Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-22 / 47. szám
TAPASZTALATOK Lúdtenyésztés, hizlalás Franciaországban Franciaországban is évről évre csökken a libahizlalással foglalkozók száma. Monsieur Georges Monachon, az artigueresi kutatóintézet igazgatója szerint körülbelül 20Ö ezer lehet a törzsludak száma, s kétmilliónál valamivel több az évente felnevelendő utódoké. A hagyomány él még: a libakörzetek községeiben, városaiban hetenként egyszer-kétszer megtartják a libapiacokat. A tömés! idényben — a konzervgyárak, kereskedők, szövetkezetek ösztönzésére — hizottliba, libamájkiállításokat rendeznek. A konzervgyárak, kereskedők örülnek ennek legjobban, mert szükségük van a májra, illetve a kereskedelmi és feldolgozási haszonra. S ez nem kicsiség. Országszerte a landesi libára esküsznek. A szürkésbarnás tollú landesi liba látható a libakörzetek községeiben, a drótkerítéssel elrekesztett libalegelőkön, e fajta kitömött példányát használják dekorációként a konzervüzletek kirakataiban. A landesi fajta előnyös tulajdonsága, hogy már háromhetes tömés után kialakul benne a Jóminőségű, nagy máj. 1968-ban 73 deka volt az ártigueresi kutatóintézetből kikerült libák májának átlagos nagysága. Nemcsak fajtatisztán, keresztezve is tartják, (hizlalják a landesi libát. Ha rajnaival, emdenivel és más libákhoz hasonló fajtákkal keresztezik, jó májtermelő utódokat kapnak. Franciaországban számontartják, hogy a libamájtermelés terén nagyon előkelő helyet elfoglaló Izraelben is keresztezett libákkal termelik a megfelelő nagyságú és jóminőségű májat. A máj- és tojástermelésre egyébként országszerte szelektálnak Franciaországban a már említett kutatóintézet, valamint a libamáj-konzervgyárosok ösztönzésére különböző szövetkezetek, cégek. Gyakorlatilag biztos lehet benne a naposlibát vásárló francia paraszt, hogy jó tojás- és májtermelő libához jutott. A kislibákat faforgáccsal vagy szalmával almozott, fűtött, .30—32 fokkal induló ólakban kezdik nevelni. Takarmányuk granulált lúdnevelő táp, valamint lucerna, here, fű, répa egészen a tömést előkészítő időszakig. A francia lúdtartók 10—20, legfeljebb 50 libát tartanak a tanya mellett drótkerítéssel elrekesztett lúdlegelőn, «ahol idegen személy, vagy más állat nem fordulhat meg. Hogy a libát kicsapják a faluszéli legelőre, vagy a gyepes árokpartokra, el sem tudják képzelni, tekintettel az egészségügy szempontjaira. Artigueresben sokféle kísérletet végeztek már annak kiderítésére, milyen körülmények között lehet legcélszerűbben felnevelni a libát. Ügy találták, hogy a folyami kaviccsal felszórt és drótkerítéssel elrekesztett kifutó a legalkalmasabb. A trágyát így a kavics alá tapossák a libák s legjobban meg lelhet őket védeni a különböző gyomor- és bélélősködőktől. A fűtött előnevelőbői kikerülő libákat már nem tartják célszerűnek almozott ólban tartani, mert a nedves alom a tüdőpenész okozója lehet, másrészt gyakran nagymennyiségű almot kellene cserélni. A legeltetésről az a kutatók véleménye, hogy kirekeszthető a lúdnevelésből, azonban zöldet, valamint répát a jászolszerű etetőből kell adni a libáknak. Legelőpocsékolásnak is tekintik a libák legeltetését, mert trágyájukkal, taposásukkal több füvet taposnak le, mint amennyit elfogyasztanak. * Utónevelőkben és törzsállatok tartása esetén használják a lécrécsos padozatú szín-féleségeket. A rácsozat 60—80 cm-re van a talaj szintje felett s ide hullik a trágya. Legjobb az olyan rács, amely másfél centi széles lécekből áll, és a lécek közötti távolság szintén másfél centiméter. A franciák is ősszel kezdik a libák hizlalását, nem úgy, mint az izraeliek, akik gyakorlatilag az év minden szakaszában folyamatosan tömnek és szállítanak friss májat a francia kereskedőknek. A parasztok spirálos tölcsérrel tömik a libát, Artiguesben azonban