Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-25 / 42-43. szám
KISÁLLATTENYÉSZTÉS Gyöngytyúktenyésztés exportra a perényi EFSZ-ben Érdekes, hogy Ízlésünk — kevés kivétellel — a zsíros sertéshús fogyasztására van „beállítva“ és tudat alatt, olykor pedig határozott tudatossággal kerüljük a kiváló minőségű, de számunkra szokatlan húsféleségek, például a nyúlhús vagy a gyöngytyúkhús fogyasztását. Ez a teljes vehemenciával helyteleníthető tényállás persze nem zárja ki — és ez a nagy szerencse —, hogy mondjuk a gyöngytyúk tenyésztésével és eladásával foglalkozzunk. Különösen akkor rajzolódik ki teljes egészében ennek indokoltsága, ha felmérjük e kisállattenyésztési ágazat ökonómiai előnyösségét, főleg ami a takarmányfogyasztást, valamint a munkaigényességet illeti. Egyesek előtt talán ismeretes, hogy az Afrikából, pontosabban Madagaszkár szigetéről származó igénytelen, szerény gyöngytyúk a tizenötödik században került Portugálián keresztül Európába. Nálunk a fehér gyöngyözésű, szürke tollszlnű változat terjedt el leginkább, de helyenként barna, kék, keselyű vagy bóbitás gyöngytyúkot is tenyésztenek, persze csak díszként, kisebb mennyiségben. Részünkre gazdasági szempontból fontos, hogy a fácánhúsra és fogolyhúsra emlékeztető ízű gyöngytyúkhús manapság keresett cikk Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, az NSZK-ban és másutt. A kassai Járás déli felében, á Nagyidat Állami Gazdaságban, a perényi EFSZ-ben és másutt erőteljes ütemben terjed a nagyüzemi gyöngytyúktenyésztés, ami határozottan, különösen ezen a vidéken, úttörő munkának számít. Érdeklődés szándékával kerestem fel a perényi EFSZ gazdasági telepét. Az elnök és a fö-zootechnikus távollétében Borisz Ferenc segédzootechnikustól sikerült bizonyos tájékoztatást szereznem. — Vajon régen foglalkoznak gyöngy tyúktenyésztéssel ? — Nem olyan régen, 1968-ban vettünk nyolcezer gyöngyös naposcsibét, amelyek nevelésével Bodnár Sándor vezetése mellett a hími farmon foglalkoztunk. Az elsőévi kísérletünk nagyon Jól bevált és a felnevelt gyöngytyúkmennyiséget a nyitrai BRANKO üzemközí feldolgozó és értékesítő vállalatnak adtuk át, amelynek EFSZ-ünk is tagja. Ebben az évben hatvanezer gyöngytyúkot szerettünk volna felnevelni, a másutt is fokozódó érdeklődés miatt azonban mindössze huszonnégvezer gyöngyös csibéhez Jutottunk. Ügy döntöttünk, hogy a legszebb példányokból kialakítunk egy saját törzsállományt, amelynek szaporításával megoldjuk a naposcsibe ellátást. — Milyen teendőkkel jár a gyöngytyúktenyésztés? — Van körülötte egy kis Járkálás, de szerencsére aránylag nem túlságosan sok. A növendék állatokat másfél hónapig a hími farmon tartjuk, azután ezeket a félvad Jellegű szárnyasokat legelőre hajtjuk. Valamikor a szarvasmarháknak szolgáló tető alá gyűlnek a gyöngytyűkok az említett legelőn. Elszállításuk előtt tizenkétezer darab várta itt további sorsát. A gyöngytyúk igénytelen szárnyas, így csak igen kevés takarmányt kap, míg a többit maga kutatja fel a dudvában. Reggel az állatok szétszélednek a legelőn, este pedig hívás nélkül térnek vissza. A bokrokkal tarkított legelőn sok a gyomnövény, amelyek magját előszeretettel fogyasztja a gyöngytyúk, továbbá bogarakat, lárvákat kapar ki magánák a földből. Este hulladék-búzát, vagy más csekélyértékü szemhulladékot kapnak. Ivóvizet a legelőn átfutó patakban találnak az állatok. — A gyöngytyúk felvásárlási ára a belföldi piac számára élősúlyban kilónként hozzávetőleg tizenhét korona, EFSZ-iik azonban külföldre szállította a nyitrai BRANKO üzemközi vállalat közbenjárásával az említett múltévi nyolcezer darabot, így milyen árat értek el? — Harminchat koronát, aminek egy részét valutában kaptuk meg. — A tenyésztés fokozásával kapcsolatban milyenek jövőévi terveik? — Valószínűleg az Idei tervünket valósítjuk majd meg, vagyis hatvanezer gyöngytyúkot nevelnénk fel. — Vajon van-e szövetkezetüknek keltetőgépe? — Jelenleg még nincs, de szándékunkban van venni, hogy a gyöngyös, valamint a baromfi naposcsibéket is módunkban legyen magunknak előállítani. — Milyen a gyöngytyúk átlagos eladási súlya? — Meghaladja az egy kilós