Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-22 / 47. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE A földművesek nemzetközi együttműködése jegyében November hónapban hazánk dolgozói, közöttük a földműves­szövetkezeti tagok és más mezőgazdasági vállalatok dolgozói Is, megemlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom­ról, amely a szocialista mezőgazdaság alapjait és feltételeit Is megteremtette.1 A Szovjetunióban és a többi szocialista államban elért ered­mények kétséget kizáróan bizonyítják Lenin szövetkezeti ter­vének helyességét mindenütt, ahol értelmes, céltudatos és önfeláldozó megvalósítókra talált. Szövetkezeteink dolgozói húszéves tapasztalat alapján meg­győződtek arról, hogy a szövetkezeti együttműködésben, szo­cialista alapokon és elveken hatalmas és kimeríthetetlen erő rejlik, amely a mezőgazdasági termelés állandó fejlődésében, az élelmiszerek előállításának növelésében, a szövetkezeti tag­ság és egész lakosságunk életszínvonalának állandó növeke­désében mutatkozik meg. Mindazok, akik eddig becsmérlően nyilatkoztak a szocialista nagyüzemi gazdálkodásról, a termelés koncentrálásáról és szakosításáról, a termelés gazdaságosságáról, a szövetkezeti dolgozókról való gondoskodásról, ma kénytelenek elismerni, hogy az állítólag konzervatív parasztság, a szocialista orszá­gokban, a kommunista pártok vezetése mellett, bebizonyította a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság életképességét. Elis­merően nyilatkoztak a nyugati országok mezőgazdászai is, mert bár el kell Ismerni az ő igyekezetüket is a fejlődés és a haladás érdekében, komoly problémájuk azonban az, hogy a mezőgazdasági nagyüzemi termelés kapitalista megoldásá­nak rendszere messze elmarad a mi szocialista rendszerünk mögött. Húszéves szövetkezeti mezőgazdaságunk emléknapjai és ünnepségei arra késztetnek, hogy elgondolkozzunk a további folytatás felett. A Jubiláló szövetkezetek, állami gazdaságok, kollektívák és a kiváló eredményeket elérő egyének kitünte­tése helyénvaló dolog, látni kell azonban azt is, hogy most, a szövetkezetek és az egész mezőgazdasági termelés gazdasági megerősödése után úgy nálunk, mint az egész szocialista tá­borban új feladatok előtt állnak. Az elmúlt évtizedek alatt a szocialista országok mezőgaz­dasági vállalatai Jelentős változásokon mentek át. Bár a forma az egyes országokban különböző, eltérő a szervezettségi foko­zatok rendszere is az alapszervezetektől a legfelsőbb szövet­kezeti szervekig, az alap azonban mindenütt ugyanaz, vagyis szocialista, amelyik termékenyen hat a szövetkezeti elvek megvalósítására. A Szovjetunióban jelenleg a kolhoztagok III. őssz-szövétségi kongresszusára készülődnek, amelyik az előzetes összállami vita alapján jóváhagyja a kolhozok új alapszabályait. Kétségtelen, hogy a kongresszus komoly politikai esemény lesz nemcsak a legnagyobb szocialista ország életében, ahol a koihozrendszer további megerősödését fogja szolgálni, de hatékonyan növelni fogja a többi szocialista országban is a szövetkezeti mozgalom erejét és befolyását az egész világ mezőgazdaságára. Az új alapszabályok értelmében a kolhoztagok egyik fő feladata marad a termelés növelése a termelés belterjességé­nek és a technikai felkészültség további növelése által, a komplex gépesítés, a villamosítás, a kemízálás és a meliorá­ciók megvalósítása, valamint a termékek állami értékesítése. Az új alapszabályok értelmében a kolhozok kötelesek