Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-08 / 45. szám
Mai számunk tartalmából: A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, november 8. Arat — KCs XX. évfolyam, 45. szám. AZ EMBER A JÖVÖ ZÄLOGA Ivan Moszkvicsev riportja (5. old.) ahol Ésszerűen gondolkodnak Hoksza István cikke a hústermelés problémátrél [8. old.) (Fények és árnyak) EGY OSZTRÁK KUTATÖÄLLOMÄSON Sándor Gábor ausztriai riportja A. Reznyicsenko rajza: Lenin a nemzetek barátságát hirdeti. Az emberiség évezredekkel ezelőtt létrehozta a magántulajdon törvényét, beleesett önnön csapdájába, rabjává lett saját magának. Történelmi szükségszerűség hozta Így. Kialakult a nagy ellentét, kialakult a harc az elnyomék és elnyomottak között. Évszázadok és évezredek teltek, a kép, a forma változott, a lényeg azonban, az ember ember által való kizsákmányolása maradt. A nincstelen tömegek húzták az igát, a vagyon birtokosai pedig — egyre többet és jobbat követelve tőlük — éberen őrizték a számukra kedvező rendet. A több és jobb követelése utat nyitott az észnek. Az anyák felfedezőket, kutatókat, tudósokat és filozófusokat szültek, csakhogy az ész lázadozni kezdett az igazságtalan rend ellen. Az elnyomók érdeke szembekerült az ésszel, de kezdetben erősebb volt az érdek, legyőzte az észt. Húsz János és Dózsa György, Martinovics és társai, Schőnherz Zoltán és július Fuőík mérföldkövei e véget nem érő harcnak. Az egyenlőtlen harcban az ész is meghasonlott és két részre szakadt. Az egyik rész az elnyomók szolgálatába állt, ez a szolga-ész tanokat és fegyvereket gyártott az elnyomók és rendjük védelmére. A másik rész nem mondott le a harcról, a forradalmi-ész előkészítette és megvalósította a szocialista forradalmat, felszámolta az elnyomók évezredes rendjét a világ egyhatodán. Lenin műve azonban nem nyert még befejezést. Két táborra szakadt az emberiség és két ideológiára. Az egyik a szolga-ész ideológiája, mely a magántulajdon szekerét tolva béklyóba köti az embert, nem engedi hogy felszabaduljon saját rabságából. Ez a szolga-ész az imperializmust szolgálja, korbácsot fon a zsarnok kezébe, mérget kever és az életet irtja nemcsak Vietnamban. A másik, a forradalmi-ész hisz az emberben, hiszi, hogy végleg letöri bilincseit, hiszi és hirdeti a forradalom, október igazát. A kettéosztott világban generációk váltják egymást, s vergődnek a befejezetlen munka kétségei között. Az ember épít és alkot, s közben atombombát szór saját fejére. Két ember a holdon sétál, miközben afrikai gyermekek ezrei halnak éhen. A szolga-ész és a foradalmi-ész harca világméreteket ölt. A szolga-ész kisértete összeharácsolt aranyait csörgetve eljár a forradalmi-ész országaiba is és vásárolja a gyenge jellemeket. A „frizsider-szocializmus“ kiváló bajnokai megszédülnek az arany szagától, kábulatukban október elveit tapossák. Aztán kijózanodva, pirulva keresik ismét helyüket a világban. Azt tudni kell, hogy az osztályharc nemcsak osztályérdekből — és végképp nem egyéni érdekből — hanem az egész emberiség sorsáért folyik, különösen most, az atomkorszak idejében. Ezt tudni kell, és eszerint kell cselekedni is. Erre tanít október hagyatéka. Évezredek távlatában ötvenkét év nagyon kis idő, 1917 októbere mégis szimbólummá vált ez alatt az idő alatt. A felszabadult emberiség igazságos, emberhez méltó jövőjébe vetett hit szimbólumává. Ez a hit pedig törhetetlen, és törhetetlen október hagyatéka is. Ez október igaza, és