konstruáltak egy nagyon gyorsan dolgozó és könnyen kezelhető villanymeghajtású tömőgépet. A májkereskedők véleménye megoszlik a tömés módjának tekintetében. Egyelőre inkább azt vallják, hogy a liba kényes jószág, és csak kézzel lehet igazán jól és kíméletesen tömni. A franciák tömésre alaposan előkészítik a libákat. Fehérjében nagyon gazdag, 26—28 százalékos granulált táppal és sok fűfélével etetik az állatokat, hogy jó kondícióba hozzák őket s nyelőcsövük táguljon. A tömésre párolt, sózott és zsírozott kukoricát használnak, s egyegy libára 20—22 kilónál nem számítanak többet, tekintve, hogy a tömés csak három hétig tart. A háromhetes töméssel nem fejeződött be a lúdhizlaló munkája. A liba vágása, tisztítása s részben bontása is az ő feladata. Nem is bízná senkire sem, hiszen akkor derül ki, miért is dolgozott.« A francia lúdhizlaló — vágás, tisztítás után — vagy az egész libát viszi a kereskedőhöz s ott a szeme láttára bontják ki a májat, vagy — ha a húsra szükség van — otthon bontja és a hűtött májat viszi a kereskedőhöz. A kereskedő húst is, májat is vásárol, de csakis külön-külön. Nem csoda: egy kiló jóminőségű libamáj 90—120 frank, a húsé csak 7—9. Azt elképzelhetetlennek tartják, hogy a kész hízott libát vágóhídra szállítsák, valamint azt is, hogy kilóra vásárolják meg, egészben. JU tudja, mekkora a mája?! A francia parasztoktól vásárolt máj általában hatvan deka és 1,2 kg közötti. Akadnak persze másfél kilós, olykor ennél nagyobb májak is, de a kereskedők a 70— 90 dekásat szeretik legjobban, ezek a Iegízletesebbek. A lúdhizlalő, ha gondosan hűti, szállítja, a kereskedő ugyanolyan szívesen vásárolja, mintha nála bontották volna. Egyértelműen állították, hogy a liba májának ára képezi a hizlalás, a hizlaló hasznát. Nagyon drága a napos- vagy előnevelt liba, ehhez jön a nevelés költsége, a fűtésé, a takarmányé és a munkabér. Körülbelül 15 frankba kerül a töméshez szükséges kukorica. Az összes költség kb. 85—90 frank. A hizlaló ezt az összeget körülbelül megkapja a liba húsáért, haszonnak tehát azt tekintheti, amit a májért kap. Ha jóminőségü és elég nagy a máj, 50—70 frank jár érte. Szép pénz, de mivel egy-egy család kevés libát hizlalt s más munkával, könnyebben is lehet keresni, ezért nem túlságosan kecsegtető. A libamáj valójában a kereskedőknek és feldolgozóknak üzlet. Szédületesen nagy üzlet. Ezért is sürgetik a májtermelés fokozását s vásárolják a májat szerte a világon, ahol csak lehet. Dr. Gonda Irén Keresztezett törzsludak a kaviccsal felszórt kifutóban. Landesi ludak a rácsos alapzatú színben. A rácsok lécből készülnek. A trágya áthullik a rácson, igy almozásra nincs szükség és a belső élősködők nem fertőzhetik az állatokat. A franciák villanymeghajtású, gyors munkát végző tömőgépe. fisz\ kalászosaink rosszul keltek, mert a száraz talajon nem tudtunk megfelelő magágyat készíteni. A szárazség a sok levegőjű talajban fokozottabban kimutatja az agrotechnikai hiányosságokat. Az egyenetlen kelés bizonyltja, hogy a vetőágyon csak vékony poihanyós réteg képződött. Ha a talaj felszínén levő földet kissé elhúzzuk, alatta rögös földréteget találunk, mely nem alkalmas a növények hajszálgyökereinek elhelyezkedésére és élettevékenységére. A hiba sohasem a tartós szárazságban rejlik, hanem a nagy sietséggel végrehajtott rossz minőségű talajmunkában. Mivel az ilyen talaj nem tartalmaz kellő mennyiségű vizet és a rögök laza elhelyezkedése sem teszi lehetővé a talajvíz mélyebb rétegekből történő emelkedését, a csírázás csak vontatott. Ily esetben az is megtörténhet, hogy a kikelt növények vízhiány miatt fejlődésükben megakadnak, sőt el is pusztulnak. A hiba tehát a rossz talajelőkészítésben keresendő. A túlzott sietség lassú, vontatott és elkésett kelést eredményezett, mely agrotechnikai szempontból nemcsak