Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-01 / 44. szám
BELPOLITIKA A barátság megszilárdításának fontos okmánya A CSEHSZLOVÁK—SZOVJET KÖZÖS NYILATKOZAT (Folytatás ez 1. oldalról.) hogy a Szovjetunióval való gazdasági és tudományos együttműködés megteremti a csehszlovák népgazdaság optimális fejlődése számára a szilárd előfeltételeket. A felek legfontosabb feladatnak tartják, hogy a népgazdaság minden ágazatában minél előbb bevezessék a tudományos-műszaki forradalom eredményeit, növeljék a társadalmi termelés hatékonyságát, ezzel a dolgozók életszínvonalát. Megegyeztek továbbá abban is, hogy tovább bővítik az állami és társadalmi szervek közötti együttműködést, valamint a baráti kapcsolatokat a területek, a városok, a járások, az üzemek és a földművesszövetkezetek között. Ezen a téren nagyra értékelik a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség és a Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaság szerepét. A két küldöttség kijelenti, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió tántoríthatatlan akarata megszilárdítani testvéri szövetségüket és minden erejükkel hozzájárulni az egész szocialista közösség összefogásához és hatalmának növeléséhez. A csehszlovák küldöttség az öt testvéri szocialista ország 1968 augusztusának napjaiban megvalósított akcióját az internacionalista szolidaritás aktusaként értékeli, amely hozzájárult ahhoz, hogy eltorlaszolja az ellenforradalmi erők útját. A két küldöttség abból indul ki, hogy a szuverenitásnak ez az osztályjellegű értelmezése minden szocialista államnak és minden kommunista pártnak azt az elvitathatatlan jogát tartalmazza, hogy meghatározza a szocialista építés formáit és módszereit, valamint azt az elsőrendű kötelességét is, hogy védje a munkásosztály hatalmát, és forradalmi vívmányait. Ebben az értelemben minden kommunista párt felelős saját országa népének tevékenységéért és internacionalista felelősséget visel a szocialista közösség országaival és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal szemben. A bratislavai nyilatkozattal teljes összhangban mindazoknak a szocialista vívmányoknak védelme, megszilárdítása és támogatása, amelyeket az egyes országok népei hősies igyekezettel és áldozatkész munkával harcoltak ki, az összes testvéri országok közös internacionalista kötelességének tartja. Kifejezik szilárd elhatározásukat, hogy valamennyi testvéri országgal közösen ellenállnak az imperializmus és minden más reakciós erő ellenforradalmi törekvéseinek a nemzetek békés alkotómunkája érdekében. Hangsúlyozza a nyilatkozat, hogy Csehszlovákiában a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országokhoz fűződő szoros szövetséget és sokoldalú együttműködést tartja a közös ellenség — az imperializmus — elleni harcban Csehszlovákia valódi szuverenitása, biztonsága és szocialista fejlődése szavatosságának. Ezért továbbra is nagy gondot fordítanak a varsói szerződés hadereje növelésére, mert ez megfékezi az imperializmus agresszív erőit. A két baráti ország elítél minden olyan tevékenységet, amelynek célja, hogy szakadást idézzen elő a szocialista országok között és bizalmatlanságot keltsen kölcsönös kapcsolatainkban. Az imperializmus agresszív doktrínájával szemben a szocialista országok konstruktív békeprogramot állítanak szembe, amely a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elvén alapul. Segítik minden erővel Vietnam igazságos harcát az USA agressziója ellen. Elítélik az izraeli agressziót, melyet Európa és Amerika imperialista körei támogatnak. Követelik, hogy vonják vissza az izraeli haderőt az arab országok megszállt területeiről. Igazságosan rendezzék ezt a konfliktust a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozata alapján. Jelentősnek tartják az európai biztonság szavatolását. Megállapítják, hogy Európában továbbra is hatnak olyan tényezők, amelyek komplikálják a nemzetközi kapcsolatokat és növelik a feszültséget. Súlyos veszélyt Jelent az agresszív észak-atlanti szerződés, amely az eu^ rópai kontinens összes reakciós erőinek a támogatója, és a nemzetközi bonyodalmak tűzfészke. A NATO az imperializmus antikommunista politikájának eszköze. A reakciós erők alakítják ki Európában a veszélyes feszültséget, különösen az NSZK újnáci erői, amelyek a második világháború eredményeinek revíziójára törekednek. Az európai béke nélkülözhetetlen feltétele, hogy az NSZK új kormánya reálisan 'közelítse meg az olyan igazságos követeléseket, mint a jelenlegi európai határok elismerése, az NDK jogi elismerése, továbbá az, hogy az NSZK lemond arról, hogy valamennyi német nevében lépjen fel, ha lemond a nyugat-berlini önálló politikai egység birtoklásáról, az atomfegyver-igényekről és ^elismeri minden feltétel nélkül a müncheni szerződés érvénytelenségét. A két félnek az a véleménye, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak budapesti felhívásában javasolt összeurópai konferencia megvalósítására megvannak a reális feltételek. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a szocializmus, mint társadalmi rendszer csak a marxi-lenini párt vezetésével győzhet és szilárdulhat meg. Csak az olyan párt képes kitűzni a kommunista eszmék győzelméért folytatott győzelem világos programját, tervezni és összefogni a dolgozókat ezen eszmék megvalósításáért, céltudatosan és tervszerűen befolyásolni a társadalmi fejlődést, védeni és fejleszteni a szocialista forradalom vívmányait, amely a szocialista fejlődés tudományos marxi-lenini értelmezésével van felfegyverkezve. Ezért legfontosabb feladatuknak tartjálj, hogy emeljék a kommunisták eszmei színvonalát, kialakítsák a kommunista világnézetet, a társadalom minden tagjának internacionalista öntudatát és szocialista hazafias érzését. A CSKP és az SZLKP elkerülhetetlenül fontosnak tartja az eszmei nevelőmunka fokozását és az antikommunizmus minden megnyilvánulása elleni határozott fellépést. Ebben az éles eszmei osztályharcban a párt és a szocialista hatalom különösen fontos eszközei a tömegtájékoztatási eszközök, amelyeknek kötelessége következetesen harcolni a párt irányvonalának megvalósításáért, hűségesen szolgálni a dolgozó népek és a szocializmus ügyét. A két párt fontosnak tartja fejleszteni a pártkapcsolatokat minden szinten: a párt központi, területi, városi és járási bizottságai, alapszervezetei, sajtószervei és ideológiai intézményei között. (Folytatás az 1. oldalról.) és megtalálják méltó helyüket a politikai rendszerünkben. S hogy a mindennapi munkájukkal létrehozzák vagy legalább segítsék létrehozni a fejlettebb társadalmi viszonyokat. Csak ilyen munkával tudják elnyerni a társadalom intézményei és a polgárok bizalmát. Ezáltal segítik elő a CSKP Központi Bizottsága májusi irányelveinek teljesítését is, amely egyéb feladatok mellett előtérbe helyezte az állam tekintélyének következetesebb szilárdítását. Az állam tekintélyének megszilárdítására való törekvések teljesen összhangban vannak a párt vezető szerepének elmélyülését szolgáló igyekezettel. Az az alapelv, hogy a CSKP ve-A politikai rendszer és a nemzeti bizottságok zető szerepének következetesen érvényt kell szerezni társadalmi rendszerünkben, teljes egészében érvényes a nemzeti bizottságokra is. Ma arról is szó van, hogy ne ismétlődjenek meg a múltbeli hibák. Ne Ismétlődjön meg az a rossz módszer, hogy a pártszervezetek döntenek minden konkrét dologról és átvegyék a nemzeti bizottságok szerepét. Ugyanis