Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-22 / 47. szám

ÉLETÉBŐL A bevásárló központ A történelmi múltú Lakszakállast — régi nevén Túriszakállast — IV. Béla király 1208-1 oklevelében várbirtokként említi. Ez a község később az Egylházas-Szakállas nevet viseli. Múltjában jelentős szerepet játszott az a körülmény, hogy közvetlenül a kereskedelmi főútvonal mentén feküdt. Így a világ minden tájáról Bécsbe igyekvő kereskedők sokasága megfordult a községben. Itt pihenték ki a hosszú és veszedelmes út fáradalmait. De az igazi fejlődés korszaka mégis a felszabadulás után kezdődött. A község ‘újjáépítése pedig az 1965-ös árvízkatasztrófa után indult meg Az előbbi történelmi jelentőségű, míg az utóbbi az emberi összefogást és akaratot példázza időtlen időkig. Hetvennégy lakóház rombadőlt, kétszáz­tizenhét pedig súlyosan megrongálódott. A hajléktalanok hónapokon át deszkából összetákolt fészerekben húzódtak meg, s éjt nappallá téve épí­tették az új családi fészket. A lakosoknak a hányavetettségen, szenvedésen kívül jelentős anyagi káruk származott, amely még eddig nincs felbe­csülve. EMBERSÉGES EMBER Szűcs László a, falu szülötte. Egyszerű munkáscsalád gyermeke. Saját bőrén tapasztalta az elnyomást és a sok emberi igazságtalanságot. Ember­séges ember ő, aki a törvényszabta lehetőségek határai között igyekszik kormányozni falujának sorsát, jövőjét. Ezért becsülik, szeretik az emberek. A lakosok túlnyomó többsége mögéje sorakozik, segíti megoldani napjain» bonyolult problémáit és az építés nagy művét. — Már behegedtek az árvízütötte sebek — tájékoztat a HNB elnöke. — A rombadőlt házak helyébe újakat építettek, a megrongáltakat pedig ki­javították. További hetvennégy család, főleg fiatal házaspár részére a HNB telket mért, hogy „fészket rakhassanak“. Hogy az újjáépítés úgyszólván zavartalanul haladhatott, az elsősorban a nyitrai téglagyár — védnök­üzem vezetőinek és dolgozóinak köszönhető, akik túlmunkák vállalásával biztosították a folyamatos anyagellátást. Nincs ok panaszra, vállalásaikat becsülettel teljesítették, amiért hála és köszönet jár. UTAK, JÁRDÁK A soron következő feladat az utak és járdák építése volt. Nincs a köz­ségben olyan utca, amelyben tengelyig süppedne a traktor vagy a szekér. FALU A JÁRÁS PEREMÉN A községet kettészelő főútat 1 millió 700 ezer korona állami hozzájárulás­sal aszfaltozták. Csupán az utóbbi két év alatt hat kilométer utat készítet­tek és aszfaltoztak, melynek értéke meghaladja a másfélmillió koronát. Ehhez az összeghez a járás 217 ezer koronával járult hozzá, a többit saját anyagi eszközeikből fedezték. Előbb szó esett a járdaépítésről: eddig 5700 méter hosszú járda építé­sére került sor, csekély 300 ezer korona beruházással. A község lakosai egymással versengtek: ki betonból, ki betonlapokból készítette lakóháza előtt a járdát, amelyhez a szükséges anyagot a HNB biztosította. A FALUCSINOSlTASRÖL Kevés kivételtől eltekintve él a szép utáni vágy az emberekben. Ez arra ösztönzi őket, hogy saját környezetüket szebbé, színesebbé tegyék. Ez alól a lakszakállasiak sem kivételek. Legalább is ezt bizonyítják a családiházak előtti virágoskertek, de a község szépen gondozott parkja is. A park létesítésének költségeit a Nyitrai Városi Nemzeti Bizottság fe­dezte: e célra közel negyedmillió koronát