Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-29 / 48. szám

BEL- ÉS KÜLPOLITIKA Tárgyalások sorozata Finnország fővárosa a napokban Ismét fontos politikai eseménynek szín­helyévé vált. November 17. óta itt üléseznek a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői, hogy megállapodást érjenek el a stratégiai fegyver­kezés korlátozását szolgáló kétoldali tárgyalások helyét, idejét és napi­rendjét illetően. A szovjet delegác^t V. S. Szemjonov külügyminiszter­helyettes vezeti, az amerikait pedig uerard C. Smith, a fegyverkezést és lefegyverzést ellenőrző amerikai szolgálat igazgatója. A tárgyalások megtartását jelentős ipértékben elősegítette a szovjet kormánynak a fegyverkezési verseny megszüntetéséről szőlő memorandu­ma. Ezt a memorandumot 1968. július 2-án nyújtották be az ENSZ-közgyű­­lés 23. ülésszakára. A két fél tárgyalásait szigorú titoktartás övezi. A tárgyalásokra fel­váltva kerül sor a Szovjetunió és az Egyesült Államok finnországi nagy­­követségein. A Helsinkiben akkreditált külföldi tudósítók a Marski szálló sajtóközpontjában a legmodernebb hírközlő berendezéseket vehetik igény­be, például az automata távíró-kapcsolást, amelyik néhány másodperc alatt kapcsolja Prágát. Sajnos azonban egyelőre még hiányzik a legfon­tosabb, a híranyag, az újságírók viszont türelmesen várnak. Előre tudták, hogy a tárgyalásokat zárt ajtók mögött tartják és elismerik, hogy a titok­tartás a tárgyalások sikerét szolgálja. A külföldi tudósítók véleménye szerint mindkét fél a kedvező légkör megteremtésén fáradozik. Erről tanúskodik az a kölcsönös előzékenység, amelyet a tárgyaló felek nyilvános találkozásai alkalmával volt tapasztal­ható, mint például Urho Kekkonen elnök fogadásán, vagy a diplomáciai testület számára rendezett fogadóestén. A New York Times véleménye szerint a tárgyalások legfontosabb pontja a többszörös atomtöltetű raké­ták kérdése lesz. A lap kommentátora megjegyzi, hogy e kérdést mór Helsinkiben fel kell vetni, mielőtt e fegyverek februárra, illetve márciusra tervezett kísérletezései megkezdődnének. Politikai válság Indiában A kongresszuspárt november 22-én megtartutt választmányi gyűlésén a 683 választmányi tag közül csak négyszázan jelentek meg. Hiányzott a párt elnöke, Nidzsalingapar is, aki felhívta a megjelenteket, hogy a gyű­lést minősítsék érvénytelennek. In­dira Gandhi hívei ennek ellenére fel­kérték őt, hogy jelenjen meg a gyű­lésen. Tekintve, hogy ennek a kérés­nek sem tett eleget, a vezetőség megbízta Indira Gandhit a gyűlés ve­zetésével. A gyűlés megfosztotta tisztségétől az eddigi elnököt, és ideiglenes elnökül Szubramaniamot bízták meg. A párt összindiai kong­resszusára december 26. és 28-ika között kerül sor Bombay-ban. A párt ellenzéki tagjai a parlamentben fel­vették a „Szervezett Parlamenti Kongresszusi Párt“ elnevezést, és programtervezetet tettek közzé, mely­nek reakciós jellegét a demokrttikus szocializmus demagógiájával takar­ják. E Gyümölcsözd együttműködés az áramszolgáltatásban A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának nem minden tagállama képes energiaszükségletét teljes mér­tékben fedezni. Kölcsönös megálla­podások értelmében egymást segítik ezért a következő országok: Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Romá­nia, az NDK, Lengyelország és a Szovjetunió. Az említett hét szocialis­ta állam már 1962-ben közösen ki­építette a „Béke“ nevet viselő egye­sített villamos rendszerek nemzetközi szervét, melynek