test súlyt, de sok esetben eléri a százhar mine dekát. — Szüksége van a gyöngytyúkállománynak ólra, épületre, vagy más beruházásra? — Építményre egyáltalán nincsen szükség, mert ez félvad jószág, és így természeténél fogva nem szereti a zárt teret. — Érdemesnek tartaná, hogy más szövetkezetekben, ahol kevésbé kihasznált legelők, savanyú szénát adó rétek vagy más hasonló területek vannak, szintén foglalkoznának az igénytelen gyöngytyúk tenyésztésésével? — Szerintem ezzel a tenyésztési ágazattal ilyen helyeken csakis hasznos lehet foglalkozni. — Mennyi munkaerőt igényel a gyöngytyűk nagyüzemi tenyésztése? — Például az említett tizenkétezer jószágra egy hetvenegyéves bácsi ügyel, mellette egy tizenhétéves kislány segédkezik, aki főleg az etetésről gondoskodik. Éjjel egy őr vigyáz a gyöngytyúkokra, tehát három személy gondjára vannak bízva. — A Nyitrán, pontosabban a Nyltra közvetlen közelében levő Alsóköröskényben BRANKO néven megalakult üzemközi vállalatnak EFSZ-ük is tagja. A Hollandiából behozott baromfifeldolgozó gépsor tudomásom szerint jól működik és a gyöngytyúk iránti kereslet oly nagy, hogy az export lebonyolítása külföldön nem ütközik semmiféle akadályokba. Kinek volt az ötlete az üzemközi társulásba való belépés, valamint e hagyományt nélkülöző, de különösképpen jövedelmező termelési ágazat bevezetése? — Az elmúlt évben Smajda József mérnök, tapasztalt mezőgazdasági szakember volt EFSZ-ünk elnöke, aki Jelenleg a Nagyidai Állami Gazdaság igazgatója. Tudomásom szerint az ő ötlete volt mind az üzemközi társulásban való részvétel, mind pedig a gyöngytyúktenyésztés nagyüzemi bevezetése. — Egyébként a perényi EFSZ főleg mivel foglalkozik? — Tejtermeléssel és baromfitenyésztéssel. Rengeteg naposcsibét kaptunk Hollandiából, Magyarországról. Jelenleg is vagy harmincezer baromfit számlál állományunk. Ebben az évben például huszonkétezer Hunniahibrid pecsenyecsirkét neveltünk fel, melynek előnye a gyors növekedés. A perényi EFSZ gyöngytyúktenyésztésére vetett rövid pillantás ismét bebizonyította, hogy a mezőgazdaságban a kezdeményezésnek szintén van létjogosultsága és haszna. Kevésbé kellene idegenkedni a jó példák követésétől, különösen ha befektetés nélkül, esetleg gyorsan visszatérülő beruházás végrehajtásával kiemelkedően Jövedelmező tenyésztési vagy termelési ágazat bevezetését valósíthatjuk meg. KUCSERA SZILARD Szeptember 21-én vasárnap a somorjai méhőszcsoport társas utazást rendezett a nyitrai Jubileumi méhészeti kiállításra. Már a belépésnél megállapítottuk, hogy itt valami nagyszerű élményben lesz részünk. A belépő az első pillanatban egy hársfába faragott életnagyságú barnamedvével találta magát szemben, amint sunyi léptekkel, elülső két lábán tartva, lopva visz egy méhkast. A medve hátsó része nyitható és elhelyezhető benne egy méhcsalád. A kijáró nyílás a medve „kezei“ közt levő kason van. (Milyen gyönyörű lett volna ez a szabadban, élő méhekkel.) Remek volt és Pokár József érdemes népművész tehetségét csillogtatja. A további nézelődés során Is annyi minden kötötte le az ember figyelmét egyszerre, hogy szinte habzsoltuk az anyagot. Türelemre kellett magam inteni, hogy „csak szép sorjában“, hisz majd mindenre sor kerül. De attól féltem, hogy rövid lesz az a három óra, amit a körültekintésre szántunk. A nagy táblákon látható ötletes grafikák, régi olajfestmények, vers töredékek, mind-mind a kicsi méh nagyságát hirdették. kerekeihez hasonlóan, forgatható pergető. Megcsodáltuk szerkesztőjének leleményességét. Am amikor megtekintettük a nyitrai várban elhelyezett méhészeti múzeumot, megtaláltuk ennek a pergetőnek ősét, és láttuk, hogy a gondolat nem egészen a mi mai méhészünk érdeme, bár a mostani szebb volt és tökéletesebb. Egyszóval, szép volt ez a kiállítás, melyet a szlovákiai méhészek szervezkedésének 100-ik évfordulója tiszteletére rendeztek. Gazdag volt és elgondolkoztató. Én a magam részéről megint csak kénytelen voltam rádöbbenni arra a valóságra, hogy az ember milyen keveset tud. Most, ahogy így utólag összegezem magamban az élményeket, kegyeletet érzek a múlt iránt, büszkeséggel tölt el a Jelen