Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-01 / 44. szám
A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1969. november 1. Ara 2,— Kés XX. évfolyam, 44. szám. Az őszinte barátság jegyében Mint Ismeretes a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormány meghívására — október 20— 28-án — csehszlovák párt és állami küldöttség tartózkodott a Szovjetunióban. Küldöttségünk, melyet Dr. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának első titkára vezetett, tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió párt- és állami küldöttségével a két országot érintő politikai, gazdasági és kulturális kérdésekről, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű problémáiról. Hazánk és népünk küldöttségét, amely Kievben és Voigográdban is látogatást tett, s találkozott számos iparvállalat, kolhoz, tudományos, kulturális és iskolai intézmény dolgozóival, a szovjet nép mindenhol szívélyesen fogadta és kifejezte a csehszlovák nép iránti baráti érzelmeit. Október 27-én, hétfőn az SZKP moszkvai városi bizottsága, a Külföldi Baráti és Kulturális Kapcsolatok Szövetségének elnöksége, valamint a Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaság vezetősége — a Kreml Kongresszusi Palotájában — nagygyűlést rendezett küldöttségünk tiszteletére. Az elnöki emelvényen a jelenlevők viharos tapsa közepette a csehszlovák párt- és állami küldöttség tagjai, szovjet részről pedig Brezsnyev, Podgorníj, Koszigin elvtárs és más személyiségek foglaltak helyet. Az ünnepi nagygyűlés szónokai Brezsnyev, Husák és Svoboda elvtársak voltak. Brezsnyev elvtárs beszédében hangsúlyozta: „Az életben és a közös harcokban megacélozódott testvéri barátságunkat senki és semmi sem bonthatja meg. Együtt haladtunk, együtt haladunk és együtt fogunk haladni a jövőben is közös úton. közös jövőnk, a kommunizmus felé.“ Husák elvtárs többek között ecsetelte az 1968 januárja után kialakult csehszlovákiai helyzetet is és a következőket mondta: „Teljesen megértjük, hogy a csehszlovákiai fejlődés aggodalmat keltett a Szovjetunióban, a szocialista országokban, aggodalmat a szocializmus ügye iránt Csehszlovákiában.“ Majd biztosította a szovjet elvtársakat arról, hogy „súlyos belső küzdelem után Csehszlovákia Kommunista Pártja ez év áprilisi ülésén talált kiutat a veszélyes és válságos helyzetből.“ Svoboda elvtárs, akinek beszédét a jelenlevők helyeslő tapsa fogadta — a szovjet és a csehszlovák küldöttség tanácskozásának jelentőségével foglalkozott. A párt- és állami küldöttségünk kedden különrepülőgéppel utazott haza Moszkvából. A hazautazás előtt, vagyis október 27-én a küldöttségek közös csehszlovák-szovjet nyilatkozatot írtak alá. Mai számunk tartalmából: Dél-Amerika harca a függetlenségért Külpolitikai kommentár Törvényjavaslat az EFSZ-tagok leltárának kifizetésére Dr. Michal Durdiak írása Az agrokomplexum külkereskedelmi kapcsolatainak problémái Ladislav SpaCinsky mérnök, CSc. cikksorozatának első része Kérdőjelek a hús körül Kucsera Szilárd elemző írása a húsellátás kérdéseiről Kelet-szlovákiai kérdőjelek Kovács Zoltán riportja A barátság megszilárdításának fontos okmánya A CSEHSZLOVÁK—SZOVJET KÖZÖS NYILATKOZAT A csehszlovák párt és kormányküldöttség a Szovjetunióban történt látogatása befejeztével a két küldöttség közös nyilatkozatot írt alá. A nyilatkozat megállapítja, hogy a két ország, amelyeket a történelmi sorsközösség, az azonos társadalmi rendszer, a marxi-lenini Ideológia, a békéért és a haladásért, népeik kommunista jövőjéért vívott harc köt össze, s amelyeket a harctereken közösen kiontott vérrel pecsételtek meg, testvéri országok. Ez a barátság a Nagy Október eszméjének alapján a kapitalizmus ellen vívott közös forradalmi harc dicső hagyományainak és az antifasiszta felszabadító háború hagyományainak szellemében fejlődik s a szocializmus és a .kommunizmus építését célzó alkotómunkában csúcsosodik ki. A két ország kapcsolatainak szilárd alapja a bizalom, a kölcsönös segítség, az internacionalista szolidaritás, az egyenjogúság, a függetlenség, a belügyekbe való be nem avatkozás, a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása és a közös gondoskodás a szocializmus további megszilárdításáról. A tanácskozáson jelentős helyet kaptak a két ország gazdasági együttműködése fejlesztésének kérdései. Mindkét országban arra törekszenek, hogy teljes mértékben kihasználják azokat az előnyöket, amelyeket az irányított tervgazdálkodás nyújt, amely összeköti a központi Irányítás és a vállalatok, valamint a dolgozók kollektíváinak széleskörű kezdeményezését. A