Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-08 / 45. szám
TERMELÉSI TAPASZTALATOK Ahol ésszerűen gondolkoznak Napjaink problémája a hústermelés fokozása és a fogyasztók igényeinek kielégítése. A hiányosságok eredetét már ismerjük. Lapunk számtalan esetben taglalta az okot. Most inkább arról adunk számot, hogyan oldják meg a problémát egyes termelőüzemekben. Mit tesznek azért, hogy a piacra elegendő jó minőségű áru kerülhessen? A kérdést két szomszédos csallóközi szövetkezetben, az alistálihan és a nyárasdiban vitatgattuk. Az alistáli szövetkezetben Vimmer László elnökkel és Pécsi Tibor főkönyvelővel való beszélgetés közben megállapíthattam, hogy ez. a gazdaság, bár sajátságos problémákkal küzd, mégis kiválóan teljesíti húseladási tervét. Három esztendővel ezelőtt likvidálták a TBC-vel fertőzött marhaállományt. Ennek súlyos következményét csak az képes felfogni, aki átesett hasonló katasztrófán. Az alistáliak azonban derekasan viselték a csapást. A baj kiküszöbölése után természetesen új állomány beállítására törekedtek. Vásároltak 450 vemhes üszőt. Ebből 435 vált be továbbtartásra, s ma szarvasmarha-állományuk létszáma 930. A gazdaság vezetői célul tűzték ki, hogy a tehénállomány felújítását csakis saját, vagyis általuk jól ismert, megbízható alapanyagból kell megoldani. Ez a jövőbeni biztos hasznosság egyik leglényegesebb feltétele. Természetesen azt is tudomásul vették, hogy az első ellésű borjúból zootechnikai szempontból egyet sem hagyhatnak tovább tenyésztésre. Türelmesen kell várniuk a második ellésre, s onnan válogathatják ki a legjobb egyedek utódait. Ez a szövetkezet szempontjából csak átmenetileg s csak pénzügyileg kedvező, de hátrányos azért, mert eltolódik a tehénállomány kialakításának az ideje. Ettől függetlenül elmondhatjuk, hogy az alistáliak érzékenyen reagáltak a piac igényeire, s mindent elkövettek, hogy a láncszem erős kötelékévé váljanak. Tervükben 21 vagon marha- és 23 vagon sertéshús értékesítésével számoltak, szeptember végéig azonban 23,5 vagon marhahúst, s 19,5 vagon sertéshúst adtak a közellátásnak. Amint látjuk, marhahúsból máris túlteljesítették az évi szerződéses kötelezettségüket s úgy mutatkozik, hogy december végéig sertéshúsból is többet adnak a tervezettnél. Hogy s mint érték el, hogy a múlt évekhez viszonyítva s az említett nehézségek ellenére is állják a sarat. és nem estek vissza a termeléssel? Ügy, hogy amikor mások könnyelműen csökkentették a kocaállományt, azzal, hogy javítják a hasznosságot, illetve a megmaradt kocák malachozamát, Alistálon nem bíztak a jószerencsében, hanem meghagyták az eredeti kocamennyiséget, s így nem szenvedhetett kárt a hústermelés. jelenleg 210 kocát tartanak. Tervükben 16 malaccal számoltak kocánként, s úgy mérlegelik a helyzetet, hogy év végére 16,5—17 lesz a malacátlag. Ha a számítás beválik — és nincs ok a kétkedésre —, akkor idén a „malactermés“ 3570 lesz. De jól tudjuk, hogy ezt az évet — mint a többit is — bizonyos kezdőállománnyal a múlt esztendőben alapozták meg, s így lesz idén is, hogy a jövő évi húseladás zökkenőmentes lehessen. A hústermelés természetesen nemcsak zootechnikai vagy technológiai, hanem egyre inkább takarmánykérdés is. Hogyan oldják meg ezt Alistálon? Egyszerűen úgy, hogy szerződést kötöttek, helyesebben 24 vagon lucernalisztet adtak el a takarmánykeverő üzemnek, pontosabban a járási Terményforgalmi Vállalatnak, s cserébe hasonló mennyiségű összetett hizlalótápot vásároltak. A sertéshús-termelésből eredő bevétel igen komoly tétel a szövetkezet pénzügyi tervében. Nem kevesebb, mint 3 millió 410 ezer koronát irányoztak elő ezen a szakaszon. A tervet idáig kitűnően, 110 százalékra teljesítik. Olyannyira komolyan veszik a sertéshús-termelést, hogy jövőre az idei 23 vagon tervvel szemben 30 vagonra emelik a sertéshús eladást. Igaz ugyan, hogy csökkentik a szarvasmarhahús termelését, de csak azért, hogy zavarmentesen, jóhasznú egyedektől újíthassák fel a