ezért sorakozunk fel október piros zászlói alá. £s jobban vigyázzunk arra, hogy a zászlókat csak az arra legméltóbbak tartsák a kezükben. MAKRAI MIKLÓS CSONTOS VILMOS: - Kellett ennyi év Kellett ennyi év, hogy szépre érjen Bennem minden emlék, S kik a napokat azon a télen, Szívemre szögezték; Hogy céljuk értelmét tisztán lássam, Harcukat megértsem, S köszönjem, hogy annyi szemsugárban Elszántság volt — értem. Értem és teérted, Aki helyett most Kell, hogy beszéljek. Tankjaik földet rázó robaját Szívem rejtette el, S Párkánytól Léváig az éjszakák Míg ébren teltek el: Láttam a Garam s Szikince fölött Síró foszfor nyomát Lövedékrajnak, — s a rögök között \ vér belém folyt át, S bennem és tebenned Az ő vérük gyújtott Űj élet-szerelmet! Kellett ennyi év, hogy a borostyán, Sírotok befödje, S máshoz is úgy érjetek, mint hozzám: Testvérnek — örökre. Érezzétek meg, kik ma is éltek Keleti ég alatt; Ajkunkon e késő köszöntésnek Kevesek a szavak. A sző helyett — babér: Hogy bennünk pezseg, Mit adtatok — a vér! örök időkre a Szovjetunióval A Szovjetunió népei és a szocializmusért, valamint a nemzeti függetlenségért küzdő emberek milliói november 7-én ünneplik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének és a szovjethatolom megszületésének ötvenkettedik évfordulóját. Immár ötvenkét éve, hogy széjjel szakadt a nemzetközi kapitalizmus világméretű láncolata és a világ területének egyhatodán olyan társadalmi rendszer keletkezett, amely megszűntette a kizsákmányolást, s az ország természeti kincseit, az összes termelési eszközöket és magát az alkotó embert is a dolgozó társadalom jólétének forrásává minősítette. A szovjet nép történelmi küldetése nemcsak a munkásparaszt hatalom létrehozásában, tehát nemcsak abban jut kifejezésre, hogy megnyitotta az utat az előző társadalmi rendszereknél haladóbb szocialista társadalmi rend világméretű kibontakozásához, hanem abban is, hogy az egész világ előtt bizonyította az osztályelnyomás béklyóitól megszabadult nép hősies alkotó készségét, illetve azt, hogy a társadalom gazdagságának szüntelen gyarapítása által tettekkel is igazolta az új társadalmi rendszer életrevalóságát. Ezért nem a véletlen műve, hanem történelmi törvényszerűség, 'hogy a szabadságért küzdő és a kizsákmányolás terheitől szabadulni akaró népmilliók a szovjet emberekben mindenkor példaképet láttak és azt látnak ma is. De nemcsak egyszerű példaképet, hanem olyan történelem formáló tényezőt, akitől az osztályérdekeik valóraváltásának harci módszereit, az új társadalmi rend teljes kibontakoztatásának gazdag tapasztalatait is elsajátíthatják. '■S' Az ötvenkét esztendős szovjethatalom lényeges minőségi változást hozott a nemzetek kapcsolataiban, illetve együttélésében is. Nemcsak a hatalmas Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei között szűntette meg az ellentéteket, illetve nemcsak a szovjet nemzetek egyenjogúságát és egyenrangúságát szavatolja, hanem következetesen harcolt és harcol azért is, hogy a világ valamennyi elnyomott nemzete mielőbb élvezhesse a függetlenség és a szabadság áldásos következményeit. Hazánk függetlensége, népünk szabadsága, és az, hogy ma kizsákmányolástól mentes szocialista társadalmat építhetünk, a szovjet emberek hősi harcának, hatalmas véráldozatokat követelő győzelmének köszönhető. Hálával tartozunk a szovjet népnek a szabadságunkért és azért az önzetlen segítségért is, amit a szocialista társadalom építése közben felmerülő akadályok leküzdésénél számunkra nyújtott. Megnyugtató jó érzés lehet számunkra, hogy a szovjet népben olyan barátra leltünk, amely nemcsak a saját szocialista rendjének, hanem az egész szocialista világrendszernek, s így a mi szocialista társadalmi rendszerünk biztonságát is szavatolja. Elmélyült internacionalizmusáról tett tanúbizonyságot a harcokban edzett szovjet nép a múlt év augusztusában is. Akkor, amikor a többi testvéri szocialista ország katonai alakulataival egyidőben útnak indította fiait, hogy mentsék meg hazánkat és népünket egy küszöbön álló polgárháború borzalmaitól. Nekik köszönhetjük, hogy a szocializmus nyílt ellenségeivel szövetkezett jobboldali opportunisták és revizionisták nem valósíthatták meg népellenes terveiket. Nekik tartozunk hálával azért, hogy hozzá láthattunk a szocializmust igenlők sorainak rendezéséhez és így kedvező előfeltételeket teremthettünk szocialista társadalmunk további fejlesztéséhez. A Szovjetunióban járt párt- és állami küldöttségünk egyik kiemelkedő személyisége, Ludvík Svoboda elvtárs, hazánk köztársasági elnöke elemezve a szovjet nép irántunk tanúsított viszonyát, a következőket mondta: ... „A Szovjetunióban mindenütt nagy érdeklődést tanúsítottak hazánk fejlődése iránt. Barátaink nem titkolták afeletti örömüket, hogy pártunk és államunk vezetősége határozottan és erélyesen oldotta meg pártunk és társadalmunk válságos helyzetét.“ — Majd így folytatta: ...„nem kényszerítik ránk nézeteiket és elképzeléseiket. őszintén azt kívánják nekünk, hogy a lehető leggyorsabban felépüljünk, hogy a párt egységét és erejét a marxizmus-leninizmus elvein újra teljesen felújítsuk, valamint biztosítsuk társadalmunk egészséges fejlődését. Azt kívánják — mondotta Svoboda elvtárs —, hogy hazánk újra virágzó szocialista ország legyen, erős és sikeresen fejlődő gazdasággal rendelkezzen, hogy növekedjék népünk életszínvonala, hogy dolgozóink békésen éljenek független országunkban, szilárd bizalommal tekintve a jövőbe.“ Ilyen őszinte jókívánságokat valóban csak igaz és őszinte barátaitól várhat az emberi Svoboda elvtárs beszéde további részében arra a kérdésre is kimerítő választ adott, hogy miért is támaszkodhatunk ingadozás nélkül a szovjet nép barátságára és segítségére?! — A Szovjetunió nemcsak a legerősebb szocialista állam és nemcsak egyike a legerősebb vllághatalomnak — hangsúlyozta Svoboda elvtárs —, hanem olyan ország, amely határtalan fejlődési lehetőségekkel és jövővel rendelkezik. S ezeket a lehetőségeket a szocializmus eszméi váltják valóra. A Szovjetunió az alkotó erők dinamikus és minden irányú fejlődésének országa. Az egész nemzetközi fejlődésre gyakorolt hatása egyre inkább növekszik és erősödik. Súlya a világ valamennyi haladó, békeszerető és felszabadító erőinek támogatójaként egyre nagyobb. Számunkra ebből világos és kétségtelen következtetés ered: szilárdan a Szovjetunióra, a minden irányú együttműködésre, a szovjet néppel való barátságra kell támaszkodnunk — ez az a szilárd biztosíték, amelyre megbízhatóan alapozhatjuk országunk továbi fejlődését, jövőjét. Igenl — csak a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való szövetségben, sokrétű baráti együttműködésben leszünk képesek megvédeni és szüntelenül fejleszteni szocialista vívmányainkat. Ezért számunkra nincs és nem lehet más Járható út, csak egyetlen: örök Időkre a Szovjetunióval! PATHO károly Október igaza