egy ilyen gyakorlat mellett lehetetlenné válna, hogy a nemzeti bizottságok önállóan gyakorolják funkciójukat, de nem tölthetné be vezető szerepét a pártszervezet sem. Ugyanis, ha a pártszervezetek a nemzeti bizottságok helyettesítéséra. törekednének, akkor törvényszerűen a fogyatékosságok — még a nemzeti bizottságok munkájában mutatkozó fogyatékosságoknak is — védelmezőiévé válnának, tehát nem ösztönöznék a nemzeti bizottságokat a kezdeményezésre s munkájuk tökéltesítésére. A pártszervezetek tehát elvesztenék önállóságukat, függetlenségüket és lényegesen korlátoznák a nemzeti bizottságok munkájának bíráló jellegű értékelését. A pártszervezetekre az a feladat hárul, hogy a helyzet elemzése és a szükségletek felmérése alapján meghatározzák a fejlődés közeli és távlati programját, és kijelöljék a program teljesítésének útját, valamint a közös céloknak megnyerjék a lakosság többségét. Így kell cselekedniük a pártszerveknek akkor, ha a nemzeti bizottságokban érvényesíteni akarják befolyásukat. , 1 Dr. Ján GAJDOS, az SZLKP KB dolgozója Két nemzet ünnepel November 1-én volt 15 esztendeje, hogy az algériai Nemzeti Felszabadítási Front fegyveres harcot indított az országot leigázö francia imperialisták haderői ellen. Az algériai hazafiak harca 8 évi ádáz küzdelem után végül sikerrel járt, Algéria népe 19B2-ben kivívta a nemzeti függetlenséget. Azóta fokozatosan és lankadatlan erővel számolja fel a mezőgazdaság és az ipar elmaradottságát, és a szocialista tábornak sokoldalú, termékeny együttműködésével korszerűsíti technikáját. Bumedien köztársasági elnök kormánya progresszív célkitűzéseivel jelentős pozíciót foglal el az imperializmusellenes küzdelemben és aktívan támogatja a népek békés együttéléséért folytatott politikát. — * — November 1. Dél-Vietnam hazafias erőire nézve is történelmi dátum. Emlékezteti őket arra a napra, mikor 1984-ben megdöntötték az USA zsarnoki bábjának, Ngo Dinh Diem-nek az uralmát. Igaz, Saigonban még mindig Van Thieu — egy további báb — kormánya bitorolja a hatalmat, de a Délvietnami Felszabadító Front azóta Dél-Vietnam területének kétharmadára terjesztette ki ellenőrzését és Van Thieu korrupt, labilis rezsimjével szemben már hónapokkal azelőtt megalakult az Ideiglenes Forradalmi kormány, amely a Vietnami Demokratikus Köztársasággal összehangoltan képviselteti magát a Párizsban folyó négyes tárgyalásokon. Dél-Vietnam Ideiglenes Forradalmi Kormánya rendületlenül, és a siker bizonyosságának tudatával küzd — a maga 10 pontos béketerve alapján — az amerikai inter venció maradéktalan felszámolásáért, Dél- Vietnam szuverenitásáért és a két országrész későbbi egyesítéséért. Szirt DÉL-AMERIKA HARCA A FÜGGETLENSÉGÉRT A jövő kontinensén, Latin-Amerikában mind gyakrabban Jelentkeznek vésztjősló rések az észak-amerikai monopóliumok fellegváraiban, főleg a dél-amerikai országokban. Mind szélesebb méreteket ölt az elnyomott kiszipolyozott országok ellenállása, akik nem törődnek bele tragikus életviszonyaikba. Hol tömegtüntetésekben és sztrájkokban, hol pedig alkalmi fegyveres harcokban robban ki az ellenállás, amire mindenekelőtt az Egyesült Államok érdekeltségeinek embertelen profithajhászása szolgáltat okot Dél-Amerika több mint 200 millió főnyi lakosságának zöme — e földrész mérhetetlen természeti kincsei ellenére — keservesen kínlódik. A népesség 60 százaléka e térség viszonylag alacsony létminimumát sem éri el, 90 millió parasztnak nincs földje, a munkanélküliek száma átlag 30 millió, a gyermekhalandóság átlag nyolcszor magasabb, mint Európában. Sao Pao’lóban — amelyet a világ leggyorsabban fejlődő városának tartanak, naponta tömegesen puszthlnak gyermekek a külvárosi vízellátás hiánya miatt. Ugyanakkor talán sehol sem húznak az amerikai mammut-vállalatok több milliárd dollárra tehető beruházásaikból akkora hasznot, mint Dél-Amerikában, — a kőolaj, a vasérc, a bauxit, a réz, a vízi energia kontinensén, ahol a kávé, kakaó, cukor, gyapot termelésének nagysága világviszonylatban is nagyon tekintélyes, nem szólván sok egyébről, így pl. a marha- és juhtenyésztésről, ami persze a hazai nagybirtokosoknak is busás jövedelmet biztosít. Viszont annál szűkebb piacot a nehéz körülmények közt kibontakozó nagyipar számára. A dél-amerikai országok kivitelében elsőrangú szerepet játszó nyersanyagok csökkenő árirányzatával szemben, növekednek a behozott készáruk árai s ez pénzügyileg mind nagyobb gazdasági függőségbe juttatja a dél-amerikai országokat, amelyek azonban, mint újabban BOLÍVIA is mutatja, fokozódó mértékben küzdenek az imperialisták ellen. Bolívia új elnöke, Alfredo Óvandó Candia tábornok egy hónappal azelőtt ragadta magához a hatalmat. Eddig csak az öt éve hatalmon levő katonai diktatúra erős embereként ismerték öt, akinek kimagasló szerepe volt a haladó szellemű alkotmányos elnök, Paz Estensoro eltávolításában. Óvandó nevéhez fűződnek különféle kommunistaellenes hajszák is, valamint a guerillákra vadászó amerikai hírhedt Ranger-alakulatok behívása stb. Mindez nem hitelesíti éppenséggel az új elnököt, mint a demokrácia és a progresszió bajnokát. Magatartásán azonban változtatott, mikor ráébredt, hogy mégsem igazi kegyeltje Washingtonnak. Ugyanakkor nagy hatást gyakorolt Ovandora közeli barátjának, Alvarado perui elnök-tábornoknak politikai koncepciója, amely máris tetté érlelődött, mint ahogyan azt az amerikai olajtársaságok perui beruházásainak kártérítés nélküli kisajátítása, az amerikai földbérlők latifundiumainak felosztása és egyéb nagy horderejű bátor kiállás mutatja. Óvandó tanulmányozta a perui agrár és bankreform tapasztalatait is, és tájékozódott a szocialista országok irányában tett közeledés hatékonyságáról. Nyilatkozatában minden esetre sietett leszögezni, hogy ami most Bolíviában lejátszódott nem katonai puccs, hanem forradalom volt, amelynek célja, hogy az ország visszakapja a nemzeti gazdagsághoz való jogát, melytől megfosztották. Óvandó baloldali, nacionalista és forradalmi kormányként jelölte meg rezsimjét, és leszögezte, hogy jó kapcsolatokat akar fenntartani az Egyesült Államokkal, egyben közeledni kíván a perui kormányzathoz. Óvandó kormánya máris megszüntette az amerikai Gulf Oil kőolaj-társaság jogait és a legújabb hírek szerint a társaságot kormánydekrétummal államosította. E dekrétum alapján a vállalat köteles minden jogosítványát az államnak átadni kártérítés ellenében. Nem kis jelentősége lehet Bolívia és a szocialista tábor gazdasági kapcsolatainak is, amelyek intenzív, gyümölcsöző kiépítésére máris határozatot hozott Óvandó kormánya. Belpolitikailag bíztató, hogy az új elnök bejelentette a szakszervezeti jogok törvényes helyreállításának pogramját. örvendetes meglepetésként hatott az is, hogy több haladónak, sőt baloldalinak ismert politikust és szakértőt hívott meg az új kormányba és hogy kívánatosnak tartja diplomáciai kapcsolatok felvételét a szocialista államokkal. Ám a helyzet túlságosan bonyolult Bolíviában — ahol egyébként ismét fellángolt a gerillamozgalom szunnyadó parázsa — semhogy előre lehetne látni a további fejleményeket. Annyi azonban bizonyos, hogy ami most Bolíviában történt Dél-Amerika kialakuló nagy szabadságharcának egyik fontos mozzanata, egy folyamat láncszeme, melynek célja az egyoldalú gazdasági függés megszüntetése, a yenki-befolyás felszámolása, és a nemzeti érdekek kibontakoztatása. Bolívia minden esetre buzdító példaképet láthatna PERU politikájában, melynek