Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-25 / 42-43. szám

ÉLETÉBŐL SZÍ M Ö A KORSZERŰ FALU MINTAKÉPÉ „Valamikor ha valaki Szlmőről Érsekújvárba akart Jutni, az őszi esők után már csak négyökrös fo­gattal közlekedhetett.“ Ezt hallottam több lakostól, amikor legutoljára Szímőn jártam. Mert többször is el­látogattam a faluba. Ott voltam töb­bek között a régi öreg harcos kom­munisták találkozóján, amikor lelep­lezték Koslk elvtársnak, a falu szü­löttjének emléktábláját, de jónéhány­­szor belátogattam a szövetkezet Iro­dájába is, érdeklődvén, hogy élnek, mint s hogy megy a soruk. A falut lényegében harcos munkásmozgalmi múltjáért szeretem. Olykor-olykor el­beszélgettek a Kurucokkal és több régi elvtárssal, akik felelevenítik a régi harcokat, a küzdelmeket a föld­­birtokosok ellen, a harcokat a falu lakóinak életéről. Sokat, nagyon so­kat küzdött ez a kubikos hagyomá­nyokról Ismert falu. Nem volt meg­élhetés, ezért vették a vándortarlsz­­nyát, és neki a világnak. Ez volt ak­kor a megélhetés megoldásának egyik módja. Annyi volt a faluból a ván­dormadár, hogy az utóbbi évtizedek­ben nem Is szaporodott lakossága, sőt csökkent. Látták ezt a falu ve­zetői Is, és olyan terveket tűztek ki, hogy a község fejlődjön, mégpedig úgy, hogy öregnek, fiatalnak igazi kedves otthonává váljon. A munka nehezen Indult. Ennek is megvan az oka. Gazdátlan falu volt ez hosszú Ideig. A falu lakói elárul­ták, hogy kétszer tartoztak már a komáromi, és ugyananyiszor az ér­sekújvári járásba. Járás-határszéli falu Szímő, tehát nem túl sokat tö­rődtek vele, ezért az utak még most sem dicséretre méltók. Főleg a be­kötőutak. Bent a faluban azonban már, ha lassan is, de száműzik a sa­rat. Hlavat? László, a helyi nemzeti bizottság titkára elmondotta, hogy idén már három és fél kilométer hosszú utat portalanítanak. Készül­nek a járdák is és a falu közepén park is lesz. De kérdés, hogy mikor. Az ember el sem hinné, hogy egy nagy falu fejlődését néha-néha ilyen Jó hírt haTtoltank a minap, s men­ten a nyomába szegődtünk. Mátyus­­föld kétezerhétszáz hektáros sóksze­lőcet szövetkezetébe látogattunk el, hogy meggyőződjünk arról, valóban gépesített-e a kukorica termesztése. Kub t c sk 6 Istvánt, a közös gaz­daság főagronómusát nem érte meg­lepetés, amikor jelszínre került ez a kérdés. Sőt, örömét fejezte ki afö­lött, hogy erről hírt adhat. Elöljáróban mindjárt megtudtuk, hogy a szövetkezet háromszáz hek­táron termeszt kukoricát, amelyből nyolcvan hektár termését elismert, Jó minőségű vetőmagként értékesítik. A közös vezetőt évek során arra a megállapításra Jutottak, hogy a ku­koricatermesztés gépesítése elkerül­hetetlen. Annál is inkább, mert elő­nyei vttathatatlanok. — Miként valósították meg elgon­dolásaikat? — Köztudomású — magyarázza a föagronómus —, hogy a kukorica kézi kapálása számottevő munkaerőt leköt. Elsősorban tehát ennek elke­rülését tűztük napirendre. Nagyon Jól Jött a gyomirtó vegyszerek alkal­mazása. Bátran nekirugaszkodtunk, hiszen nem ml voltunk az elsők eb­ben a munkában. Vonzó volt számunk­ra, hogy a herblcldek segítségével kézi kapálás nélkül termeszthető a kukorica. Az Idén például százhúsz hektáron használtunk Zeaztnt, hektá­ronként hat kilogrammot. Mondanom sem kell. az említett vegyszer hasz­nálata