hátrányos, de egyenesen a termést is veszélyezteti. Mit tegyünk, ha vetéseink állapota a fent elmondottak szerint alakult? Mindenesetre olyan gazdasági eszközöket vegyünk igénybe, melyek segítségével legalább részben jóvátehetjük mulasztásunkat. Ilyen eszköz tartós szárazság esetén a gyűrűs henger. A henger nyomást gyakorol a talajra, ahonnan a levegőt kiszorítja. szükséges. Idejében való alkalmazásukkal elkerülhető a magvak csíráinak pusztulása, illetve az egyenetlen csírázás, valamint az egyenetlen fejlődés. Nagy szárazságban tehát ajánlatos a hengerezés többszöri ismétlése, gyűrűs hengerekkel. Ezt a munkát nyugodtan végezhetjük, mert a kiszáradt talaj rugalmassága igen csekély, így sem a traktor kehatásfokkal bír. Annál hatásosabb lehet a Cambridge és a Croskill hengerek alkalmazása. A hengerezés végrehajtása a talaj rugalmassága szempontjából a kona reggeli és a késő délutáni órákban lenne jó, de a harmatos növény miatt ettől rendszerint el kell tekintenünk. Aránylag minél több a növény, annál nagyobb a reggeli harmat, így későbbre kell halasz-Hengerezük-e az őszieket vetés után? Az összefolyásra hajlamos, túlkötött agyagtalajokat kivéve az őszi vetések hengerezése ajánlatos. Ugyanis a henger a földet minden oldalról oda nyomja a vetőmaghoz, s ezzel a csírázáshoz szükséges nedvesség áramlása megindul. Ha a vetőmag lazán fekszik a magágyban, úgy a csírázáshoz szükséges nedvesség A szárazság káros hatásának csökkentése őszi kalászosainknál A talajszemcsék és rögök a levegő távozása után közelebb kerülnek egymáshoz, helyreállítják a talaj hajszálcsövességét, miáltal lehetővé tesszük a mélyebben elhelyezkedő talaj vagy altalajvíz gyökérzónába történő áramlását. Különösen az éles szögben ráható gyűrűs hengerek végeznek jó munkát. Minél szárazabb a talaj, annál nehezebb henger rekei, sem a hengerek nem tesznek kárt a talaj morzsás szerkezetében. Bizonyos mérvű posorosdásra ugyan sor kerül, de az adott helyzetben ez a „kisebb rossz“. Feltehető a kérdés, alkalmazhatók-e szöges {tüskés] hengerek? Mivel súlyuk aránylag kisebb, mint a gyűrűs hengereké, alkalmazásuk csak másodrendű tani a hengerezést. Egyszóval; a harmat felszáradása után hengerezzünk. Ha a hengerezés hatása aránylag csekély, — amit a föld térfogatváltozása mutat — úgy az ismételt hengerezést az előző menetirányra merőlegesen végezzük, lehetőleg azonnal, mivel néhány nap múlva a talaj önlazulása folytán csökken a munka hatása. csakis a talaj természetes ülepedése után teljesítheti funkcióját, ami időveszteséggel jár. A sima hengerek alkalmazása több okból nem javasolható. Egyrészt könnyebb és kisebb nyomást fejt ki a talajra, mint a gyűrűs henger, másrészt sima felületet hagy maga után, ami a szélerózión kívül veszélyezteti a növény fagyvédelme szempontjából úgyszólván nélkülözhetetlen téli hófogást. Erre a gyűrűs hengerek alkalmazásakor is ügyelnünk kell, tehát minden esetben az uralkodó szél irányára merőlegesen hengerezzünk. . A szélhordásnak kitett talajoknál (futóhomok, tőzeges talajok) a vetés utáni gyűrűs hengerezés semmi esetre sem nélkülözhető agrotechnikai művelet. Ugyanis a januári, februári száraz, hótakaró nélküli fagyoknál az emlftett talajok annyira fellazulnak, hogy . hengerezés nélkül az erős szelek a talajt a szomszédos határba hordanák. A hengerek szárító hatásától a tenyészidőn kívül tartanunk nem kell. A rövid nappalok és hosszú éjszakák, valamint a pozitívabb vízfelvétel és negatívabb párolgás miatt a vízmérleg a talajvíz-veszteség rovására sohasem mutatkozik. Az elmondottak útmutatásul szolgálnak a rosszul kelő őszi vetéseink ápolási módjára. Ha időközben az esős idő be nem köszönt, végezzük el a vetések hengerezését, mert .ezzel a kikelt és a csírázásnak indult növények egy része megmenthető. Dr. Frideczky Ákos mérnök, egyetemi tanár