segítségével hatal­mas áramfolyam özönlik országhatá­rokon keresztül. A nemzetközi villa­mos ’rendszer tevékenységét a köz­ponti diszpécseri szolgálat irányítja. Az említett társulás számos műsza­ki és gazdasági előnyt biztosít a részt­vevőknek. Lehetővé teszi az energia­­gazdálkodás magas szintre emelését, hatalmas áramátalakító-állomások és magasfeszültségű vezetékek létesíté­sét. Ugyanakkor a társulás a folyama­tos áramellátást is biztosítja. Üzem­zavar esetében egymás segítségére sietnek az érdekelt országok szak­emberei. A központi diszpécseri szolgálat Prágában, a Jungmann utca 29. szám alatt székel. Tágas terem közepén áll itt az irányító asztal, mögötte fehér köpenyes mérnök foglalatoskodik. Előtte a telefonközpont, világító be­rendezések, műszerek, amelyek segít­ségével a vezeték megterhelését és az áramfeszültséget ellenőrzi. És mi történik, ha a mutatók vala­melyike ugrándozni kezd, ami vala­milyen üzemzavarra vall? Oda se neki! Néhány pillanat múlva a mér­nök már tudja, hol van a baj kút­­forrása. Néma parancsának engedel­meskedve az elektronok folyama en­gedelmesen irányt változtat, és arra kanyarodik, ahol éppen szükség van rá. — Sürgős esetekben segítségünkre van az automatizálás — jegyzi meg V. Meskov mérnök, a központ igaz­gatója. —■ A „gondolkozó“ műszerek önműködően eltávolítják a kiesése­ket, rákapcsolnak a tartalék-kapaci­tásra. Ugyanolyan rugalmasan reagál a berendezés a rövid tartalmú túlter­helésekre, ha például valamelyik tag­állam túllépi a tervezett áramfogyasz­tás mennyiségét. Erre főleg télen ke­rül sor, amikor hirtelen lehűlés áll be, vagy a fokozott TV vételek fo­gyasztanak több áramot. — 1955-ben 562 millió kilowattórát tett ki öt állam nemzetközi áramfo­gyasztása. Tavaly már 9 milliárdra emelkedett ez a szám. Minden igye­kezetünk arra irányul, hogy rend­szerünk megbízhatóságát biztosítsuk, és a kieséseket a minimumra csök­kentsük minden tagállamban. A terv­feladatokat elektronikus fogyasztás­­mérők állítják össze, a mérnökök csak az egyes villanyművek javítási munkálatait hangolják egybe. A központi igazgatásban példásan együttműködnek a nemzetközi mun­kaközösség energetikusai, elektro­technikusai, ökonómusai és más szak­emberei hét szocialista országból. Minden hónapban részletes jelentést készítenek * lő az egyes tagállamok­nak az áramfogyasztásról. Ezt a célt szolgálják a határokon felállított önműködő árammérők. Az energetikai rendszer működése kölcsönös kedvezményeket biztosít. A villanyenergia végeredményben ugyanolyan árucikk, mint a meg­munkáló gépek, a gabona, a lábbeli, a ruházat és ugyanolyan módon be­hozható és kivitelezhető más orszá­gokba. A „Béke“ nevet viselő nem­zetközi energetikai társlilás a KGST tagállamainak szemléletes és hasznos együttműködését képezi. Fordította: K. E. Kun Bélára emlékezünk A mai Románia területén, Szilágycseh községben született 1886-ban. Egyetemi tanulmá­nyait Kolozsvárott végezte, majd újságíró lett, és 1902-ben belépett a szociáldemokrata pártba. A párt 1913-ban meg­tartott XX. kongresszusán ha­tározottan kiállt a baloldal mellett. Az első világháború­ban a frontra került és 1916- ban orosz fogságba esett. A tomszki hadifogolytáborban for­radalmi társaival együtt meg­szervezte a hadifoglyok forra­dalmi szervezetét, és már az októberi forradalom előtt tagja lett a bolsevik pártnak. 