Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-25 / 42-43. szám
FALVAINK VÉKE az élcsoportban Talán kevesen tudják, hogy Vékpusztán is működik szövetkezet. Kis település, hisz mindössze 350-en laknak ott. A közös gazdaság földterülete is csak 143 hektár, de ennek ellenére ráillik a jelszó, hogy „Kicsi a bors, de erős!“ Érdekes ennek a szövetkezetnek a története. A földművesek egy része az ógyallai, a másik pedig a szomszédos zöldállási szövetkezetben irta alá a belépési nyilatkozatot, a többi pedig a pusztán továbbra is egyénileg gazdálkodott. A III. típusú szövetkezet 1359. október elsején alakult meg Vékén és nemsokára lassan visszaszállingóztak azok a „vándormadarak“, akik elhagyták a hazai barázdát. A vékei szövetkezet elkerülve a buktatókat, eléggé eredményesen kezdett fejlődni. Egy esztendő múlva például az 1 millió 447 ezer koronás vagyonkából már 852 ezer korona értékű alapeszközt mondhattak maguknak. Igaz, hogy akkoriban csupán 49 szarvasmarha és 60 sertés alkotta az állattenyésztés alapját, de a jövedelmezőség lényegesen emelkedett, ezért a 38 dolgozó tagnak munkaegységenként már 17,30 koronát fizethettek ki. Szép eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy a komáromi járásban akkoriban még a legjobb szövetkezetekben is csak 23 koronát fizettek egyegy munkaegységre, de voltak olyan EFSZ-ek is, ahol még 10 korona sem jutott munkaegységenként. A kis szövetkezet tehát már az első időkben szép eredményeket ért el, és továbbra sem lassult az ütem. A kedvező fejlődés annak is köszönhető, hogy a közös gazdaság élén még mindig azok állnak vezető tisztségben, akik elsőnek ragadták meg a szövetkezet kormányrúdját. Ott tevékenykedik például Záhorec Imre elnök, Rákász Kálmán zootechnikus, valamint Rákász István főkertész. Esek János elvtárs pedig továbbra is betölti a pénztáros szerepét és pontosan kifizeti a tagok munkanormája után járó béreket. A rendhagyó évforduló esztendejében a szövetkezet 2 millió 990 ezer koronás összvagyonából már 2 millió 664 ezer korona értékű alapeszköz segít a termelésben és a gazdag alapokon felül 550 ezer korona üzembiztosítási tartalék garantálja a szövetkezet tagjainak a rendszeres havi fizetést. Az 1966-ban bevezetett szilárd jutalmazás mellett egy teljesítménynorma értéke 44,30 korona volt, és a gazdag elszámoláskor ÖurCoviC Frantisek 43 ezer 904, Krivánek Dezider pedig 47 ezer 747 koronát kapott a ledolgozott munkaegységek fejében. De elégedett volt Záhorec józsef traktoros is, aki 32 802 koronát keresett egy év alatt. A „mikro-szövetkezet“ földje homokos, laza talaj. A gabonafélék ugyan megadják a 32 mázsás átlagtermést, de a főjövedelem az ipari növényekből származik. Az öt hektár fűszerpaprika, ugyanennyi dohány, és 11 hektár kertészet biztosítja a szövetkezet összbevételének felét. A tagság hangyaszorgalommal és nagy lelkesedéssel dolgozik. A vezetőség minden erejét a közös gazdaság felvirágoztatására összpontosítja. Az eredményes munkáról szóljon a következő adat: az egy hektárra eső 15 860 korona értékű nyerstermeléssel a szövetkezet a járási élcsoportban erős versenyben áll azokkal a szövetkezetekkel, amelyek jóval előbb indultak, vagy pedig kedvezőbb talaj, illetve termelési viszonyokkal rendelkeznek. Ezért elismerést érdemel a kis szövetkezet tagsága és vezetősége egyaránt. Gábris József, Érsekújvár £ SZABAD FÖLDMŰVES 1969. október 25. A gömöri szövetkezetnek is igen eredményes kertészete