nagyobb terjedelemben gondoskodni a kolhoztagok anyagi és kulturális igényeiről. A kolhoz új alapszabályzata a kapitalista világ minden ellenvetése, rosszindulata ellenére hozzájárul a kolhozok megszilárdításához és megerősíti a kolhozok Irányítását, illet­ve helyzetét, megszilárdítja a kolhozok jogi helyzetét, és gaz­dasági önállóságukat. Továbbá a javaslat széles teret hagy a melléktermelési ágazatok fejlesztésének, amelyek hozzá­járulnak a kolhoztagok állandó foglalkoztatottságához. Tehát lassan a háttérbe szorul a kollhozmunka idényjellege. Nagyon jelentős újdonság az alapszabályzatban, hogy a kolhoz önkén­tesen társulhat állami—kolhozi közösségbe, különböző szerve­zetekbe vagy társulásokba. A kolhozok szövetségének létrehozása demokratikus alapon biztosítja a kolhoztagok közös problémáinak megoldását, közös feladataiknak megvalósítását és hozzájárul a kolhozok demokratikusabb irányításához is. A szabályzati javaslat sze­rint törvényt kellene kiadni a kolhozok és az állami, vala­mint más szervekkel levő viszonyára. Meg kell jegyeznünk, hogy más országok szövetkezeti moz­galmában is hasonló jelenségekkel találkozunk. Magyarorszá­gon például az egységes földművesszövetkezeteknek területi szövetségi szerveik jöttek létre. Ezek a szövetségek védik a szövetkezetek érdekeit, segítséget nyújtanak nekik jogaik vé­delménél, szaksegltséget nyújtanak a termelésnél és bizonyos feltételeket nyitnak a szolgáltatások, valamint a mezőgazda­sági termékek feldolgozását illetően. A szövetségnek szövet­kezeti fóruma van, amelyen megvitatják az időszerű problé­mákat. A legfőbb szerv az egész országos termelőszövetkezeti tanács, amelynek azonban a területi szövetségek nincsenek egyenesen alárendelve. Az egyes szövetségek teljesen az ön­kéntesség alapján működnek, a tagszövetkezetek képviselőinek tudta vagy beleegyezése nélkül nem fejthetnek ki semmilyen irányító munkát, mert ezzel megdupláznák az eddigi mező­­gazdasági irányítási rendszert. Ez lényegében azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelő szövetkezetek szövetsége nem veszi át a jelenlegi szervektől a mezőgazdaság irányítását. Hasonló törekvések vannak Bulgáriában, Romániában, e Né­met Demokratikus Köztársaságban és Lengyelországban is. Eltérő szervezési felépítés van Jugoszláviában. A kapitalista államokban a lakosság számára az élelmiszert csak igen jelen­téktelen állami befolyással biztosítják, de ott is vannak szö­vetkezeti törekvések, valamint termelés-szervezési formák. Meg kell mondani, hogy világméretben a mezőgazdaság nagyüzemi átépítésére törekednek. Csehszlovákiában a párt javaslatára megelőztük a nyugati törekvéseket, van nagy­üzemi mezőgazdaságunk és egyrészt megmaradt az állami irányítás, másrészt előretör a szövetkezeti irányítás, amelyet az Egységes Parasztszövetség képvisel. Nemrég Ján Janovic mérnök mezőgazdasági és közélelmezési miniszter beszédében hangsúlyozta, hogy a szövetkezetek továbbfejlődéséhez egész sor kérdésről kell beszélnünk, még­pedig a termelés szakosításáról, koncentrációjáról, a kooperá­cióról és integrációról, a szövetkezeti önkormányzat tovább­fejlesztéséről, az üzemen felüli és üzemen belüli irányítás módjáról, valamint a mezőgazdaság szervezési és jogi prob­lémáinak megoldásáról. A szövetkezeti mozgalom tehát az összes szocialista orszá­gokban fejlődésben van, bizonyos törekvések mutatkoznak meg még nagyobb demokratizálására, de leszögezhetjük, hogy bár akadnak