1917 végén Pétervárott és Moszkvában tartózkodott, Le­ninnel személyes kapcsolatai voltak. Az 1918 márciusában megalakult OKP magyar cso­portjának vezetője lett, és a csoport Szocialista Forradalom — című lapját szerkesztette. Májusban ő lett az elnöke a kommunista hadifoglyok nem­zetközi föderációjának. Az év nyarán részt vett a moszkvai eszerlázadás leverésében, és a Vörös Hadsereg nemzetközi egységeinek egyik szervezője volt. Kun Béla 1918 novemberében illegális úton hazatért és ve­zető szerepe volt a Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakításában. A marxi-leni­ni eszmék egyik legjelentősebb képviselője volt Magyarorszá­gon. Beszédeivel és cikkeivel sokat tett a szocialista forra­dalom győzelméért. A KMP több vezetőjével együtt 1919. február 21-én letartóztatták. Fogságában tovább folytatta ténykedését a két munkáspárt egyesítéséért. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának napján, 1919. március 21-én kiszabadult a börtönből. A kormányban ő lett a külügyi és a hadügyi nép­biztos, de valójában az egész tanácskornjány tevékenységét ő irányította. A Tanácsköztár­saság leverése után Bécsbe ment, itt a szociáldemokrata Renner kormány először inter­nálta, majd 1920 nyarán kiuta­sította. így került az akkori Szovjet-Oroszországba, ahol a Krim-félszigeten folytatott had­műveletek során a forradalmi tanács tagja lett. A Kommunista Internacionálé III. kongresszusán megválasz­tották őt a végrehajtó bizott­ság tagjává, amely tisztséget egészen 1936-ig betöltötte. Nagyon sokat dolgozott az újjászervezett jj illegális KMP irányításában Is. Bécsben az 1925 augusztusában megrende­zett KMP I. kongresszusán ille­gálisan vett részt és ő tartotta a főbeszámolőt. Élete eléggé zaklatott volt, 1928-han bécsi illegális tar­tózkodása idején ismét elfog­ták, és csak a nemzetközi til­takozó mozgalom akadályozta meg Magyarországnak való ki­adását. Ekkor három hőnapi börtön után ismét kiutasítot­ták Ausztriából. Visszament a Szovjetunióba, ahol az 1930- ban megtartót KMP II. kong­resszusán megtartotta a fő po­litikai beszámolót. Több műve jelent meg a Ma­gyar Tanácsköztársaságról, je­lentős műve továbbá a „Válo­gatott írások és beszédek“. Kun Béla 1939. november 30-án halt meg, mint a magyar és a nemzetközi munkásosz­tály egyik élharcosa, akiről halálánok 30. évfordulója al­kalmából szeretettel emléke­zünk meg. Emlékét a nemzetközi mun­kásmozgalom szeretettel és igazi elvtársi megbecsüléssel őrzi. Dr. Hofer Lajos Hl 111 flfMUB WgöKmUÍ 1 fj£ HEWBUHSia Államközi kereskedelmi egyezményeinkről a Szovjetunióval Ez év novemberében Irta alá a csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség Moszkvában az 1970-es évre szóló kereske­delmi egyezményt, továbbá tárgyalt az ezt követő ötéves idő­szakra vonatkozó szerződés koncepciójáról. A Külkereskedel­mi Minisztérium dolgozói ennek a témának közelebbi megvi­lágítása céljából Bratislavában sajtóértekezletre hívták egybe a sajtó képviselőit. A jövő évi kereskedelmi szerződés összértéke meghaladja a kétmilliárd kétszázmillió rubelt, ami az idei évre szóló egyezménnyel szemben hatszázalékos emelkedést mutat. Talán érdekes megemlíteni, hogy az elmúlt évben a Szovjet­unióból mintegy hetvenöt százalékban nyersanyagokat, élel­miszereket hoztunk be. Ezzel szemben a Szovjetunióba irá­nyuló kivitelünk nyolcvan százalékát ipari késztermékek ké­pezték. A világ iparilag fejlett államai mindig tartózkodnak attól, hogy nyersanyag-szállítóként szerepeljenek, az ipari készítményeket pedig vásárolják. A Szovjetunió ennek elle­nére az elmúlt évben teljes mértékben