Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-08 / 45. szám

Egy osztrák kutatóállomáson Bécstől egy Jó „kőhajításra“ fek­szik Klosterneuburg, ahol a gyümöl­­csészetl és szőlészeti kutatóállomás tevékenységét tanulmányoztuk. Az Intézmény egyedülálló az országban s több mint százéves múltra tekint vissza. A gyümölcsöst vezető mérnök szavai szerint ez nem Jelenti azt, hogy nem tartanak lépést a fejlődés­sel, illetve nem foglalkoznak új dol­amelyeknek számba jöhet a termesz­tése. Az almán és körtén kívül a fekete ribizli termesztésével is foglalkoznak. A cél a ribizli szedésének gépesítése. A bokrokat ennek megfelelően met­szik, kezelik. Alapvető követelmény e bogyós gyümölcs szüretelésének gépesítése, mert máskülönben ter­mesztése nem fizetődik ki. A gépi szedés hiányában például nem ajánl­ják a cseresznye termesztését, inkább a behozatalát szorgalmazzák. A kaj­szi, valamint az őszibarack telepítése körül pedig az a vélemény alakult ki, hogy a félkorai és kései fajták ülte­tését ajánlják, mivel koraiságban se­­hogysem vehetik fel a versenyt kül­földi partnereikkel, többek közt Olaszországgal. Ami a fák koronáinak kialakítását illeti, a legintenzívebbnek tartják a vezetékes termőkaros nevelést, annak ellenére, hogy kísérleteik számos ko­rona alakítást felölelnek. Magyarázkodás közben házigazdánk véleményünket Is kikérte, de mivel nem illik a vendéglátót bírálni, úgy észrevételeimet ezúttal mondom el. Ugyanis amint a kertbe léptünk, azonnal észrevettem, hogy sok hul­lott alma hever a fák alatt. Ez pedig betegségre vall. Nem kellett megkö­zelítenem a fákat ahhoz, hogy a le­veleken felfedezzem a lisztharmatot, de férges gyümölcs Is szépszerével akadt a fán. Számomra kissé furcsá­nak tűnt a talaj erős gyomosodása Is annak ellenére, hogy a kutatőállo­­más különböző gyomirtó szerekkel Is rendelkezik. Mindamellett az ország gyümölcstelepítésének fejlesztésében nagy munka áll az állomás mögött, bár nálunk, de főleg a szomszédos Magyarországon szépszámban akad­nak hasonló tanulmányozást érdemlő gyümölcsösök. Közvetlen a kert szomszédságában terül el az állomás szőlészete, Így minden Időveszteség nélkül folytat­tuk a kutatók munkájának áttekinté­sét. A talaj domborzati viszonyánál fog­va tipikus szőlőterületen, hat és fél hektár szolgálja a kutatást. Ezenkívül húsz hektár a termőszőlő, mely mó­dot nyújt a borkészítés egyes tech­nológiai folyamatának kipróbálására, illetve megfigyelésére. A domboldalakon fennáll az erózió veszélye, amelyet a tudományos dol­gozók köztes növényekkel csökken­tének. A zöldtrágyázásra Is alkalmas növények magját ősszel vetik a föld­be. Mire az őszi esős időszak megér­kezik, zöldszőnyeg borítja a földet, de a tavaszi esőzések kártételét is megakadályozza. Később a zöldtömeg bedolgozása után visszamaradt nö­vényi részek szintén mérséklik az erózió káros hatását. Amt a szőlőre vonatkozó kísérlete­ket illeti, a hagyományostól kezdve a legmodernebb művelést alkalmazva figyelik a növény életét, az egyes fi­zikai műveletek ráhatását s nem utolsó sorban a termés nagyságát. Kísérlet folyik a szőlő különböző méretű visszavágásával, hónaljazásá­­val, figyelik a vegyszerek hatását, alkalmazzák a szőlő összes metszési Vendéglátónk aprólékos magyarázatot ad a felvetett kérdésekre. gokkal. Sőtl Számos olyan kísérletük is van, amely ezidáig Ismeretlen a szakemberek körében, de Jóllehet nem Is kerül ki a termelésbe. Arány­lag kicsi terület, 35 hektár gyümöl­csös áll a kutatók rendelkezésére. Egyenlőre ez sincs mind beültetve, mert egy részét nemrég kapták. A gyümölcsfák többsége vezetékes alakfa. A kutatás fő iránya olyan faj­táknak az előállítása, Illetve megjelö­lése, amelyeknek állandó a piaca. Igaz ugyan, hogy Ausztria nem önellátó gyümölcsből — tehát a hazai termés gond nélkül értékesíthető — mégis olyan fajták nemesítésére töreksze­nek, amelyek minden tekintetben megállják a