tehénállományt. Nyárasdon Varga Gyula mérnökkel, a gazdaság ökonómusával, továbbá Forró Géza és Katona József zootechnikussal tárgyaltuk a húsproblémát. Abból indultunk ki, hogy a nyárasdi szövetkezet elsősorban tenyészanyagot nevelő gazdaság. Húsra tehát csak a továbbtartásra alkalmatlan egyedeket adja. A válogatás, a szelektálás komoly szakértelmet igényel. Ebben a nyárasdi szövetkezet már hosszabb ideje élen jár. Feladata, hogy kifogástalan tenyészanyaggal járuljon hozzá az állatok hasznosságának növeléséhez, helyesebben a hústermelő üzemek jobb eredményéhez. S ez a tevékenység pontos zootechnikai és genetikai eljárások alkalmazását teszi szükségessé. Az eladott állatokat itt is vagontételben számolják el, mint a közellátás céljaira eladott hús esetében. Természetesen lényeges árkülönbséggel. A háromnegyed évi terv szerint a szövetkezet 15,29 vagon marha eladására szerződött. A valóság azonban 18,83 vagon. Ebből a vágómarha megközelítőleg 13 vagon volt. Hasonló a helyzet a sertésekkel is, melyből 27,5 vagon a terv, s közel 29 vagonnal adtak el, de év végéig még 700 mázsát értékesítenek. Az állatok értékesítéséből eredő pénzösszeg komoly tétel a nyárasdi szövetkezet pénzügyi tervében. Több mint 10,5 millió korona bevételt terveztek, s még félmilliós többlettel számolnak. Aki az utóbbi években megfordult Dunaszerdahelyen, nem kerülhette el figyelmét az úgynevezett terményfölöslegek árusítóhelye. Ott akkor is sorban álltak a háziasszonyok, amikor a Zdroj mészárszékében korlátlan mennyiségben kaphattak húsféléket. Az említett boltba a nyárasdi szövetkezet szállította a saját vágóhídján feldolgozott és elkészített hústermékeket. Ismételten hangsúlyozom: szállította. Ez a művelet befejezett tényt jelent. Mégpedig azért is, mert a feldolgozásra került-hús élősúly kilójaként 3,60 korona adót kellett fizetnie a szövetkezetnek. Mint ismeretes, vágás után a sertés legalább 20 százalékot veszít súlyából. Ennek következtében a nyárasdiak ésszerűbbnek és gazdaságosabbnak vélik, ha a vágósertést élősúlyban az állami felvásárlóknak adják. A dunaszerdahelyi fogyasztók tehát hiába várják a boltnak a kedvelt húsárúval való ellátását mindaddig, amíg ez az adókulcs érvényben lesz. Az ökonómus és a zootechnikusok megjegyezték, hogy a sertéshús termelése végeredményben nem egy bonyolult folyamat. A problémák megoldása a felvásárlói ár alakulásától függ. A többi a zootechnikusok dolga. A két példa azt bizonyítja, hogy a termelői folyamatban nagyon fontos az önállóság, a belüzemi tisztánlátás, ami egybevetve nem más, mint gazdaságpolitika. Okos gazdaságpolitika például az, hogy Alistálon 210 kocát tartanak, s túlteljesítik húseladási tervüket, de az is, hogy Nyárasdon tenyészanyagot nevelnek, tgy mások is boldogulhatnak, s végeredményben ez a tevékenység egész társadalmunk javát szolgálja. • Hoksza István A műszaki felkészültség mellett a biológiai ismeretek is fontosak Az országos szántóverseny előtt sajtóértekezlet volt Nyltrán, hogy az újságírókkal és az illetékes mezőgazdasági szakemberekkel megvitassák a versennyel kapcsolatos fontos kérdéseket. A felszólalók közül többen ecsetel-' ték a szántás mindennemű műszaki feltételét, tényezőit, célját és küldetését. Dr. Frldeczky Ákos, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola professzora nagyon érdekfeszítő problematikát vetett fel, melynek megszívlelése a következő szántóversenyek kimenetelére nézve nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is jelentős lehetne. A professzor rámutatott arra, hogy a szántóversenyekkel kapcsolatosan a szervező bizottságban eddig sokmindent vitatgattak, fontosnak tartottak, de elkerülte a figyelmüket a szántás talajtípusonkénti biológiai Jelentősége. Tellát nem lehet közömbös számunkra azoknak az embereknek a fölkészültsége, akik a szövetkezetek, az állami gazdaságok földjein és a szántóv^rsenyeken a traktorok nyergében ülnek. Frldeczky professzor véleménye szerint —'■nagyon helyesen — végtelenül fontos követelmény, hogy a traktor vezetője a műszaki Ismeretek mellett teljesen tisztában legyen a szántás biológiai jelentőségével Is. Javasolta, hogy a szántóversenyeket a jövőben nagyobb körültekintéssel szervezzék, s ne csupán Idényjellegű, vagyis gyakorlati, hanem elméleti tárgykörre is bontsák fel. 6 SZABAD FÖLDMŰVES 1969. november 8. Ugyanis arról van sző, hogy a szántóversenyek résztvevőit telente pár napos tanfolyamra hívnák a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára, ahol elsajátíthatnák a szántás biológiai alaptételeit. Amint Kovács mérnök, a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium képviselője megjegyezte, a nemzetközi szántóversenyeken megfigyelte, hogy a mi versenyzőink számára ott nem nagyon terem babér. Versenyzőink műszaki felkészültsége lényegében megüti a mértéket, hanem ami a szellemi fölkészültséget illeti, bizony ezen a téren van mit bepótolni. Valóban igaz, hogy ha az illetékesek mérlegelnék dr. Frideczky javaslatát és téli teoretikai oktatásban részesítik a járási, kerületi, országos és a nemzetközi szántóversenyek résztvevőit, számottevő műszaki gárda nyerhetne bepillantást a talajbiológia berkeibe, s mondjuk meg őszintén, a versenybizottságok tevékenysége is tartalmasabbá, konkrétabbá válna. (hoksza) Változik a tojók fehérjeszükséglete ? Az újabb kutatások azt mutatják, hogy a tojók fehérje-szükséglete nem csökken éveik számának szaporodásával. Ellenkezőleg, az idősebb tyúkoknak gyakran nagyobb a fehérje-szükségletük — mondja dr. Robert H. Harms, takarmányozási szakember, a Kaliforniai Egyetem baromfitenyésztési szakának vezetője. Dr. Harms tápanyagszükségleti kutatásai során főként a fehérjére és kalciumra vonatkozólag kimutatta, hogy milyen az összefüggés a tojók kora és a tenyésztési mód között. A Kaliforniai Mezőgazdasági Kísérleti Állomáson végzett kísérletek kimutatták, hogy ha 5,5 °/o-on felül növelik a takarmányadag kalciumtartalmát, jobb lesz a tojáshéj minősége a legkorosabb tojók esetében, főként a meleg időben. Az Országos Kísérleti Tanács azt javasolta ugyan, hogy a tojók kalciumszükségletét 2,75 %ban állapítsák meg, de a kísérletek kimutatták, hogy ez a szint meleg időben nem elégíti ki a koros tyúkokat. A fehérjeszükséglettel kapcsolatban dr. Harms azt mondja: „Általában azt ajánljuk, hogy csökkentsük a takarmányadagban a fehérjemenynyiséget olyan mértékben, ahogy a tyúk eléri kifejlett súlyát, és szüntessük meg a fehérje adagolását olyan mértékben, amint a tojástermelés csökken“. Ez a javaslat logikusnak tűnik, valamit mégis figyelmen kívül hagy. „Ha a kalcium-felhasználás csökken a koros tyúkoknál, ugyanez kell, hogy lágyén a fehérjével kapcsolatban is.“ A kísérletek, melyeket több mint 10 éve a Kaliforniai Egyetemen végeztek azt mutatják, hogy a tojók fehérjeszükségletét valóban csökkenthetjük a termelés csökkenésével, a tojástermelés utolsó szakaszában. A Szovjetunió szaratovi körzete Bolsevik nevű Állami Gazdaságában rátértek a szabadtartásos sertéstenyésztésre. A gazdaság kitűnő eredményei révén nagy részt vállal a szovjet dolgozók húsellátásában. A képen látható malacnevelési módnak nálunk is lehetne létjogosultsága- E. Ilyina [Hízócsirketenyésztésünk tapasztalatai Szövetkezetünkben ez év első felében Ihízócsirketenyészetet létesítettünk. Hát ez is valami? — kérdezheti az olvasó. Ám ehhez magyarázatként csak annyit: erre a célra azokat az épületeket, helyiségeket igyekeztünk jól kihasználni, amelyekben annakelőtte kisüzemi módszerrel tenyésztettünk baromfit. Az új Hunnia-hibrid hízócsirke sikeres tenyésztése igen gondos, körültekintő szervezést, új munkamenetek bevezetését, a munkatermelékenység emelését kívánja meg. Kell, hogy előre tudjuk, milyen a termeléshez szükséges munkaráfordítás. Az összes ökonómiai mutatók ismerete mellett a legfőbb figyelmet arra kell irányítani, hogy az elhullás a legkisebb legyen. Sok nehézségbe ütköznek azok a mezőgazdasági üzemek, amelyekben