fedezte nyersolajszük­ségletünket, hatvan-nyolcvan százalék körüli mennyiségben nemesfém szükségletünket és jelentős mennyiségben gabona­szükségletünket. Szakemberek kiszámították, hogyha a ne­mesfémeket és a Szovjetunióból behozott búzát szabadon be­váltható valutáért hoztuk volna be külföldről, úgy százhar­mincöt millió dollárt kellett volna a szóbanforgó nyersanya­gokért kifizetni. Aki előtt ismert, hogy milyen nehéz a kapi­talista piacon az áruelhelyezés, az fel tudja mérni, milyen jelentőséggel bír a nyersanyagok és élelmiszerek behozatala keleti szomszédunktól, gazdasági nehézségeink orvoslása cél­jából. Az elmúlt évben a vasérc nyolcvannégy százalékát szin­tén a Szovjetunióból hoztuk be. ITa a nálunk tavaly előállított ötegész egytized millió tonna vas kiolvasztásához szükséges nyersanyagot Svédországból behozott vasérccel fedeztük vol­na, annak jobb minősége eredményeképpen a feldolgozás költsége csökkent volna ugyan, viszont a vasérc beszerzésé­nek költsége emelkedett volna. Mivel azonban a mi részünkre a dollár csaknem hetven százalékkal drágább, mint a rubel, ebben az esetben néhányszáz millió koronás veszteséggel kellett volna számolnunk. A Szovjetunióval 1966-tól 1970-ig érvényben levő kereske­delmi szerződés értelmében tíz milliárd rubel értékű árufor­galom bonyolódik1 le. A Szovjetunióban a közszükségieti cik­kek iránt nagy az érdeklődés. Ezért megértő gesztusnak mi­nősíthető az a tény, hogy amikor delegációnk olyanirányú kívánságát fejezte ki, hogy a húsz millió párban megszabott bőrcipő mennyiséget — a hazai gazdasági nehézségekre való hivatkozással — tizennyolc millió párra kívánja csökkenteni, a szovjet fél hajlandó volt ezt a számukra kedvezőtlen változ­tatást elfogadni. Delegációnk továbbá kérte, hogy a 30 millió rubel értékű bútorszállítási irányzatot 20 millió rubelre csök­kenthessük. A szovjet delegáció ebben az ügyben is megértést tanúsított, és hajlandó volt ezt a változtatást is elfogadni. Ezévi kereskedelmi mérlegünk a Szovjetunióval szemben három százalékos aktív mérlegállapotot mutatott számunkra. Viszont 1970-ben hozzávetőleg 30—40 millió rubel értékű pasz­­szív mérlegállapottal számolhatunk. Hosszú lenne felsorolni az egyes árutételeket, annyit azonban kihangsúlyozhatunk, hogy a passzív mérleg ellenére is megközelítőleg félmilliárd koronára tehető az az összeg, amit a jövő évre kötött szerző­désen — mindkét fél részéről történő teljesítés esetián — nyerhetünk. Igen fontos tényező az is, hogy államunk minden polgárának munkát biztosíthat. A végső célkitűzés természe­tesen az, hogy az egyes áruféleségeket, ha látszólag rá is fizetnénk, a lehetőségekhez mérten a legkisebb veszteséggel adjuk el, s a különbözet az importált nyersanyagok értékével kiegyenlítődjön. Például a Komáromi Hajógyár vállalati mér­leghiányát állami pénzeszközökből egészítjük ki, viszont a hajógyártást nem állíthatjuk le. Egyébként a hajógyártást más államokban is állami dotációval tartják fenn. Az 1970-re aláírt kereskedelmi szerződés értelmében a Szovjetunióból harminc millió tonna különféle nyersanyagot kapunk, amely mennyiségben több mint tízmillió tonna vas­érc, több mint kilenc millió tonna nyersolaj és félmillió tonna színes fém szerepel. Az 1970—1975-ös évekre szóló ötéves kereskedelmi keret­­szerződés megfogalmazásának előkészületei már folyamatban vannak. Ezen a téren a két ország kereskedelmi szakemberei között eltérő nézetek is vannak. A Szovjetunióban például évente