helyüket a fogyasztók körében. A tárolóképesség mellett el­sőrendű követelmény a gyümölcs za­matja, s az, hogy mutatós legyen. Jelenleg a Starkingot keresik a pia­con, de a Jonathán után is nagy ér­deklődés mutatkozik Az egyes almafajták közül tehát elsősorban a Starking felé fordul a kutatók figyelme, majd ezt követi a Jonathán, a Golden delicious és a Staymared. Az Ontárlót tellesen ki­rekesztették a termesztésből egyrészt kevésbé fagyálló, másrészt a betegsé gekkel szembeni érzékenysége miatt Megtörtént például, hogy a leginten zívebb vegyszerezés után Is foltokat kapott a gyümölcs és emiatt gyakor latilag nem volt tárolható. A megje lölt faltáknn kívül egyébként az állo­más mindazon fajtákkal foglalkozik, Emeletes rendszerű ültetvény. Az egyik töke alacsony művelésű, a másik . pedig lugasszerűen emelkedik a magasba. A tőketávolság 1 méter. Bő termés n limaiakon. Fotó: Kovács—Tóth az alma, s majdnem ugyanannyit a szőlő kilójáért. A legkiválóbb bor­szőlő ára hat-hét silling. A nagyke­reskedők a bor literjét hat-nyolc sll­­lingért vásárolják, de amire a fo­gyasztóhoz kerül 40—50 sillinget kér­nek érte. Az alma ára hasonlóan ma­gas a piacokon; hat-tizenöt sllllngért árulják kilóját. Az egyszeri látogatás nem elegen­dő ahhoz, hogy mérlegre tegyük a kutatóállomás eredményeit.. Meg kell elégednünk azzal, amit rövid fél nap alatt láttunk, tapasztaltunk. Nem te­szünk hozzá, el sem veszünk belőle. Szép tájon fekszik a kutatóállomál szőlészete. SÁNDOR GÁBOR módját, a tápanyagokra történő rea­gálását stb. stb. A kísérlet fő célja mégis azon termőtípusok kiválogatá­sa, amelyek maximális hozam mel­lett elegendő és jó minőségű bort ad­nak. Erre azért van szükség, mert Ausztriában új szőlőterület létesítését nem engedélyezik, csupán az öreg tőkék pótolhatók újakkal. Ezek után természetes, hogy a régi tőkéket le­hetőleg a legjobb fajtákkal helyette­sítik a termelők. Az új keresztezett fajtákon kívül melegen ajánlják a Müller Thurgaut, Olaszrizlinget, Tra­mini, Burgundit és még számos szőlő^ fajtát. Kiváló borokkal egyébként Auszt­ria más vidékein sem találkoztunk. Ezért, de főleg a magas árak miatt nem nagyon szorgalmaztuk a borkós­tolgatást az országban. Ha már az árakról beszélünk, nem hagyható figyelmen kívül a szőlő, illejve alma értékesítésének kérdése. A termelő három-négy silinget kap A kísérleti megfigyelések jelenleg a nálunk is egyre terjedő Moser-félex kordonos művelést tartják a legmeg­felelőbbnek. Bár e módszernél a sző­lő mustfoka alacsonyabb, a termés nagysága ezt többszörösen kipótolja. Egyes kísérleti célokat szolgáló tőkéken jó néhány rothadó fürtöt is felfedeztünk. Vezetőnk megmagyaráz­ta, hogy ezek kontroll sorok, amelye­ket semmilyen vegyszerrel sem per­meteztek. Így válik lehetővé számuk­ra, hogy felmérjék az adott vegyszer hatékonyságát, illetve használati ér­tékét. Mivel a kutatóállomás területén lehetőség nyílik a szőlő aszúsodására — akárcsak náluk a tokaji körzetben — nagy érdeklődéssel tekintettük meg a modernül felszerelt szőlőfel­dolgozó helyiségeket annak reményé­ben, hogy megízlelhetjük a Jó hírnév­nek örvendő ausztriai borok kiváló képviselőit. A szőlőfeldolgozás terén elsőrendű követelmény a bor tiszta­sága és fajtájára jellemző színe. A présházban a legkorszerűbb mun­kagépeket láthattuk: szőlőzúzót, prést, a bor tisztítására alkalmas filterezőt stb. A laboratóriumnak is beillő helyiségekben történik a bor előállítása, helyesebben készítése. A kóstolgatás közepette sem tudtam el­dönteni, melyik kifejezés a helye­sebb, mert nem voltam elragadtatva az aranyló nedűtől. Igaz ugyan, akad­tak akik dicsérték, de valószínű szem előtt tartották az ismert közmondást: „Ajándéklónak ne nézd a fogát“. A tisztasággal és színnel nem is volt baj, de valahogy túl kezeltnek tűnt a bor, s inkább a kén (vegyszerek?) hatása Jelentkezett, mint az adott szőlőfajta zamatja. A harmadik