problémák, ezek nem megoldhatatlan ellentétek, hanem a fejlődés velejárói, amelyek hozzájárulnak a szövet­kezeti mozgalom tökéletesítéséhez. M. Durdiak + Túlteljesítik a húseladás tervét + Még nem volt ilyen takarmányalapjuk + A jövő évben már elég malac lesz ♦ /^járMelhívásár^énjrege^^ mékek eladásának mennyiségét +■_______________________ A Komáromi Járásban felfelé ível a termelés A komáromi Járásban a falusi ** pártszervezetek gyűlésein ala­posan foglalkoztak a konszolidáció lehetőségeivel, a termelés nem elég­gé gyors emelkedésével és az áru­eladás növelésével. Erről a témáról Anton Hlaváö-csal, a járási pártbi-j zottság mezőgazdasági titkárával, Stefan Marcinkával, a járási mező­­gazdasági társulás fő zootechnikusá­­val és Oszlanyec Dezsővel, a felvá­sárló üzem igazgatójával beszélget­tünk. A vita érdekes dolgokat tárt fel. Annak ellenére, hogy a parasztság az elmúlt zűrzavaros időszakban ál­talában helytállt, a mezőgazdasági termelés, ha nem is esett vissza, de csak lassan topogott egy helyben, vagy pedig alig emelkedett. Ezt Hla­­váő elvtárs azzal megyarázza, hogy bár a parasztság nem vett részt kü­lönböző sztrájkakciókban, de a hely­telen anyagi ösztönzők, valamint a nyereségre törekvés mezőgazdasági vonalon is olyan helyzetet teremtett, hogy háttérbe szorult a közellátás biztosításának problémája és egyes mezőgazdasági üzemek is inkább kül­földre adták el áruikat, hogy több pénzt kapjanak. Sok üszőt szállítot­tak például Olaszországba és más országokba, ugyanakkor a járás terü­letén csökkent az állomány. Tehát a túlságosan nagy demokrácia a me­zőgazdaságban is káoszhoz vezetett, és jóformán mindenki azt csinált, amit akart, szem elől tévesztve a tár­sadalmi érdeket. A járási funkcionáriusokkal karölt­ve a helyi pártszervezetek magukévá tették a májusi plénum határozatait és azóta Is felhasználtak minden le­hetőséget, hogy a mezőgazdasági üzemeket jobb munkára, több áruter­melésre serkentsék. Különösen aktív munkát fejt ki a csallóközaranyosi, alsópéteri, bátorkeszi és búcsi falusi pártszervezet. De sok hasonló párt­­szervezet van, ahol a politikai munka fő céljának a termelés biztosítását tekintik. Az aktivitás eredménye meg­mutatkozik abban, hogy a járás októ­ber elsejéig a tojáseladási tervet 105, a tejeladási tervet szintén 105 száza­lékra teljesíti. Bár a húseladás tervét csak 99 százalékra teljesítették, de az év végéig ezen a téren lényeges javulás lesz. A járási felmérés azt mutatja, hogy a húseladás az év vé­gén mintegy 40—50 vagonnal több lesz a tervezettnél. A fő zootechnikus azt állítja, hogy ez meglesz, a felvá­sárlószerv igazgatója viszont sokallja. Nem is ez a lényeg, hogy 10—20 va­gon különbség lesz, hanem az, hogy általában túlteljesítik a húseladás tervét, tehát nem maradnak adósak a közellátásnak. Persze húst termelni nem lehet máról holnapra, ahhoz ál­lomány is kell és csakis annyit ad­hatnak el a mezőgazdasági üzemek, amennyit ki tudnak termelni. Az idei tervteljesítéssel tehát nin­csenek komolyabb bajok, de mármost megkezdték a felkészülést a jövő év­re. Átmeneti anyakocákat állítanak be, és úgy vélik, hogy a jövő évben elég malac lesz az előírt húsmennyi­ség kitermelésére. Hlaváő elvtárs egy igen komoly dolgot mondott, mégpe­dig azt, hogy ilyen nagy mennyiségű takarmányalapjuk még nem volt. Ez nagyon bíztató tény, mert ha van ta­karmányalap, akkor a feladatokat maradék nélkül teljesíthetik. Sok volt a szálastakarmány a