és bizakodással a jövő. NAGY JÚLIA A szlovákiai méhészet múltja szólalt •jieg itt, és az ember kegyelettel hajolt meg minden régi kép, írás és eszköz előtt. Nem hiányozhatott persze a magyar méhészet múltja sem, hisz ez az út 100 év távlatában közös volt. Nem is hiányzott, sőt a Jelennek nagyszerű szervezettsége az embert csodálatra késztette. Sok magyar nyelvű és eredetű dolgot láttunk, s ez a mai magyar ajkú méhészeinknek igen Jól ©S'Gtt. A régi méhészeti eszközökkel egy födél alatt sorakoztak az újak is Nagvon sok szép és ügyes kaptárt! pust és pergetőt láttam. Az ú)f tások mellől nem hiányoztak az újí tók sem. Nekem igen tetszett a ván dorkocsira való fiókos kaptár, ame lyet Leonid Pauer méhészeti szakta nító készített, Pov. Topián. Három irigylésre méltó vándorkocsi is volt ott méhekkel, méhészekkel, sőt mé hészfeleségekkel együtt Nagy tetszést aratott az egyik vándorkocsi végébe laposan beépített, vízimalom ^ ^"ZABAD FÖLDMŰVES Szakszerűen A legtöbb tojótyúktartö helytelenül takarmányozza állatait — jelentette ki dr. Erwin P. Singsen, a Connecticut Egyetem takarmányozástani professzora. Többnyire egy generáció sem elég ahhoz, hogy berögzött, idejétmúlt takarmányozási technológiát megváltoztassanak egy-egy telepen. Ennek egyik példája a tojótyúkok etetése préselt (granulált) takarmánnyal. Csaknem minden erre irányuló takarmányozási kísérlet igazolta, hogy a dercés (vagyis darált) takarmányt a tojók ugyanúgy értékesítik és a termelésben nincs különbség, csak a takarmányozás költsége valamivel nagyobb, lévén a granulált takarmány drágább. A granulált takarmány etetésének egyetlen eredménye, hogy az állatok nehezebbek lesznek. Ezzel szemben a legtöbb kísérlet és megfigyelés szerint a tollcsipkedésből és kannibalizmusból adódó veszteség nagyobb, ha a tojók csak préselt takarmányt kapnak. A granulált takarmányozásnak csupán akkor mutatkozik előnye, ha kevés az etetési férőhely —r de ez technológiai hiba. Régebben egyféle tojőtakarmányt etettek egész éven át. Ma a helyi viszonyoknak és az évszaknak megfelelően készítenek „téli“ és „nyári“ takarmányokat. Nem szükséges télen a testkondíció fenntartása érdekében szemes kukoricát etetni a tojótáp mellett — mondja dr. Singsen. A túl sok szemes kukorica felborítja a táplálóanyag-egyensúlyt és az egész etetési programot. Ma már nem tanácsolják a darakeveréken (tojótápon) kívüli szemes takarmány etetését annak kivételével, amikor a szemes takarmány etetése az alom felkapartatását célozza; Ilyenkor azonban a szem valóban legyen apró, hogy az állatok kénytelenek legyenek az almot valóban felkaparni. E célra a takarmánybúza nagyon alkalmas. Dr. Singsen ellenzi a mész külön adagolását. A takarmányba kevert mész jobban értékesül, és ha az elég, akkor a külön adagolt mész csak a trágya mennyiségét növeli. Továbbá állítja, hogy a túladagolt kalcium — csak úgy, mint más ásványi anyagféle — káros. „Minden 1 % mésztöbblet, amit az állat nem szüksége), ezer tojóként évente 1 tonnával növeli a trágya mennyiséget.“ Az általános közhiedelemmel ellentétben a tojáshéj minőségének egyedüli meghatározója a kalcium. A tojáshéj minőségét nagyon sok tényező befolyásolja, főként az örökletes tulajdonság. A mai tojóhibridek a 300 tojást megtermelik ugyan egy év alatt, de ebből csak az első 100—120 tojás héja kifogástalan. A grittre, mint őrlőanyagra sincs olyan mennyiségben szükség, mint gondolják. Ha jó, kemény grittet etetünk a tojókkal, ezek közül számos megtalálható az állat zúzájában három hónappal később is. Dr. Singsen az antibiotikumokat stressz-körülmények esetére ajánlja, vagy akkor, ha az állatok lebetegednek. Akkor is csak rövid ideig ajánlatos etetni. Számos helyről érkezett értesítés, mely szerint bizonyos antibiotikumok javítják a keltethetőséget és a tojások termékenységét — írja cikkében. — Megvizsgáltuk ezt a kérdést. Sajnos a legtöbb kísérlet folyamán nem reagáltak a tojók a kezelésre — ha egyébként minden rendben volt. Ha azonban az állomány beteg volt, a betegség gyógyíthatónak bizonyult. Poultry Tribune. takarmányozzunk A nyitrai méhészkiállítás margójára 1969. október 25.