csehszlovák-szovjet gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés hozzájárul a népgazdaság fejlesztéséhez, segít a szocializmus és a kommunizmus építésével kapcsolatos legfontosabb feladatok megoldásában, ezzel mindkét ország népeinek létfontosságú érdekeit szolgálja. Megállapítja a nyilatkozat, hogy a Szovjetunió a csehszlovák fél kívánságára az előzőén feltételezett kontingensnél nagyobb mennyiségű kőolajat, nyersvasat, gyapjút és a csehszlovák ipar számára több fontos nyersanyagot és berendezést szállít. A szovjet fél beleegyezett abba, hogy 1970-ben néhány olyan áru vásárlásánál, amelyekben jelenleg Csehszlovákiában hiány van, segítséget nyújt a külföldi piacokon. Megegyezés történt az atomenergia területén történő együttműködés fejlesztésére vonatkozóan. A Szovjetunió tudományos-műszaki segítséget nyújt és a szükséges berendezéseket szállítja a Csehszlovákiában építendő új nagykapacitású atomerő számára. A tárgyalófelek megegyeztek abban, hogy távlatilag fejlesztik a széleskörű kooperációt az atomerőművek berendezésének gyártása és a számítástechnika szakaszán. A Szovjetunió segítséget nyújt a prágai metro építésénél és keresik a lehetőségeket a csehszlovákiai teherautó gyártás együttműködéssel történő fejlesztésére. A csehszlovák fél megállapítja, (Folytatás a 2. oldalon.) yilvános gyűléseken, a sajtóban és a rádió, valamint a televízió adásaiban mostanában gyakran találkozunk a „politikai rendszer“ hangsúlyozásával. A politikai rendszerrel kapcsolatban azonban, főleg ami annak tartalmát, szerkezeti felépítését és viszonyait illeti nemcsak nálunk, hanem a világ más országaiban is különböző nézetek és vélemények látnak napvilágot. A félreértések elkerülése céljából hangsúlyozom, hogy nem áll szándékomban jogot formálni arra, hogy a politikai rendszernek a pontos definícióját meghatározzam. Mivel azonban a politikai rendszert sokféleképpen értelmezik, kísérletet teszek arra, hogy az olvasók tájékozódása céljából e fogalom lényegét körvonalazzam. A politikai rendszer alatt olyan intézményeket és viszonyokat értünk, amelyek a politikai érdekek megvalósítása közepette jönnek létre a polgárok és az intézmények között. A politikai rendszernek meg van a maga sajátos belső szerkezete, de ugyanakkor kapcsolatban van a környező valósággal, a társadalommal is. Ha megakarjuk ismerni belső szerkezetét, akkor ismernünk kell azt is, hogy belső viszonyai és kapcsolatai milyen jellegűek. Viszonyok és kapcsolatok elősorban is a politikai rendszer alkotó elemei között jönnek létre. Ezek a következők: 0 szociális csoportok vagy társadalmi osztályok, • az emberek, illetve a polgárok érdekcsoportjai, 0 az egyén, mint állampolgár, vagyis mint a társadalom tagja az ő sajátos szükségleteivel. A politikai rendszer alkotó elemeitől kiindulva jönnek létre a rendszer különböző intézményei, úgymint: • a politikai pártok, • a társadalom-politikai ténykedést gyakorló társadalmi szervezettek, 0 az érdekvédelmi szervezetek, 0 a képviseleti szervezetek rendszere, azon belül a nem zetl bizottságok, 0 az állam végrehajtó szervei, 0 a tömegtájékoztató eszközök, 0 a elnyomószervek csoportjai. A felsorolásból világosan látni, hogy a politikai rendszer belső szerkezete egyrészt, mint az alkató elemei közötti viszony, másrészt, mint az alkotó elemek akaratát kifejező tár sadalmi intézmények kölcsönös kapcsolatai révén alakul ki A pontosság kedvéért meg kell állapítani még azt is, hogy a politikai rendszer a társadalmi rend alkotó részét képezi, mely nek jellegét a termelő erők, a termelési viszonyok és az uralmon lévő társadalmi osztály jellege határozza meg. Persze az természetes, hogy a mi politikai rendszerünket bizonyos ősz tályérdekek és kapcsolatok fűzik a többi szocialista ország politikai rendszeréhez is. Felvetődik a kérdés, hogy milyen funkciója van a politikai rendszernek? Válasz: Mindenhol és minden politikai rendszernek két fő küldetése van: 1. a létesüléséből adócip szükségletekkel összhangban biztosítja a társadalmi rendszer szilárdulását; 2. azon a társadalmi rendszeren belül ahol létre jött, biztosítja, illetve megteremti a társadalmi fejlődés előfeltételeit. Ezek szerint tehát a mi szocialista politikai rendszerünknek, amelynek küldetése biztosítani a munkásosztály hatalmának érvényesülését, a nép alkotó kezdeményezésének kibontakoztatása által meg kell teremtenie a társadalom dinamikus fejlődésének összes előfeltételeit. Most arra a kérdésre válaszolok, hogy a társadalom politikai rendszerében milyen szerepük van a különböző intézményeknek? A politikai rendszer és a nemzeti