van. Hektáronként mintegy 30 ezer korona tiszta hasznot hoz. Képünkön Petrus Kornél segédkertész, valamint Igaz Etel, Fenyves Júlia és Pásztor Irén paprikaszedés közben. J. Dusek felvétele Q Királyhelmeci őszi gondok Juhász Jánost, a Királyhelmeci Állami Gazdaság főagronőmusát a Csonkavár fölötti szőlődombon találtam. — Tele vagyunk munkával — kezdte mindjárt a bemutatkozás után. — Nálunk a gazdasági évnek csaknem a fele csúcsidénynek számit. Alig fejeztük be az aratást, már az őszi talajelőkészltésre és termésbegyűjtésre kellett készülnünk, öt gazdaságunkban csupán a szőlő 115 hektár összesen. Itt Helmecen és Fejszésen van belőle a legtöbb, Leleszen, Nagytárkányban és Bélyben csak pár évvel ezelőtt kezdtük a szőlőtelepítést. Az eddigi eredmények alapján 30 vagon szőlőtermésre számítottunk, de október első hetében már a termő szőlőterület feléről 22 vagonnal adtunk el a borászati üzemnek. Míg tavaly 17 mázsa volt az átlagos hektárhozam, idén megközelíti az 50 mázsát. Fiatal brigádosok szedik a szőlőt a domboldalon. A közeli iskolák tanulói. Sőt, egy autóbuszon Dobslnáról Is érkeztek. Ott lenn, a Délszlovákiai Karszthegységben nem igen van módjuk a szőlőszüretre, a helmed szüretet tanulmányútnak tekintik. Helmecen pedig Jól jön a segítség. Az állami birtok egyik legégetőbb problémája a munkaerőhiány. Közel van az ágcsernői átrakodőállomás és a vajánl hőerőmű is sok munkaerőt von el a vidék mezőgazdasági üzemeitől. — Hogyan birkózik meg az állami birtok a munkaerőhiánnyal? — Kénytelenek vagyunk a munkaszervezésnek egy eléggé szokatlan módját alkalmazni. A szőlőt is egészévi megművelésre adtuk ki, a munkadíjat a normák szerint fizettük s a „vállalkozók“ ezenkívül a terven felül betakarított termés egy negyed részét kapták különjutalomként. Ezzel a módszerrel talán jövőre is sikerül munkaerőt biztosítanunk a szőlő megműveléséhez. A szüret azonban csak a kisebbik gondja a Királyhelmeci Állami Gazdaság vezetőségének. Nagyobb gond a talajelőkészítés és az ősziek vetése. Csupán búzából 1860 hektár bevetését írja elő az idei terv. Október elejére már 800 hektáron elvetették a búzát, de a többi területen foszfor- és káliumtartalmú műtrágyák nélkül kénytelenek vetni. A terebesi járás déli részén nincs egyetlen műtrágyaraktár, az egyedüli elosztóközpont Terebes mellett, Oporon van. A hozzá közelebb eső mezőgazdasági üzemek még úgy-ahogy el vannak látva, de Királyhelmec környékére már csak idény után jut el a műtrágya. Ezért kényszermegoldásként, az idén először, megpróbálják vetés után bedolgozni a talajba a foszfort és a káliumot. Az értékes műtrágya hasznossága így lényegesen csökken, de a rugalmatlan elosztás miatt más megoldást nem találnak. A talajelőkészítés mellett — éppen a munkaerők hiánya miatt — nagy gond Királyhelmecen a kukorica, a cukorrépa és takarmányrépa begyűjtése is. Kukoricából 138 hektárnyi területen 35 mázsa körüli hektárhozamot várnak, s a betakarítást október közepére fejezik be. Csaknem 140 hektáron termel az állami gazdaság cukorrépát is. Nagy erőkifejtést kíván a 400 mázsán felüli termés betakarítása. További 81 hektárnyi területről pedig takarmányrépát kell betakarítani, amely 800 mázsán felül termett hektáronként. A begyűjtési munkálatok külön fejezetét képezi a gyümölcs, főleg az alma betakarítása és értékesítése. Mintegy 42 hektárnyi, nagyrészt „örökölt“ régi gyümölcsöse van a gazdaságnak, s most különösen a kb. 12 vagonra való