Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-19 / 29. szám
Bratislava, 1989. július 19. Ara: 1.— Kis XX. évfolyam, 29. szám. Egészséges melléktermelést A napi sajtóban egy hír ragadta meg figyelmemet, ami szerint a Liptovsky MlkuláSl Járási Pártbizottság leváltotta vezető titkárát, aki annak idején sablonosán elítélte a szövetkezeti melléktermelést, és ő Is hozzájárult ahhoz, hogy a Novf Liptov-1 szövetkezet elnökét olyan szigorú büntetéssel sújtsák a szövetkezetben meghonosodott melléktermelésért, amit nem érdemelt meg. Egy esemény, ami figyelmeztet a múlt túlkapásaira, de egyben felveti a kérdést, helyes-e egyáltalán a szövetkezeti melléktermelés, mikor egészséges, mikor nem, milyen jövője van és helyt adhatunk-e a szövetkezeti melléktermelés és az állami üzemek közötti konkurrenciának. Azt hiszem az első kérdésre bátran azt válaszolhatjuk, hogy a szövetkezeti melléktermelés helyes, mert hozzájárul a mezőgazdasági munka idényjellegének megszüntetéséhez, a téli időszakban is munkát nyújt a tagoknak, amellett Jelentős Jövedelmet biztosit és olyan szolgáltatásokat is nyújt a lakosságnak, amit az állami üzemek elhanyagolnak, mert nem tartják kifizetődőnek. A szövetkezeti melléktermelés mindenképpen szükséges. A következőkben viszont arról akarunk vitatkozni, hogy milyen úton haladjon tovább a mezőgazdasági üzemek melléktermelése. Általában azt mondhatjuk, hogy a szövetkezeti melléktermelés akkor helyes és akkor egészséges, ha kiegészíti az illető mezőgazdasági üzem mezőgazdasági termelését, tehát a terményfölösleg feldolgozására irányul. A múltban ugyanis a melléktermelés szakaszán számtalan túlkapást tapasztaltunk, és nem egy olyan szövetkezetét ismerek, melynek építkezési csoportja a nagyvárosokban épít különböző épületeket vagy épp vízvezetékszerelést vagy villanykábellefektetést végez. Az ilyen kisegítés talán nem is lenne rossz, azonban az egyik garammenti szövetkezet már annyira ment, hogy építkezési csoportját Prágában foglalkoztatta. Később forgalmi adóspekuláció miatt a vezetőség néhány tagját bebörtönözték. Tény, hogy voltak olyan szövetkezetek is — főleg Észak-Szlovákiában, ahol az évi bevétel több mint felét a melléktermelés adta, ugyanakkor a mezőgazdasági termelést elhanyagolták. Más szövetkezetek már útépítési munkákat is vállaltak. Ezek lennének tehát a szövetkezeti melléktermelés árnyoldalai, de egyben hozzá kell tennünk, hogy ezek nem Jellemzőek a szövetkezeti melléktermelésre. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben a szövetkezeti melléktermelés fölött egyesek igyekeznek meghúzni a vészharangot, az a véleményem, hogy mégis tovább kell fejleszteni, mégpedig az egész társadalom érdekében. Az olyan szövetkezeti melléktermelés, amely kiegészíti a mezőgazdasági termelést és a terményfölösleg feldolgozására irányul, előnyös a mezőgazdasági üzemnek, a fogyasztóknak egyaránt, mert bővül a fogyasztási cikkek választéka, és a legtöbb esetben a szövetkezeti melléktermelés által előállított üdítő italok, élelmiszerek rendkívül Jó minőségűek. A mezőgazdasági termékeket feldolgozó szövetkezeti melléktermelés fejlesztése ökonómiai szempontból is indokolt. Az utóbbi időben több mezőgazdasági terményt és terméket feldolgozó élelmiszeripari üzemben Jártam, ahol váltig hangoztatták, hogy egyes termékeket nem érdemes feldolgozni, mert ráfizetnek. Ugyanakkor ugyanazon az áru előállításán a szövetkezetek igen magas tiszta hasznot nyernek. Kifizetődő például a nyárasdi szövetkezet húsfeldolgozó részlege még annak ellenére is, hogy olyan jó minőségű friss és füstölt húsárut adnak el dunaszerdahelyi üzletükben, hogy hasonlót ritkán találhatunk