Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-22 / 47. szám
KERTÉSZET ROMÁNIA KERTÉSZETEIBEN Ilyen a másodtermés Csábon A Román Szocialista Köztársaságban ez utóbbi évtizedben a kertészeti termelés hatalmas lépésekkel haladt előre. Az ország különböző részein — a legkorszerűbb agrotechnikai elvek alkalmazásával — nagy kiterjedésű szőlő- és gyümölcsültetvényeket létesítettek, az olcsó energiaihordozók (földgáz, fűtőolaj) kihasználására pedig jelentős üvegházfelületaket építettek. Az az érdeklődő figyelem és az a határozott termeléspolitikai koncepció, amelyet Románia Kommunista Pártja és a román kormány a kertészeti termelés iránt kialakított, arra enged következtetni, hogy a Jövőben náluk a kertészeti termelés valamenynyi ágazata még gyorsabban fog fejlődni. És ezt a jelenséget nekünk sem szabad szem elől téveszteni, amikor a baráti és a tőkés piacok zöldséggel, gyümölccsel, borral, virággal való ellátását tervezzük! A közelmúltban a bemutató gazdaságok szakemberei, a szaktanácsadók és újságírók egy csoportja a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Tájékoztatási Főosztálya által rendezett tanulmányúton vett részt Romániában. A szakembereknek módjukban állott rövid betekintést nyerni a román mezőgazdaság — ezen belül a kertészet — eredményeibe. A szőlőtermelés fejlesztésébert figyelemreméltó eredményeket értek el a Stefanesti Kísérleti Állomáson. A telep 1050 hektárnyi szőlőültetvényének 80 %-a borszőlőfajtákból (Leányka, Sauvignon, Olasz rizling, Ottonel muskotály és Frontignan rouge), 20 százaléka csemegeszőlőből (Chasselas Napoleon, Afus Ali, Csabagyöngye) áll. A gazdaság új borkombinátja — amelynek építése éppen most fejeződik be — 1200 ha szőlő termelésének feldolgozáséra lesz alkalmas; tároló kapacitása 80 ezer hl, palackozójának tervezett teljesítménye 60 ezer hl. A feldolgozó üzemet francia, olasz és német gépsorokkal szerelték fel. A borkombinátot korszerű törkölyfeldolgozó egészíti ki. Az egész beruházás 69 millió lej értékű. Az üvegházi zöldségtermesztésben óriási előrehaladást tettek. Ma már a Venlo-típusú növényházak éppen ügy hozzátartoznak a legtöbb termelőszövetkezet és állami mezőgazdasági üzem szerkezetéhez, mint nálunk a tehenészet. Az üvegházi felület mintegy 80 %-án paradicsomot (Moneymakert és Money d őrt) hajtatnak. A nagy felület és a jelentős termésmennyiség (7—10 kg/m2) olyan nagyarányú exportot tesz lehetővé, hogy Románia a nyugat-európai piac egyik koordinátorává lépett elő. Az üvegházi felület további 20 %-á az uborka, a tojásgyümölcs és a paprika között oszlik meg. Megtekintettük Aradon az üvegházkomblnátot (Completul de Sere),mely jelenleg 38 ha-nyi üvegalatti felülettel rendelkezik. Az első 6 ha üvegházat még a holland cég építette, de jelenleg már teljesen hazai gyártású elemekből szerelik össze a távfűtéssel berendezett házakat. Egy hektár növényház teljes felépítési költsége 3,6 millió lej. Az üzem főmérnöke — Bengulescu Joan — véleménye szerint az eddig beruházott 128 millió lej érték — a jelenlegi export lehetőségeket figyelembe véve legfeljebb öt év alatt megtérül az államnak. Az üvegházi kombinát 9 ha-os, önelszámoló farmokra tagolódik: minden farmon 52 dolgozó végzi a munkákat egy agronómus és egy technikus