Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-01 / 44. szám

HASZNOS TUDNIVALÓK, A szövetkezeti földművesek szociális ellátása (XIV) A gazdálkodás fejletteb fokán álló szövetkezetként el nem Ismert többi szövetkezetek tagjai számára Is olyan aggkori és rokkantsági já­radék ismerhető el, ha az ellenállási harcban részt vett egyén az első csoportba tartozik, amelynél a leg­alacsonyabb nyugdíj 1400 korona, a második csoportban 1200 korona, a harmadik csoportban 1000 korona és a negyedik csoportban 800 korona ha­vonta. A hátramaradottak nyugdíja Az ellenállási harcos özvegyének özvegyi nyugdíj jár, ha teljesíti az ilyen járadék elismerésének általános feltételeit. Abban az esetben, ha az özvegyi járadékigény megszűnik a megkövetelt feltételek valamelyikének nem teljesítése miatt, úgy ismét fel­újítják, ha az özvegy a megkövetelt féltételeket teljesíti. Például, ha az özvegy az általa nevelt gyermek ta­nulmányainak befejezése után elvesz­ti nyugdíjigényét a megkövetelt fel­tételek nem teljesítése következtében, mivel már nem gondoskodik a kis­korú gyermekről és még nem töltötte be 45. életévét, nyugdíjigényét fel­újítják, ha eléri a törvényben meg­követelt korhatárt. Az ellenállási harcos özvegyének járadéka annak a nyugdíjösszegnek 80 °/o-a, amelyre az elhúnyt igényt tartott, legkevesebb azonban 560 ko­rona lehet havonta. Ha az özvegy személyesen is részt vett az ellen­állási harcban, úgy az ellenállási harcosok első csoportjába besorolva legalább havonta 1400 korona, a má­sodik csoportban 1200 korona, a har­madik csoportban 1000 korona és a negyedik csoportban 800 korona nyug­díjat kap. Az özvegyi járadék emlí­tett összegeinek elismerése annak a feltételnek a teljesítését követeli meg, hogy az özvegynek e járadékon kívül egyéb nyugdíja és Jövedelme nincs, saját keresettel nem rendelkezik. Olyan esetben, ha az ellenállási harcos özvegyének nincs igénye özve­gyi járadékra és aggkori vagy rok­kantsági járadékot kap, úgy ennek a járadéknak havonta legalább 580 koronának kell lennie. Ha az ellenállási harcos özvegye önálló keresettel rendelkezik, alkal­mazásban van, úgy nem csökkentik özvegyi járadékát még akkor sem, ha nem is gondoskodik kiskorú gyer­mekről. Az özvegyi járadékot az olyan özvegynek sem csökkentik, aki maga is részt vett az ellenállási harcban. Az ellenállási harcos gyermekeinek árvasági járadékát a félárvák eseté­ben havonta legalább 400 koronában, a teljesen árva gyermekek esetében 700 koronában állapítják meg, amely összeg minden esetben kifizetendő. Az ellenállási harcban részt vett egyének szüleinek és testvéreinek, ha ilyen járadékigényüket elismerték, havonta legalább 445 korona nyugdíj jár ha egyedülálló személyről van szó, és 645 korona havonta, ha házas­pár a nyugdíjigénylő feltéve, hogy a járadék egyetlen vagy legfőbb bevé­teli és megélhetési forrásuk. Az olyan ellenállási harcos szülei­nek, aki az ellenállási harcban életét vesztette, akit az ellenség kivégzett, illetve bebörtönzése során halt meg, amennyiben aggkori, rokkantsági vagy özvegyi járadékra, illetve szo­ciális járadékra tartanak igényt, e járadékot havonta legalább 600 koro­na összegben kell folyósítani egyedül­álló személy esetén, és 900 korona összegben havonta, ha házaspárról van szó. A járadékból fizetett különleges adó Az ellenállási harcosoknak a leg­alacsonyabb összegben kifizetett