Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-25 / 42-43. szám
HASZNOS TUDNIVALÓK. Aföidmlves ngftocfíXI, Tanulás a munkaadó engedélye nélkül A járási építőipari vállalatnál vagyok alkalmazásban. Munkám mellett szeretném elvégezni a műszaki főiskolát. Munkaadóm azonban nem akarja ehhez hozzájárulását adni. Ennek ellenére jelentkezhetem a műszaki főiskolára? Milyen következményekkel járna ez rám nézve? Ha a munkaadó nem adja hozzájárulását alkalmazottjának ahhoz, hogy mint esti vagy távhallgató valamely főiskolán vagy egyetemen tanuljon, ez még nem jelenti azt, hogy az illető nem jelentkezhet a főiskolára. Az SZSZ Oktatásügyi Minisztériumának 28/1969 Tt. számú rendelete 7. §, 2. bek. kimondja: „Munka mellett folytatandó tanulmányok céljából fel lehet venni azt a jelentkezőt Is, akinek tanulmányaihoz a munkaadó szervezet nem járult hozzá.“ A tanuláshoz tehát önnek is megvan a jogigénye. Ahhoz azonban, hogy felvegyék a főiskolára, teljesíteni kell a főiskolai teljesítményekről szóló rendeletben előírtakat. Levelében kifejezésre juttatja azt az aggályát, hogyha munkaadójának beleegyezíése nélkül Jelentkezik a főiskolára, ennek jogi következményei lehetnek önre nézve. Azzal, hogy a munkaadó alkalmazottjának jóváhagyja, hogy a munkája mellett tanulmányokat folytathasson, kötelezi magát, hogy munkakedvezményekben fogja őt részesíteni és gazdaságilag biztosítja. Ez mindkettő azonban csak azokat illeti meg, akiknél a munkaadó hozzájárult, hogy munkájuk végzése mellett tanulmányokat folytassanak. Munkakedvezményeket és gazdasági biztonságot a közületek és vállalatok a munkavégzés mellett folytatott tanulmányok minden fajtájához nyújtanak (az Oktatásügyi Minisztérium 140/1968. Tt. számú rendelete, 1. §, 2. bek.). A főiskolai tanulmányokat végzőknek a munkaadó a következő munkakedvezményt nyújtja: szabadnapok, a munkabér (fizetés) térítése mellett ebben a terjedelemben: — a főiskolák esti tagozatán folytatott tanulmányok esetén minden iskolaévben 12 nap, a tanítók kivételével, ezeknek a normális tanítási kötelezettségből heti egy óra jár; — a főiskolák levelező tagozatán folytatott tanulmányok esetén minden iskolaévben 14 nap, a tanítók kivételével, ezeknek a normális tanítási kötelezettségből heti egy óra jár; — minden vizsgára való felkészüléshez és magához a vizsgához két nap, — minden Iskolaévben két nap tanulmányi összpontosításához, ha ez része a tantervnek, — 80 nap állam- vagy záróvizsgára való felkészüléshez és magához a vizsgához a tanítók kivételével, ezeknek 60 nap, a nem kéttárgyas tanulmányokat folytatóknak pedig 20 nap jár (140/1968. Okt. Min. számú rendelet 4. §). Az említett kedvezményeken kívül a munkaadó Önnek nem lenne köteles megfizetni a szabad munkanapokat, azonkívül kedvezően meghatározni a munkabeosztást és megszabni a munkaidejét. Munkaviszony állampolgárok között Községünk egyik magánszemélyével szeretnék munkaszerződést kötni. Érvényesek ez esetben rám a Munka Törvénykönyv rendelkezései? A Munka Törvénykönyv (65/ 1965. Tt. számú törvény) a tipikus munkaviszony meghatározásánál abból a tényből indul ki, hogy a ma leggyakrabban előforduló eset az, amikor a munkaszerződés egyik részről szocialista szervezet, mint munkaadó, másik részről az állampolgár, mint munkavállaló között jön létre. Munkaviszony szocialista államunk két polgára között a mi társadalmi rendszerünkben csak elvétve fordul elő. A Jogrend azonban nem zárja ki, hogy az egyik polgár egy másik polgárt alkalmazzon, amennyiben nem sérti meg az idegen munkaerő kizsákmányolásának tilalmát (Munka Törvénykönyv II. cikk). A Munka Törvénykönyv kimondottan megengedi, hogy munkaviszony jöjjön létre két állampolgár között, személyi szolgáltatás nyújtására (MTK 269. §). Ha létrejön az említett munkaviszony, akkor érvényesek lesznek önre nézve a munkaviszonnyal foglalkozó törvényes rendelkezések, amennyiben a Munka Törvénykönyv kimondottan nem ír elő bizonyos, a munkaviszonyt sajátosan befolyásoló eltéréseket. Az ilyen munkaviszonnyal kapcsolatos eltérések a munkaviszonyban beállt változásokra, annak befejezésére, a munkavállalónak az okozott