet és kitűnően megfelel anyasertésőlakba és más olyan helyekre, ahol meleg padlóra van szükség. Ezenkívül olyan gépüjdonságokat is belhozunk, amelyek a szocialista államokban még nincsenek vagy nincsenek hasonló szinten. Mintegy 30 darab Reform 2000-es motoros kaszát hoztunk be Ausztriából, de olyan nagy a kereslet, hogy jóval többet el tudnánk adni. 0 Behozatali lehetőségek tehát vannak, azonban felmerül a kérdés, van-e ]án Budaj mérnök igazgató mek figyelmét, hogy ha valami különlegességre van szükségük, amit nyugatról akarnak beszerezni, olyasmit termeljenek, amiért jó valutát kaphatnak. Az interjút még be sem fejeztük, máris három szövetkezeti funkcionárius kopogtat be az igazgatóhoz, Mészáros József, a gellei szövetkezet elnöke, dr. Domonkos ökonómus és Nagy Imre agronómus. BODIT padlót akarnának. Amikor ellenértékről van szó, felsorolják: termelnek ők mákot, borsót, még tormát is, csak megkapják a kívánt árut. Az igazgató jókedvre derül. — Ezt akartam én. Minél többen keressenek fel, hogy közvetítésünkkel megfelelő árucserét biztosíthassunk. Táblázatból magyarázza a szövetkezeti vezetőknek, hogy lóhúsért, borsóért, mákért és egyéb termékért megfelelő arányban hány mázsa Boditot vagy egyéb anyagot kaphatnak. Születik az üzlet. Még beletekint az előtte lévő jegyzetbe, amiből megtudjuk, hogy a bori téglagyárba gázfűtőtesteket és préseket szállítanak Ausztriából, a bolesovi szövetkezet blokk-készítő üzemében pedig más berendezéseket. Egyre nagyobb méreteket ölt a közvetítő kereskedelem. Befejezőül megkérdezzük, hogy mit kíván az új évben. v — Elsősorban azt, hogy minden mezőgazdasági üzem forduljon hozzánk bizalommal, hogy közös megegyezéssel előnyösen kereskedhessünk, hogy saját nagy raktárral rendelkezhessünk, hogy legyen miből válogatni a vásárlóknak és végül, de nem utolsósorban azt, hogy a mezőgazdasági üzemek segítsenek nekünk devizát szerezni, hogy mi cserébe a nekik szükséges árukat beszerezhessük a külföldi piacon. Íme a nagy lehetőség. Deviza nélkül is szerezhetünk értékes gépeket vagy más árut, csak a kölcsönös együttműködéstől függ, hogy a jövőben milyen sikerek születnek ezen a szakaszon. Bállá József A termőtalaj növelése társadalmi érdek Széljegyzetek egy sajtóértekezletről A Szlovák Szocialista Köztársaság Földművelési és Élelmezésügyi Minisztériuma hatáskörébe tartozó Állami Talajjavítási Igazgatóság a legutóbb sajtóértekezletet tartott, amelyen Podstavek Bohumil mérnök, központi igazgató tájékoztatta az újságírókat a talajjavítás jelenlegi helyzetéről és jövőjéről. őszintén szólva nagyon kíváncsi voltam a kényszeredett, hosszú hallgatás után vajon mivel rukkol ki a talajjavítási igazgatóság... Ám a rögtönzöttséget magán viselő értekezlet többünkbe a csalódottság érzetét plántálta. Fölöttébb célravezető lett volna, ha a számok zuhataga helyett a problémák, nehézségek, elképzelések alaposabb, részletesebb megvilágításba kerülnek. Nem így történt! ... No de, tagadhatatlan, sokminden szóbakerült. Egyet-mást had említsünk. Az a fránya dréncső micsoda fontos kellék. Nélküle nincs alagcsövezés. Nos, ennek hiánya verte fel a legnagyobb „port“. Valójában mi is a helyzet? Mint az értekezleten elhangzott, a nyítrai PLASTIK üzem kapacitása túlon-túl kicsi, ha a szükségleteket alapul vesszük. Évente mintegy ötmillió folyóméter műanyagcsövet képes gyártani, holott huszonkét millió folyóméterre lenne szükség. Igaz, a hagyományos anyagból készített dréncső árához