irányításával. Farmonként mindössze egy adminisztrátort foglalkoztatnak. A farmok ellátására központilag irányított egységek szolgálnak. Ilyen a kémiai egység (műtrágyázás, növényvédelem, a gépesítés, távfűtés, világítás, hírközlés, az építő és a javltószolgáltató egység). Kolozsvárott meglátogattuk a Palocsay Rudolf vezetése alatt álló kísérleti gazdaságot, amely 20 ezer m2 felületen termel szegfűt az angol, nyugatnémet és osztrák piac számára, ezenkívül évente 100 ezer tő cikláment és 30 ezer tő hortenziát értékesítenek. Palocsay egy sor új nagyértékű növényfajta előállításával büszkélkedhet. Sötét bíborszínű új rózsafajtája a Tábortűz nevet kapta. Kiváló, hoszszúszárú, nagy, égöpiros virágú szegfűfajtáját Gloria Clujului-nak (Kolozsvár dicsősége) nevezték el. A 69 éves, napbarnított, fiatalos mozgású nemesítő az utóbbi időben is legszívesebben a Gerberák kereskedelmi tulajdonságainak megjavításával foglalkozik, de széleskörű kutatást folytat a különböző almafajták ökológiai változásaival kapcsolatban is. A Londoni pepin és a Fehér Klára alma keresztezéséből előállított például egy rendkívül rövid tenyészidejű (virágzástól a termésérésig 2 és fél hónap), fagyálló, varasodásnak ellenálló, kellemes ízű fajtát, amely még 1200 m tengerszint feletti magasságban is eredményesen termelhető. -int-Csábi A szövetkezet elnökét kerestem a gazdasági udvaron. — Nem rég volt itt — mondták. — Nézze meg nincs-e a kacsafarmon, vagy az egres-szüretelőknél. Egrest szedni novemberben? Resteltera megkérdezni, miféle egresről lehet szó. Az még jobban meglepett, amikor hozzátették, hogy a gyümölcs a szőlőben van. Az elnököt nem találtam, de estefelé megtudtam, miféle „egrest“ szednek november hetedikén. A szőlőben a másodtermést hívják így az Ipoly vidékiek. Állítólag azért kapta ezt a nevet, mert ennek a szőlőnek az íze kissé savanykás, vagyis hasonló, mint az egresé. Amit láttam nem mindennapi. A szőlőnek már lehullott a levele és csak a fürtök zöldelltek. De hogy mennyi, még jobban meglepett. Talán érhető lesz, ha megírom, hogy néhány hektárról több mint száz mázsa termést vár Pásztor József vincellér. A későesti órákban érkezett az első szállítmányuk a losonci borászati üzemnek. A szőlő 14—15 mustfokos volt s Így egész jó árat kapott a szövetkezet. A sokoldalú vincellérrel úgy egyeztünk meg, hogy másnap meglátogatom a szüretelőket. Ebből azonban nem lett semmi, mert a szőlőfürtökön hó csillogott, s már a déli órákban bokán felül ért a korai vendég. A csábi szövetkezet különben az Ipoly menti községek egyik legnagyobb szőlőtermő gazdasága. Eddig már 32 hektáros ültetvényük van, amit még 22-vel szaporítanak az elkövetkező években. A közös irányítóinak az a terve, hogy hadat üzennek a direkt termőknek, a tagoknak az új telepítésből mérnek majd és a „híres“ novát termő hegyet (amely a legjobb fekvésű) nemes fajtákkal telepítik be. A csábiak jó szakértők, Így nem csoda, ha a szőlőtermelés nagyon gazdaságos. Ott terem a környéken a legjobb Frankovka, amelynek kitűnő zametú a leve. Nem véletlen, hogy a járási borversenyen több aranyérmet nyertek a boraik. Egyelőre még főleg szőlőként értékesítik a nemes gyümölcsöt. Tervük azonban, .hogy pincét építenek és a falu mellett egy reprezentációs csárdát, ahol a