Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-01 / 44. szám
A húsellátásban mutatkozó hiányosságok miatt manapság gyakran felvetődik a kérdés, vajon ml az oka a piaci húskínálat Ingadozásának. Mindjárt bevezetőben meg kell állapítanunk, hogy ennek oka nem a mezőgazdaság képességeiben rejlik, hanem külső Jelenségeken alapszik. Az utóbbi években a hústermelés állandóan fokozódott. Egyenetlenség a piaci ellátásban az elmúlt év végén kezdett Jelentkezni. Csehszlovákia területén 1968-ban összesen 575 ezer tonna friss hús, valamint élelmiszeripari hústermék került piacra. Idén ez a szám előreláthatólag 600 ezer tonnára fokozódik. Az egy személyre Jutó húsfogyasztás mennyiségével hazánk a világ államainak rangsorában az elsők között foglal helyet, hiszen az egyévi átlagmennyiség 70 kg körül mozog. Ezen a csehszlovákiai átlagszámon belül persze indokolatlanul nagy eltérés mutatkozik területi megosztásban. Az elmúlt év statisztikai adatai szerint Szlovákia területén az egy személyre Jutó évi húsfogyasztás átlaga 56 kg volt, ugyanebben az időszakban viszont Csehországban 75 kg-ot mutattak ki az adatok. Állami kereskedelmünk képviselői 1970-re vonatkozóan 625 ezer tonnát kitevő hús és hústermék igénylését terjesztették a kormány elé. Bár a kormány 615 ezer tonnányi mennyiséget Jóváhagyott, pillanatnyilag a reális számadatok összege mindössze 600 ezer tonna körül mozog. Az elképzelés az, hogy 55 ezer tonna húst a KGST államaiból hoznánk be, azonban az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek elérése nehézségekbe ütközik. További 10 ezer tonna húst a nyugati országokból hoznánk be, a kérdés csupán az, hogy ezt a tervezett behozatalt miből fizetjük meg. A különbözet tehát 85 ezer tonna húsmennyiséget mutat összesen. Az élő állapotban történő szarvasmarha felvásárlás 1968-ban 537 ezer tonnát mutatott. Ez a szám 1969-ben előreláthatólag 510 ezer tonnára alakul. Szintén 510 ezer tonna maradna mutatóul az 1970-es évre. Az élősertés felvásárlás csehszlovákiai viszonylatban az elmúlt év folyamán 510 ezer tonnára kerekíthető, amely szám 1969-ben előreláthatóan 490 ezer tonnára csökken, viszont az 1970-re szóló tervek szerint élősúlyban 540 ezer tonnányi sertés felvásárlására lesz lehetőség. Ez hozzávetőleg tíz százalékos mennyiségben javulást Jelentene, az Idei helyzethez mérten. Az elmúlt évi fokozott húsfelvásárlás lényegében az állománycsökkenésben Is tükröződött. Ennek gyökere a sertésállományt illetően egy 1966-ban kiadott dokumentumban kereshető. Ez a nézetnyilvánftás az ésszerű népélelmezés kérdéseit taglalva arra a megállapításra jutott, hogy csehszlovákiai viszonylatban, évi átlagban, elégséges 460 ezer tonnányi sertéshúst felvásárolni élősúlyban. Ennek alapján 0,60 koronával csökkentették annak idején a sertéshús felvásárlási árát élősúly-kilónként. Az említett dokumentum a sertéshúst nem tartotta eléggé egészségesnek, s a termelés csökkentése mellett foglalt állást. Érdekes, hogy ennek kiegyensúlyozására a dokumentum nem tett semmiféle érdemleges javaslatot. Pedig ismert tény, hogy a nyugati országokban megindult mozgalom nem torpant meg félúton, hanem megoldást mutatott a nagyüzemi nyúltenyésztés, a nagyüzemi galambtenyésztés és egyebek formájában. Amerikai orvosok ugyanis kísérletek folytán rájöttek, hogy a házinyúl húsa olyan kémiai anyagokat tartalmaz, amelyek az emberek érfalán idősebb életkorban előforduló anyaglerakódásokat feloldják. Így az érelmeszesedés néven ismert betegség egyszerű módon kigyógyltható, esetleg annak kialakulása meggátolható. Angliai és más országbeli kutatók többször megismételték a kísérleteket és szintén igazolták ezekKÖZGAZDASA C szempontból nem tartották az amerikai előírások szerint megfelelőnek. Csupán a brünni és a lamberki sonkakészítő üzemet tartották ilyen szempontból alkalmasnak. A sertéshústermelés csökkenésére irányuló árpolitikán kívül a helyzet kialakulásában jelentős szerepe volt annak is, hogy az élelmiszeriparban felgyülemlő árutartalékokat a Csehszlovák Állami Bank újabban olyan magas százalékban kényszeríti büntetésszámba menő illeték fizetésére, normafeletti készlettartás címén, hogy az élelmiszeripari üzemek saját érdekükben nem voltak hajlandók és ma sem hajlandók feldolgozásra átvenni az élősertést nagyobb mennyiségben, mint amennyit a pénzbürokraták megengednek. Szakemberek számításai szerint, a különleges, biztonsági állami húskészleteken kívül legalább 27—30 ezer tonnányi hústartaléknak kellene készenlétben állnia, amely szám Jelenleg sajnos 20 ezer tonna alá csökkent. Nyilvánvaló, hogy a felvásárlásban évszakok szerint bizonyos ingadozás mindig volt, amit azonban ezekkel a készletekkel egyenlítettek ki. Viszont a jelenlegi szinten mozgó minimális készletekkel nem lehet a piaci helyzetet olyan egyensúlyban tartani, ahogyan azt szeretnénk. Á sertéstenyésztésre alapvető kihatással van a választott malacok hiánya. Az állami felvásárló vállalat 1967-ben és 19B8- ban nem volt hajlandó az akkor többletben mutatkozó választott malac mennyiséget átvenni, ami természetesen a malactermelés bizonyos fokú felszámolásához vezetett. Ebből kifolyólag 1968-ban csehszlovákiai viszonylatban sertésállományunk 500 ezer darabbal csökkent, amely számból 40 ezer anyasertés volt. Ennek Jelentőségét szükségtelen részletesebben fejtegetni. Szarvasmarha-állományunk a tejtermelést tekintve megfelelő szinten mozog, azonban a húsra vonatkozóan meg kell mondanunk, hogy az állomány fokozása kívánatos lenne. A szarvasmarha-gümőkór felszámolásával kapcsolatban 1962- től fokozatosan csökkent a szarvasmarha-állomány, viszont a tejtermelés az akkori 1700 literes országos évi tehenenkéntí átlagról a mostani, hozzávetőleg 2500 literes átlagra növekedett. Az 1967-ben és különösen 1968-ban fokozódó borjúexport alapjában véve indokolt volt, kiindulva az akkori helyzetből. Az elmúlt évben 40 ezer tonna élősúlyú borjúmennyiséget exportáltunk külföldre, főleg Olaszországba. A pillanatnyilag mutatkozó sertéshúsellátási gondok könnyítése érdekében a borjúhúskivitel csökkentésére irányul az igyekezet. Az exportot a jövőben helytelen lenne teljesen leállítani, azonban a külföldre szállított élőborjak egyedenkénti átlagsúlyának szintjét mindenképpen emelni kellene, mert az egymázsás, másfélmázsás szopósborjak exportálása nem rentábilis. Olasz vásárlóink a borjakat nagyobbrészt tovább nevelik és háromnégy mázsás növendékállatok formájában adják el nagy haszonnal a nyugatnémet vagy a francia cégeknek. Ha takarmánykészleteink lehetővé teszik, határozottan kifizetődőbb hízómarbákat, mint szopósborjakat exportálni. Az 1969-re megkötött nemzetközi kereskedelmi szerződések értelmében a 37 ezer tonnányi, zömében szopősborjú mennyiséget most már nem áll módunkban visszatartani, de a jövőben nagyobb átlagsúlyra kellene törekedni. A következő évben igen erős borjúkivltel csökkenéssel kell az állami szervek beavatkozása nyomán számolni. Az eddigi borjúkivitel lehetővé tette a mezőgazdaság számára, hogy — azon a valutaösszegen kívül, amit az állam saját céljaira használ fel — olyan mezőgazdasági gépeket és szükségleteket szerezzen be, amelyekhez egyébként nem juthatna hozzá. ■ Intézkedések történtek arra vonatkozólag, hogy az előző évhez viszonyítva 590 ezer választott malaccal több álljon a termelők rendelkezésére. Emelték a felvásárlási árhoz fizetett árpótlékot, amit a kormány a termelésnövekedési prémiumokból von el. Prémiumok kilátásba helyezésével tették érdekeltté a mezőgazdasági üzemeket 80 ezer úgynevezett átmeneti anyasertés beiktatására. ■ A központi takarmánykészletekből a sertéshús-termelés, sőt a tojástermelés céljaira is nagy mennyiségű takarmánykészleteket bocsátanak a termelők rendelkezésére. Az elmúlt évhez viszonyítva 500 ezer tonnányi szemestakarmánnyal nagyobb a készletünk. Az országos gabonatermelési átlag idén 29,5 mázsa volt hektáronként. A teriméstakarmányok menynyisége is nagyobb áz elmúlt évhez viszonyítva. A helyes az lenne, ha rátérnénk a lehető legoptimálisabb arányú keveréktakarmányok készítésére, mert így kevés takarmány menne kárba. Bizonyos mennyiségű állati eredetű takarmánylisztet, valamint takarmánypogácsát hozunk be külföldről. A központi takarmánykészletekben levő mennyiségekből például egy mázsa sertéshús előállításához három mázsa szemestakarmányt bocsátanak a szerződő mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. A takarmánymennyiség a háztáji sertéstenyésztők esetében valamivel kisebb ugyan, de a kétszázötven kiló sem megvetendő takarmánymennyiség. A tojástermelés fellendítése érdekében minden eladott tojás ellenében tíz dekagramm szemestakarmányt kap az eladó, tekintet nélkül arra, hogy üzemről vagy magántermelőről van-e szó. B A föderatív kormány az állattenyésztési termelés technikai fejlesztésének céljaira 400 millió koronát irányzott elő a következő évre. Reméljük, hogy a húsellátás köré sűrűsödő kérdőjeleket Jobbára sikerül majd megritkítani és annak ellenére, hogy abnormálisán megnövekedett a hús iránti kereslet, sikerül legalább hozzávetőleg kielégítő termelési szintet elérni a következő évben. Persze azt is meg kell mondani, hogy a túlzott követelések kielégítésére pillanatnyilag még nincsenek meg a reális feltételek. KUCSERA SZILÁRD v-Ladislav Spacinskymérnök, Az agrokomplexum külkereskedelmi kapcsolatainak problémái (1.) A külkereskedelem gazdasági jelentősége és helyzete a szocialista állam közgazdaságában Minden állam, de különösen a szocialista állam közgazdasága megköveteli a külkereskedelem legszélesebb méretű fejlesztését. Feltétlenül szükség van a külországokkal az árucserére, ami elősegíti a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek kihasználását. Renkívüli Jelentőséggel bír a külkereskedelem az olyan országok számára, amelyek fejlett anyagi termelési alappal rendelkeznek, s emellett nyersanyagbázisuk szegény. Ezek közé az országok közé tartozik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság is, amelynek anyagtermelési bázisa eléggé fejlett, de nem rendelkezik a termeléshez szükséges nyersanyagokkal. Ahhoz pedig, hogy biztosítsa a nélkülözhetetlen nyersanyagokat, energiaforrásokat, élelmiszeripari termékeket, ahhoz ipari termékeinek egy bizonyos hányadát kell eladnia, hogy a nyersanyagvásárláshoz szükséges devizákat megszerezze. A külkereskedelem tehát kiegészíti a termelés tervezett fejlesztésének nyersanyagbázisát, biztosítja továbbá a leghaladóbb, legkorszerűbb technika megszerzését, valamint a lakosság szükségleteinek kielégítésére a legújabb külföldi gyártmányokat biztosítja. Ugyanakkor kihat a hazai termelésre is olyan irányban, hogy ez minőségét, külcsínjét, csomagolástechnikáját és rentabilitását tekintve, megközelítse a legjobb külföldi árukat. A külkereskedelem tehát nemcsak a nyersanyagok, a gyártmányok és árucikkek beszerzésében Játszik jelentős szerepet, hanem Jelenleg még a tudományos-műszaki forradalom elveinek gyakorlati megvalósításában Is komoly feladata van. A szocialista államban a külkereskedelem tervszerűen fejlődik. A legutóbbi időben ugyan a tervszerűség e téren is csorbát szenvedett, mivel túlbecsülték az ökonómiai eszközök funkcióját és a népgazdaság ingatag helyzetében és államunk fizetési mérlegének zilált helyzete közepette, ez komoly hiányokat eredményezett a külkereskedelem árucsere-forgalmában is. Ennek hatása bizonyos módon a termelésben is megmutatkozott, mivel a nyersanyagok külföldi beszerzésében és gyártmányainknak külföldön való eladásában számos probléma merül fel, amit még ezidelg sem sikerült tökéletesen kiküszöbölni. A szocializmus adottságai között a külkereskedelem az állam monopóliuma, ami a szocialista gazdálkodás egyik nagy előnyének tudható be. A szocialista országokban a külkereskedelem egyes ügyletei különleges állami szervek és a külkereskedelmi tevékenységre szakosított Intézmények kezében összpontosulnak. A külkereskedelem monopóliuma Jelentős eszköze a külfölddel folytatott kereskedelmi forgalom tervezett fejlesztésének. Fő célja a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés szilárdítása és egyik eszköze ezen országok tervszerű gazdasági fejlesztése koordinálásának a nemzetközi szocialista munkamegosztás és a kölcsönös segélynyújtás elvei alapján. A hosszúlejáratú kereskedelmi szerződések tették lehetővé a szocialista országok számára, hogy szilárd alapokra helyezzék, stabilizálják az egyes országok külkereskedelmi kapcsolatait és termelési programjait. így elkerülhetők a külkereskedelmi piacokon a komolyabb áruforgalmi kilengések következtében fellépő konjunkturális és depresszív következmények. Azonban szüksége mutatkozik annak, hogy a szocialista tábor keretében tovább fejlesszük és fokozzuk a nemzetközi árucserét és a külkereskedelmi politikát eddig folytató állami szerveken kívül növeljük az egyes üzemek részvételét a külkereskedelmi árucserében, együttműködésben és integrációs törekvésekben úgy, hogy közvetlenül a termelők és a fogyasztók kerüljenek kapcsolatba. A külkereskedelem monopóliuma elősegíti a szocialista országokkal kiépített kereskedelmi kapcsolatok mellett tovább fejleszteni a kapitalista országokkal való kereskedelmi kapcsolatokat is. Ugyanakkor elősegíti a szocialista országok gazdasági önállóságának szilárdítását és függetlenltését a kapitalista világtól, mivel népgazdaságát, ezáltal belföldi piacát Is megvédi a monopoltőke nem kívánt beszivárgásától, s ugyanakkor megvédi a népgazdaságot a gazdasági tespedéstől, stagnálástól és a tervszerűtlen fejlődéstől. 1968-ben a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kivitele 54,7 milliárd koronát tett ki, ebből a Szlovák Szocialista Köztársaság kivitele 6,6 milliárd korona volt, ami az országos exportnak 12,1 százalékát jelenti. (Folytatjuk.) A Simon Júda vásárt úgy várják a környék lakói, mint ki-ki falujában a búcsút. Nem csoda, hiszen az idén már 423-adszor került sor Párkány utcáin a vásár megrendezésére. Igazi aranyló ősz volt mindhárom napon, s Így nem csoda, ha a környékről és más tájakról is több mint 70 ezren látogattak el a vásárba. Nagy volt az érdeklődés Esztergom környékén is, és régen Jöttek anynyian a Dunán-túlról, mint ebben az esztendőben. A kereskedelem sem panaszkodhat, hiszen közel nyolcmillió korona értékű árut adtak el a három nap alatt. .Nagy' volt a tolongás a sátrak előtt, mindenki meg akarta lepni valami vásárfiával hozzátartozóit, ismerőséit. A hagyományos Simon Júda vásár barátok, ismerősök és a szerelmesek találkozóhelye is. Ahhoz, hogy valójában emlékezetes maradjon a „találka“, sok minden kell. Lényegesen fontos az is, hogy Jóízű ételek és kitűnő italokban válogathasson a vendég. Nos, ha összehasonlítjuk az ellátást az előző éviekkel, akkor bátran mondhatjuk „ég és föld“ az Idei Javára. Mi okozta a minőségi változást? A konkurrencia. Az, hogy az egységes földművesszövetkezetek nem sajnálják a fáradságot, és Jelentős részt vállalnak a nagyközönség ellátásából. Lépten-nyomon láthattuk a szövetkezetek sátrait és az ott szórakozó vendégeket. Ha valaki például a hőnyiek sátra felé sétált, aligha tudott ellenállni, hogy meg ne kóstolja az orrcsiklandozó hurkát, kolbászt, pecsenyét és az ízletesen elkészített „borcsúsztató“ pörköltet. Arról már Dvorák Guszti, a fiatal vincellér gondoskodott, hogy a „lenyomató“ kitűnő zamatú legyen. A Müller Thurgau és a Szilvám Jól csúszott, s bizony hamar megtermett a nóta. Az alsópéterlek vándorkocsija körül is nagy volt a tolongás. Ez természetes, hiszen az ő boruk messze földön híres, s így kevés borszerető akadt, aki egy-két pohárkával ne fogyasztott volna a rangos nedűből. Az EFSZ-ek mellett a népi fogyasztási szövetkezet és az állami vendéglátó üzemek is alaposan felkészültek. A dunamocsl csárda sátrában kitűnő Leánykát és Burgundit mértek. De így volt ez majdminden sátorban, mindenki érezte, ki kell tenni magáért, ha azt akarják elfogyjon ételük, italuk. A vendéglátók igyekezetének gyümölcsét az a hatalmas vendégsereg élvezte, amely napról napra ott h«~>nöiy^ött ,a sátrak között, s megmegállt, hogy koccintson barátjával, ismerősével, s ha kellett, ha nem, megkóstoljon valamilyet! ínyenc falatot. Régebben a Simon Júda vásáron is sok volt a panasz az ellátásra. Az idén inkább dicsérő szót hallottunk. Az egészséges konkurrencia -meghozta a várt eredményt, s nemcsak a különböző árukban, hanem ételben, italban is nagy volt a választék. —tt— i A Duna túlsó partjáról is s -kap e’tátogattak i a hagyományos vásárra Egészséges konkurrencia nek az állításoknak Igaz voltát. Mindezek alapján a nyugateurópai országokban hatalmas mozgalom indult az érelmeszesedést leginkább előidéző sertéshús ellen és a nyúlhús fogyasztás mellett. Ennek ellenére a húsfogyasztók zöme megmaradt a sertéshús fogyasztásánál, sokan viszont akaraterejükre hallgatva, áttértek a házinyúl húsának fogyasztására. A semleges álláspontot elfoglalók a marhahús, a csirkehús, a gyöngytyűkhús, a pulykahús, a libahús, a kacsahús és újabban különösen a galambhús fogyasztóinak táborába tömörültek. Ez a külföldi árukereslet változásában is megmutatkozott, amit a szomszédos Magyarország és Lengyelország Igyekezik kihasználni. Magyarországon például számos állami gazdaságot teljes mértékben házinyúl tenyésztésre állítottak be, és szervezni kezdik az egy kilós testsúlyt elérő újonnan kinemesftett galambfajták nagyüzemi tenyésztését. Nálunk még nem ragadtuk meg komolyan a kínálkozó lehetőségeket, mintha az túl komplikált szervezést kívánna. Valaki azt is mondhatná, hogy sertéshús exportunk is hatással volt a helyzet alakulására, de ez szerintem nem mérvadó, mert az évi hétezer tonnányi prágai sonka kivitele lényegében hosszú éveken át egyforma szinten mozog, sőt az USA-ba Irányuló mennyiségeket az elmúlt évben még csökkentették is, mivel az átvevők egyes húsipari üzemeinket higiéniát