sikeres volt, olyannyira, hogy a kézi munkát elkerülve, csupán két szer foqasoltuk, ugyancsak kétszer saraboltuk e növényt. Tehát nem csa­lódtunk a herblctdekben: a kukorica tiszta, gyommentes maradt. Mivel a kézi kapálást a szelőcelek nélkülözni akarták, a pontos vetés kérdéséi Is meg kellett oldaniuk. — Annak Idején a gyakorlati szak­emberek dlcsérőleg nyilatkoztak a kis dolgok is hátráltatják. Erről Ko­­cizsky János, a helyi nemzeti bizott­ság elnöke tájékoztatott. Elmondotta, hogy már régen hajlékot akartak adni a Jedlik János Múzeumnak is, de nincs rá megfelelő épület. Ahhoz, hogy a falu közepén kialakuljon egy olyan park, amelyben ott lenne az említett múzeum is, három házat kel­lene lebontani. De sajnos a tulajdo­nosok nem egyeznek bele. Ameddig pedig a huza-vona tart, addig nem lesz a falunak korszerű parkosított központja. Hát ilyen problémák is vannak Szímőn. Azonban a toll he­gyére nem ezt akartam tűzni. Szüreti bálra voltunk hivatalosak Szímőre. De emellett többi kollégám­mal együtt, a gyöngyöző bor poha­­razgatása közben kisebb-nagyobb saj­tóbeszélgetéseket tartottunk a falu problémáiról, jelenlegi helyzetéről, jövőjéről, és a végén azt a tanulsá­got szűrtük le, hogy ebben a faluban sokan vannak olyanok, akik szívesen vállalják a társadalmi munkát és szinte vetélkednek azért, hogy ki­emelkedjenek valamilyen szakaszon. Búkor József, a CSEMADOK helyi szervezetének lelkes alapítója, későb­bi CSEMADOK funkcionárius, 10 év­vel ezelőtt még az első szüreti bált szervezte, most pedig más elfoglalt­sága mellett elvállalta a Szülői Kö­zösség elnökségét. Ez a közösség na­gyon Jó aktív munkát fejt ki, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a tanítók egyre megfelelőbb körülmé­nyek között végezhetik a munkáju­kat. De különböző rendezvényekkel is szórakoztatják a falu lakosságát. Nemrég például sor került az ötven évesek találkozójára. A különböző rendezvényekből 40 ezer korona be­vételt szereztek, amiért a politechni­kai oktatáshoz szükséges berendezé­seket, gépeket vásárolnak. Nemrég például varrógépet vettek a lányok számára, most pedig filmfelvevő gé­pet akarnak szerzni. — A szünetekben elbeszélgettem Ju­hász Ferenc elvtárssal is, aki annak­idején megalakította az Ifjúsági szer­román kukoricavetőgépekről. Ml az Önök véleménye erről, Kubtcskó elv­társ? A válasz nem sokáig várat magára. — Kapva kaptunk a lehetőségen: sikerült Is Idejében két ilyen gépet vásárolnunk. Bár a kezelését Illetően nem sok tapasztalattal rendelkeztünk, mégis elégedettek vagyunk a munká­jukkal. Ezek az új típusú gépek nem­csak a pontos vetést tették lehetővé, de Jelentős mennyiségű, drága vető­mag megtakarítását is. Az elmúlt években a hazat gyártmányú gépek­kel hektáronként harmincöt kilo­gramm vetőmagra volt szükség, s az Idén llymódon tizenöt kiló elegendő­nek bizonyult. Arra a kérdésünkre, milyen termést ígér a kukorica, ugyancsak felderül az arca. — A termelést terv szerint negy­vennyolc mázsával számoltunk és előreláthatólag ötven-ötvenöt mázsa ígérkezik hektáronként. Ami a kukorica betakarítását Illeti, négy KB —2 kukortcakombájn és négy kukoricafosztógép áll a rendelkezé­sükre. Az elmúlt évek tapasztalatot alapján e négy kombájnnal naponta összesen tíz hektárról takarítják be a termést. — S