já­radékai nem esnek járadékadó alá. Nem adóztatják meg az ellenállási mozgalombah való részvétel címén elismert nyugdíjemelés összegét sem. (Folytatjuk.) A szövetkezetnek okozott kór megtérítése A szövetkezeti gazdálkodás csupán akkor fejlődhet sikeresen, ha kár nem éri, illetve, ha elszenvedett kára minél kevesebb. Vajon van-e olyan törvényes rendelke­zés, amely a szövetkezetnek okozott kár jóvátételét és megtérítésének módozatait előírja? Ilyen a Tt. 49/1959. számú törvény, amely kimondja, hogy a szövetkezeti tagnak felétlenül meg kell térítenie a gondatlanságával okozott kárt. Viszont a szövetkezet­nek bizonyítania kell, hogy a kárt a szövetkezeti tag okozta. Ha a kár a szövetkezeti tag gondatlansága kö­vetkeztében adódott, akkor kötelessége, hogy a tény­leges kár összegét, de nem a szövetkezet teljes kárát (az elvesztett jövedelmet) a szövetkezetnek megtérítse. A térítés összege nem lehet nagyobb, mint a tag évi jövedelmének fele, amit a kár megállapítása előtti év­ben a szövetkezetben elért. A térítés összegének meg­határozásakor figyelembe veszik a szövetkezeti tag munkaerkölcsét, a szövetkezeti tulajdon iránti viszonyát, a kártétel előidézésében felelőssége mértékét, a kár társadalmi jelentőségét, a szövetkezeti tag személyes tulajdonságait stb. A megkövetelt térítési összeg meg­állapításában, a kártérítés csökkentésének, illetve a kár megtérítése elengedésének kérdésében a taggyűlés dönt. Ha a kárt a szövetkezeti tag szándékosan vagy ittas állapotban okozta, úgy köteles a szövetkezetne^ nem- • csak a tényleges kárt, hanem a szövetkezet veszteségét is megtéríteni. Amennyiben a szövetkezeti tag külön­leges írásbeli szerződés alapján vállalt felelősseget a gondjaira bízott értékekért, akkor teljes egészében felel az előadódó hiányért. E felelősség alól egészen vagy részben mentesül, ha igazolja, hogy a kárt nem ő, illet­ve részben nem ő okozta. Ezek a Tt. 49/1959 számú törvényben e kérdés jogi rendezésére vonatkozó meghatározások. A földművesszövetkezetekről most készülő törvény­­javaslat az 1950 óta szerzett tapasztalatok alapján bizo­nyos újításokat is hoz. Az új törvényjavaslat elvileg oldja meg azt a kérdést, mikor felelős a szövetkezeti tag az okozott kárért. Ha a kárt több szövetkezeti tag okozta, tehát többen felelősek, úgy mindegyikük a kártétel reá eső mérté­kében külön-külön köteles kártérítésre. összegezve elmondható, hogy az új törvényjavaslat leegyszerűsíti az eddigi jogrendet, másrészt kiegészíti azoknak a kérdéseknek és problémáknak megoldásával, amelyeket eddig még nem rendeztek. Jogbiztonságot jelent és a szövetkezeti tagok szempontjából számos előnyt is tartalmaz különösen azokra vonatkoztatva, akik ügyelnek a károk mértékének csökkentésére, illet­ve a lehetséges károk teljes kiküszöbölésére. Oy A gazdasági állatokról emberekre átvihető betegségek (8) A trichophytia Az utóbbi években, mint ahogy ep a mezőgazdasági termelésben előfor­duló foglalkozási betegségek statisz­tikai áttekintéséből is látszik, a bőr­­gomba betegségek gyakori előfordu­lásával találkozunk azon dolgozóknál, akik a szarvasmarhákat gondozzák. A trichophytia elnevezés a görög trix (haj) és a fyton (növény) sza­vakból ered. A betegség elnevezése tehát megjelöli magát a betegséget, hogy a trichophytiák növényi erede­tűek és a hajon nőnek. A megbetegedést, amelyet népiesen „sömörnek“ neveznek, rost alakú gombák, ún. trirhofitek okozzák. A trichofitek rokonai az ismert penész- és erdei gombáknak Egyes fajtái csak az ember bőrét támadják meg és az egyik emberről átvihetők a másikra (pl. Trichophyton gypseum, asteroi­­des, Trichophyton favifortne és má­sok). Az ember számára a fertőzés forrá­sai a beteg állatok, amelyek a dol­gozót leggyakrabban a tisztításnál fertőzik meg, vagy a beszennyezett tárgyaktól, a takarmánytól és az APRÓHIRDETÉS A királyfiakarcsal EFSZ (du naszerdahelyi járási elad KJ lovat és 8 csikót. Ára meg­egyezés szerint. 10 47 A RÁD FiHriMÜVFS 1969. november 1. alomtól kapja meg a betegséget. A szarvasmarhák trichophytiája leg­gyakrabban a teheneket és a borjakét támadja meg, amelyeknél idült bőr­gyulladást idéz elő. Ezeknek kísérő jelel a kemény var keletkezése és a szőrzet kihullása a megfertőzött testrészen. A varok 4—6 hét után leg­többször maguktól leesnek. A fertő­zött bőr, a hámréteg és a szőrzet fertőzőek, mert nagy mennyiségű fo­nalgombát tartalmaznak. A varok leg­gyakrabban a nyakon, a fejen, a sze­mek környékén, az állat oldalain és hátán képződnek. A megbetegedés kísérő tünetei az egészségben beálló zavarok, így a 20—30 %-os súlycsök­kenés, a tejhozam apadása, sőt súlyo­sabb esetekben a légzőszervek és az emésztőszervek gyulladása is. A betegség tünetei az embereknél > A beteg állatról az emberre átvitt trichophytia a bőr megtámadt részén erős gyulladást idéz elő. A bőr erő­sen klptrosodik, megdagad és a haj­tokokban genny keletkezik. Ha a gyulladás a bőr mélyebb rétegeit Is eléri, a trichotia mély formája jön létre. Ez leggyakrabban a gyermekek­nél fordul elő és a fej hajjal fedett részét támadja meg. A férfiaknál a trichophytia mély formájá a szakál­­lon és a bajuszon fordul elő, néha megtámadja a körmöket is a lábon és a kézen. A trichophytia mély for­mája a fej hajjal borított részén hám­réteg és varok képződésében mutat­kozik meg azokon a helyeken, ahol a hajzacskók kitorkollnak: ezeken a helyeken gennyes hólyagocskák ke­letkeznek, melyekből sárgás genny folyik ki. A gyulladás meglazítja a hajat, úgyhogy az kiesik. A betegsé­get idejében kell gyógyítani, hogy a fejen ne maradjanak kopasz helyek és varok. A nőknél a trichophytia mély formája leggyakrabban az al­karon és a lábszáron, a gyermekek­nél a nyakon mutatkozik meg. A meg­támadott bőr élesen határolt, pirosán gyulladt és kidudorodik a bőr többi része fölé. Ezt a betegséget gennyes hólyagocskák keletkezése kíséri. A dolgozók leginkább sötét, nedves és meleg istállókban vannak kitéve a fertőzés veszélyének, amelyekben a sömör nagyon gyorsan szaporodik. A trichophytia elterjedése az új istál­lókban akkor fenyeget, ha az Istálló mikroklímájának magas relatív ned­vessége van a mennyezet elégtelen szigetelése következtében, ahol a téli hónapok folyamán az istálló kigőzöl­gései lecsapódnak és az állásokba csöpögnek. A betegség keletkezését támogatja a rosszultápláltság és az A meg a C vitamin hiánya. A fona­las gombák, mint ahogy már említet­tük, nagyon gyorsan szaporodnak nedves környezetben. Ezért a fő hangsúlyt az istálló jó szellőztetésére kell helyezni a nyári hónapokban és száraz környezetet kell létrehozni. A nyári hónapok folyamán kihasznál­juk az erős napsütést és az istálló­kat, amelyekben trlchophytikus álla­tok tartózkodnak, jól kiszellőzzük és gondoskodunk arról, hogy az istálló­ba is besüthessen a nap. A fertőzést gyorsan viszi át a varok hámrétege és az állatok szőre, mely a dolgozó munkaruhájához és lábbelijéhez ta­pad; ezáltal a dolgozók a betegséget hazahordhatják családuk körébe, ahol a kórokozók rohamosan megtámadják a kisgyermekeket. A nők munkafeltételei az EFSZ-ben A központi szervekhez érkező panaszok arra engednek következtetni, hogy sok szövetkezet vezetősége nem veszi figyelembe az érvényes törvé­nyes rendelkezéseket, amelyek az EFSZ-ekben dolgozó nők munkakörül­ményeit rendezik, és az asszonyokat nem részesítik olyan védelemben, amely mint nőket és anyákat megilleti. Az erre vonatkozó előírások lénye­gében megtalálhatók a Munka Törvénykönyv 7. fejezetében, amely néhány más meghatározásától eltérően az EFSZ-ekre is vonatkozik a Törvénykönyv 162. §-a értelmében. Az alábbiakban szeretnénk rámutatni azokra az alapjogokra, amelyeket a leggyakrabban szegnek meg. Legelőszöris érdemes megemlíteni a Munka Törvénykönyv 150. § -át, amely szerint a nőket nem szabad olyan munkákra alkalmazni, amelyek száimikra fizikailag nem megfelelőek, illetve szervezetükre károsak. Külö­nösen olyan munkák ezek, amelyek anyai hivatásukat veszélyeztetik. A törvénynek ezt a rendelkezését gyakran megszegik. Néha a szervezetek részéről azzal érvelnek, hogy ez a meghatározás számukra nem mérvadó, mivel a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium eddig még nem adta ki azoknak a munkáknak és munkahelyeknek jegyzékét, amelyek a nők számára alkalmatlanok, illetve a várandós asszonyok és az anyák számára tilosak a szülést követő kilencedik hónap végéig. Ezzel kapcsolatban fel­hívjuk a szövetkezetek figyelmét, az ilyen jegyzék hiánya még nem jelenti azt, hogy a nőket bármilyen nehéz munkára alkalmazhatjuk. Ha például a szövetkezet valóban fizikailag megerőltető munkára alkalmazná a nőket, amely munkák káros hatása például szakértő véleménye alapján bizonyít­ható, úgy a szövetkezetei felelősségre vonják, függetlenül attól, hogy a Jegyzéket eddig kiadták-e vagy sem. A nők további törvényes munkafeltételei közül említést érdemel, hogy a két műszak közötti megszakítás nélküli nyolcórás pihenés, ami a mező­­gazdaságban érvényben van, a nők esetében esti 22 és reggeli 6 óra között illeti meg őket, és éjjeli munkára csupán a 18 évnél idősebb nőket lehet az állattenyésztésben alkalmazni. Kivételt képeznek az állapotos asszonyok és az egy évnél fiatalabb gyermekeket gondozó anyák, feltéve, hogy az éjszakai munkát a szövetkezet halaszthatatlan érdeke követeli meg, a pi­henés idejét egy órával kell meghosszabbítani, ami vonatkozik a kevésbé nehéz éjszakai szolgálatokra Is, mint például az üzemi őrök és portások munkájára. A törvénynek ezt a rendelkezését sem tartják be. Sok esetben nem helyezik át a terhes asszonyokat és az anyákat köny­­nyebb munkára. Ha a várandós asszony vagy az anya a szülést követő 9. hónap végéig a számára tilos munkát végez, illetve olyat, amely az orvos elbírálása szerint veszélyezteti egészségét, a szövetkezet köteles őt ideiglenesen más munkára beosztani, amely jobban megfelel és amely munkánál eddigi munkájához hasonló keresetet ér el. Ha a nő más mun­kára való áthelyezése után önhibáján kívül az eddiginél kevesebbét keres, úgy a különbőzetet a betegbiztosítás előírásai szerint kifizetik. Az olyan szövetkezetekben, ahol a földek a község területén túl