károkért való felelősségére, valamint arra vonatkoznak, hogy a szakszervezeti szervek nem veszik ki részüket a munkaviszonynyal kapcsolatos kérdések rendezéséből, és hogy ki illetékes dönteni munkajogi vitákban. A végzendő munkát vagy a munkahelyet csak megállapodással lehet megváltoztatni. Felmondással bármilyen okból fel lehet bontani a munkaviszonyt, ez esetben nem érvényes a felmondási tilalom. A felmondási idő mindig egy hónap. A munkafegyelem megsértéséért a munkaadó magánszemély nem folytathat fegyelmi eljárást munkavállalójával szemben. Ha akár a munkaadó, akár a munkavállaló durván megsérti a munkaviszonyból reá háruló kötelességeket, és attól, aki kötelességeit rendesen teljesítette nem lehet megkívánni, hogy továbbra is fenntartsa a munkaviszonyt. A magánszemélyeknél alkalmazásban álló munkavállalóra nézve nem érvényes az a rendelkezés, hogy a gondatlanságból, munkafeladatai teljesítésének elhanyagolásával vagy teljesítésével közvetlenül összefüggésben okozott károkért legfeljebb háromhavi átlag jövedelmének megfelelő összegig köteles kártérítést fizetni. Az ide vonatkozó törvényes rendelkezések azonban lehetővé teszik, különös méltánylást érdemlő esetekben, a kártérítési kötelezettség mértékének a dolgozó egyhavi keresetére való leszállítását. Az említett munkaviszonnyal kapcsolatos vitákban kizárólag a bíróság dönt. Ezekre a munkaviszonyokra ugyancsak nem vonatkozik a Munka Törvénykönyvnek az a rendelkezése, hogy a munkaadó köteles a szakszervezeti szervekkel megtárgyalni az alkalmaztatással kapcsolatos kérdéseket, Illetve ehhez ki kell kérnie az üzemi bizottság előzetes jóváhagyását. Mulatságok rendezése és a fizető illetmények A szüretet követő időszak, a téli hónapok, majd a farsang a táncmulatságok megrendezésének évadja. Mulatságok megrendezése azonban nemcsak Jó szórakozást ígérő társadalmi esemény, hanem gondokat, munkát jelent, és a rendezőkre, valamint a mulatságot engedélyező közigazgatási szervekre kötelezettségeket ró. Nem lesz érdekteled, ha röviden összefoglaljuk a mulatságok és egyéb jellegű társadalmi szórakoztató műsorok rendezésekor fizetendő illetményekre vonatkozó szabályokat. A kulturális eseményt jelentő, elsősorban a szórakoztató, másrészt pedig bizonyos bevételi forrást biztosító egyszeri és Ismételt rendezvények, — mint például a táncmulatságok beléptidíjából helyi illetményt szednek (a helyi illetményekről szóló Tt. 67/ 1968 sz. rendelet 6—10 §-ai szerint). Ennek az illetménynek megfizetésétől mentesek a tánctanfolyamok. A fizetendő illetmény a bevételi alap 30 százaléka. Az alapot a ténylegesen eladott beléptidíjak, a beszedett önkéntes adományok és egyéb bevételek összegéből állapítják meg, vagy a terem befogadóképessége és a> beléptidíjak összege alapján átalányban vetik ki. A beléptidíjből fizetett helyi illetményeket hozzávetőlegesen állapítják meg és csak akkor követelik, ha az illetmény beszedésének kérdésében a helyi nemzeti bizottság a járási nemzeti bizottsággal megegyezett. A mulatságok és más kulturális rendezvények engedélyezése közigazgatási illetményfizetést von maga után a közigazgatási illetményekről szóló Tt. 146/1965, valamint a Tt. 26/1967 számú rendeletek értelmében. Illetményfizetés kötelezettsége alá esik: 1. a mulatságok és más kulturális akciók megrendezésének engedélyezését szorgalmazó kérvények (6a. tétel), 2. a mulatság megrendezésének engedélyezéséről kiadott hivatalos elismervény (1. tétel). A közigazgatási illetmények beszedését a helyi nemzeti bizottság szá mára felettes szerveink teszik kötelezővé. A pénzügyi jogszabályok ugyan nem írják elő. mely esetekben kell a rendezőknek a mulatság, illetve kulturális akció engedélyezését kérni, illetve mikor kell az engedélyezésről hivatalos elismervényt beszerezni. Ezért minden esetben az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériumának a Hivatalos Közlöny 99/1958 számában nyilvánosságra hozott és a nyilvános hangversenyek, esztrádák, népmulatságok rendezéséről, egyes színdarabok bemutatásáról, kiállítások, előadások, filmvetítések rendezéséről, valamint a szerzők érdekvédelmi szervezetéről