fordított. De igen szép park öleli körül az új iskolát is. Amint az ember átlépi az iskola kapuját, Gül Baba rózsáskertjére gondol és Bartal Vince igazgatóra, aki szeretettel védi, ápolja a bársonyos szirmú rózsákat. vAsárlöközpont, SZOLGÄLTATÄSOK haza A község üzleteinek többsége öreg, nedves épületekben foglalt helyet. Ezek sem térfogat, sem higiénia szempontjából nem feleltek meg a köve­telményeknek. A HNB tanácsa szorgalmazta e hiányosság felszámolását. A Jednota igazgatósága is elismerte a kérés jogosságát és 1967-ben 1 mil­lió 700 ezer korona költségráfordítással megkezdte egy korszerű vásárló­központ építését, amelyet a múlt év első felében adtak át rendeltetésének Az új üzletház elkészültével a HNB egy volt üzlethelyiséget alakíttatott át, s kibővíttetett, s ide »öltözött a vendéglátó üzem, amely azelőtt ugyan­csak nem volt megfelelő. Komoly feladatok elé állította a község vezetőit a közszolgáltatás. Hogy a lakosság ilyen irányú szükségleteit kielégítsék, negyedmillió korona költséggel rendbehozattak egy épületet s ide helyezték a férfi és női fod­rászatot, a televízió és rádió, valamint a cipőjavító részleget, a cukrászdát és az ideiglenes fogászatot. E szolgáltatások csak részben elégítik ki a kí­vánalmakat, azért a közeljövőben bővítik a szolgáltatások hálózatát, s nö­velik a meglévők színvonalát. EGYENESBEN AZ OKTATÁS HELYZETE A község büszkesége az ötmillió korona beruházással épült 14 tantermes iskola, amelyhez tornaterem, napközi otthon, szociális épület és négy la­kásegység is tartozik a pedagógusok részére. Ilyen körülmények között már jól haladhat a tanítás. Ami az oktatás színvonalának növelését illeti, arról Bartal Vince igaz­gató gondoskodik. Igényes önmagával szemben, de beosztottjaitól is meg­követeli a feladatok teljesítését. Ennek is betudható, hogy az iskola jó hírnevű. De a község legkisebbjeiről sem feledkeznek meg a község vezetői. Száz­­húszezer korona költséggel tatarozták az öreg iskola két tantermét, ahol 60 gyermek részére óvodát rendeztek be. * * * Végezetül: nem állítok valótlant, ha azt mondom. Lakszakállas a komá­romi járás élenjáró községe. A vezetőknek tehát nincs szégyellnivalójuk. Amire hivatottak, azt maradéktalanul, becsülettel és közmegelégedéssel teljesítik. ANDRISÉIN JÖZSEF SZIRÉNAFALVI HÍRADÁS Tíz esztendős a szirénfalvl szövetkezet. Az évtizednyi múlt­ra visszapillantva, megálllapít­hatjuk, hogy a közös gazdaság legyűrve a nehézségeket, biz­tosan halad előre. Mfg pár éve azzal dicseked­hettek, hogy felsorakoztak a jólmenő szövetkezetek vonalá­ba, mert mind az állattenyész­tésben, mind a növénytermesz­tésben a járási átlagon felül termeltek addig. Tudjuk, hogy az időjárás nagy mértékben befolyásolhatja a jő vagy rossz eredmények alakulását. De az embp>- igyekezete, szorgalma, hozzáértése jelentős tényező. Jő hektárhnzamot értek el búzából (31.2 q), rozsból (35 q), tavaszi árpából (35,7 n) és cukorrépából (500 q), viszont csökkent a kukorica, az őszi árpa hektárhozama. S a zöld­ségtermesztés pénzügyi tervé­nek kétharmados teljesítése is azt mutatja, van mit behozni. Hiányosság tapasztalható a ta­­lajkiválasztás, talajelőkészités területén és az öntözőberende­zések sem működtek kielégí­tően. Ami az állattenyésztést illeti, önelégültségre itt sincs nkuk. Bár a jelenlegi napi 9 literes