alma értékesítése Jelent gondot. A Zelovoc kereskedelmi vállalat csak elsőosztályú almát hajlandó átvenni s a közel négy vagonra való hullott-, illetve szedés közben megütődött termés a termelők nyakán maradt. — A kereskedelmi hálózattal és általában a felvásárló szervezetekkel egész évben bajunk volt — folytatja az agronómus. — A paprikát éppen akkor nem akarták átvenni, mikor a legtöbb volt belőle. Hasonlóan Jártunk a paradicsommal is, legalább 10 vagonra való termést kénytelenek voltunk beszántani. Tönkrement a nyáron egy vagon barackunk is. Nyár elején, az első termés egy részét azért nem vette át a Zelenina, mert a kajszibarack aprószemű volt, később pedig a nagyobbszemű barackból sok volt a piacon. Bizony, időszerű lenne a terebesi járásban is megszervezni a mezőgazdasági termelő üzemek termékértékesítő hálózatát. Néhány járásban már kiváló eredményekkel dicsekedhetnek e szervezetek, tapasztalataik jó kiindulási alapul szolgálhatnának a terebesiek számára. Volt Juhász főagronómusnak még egy panasza. Nem függ össze közvetlenül az őszi munkákkal, de annál fájóbb panasz, mert egész évben időszerű. Van a Királyhelmeci Állami Gazdasághoz tartozó nagytárkányi határban, a Tisza új medre és a holtág közötti részen 180 hektárnyi terület, amely gazdag szántó és gyümölcsös is lehetne, ha a Tisza áradása el nem hordaná róla a termést. Évtizedekkel ezelőtt, még a talicskás kubikosok korában építettek a Tisza új medre mellett egy kisgátat, amely a kisebb árvizek idején megvédte a területet. A gát azonban azóta süppedt s legalább 50 centiméterrel meg kellene fejelni. Az egész munka aligha igényelne 1 millió korona beruházást. Mégsincs rá pénz, pedig volt már olyan év is, amikor az Állami Biztosító egyetlen év alatt csupán a tárkányi EFSZ-nek három és fél millió korona kármentesítést fizetett ki az árvíz által tönkretett termésért. Az EFSZ és az állami gazdaság kára így legalább megtérül, de a tönkrement termést nehéz pótolni. Érdemesebb volna inkább a kisgát rendbetételével megmenteni. Az illetékes szervek figyelmébe ajánljuk ezt a problémát, hisz 180 hektárnyi kiváló termőterület sorsa nem lehet közömbös. Kovács Zoltán Versenyben a Parasztszövetség alapszervezetei Az Egységes Parasztszövetség LIptovsky Mikulás-! járási bizottsága az utóbbi időben igen aktív tevékenységet fejt ki. Példásan együttműködik a járási mezőgazdasági társulás dolgozóival és a többi járási szervekkel is. Figyelemre méltó, hogy milyen munkatervet, illetve munkaprogramot dolgozott ki. A terv szerint megtárgyalják az Egységes Parasztszővetség helyi szervezeteinek munkáját. A tagságot megismertetik a 201-es számú kormányhatározattal, amely 1969. augusztus 29-én született, és a mezőgazdaság Irányításának módosítására, valamint elmélyítésére irányult az átmeneti időszakra. Foglalkozik a járási bizottság új rekreációs központok létesítésével is, többek között a demanovai völgyben. A Járási bizottság munkakörébe tartozik a szövetkezetek megalakítása 20. évfordulójának ünnepsége Is. Sokat foglalkoznak az Egységes Parasztszövetség munkastílusának kialakításával, a régi szövetkezeti funkcionáriusok átadják tapasztalataikat, valamint Javaslatokat tesznek a további munkához. Az egyik szövetkezeti elnök, Antoáka elvtárs például Javasolta, hogv az egységes parasztszövetség szervezeteinek az élén a lehetőség szerint aktív dolgozó földművesek legyenek, akiknek érdekük, he y a parasztszövetség érdekvédelmi