Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-01 / 44. szám
FALVAINK Piósfatonyi igények, éslehetőségek A fiatal mezőgazdasági dolgozók elégedettségének kettős oka van. Jók az anyagi feltételek — színvonalas munkakörnyezet, Jó munka és kereseti lehetőség —, valamint a munka utáni szabad Idő eltöltéséhez létezik a kulturált környezet. Kétségtelen, hogy elsődleges az anyagiak kérdése, de főleg a fiatalok esetében nem ha-' nyagolhatő el a szellemi javak, a kulturális igények kielégítése sem. Dióspatonyban Jártam a napokban, fiatalokkal beszélgettem munkájukról, életükről. Többszáz fiatal dolgozik ebben az EFSZ-ben, csupán a 20 éven aluliak száma 52. Az anyagi feltételekkel minden tekintetben elégedettek. A jól működő EFSZ jó munkafeltételeket, a fiatalok fokozott igényeit is kielégítő kereseti lehetőséget biztosít. Kétségtelen, hogy elsősorban ez a tényező vonzza az ifjúságot a szövetkezetbe. Dióspatonyból' és az itteni földművesszövetkezethez tartozó Kisfaludról kevés fiatal keres megélhetést a falun kívül. Megtalálják számításukat az EFSZ-ben, hisz a kertészetben dolgozó lányok átlagkeresete meghaladja az 1400 koronát (idény alatt persze jóval több), a traktorosok pedig jóval 2000 koronán felül keresnek. Ifjúsági munkacsoport dolgozik a kertészetben, a dohánytermelésben, a javítóműhelyben, de az állattenyésztésben és a többi termelési szakaszokon is sok a fiatal. Csúcsmunkák idején az állandó alkalmazottakon kívül — főleg az iskolai szünidő hónapjaiban — a tanulóifjúság, diákság nagy része is a szövetkezetben dolgozik. A fiatalok azonban az anyagiakon kívül többet is igényelnek. Az utóbbi években egyre fokozódnak kulturális igényeik, a szórakozási lehetőségekkel kapcsolatos elképzeléseik is egyre kulturáltabb körülményeket feltételeznek. Ezen a téren Dióspatonyban sok még a kívánnivaló. Kürti Margittal és Pongrácz Edittel beszélgettem ezekről a problémákról. — Ebben a nagyközségben nincs egyetlen alkalmas helyiség, ahol a fiatalok 'időnként találkozhatnának, megvitathatnák problémáikat és szervezett társadalmi életet élhetnének — panaszkodott Kürti Margit. — Néhány évvel ezelőtt az ifjúsági szervezetnek még 65 tagja volt, s a taglétszám ma 32-re csökkent. Az egyetlen hely, ahol időnként találkozhattunk, a cukrászda volt, de az ottani környezet sem a legmegfelelőbb a fiatalok társadalmi életéhez. Pedig vannak a faluban talpraesett fiúk és lányok, akikkel lehetne valamit kezdeni. Az épülő, új kultúrház mellett van egy anyagraktár, amelyet berendeztünk, rendbeszedtünk. Kardos mérnök vezetése alatt itt kezdte bontogatni szárnyát az ifjúsági klub. Sajnos, egy évvel ezelőtt innen is távoznunk kellett. Kicsit egyoldalúan hangzik ez a panasz, hisz van Dióspatonyban egy szép új iskola is, ahol nyilván helyet kapna a falu ifjúsága, amíg a kultúrház felépül. Az EFSZ tanácsterme is megfelelne legalább ideiglenesen az ifjúsági összejövetelek rendezésére. Talán a fiatalok részéről is hiányzik a kezdeményezés. Az EFSZ semmilyen segítséget nem tagad meg tőlük, hisz önzetlenül támogatja a meglevő sportegyesületet, a lányok kézilabdacsapatát, a nyáron szervezett balatoni társasutazáshoz is kölcsönzött autóbuszt. A szervezeti élet kibontakoztatásának további lehetőségét kínálná a kisfaludiakkal való együttműködés is. Kisfaludon van klubhelyiség, hetenként rendeznek itt társas összejöveteleket, teadélutánokat. Dióspatonyban 1966 óta épül a hat és fél millió korona