mennyi munkaerőt igényelnek a gének és szállítóeszközök? — kér­dezem. — összesen huszonkilenc embert vesznek Igénybe. A többt emberünk a vetőmagra termesztett kukorica töré­sét szorgalmazza. A kukorica utánszárttását fcsöves­ről lévén szólI a dohányszárítóban végzik. Ahhoz, hogy az embereket megkíméljék a nehéz fizikai munká­tól, a behordott termést szállítósza­lag segítségével futtatják a górékba. Remélhető, hogy a komplex gépe­sítés az eddigitől nagyobb lendületet ad a kukoricatermesztésnek. Különö­sen akkor, ha ez az értékes takar­vezetet, és szintén a CSEMADOK első alapító tagja volt. Szinte ragyogott az arca a boldogságtól, hogy milyen szépen mulat a falu fiatalsága abban a kultúrházban, amelyen a lakosok nagyon sok társadalmi munkaórát dolgoztak le. Mesteremberek, gyalog­munkások, funkcionáriusok kivétel nélkül önfeláldozóén dolgoztak, hogy végre hajlékot kapjon a kultúra Szí­mőn is. Hogy csak egy példát említ­sek, Hlavaty elvtárs kétheti fizetését áldozta a kultúrház építésére. De ilyen példával többel is találkozha­tunk. Tény, hogy a falu lakói nagy­ban kivették részüket a művelődés házának építéséből. Illés Bélának, a kultúrház gondnokának feltettem a fogas kérdést. — Hetente hányszor tartják nyílva a kultúrházat? A vá­lasz meglepő volt: — Hétfő kivéte­lével minden délután. Tehát az ifjú­ság minden nap szórakozhat és szó­rakozik is a kultúrházban, mégpedig elég gazdag programmal. Illés László, a pártszervezet elnöke és egyben a szövetkezeti klub vezetője, olyan kulturális és társadalmi munkáról, valamint tervekről tájékoztatott, ami igazán megfelelő és hozzájárul egy új, korszerű, falusi-városi élet ki­alakításához. Ezt azért írom így, mert úgy láttam, hogy ebbe a faluba las­san beköltözik a városi élet, mivel a vezetők megteremtik hozzá az elő­feltételeket. Nem kell itt messzire utazni, hogy az ifjúság szórakozhas­son. A gyönyörű és tágas táncparket­ten Igazán szépen táncolhat az ifjú­ság. De persze nemcsak ez az egye­düli küldetése a szövetkezeti klubhoz tartozó művelődésháznak. Többen a 300 ezres kötettel rendelkező könyv­tár könyveiből válogatnak, de az ér­dekkörök is lekötik figyelmüket. Ilyesmiket hallottam a pártelnöktől: olvasókör, fényképészeti kör, főző­tanfolyam, háztartási gépek javítá­sának tanfolyama, a szövetkezeti ta­gok iskolázása, tánc és zeneiskola, különböző kiállítások. Ezek mind olyan dolgok, amelyek az egész falu lakossága nevelését szolgálják és mánynövény méltó helyre kerül a ga­bonaárak névjegyzékén. Az alacsony árral kapcsolatban nagyon ts Jogosak a sok helyütt elhangzott panaszok. Valóban, jövője van a kukoricater mesztésnek Sókszelöcén. Hogy mtért? Ez kitűnik abból is, hogy a szövet kezet már a lövő évben a szántóié rület egynegyedén lucernát termel. A lucerna meg talajjavító hatásánál fogva Jó előveteménye a kukoricá nak. E pontnál meg kell jegyeznünk azt is, mivel a szövetkezet lucernaszáritó üzemmel rendelkezik, mód nyílik majd a morzsolt kukorica utánszárítására; e növény betakarításának további gé­pesítése követelt ezt. Ugyanis /ahogy ezt a közelmúltban a lakszakdllasl gépi bemutató Is bi­zonyítottal a kukoricabetakarításhoz szükséges gépsor jelenleg még ki­egészítésre szorul, azaz, korszerűsí­tést kíván. Tudvalevő, hogy a Magyar Népköztársaságban