kormánya a Gildemeister családhoz tartozó Chicama nyugat-német konszern, cukornádat, rizst, gyapotot stb. termelő 120 nagybirtokát kisajátította és az USA minden fenyegetőzése ellenére nem tágít azon elhatározásától, hogy kisajátítja az északamerikai IPC kőolajtruszt perui beruházásait. Másrészt méltán érdemel figyelmet, hogy a Szovjetunióból szakemberek küldöttsége indult Peruba, hogy megismerkedjenek az „Olmos“ elnevezésű nagy csatornázási terv megvalósításának és finanszírozásának lehetőségeivel. A szovjet szakemberek a műszaki és gazdasági együttműködés egyéb terét is vizsgálatuk tárgyává teszik. Hogy mennyire égető a dél-amerikai parasztság egyik legfájóbb problémája, a földreform, azt bizonyítja CHILE is, ahol az állam elnöke Eduardo Frey szükségesnek tartotta, hogy kibővítse ezirányú programját. Kifejezésre juttatta azon szándékát, hogy a jövő esztendőben véget érő elnökletének tartama alatt legalább 300 nagybirtok kerül kisajátításra. Az elmúlt években a mezőgazdasági reform végrehajtására létesült intézet, a CORA hozzávetőleg 200 nagybirtokot vett át és 2 millió hektárt osztott fel 20 ezer paraszt közt. Frey programja nagy felzúdulást váltott ki a gazdag farmer családoknál, amelyek nemrégiben tüntetést rendeztek Trivelli földművelésügyi miniszter ellen. Nem érdektelen egyébként, hogy Chilében, ahol Pablo Neruda a világhírű költő a kommunista párt elnökjelöltje, jövő év szeptember 4-én esedékes az elnökválasztás. De Pablo Neruda pártja, amely ez év november végén tartja meg kongresszusát, máris hozzálát, hogy a választásra mozgósítsa a tömegeket, és egységbe tömörítse a demokratikus, haladó, imperialistaellenes erőket. Ha Peru példáját még nem is követte Chile teljes mértékben, Frey kormánya a baloldali erők következetes harcának hatása alatt még sem zárkózhatott el az elől, hogy nyomást gyakoroljon a legnagyobb amerikai bányavállalatokra, amelyek végülis „megegyezéses alapon“ felajánlották megvételre részvényeik többségét. Ez történt a világ legnagyobb réztermelő magánvállalatának, az amerikai Anaconda Company-nek esetében is. Ám a chilei baloldal kevesli a „társtulajdonosi megoldást“ és követeli, hogy teljesen államosítják a bányákat. Jellemző, hogy a Frey pártjának, a Kereszténydemokrata pártnak elnökjelőltje egyik legutóbbi nyilatkozatában leszögezte, hogy a teljes államosítás híve. Sajátos vonásokkal tűnik ki VENEZUELA, amelynek keresztény-demokrata államelnöke Caldera nem mentes bizonyos toleranciától. Erre vall az a tény, hogy kormánya legalizálta a hét éven át törvénytelennek nyilvánított kommunista pártot, amely most már növekvő erővel kapcsolódhatik be az antiimperialista harcba, amire az ország gazdasági függősége megannyi okot szolgáltat. Venezuela naftaforrásai az USA kőolaj társaságainak ellenőrzése alatt állnak, amelyek évi 220 millió naftát visznek ki óriási nyereség mellett az Egyesült Államokba. De a naftakoncessziók 1983-ban lejárnak. Várható, hogy a kőolajtársaságok semmitől sem riadnak majd vissza, hogy meghosszabbítsák a koncessziók érvényét, aminek meghiúsítása érdekében azonban a demokratikus és hazafias erők már most fokozzák harcukat. Amerikaiak kezén van a kitűnő venezuelai vasérc bányászata, valamint a külkereskedelem jelentős része is. Ugyanakkor az ország kormányzatának súlyos szociális problémákkal kell megküzdenie. így a munkanélküliséggel, az égető lakásproblémákkal stb. Venezuela kormánya ugyan még nem lépett merész reformok útjára de kétségtelenül biztató, hogy a gazdasági függőség csökkentése érdekében már régebben latolgatta a szocialista államokkal való szorosabb együttműködés és a diplomáciai kapcsolatok felvételét, amit kétségtelen pozitívumként lehet értékelni. szírt