po­hárnál olyan érzésem támadt, ahhoz hogy hasonló borokat kóstolgassunk, nem kell Klosterneuburgba Jönnünk, elég ha elmegyünk Klrályhelmecre, sőt a csábi EFSZ pincéjében a ha­gyományosan készített, „szűzen“ ha­gyott Ital is Jótáll magáért. A íit paprikamag serkentése Szerte a világon kutatók ezrei kí­sérleteznek a különböző növekedést­­szabályozó anyagokkal. Vizsgálják, hogy miképpen lehet felhasználni őket a termés növelése céljából. A világirodalomban sok példát találunk e szerek pozitív hatására, de nem kevés azoknak az eseteknek a szá­ma sem, amikor a serkentő anyagok hatása elmaradt, vagy negatív volt. Az eredmények — mondhatni — sze­rek, kutatók és országok szerint vál­toznak, megannyi nyitott kérdés vár tehát még eldöntésre. Ilyen többek között az is, hogy a különböző ser­kentőszerek milyen hatást fejtenek ki egyik legértékesebb növényünk, a paprika csírázására és kezdeti fejlő­désére. A vetőmag gazdasági értékét első­sorban meghatározó két tulajdonság — a csírázási erély és csírázóképes­ség — alakulása termesztési szem­pontból nyilvánvalóan igen fontos. A rövidebb idő alatt nagyobb száza­lékban csírázó magvak kelése és kez­deti fejlődése erősebb, s ez a későbbi időszakban általában a növény fejlő­désére — s még a termésre is — kihat. Ez fokozottabban érvényes a lassan és nehezen csírázó magvakra, amilyen a paprikáé is. Indokoltnak látszott tehát az Iro­dalomban ajánlott serkentőszerek ha­tásának vizsgálata. Kísérleteinket az Országos Vetőmagfelügyelőség csíráz­tató laboratóriumában s a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola budai telepén végeztük 1986-ban és 1987-ben. Laboratóriumban a csírázási erélyt, illetve a csírázás gyorsaságát, továb­bá a csírázóképesség alakulását ta­nulmányoztuk. A szabadföldi kísérle­tekben a kelést, a bimbók, a virágok, a kötődések, az első bogyók számát, valamint a termés fejlődésének üte­mét figyeltük. Kutatásaink során a következő eredményeket állapítottuk meg. A gibberellinsav a töménység nagy­ságával arányosan a csírázás kezdeti szakaszában csökkentőén hatott. A csírázóképességet lényegesen nem módosította. Üvegházban a kelést szignifikánsan hátráltatta. (A szer 10, 50, 100, 500 ppm-es oldatával dolgoz­tunk.) A heteroauxin 10, 50, 100, 200, 500 ppm-es oldata szintén negativen ha­tott a csírázási erélyre. A kezelések­kel a csírázókéqességet sem tudtuk lényegesen növelni. Huminsavval folytatott magkezelési kísérleteinkből azt a megállapítást szűrhettük le, hogy a szer a labora­tóriumi csírázást csak kevéssé befo­lyásolja. Szabadföldön viszont növel­te a kelés százalékát a kezdeti idő­ben, de a növény későbbi fejlődési szakaszaiban szinte mindenkor rosz­­szabb eredményt adott a kontrolié­nál. (0,0001-es hígítástól 0,005-es hí­gítást próbáltunk ki a szerből.) A nátriumhidroxidos kezelés szigni­fikánsan kedvezően befolyásolta a kelést, a bimbóképződést, virágzást, kötődést, valamint a termést is. A csírázásra kifejtett hatása nagymér­tékben függött az oxigén mennyiségé­től és a csírázás hőmérsékletétől. Ha a körülmények kedvezőek voltak, a nátriumhidroxid is növelte a csírázás gyorsaságát. A szer a csírázóképes­ségre alig hatott. Kísérleti tapasztalataink szerint leg­jobb szernek a viszonylag olcsó hid­­rogénperoxid bizonyult. 0,5—1 %-os töménységben minden esetben meg­bízhatóan és lényegesen fokozta a csírázási erélyt, illetve ennél jobban a magvak kezdeti csírázását. Gibberellinsavval és huminsavval beállított lombpermetezési kísérle­tünkben nem kaptunk szignifikáns eredménvt, az értékek alakulásának tendenciájából mégis arra következ­tethetünk. hogy ha a gihbellint meg­felelő töménységben és időben hasz­nálják, a kezelés eredményes lehet. ^ hidrogénperoxidos magkezelés és a Í0—20 ppm-es gibberellines lomb­permetezés tehát gyakorlati értékű eredményt hozhat. Dr. Sas Pál SZABAD Frtr.DMnVES J 1969. november 8.

Next

/
Thumbnails
Contents