tevékenységet fejtsen ki a szövetkezet érdekében. A napokban a már megalakult helyi szervezetek mellett további 7—8 kezdi meg munkáját. A belépő tagokat értékelik és felülvizsgálják tevékenységüket, hogy megfelelnek--1 az előírásoknak. Az alapszervezetek ebben a járásban igen rész! tesen foglalkoznak a tagok problémáival. Igen tág teret kap az alapszervezetek gyűlésein a 201-es kormányhatározat, amely mint már említettük, a mezőgazdaság irányításának módosítására, illetve elmélyítésére irányul. Az Egységes Parasztszövetség járási bizottsága teljes mértékben egyetért a kormányhatározattal, és úgy látja, hogy nem kell azon semmit javítani, mert a gazdasági tevékenységet a járási mezőgazdasági társulásban kell kifejteni, az érdekvédelmi tevékenységet pedig az Egységes Parasztszövetség járási bizottságán. Ez helyes munkamegosztás és felelősségmegosztás is. Nagyon jelertős program volt a rekreációs berendezések szélesítéséről szóló vita. Az előterjesztett javaslat szerint, a demanovai völgyben mintegy ötmillió korona beruházással építenének rekreációs berendezéseket. Ezek egész évben az Egységes Parasztszövetség tagjainak rendelkezésére állnának, természetesen elsősorban az EFSZ tagok és hozzátartozóik, de főleg gyerekek vehetnék igénybe. Nagyon helyes a Járási bizottság elnökségének álláspontja, miszerint lehetővé tennék a déli Járásban dolgozó szövetkezeti tagoknak, hogy a demanovai völgyben tölthessék szabadságukat. Főleg az érsekújvári, a komáromi és a dunaszerdahelyi járásnak nyújtanának ilyen lehetőségeket. Ilyen segítség üdvözölendő, és hozzájárul a népek békés egymás mellett élésének elmélyítéséhez. Igen jelentős volt az a programpont is, amely az EFSZ-ek 20. évfordulójának megünnepléséről szólt. Főleg az ünnepségek tartalmával foglalkozik a járási pártbizottság. Javasolta, hogy az emlékérem átadás formaságai és a kultúrműsorok mellett versenyezzenek a szövetkezetek. Ebben a versenyben öttagú kollektívák vesznek részt. A csoport 2 tagja EFSZ tag, további 3 pedig a falu polgára. A csoportnak 12 kérdésre kell megfelelni, a község történetéből, valamint a mezőgazdaság szakkérdéseire, kultúrterületről, tudományos területről, sportrendezvényekről stb. A győzők a döntőbe kerülnek, melyet október végén tartanak Lipt. Mikulásban. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a versenyek egész-falusi versenyekké nőnek, mert a község minden lakójának érdeke, hogy a falu jó helyezést érjen el. Tehát ilyen tevékenységet is kifejthetnek az Egységes Parasztszövetség szervezetei. A versenyek a járási művelődési ház szakirányítása alatt folynak. A versenyek értékes díjakkal járnak. Az I. díj például, amelyet a járási nemzeti bizottság kulturális osztálya ad, egy könyvtári berendezés 30 000 korona értékben, a II. díjat a járási mezőgazdasági társulás, valamint az Egységes Parasztszövetség járási bizottsága adja; egy televíziót és egy gramorádiót 8000 korona értékben. Tehát a versenyzőknek van miért küzdeni. Szlovákiában már több Járásban dolgoznak hasonlóan az Egységes Parasztszövetség szervezetei, mint Lipt. Mikuláson. Jó lenne, hogyha azok a járási bizottságok, amelyek még nem sajátították el a helyes munkastílust és nem tudnak kidolgozni megfelelő munkaterveket, ellátogatnának Lipt. Mikulásra és ott az ottani Járási bizottsággal meghánynák-vetnék a munkamódszereket és gazdag tapasztalatokkal hazatérve megjavíthatnák munkájukat a járásokban. M. DüRDIAK