gyártott vágó­adapter, valamint a csőtörőadapter, kombájnokra szerelhetők, magasan felülmúlják a hazai gyártmányú ku­korica betakarító gépeink teljesítmé­nyét. Az említett gépek nemcsak le­törik, de le ts morzsolják a kukori­cát, amelynek utánszárítása az egyes mezőgazdasági üzemekben még nyi­tott kérdés. Sókszelöcén ez már nem okoz gon­dot! Bízunk abban, hogy a nagyfokú gépesítés, a herblcldek mind széle­sebb körű felhasználása, a bőtermő hibridek és a várható ármódosítás elősegíti majd nemcsak Sókszelöcén, hanem mindazon vidéken a kukorica­­termesztés fellendítését, ahol kedve­zőek a feltételek. Ha ez így lesz, ismét méltó rangra emelkedik e fon­tos takarmánynövényünk. N. KOVÁCS ISTVÁN hozzájárulnak a polgárok életkörül­ményeinek megjavításához. A szövetkezeti klub nem túl régen alakult, de már eddig Is szép ered­ményeket ért el. A jövőben a párt­elnök szerint a szövetkezeti klubba akarják tömöríteni a faluban működő összes szervezeteket, helyesebben össze akarták hangolni tevékenysé­güket, hogy egy megfelelő program szerint dolgozhassanak. Még jobban egybe akarják a klubon keresztül ko­vácsolni a falu egységét. Az együtt­működés eddig sem volt rossz, nem- 1 zetiségi súrlódások is csak elvétve fordulnak elő. Erről hosszan elbe­szélgettem a nemzeti bizottság elnö­kével, akinek szintén nincsenek ilyen előítéletei, mert hisz szlovák létére j például hosszú ideig a CSEMADOK zenekarában tevékenykedett. Azon­ban a beszélgetés hevében egy-két villanásnyi mondatból úgy éreztem, mintha vetélkedés folyna a fiatalok és öregek között. „Csak csináljátok ti“ — mondta egy idősebb elvtárs a fiatal Lavicska Tibornak, a CSEMA­DOK újdonsült elnökének — „majd meglátjuk, hogy tudtok dolgozni“. Lehet, hogy nem volt rosszmájú a megjegyzés, de azért van ilyen bizo­nyos fokú vetélkedés Szímőn. Állító­lag emiatt nem tudták még a mai na­pig sem megünnepelni a CSEMADOK alakulásának 20. évfordulóját. Pedig, amint már mondottuk, a CSEMADOK helyi szervezete ebben a faluban az elsők között alakult meg. Illene te­hát egy szép műsor keretében meg­emlékezni erről. Ha vannak is kisebb-nagyobb meg nem értések, hibák Szímőn, mégis joggal mondhatjuk, hogy ez a község a korszerű falu mintaképe; most ér­tek a nagy kibontakozás elé és ha félredobják a munkát fékező vetél­kedést, és a sokszor alaptalan bi­zalmatlanságot egymás iránt, akkor még eredményesebben haladhatnak a megkezdett úton. BÁLLÁ JÓZSEF A korszerű gépesítést képviseli a Nagybalogí EFSZ-ben az ön­működő kirakóval felszerelt siló­­torony. (Foto: K. Z.) GAZDAGON FIZET A SZŐLŐ Az érsekújvári Járás szövet­kezeteiben, állami gazdaságai­ban szeptember 10-én kezdték meg a szőlő szilretelését. A ter­més sokkal gazdagabb, mint a tavalyi. A járás párkányi bor­­iizeme tíznaponként száz vagon szőlőt vásárol és dolgoz fel. Kedvező az időjárás. A szü­reteink ajkán vig nótasző csen­dül. m. k. A kukoricatermesztésben qépeké a döntő szó f“súr Sándor a kezdet éveiben 6 évig volt elnöke a nagyba­­logi EFSZ-nek. Most a takarmányo­zási munkacsoport vezetője. A jól ki­épített, korszerűen felszerelt állat­­tenyésztési telepen kalauzol. — Több, mint 850 darab szarvas­­marha, közel 700 darab sertés és mintegy 600 darabot számláló juh­­nyáj képezi a szövetkezet állatállo­mányát. Ezért