vendégek majd megkóstolhatják a rangos borokat. Csábon jártam és valóban különleges élményben volt részem. Ilyen gazdag másodtermést még kevés ember látott. De az is ritkaságszámba megy, hogy hóban szüretelnek a szorgoskezű lányok, asszonyok. -tt,csoda‘ Röviden a fokhagyma termesztéséről Az elmúlt években divatba Jött a tokhagyma termesztése. A háztáji kertek nagyobb részébe fokhagyma került, sőt akadt, aki a szövetkezettől kapott tél hektárba is ültetett fokhagymát. A nagy-nagy iparkodás mozgatóereje természetesen a termék magas ára, volt. Ám a tervszerűtlen termelés oda vezetett, hogy néhány évvel ezelőtt már a termelő nyakán maradt a termés. Ezt követően mindenkinek elment a kedve, hogy eladásra fokhagymát termeljen. Az utóbbi két évben azonban újra keresett cikk és magas árat kínálnak érte. Ez arra serkenti a termelőket, hogy újra ültessenek fokhagymát. Ügy gondoljak, nem árt, ha dióhéjban szólunk a fokhagyma ültetésének kérdéseiről. Elsősorban jó, ha tudjuk, hogy a vetőmag döntően befolyásolja a termést. Ugyanis a fokhagyma évek során ugyanúgy leromlik, degenerálódik, akárcsak a burgonya, a kukorica, a búza stb. Ez azt jelenti, hogy ha évrőiévre saját fokhagymánkat ültetjük, előbb-utóbb mind kisebb és kisebb lesz a termés. Ennek elkerülése végett mindig a legnagyobb fejeket válasszuk ültetésre, annak ellenére, hogy az apróbbak szaporábbak erre a célra. Tudniillik kicsi fejből nem várhatunk ökölnyi nagyságú termést. Ha észrevesszük a termés hanyatlását, csere vagy vásárlás útján szerezzünk be fajtatiszta friss ültetőanyagot. Ugyancsak felhívjuk a figyelmet arra, hogy ne ültessünk gerezdjeire szétduzzadt fejeket, mert annak utódai szintén hajlamosak a szétdurranásra, amely lerontja az áru piaci értékét. Magáról az ültetésről csupán anynyit, hogy jól válasszuk meg a mélységét. Ez eléggé körülményes dolog, mert tudvalevő, hogy a hagyma nem szeret mélyen a földben, sőt mélyebb ültetésnél minimálisra csökkenhet terméshozama. Ugyanakkor ha sekélyre ültetjük, a gyökeret verő gerezdek kitúrják magukat a földből. Ez az állapot nem kívánatos, és alacsony terméshozamhoz vezet. Hogy milyen mélyre duggassuk a gerezdeket, receptet adni nehéz, mert a könnyebb talajokban mélyebbre, míg kötöttebb talajokon sekélyebbre ültetünk. Általános elvként elfogadható, hogy amilyen a gerezd nagysága, körülbelül kétszer annyi föld kerüljön föléje. Éppen ezért nagyüzemekben sem ajánlatos a fokhagymát eke után ültetni, mert bármilyen pontos munkát is végzünk, az eke nagyon egyenetlenül takarja az amúgy is egye nőtlen mélységbe duggatott gerezdeket. Tanácsos, hogy minél hamarabb, de a fagyok beállta előtt ültessük el a fokhagymát, máskülönben érdemleges terméssel nem számolhatunk. (s) A termő tőkék átültetése Hagyományos telepítésű szőlőterületeink korszerűsítése még mindig aktuális probléma. Akár művelőutas rendszert alakítunk, akár minden második sor kivágásával tesszük gépesíthetővé szőlőinket, nagyszámú termőtökét kell kivágnunk, kiirtanunk. Az erőteljes, bőven termő, jó kondíciójú fiatal tőkék kivágásának láttán az érzelmi tényezőkön kívül gazdasági meggondolások is felvetődnek az emberben. Van-e lehetőség orra, hogy ezeket a sok gonddal és jelentős költséggel telepített tőkéket megmentsük magunknak? Erre kerestünk választ, amikor 1968-ban több megfigyelést végeztünk a már termőrefordult tőkék átültetésével kapcsolatban Intézetünk új tanügyi épületének építése miatt mi is arra kényszerültünk, hogy több száz Riparla portaiisra oltott 6 éves bakművelésű Olaszrizling és Chasselas (saszla) tőkét vágjunk ki. Ez adta a gondolatot a termőtőkék átültetéséhez. A tőkék kiemelésekor olyan széles és mély gödröt ástunk hogy az oldelgyökerek legalább 8—10, a talpgyökerek pedis legalább 13—15 cm hosszúsággal, épségben kerüljenek ki <* talajból. A tőkék előkészítése az ültetéshez b következőképpen tör tétit: a 4 saroknak megfelelően 4 egyrügyes rövidcsapot hagy tunk, a többi vesszőt tőben eltávolítottuk. A talpgyőkereke' 10—12, az oldalgyökereket 5—6 cm hosszúra vágtuk vissza A metszéseket a gyökerek tengelyére merőlegesen, tehát r legkisebb felülettel, éles raetszőollóva) végeztük. A tőkéket március második felében szedtük fel és ültettük át. A reggel felszedett és előkészített tőkét még ugyanaznap elültettük. A tőkéket 35 éves, 100X80 cm-re telepített Riparla portalis alanyon levő vegyes fajtájú termőszőlőbe ültettük el pótlásként. A művelet során a gödörbeültetés követelményei szerint jártunk el. A tőkéket egyenként körülbelül 2 liter vízzel ön töztük be, majd felcsirkéztük. A vegetációs idő folyamán a szokásos agro- és fitckechnikában és növényvédelemben részesítettük a tőkéket, valamint amikor a hajtások körülbelül 15 cm hosszúak voltak, elvégeztük a hajtásválogatást. A négy saroknak megfelelően a négy egyrügyes csapból kihajtott egy-egy hajtást meghagytuk, a többit pedig tőből eltávolítottuk. A megeredés 98 °/o-os volt. A vegetációs idő végéig — a rendkívül aszályos esztendő ellenére — a hajtások mindkét fajtájánál általában 50—55 cm hosszúra nőttek meg. A gyökérzet regenerálódásának pontosabb megfigyelése érdekében néhány kiszedett tőkét — az angolnyelves párosításnál alkalmazott fűrészporos módszerrel — előlhajtattunk. A gyökereket háromféleképpen vágtuk vissza. Az előhajtás eredménye a következő: Az első előkészítési mód esetében, amidőn mind a talp-, mind az oldalgyőkereket tőben eltávolítottuk, nagyon gyenge gyökérképződést tapasztaltunk, s ha volt is, elsősorban a talpgyökerek zónájában, és ott is erősen féloldalas elhelyezkedésben. Több új gvökeret találtunk a második változatnál, amely esetében a talpgyökereket 10—12 cm-re, az oldalgyökereket pedig tőből metszettük vissza. Az új gyökerek szintén inkább — mintegy 80—90 %-ban — lent a talpgyökér zónájában keletkeztek. A legintenzívebb gyökérképződés a harmadik változatnál volt tapasztalható, ahol a talpgyökereket 10—12 cmre, az oldalgyökereket pedig 5—6 cm-re vágtuk vissza. Az új gyökerek túlnyomó százalékban a visszavágás felületén keletkeztek, s csak elvétve fordultak elő a visszametszett gyökerek egyéb részén. Végeredményben, ha nem régen termőre fordult (körülbelül 5—8 éves) tőkét vagyunk kénytelenek valamilyen ok folytán kivágni, ezeket vagy termő szőlő pótlására, vagy házikertekben telepítési célra használjuk fel. Legeredményesebb akkor lesz az átültetés, ha a tőkéken minél több gyökeret hagyunk meg ' Kőszegi László Előhajtatáshnz különböző módon visszametszett tőkék Cj gyökérképződés a talpgyökerek metszfelületén