hatszázezer darab fémmegmunkáló gépet készítenek, amiből Csehszlovákia mindössze tizenkétezer darabot hoz be. Egyes szakembereink szerint a Szovjetunióból történő fém­­megmunkáló gépek behozatala öt-hat százalékkal fokozódhat évente, ha nem kerül sor kooperációra. A szovjet fél ezzel szemben az egyik elképzelés szerint évi huszonhét százalékos emelkedésről, a másik elképzelés szerint negyvennégy száza­lékos emelkedésről beszél. A mi szakembereink véleménye szerint a közszükséglett cikkek kivitele fokozódhatna növekvő nyersanyagbehozatal ellenében. A Szovjetunió nyersanyag-mérlege azonban — va­lószínűleg saját iparuk fejlesztése kövekeztében — Jelenleg feszültség állapotába került. A Szovjetunióból hozzánk Irá­nyuló szén és villanyenergia juttatás már 1970-ben is az eddi­gi átlag alá csökken. Igen gyorsan el kell gondolkoznunk azon, hogy a hazánkban évente elégetett másfél milliárd köb­méter földgázt a lehető leggyorsabb idő alatt kihasználjuk a népgazdaság részére. Mi persze csak saját gondjaink súlyát érezzük, viszont ezek sokkal kisebbek keleti szomszédunk gondjainál. Megegyezést sikerült létrehozni a részünkre oly fontos kooperáció ügyében is. A Szovjetunió ökonómiai és technikai segítséget nyújt országunk számára az atommeghajtású vil­lanyerőművek felépítése terén. Ennek az igen effektiv ága­zatnak beláthatatlan jelentősége van, mivel saját nyersanyag­gal rendelkezünk. Együttműködésben. gyártjuk majd a Tatra­­tipusú tehergépkocsik 17 tonnás változatát is. A Szovjetunió segítségével a prágai földalatti vasút üzembehelyezése a Vi­­nohrady—Dejvice vonalon 1974-ben várható. Államközi koo­perációban gyártjuk majd ausztriai szabadalom alapján á földalatti villamoskocsikat és azok berendezéseit. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalmának táblázatában 1968-ig Csehszlovákia a második helyen szerepelt. A követke­ző 1970-es évre vonatkozóan a sorrend megváltozik. A KGST országok közül az NDK kerül évente hárommiliárd rubel kö­rüli forgalommal az első helyre, ami tizenhat százalékot je­lent. Lengyelország került elénk a második helyre, körülbelül tizennégy százalékkal. Csehszlovákia a harmadik helyet fog­lalja majd el a sorrendben, körülbelül tíz százalékkal. Csehszlovákia külkereskedelmi forgalmának táblázatában á Szovjetunió az első helyet foglalja el harminchét százalékkal. A Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatokat nemcsak a KGST tagállamai, hanem a tőkés országok is fontosnak tart­ják. Például Jap^án a Szovjetuniónak nagyarányú kölcsönt nyújtott az Ázsia területén végzendő nyersanyagkitermelés gépesítéséhez, amely összeg a Csehszlovákia és Szovjetunió közötti évi keresekedelmi forgalom egynegyedét képezi. Az olaszországi Fiat cég hatalmas beruházásokat végez a Szov­jetunió területén. Tehát a kereskedelmi kapcsolatok — világ­nézeti szempontokat mellőzve — állandóan fejlődőben van­nak. A KGST keretein belül fontos feladat vár még a tagálla­mokra. Szükséges lenne ugyanis megegyezésre lépni a bármi­lyen pénznemre beváltható rubelra vonatkozóan. Ugyanis ha például Csehszlovákia Magyarországnak bizonyos mennyiségű rubelért valamit elad, ezen a rubelértéken csak 'Magyaror­szágtól vehet árut, és a szóban levő rubel mennyiséget nem használhatja fel például Lengyelországtól történő áruvásár­lásra. Ez egyik akadálya a KGST tagállamai közötti kereske­delmi kapcsolatok teljes kibontakozásának. Kucsera Szilárd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents