Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-15 / 46. szám

TERMELÉSI A szovjet mezőgazdaság gépesítésének távlatai Á jelenlegi mezőgazdasági energe­tika alapja a korszerű traktor, amely Igen nagy kapacitással, munkasebes­séggel, minimális üzemanyag-fogyasz­tással rendelkezik, hosszú az élettar­tama, üzembiztos, kezelése és javí­tása egyszerű. Ilyen erőgépek létre­hozása nagy erőfeszítést kíván nem­csak a mérnököktől és a szerkesztő­mérnököktől, hanem a vegyészektől, a kohászoktól és az elektrotechniku­soktól is. A Szovjetunióban mintegy százféle kultúrnövényt termesztenek, emellett rendkívül különbözőek az éghajlati viszonyok Is. Ezek a ténye­zők különféle tulajdonságokkal ren­delkező traktorokat Igényelnek. Itt említhetjük meg, hogy a mező­­gazdaság ügye még ma Is az egyik legbonyolultabb probléma. Elég any­­nylt mondanunk, hogy a világon me­zőgazdasági termeléssel foglalkozó 350 millió család közül 250 millió vagy kapával vagy faekével műveli meg a földjét. A Szovjetunió idei gazdasági ter­vében is fontos helyet foglal el a mezőgazdaság korszerű gépekkel való ellátása. Ezt néhány példával is bizonyíthat­juk. Az idén a mezőgazdaság 306 ezer traktort, 155 ezer tehergépkocsit, több mint 100 ezer gabonakombájnt, 14,5 ezer exkavátort, 10 ezer buldó­zert s egyéb más technikai felszere­lést kap az ipartól. A traktoripar fő feladata, hogy nagy teljesítményű, nagy termelé­kenységű gépeket alakítson ki. Ma már szállítják a mezőgazdasági üze­meknek a K—700 ítpusú, 220 lóerős traktorokat. Rövidesen a jó szolgála­tot tett, de már elavult DT—75, T—74, DT—54-es traktorokat is korszerű, 150 lóerős T—150-esek váltják fel. Ezek a traktorok jelentős mértékben csökkentik a műszaki és a munka­erőigényt, növelik a munkateljesít­ményt, és csökkentik a traktorgyárak fémfelhasználását. A mezőgazdaságnak szüksége van nagy teljesítményű kombájnokra is, hiszen a terméshozam évről-évre nö­vekszik. Kiszámították, hogy ha csak ÉsZak-Kaukázus, Dél-Ukrajna és a központi feketeföldi gazdaságokat el­látják nagy teljesítményű kombájnok­kal, az egész ország kombájnparkját 20 %-kal lehet csökkenteni. A kísérleti üzemelést jól kiállotta a „Niva“ és a „Kolosz“ kombájn. Ezek teljesítménye sokkal nagyobb elődeikénél. A gabonabetakarítás gépesítésének egyik irányzata a traktorvontatású kombájn gyártása. De az eddigi kí­sérletek, a traktorok kis kapacitása miatt, sikertelenek voltak. Az új, korszerű traktorok azonban ezt a problémát is megoldják. Az új mezőgazdasági gépek közül figyelmet érdemel a „Kolosz—6“ kombájn, amely kétszer olyan terme­lékeny, mint a jelenleg használt előd­je, az SZK—4. Együtemű vagy két­ütemű betakarításhoz egyaránt alkal­mazható. 150 lóerős hajtóművével óránként 20 km-es sebességgel halad a gabonatáblában. Vágási szélessége a gabona sűrűségétől függően 4,1— 5,6 méter, vágási magassága egészen 75 cm-ig biztos. Emellett egy külön­leges segédberendezés automatikusan igazítja a gépet a, talajfelszín különb­ségeihez 6 kilogramm gabona a má­sodpercenkénti cséplési teljesítmé­nye. A kombájn tartályának befoga­dóképessége több mint három tonna. A Kolosz—6 óránként több mint öt hektárnyi terüíetű gabonát takarít be. Az altáji traktorgyár új T—4—M típusú traktorát különösen mélyszán­táshoz a szűzföldek feltöréséhez használják majd, valamint erősen kiszikkadt talaj fellazításához is al­kalmas. A traktorhoz készülnek spe­ciális munkagépek, ekék, boronák, vetőgépek. Ezenkívül felhasználható talajjavító, útépítő, teherszállító mun­kához is. Az új traktor hathengeres Diesel motorjának teljesítménye 130 lóerő. A hajtóművet speciális, vlllanygyüj­­tással ellátott benzinmotorocska in­dítja el. A munkagépeket a hajtómű üzemelteti teljesítményváltó-tengelyen keresztül. A mintegy 9 tonna teherbírású traktor 10 km-es óránkénti sebesség­gel halad. Termelékenysége nagyobb, mint a korábban gyártott T—4-es traktornak, alkatrészei tartósak és megbízhatók. Kétszemélyes fülkéje kényelmes munkalehetőséget biztosít a traktoristáknak. A fülkében puha, a vezető magasságának megfelelően szabályozható ülések vannak. A fül-KSZTI cukorrépabetakarító gép. ke légfűtéses, jól szellőztethető, véd­ve van a portól, a gázoktól és a zaj­tól. ■> A „Belorusz“ MTZ—52-es új traktor szinte valamennyi mezőgazdasági munkát elvégez, bármilyen terhet el­szállít. Motorja 55 lóerős. A hozzá­akasztott munkagépeket a traktor hajtóműve működteti a teljesítmény­váltó-tengelyen keresztül. Óránkénti munkasebessége 9,5 km. Országúton teherszállításnál sebessége több mint 25 km. A traktor mindkét tengelye meghajtott, ez lehetővé teszi a leg-SZKG—4 típusú rizskombájn különbözőbb talajon való alkalmazá­sát. A keréktávolságok változtatható­sága különböző sortávolságú mező­­gazdasági kultúrák megművelését te­szi lehetővé. A BP—12-es borona, amelyen a szokásos fogak helyett rugók vannak, lazítja a földet, 6—8 cm mélységre nyomja be a magvakat a földbe, megsemmisíti a gyomot. Ha a borona útjába kő vagy egyéb szilárd tárgy kerül, a rugók elhajolnak, az egész gép megemelkedik és az akadályt áthidalva folytatja útját. A boronát kisméretű DT—20-as, T—25-ös, T— 28-as traktorok vontatják. Súlya 75 I kilogramm. A gumósnövények (répa, burgonya stb.) betakarítására szolgál a KM— 1,2-es aggregét. Bármelyik típusú „Belorusz“ traktorral vontatható. Meghajtása az erőgépről kardánten­gelyen keresztül történik. A gép egy­szerre két sor növényt szed fel, ame­lyet az elevátorba továbbít. Rögtisz­títás után a termék szalag segítségé­vel jut a gép mellett haladó teher­gépkocsiba. Az aggregét óránként fél hektár termését takarítja be. Műkö­dését a traktoros irányítja a vezető­fülkéből. A szovjet ipar egyre több géppel látja el a mezőgazdaságot. Természe­tesen, sok feladat vár még ránk a különféle ipari növények és az állat­­tenyésztés folyamatainak gépesítésé­ben. (APN) Jól vizsgáztak A RIMASZOMBATI JÄRÄS ÁLLATTENYÉSZTŐI Ez év szeptemberében Rimaszombatban az aratóünnepélyt állatkiállí­tással kapcsolták egybe. Erról a kiállításról a Szabad Földműves már röviden megemlékezett. Ezért legyen szabad szólnom bővebben az ál­­latkiállitásról, s az állattenyésztésről általában. Aki az állattenyésztésben csak kevésbé jártas és figyelemmel kíséri az utóbbi két évtized fejlődését, kétségtelenül el kell ismernie: kima­gasló eredmények születését segítették elő az állattenyésztési szakem­berek, valamint állatgondozók. Két évtizeden át járták az élet iskoláját, ahol nemcsak a zootechni­­kát, de az emberekkel való bánásmódot, a türelmes és célravezető fel­világosító munka nehéz tudományát is megtanulták. Kezdetben csupán arra törekedtek, miként lehet a lesoványodott állatállományt életben tartani. Később a jobb erőnlétre, a parazitás megbetegedések és állatjárványok leküzdésére összpontosult a figyelem. Azután már a termelékenységről is szó eshetett, míg most a nagy vizs­gán — az állatkiállításon — a húszéves életiskola befejezése után ki­tűnő állatfajtákat mutathattak be. Landrace, Cornwall és nemesített fehér sertéseket lehetett látni. S hallottuk vitatkozni az embereket arról, vajon melyik fajtának a ter­melékenysége jobb, kifizetődőbb. Vagy a szép, tágas baromfiketrecek előtt miként beszéltek arról, hogy a Nick-Chick tojóhibrid, vagy a G—33-as termel-e több tojást. A tyúkok közül a tornaijai szövetkezet fehér Plymoutjai arattak sikert. A rimaszombati járásban a baromfitenyésztés különösen azóta tört előre mérföldes léptekkel, mióta Varga Zoltán, dr. Szilárdy és K v e t k o Ondrej szakemberek az irányítók. Kár, hogy a rendezőség a tyúkokon kívül nem állított ki víziszárnya­sokat, galambokat, nyulakat, prémesállatokat és exotikus madarakat. Ezek lényegesen hozzájárultak volna a kiállítás színvonalának további emeléséhez, s ez az ifjúságot is nagyobb tömegben vonzotta volna. A kiállított szarvasmarhák minőségi szintje közepes volt. Bizonyára akadt volna szebb kiállítanivaló pirostarka, valamint Szlovák tarka, táj­fajta tehén, illetve üsző. jó eredménynek látszik a műit évi 3000 liter tehenenként! tejátlag, ám ha azt nézzük, hogy sok külföldi államban az évi tejhozamátlag 5000 liter — amit jó takarmányozási technikával és helyes rétgazdál­kodással érnek el —, bizony eltörpül mellette a mi háromezer literes tejtermelésünk. Nem szeretek Qnneprontó lenni, mégis engedjék meg, hogy megje­gyezzem — mint a vizsgáztató nagyközönség egy szerény tagja —, járásunkban az állattenyésztés terén nem mind arany ami fénylik, vagyis vigyázzunk, hogy az önelégültség el ne vakítsa dol­gozóinkat! Befejezésül csak annyit: amit az ember a kiállításon látott, jóleső érzéssel nézegette, s ez a legbiztosabb dokumentuma annak, hogy a kiállítást siker koronázta. Dr. IZSOF ZOLTÁN állatorvos, Rimaszécs Ha közelebbről megvizsgáljuk ezt az ügyet, arra a megállapításra ju­tunk, valóban nem tudjuk mit hoz a jövő, hiszen a hagymatermesztés gé­pesítése nem tartozik a megoldhatat­lan feladatok közé. Ez esetben pedig Igazán szorgalmazhatnánk a hagyma nagyüzemi termesztését, különös te­kintettel, hogy a gazdaságnak jó pénzforrást, állami háztartásunknak pedig valutát jelent. A hagyma nagy hektárhozama késztetett bennünket arra, hogy ag­rotechnikájáról is érdeklődjünk. Borsányi elvtárs szavai szerint a kalászosok közül jó elővetemény a búza. A tarlóhántást még újabb két szántás követi. Összesen 12 mázsa kombinált műtrágyát juttattak a föld­be részben ősszel, részben tavasszal. A vetőágy megegyezik az aprómag­vak talajelőkészítésével, azzal a kü­lönbséggel, hogy amint a föld meg­engedi, azonnal munkához látnak. Az a fontos, hogy a vetőmag lehető­leg március első felében szakszerűen megmunkált talajba kerüljön. A növény ápolását kézi erővel vé­gezték, háromszor kapálták. Mivel ar­ra szükség mutatkozott, fejtrágyázást és öntözést is alkalmaztak. Idén pél­dául négy-öt ízben öntöztek. A beta­karítás szintén kézi erővel történt, majd mintegy tíznapos száradás után került sor a tisztítására, válogatásá­ra. Mivel az osztályozás sok időt és pénzt felemészt, cséplőgép segítségé­vel próbálták ezt a munkát elvégezni. Sajnos nem vált be, a hagyma egy ré­sze klsebb-nagyobb zúződást szenve­dett, de főleg a héjon esett hiba, mely az áru értékét olyannyira ron­totta, hogy nem felelt meg az előírt külföldi szabványoknak. A hagyma külföldi piaca, s ennek következtében az egyre növekvő ve­tésterület minden bizonnyal arra készteti az érdekelt-'szakembereket, hogy valamilyen formában mielőbb megoldják a hagymatermesztés gépe­sítését. Ezt a zöldségtermesztés szín­vonalának emelése is megköveteli. (Sándor) Húsz hektárról egy millió korona hagymából A hagymatisztítók egy csoportja a peredi szövetkezet gépesített brigád­jának udvarán. megkezdődött, más munkát alig vé­gezhetnek. A továbbiakban megtudtuk, hogy a szövetkezet 20 hektáron termelte ezt a növényt. A terv szerint hektáron­ként 200 mázsás hozammal számol­tak, de 100 mázsával több lett. Ha az áru eladása körül minden rendjén megy, a húsz hektáron termelt hagy­ma több mint egy millió koronát hoz a házhoz. Igaz ugyan, hogy mivel munkaigényes növény — termelési költsége tetemes összeget felemészt (mintegy 350—400 ezer koronát) — az egységnyi területet számítva az intenzív növények közé sorolható. Ami pedig a termesztésére fordított pénzt illeti, a „háznál“ marad, tehát a közös tagjait boldogítja. Mind­amellett a peredlek azt tartják „egy falura sok ez a tömérdek hagyma“, s jóllehet jövőre csökkentik vetéste­rületét. A vöröshagyma mindig keresett cikk volt piacainkon, de idén még inkább megbecsülésnek örvend. Ez főleg annak köszönhető, hogy az egyes külkereskedelmi vállalataink kedvezményes ár mellett szerződést kötöttek mezőgazdasági üzemeinkkel a hagyma átvételére. Ennek követ­keztében megnövekedett a hagyma vetésterülete. Számos szövetkezetben, állami gazdaságban tíz, sőt ötven hektáron termesztették. Idén általá­ban bő volt a hagymatermés, a várt­nál sokkal jobban fizetett. A hagymatermesztő gazdaságok kö­zül meglátogattuk a peredi szövet­kezetei, ahol lányok és asszonyok épp a vöröshagyma tisztítását, osztá­lyozását végezték. Borsányi Dezső kertész elégedet­ten nyugtázta a hagymatermést, mondván, rengeteg van belőle. Ami­óta a hagyma szedése, osztályozása

Next

/
Thumbnails
Contents