feiési átlag nem kevés (a múlt évi 2400 liter tejhozamátlagnt valószínűleg, túlteljesítik), de lehetne több is! Míg a hízómar­hák napi súlygyarapodása úgy­­ahogv kielégítő (110 dkg), nem mondható el ugyanez a sertés­­hústermelésről. Ugyanis 60 dkg­­ról 45 dkg-ra esett a napi súly­gyarapodás. A malacszaporulat­tal sem lehetnek elégedettek, hiszen október 1-ig csak 10,4 malacot választattak el anya­kocánként. Külön kell szólnom a gépke­zelőkről. A jobb terméseredmé­nyek elérése feltétlenül jobb munkaszervezést, nagyobb fe­gyelmezettséget. több megér­tést, s a termelés minden sza­kaszán rendet követel. A hiányosságok kiküszöbölé­sével, a közösség erejébe ve­tett bizalommal és a terv-fel­adatok maradéktalan teljesíté­sével juthatnak csak előbbre! JAKAB SÁNDOR, Szirénfalva — Kutya őszünk van! — jegyzi meg az öreg. — Nem győzöm az ekevasat élesíteni. De azért csak szántogatunk. Nem tudom, ha nem lennének ezek a pufogó masinák, igavonó állatokkal hogyan boldogulnánk. A főkanális közelében egy bokros részen már áthaladtak a hajtők. Krauzer, az erdész is tovább indulna, ha Fríőko nevű kutyája meg nem áll és nem szaglász, fülel. Alit és nézett mereven, majd hirtelen a bokor felé ugrott. Abban a pillanatban fölröp­pent a kakas, de a lövés nyomán visszahullott. Az eset háromszor is megismétlődött, és az elmaradt két vadász nem tévesztett célt. A régiek közül már csak ketten vannak: az erdész és Palóczky Károly a vadásztársaság alapítói. — Más volt akkor a határ, — qmlt­­ti Károly. — Előfordult, hogy nyolc­van vadlibát is ledurrantottam egy szezonban. Ha hiszed, ha nem, amer­re most jártunk, annak a legtöbb ré­sze mocsár és láp volt. Ezért volt ezernyi a vadkacsa és a liba. Most a liba, kacsa kevés, viszont más vad­ból több van a határban. Újból röppent egy fácán és eldör­dült az erdész puskája. A zsákmány a csatorna másik oldalán esett le, s bizony a kutyának nem volt ínyére átúszni a hideg vízen. — Üsse kő! — legyintett Krauzer. — Még jő, hogy vannak a határunk­ban rókák, amelyek elfogyasztják a meg nem talált vadat. Megtudtam, hogy még a rókakomá­nak is van hasznos oldala. A hajtők közül legtöbben szintén szenvedélyből járják a határt. Sza­káll Feri semmi pénzért nem mulasz­tana el egy-egy vadászatot. Nincs ná­la boldogabb, ha a puskát viheti, s néhanapján el is durranthatja azt. A célpont rendszerint feldobott ka­lap. Talán száznál is több lyuk van a viharvert kalapján, s erre ő külö­nösen büszke. — Csak töltsem le a katonaidőt, rögtön jelentkezem a társaságba... Majd én megmutatom, hogy kell lőni! ■ft-A nap utolsó sugarait szórta szét, amikor a labdarúgópálya szélén meg­számlálták a zsákmányt. Aztán min­denki megkapta jussát, és elégedet­ten Indultak a szélrózsa minden irá­nyába. Legtöbbjük elment. Néhányan azon­ban megálltunk és figyeltük a labda­rúgók vetélkedését. Néztem az ügye­sen mozgó fiúkat, de gondolatban másutt kalandoztam. A régi vadásza­tokra emlékeztem, amikor az egy­szerű ember legfeljebb hajtó lehetett, és hallgass volt a neve. Azóta alig egy negyed század telt el, s a hajtó­ból vadász lett, és a falu egyszerű emberei hódolnak a nemes szenve­délynek -tt-Egy kis pihenő, aztán újból „csatasorba“ állnak SZABAD FÖLDMŰVES 5 1969. november 22. Kakasok a célpontban A kellemes őszi vasárnap reggel meghitt csendjét Bakán is, mint