Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-08 / 45. szám
KÖZGAZDASÁG KERESKEDELMÜNK A SZOVIETUNIÚVAl A közelmúltban — országunk gazdasági helyzetének elemzésekor — gyakran képezte vita tárgyát, hogy a kapitalista, illetve a szocialista országokkal folytatott külkereskedelem mennyiben előnyös vagy hátrányos számunkra. A kérdés objektív elbírálásához nem elegendő csupán az árak egyszerű összehasonlítása. Tudni kell azt, hogy a külkereskedelem piacain más az árképzés a kapitalista országokban, és teljesen más a KGST tagállamai közötti kereskedelemben. A szocialista országok külkereskedelmét nem terhelik meg a különböző Jutalékok, adók, vámilletékek és más árengedmények — amelyek bizony a kapitalista országokkal folytatott kereskedelemben Jelentős összeggel terhelik meg az eladót. Tehát, hogy versenyképes legyen, gyártmányát kénytelen olcsóbb áron adni, illetve a Jelentős tehertétel következtében lényegesen kevesebbet kap árucikkéért a kapitalista piacon. A statisztika tárgyilagos adataiból csak egy példát említenénk. A liäeftl ZKL üzem Franciaországnak traktorokat szállított. Ezeknek a traktoroknak a francia piacon 16 680 frank az ára, viszont külkereskedelmi szervünk a gyártő cégnek csupán 5890 francia frankot számol el, tehát az eladási árnak csupán 35,3 százalékát. A különbözetből fedezik a bel- és külföldi közvetlen kereskedelmi költségeket, ami az eladási árnak 9 %-át teszi ki, továbbá a vámot, az adót, a szavatossági átalányt, a Jutalékot stb. A KGST országai közötti kereskedelemben csaknem teljes egészében ismeretlenek ezek a költségtételek, hiszen a külkereskedelmi forgalom a szocialista országok között vámmentes. Gyakran még gazdasági szakembereink sem tudatosítják, hogy a szocialista országokkal, köztük a Szovjetunióval is, sokkal előnyösebb fizetési feltételek mellett köthetünk üzletet, mint a kapitalista országokkal folytatott kereskedelem esetében. Csaknem minden szállítmányt azonnal és készpénzben egyenlítenek ki. Ez a helyzet még az olyan áruk esetében is, amelyeket a kapitalista piacokon általában csak néhány éves hitelre vesznek át (gépek, beruházási Jellegű berendezések). Ha a szocialista országokkal folytatott kereskedelmünkben is ezt a gyakorlatot kellene folytatnunk, úgy ez — a Szovjetunióba és a többi szocialista országokba irányuló Jelentős gépki-, vitelünk mellett — fizetésképességünk mérlegét nagyon lerontaná és további kedvezőtlen kihatása egész népgazdaságunkat károsan érintené. A Szovjetunióval létesített gazdasági kapcsolataink egyik komoly előnyét jelenti a célirányos hitelek kölcsönös megadása. Nagyobb horderejű hitelegyezményt 1960-ban kötöttünk, amely szerint Csehszlovákia a Szovjetuniónak ércek és színes fémek nyerésére, valamint feldolgozására alkalmas technológiai berendezéseket szállít. A szovjet fél az így adott hitelt vasérc és színes fémek nyersanyagának szállításával törleszti. További egyezmény jött létre a kőolaj nyerésének és szállításának kérdésében. Mindkét esetben államunk elsődleges érdeke volt ezeknek a szerződéseknek megkötése, mivel így hosszú időre biztosítottuk e létfontosságú nyersanyagok kellő mennyiségét. Gyakran hallottunk olyan ellenvetést, hogy a Szovjetunióból behozott nyersanyagokért jóval többet fizetünk, mint amennyi e nyersanyagok pillanatnyi világpiaci ára. Az ilyen hangok a tájékozottság hiányára vallanak, sőt néha bizonyos rosszindulatot sem zárnak ki. Ezért érdemes ezt a kérdést aprólékosabban, részleteiben is szemügyre vennünk. A szocialista országokkal és a Szovjetunióval folytatott kereskedelmi kapcsolatokban a nyersanyagokért, félárukért és kész termékekért fizetett árakat csakúgy, mint az általunk szállított gyártmányok árát is a KGST 1958-ban megtartott IX. ülésszakán elfogadott elvek szabályozzák. Ezeket az árakat, a világpiaci árakat szem előtt tartva állapították meg, de mentesek a kapitalista piac minden káros, konjunkturális befolyásától és a kapitalista kereskedelmet Jellemző áringadozástól. Ez a kapitalista országokban elkerülhetetlen, hiszen mindig a kereslet és a kínálat szerint módosítják az árakat. A szocialista országok között viszont szerződésileg megszabott árakat állandósítanak, amelyek hosszabb időszakra érvényesek, legalább öt évre állapítják meg. Így nem csoda, ha néha a kapitalista árképzés jelentős változásai következtében a nyersanyagok ára a pillanatnyi világpiaci árnál magasabb szintet is mutathat a szocialista országok közötti kereskedelmi kapcsolatokban. Jelenleg azonban a szocialista országokból és a Szovjetunióból behozott nyersanyagok, mint például a kőolaj, a kén, a szilárd tüzelőanyagok, a nitrogénes trágyák, a gyapot és a színes fémek ára alacsonyabb,, mint e cikkek mostani világpiaci ára. A Szovjetunióból behozott nyersanyagok között Jelentős helyet foglal el a kőolaj. Közismert tény, hogy minden iparilag fejlett országban egyre növekszik a folyékony fűtőanyag és a földgáz fogyasztása ezeknek az országoknak energetikai mérlegében. Mivel Csehszlovákia e nyersanyagok korlátolt és a természeti energiaforrások geológiailag egyoldalú készleteivel rendelkezik, rendkívüli Jelentőséget nyer a Szovjetunióból behozott kőolaj. Nem kevésbé Jelentős tény az is, hogy a kőolaj a korszerű petrokémiai ipar fejlődésének és termelésének alap-nyersanyaga. Éppen a kőolaj bázisán felépülő petrokémia biztosítja a népgazdaságunk számára szükséges legfontosabb vegyi anyagok és a korszerű plasztik anyagok gyártását. Így népgazdaságunk strukturális átalakításának egyik fontos tényezőjét képezi. Egyesek néha felvetik, hogy a kőolajat kedvezőbb feltételek mellett másutt is megvehetnénk. Az Iránnaf folytatott legutóbbi gazdasági tárgyalások igazolták, hogy a valóság e téren kissé másképp fest. Kitűnt ugyanis, hogy az iráni kőolaj behozatala, amely valóban olcsóbb, számunkra csak akkor előnyös, ha a számla kiegyenlítését olyan gépipari termékek kivitelével oldhatnánk meg, amelyeknél egy dollárt legfeljebb 19 koronáért tudnánk elérni. Jelenlegi adottságaink közepette azonban a szükséges dollár ellenértéket gépipari termékeink összkivitelének 10,7 százalékával tudjuk csak megszerezni. Tehát világos, nagyon korlátolt lehetőségekkel rendelkezünk gyártmányainknak a kapitalista országokba irányuló exportját tekintve, hogy a szükséges devizákat olyan mennyiségben tudjuk beszerezni, ami lehetővé tenné a kőolaj behozatalát más országokból is. A Szovjetunióval folytatott kereskedelmi kapcsolataink előnyét igazoló további példa a gyapot. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdaságának gyapot szükségletéből 67,2 százalékot a Szovjetunió fedez. Emellett egy tonna átlagos minőségű gyapotért a Szovjetuniónak körülbelül 5000 koronával kevesebbet fizetünk, mint a más országokból behozott nyersgyapotért. Évi 102 ezer tonna nyersgyapot behozatala mellett, amely mennyiségnek amint azt előbb említettük a kétharmadát a Szovjetunió szállítja, egy évben hozzávetőlegesen 340 millió koronát takarítunk meg. A KGST keretében a Szovjetunióból behozott nyersanyagok és termékek gazdag Jegyzékéből nem felejthetjük ki a gabonát, elsősorban a búzát sem. A Szovjetuniótól 1988-ban 975 ezer tonna búzát vásároltunk, s ez a mennyiség hazánk egész búzaszükségletének 54 százalékát teszi ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a kapitalista országokban vásárolt búza minden tonnája kb. 450 koronával drágább, úgy kitűnik, hogy a Szovjetunióból behozott búzamennyiséggel népgazdaságunknak csaknem fél milliárd koronás költségmegtakarítást biztosítunk. Azonban egészen természetes, hogy az olyan méretű kölcsönös kereskedelmi kapcsolatokban, mint amilyet a Szovjetunióval építettünk ki és folytatunk, a sokezer árucikk között valóban találhatunk olyant, amely talán az egyik vagy a másik fél számára esetleg hátrányos is lehet. Az ilyen helyzet azonban teljesen törvényszerűen a világon mindenütt előadódhat a kereskedelmi partnerek között. Az érdekek és az adottságok megváltozása esetén azonban a szocialista országok között kölcsönös engedményekre mindig sor kerülhet. A legfontosabb az, hogy a kölcsönös kereskedelmi ügyletek színvonala és összhangja teljes egészében mindkét fél szempontjából előnyöket biztosítson és elősegítse mindkét ország népgazdaságának legeredményeseb távlati fejlődését. S éppen ebben a szellemben bővül állandóan gazdasági kapcsolatunk a Szovjetunióval. OBENAU KÁROLY A bérek alakulása hazánkban A népgazdaság tíz legfőbb ágazata közül ötben: a gépiparban, az építőiparban, az erdőgazdaságban, a mezőgazdaságban és a közlekedésben Csehországban magasabb a bérszint, mint Szlovákiában. Szlovákiában a Cseh Szocialista Köztársasággal szemben a legelőnyösebb helyzetben a komunális üzemek alkalmazottai állnak, akiknek bére 4,6 százalékkal magasabb, a közlekedés, az erdő- és a mezőgazdaság dolgozóinak bére viszont a csehországi dolgozók bérével összehasonlítva két százalékkal alacsonyabb. Általában elmondhatjuk, hogy a népgazdaság minden ágazatában a bérek átlagos színvonala a Szlovák Szocialista Köztársaságban valamivel alacsonyabb. Ez azért van, mivel egyes ágazatokban a cseh országrészekben lakosságunk 48,5 százaléka, mfg Szlovákiában 39,9 százaléka dolgozik a szocialista szektorban. ■ylintha hívásra érkeztem volna. Dr. Ivan Zubaf, a Lévai Járási Termelési Igazgatóság jogi osztályának vezetője telefonbeszélgetés közben hellyel kínált. A cukorgyárak képviselőivel vitatkozott, mert állítólag egyik szabad szombaton a gyűjtőhelyeken nem vették át a cukorrépát. A jogász közbenjárására október 11-én az oroszkai cukorgyár hatáskörébe tartozó átvevő telepeken — kettő kivételével — szabad szombaton (délig) felvásárolták a répát. A rimaszombati cukorgyár átvevő telepein — a lévai járásban — állítóleg a cukorgyár igazgatósága leállította a szombati felvásárlást?! — Milyen a' jelenlegi helyzet? — teszem, fel a kérdést. — Látja, telefonon hívtam őket, s azt állítják, hogy nem adtak utasítást a szombati átvétel mellőzésére, pedig most kellene iparkodni a szállítással, amíg meg nem ered az őszi eső. A szerződés szerint október 10-ig az úgynevezett reguláit átvétel elve érvényesült, de az említett dá-Problémák a Ladislav Spacinsky mérnök, CSc.: Az agrokomplexum külkereskedelmi kapcsolatainak problémái (?) A behozatal 1968-ban 57,8 milliárd koronát tett ki, ebből a Szlovák Szocialista Köztársaság behozatala 9,4 milliárd korona értéket képvisel, ami az import 16,3 százaléka. Ebből következik, hogy a külkereskedelmi árucsere Szlovákiában az ipari és a mezőgazdasági termelés színvonala mögött lemarad. 1967-ben Szlovákia ipari termelése az országos termelésnek 22,4 százalékát tette ki, ami öszszehasonlítható árakban 59,1 milliárd korona volt. Szlovákia mezőgazdasági termelése az országos termelés 32 százalékát éri el. Csehszlovákia és Szlovákia legfontosabb külkereskedelmi partnerei a szocialista tábor országai. Csehszlovákia kivitele 1968-ban a szocialista országokba 35,3 milliárd koronát tett ki, ebből Szlovákia kivitele 4,2 milliárd korona volt, ami az országos eredménynek 12,1 százalékát Jelenti. Szlovákia egész kiviteléből a szocialista országokba 64,1 százalék és a kapitalista országokba 35,9 százalék jutott. A behozatal terén a szocialista országokból 1968-ban 36,9 milliárd korona árut, ebből Szlovákiába 5,9 milliárd korona értéket szállítottunk be, ami az összbehozatal 15,9 százaléka. A szocialista országokból a behozatal 62,2 százalékot és a kapitalista országokból 38.7 százalékot tett ki. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság legnagyobb külkereskedelmi partnere a Szovjetunió. A Szlovák Szocialista Köztársaság a Szovjetunióból 3,2 milliárd korona értékben importál nyersanyagokat, készárucikkeket, gépeket, ami egész behozatalunk 34 százalékát Jelenti. A kivitel 2,2 milliárd korona értékű, ami szintén az összkivitelnek 34 százaléka. A kapitalista országok közül hazánk legnagyobb kereskedelmi partnere a Német Szövetségi Köztársaság. 1969- ben az NSZK-ból Szlovákiába 392,6 millió korona értékű behozatalt jegyezhettünk fel, a kivitel pedig 796,8 millió korona volt. Szlovákia részvétele az NSZK-ból megvalósított behozatalban csupán 13,6 százalék, a kivitelben pedig 26,6 százalék. Ez az index különösen ami a behozatalt illeti, Szlovákia szempontjából eléggé kedvezőtlen, mivel az NSZK-ból nagyobbára a legújabb technikai berendezéseket vásároljuk, és Szlovákia ebből arányosan nem részesül. A kapitalista államok soraiból további jelentős kereskedelmi partnereink Ausztria, Nagy-Britannla, Svájc és Olaszország Szlovákia összklvttelében az Iparügyi Minisztériumnak van legnagyobb része.- 1968-ban az összkivitelnek 82,9 százalékát ipari termékek képezték. A mezőgazdaság a kivitelben csupán 5,8 százalékban vesz részt. A behozatalban az Iparügyi Minisztérium 1968-ban 72,2 százalékkal, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 10,9 százalékkal volt képviselve. Ebben az évben, tekintettel a fogyasztás gyorsabb növekedésére, a külkereskedelemben 1,92 milliárd koronás hiányt muta tunk kl. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériifai külkereskedelmi kapcsolatait bemutató előbbi néhány adat arra enged következtetni, hogy e téren szükség van az agrokomplexum nagyobb gazdasági érdekeltségének elérésére és a külkereskedelem fejlesztésére is. Szervezeteink a külkereskedelem révén szerzik be a hiányzó nyersanyagok, félkészáruk, valamint a gépe.« és berendezések legnagyobb részét. Ezzel szemben a mezőgazdasági és élelmiszeripari nyerstermelésnek csupán 5 százalékát tudjuk elhelyezni külföldi piacokon. A kapitalista országokba irányuló kivitelben szervezeteink jelentős részt vállalnak, mivel az országos kivitelből a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek a kivitelre kerülő összmennyiségnek országos méretben 9,5 százalékát jelentik, emellett egyes területeken ez a részarány még nagyobb is. Csehszlovákiában a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek behozatala az import mennyiségének 17,5 százalékát teszi ki, ebből a kapitalista országokra 20 százalék Jut. A Szlovák Szocialista Köztársaság az élelmiszeripari és mezőgazdasági nyersanyagok kivitelében 20 százalékkal részesedik. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szervezetei az összkivitelből több mint 70 százalékot a kapitalista országokba szállítanak. Ezért a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitele Jelentős devizaforrás. Emellett említést érdemel, hogy mindez azonnal felhasználható, készpénz devizát Jelent, mivel termékeinket a nemzetközi szokásokra való tekintettel nem adjuk hitelre. Ezzel szemben a behozatal terén bevásárlásainkat kétharmad részben a szocialista országokból eszközöljük, ami gazdálkodásunk szempontjából igen fontos, mivel Csehszlovákiának épp ezekben az országokban adódik kedvezőbb vásárlási lehetősége, habár az utóbbi időben aktív mérlegünk Jelentősen lecsappant, és néhol passzív a mérlegünk. összegezve megállapíthatjuk, hogy az élelmiszerekkel az egész világon folyó kereskedelem a többi termék és gyártmány kereskedelmétől eltérő törvényszerűséget és Jelenséget