hizócslrketenyésztéssel foglalkoznak. Ezt főképpen az árpolitika Ingadozása váltja ki. Illetékes irányító szerveink odahathatnának, hogy az árpolitika ne csökkentse, hanem serkentse a hízócslrketenyésztést. Mellesleg azt is meg kell mondani: az utóbbi időben gyakran előfordul, hogy hízócsirkét az üzletekben csak „pult alól“ kaphat a vásárló. Az ilyen fonákságokat minél előbb ki kellene küszöbölni a kereskedelem szakaszáról. A szövetkezetekben és állami gazdaságokban minden feltétel megvan arra, hogy elegendő jó minőségű baromfihúshoz juthassanak a vásárlók. Ehhez azonban az kell, hogy az illetékesek megfelelően értékeljék a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak munkáját. Az említett nehézségek ellenére szövetkezetünk sikeresen fejleszti a hízócsirketenyészetet. Ez év első felében a Magyar Népköztársaságból vásároltunk 16 ezer Hunnia-hibrid csirkét. Mivel ez a csirkefajta termelékenység szempontjából eléri a világszintet, a termelés is minden eddiginél eredményesebb. Az alábbi táblázatban ismertetjük hízócsirke-tenyészetünk egyes eredményeit: Abrakszüks. Költség 1 csirke Elhullás Eladás 1 kg súlygyarap. 1 kg húsra átlagsúlya % Hány napos? kg 1,97 58 2,57 11,30 1,22 Szövetkezetünknek három üzemegysége van. A szálkáin, ahol Farkas Mária a felelős állattenyésztő, 60 napos korban 1,45 kg-os átlagsúlyt értek el. Viszont a kiskeszlek Házelmayer Sándor vezetésével 61 napos korban már 1,53 kg-os átlagsúlyban értékesítették a csirkéket. Az Engel Árpád felelős állattenyésztő csoportja 65 napos korig 1,59 kg átlagsúlyt ért el. A hízócsirke-tenyésztésre befektetett költségek azok a fő tényezők, amelyek a termelés rentabilitására kihatnak. így például a csirkék vásárlási ára, továbbá az 1 kg hús kitermeléséhez szükséges takarmánykeverék ára, a munkadíj, az eladási ár stb. Az alacsony jövedelmezőség miatt számos mezőgazdasági üzem szüntette be a hízócsirke tenyésztést. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a felvásárló üzem kg-onként két koronával csökkentette a hízóbaromfi árát, ami a termelés jövedelmezőségét lecsökkentette. Ezzel ellentétben a takarmánykeverék ára, valamint minősége ugyanaz maradt. Ismeretes előttünk, hogy a fejlett mezőgazdasággal rendelkező államokkal ennek fordítottja érvényesül: először megteremtik a mezőgazdasági üzemek számára a feltételeket, amelyekkel az üzem a termelését olcsóbbá teheti, s csak azután fokozatosan csökkentik a felvásárlási árakat. Jelenleg a takarmány-költségek az össz-ráfordítás 65—70 százalékát teszik ki. Ezért a közeljövőben szükségessé válik: 1. a jobb minőségű takarmánykeverékek előállítása (nyári és téli), 2. e takarmánykeverékek nitrogéntartalmának gazdagítása, hogy csökkenjen a takarmány mennyisége, 3. a hlzócsirke-hibridek behozatalának kiszélesítése. A takarmánykeverékek összetételéhez annyit: gyakran megtörténik, hogy a keverékekben a B- és főleg az A-vitamin mennyisége nem kielégítő. Az A-vitamin mennyiségének növelése elsősorban a hízócsirkék elhullást arányának csökkentése miatt szükséges, azonkívül megfelelő tenyészmunka mellett csökkenti a keverékek mennyiségét is, ami szintén igen fontos tényező. Oj Élet nevű szövetkezetünk vezetősége elhatározta, hogy 1970-ben a kétszeresére emeli a hízócsirketenyészetet. Ez szükségessé teszi az alábbi szervezési Intézkedéseket: 1. jó minőségű hízócslrke-htbridek behozatalát a Magyar Népköztársaságból, 2. az abraktakarmány Indokolatlan elhasználódásának megakadályozását, 3. a legminimálisabbra csökkenteni az elhullást, az orvosságszükségletet és az állatorvosi költségeket, 4. a baromfigondozók munkájának szakszerűbb ellenőrzését, s megfelelő tenyésztési módszerek alkalmazását. Ilyenképpen akarjuk szövetkezetünkben az állattenyésztést kifizetődőbbé tenni és több húst termelni népünk asztalára. Ehhez kihasználjuk a termelés szakosítása nyújtotta előnyöket és lehetőségeket. Kostolník Vladimír, az ipolyszalkai Üj Élet szövetkezet főállattenyésztője