beruházást igénylő új kultúrház. Mindkét falu fiataljai nagy reményeket fűznek ehhez a létesítményhez. A moziterem, tánctermen kívül lesz itt klubhelyiség, könyvtár, olvasóterem . is. A könyvállomány most az iskolában van összezsúfolva, nehezen hozzáférhető. A klubhelyiségben el lehet majd helyezni az ifjúsági szervezet szerény felszerelését, a TV vevőkészüléket, rádiót, magnetofont is. — A télen, de legkéspbb á jövő év tavaszán átadják rendeltetésének a kultúrházat — bizakodik Kürti Margit. — Szeretnénk, ha azután gyakrabban ellátogatna hozzánk a Komáromi Magyar Területi Színház. Jelenleg nem színház-, de még mozilátogatásra sincs nagyon lehetőség. Időnként a szövetkezet kölcsönöz autóbuszt, hogy Dunaszerdahelyen megnézhessünk egy-egy szélesvásznú filmet. Bízunk benne, hogy a kultúrház átadása után fellendül az ifjúsági szervezet tevékenysége is. Hogy ez valóraváljék, egyedül a diőspatonyi fiatalokon múlik. A szövetkezet nemcsak egyének anyagi igényeit elégíti ki, hanem a kulturális tevékenységhez szükséges anyagi alapot is biztosítja. Elsősorban a falu fiataljaira vár a feladat, hogy a sok reménnyel és bizalommal várt új kultúrház necsak lehetőség maradjon, hanem valóban a kultúra otthonává váljék. —kz— Bodrogköz szíve, Királyhelmec nemrég ünnepelte fennállásának 700. évfordulóját. Az ünnepi díszbe öltözött város lakói és a Bodrogköz minden részéről a „királyi“ városba sereglett többezres tömeg örömmel fogadta, hogy a jubiláló város megkapta „Az építésben szerzett érdemekért“ című >ZA p A n FÖLDMŰVES állami kitüntetést. Az ünnepi nagygyűlést, amelyen résztvett Ján Janovic mérnök mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Dobos László miniszter és Tolvaj Bertalan a Nemzetiségi Titkárság vezetője is, nagyarányú szüreti mulatság követte. Képünkön a Bodrogszerdahelyi Állami Gazdaság körhintás allegorikus kocsija. Kép és szöveg: Nagy József, Bodrogszerdahely Százéves a nyílra! tűzrendészei FELRÖPPENT A VÖRÖS KAKAS Emésztő lángok, fojtó füstfelhő, kétségbeesett károsultak, sebesültek jajszava, gyermeksírás, halottak vádoló tekintete száll a felröppenő vörös kakas nyomába. A tűzvész, az ember és érték örök ellensége csak a szikrát lesi, mely pusztító erejét lángra lobbantja. Az ősi Nyitrát ötször pusztította el a tűzvész. 1679-ben a dühöngő tűzorkán porig égette a várost. A XVIII. században négyszer emésztette el a tűz. Az 1703., 1717., 1723. és 1761. években csak üszkös romok Jelezték, hogy város állt a kanyargó folyó mentén. És újjáépült minden pusztulás után. Az apró zsúpfedeles házai helyén emelt épületek hirdették újjászületésétjiélniakarását. Kerek száz esztendővel ezelőtt, 1869-ben alakult meg a városban az első önkéntes tűzoltótestület, a tűzrendészet gondolatának lelkes harcosa, Ronchetti József kéményseprőmester kezdeményezésére. Hivatalos helyről nem kapott anyagi támogatást, noha a hivatalos apparátus elismerte a vállalkozás jelentőségét és borzalommal gondolt vissza a pusztulás éveire. A város és a megye költségvetésében azonban hosszú évtizedeken keresztül mégsem akadt tétel a tűzrendészet számára. A lelkes kéményseprőmester a saját számlájára rendelte meg a fővárosból a szükséges felszerelést és azt becsülettel ki is fizette. Kéményseprő legényei képezték az ébredező tűzoltótestület törzskáderét. Felvilágosító munkája, lankadatlan agitációja eredménnyel járt. Az önkéntes jelentkezők száma évről-évre nőtt, és a tűzrendészet hőskorának tagjai elsajátították a tűzoltás és mentőmunkálatok alapismereteit. A tűzoltótestület — az akkori egyleti szokásokhoz híven — saját, gazdagon hímzett zászlóval is rendelkezett, melyet nagy ünnepség keretében 1874-ben vettek át. , Évtizedeken keresztül anyagi gondokkal küzdött az önkéntes adományokból tengődő tüzoltótestület és örömünnepet jelentett számára, amikor 1905-ben az összegyűjtött garasokból sor kerülhetett a felszerelés modernizálására, hatezer korona értékben. Ennyi gyűlt össze három és fél évtized alatt az önkéntes adományokból. Az alapító halála után fia, Ronchetti Oszkár vette át a parancsnokságot, aki Szlovákia egyik legképzettebb tűzoltótisztje volt, és diplomáját külföldön szerezte. Húsz éven keresztül, 1931-ig állt a tűzoltóság élén, hat éven át járási parancsnok volt, majd egy évig az országos parancsnokhelyettesi tisztséget is betöltötte. Alapítója és szerkesztője volt az országos tűzoltó szaklapnak. Tíz évvel ezelőtt, 1959-ben halt meg, nyolcvanöt éves korában. Apa és fiú egyaránt hervadhatatlan érdemeket szerzett a tűzrendészet megteremtése, illetve korszerűsítése terén. 1896-ban hatalmas tűz pusztított Nyitrán. Éjnek idején kigyulladt az akkori Nyitra legnagyobb lakóháza, a két utcára nyíló emeletes Engel-ház és öt napon át fáklyaként égett. A primitív felszerelés és a vízhiány lehetetlenné tették a teljes sikerű oltási munkálatokat, de a szomszédos épületeket kitartó munkával, több sebesülés árán sikerült megmenteni. 1901-ben leégett a malátagyár, a következő években a takarékpénztár áruraktára, a cigarettahüvely gyár, sörgyár, majd a sátortábori tüzérlaktanya és katonai raktár. Az oltási munkálatokat életveszélyessé tette a gyúlékony és robbanó anyagok tömege. 1914-ben a négyemeletes gőzmalom vált a tűz martalékává teljes berendezésével és lisztkészletével. A világháború után, 1922-ben ismét, tűz pusztította el a gőzmalmot, mintegy azt bizonyítva, hogy egy újonnan épült malom is leéghet. Pontosan egy év múlva leégett az újonnan épült sörgyár is. 1924-ben tűz ütött ki a püspöki várépületben, mely a tető és a padlás nagy részét elpusztította. Különféle értékek és pótolhatatlan okiratok hamvadtak el. A magaslaton épült égő várépület lángjai kilométerekre látszottak. Két napon keresztül folyt a harc a pusztító lángok ellen. Emberfeletti munkával sikerült megfékezni a lángokat és megmenteni a történelmi nevezetességű várépületet. A Nyitra folyóból szivattyúzták a vizet a szédítő magasba, az ötletes parancsnoknak a fizika törvényein alapuló rendelkezése szerint, mely lehetővé tette, hogy a gumitömlők kibírják a nyomást és ne szakadozzanak széjjel. * * • Napjainkban, szervezett tűzrendészetünk modern felszereléssel, képzett káderekkel hivatása magaslatán áll. Állandó fejlődését bizonyítja, hogy ma már csaknem minden faluban jól képzett tűzoltótestület működik. A tűzrendészet mai békehadserege felkészülten végzi veszélyes feladatát: emberéletek és milliós értékek megmentését. Tettre készen áll, ha felröppen valahol a vörös kakas. „Fiatalok" az elsők között Még a forró nyári napokban jártunk a nyényei szövetkezetben, de azóta is emlékezetünkben maradtak a jólmenő szövetkezet baromfitenyésztésének eredményei. Akkoriban még csak a 13. hónapban jártak a baromfitenyésztés megkezdése óta, de Emília Chrienová, a baromfitenyésztés vezetője elmondotta, hogy máris elsők voltak a járásban a baromfitenyésztésben. Számolgattuk az adatokat, aztán Nemcsok Lászlóval, a szövetkezet elnökével együtt megállapítottuk, hogy a fiatal baromfitenyészetben megközelítőleg egy év alatt a hozam 230 tojás volt tyúkonként. De persze, ez még nem végeredmény, és a hullámzó tyúkállomány miatt sem lehetett pontosan kiszámítani a tojáshozamot. Nem is ez a lényeg. A jó indulás után bizonyára még jobb eredményeket is elérnek, hisz megvan rá minden előfeltételük. Jól bevált például az alumíniumból készült csibenevelde is. Ami a legfontosabb, a szövetkezet igen komoly súlyt fektet a baromfitenyésztésre akkor, amikor a közellátásnak nagy szüksége van a baromfihúsra és a tojásra. Mégpedig oly módon, hogy nem elégednek meg az előirányzott tervek teljesítésével, hanem a tervezett négymillió tojás helyett 4,5 millió akarnak eladni. Tehát fél millió tojással többet, amivel lényegesen hozzájárulnak a piac jobb ellátottságához. A baromfihús szerződéses eladásának menynyiségét Mikulás Boksái zootechnikus szerint megkétszerezik. A baromfitenyésztés tehát jóval több árut juttat a piacra a tervezettnél, rugalmasan reagál a baromfihús és a tojáshiányra. A baromfitenyésztők — kezdve az igen lelkes Emília Chrienovától —, mindannyian nagy lelkesedéssel, becsülettel dolgoznak, hogy a jelenlegi közellátási zavarokon jó munkájukkal enyhítsenek. Kit is említsünk meg a példás dolgozók közül? Ebben a faluban nagyon sok a Híves és Nemcsok nevezetű. Tehát meg kell említenünk Híves Máriát, aztán Híves Mártont és feleségét, Nemcsok Erzséfcetet, Tóth Annát, a kinti baromfitelepről pedig Petrovics Margitot, Orem Máriát, Nozdroviczky Júliát, valamint Záhorec Rozáliát. Mind olyan dolgozók ezek, akik igazán megérdemlik az elismerést, mert amellett, hogy lényegesen többet termelnek, gazdaságosan állítják elő a baromfihúst és a tojást is. A baromfihús kilogrammján általában két koronát nyernek, azonban, ha hozzászámítjuk a gyarapodási prémiumot is, közel 8 korona tiszta haszon jön minden eladott baromfihús kilogrammjáért. Így tehát érdemes baromfihús termelésével foglalkozni. Híves Vincze, a szövetkezet könyvelője azt is elárulta, hogy egy darab tojás előállítási költsége 69 fillér, úgyhogy ezen is jelentős nyereség van, mert a tojás darabját átlagosan 92 fillérért értékesítik. Ha hozzászámítjuk a már említett gyarapodási prémiumot, akkor a tojás darabjáért 1,33 koronát kapnak. A nyényei szövetkezet az utóbbi időben igen rugalmasan gazdálkodik. Olyan termelési ágakra irányítja a figyelmét, . ami után érdeklődés van, és a jövőben ezeknek a termelési szakaszoknak az árujára szükség lesz a piacon. Mert ez is fontos. Nem mindegy, hogy a szövetkezet mit termel. Az utóbbi időben a minisztériumi szerveknél olyan nézetek alakultak ki, hogy azokat az árukat, amelyekre a közellátásnak szüksége van, jobban fizetik, vagyis különféle prémiumokat adnak az illető mezőgazdasági üzemeknek. Ezenkívül takarmányt is kapnak azok az EFSZ-ek, vagy állami gazdaságok, sőt még az egyénileg gazdálkodók is, akik lényegesen emelik a hús- vagy tojástermelést. A-nyényei szövetkezet nagy jövő előtt áll, komoly terveket tűzött maga elé és ezeket meg is valósíthatja, mert ma már nemcsak gyakorlati tapasztalatokkal bíró idősebbekkel, hanem fiatal szakembergárdával is rendelkezik. (bállá) 1969. november J.. DALLOS ISTVÁN > •2 ® M ~ J5 2 3 X 0» M ■ « S 05 « hí 03 N n u 0 X a 01 XI S ~ S 1 33 s _ X S « § •* « ■ (Q ’3 '3 a zr N '3 f s a ti '3 >c5- ÖO o g ■*- 6 a '3 wg N 7Z * Ä < a