viszonyítva a műanyagcső 50—56 százalékkal drágább. De élettartama is sokkal hosszabb. — Ám ezzel nem ér véget a dolog! Ha a szükséges mennyiség rendelkezésre is állna a müanyagcsőből, menten ágaskodik egy kérdés: Van-e elegendő nagy teljesítményű dréncsörakó gép? Még amolyan kisebb teljesítményűből is szűkében van mezőgazdaságunk. Eddig a „Drenomat“ osztrák csőrakógép bizonyult a legkíválóbbnak. Ojabb kérdés: hol várni erre a teméntelen valuta?... Tehát nincs más hátra, mint a hagyományos dréncső gyártásának szorgalmazása. Eddig hagyományos dréncsövet gyárt a pezinoki és az Ipoly téglagyár. De ... mint az értekezleten kiderült, az utóbbi téglagyár üzemel, ennek ellenére csöppet sem járul hozzá a szlovákiai dréncső-hiány enyhítéséhez. Fő feladatának a Cseh Szocialista Köztársaság mezőgazdasági üzemet dréncső-szükségletének kielégítését tartja. Erre alapozódik a téglagyár dolgozóinak anyagi érdekeltsége Is. Hogy ez mennyire helyes, vagy helytelen álláspont, arról lehetne vitázni... De a vita végeredményben mégsem oldaná meg a kérdést. Konkrét intézkedéseken a sor! Például a Trnavai Gépállomás rendezkedik be dréncső-gyártásra és egy meliorációs szövetkezet... De ez mind kevésl Nagyon helyénvaló lenne, ha ott, ahol adottak az előfeltételek, megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyag áll rendelkezésre melléküzemági termelés, vagy szövetkezet-közi vállalkozás keretében látnának hozzá a dréncső-gyártáshoz. Hiszen a dréncső-gyártás nagy befektetéseket nem kíván. Az újabb lehetőség kiaknázásával jó ügyet pártfogolnak mindazok a mezőgazdasági üzemek, községek, amelyek e fontos hiánycikk gyártását szorgalmazzák. Hasonló probléma a melioráció területén nélkülözhetetlen szivattyú. Hazánkban ezek gyártása az olomouci S1GMA privilégiuma. Ez a vetélytárs nélküli vállalat egyeduralkodóként diktálja a határidőket, árakat stb. Éppen ezért csak helyeselhető az illetékes minisztériumi és kormánytényezőknek az a törekvése, hogy megteremtődjék a szlovákiai szivattyúgyártás lehetősége. Ami a melioráció jövőjét illeti, óriási erőfeszítéseket kell majd tenni, hogy a tervek megvalósuljanak. Itt előtérbe kerül a szakkáder-képzés. A káderek kiválasztásának jelenlegi formája, gyakorlata nem megfelelő, amelyen minél előbb változtatni kell. A főiskolák végzettjeinek e „vizes terepre csalogatása“ nem lehet tartós. Földszeretet, hívatásérzet — és rátermettség — híján nem állandósulhatnak a mezőgazdaságnak e fontos szakaszán a szakkáderek, előbb-utóbb hátat fordítanak ... S odavész a fáradozás, a költség. A távlati tervben első helyen szerepel a Kelet-Szlovákiai Síkság talajtermékenyítő munkájának befejezése 1978-ig. Ugyancsak nagy munka vár a Duna-mente, a Garam és Ipoly völgye, valamint a Kis-Kárpátok déli lejtőjének és Záhorie környéke kishozamú talajainak termékennyé tételénél. Semmivel sem kisebb jelentőségű a Feketevíz és a Dudvág, valamint a Vág alsó folyásának mederszabályozása. Ezeket a munkálatokat, természetesen a vízügyi szervekkel közösen készítik elő.' A beruházási költségek több milliárd koronát igényelnek. A tervek valóra váltása nem lehet csupán a mezőgazdaság ügye. A termőtalaj növelése társadalmi érdek. Ifjúságunk annak idején — húsz esztendővel ezelőtt, s azt kővetően is — megmutatta mire képes. Az országépítésben múlhatatlan érdemeket szerzet1 — Ifjúsági Vasútvonal, Ifjúságfalva stb. Tettrekészsége ma sem vitás. Csak ezt a jó értelemben vett tettvágyat élesztgetni, konkrét feladatokba ágyazva kellene az alkotás áramába bekapcsolni. Hiszen a termőtalaj gyarapításában a jövő nemzedék is érdekelt... nki Nagykapos a haladás útján Tizenöt évvel ezelőtt az ország legjobb traktorosa volt Loksa László. A mezőgazdaság iránti vonzalma arra ösztökélte, hogy gyakorlati tudását elméleti ismeretekkel egészítse ki. Főiskolás fokon sajátította el a földművelés tudományát, s ma agrármérnökként a nagykaposi EFSZ élén áll. Földterületét nézve nem igazodik ez a szövetkezet a község nevéhez. Naggyá teszik azonban azok az eredmények, amelyeket az 1223 hektárnyi szántóterületen és a földterülethez mért állattenyésztésben a hozzáértő irányítás mellett elér szorgalmas tagsága; Néhány számadat bizonyításképpen: Hatszáz hektárnyi területről az idei száraz évben is 31,4 q átlagos hektárhozamot értek el gabonaneműekből. A kukorica hozama 74 hektáron meghaladta a 45 mázsát szemesen, a takarmányrépa hektáronként 800, a cukorrépa pedig 550 mázsát termett. A 209 darabot számláló tehenészetben az átlagos évi fejéshozam alig marad a 2900 liter alatt, a hízósertések napi súlygyarapo dása 0,53, a hízómarháké pedig 1,10 kg. A jó eredmények titka iránt érdeklődöm az elnöknél: — Nincs ebben semmi titok, — hangzik a szerény válasz. — Az emberek becsületesen dolgoznak, a termelésben igyekszünk felhasználni a haladó módszereket. Igen, Nagykaposon éppen a haladó termelési módszerek rugalmas alkalmazása lett a sikerek legmegbízhatóbb alapja. Az agrotechnikai intézkedéseket gondosan és időben végzik, de ez még nem minden. A többletet az a leleményesség jelenti, amellyel a haladó, hatékony munkamódszerek alkalmazásának lehetőségeit kutatják és megvalósítják. A vidéken éveken keresztül gondot okozott a tápanyagutánpótlás, főleg a nitratáció megoldása. A közelben nincs egyetlen műtrágyaraktár, a sokszor zsákok nélkül szállított műtrágya tápartéké jelentősen csökkent a szabad tároláskor. Sokszor éppen a nitratáció idején nem lehetett kimenni a felázott földekre. Hogy a műtrágyázással kapcsolatos öszszes problémákat egy csapásra oldják meg elhatározták, repülőteret építenek az Agrolet gépei számára. Ilyen nagyarányú építkezés költségeinek fedezéséhez azonban a szövétkezet nem rendelkezik elegendő pénztartalékkal. Társultak a közeli mezőgazdasági üzemekkel s már épül a kifutópálya, a műtrágyaraktár s a többi kiegészítő épület. Hasonló módszerrel a kaposkelecsényi, a csicseri és a feketemezői földművesszövetkezetekkel társulva építettek egy francia licencia alapján készült nagy teljesítményű takarmányszárítót. Ez az építkezés 4 millió korona beruházást igényelt, de a költségek hamarosan megtérülnek. A szárítóberendezés évi 120 napos üzemeltetés alatt 12 480 mázsa takarmánylisztet készít a teljesen gépesített módszerrel betakarított zöld lucernából és lóheréből. Ezenkívül a szálastakarmányok begyűjtési idénye után is felhasználható, az idén már például itt szárították a kukoricát és a gabona egy részét. Jó úton halad a nagykaposi EFSZ. A termelési sikerek mellett ezt bizonyítják a gazdasági eredmények is. Háromnegyedév alatt közel 10 millió korona értékű terméket állított elő. Pedig nem minden sikerült a tervek szerint. Például az aprómagvak nagyon megsínylették a szárazságot. Az EFSZ gazdasági szilárdulásával együtt emelkedik a tagság életszínvonala. Elégedettek a nagykaposi szövetkezeti dolgozók, s egyre több fiatal keres megélhetést a gazdaságban. K. Z. SZABAD FÖLDMŰVES 3 1969. november 29.