bizottságok Elsősorban is hangsúlyozni kell azt, hogy léteznek állami és nem állami intézmények. S míg az állami intézmények hatalomgyakorlási joggal rendelkeznek és döntéseik teljesítése kötelező, addig a nem állami intézmények — némi kivétellel — nincsenek felruházva hatalomgyakorlási Jogkörrel. A politikai rendszer Intézményeinek ilyen egyszerű csoportosítása által világossá válik az is, hogy az egyes intézményeknek a társadalmi életre való hatása eltérő Például a kertészek szövetségének a társadalomra gyakorolt hatása más, mint a parasztszövetségé. stb. Persze a politikai rendszer állami intézményei az uralkodó osztály hatalomgyakorlő politikai szerveiként léteznek. De a nem állami intézményekről — annak ellenére, hogy a politikai rendszerben észlelhető hatásuk nagy jelentőségű is lehet — nem lehet úgy beszélni, mint a hata lomgyakorlás szerveiről. Az állami szerveknek, melyek között elsődleges helyzetük van a képviseleti szerveknek, főleg a polgárokhoz legközelebb álló nemzeti bizottságoknak, a hatalomgyakorlás terén nagy lehetőségük van. Annak ellenére, hogy a nemzeti bizottságoknak nincs szer vezett tagságuk, mint ahogy van a társadalmi szervezeteknek, mégis jogukban áll kiadni általános érvényű rendelkezéseket ős meghatározni a polgárok kötelességeit körzetük tért létén. Ebből következik egyrészt a polgár és a nemzeti bizottság, másrészt pedig a polgár és az állam kölcsönös viszonya. Éppen ezért megállapíthatjuk, hogy a nemzeti bizottságoknak nincs könnyű feladatuk: meg kell oldaniuk a társadalom helyi jellegű ellentmondásait, valamint össze kell egyeztetniük a polgárok egyéni és Csoport érdekeit az egész társadalom érdekeivel. Nyilvánvaló tehát, hogy a politikai rendszer egyetlen intézménye sem lenne .kepes helyettesíteni a nemzeti bizottságokat. , Tekintettel arra, hogy a nemzeti bizottságok az összes polgárok államhatalmi szervei, lehetővé kell tenni, hogy működésükhöz mindenki hozzászólhasson. Arról van tehát szó, hogy a polgárnak, mint jogokkal és kötelességekkel felruházott egyéniségnek lehetővé kell tenni a közösségi életben felmerülő problémák megoldásában való aktív részvételt, de ugyanakkor, mint egyed nem válhat a hatalom gyakorlójává. Tudatosítani kell azt is, hogy a nemzeti bizottságoknak a többi állami szervekhez való viszonyát többek között az jellemzi, hogy a nemzeti bizottságok csak abban az esetben gyakorolhatják az államügyek intézését, ha azt a törvény is lehetővé teszi. Persze ez egyben' azt is jelenti, hogy a nemzeti bizottságok a saját hatáskörüket nem ruházhatják át más szervekre vagy intézményekre. Ez a tény az egyik legnagyobb jelentőségű jogi biztosítéka a járásokban és a községekben — a más jellegű állami szervekkel körül vett — nemzeti bizottságok rendkívüli jogi helyzetének. • A nemzeti bizottságoknak, mint az államhatalom helyi szerveinek a társadalmi szervezetekhez való viszonyát nem lehet leegyszerűsíteni a gyakorlatban eléggé elterjedt „elvtársi együttműködésre“. A nemzeti bizottságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy necsak az egyes polgárok, hanem a helyi intézmények és a társadalmi szervezetek alapszervezetei is az állam jogrendjéhez igazodva működjenek. A gyakorlati tapasztalatok egész sora persze azt bizonyítja, hogy a nemzeti bizottságok és az egyéb intézmények között más jellegű kapcsolatok is létrejönnek. A nemzeti bizottságok például gyakran segítik anyagi eszközökkel is a más küldetést betöltő intézmények fejlődését. Például a közismert „Z“ akció keretében sportpályákat, klubokat stb. építenek. Az ismertetett kettős viszonyból kitűnik, hogy a nemzeti bizottságoknak a politikai rendszer intézményeihez való viszonya különböző minőségű lehet, tehát olyan viszonyok jöhetnek létre, amilyeneket az adott körülmények lehetővé tesznek. Minőségileg megkülönböztethető kapcsolatok, illetve viszonyok kialakulhatnak a nemzeti bizottságok és a polgárok között is. Előfordul például, hogy a nemzeti bizottság anyagi támogatást nyújt az egyik rászoruló polgárnak, de mondjuk lakást nem tud részére kiutalni, mert nincsen. Tételezzük fel, hogy ez a polgár jogosan tartott igényt lakásra, mégis összeütközésbe került a társadalmi érdekeket is védelmező nemzeti bizottsággal, mert a társadalmi igények kielégítésére is törekvő nemzeti bizottság a rendelkezésére álló anyagi eszközöket közös igényeket kielégítő létesítmény, tegyük fel kultúrház építésére, nem pedig lakásépítésre fordította, s így az igényekhez viszonyítva kevés lakás épült. Most arról van szó, hogy a nemzeti bizottságok tudatosítsák (Folytatás a 2. oldalon.)