járásban, de a szemesek is jó termést adtak. A ku­korica például 45 mázsát adott hek­táronként morzsoltan, de Szilason, Cserháton, Lakszakállason és még néhány helyen 60—80 mázsa szemes­kukorica is termett. A takarmányalappal tehát nincsen különösebb gond Inkább azon fára­doznak, hogy az állományt emeljék. Olyan terveik vannak, ami szerint 690^ darabbal több szarvasmarha lesz, eb­ből 83 a tehén A sertésállomány 3596 darabbal emelkedik, ebből 545 lesz belőlük és így 1970-ben már elég anyakoca. Már most beállítottak 861 átmeneti anyakocát, összesen 1500 malac lesz. A tejhozamot is végre tehenenként már megközelítőleg 3000 literre akarják felemelni. Nehéz a termelés emelése egyrészt azért, mert a termelők bizonyos fokig elvesztették bizalmukat. Tavaly pél­dául nem tudták hova eladni a mala­cokat. Most pedig átmeneti anyakocá­kat kell beállítani. Ilyen ingatag a mezőgazdasági politika vagy a felvá­sárlás. A földművesek már sok min­dent megértek, sok elmarasztalásban részesültek. Ennek ellenére mégis többet termelnek, mert ezt kívánja tőlük a társadalom, a közeilátás. A párt felhívására úgy válaszolnak, hogy 1970-ben 6500 mázsa sertéshús­sal, 1 millió 700 ezer darab tojással és 3 millió 200 ezer liter tejjel adnak el többet, mint az 1969-es évben. Különböző intézkedéseket tesznek a súlygyarapodás meggyorsítására is. Például a lehető legtöbb mezőgazda­­sági üzemben bevezetik a garantált hizlalást, ami szerint napi 3,70 kg abrak adagolása után meg kell lenni a sertéseknél a 50 dkg súlygyarapo­dásnak. Az anyakocák részére külön­leges takarmányt készítenek. Elérik, hogy a malacokat hat hét helyett 28 nap alatt választják el. Ez az úgy­nevezett idő előtti elválasztás, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy az anyakocákat korábban és sűrűbben fedeztethessék be. A járás földművesei sokat bosszan­kodtak a múlt évben a húseladás miatt, egyrészt azért is, hogy nincs megfelelő vágóhíd a járásban. A be­adott hízóállatoknak csak a 40 száza­lékát vághatják le a komáromi járás­ban. Ez a helyzet megváltozik 1975- ben, amikor a komáromi és érsek­újvári járás határán egy korszerű hatalmas vágóhíd készül. Batla józssf Behozzák a lemaradást A mezőgazdasági építkezési vállalatok bratislavai szakigaz­gatóságának dolgozói nyilvános pártgyülésen vitatták meg az elmúlt időszak politikai és gazdasági zűrzavarából kelet­kezett lemaradást, ami lényeges károkat okozott az építkezési vállalatoknak is. A gyűlésen igen élesen beszéltek a fogyaté­kosságokról és sok szó esett a hibák helyrehozásáról, az elő­írt tervek teljesítésének módjáról. A mezőgazdasági építkezéseket elsősorban az hátráltatja, hogy a mezőgazdasági építkezési vállalatok nem kapnak elég anyagot az építkezésekhez. Rendszerint már a mezőgazdasági üzemek igénylése alapján elkészült tervek teljesítésére sem születhetnek meg az előfeltételek, mert az igényelt építkezési anyagnak csak a 70 százalékára kapnak ígéretet. Azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy még az építkezésekhez szükséges anyag ígért 70 százalékát sem kapják meg, és így aztán nem tudják teljesíteni terveiket. Általában kevés a tégla, a fűré­szelt anyag, a vasból készített berendezések és a cement. Az utóbbi időben a cementellátás valamit javult, de még mindig nem kielégítő. Építkezési anyagban más vállalatok sem bővelkednek elég­gé. A hiány általános jellegű, azonban a mezőgazdasági épít­kezési vállalatok hátrányos helyzetét az is