érthető, hogy a szántó­terület 36 százalékán is takarmá­nyokat termesztünk. Takarmányokból is önellátóak vagyunk, sőt, mintegy 30 vagonra való tartalékot is létre­hoztunk a szálas takarmányokból. A jól szervezett, szilárd alapokon nyugvó állattenyésztés eredményeit az istállókban szemléltük meg. Rend, tisztaság mindenütt. Minden istálló­ban egy-egy tábla a falon, s rajtuk figyelemmel kísérheti a látogató az A haladás állatgondozók munkájának eredmé; nyeit. S az eredmények mellett még néhány adat, amely az állatgondozók számára szól. Szépen rendszerezve részletezik ezek az adatok a takar­mányozási tervet, amelynek betartá­sáért minden állatgondozó személye­sen felelős és egyben anyagilag is érdekelt. nagybalogí Végh Géza zootechnikussal talál­koztunk a telepen — Végh elvtárs különben a rimaszombati járás egyik nemzetgyűlési képviselője is — ő szá­molt be az állattenyésztés kiemelke­dő eredményeiről: — Főleg a tehéntartásra és sertés­hizlalásra szakosítottunk, de emellett 130 darab anyakocát és 100 darab hídverői hízómarhát is tartunk. Idén 1510 q sertéshús és 1165 q marhahús eladá­sát tervezzük. A tejtermelésben el akarjuk érni a darabonkénti 2700 liter évi tejhozamot. A sertéshizlal­dában 58 dkg az egy sertésre eső napi súlygyarapodás, a hízómarhák­nál pedig 85 dkg napi súlygyarapo­dást érnek el állatgondozóink. A telepről a szövetkezet irodája felé Indulunk, mert Végh Géza ter­melési értekezletre siet. Az EFSZ ve­zetői minden hétfőn rendszeresen tartanak megbeszélést, hogy a mun­ka közben felmerülő problémákat a lehető legnagyobb rugalmassággal felszámolhassák. Otközben a zoo­­technikus elmond még egyet-mást az állattenyésztési termelés szervezé­séről. — Az eredmények további fokozá­sa érdekében kihasználunk minden rendelkezésre álló lehetőséget. Ez irányban sok segítséget jelent a ri­maszombati cukorgyártól és a sör­gyártól kapott segítség. A cukorgyári melasz és a sörgyári maláta felhasz­l nálásával sikerült elérnünk, hogy a 1 fejéshozam a téli időszakban sem csökkent, sőt a nyári zöld etetés alatt elért eredményekkel szemben még tovább emelkedett. Hatalmas takarmánytárolók mellett haladunk el. A fémtartályokban most is 42 vagon füllesztett here és lucer­na áll készen. Csűr elvtárs itt tovább magyaráz: — A tartályok egyben az álatte­­nyésztési termelés gépesítésében is a haladást képviselik. Teljesen gépesí­tett módszerrel, kirakodógépek és szállító szalagok segítségével jut in­nen az istállókba a takarmány. Az irodába érve élénk vita fogad minket. A legsürgősebb munkák el­végzését szervezik a szövetkezet ve­zetői. Javában tart a cukorrépa beta­karítása, nagy erőbevetést kíván a si­lókukorica begyűjtése és az őszi ta­lajelőkészítést is gondosan kell szer­vezni, hisz ez a munka a jövő évi termelés egyik iegfontosabb alapja. Pontos, jól átgondolt számítások alapján folyik itt minden, hisz a nagyüzemi termelést csak így lehet eredményesen szervezni. Nagybalo­gon pedig éppen a jó munkaszerve­zés biztosítja a sikereket, amelyek a szövetkezetét országszerte híressé tették. Az eddigi sikerek pedig nem­csak a vezetőség és a tagság meg­elégedését eredményezték, hanem még jobb munkára ösztönzik a hala­dás nagybalogi hídverőit. K. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents