Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-15 / 46. szám
TAPASZTALATOK Milchhof, Innsbruck Nyolcnapos ausztriai tanulmányutunk során eljutottunk a téli olimpia városába, Innsbruckba is. Itt-tartózkodásunk három napján nemcsak a kulturális és történelmi nevezetességekben bővelkedő tartományi várost ismerhettük meg. Tirol égbetörő hegyőriásainak láncolata nemcsak a természetrajongó turisták paradicsoma. A hegyek lejtőin a rét és legelőgazdálkodás szinte páratlan a maga nemében. S ennélfogva világszinten folyik a tejtermelés. A többi között ellátogattunk az innsbrucki Milchof-ba, amely nem más, mint automata gépekkel felszerelt tejüzem. Elöljáróban mindjárt annyit: 1955-ben létesítették. Négy éven keresztül a város tulajdonát képezte. S 1959-től szövetkezeti alapon működik. Hét tagú elnökség, s ugyanilyen létszámú ellenőrző bizottság kiséri figyelemmel a tejüzem működését. A termelés irányításáért személyesen felelős az igazgató. AZ IDŐ - PÉNZ! Mint már az alcím is érzékelteti, alaptörvény itt is — éppúgy, mint másutt, Ausztria-szerte tapasztalhattuk — az idő maximális kihasználása. Mindenekelőtt a termeléstechnológia, a magas szintű munkaszervezés, a rend és tisztaság lepett meg bennünket. A termeléstechnológia láncrendszerű. Egymásbafonődnak az egyes munkafolyamatok, kiküszöbölve minden zavaró körülményt. Kezdjük tán a tej átvételével. Mintegy félszáz tejgyüjtőbe vándorol naponta a parasztgazdaságok által kitermelt tej. Ezt a tejmennyiséget — 80 ezer—130 ezer liter — a tejüzemtől független szállítóvállalat tehergépkocsijai juttatják célba. Ez a megoldás gazdaságosabbnak bizonyult. A tejátvétel jó szervezettségére vall, hogy óránként 25 ezer litert képesek zavartalanul átvenni. Ez a munka vasárnap sem szünetel. Egyetlen különbség: ezúttal a tej lehütötten érkezik az átvevőbe. Miért egy műszakban dolgozik a százhúsz munkás? Mert az automata gépek teljesítménye akkora, hogy nincs szükség a második műszak bevezetésére. A parasztgazdaságok tejének minőségét havonta négyszer ellenőrzik. Ha a tej minősége nem felel meg a követelményeknek, az átvételi ár csökken. HASZONFÖLÖZÉS KAPITALISTA MÖDRA Mint alhogy az igazgató is hangsúlyozta, a tejüzem szövetkezeti jellege lényegében csak forma. Az állam a tejtermelés jövedelmének nagyobbik részét lefölözi. Ezt a törekvését támasztja alá a tej felvásárlási és kiskereskedelmi eladási ára közti különbözet Is (2,20—4,60 silling). A te] ára az egész országban egységes. Meghatározása az állam kizárólagos joga. S még egy: a parasztgazdaság (a szövetkezeti tejüzem tagja) az év végén az eladott tej arányában a jövedelemből csak 3 százalék részesedést kap. A többi? Oszthatatlan tőke, mely a legjobb esetben az üzem továbbfejlesztésére fordítódik. Éppen az ottjártunk előtti napon olasz cég kereskedelmi szakembereivel tárgyaltak a tejüzem vezetői az automatizálás további tökéletesítése ügyében. Szeretnék a tej tartósításának idejét néhány napról, három hónapra bővíteni. GAZDASÁGOSSÁGRA TÖREKVÉS Gondos takarmányozással megelőzhető a malacok pusztulása Az állattenyésztők körében ismert tény, hogy a malacok nevelése télen okozza a legnagyobb gondot. Főleg a szopós és a választott malacok között van ilyenkor veszteség. Tudott dolog az is, hogy a malacok elhullását nem olyan betegségek okozzák, amelyek ellen az állatorvos oltásokkal vagy gyógyszerekkel védekezni tudna. Ezen tényezők ismeretében még a tél beállta előtt arra kell törekednünk, (hogy a malacokat előkészítsük az időjárás viszontagságaira. Gondolnunk kell az ólak hőmérsékletére, a nyirkosságra, a páratartalomra, a szellőztetésre, az ivóvíz hőfokára, a takarmány minőségére stb. Különösképpen szeretném a figyelmet felhívni arra a nagyon fontos dologra, hogy a malacok megbetegedésének megelőzését már a kocák kiválogatásával és megfelelő takarmányozásával kell kezdenünk. Ami a kocák kiválogatását illeti állategészségügyi szempontból különösen fontos, hogy azok saját állományból származzanak. Mégpedig azért, mert minden állományban sajátos tulajdonságokkal rendelkező, feltételesen kórokozó baktérium-típusok vannak. Ez pedig azt jelenti, hogy csak a saját állományból származó koca föcsteje (coTostruma) tartalmazhatja azokat az ellenanyagokat, amelyek képesek elpusztítani a . szopós malacokra esetleg veszélyes baktériumokat. Ugyanis a saját állományban nevelkedett koca szervezete már „megtanult“ védekezni az ott élő baktériumokkal szemben. Viszont az a koca, amelyik csak az ellés előtti időszakban került az állományunkba, még nem tud védekezni a számára újabb baktérium-típusokkal s így a föcsteje sem tartalmazhat megfelelő védőanyagokat, ún. specifikus ellenanyagokat, amelyekre az újszülött malacoknak a legnagyobb szükségük volna. Természetesen a kocák saját állományból történő kiválasztásánál le kell szoknunk arról a rossz szokásról, hogy a hízók közül választjuk ki a formásabb egyedeket. A kiválasztást a zootechnika szabályai szerint már a malacok elválasztásakor meg kell ejtenünk, figyelembe véve a szülők alkati és örökletes tulajdonságait, felnevelési képességeit, az alom létszámát, átlagsújyát, egészségi állapotát stb. A kiválasztott malacokat azután tartsuk külön, különös figyelmet szentelve arra, hogy. kellő mennyiségben kapjanak állati fehérjét, vitaminokat, ásványi anyagokat, valamint biztosítanunk kell a szabadban való mozgásukat, amit legeltetéssel érhetünk el legegyszerűbben és legcélszerűbben. A kiválasztott kocasüldőket a kellő időben szabadítsuk meg a bélférgektől, mert azok a kocák, amelyeknek belében orsóférgek vannak, nem tudják a takarmányban levő A-vitamint hasznosítani. Ez azt jelenti, hogy az ilyen kocák malacai A-avitaminózissal születnek, a föcstejük kevés A-vitamint tartalmaz. Mindez pedig a malacok nagy százalékának elhullásával jár. Ismerve azt a tényt, hogy a malacembrio fejlődése a vemhesség utolsó hónapjában a legfokozottabb, azért a vemhes kocát az ellés előtti hónapban kell az állati fehérjékkel, vitaminokkal és ásványi anyagokkal a legintenzívebben ellátni. Azt hiszem nem árt, ha megemlítem, hogy a helyesen takarmányozott koca méhében a malacok a vemhesség utolsó hónapjában egy kilót is fejlődnek darabonként. Már pedig a kis malackák testének a kialakításához sok emészthető fehérjére (főleg állati eredetű fehérjére), vitaminra és ásványi anyagra van szükség. Nem szabad viszont a kocákat elhizlalnunk, mert akkor a malacok születési súlya kicsi, életképességük, vitalitásuk pedig alacsony lesz. Sőt, ilyenkor a föcstej fehérjében szegény s ezért a malacok nagy százaléka elpusztul. Tehát a kocáknak sohase adjuk azt a takarmánykeveréket, ami a hízók részére készült. Mivel az alacsony súllyal született malacok szénhidrát-tartaléka hamarább kimerül, így érthető, hogy a kisebb súllyal született malacállomány télen fázékonyabb. A fázékonyság miatt a malacok hosszú ideig összebújva tartózkodnak, kevesebbet szopnak, hőmérsékletük a normális alá süllyed, legyengülnek és az anyjuk nagy százalékukat agyonnyomja. A kisebb súllyal született malacoknak nemcsak a szénhidrát-tartalékuk kisebb a kelleténél, hanem A-vítamin- és a vastartalékuk is. Ezért olyan fontos, hogy a kocákat a vemhességük utolsó hónapjában bőségesen ellássuk A-vitaminnal és vassal, annál is inkább, mivel a koca szervezete ezeket tartalékolni tudja s a tejben kiválasztva a malacainak átadja. Azért is nagyon, fontos, hogy a koca teje bőségesen tartalmazzon fehérjét, A-vitamint és vasat, mert a jó tejjel rendelkező koca malacai a születésük utáni első hónapban képesek a testsúlyukat megkétszerezni, amire az újszülött borjak csak két hónap alatt képesek. Mindebből az következik, hogy ökonómiailag is bőségesen kifizetődik, ha a kocákat a vemhességük utolsó hónapjában bőségesen ellátjuk állati fehérjékkel, vitaminokkal és ásványi anyagokkal. A helyesen takarmányozott és a saját állományból kiválasztott koca föcsteje bőségesen tartalmaz a fehérjéken, A-vitamin és vason kívül gamma-globulint is, ami viszont a coli-vérhas ellen védi a szopós malacokat. A kocák tejtermelését egyes tartási és takarmányozási hibák csökkenthetik. így pl. csökkenhet a tejtermelés, ha hideg a fiaztató és a kocákat vályúból itatják. A hideg fiaztatóban levő hideg vízből a kocák nem fogyasztanak annyit, amennyi 7—8 liter te) termeléséhez szükséges. Csökken a kocák tejtermelése akkor is, ha a vemhesség alatt fehérjeszegény takarmányt kaptak, és az ellés után sem kapnak eleget. Azok a kocák, amelyek a vemhesség utolsó hónapjában megfelelő mennyiségű és biológiailag értékes fehérjét kaptak, szervezetükben jelentős mennyiségű nitrogént tudnak visszatartani, és azt a tejtermelés során mobilizálni. Az ilyen kocák több és jobb minőségű tejet termelnek. A fentiekből láthatjuk, hogy a kocák szakszerű tartásán és takarmányozásán keresztül növeljük az újszülött malacok biológiai értékét, életképességét (vitalitását) és a betegségek elleni reakcióképességét. A kocák saját tenyészetből történő utánpótlásával érhetjük el elsősorban, hogy a tenyészállomány immunbiológlailag is egységes legyen. Azokban a nagyüzemi sertéstenyészetekben, amelyekben az említetteket figyelmen kívül hagyják, a kocákat gyakran cserélgetik, hizlalóból kiszedett kocasüldőket elletnek le, vagy nem gondoskodnak a kocák kellő fehérje-, vitamin- és ásványianyag-ellátásáról, ott fokozódik a malacelhullás aránya, és rosszabb a hizlaló; eredménye is. Dr. Patus Sándor Jelenleg svéd, német és olasz automata csomagoló gépekkel oldják meg a termelési feladatokat. Az üzem naponta — 7,5 órás műszakban — 80 ezer—130 ezer liter tejet csomagol, tölt, illetve dolgoz fel. Nagyon szemléltetően mutatkozik meg a munkatermelékenység az üvegtöltő gép, s a kartonba csomagoló automata között. Ez utóbbi teljesítménye nyolcszorosa a palackozónak. Munkaerő tekintetében is lényeges &' különbség. Míg a kartonbacsomagoló kezeléséhez egyetlen munkás elegendő, addig a palackozóhoz nyolc ember kell. Méghozzá talpig ember! Mert a szállítószalag haladási sebessége nem ismer tétovázást, lassúságot. A maximális gyorsasághoz kell a dolgozóknak igazodniuk. A kartonbacsomagoló automata teljesítménye: óránként hétezer negyedliteres csomag. Ez főleg az iskolás gyermekek részére készül, s nagyon közkedvelt. A tejüzem összesen százhúsz munkaerőt alkalmaz. A dolgozók közül mindössze hét nő, a többi férfi. Aktív munkaidő: hét és fél óra. A tízórai húsz perces, az ebédidő fél óra. Órabér-átlag: 18—19 silling. A dolgozók hideg, meleg ételt kaphatnak az üzem büfféjében. Hidegmeleg víz, ruhaszekrény áll a rendelkezésükre. Tisztaság, rend uralkodik mindenütt a munkahelyeken, de különösen az üzem legalsó részében: a raktárban. A munkabiztonság is példás. Csupán a gépek zaja hat kissé zavaróan, de ez is elviselhető. Számos tejüzemünk vezetői tanulhatnának az itt látottakból, főleg ami a munkaidő tökéletesebb . kihasználása, a munkafegyelem betartása és a gazdaságosságra törekvést illeti. És summázva: a gazdaságosság elvetnek szigorú betartásával sikerül nekik az 50 millió silling beruházási költség amorttzá ciós idejét húsz A palackozó géphez nyolc, a kartonbacsomagoló automata géphez csupán egy munkaerő kell. Foto: Tóth D. évről . tizenötre csökkenteni. Kovács I. TALAJJAVÍTÁSUNK KERÉKKÖTŐJE: Országunk földterületéből mintegy 400 ezer hektárnyi vizenyős és 300 ezer hektár szikes talajt tartunk nyilván. Ez egyáltalán nem mondható kevésnek. Nagyonis érdemes termővé tenni, hiszen olyannyira szükség van rá, mint embernek, állatnak a levegőre. Hozzávetőleges számítások szerint 20—25 év alatt termővé kellene és lehetne tenni ezt a hasznot alig nyújtó földterületet. Főleg a talajjavítás, az alagcsövezés munkálatai hatékonyságának emelésével. Számos külföldi tapasztalat mutatja, hogy a munkatermelékenység szakaszán éppen elég a behoznivaló. A szakágazati minisztériumok távlati tervei egyelőre nem számolnak az alagcsövezés, drénezés és a szikes talajok olyméretű javításával, hogy a szóban forgó földterület — 40 ezer hektár évi átlagot számítva — negyed évszázad alatt termővé váljék. Pedig a technikai fejlettség ehhez adott, csupán az eddigiektől jóval többet kellene cselekedni a szavak, mérlegelések helyett. A vizenyős területek lecsapolásának technológiája — a tagolt technológia. jelenleg szakaszosan, kézi erővel és részben gépesített eszközökkel váltják valóra a munkafeladatokat. Az egyes szakaszok: a nyílt vízlevezetők, patakok, csatornák szabályozása, az alagcsövezés fővezetőinek a megépítése gépi vagy kézi erővel, valamint a szívórendszer-hálózat építése a lecsapolandó területen. Ez utóbbi a legmunkaigényesebb, hiszen még ma is elég sok műveletet kézi erővel végzünk. Gépesítéssel a munkatermelékenységet megsokszorozhatnánk. Mivel a jelenlegi kapacitás szerint az évi alagcsövezés alig éri el országos mé-1 retben a szükségletek kétötödét (mintegy 6—9 ezer hektár), érdemes lenne a következő rendszabályokat bevezetni: a) Javítani az égetett alagcsövek minőségét; b) hatékonyabbá tenni a műanyagcsövek gyártását; c) gépesíteni a jó minőségű, égetett és műanyagcsövek lerakását, illetve beépítését; d) talajvizsgálatok eredményei alapján pótolni a mikróbaszegény talajok mikróbaszükségletét. x Az első pontban említett feladat teljesítése a gépi beépítés maximális ütemét szavatolná. Második pont: már egy korábbi cikkünkben érintett gazdaságosság és részben minőségi tényező válna elérhetővé. Sajnos, eddig csak a nyitrai PLASZTIKA üzemet említhetjük, ami a műanyagcső gyártását illeti. Ez az üzem pedig a jócskán megnövekedett igényeket már nem tudja kielégíteni. Harmadik: a gépesítés terén számos jól bevált szovjet, vagy nyugati gépek is számításba jöhetnek. Egyik legjobb gép a „Drainomat“ osztrák gyártmányú s lánctalpas traktorra szerelhető, komplex alagcsövezésre alkalmas csőrakó, amelynek napi teljesítménye a hagyományos módszerű cső-beépítésnek tízszerese is lehet. A gép műszakonként 1300—3000 folyóméter szívócsövet épít be. Legfontosabb feltétele: az alagcsövek pontosak, jő minőségűek legyenek. A műanyagcsöveket 100—150 méteres tekercsekből, folyamatosan helyezik a földbe. Negyedik tényező: a lett tudományos kutatók szárítással (dehydrélással) porszerűvé változtatják, így teszik szállításra alkalmassá a termőföld nélkülözhetetlen parányszerveit, mikróbáit. Ezek tárolása, szállítása és talajhaoltása után újraélednek, s rövid időn belül megkezdik áldásos működésüket. A dolgok lényegének megértéséhez tartozik a következő paradox helyzet: a talajjavító vállalatoknak eddig nem állt módjukban maximálisan kipróbálni az összes géptípusokat — így a Drainomat-ot sem. Ugyanakkor más ágazatok, vállalatok pénzügyi bázisa elég erősnek bizonyult arra, hogy nehéz valutáért ilyen gépet behozzanak annak ellenére, hogy maximális kihasználása főleg a kerületi mezőgazdasági talajjavító vállalatok és a szövetkezetek kezelésében vájna lehetővé. Az itt felsorolt tényezőknek nemcsak gondolkozásra és mérlegelésre, hanem cselekvésre kellene késztetniük az arra 'illetékes szerveket. Az új gazdaságirányítási rendszerben lehetőséget kell keresni a következő módosítások végrehajtásához: 1. Az alagcsövek minősége megfeleljen a folyamatos gépi beépítés céljainak. 2. Kellő mennyiségű műanyagcső gyártassák. 3. A legmegfelelőbb gépeket azok a vállalatok szerezhessék be, amelyekben adva van ezek nagyméretű kihasználása. 4. A kutatóintézet mezőgazdasági ágazata tervszerűen és termelésszerűen biztosítsa a talajélet nélkülözhetetlen mikróbáinak tenyésztését és azok árubabocsátását. Ne feledjük, ba évente a terméshozamok hektáronként csak egy mázsával emelkednének — mondjuk szemestakarmányból — ez nem kevesebb, mint 40 ezer mázsa takarmánytöbblet! Ez pedig egyetlen csehszlovák állampolgár számára sem lehet közömbös, még kevésbé a mezőgazdaságirányító szerveink részére! Cselekedjünk okosan, gyorsan! Ez mindnyájunk érdeke, hogy a gazdasági nehézségekből kilábalhassunk! DEMETER ISTVÄN, Garamkálna SZABAD gQt.nmfaVBS 1969. november 15. a géphiány