növeli, hogy még mindig nem egyenjogú partnerei az ipari vállalatoknak. Ez nagyon sok vonalon megmutatkozik. Például egyes esetekben, ha a magánépítkezési vállalat ugyanazt az anyagot szereli, vagy építi be valamilyen épületbe, pl. óvodába, Iskolába, 16 százalékkal olcsóbban kapja a nagykereskedelemtől, mint a mezőgazdasági építkezési vállalat. A mezőgazdasági építkezési vállalatoknak nincs módjuk dolgozóik lakásigényeinek kielé­gítésére, illetve egyéni építkezésük segítésére sem. Hiba van a tanoncképzés körül is, nem beszélve arról, hogy a bérek emelésére jóformán alig van lehetőség. Ezért a dolgozók nagy része máshol keresett megélhetést. Amíg például a me­zőgazdasági építkezési vállalatoknál a havi átlagkereset 1959 korona, egyes melléktermelési üzemágaknál 3000—4000 koro­na. A szélsőséges fizetésnyújtási lehetőségek olyan kellemet­len helyzetbe hozták a mezőgazdasági építkezési vállalatokat, hogy volt idő, amikor alig bírtak mozogni. Előfordultak olyan esetek, hogy a tőlük elment dolgozók a szövetkezet mellék­­termelési munkásaiként végeztek el bizonyos munkát. Az Ostí nad Labem-í mezőgazdasági építkezési vállalathoz pél­dául egy tőlünk korábban elment dolgozót küldött az egyik EFSZ melléktermelési üzeme bizonyos munka elvégzésére 55 koronás órabérért. Természetesen egy ilyen bér-, illetve óra­bér ingadozásra, a mezőgazdasági építkezési vállalatoknál nincsen lehetőség. Dr. Stefan Térén, a mezőgazdasági építkezési vállalatok bratislavai szakigazgatóságának gazdasági Igazgatója elmon­dotta, hogy az utóbbi időben a helyzet javult, mert a mellék­­termelési ágakban is rendet teremt a kormány a bérezések körül. Most már elég munkaerővel is rendelkeznek. A jobb munkaszervezéssel, a rejtett tartalékok felhasználásával, a félévi 27 millió koronás mankót majdnem teljesen sikerült felszámolni és a háromnegyed éves terv teljesítésénél már csak jelentéktelen lemaradások vannak. Ezt mutatja az a tény is, hogy október végéig a nyersbevétel tervét 100 százalékra teljesítették és a nyereség több mint egymillió koronát tett ki. Persze ezek csak ökonómiai mutatók, azonban a mezőgazda­­sági üzemek részére sok építkezést nem adhattak át. Remélik, azonban, hogy az év végéig még többet behozhatnak a le­maradásból, mert az anyagellátásban is mutatkoznak javulá­sok. f A mezőgazdasági építkezési vállalatok bratislavai szakigaz­gatóságának ma már országos méretben 12 vállalata van. FJa­­ből Szlovákiában Bratislavában, Nyitrán, Zólyomban és Eoer­­jesen működik vállalat. Évente mintegy 1 milliárd 243 millió korona értékű mezőgazdasági építkezést végeznek, ennek fele Szlovákiára esik. Egyébként a mezőgazdasági építkezési vál­lalatok évről évre több segítséget nyújtanak a mezőgazdaság­nak. Növekedik az átadott mezőgazdasági építkezések meny­­nyisége. Idén például két és félszer több mezőgazdasági épít­kezést adnak át a mezőgazdasági üzemeknek, mint 1963-ban. 1963-tól a mezőgazdasági építkezési vállalatok teljesítőképes­sége több mint két és félszer nagyobb. Hogy csak az utolsó évekről beszéljünk, 1968-hoz képest idén 35 millió koronával több munkát végeznek. A mezőgazdasági építkezési vállalatok tehát egyre nagyobb értékű munkát végeznek a mezőgazdasági üzemekben, s egyre több mezőgazdasági épületet és más építkezést vagy berende­zést adnak át a mezőgazdaságnak. Azonban ahhoz, hogy még sikeresebben dolgozhassanak, még több támogatásra lenne szükségük. —b—

Next

/
Thumbnails
Contents