terjed­nek, fontos a törvénynek azon meghatározását betartani, hogy az állapotos asszonyokat és azokat, akik egy évnél fiatalabb gyermekről gondoskodnak, nem szabad munkára a község határain kívül kiküldeni. A Munka Törvénykönyv 155. §-a szerint az állapotos asszonynak, illetve az egy évnél fiatalabb gyermekről gondoskodó asszonynak vagy az olyan egyedülálló családfenntartó asszonynak, aki legalább egy három évnél fiatalabb gyermekről gondoskodik, nem lehet felmondani. A törvénynek ezt a rendelkezését az EFSZ tagok esetében úgy kell értelmezni, hogy a szövetkezet az említett okok miatt nem zárhatja ki az ilyen nőt az eddig végzett munkaköréből. A szövetkezet kötelessége továbbá a gyermekekről gondoskodó nőknek bizonyos előnyöket biztosítani. Ez vonatkozik a műszakokra való beosz­tásra. A nők említett jogainak összességét a szülést szabadságra formált igé­nyük egészíti ki, amit szociális törvényhozásunk biztosít. Ezzel kapcsolat­ban említést érdemel, hogy azok az anyák, akik gyermeküket szoptatják, a szövetkezetben is igényt tarthatnak szoptatási munkaszünetre, éspedig a gyermek hathónapos koráig kétszer félórás szünetre és a további- három hónapban egy félórás munkaszünetre . műszakonként. Ezeket a szüneteket a munkaidőbe beszámítják és az átlagjövedelem szerint fizetik. A szövetkezetek többsége betartja ezeket az elveket. Találni azonban olyan szövetkezetei is, ahol az előírásokat nem Ismerik, vagy figyelmen kívül hagyják. S éppen ezek számára közöljük ezeket a sorokat, mert szö­vetkezeteinkben a nők és az asszonyok a fokozott munkavédelmet meg­érdemlik. Oy AiföÍdművis Szabadidő testvér elhalálozása esetén Szabadságon voltam, amikor meghalt a szüleimmel élő hú­gom. Van ezzel kapcsolatban igényem szabadidőre, és erre az időre munkabérem kifizetésére? Ha a munkavállaló valami­lyen fontos személyes okból nem tudja ellátni a munkáját, a munkaadó szabadidőt enge­délyez a számára. A kormány, megtárgyalva a dolgot a Szak­­szervezeti Tanáccsal, 66/1965. Tt. számú rendeletével megha­tározta, hogy mely esetekben, milyen feltételek mellett és milyen terjedelemben kaphat a dolgozó szabad időt, s hogy mely esetekben és milyen ter­jedelemben van igénye erre az időre munkabérének kifizeté­sére (Munka Törvénykönyv 128. § ). Testvér elhalálozása az em­lített kormányhatározat értel­mében olyan akadályoztatás a munkában, amelynél a dolgozó­nak fizetett szabadidő jár. A szabad idő terjedelmére nézve döntő, hogy ön intézte-e húgá­nak temetését vagy sem. Két szabadnapra van igénye, ha ön intézte húgának temetését. Ha ezt7 az ön szülei vagy mások' intézték, csak 1 szabadnapra van igénye. Abban az esetben, ha az elhalálozás és a temetés az Ön szabadsága idején tör­tént, joga van arra, hogy mun­kaadója — az említett körül­ményektől függően — egy vagy két napot ne számítson be a szabadságidejébe. Amint említettük, ezek fize­tett szabadnapok, de csak ak­kor van igénye a munkabér kifizetésére, ha a szabadnapot, ill. napokat közvetlenül meg­előző három hónap folyamán munkaviszonyban volt. Ha azon­ban a vállalathoz, közülethez közvetlenül iskolai tanulmá­nyainak vagy tanoncviszonyá­­nak befejezése után lépett ál­lásba, ezt a feltételt nem kell teljesítenie. Ugyanígy el kell tekinteni e feltételtől, ha a munkaadó nem kívánja meg a szabadság kivételéhez a vára­kozási idő letöltését.

Next

/
Thumbnails
Contents