az állami üzletekben. A szövetkezetnek tehát kifizetődő, a konzervgyár viszont ráfizetésre panaszkodik. Pedig a konzervgyár készárut kap és nem tudom miért ráfizetéses a termelés, amikor a konzervgyárban például a sertésfejeket csak megfőzik, ledarálják és beleteszik a pár filléres konzervdobozba. A termelőnek viszont nem kevesebb, mint nyolc hónap kell ahhoz, hogy egy mázsás sertést előállítson. Ha annyira panaszkodnak a konzervgyárak, talán helyes lenne, ha néhány szövetkezet társulva kisebb konzervgyárakat építene. A szövetkezeti mezőgazdasági terményfeldolgozásnak jövője van. Ezt tapasztaltam többek között a Szovjetunióban a szimferopoli körzet Nova Andre]ovka-i Zsdanov nevű kolhozában is. A kolhoz félezer hektár szőlővel, ugyanannyi gyümölcsössel és Jelentős kertészettel rendelkezik. Azelőtt — főleg a gyümölcsösben — sok káruk volt. Volt olyan időszak, amikor nem volt vevő és rengeteg gyümölcs rothadt el. A kolhoz saját költséggel és némi állami támogatással mélyhűtéses zöldség- és gyümölcsraktárat épített, fölötte pedig szőlő- és gyümölcskonzerváló üzemet. A gyümölcs Javarészéből pezsgőszerű üdítő italt készítenek, de borpalackozással is foglalkoznak. A raktár és a konzerváló üzem igen Jelentős bevételt biztosít a kolhoznak, mintegy 50 embert foglalkoztat és így a kolhozban teljesen megszűnt a munka idényjellege. Az elnök, amikor elbeszélgettünk a melléktermelésről, kijelentette, ők is sokat foglalkoztak a melléktermelés gondolatával és végül ügy döntöttek, hogy az a mezőgazdasági termelés kiegészítője legyen. Szerinte az ilyen melléktermelés a helyes, és ennek van jövője. Tehát azt már tisztáztuk, hogy milyen melléktermelésnek van jövője, azonban végezetül beszélnünk kell még a konkurenciáról is. Említettük már, hogy a szövetkezetek melléktermelési üzemei olcsóbb és gyorsabb szolgáltatásokat nyújtanak, mint az állami üzemek, és emellett még magasabb béreket is biztosítanak alkalmazottaik számára. Máris elhangzott a vád, hogy a szövetkezetek melléktermelései felszippantják a szakembereket, a szolgáltatásokat nyújtó állami üzemekből. A „szippantás“ persze nem véletlen. Mindenki oda igyekszik, ahol többet kereshet. Ez természetes emberi tulajdonság. De felmerül a kérdés, hogyan kereshetnek többet a munkások olyan melléktermelési ágakban, amelyek olcsóbb szolgáltatásokat nyújtanak, mint az állami üzemek? A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a melléktermeléseket még nem szállta meg az adminisztratív dolgozók „hadserege“. Ismertem és ma is ismerek olyan szolgáltatásokat nyújtó üzemeket, ahol több az adminisztratív dolgozó, mint a fizikai munkás. Természetes, hogy így nem lehet olcsó a szolgáltatás, mert a fölösleges adminisztratív munkaerőket is abból az összegből kell fizetni, amit a szakmunkások munkájáért kap az üzem. Feltehetjük a kérdést, meddig lesz ez még így? Talán mégis Jó lenne olyan szövetkezeti melléktermelést is megengedni, ami konkurrencia lenne az állami üzemeknek és kényszerítené azokat arra, hogy olcsóbban Jobb szolgáltatásokat nyújtsanak a lakosságnak. Sajnos monopol helyzetük miatt számtalan esetben azt tesznek a szolgáltatásra szoruló polgárral, amit akarnak, a panaszos pedig mehet a sóhivatalba. Az egészséges melléktermelés tehát az, ha elsősorban a mezőgazdasági termelés kiegészítője, azonban nem árt olyan melléktermelés sem, amely egy kis konkurrenciát vált ki. Persze, őrizkedni kell a spekulációs tevékenységtől, és a melléktermelés nem mehet a mezőgazdasági termelés rovására. Bállá jőzsef Ahol a tettek beszélnek Az utóbbi időben pártunk és kormányunk vezető tagjai beszédjeikben többször említették, hogy parasztásgunk a nehéz időszakban is megőrizte Józanságát, ítélőképességét, nem vesztette el munkakedvét. Aki ismeri a magyarlakta területeket, ismeri a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetőinek, dolgozóinak állásfoglalását, annak nem kell magyarázni parasztságunk elvhüségét, helytállását, a zűrzavaros hónapokban, valamint napjainkban. Bátran állíthatom, hogy az egyszerű falusi emberek, tisztségviselők helyesebben Ítélték s Ítélik meg a helyzetet, mint számos olyan egyén, aki politikával keresi kenyerét. E szavak helyett azonban nézzük meg mit tett és tesz a vásárvámosi szövetkezet üzemi pártszervezete a konszolidálás Időszakában. Házi Vincze az üzemi pártszervezet elnöke, valamint Osvald Frigyes mérnök, a pártszervezet vezetőségének tagja már beszélgetésünk kezdetén leszögezték, hogy szövetkezetükben nincs szükség konszolidálás! folyamatra, mégpedig azért, mert náluk sem ideológiai, sem gazdasági vonalon nem állt be törés. Ez pedig elsőként a pártszervezet tagságának, vezetőinek, valamint a Józan gondolkodású szövetkezeti tagoknak köszönhető. Hogyanis történt akkoriban? Ezt Osvald elvtárs a következő szavakkal ecseteli: — Nagy figyelemmel kísértük az augusztusi eseményeket. Érdekelt bennünket, mi történik az országban. Nekünk sem mindegy, hogyan tovább? Nálunk gazdag tradíciója van a pártszervezetnek, amely 1921-ben alakult. Apáink abban az időben is kommunistáknak vallották magukat, amikor egy évből félévet börtönben ültek. Azóta új generáció nevelkedett fel. Az emberek bíznak a pártban, hisznek vezető erejében. Ezért bosszankodva hallottuk a televízió, rádió adásait, olvastuk az újságban a szocializmus alapjait fenyegető cikkeket. Azonban mi nem dőltünk be a hamis propagandának. Sajnos, sokan elfelejtették hovatartozásukat. Bársonyszékhez Jutottak, üzemet vezetnek, a tömegtájékoztatási eszközöknél dolgoznak. Az egyszerű dolgozó szavával feltesszük a kérdést: mi történik itt? Azokat a taktikai húzásokat, amelyek ezekben az időkben történtek, az igazi ellenség ellen kellett volna felhasználni. Osvald elvtárs fú] egyet. Látszik rajta, hogy kertelés nélkül kiteregeti mi szívén fekszik. Cseppet sem kell bíztatni a szóra. — Egyes politikai és gazdasági vezetők megfordították kabátjaikat. Amikor ez nem mutatkozott elegendőnek, a kiskabát is sorra került, sőt némelyek az ingüket is levetették. Meztelenre vetkőzve megmutatták igazi énjüket. Mi azonban a nagy propaganda ellenére sem változtattuk meg ideológiai nézeteinket. Mindamellett állítjuk, hogy progresszívak vagyunk és maradunk, hiszen nem állhatunk meg az építésben, mert lemaradunk. Őszintén mondom, nem kívánjuk vissza Novotny éveit, de azokat az embereket sein, akik kabátjaikat forgatják. Nem tudom mi történt volna abban az esetben, ha mi sem tartottuk volna be az agrotechnikai követelményeket, mint a nagy politikusok az ideológiában. Az egyszerű ember, akinek keze mindennap tele van munkával, nem bízhat és nem bízik az olyan vezetőkben, akik álszocialista politikát folytatnak. Ha már egyszer létrehoztunk egy virágzó mezőgazdasági üzemet, annak gyümölcsét élvezni akarjuk. Beszélgetés közben Házi elvtárs jegyzőkönyveket rak elénk az asztalra. A pártszervezet tevékenységének dokumentumaiban lapozgatunk. Ám erre nincs szükség! Nem titok, hogy a pártszervezet vezetősége mindanynyiszor összeült, ahányszor arra szükség mutatkozott. Ezt követték a taggyűlések, ahol józan fejjel tárgyalták az eseményeket, majd levonták a szükséges következtetéseket. Ennek köszönhető, hogy egy percre sem lankadt a munka a földeken, az istállókban. Sőt, az elmúlt évben olyan eredmények születtek, amilyenre még nem volt példa a szövetkezet életében. Szemléltetésként csupán két termelési mutatót említünk: tavaly 3700 literes tejátlagot mutattak fel az állattenyésztők. Idén ez a mennyiség 300 literrel növekedik. Húsból 63 vagonnyit adtak a közellátás számára és idén sem adnak kevesebbet. — írd meg azt is — folytatja szavalt Osvald mérnök —, hogy a múlt év őszén 150 hektárral több búzát vetettünk. Gondoltuk, legyen kenyerük azoknak az ipari dolgozóknak is, akik a válságos helyzetben gyűlést gyűlésre halmoztak, uszítottak, sőt sztrájkoltak. Ismétlem, mi is egyetértünk a múlt év januárjában történtekkel, de alapvető ideológiai nézeteinken nem változtatunk. Helyeseljük a párt konszolidációs politikáját, egyetértünk Husák elvtárs abbeli törekvéseivel, hogy az elvhű elvtársakkal karöltve rendet teremt. Ehhez megvan minden lehetőségünk! De türelmetlenek vagyunk! Azt tartjuk, a hosszú vajúdásnak nagyok a fájdalmai. Szerintem szavak helyett becsületes munkára van szükség az országépítés minden szakaszán. Valóban! Ha valamennyi munkahelyen olyan Józanul gondolkodnának, s oly becsületesen végeznék munkájukat, mint a vásárvámosi szövetkezetben, országunk külső segítség nélkül is hamarosan talpraállna. Vásárvámoson a tettek beszélnekl Sándor Gábor Lengyelország ünnepel A Lengyel Népköztársaság főkonzulja, jan Kowarz, sajtókonferenciát tartott Lengyelország közelgő államünnepével kapcsolatban. július 22-én lesz 25 éve annak a nagyjelentőségű eseménynek, hogy a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság az állam szocialista átépítésének alapjait lerakta. A lengyelek óriási áldozatokat hoztak hazájuk védelmében. A második világháborúban G millió lengyel veszítette életét, s csak magában Varsóban 800 ezer volt az áldozatok száma. Ma a szabad Lengyelországnak 32,5 millió lakosa van, a foglalkoztatottság 4,5 szeresére emelkedett, növekedett a munka termelékennysége, a modern ipar és a mezőgazdaság gyors Ütemben fejlődik. A néphatalom társadalmi rendszerének alapvető pillére a nemzeti egységfront, melyben szorosan együttműködnek a politikai pártok, élükön a Lengyel Egységes Munkáspárttal. A párttagok együttes létszáma két millió. Aratási gondok 0 A hektárhozamok eltérőek £ Kissárőn 46 mázsa búza termett hektáronként 0 Jégkárok az ipolysági körzetben 0 Raktározási gondok a lévai Járásban 0 Miért húzódik a gabona-szilők átadásának határideje? Az aratás dandárja csak a hét elején kezdődött, mert az esők és a hűvös időjárás késleltette a gabona érését. A nagy „hajrá“ tehát mégcsak most indul, de gond máris van elég. Már a repce és az őszi árpa begyűjtésénél is több probléma adódott. Egy a sok közül, hogy nincs elég meleglevegős szárító, és emiatt a repcemag egy része melegedni és penészedni kezdett. Több helyről kaptunk ilyen jellegű értesüléseket. Az agronómusok tehát már a begyűjtés miatt bnszszankodtak, és most sem túl rózsás a hangulat. Mégpedig nem a terméskilátások, hanem inkább a raktározási gondok miatt. A hűvösebb időjárás következtében a gabonaszemek teljesebbek, mert a gyors érés miatt nem „szorultak“ meg. A hektárhozamok azonban kör zetek szerint eltérőek. A dunaszerdahelyi és a komáro mi járásban még az előző szárazság miatt ezer-ezer hektáron lesz alacsonyabb a hektárhozam a vártnál. Az első eredmények egyes mezőgazdasági üzemekben kel lemetlen meglepetéseket okoztak, mivel rekordtermés helyett csak közepest értek el. Más mezőgazdasági üze mekben viszont magasabb a hektárhozam, mint a múlt évben. Még csúcseredmények nem születtek, de például (Folytatás a 2. oldalon.) Az időjárás sokáig késleltette az aratást, de végre megindulhattak a kombájnok, hogy betakarítsák az ígéretes termést.