szóló rendeletét kell szem előtt tartani. Az említett rendelet 1. §-a felsorolja mindazokat a rendező szervezeteket, amelyek kötelesek kérvényezni az akció engedélyezését. Ilyen esetben a kérvény benyújtásakor közigazgatási illetmény címén a kérvényre 5 koronás okmánybélyeg kell. A fenti rendelet IV. §-a szerint esetenként, minden egyes rendezvény engedélyezését külön kell kérvényezni. Ha azonban rendszeresen ismétlődő rendezvényről van szó, úgy a rendelet 3 naptári hónap időtartamra tömeges kérvény beadását is lehetővé teszi. Az ilyen kérvényt mint egy kérvényt kezelnek, és a közigazgatási illetményt is mint egy kérvényért (5 korona) állapítják meg. Ha a rendező szervezet a helyi nemzeti bizottságtól az engedélyezés írásbeli elismerését kéri a szerzői érdekvédelmi szövetség nyomtatványán, úgy az ilyen elismervényt a helyi nemzeti bizottság 5 koronás közigazgatási illetmény lefizetése után adja ki. A közigazgatási illetményt azonnal a kérvény_ beadásakor kell leróni. Ha az illetményt. nem fizették meg, akkor a HNB felszólítja a kérvényezőt az illetménynek a felszólítástól számított 15 napon belüli kiegyenlítésére. A megszabott határideig ki nem egyenlített közigazgatási illetmény esetében a kérvényt nem tárgyalják meg, illetve az engedélyezésről szóló elismervényt nem adják ki. (Oy) A számla kiegyenlítése hibás áru szállítása esetén A Gazdasági Törvénykönyv Tt 109/1964 rendelkezése 202 §-ának 1. bekezdése szerint a vásárié nem köteles a leszállított hibás áru számlázott értékét teljes egészében kifizetni, esetleg — ha hibátlan áru szállítását követeli vagy a szerződést felmondja — a már megfizetett összeg visszatérítését igényelheti. Ezt a lehetőséget a vásárló azonban csak akkor érvényesítheti sikerrel, ha reklamációját idejében és az előírásoknak megfelelően tette meg; jogát döntő bíráskodás (arbitrázs) útján érvényesítette, ha a szállító a reklamációt nem ismerte el. A határidőket illetően a vásárló köteles a hibás árut haladéktalanul írásban reklamálni, — éspedig legkésőbb a szavatossági határidő lejártáig, amely határidő általában az árn leszállítását követő hat hónap. A végrehajtó rendelkezések értelmében — vagy ha a felek ebben megegyeznek — hosszabb is lehet a szavatossági határidő, feltéve, hogy a szállító a reklamációnak nem tett eleget, illetve nem fogadta el a vásárlónak reklamációs igényeit, hat hónapon belül döntőbíróság elé keli terjesztenie. Ez a határidő a reklamáció benyújtásának, illetve elküldésének idejét követő hónap első napjától számítódik. A konkrét döntőbírósági tárgyalásokból kitűnik, hogy a Gazdasági Törvénykönyv 220. § 1. bekezdésének meghatározásával kapcsolatban nem eléggé világos, mely határidőig kell a hibás minőségű áruk letiltott számláját kiegyenlíteni. A könnyebb megértés kedvéért egy példát hozunk fel: A szállítmány átvételekor a vásárló megállapította, hogy a leszállított áru egy része hibás. Ezért a Gazdasági Törvénykönyv 220. §-ának 1. bekezdése értelmében alkalmazta jogát és letiltotta azon árumennyiség értékének kiegyenlítését, amely hibás volt. Később a szállítóval megegyezett, hogy a hibás gyártmányokat (mivel felhasználhatók voltak) javítás nélkül 20 °,4 kedvezménnyel megtartja. A számlázási előírásokra tekintettel felmerült a kérdés, milyen időpontig keli a vásárlónak ilyen esetben a számlát kiegyenlítenie, esetleg mi a teendő a fizetés szempontjából, ha a szállító a hibás árut maga megjavítja? A döntőbírósági szervek által e kérdésben elfoglalt álláspont: A szóbanforgó kérdésre sem a Gazdasági Törvénykönyv, sem a számlázásról és fizetésről szóló előírások semmilyen intézkedése választ nem adnak. A kérdés megoldására csupán a Gazdasági Törvénykönyv 378. §-ának 3. bekezdésének, valamint a számlázásról és fizetésről szóló Tt. 204 1964 számú rendelet 10. §-ának 1. bekezdésében foglalt ehhez hasonló megállapításokat lehet segítségül hívni. Az említett rendeletek alapján e konkrét esetben az alábbi következtetes vonható le: A vásárló a számla kiegyenlítésével csupán az esetben késne el, ha a számlát még 10 nappal azután sem egyenlítené ki, miután a hibás áruval szemben támasztott reklamációját kielégítették. A példaként felhozott esetben a vásárlónak a számlát az engedmény megadásától számított 10 napon belül ki kell egyenlítenie (pl. ha a szállító írásban közli vele, hogy az engedményt megadja). Ugyancsak 10 napon belül kell a számlát kiegyenlítenie, miután a hibás árut kijavították. Amennyiben a hibát a szállító üzemében javítanák ki, akkor a számla kiegyenlítésére megszabott 10 napos határidőt a kijavított áru átadásától, illetve attól a naptól kell számítani, amikor az árut szállításra feladták a vásárló címére. Oy A vadászat joga más szervezetre átruházott területen A vadászatról szóló Tt. 23/1962 számú törvény 17. §-ának 1. bekezdése olyan meghatározást tartalmaz, mely szerint olyan esetben, ha a vadászati jog gyakorlását szerződésileg más szervezetre ruházták, úgy ez a szervezet gyakorolja a vadászati Jogot a terület tulajdonosa, illetve használója helyett. A továbbiakban e törvény 17. §-ának 2. bekezdése megszabja, hogy a vadászterületen beálló változásokat, amelyek az átruházott vadászati Jogot érintik, csakis a szerződés lejárta után lehet eszközölni. Az előző bekezdésekben idézett törvény meghatározásai a vadgazdálkodás érdekeit hivatottak szolgálni, mivel a vadászterületnek gyakori átruházása, a vadgazdálkodást folytató szervezet Ismételt változása nagyban károsítaná a vadásztársaságok érdekeit, valamint a vadgazdálkodás követelményeit. A törvény előbb említett két meghatározását összefüggően, szoros egységben kell értelmezni. A kérdés részletesebb megvilágítását talán megkönnyíti egy példa bemutatása: Az egyik, mondjuk „A“ egységes földművesszövetkezet, amelynek a járási nemzeti bizottság 500 hektár kiterjedésű vadászterületet ismert el, a szövetkezetek egyesítése során egy másik, (jelöljük ,,B“-vel) földművesszövetkezettel olvad össze. Az „A“ szövetkezet vadászati jogát szerződéses alapon már korábban átruházta a vadásztársaságra. A szövetkezetek egyesülése során a vadásztörvény 17. §-ának 1. bekezdése szerint már más jogi személy, az „A“ és a „B“ szövetkezetekből egyesült új szövetkezet lett a vadásztársaság szerződéses partnere. Ezzel az ügy egyik része rendben is lenne. Nehogy azonban megbontsák a vadászati jog gyakorlásának stabilitását, amit a megkötött szerződés biztosít a szerződés lejártáig, a Tt. 23/1962 számú törvény 17. §-a 2. bekezdésének szövege a járási nemzeti bizottság kötelességévé teszi — mivel a vadászterületet képező földterület használati jogában változás állott be — hogy ne másítsa meg a vadászterület használati jogát addig, amíg a használatáról megkötött szerződés érvényét nem veszíti, le nem jár a vadásztörvény 16. §-ának 4. bekezdésében felsorolt okok valamelyike miatt. A teljesség és a helyes eljárásról való tájékoztatás kedvéért felhívjuk még az érdeklődők figyelmét a Tt. 59/1967 számú hirdetmény 18. §-ára. Ebben meghatározzák, hogy az a szocialista szervezet, amely vadászterülettel rendelkezik, illetve ilyet bérel és használ egy vagy több vadászidényben — ha ezt a területet más területekkel, esetleg vadászterületekkel egyesítik — a megnővekedett, összefüggő (legalább 500 hektárnyi) új területre vonatkozó vadászati jog elismerését a járási nemzeti bizottságon kell kérvényezni. Az erre vonatkozó kérvényt legkésőbb a beállt változást követő egy hónapon belül kell benyújtani. Ha azonban a határidő lejártával szűnik meg a szerződés érvénye, úgy a kérvényt legkésőbb annak az évnek július 30-ig kell benyújtani, amely évben a szerződés lejárt. Ezzel a meghatározással megoldódik az a kérdés is, mikor ismerheti el a járási nemzeti bizottság önálló vadászterületnek az olyan területet, amelyre a szocialista szervezet igényt formál a vadászterület tulajdonjogában, illetve használati jogában beállt változás következtében, két vagy több egyesített vadászterület esetében, ha e területeken a vadászati jogra’ vonatkozó szerződés különböző határidőben jár le. A járási nemzeti bizottság ugyanis az említett változásokat (az új önálló vadászterületet) akkor Is elismerheti, ha az említett szerződések valamelyike a törvény 16. §-ának 4. bekezdése szerint lejárt.