mutat. Az élelmiszerekkel folytatott külkereskedelmet jelen időszakban a korlátozó intézkedések egész rendszere befolyásolja, különösen az integrációs csoportosulásokban, amelyek egy harmadik országgal szemben vámintézkedésekkel védelmezik saját mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésüket, illetve előnyben részesítik az integrációs csoportosulásuk tagállamait. Az egyes országok kormányai egyéni mezőgazdasági politikájukat a mezőgazdasági termelők bevételeinek stabilizálása érdekében olyan mederbe terelik, hogy ez a mezőgazdasági őstermelők érdekeit védje. Ez azt Jelenti, hogy mezőgazdasági politikájuk bizonyos Jövedelmi kulcs kialakítását célozza a mezőgazdasági dolgozók és a népgazdaság többi ágazatainak dől gozói között. Emellett tekintettel van a politikai és szociális jellegű szempontokra is. A fejlett országok agrárpolitikájában az első helyet a mezőgazdasági termelés szabályozásának kérdése tölti be. Ügyelnek arra, hogy a mezőgazdaság színvonala és fejlesztésének üteme összhangban álljon az élelmiszerellátási politika céljaiból eredő szükségletek fejlesztésével az egész népgazdaság általános fejlesztésének keretén belül. (Folytatjuk.) partnerekkel tűm után a répát minden mennyiségben kötelesek átvenni a termelőktől. Ettől fogva a cukorgyárak az esetleges módosításokat, változásokat a termelőkkel tárgyalják meg. Az egyezségnek tehát kétoldalúnak kellene lennie. — Milyen a betakarítás üteme? — Október 17-ig a vetésterület 55 százalékán kiásták a répát és számításaink szerint ennek 45 százalékát az átvevőhelyekre hozták. így azt mondhatom, hogy az ütem jó, az idő is kedvez, csakhát közbejönnek bizonyos előre nem tervezett esetek. — Akadnak-e viták a levonások körül? Hiszi, nem hiszi, nincsenek. Legutóbb azt az elvet érvényesítették, hogy az értékelést nem összevontan, hanem három egymástól teljesen független csoportban végzik. Külön értékelik a répának földdel való keveredését, a répára ragadt földrészecskék mennyiségét, s a zöld levéllel való szennyeződést, valamint a korona lenietszését. A tisztaságra nézve például az az elv érvényesült, hogy a szennyeződés 5 százalékáig normán belüli, de a valóságban legfeljebb 1—2 százalék. így a levonások úgymond a norma keretében mozognak. A korona lemetszésével kapcsolatosan ugyan akadtak vitáink a rimaszombati cukorgyárral, de ez azért következhetett be, mert az erre vonatkozó minősítési norma sem egészen világos. Hívtuk az állami minősítőket, de valahogy nem tartják érdemesnek az idejövetelt. — Végeredményben mi a helyzet a szombati átvétellel? — A rimaszombatiak is ígéretet tettek a rendszeres és folyamatos répaátvételre. Természetesen a termelőknek is érdekük, hogy a kiásott répát folyamatosan, megegyezés szerint a hét minden napján, necsak szombaton szállítsák. — Egyéb problémáik nincsenek? — Van egy nagyon égető problémánk. a dohány. Arról van szó, hogy a termeltető dohányipar a szerződések megkötésénél nem volt hajlandó az államilag engedélyezett R—3-as dohányfajta termeltetésére, pedig a szakemberek véleménye szerint ez a fajta jó minőségű és hozama is megfelelő. Ezzel szemben a termelőkre „kényszerítette“ (más magot nem adott ki számukra) az állami választékból kiselejtezett R—1-es dohányfajtát. Nagyüzemi termesztésére természetesen engedélyt kellett kérnie a Mezőgazdasági Minisztériumtól, azonban ez a dohányfajta nagyon fogénkony a betegségekre, hozamra nézve pedig a termelő szempontjából nem kifizetődő. Ennélfogva komoly káraink származnak a dohánytermesztésben. A termelők közt olyan hangulat uralkodik, hogy a dohányipar azért harcolt az R—1-es dohányfajta termesztéséért, hogy gátat vessen a termelésnek, s elérje, hogy idén ne legyen jelentős dohánytermés?! —!hai— SZABAD FÖLDMŰVES 1969. november 8. 9