sok helyütt puskaropogás zavarta meg. Húsz fegyveres és ugyanannyi hajtő s néhány kíváncsi legényke járta a porzó határt. Hadat üzentek a fácán­kakasoknak s a puskások feszülten figyelték, hogy a hajtők s a vadász­kutyák mikor riasszák fel a színes tollú szárnyasokat. Mihelyt hirtelen felröppentek, égnek meredtek a pus­kacsövek, s ha az egyik vadász mellé pufogtatott, a másik, avagy a harma­dik talált, és a halálra sebzett kakas talán még gyorsabban zuhant a föld­re, mint ahogy felröpült. A gyorslábú kutyák máris száguldottak s egy gon­dolatnyi idő múlva a gazdájuk lába elé tették a zsákmányt. A bakaiak ezen a vadászaton csak a fácánkakasokra fenték a fogukat. A rohanó tapsifülesek és az össze­vissza repkedő foglyok most még za­vartalanul menekülhetnek. A jó hús­ban levő őzikék is bátran mutogat­hatják csillogó bundájukat, bántódá­­suk nekik sem esik. Csak a ragadozó­kat nem kímélik, s bizony egy ravasz róka most is a cső elé került. Méhes László nádasdi gépesítő először ke­rült szembe a nemes bundájú állat­tal, s nem hibázott. El lehet képzelni, milyen nagy volt az öröm. — Mit szándékozik csinálni a róka koma bundájával? — kérdem a ba­rátságos arcú, jó szál férfitől. — Hirtelenében nem is tudom — válaszol elgondolkozva a mezőgazda­­sági szakember. — Jó lenne kitömetni is, de sapka vagy szőrmegallér sem lenne kutya. Mostanában újból diva­tos. Most nincs idő arra, hogy eldöntse, mi legyen a róka bőréből, mert fácán húz feléje, és puskája újból lövésre emelkedik ... Legtöbb gondja rendszerint a va­dászgazdáknak van. Ha végetér egy kör, ő mondja meg melyik dűlőbe veszik az irányt, s a puskások hogy állják körül a meghajtott részt. A va­dászgazda zsörtölődik a hajtókkal, ő szabja meg a pihenőt, s önt egy­egy kupicával „a port lenyomatóból“. Azzal is törődik, hogy vadból készült pörköltre meghívja a vendégvadászo­kat. Dercsikáról, Nádasáról, sőt még a fővárosból is sokan jöttek, hogy hódoljanak vadászszenvedélyüknek. Bakán Somogyi László, a szövetke­zet dolgozója már negyedik éve tölti be ezt a funkciót. Nehéz időben vette kézbe a „gyeplőt“. A Duna áradása során ők is jelentős kárt szenvedtek a vadállományban, a társaság fő fel­adata tehát az állomány szaporítása volt, s. ezért az előirányzott tíz etető helyett 16-ot állítottak fel. Vásároltak kölest és a szövetkezet jóvoltából ocsuval szórták tele az etetőket. A közös és a vadásztársaság irányítói szót értenek és most is meghagytak egy kölestáblát etetés céljára. Ebből a „kölestengerből“ röppent fel a leg­több fácán, s ott dörgölt legsűrűbben a puskapor. A társaság különben jól gazdálko­dott. Ennek az is igazolója, hogy min­den tag részére vadászruhát rendel­tek Prágában. — Ha már puskát fogunk kézbe, nézzünk is ki valahogy, — mondja büszkén a lelkes gazda. Rójuk a határt, s közben szót vál­tunk a különböző korú, foglalkozású emberekkel. Labancz László Dercsl­­káról a fiával együtt jött el a szom­szédos határba. — Nem messze esik az alma a fájá­tól. Már gyerekkorában bolondul a puskáért — jegyzi meg Labancz bá­csi. Az alacsony, törékeny emberről aligha hinnék, hogy már húsz éve az EFSZ kovácsa, vagy ha úgy tetszik, ezermestere. Megyünk, mendegélünk s közben figyeljük a rögös szántást. a c B '8 S '8 a s :a , 8 8 ■fi c« fi s 09 8 CQ 'O M MÖ 1-3 Wí 09 — 2

Next

/
Thumbnails
Contents