Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-25 / 42-43. szám

FALVAINK Bódvamenii látomás Múltidéző, csendes paraszt­­porta. Régen gyterekkaca], ci­­vődás hallatszott Innen. Most egy mélázó öregember ül a tornácon, télig árnyékban, fé­lig napsütésben. Előbb, ahogy előrehajlott, napsugarak özöne cirógatta. Hátradőlve a régi lóca támlájához viszont hűs árnyat élvezhet a széles eresz alatt. A nagykapun belépve én is odatelepedek. — Az idő kellemes. De a magány?... Falun talán szomo­rúbb, mint városon — mondom a pipára gyújtó, pihengető em­bernek. — Nem vagyok egyedül. Tele a lelkem nótával, derűvel — hárítja el a szánakozást a 78 éves Köteles Péter bácsi. — Tudd meg öcsém, mi van belül — s rázendít kedves nótájára: „Suba, suba, göndörszőrű suba...“ Aki nem ismeri Péter bácsit, bohémnak nézhetné, hogy ilyen könnyen nótába kezd. — Elégedntt vagyok —t bökte Köteles Péter meg a kalapja szélét kis szünet után. — Megemelték a nyugdí­jamat. Kétszáznegyvenről négy­­száznegyvenre. Beosztva, ma­gamnak elég. Négyszázötven tőke szőlőm is van, a szövet­kezet is segít. Az idén három mázsa árpát adott, teljesen in­gyen. — Mi van a szövetkezettel? — vetem fel a kérdést. — Jól megy, nagyon Jól! öt gyermekem dolgozik ott a ki­lenc közül. És mind házat épí­tett, autót vett. Sokáig beszélgetünk a ma­gunk és mások sorsáról. S las­san, nagyon lassan telik az idő... AZ EGYESÜLÉS UTÁN A szövetkezetben nyüzsög az élet. Jönnek-mennek a trakto­rok, az emberek kezében szin­te ég a munka. Szorgalmasak, mint a méhek. Az Irodában nincs tétlenkedő. Köteles János mérnök, a szövetkezet elnöke vezető társaival arra törekszik, hogy a még fel nem vetett kér­désekre is feleletet kapjunk. Hudák Péter mérnök, üzemgaz-' dász, Tóth József könyvelő és Tóth Bertalan zootechnikus se­gítségével percek alatt elénk tárul a szövetkezet fejlődése a számok tükrében. Három szövetkezet (Üjfalu, Horváti és Vendégi) 1963-ban Ojbodva néven, 1550 hektárnyi területtel egyesült. Abban az évben az összbevétel csaknem ötmillió koronát tett ki. Viszont 1968-ban már meghaladta a 18,5 milliót. Az idén sem lesz keve­sebb, pedig emelkedett a mű­trágya, az építkezési anyagok, gépek ára, s kevesebb pénzt kapnak a mezőgazdasági ter­mékekért. A szövetkezet csu­pán a baromfihús értékesíté­sénél 960 ezer koronával rövi­dül meg, a múlt évi árakhoz viszonyítva. A megsokasodott feladatokat nem több munkával, hanem jobb munkaszervezéssel, ered­ményesebb munkamódszerek alkalmazásával és rugalmasabb áruértékesítéssel váltják való­ra. Az utóbbi években is így ju­tottak révbe. — A szakosítással kezdtük — magyarázza az üzemgazdász, vagy ha úgy tetszik, ökonómus. — Azelőtt mindent termeltünk, amit csak lehetett, a növény­­termesztésben és az állatte­nyésztésben egyaránt. Lassan forgott a pénz,, az erők szétfor­­gácsolódtak. Például a sertés­­tenyésztésben fél év alatt té­rült vissza a befektetés. Most a húscsibeneveléssel foglalko­zunk. A naposcsibe két hónap elteltével éri el az 1,20 kilós vágósúlyt. A hízósertéseknél évente kétszer fordult meg a pénz, a csirkéknél négy és fél­szer. Azelőtt egy, most két mű­szakban dolgoznak a hústerme­lők. — Egy kiló sertéshús elő­állításához 4,5 kg takarmányt használtunk fel — fűzi a szót Tóth József könyvelő —, a csir­kehús kilogrammjának kiter­meléséhez viszont 2,85 kg-ot. Az állattenyésztésben a csi­benevelés és a tejtermelés a fő domináns. Törzskönyvezett, jól tejelő teheneket tartanak. — A háromszázötven tehén­ből nyolcvanhárom holland, a többi szlovák tarka — újságol­ta Tóth Bertalan zotechnikus. — Az első félévben a hazai fajta 1715, a holland fajta vi­szont 2756 liter tejet adott át­lagosan darabonként. Évi ter­vünk 1 millió 100 ezer liter tej értékesítését irányozza elő. Ezt túlteljesítjük, hiszen a napi át­lagos tejhozam most is tíz li­ter. A hollapd fajták' tehát Jöve­delmezőbbek. Rejtett tartalék tehát még adódik a tejtermelés szakaszán. A növénytermesztésben a nagyhozamú gabonafajták ve­tőmagra termesztése növelte a bevételüket. Takarmánytermesz­tésben a lucerna, a lóhere és a silókukorica érdemel figyel­met. Az idén két nagy torony­silót készítettek, amelyekbe a jövőben belefér minden pillan­gós takarmányuk. Gazdagodik a szövetkezet, de duzzad a tagság pénztárcája is. 1963-ban másfél millió koronát fizettek ki a munkaegységek­re, a múlt évben már közel négy és fél milliót. Az idén előreláthatólag ötmillió koro­nát fizetnek ki a munkaegysé­gek értékeként. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az utóbbi két évben 3—3 millió koronát fordítottak gépekre, építkezésekre és ta­lajjavításra. NYUGDÍJASOK A szövetkezet 294 tagja kö­zül 30 nyugdíjas még dolgozik, s 82 kiöregedett nyugdíjas' már nem számít a tagok sorába. De a szövetkezet ez utóbbiakat is segíti. Tavaly az alapító tagok­nak személyenként 500 koro­nát adtak, s tíz ár háztáji föl­det. Az idén sem feledkeznek meg róluk. Drótos Páter bácsi is nyugdí­jas, de csúcsmunkák idején még dolgozik, ö is alapító tag. Négy évig az agronómusi tisz­tet töltötte be, három eszten­dőn át zootenhnikusként tevé-Drótos Péter kenykedett. Éjjeliőr, csordás is volt, most meg az építkezésnél dolgozik. Szerinte is a nagy változás, az eredményesebb gazdálkodás a vezetőség előre­­tekintőbb, megfontoltabb és szakavatottabb irányító-szerve­ző munkájának és a tagok szorgalmának köszönhető. Elmondotta, még a külföld­del is kereskednek. — Jó valutát hoz a huszon­ötezer gyöngyös csibe, amit nyugati államoknak adunk el. Nekünk, egyszerű tagoknak, ilyen üzlet eszünkbe se jutott volna. Gazdag ez a szövetkezet. Nemcsak a középkorúak, ha­nem a fiatalok is megtalálhat­ják számításukat, s a Jövőben még több keresethez juthatnak És a nyugdíjasoknak Is gond­talanabb életet, örömteljesebb öregkort ígér. Csurilla József A osallóközaranyosl kertészet­ben az Idén rekorderedmények születtek. Nem csoda, ha Far­kas György főkertész boldogan járja ilyenkor a kertészetet. Egy fél hektáros kísérleti papri­kaparcella például 90 ezer ko­rona bevételt hozott, de a hagy­ma is remekelt. A hektárhozam 220 mázsa, amiért megközelí­tőleg 38 ezer koronát kapnak. Nem túl nagy a kiadás sem, mert dughagyma helyett csak hagymamagot vetettek, de így is szépen megnőtt a hagyma. Képünkön Varga Judit, Kovács Gabriella és Aranyosi Mária az őszi napsütésben a hagymát tisztítják. Bállá felv. A korszerű mezei úthálózat Embert, gépet kímél A mezőgazdasági termelés gyors ütemű gépesítésének korát éljük. Ta­gadhatatlan, hogy ez a tény új kö­vetelményeket támaszt az úthálózat átépítése, korszerűsítése és karban­tartása terén. Sajnos, kevés közgazdász vagy gé­pesítési szakember vizsgálja felül, hogy a rossz utak milyen nagy kárt okoznak a mezőgazdasági gépek gu­miabroncsai és más gördülővontatású gépek kerekeiben. A tócsás, gödrös, elvágott utak a vontatott, illetve csa­tolt gépek rongálódását időzik elő. A gumiabroncsok idő előtti elhasz­nálódása egy-egy szövetkezet vagy állami gazdaság költségvetésében ko­moly összeget képvisel évente. Általá­ban a rossz útviszonyok következté­ben megrongálódott és idő előtt ki­selejtezett gumiabroncsok használati ideje három évről két évre csökken. Ám ezzel még nem fejeződik be a kártétel. A rossz úthálózat kikezdi a gépkezelők egészségi állapotát. Gyakran bekövetkezik a „negyvenéve­sek“ vesebaja, reumája, gerincferdü­­lése. A szervi bántalmak lappangása idején a dolgozó teljesítménye már csökken, ami a rossz közlekedési há­lózat rovására írható. összegezve a tapasztalatakat, két fő kárcsoportot ismerünk: 1. anyagi-, pénzügyi és termelési, valamint 2. egészségi, termelékenységi és szociá­lis károk. Az itt felsorolt károsodás a terme­lésre egy-három százalékban hat ki évente. De bekövetkezhet olyan hely­zet (időszaki áruk, tömegmunkák), amelynél a károsodás három-öt száza­lékot is elér. Ha átszámítjuk a kelet­kezett károkat (vagyoni és szociális) megállapítható, hogy érdemes, sőt szükséges a mezei úthálózat korsze­rűsítése és rendszeres karbantartása. A továbbiakban felemlítjük az út­hálózat karbantartásának, illetve új­jáépítésének néhány módozatát: A helyi adottságok szerint ütemez­zük be az úthálózat újjáépítését. Megkülönböztetünk kötött, kevésbé kötött, homokos és szikes talajokat. E talajok kölcsönös egymásra hatása folytán kiépíthetünk korszerű föld­­utakat cement, mész, salak és homok adagolásával. Az útépítés lényege, hogy az alta­laj kellően döngölt, s a víz lefolyása gyors legyen. Az egyes kötőanyagokat mindig a föld összetétele szerint dol­gozzuk rá a döngölt (hengerelt) alap­ra. Így a cementet könnyű-homokos talajba lehet hatásosan felhasználni. A keverési arány a felületi réteg szi­lárdítására a talBj minősége szerint öt—tizennyolc százalékig terjedhet a száraz útburkolat-anyag arányához. A mész egyike a legjobb, sokolda­lúan felhasználható anyagnak, ami a mezei utak építését illeti. Leginkább agyagos talajoknál válik be mészpor, őrlemény, esetleg oltott állapotban is. Előnye: az agyagos talaj fizikai és vegyi változása következtében igen jó szigetelő tulajdonságú. Szilárdul, a posványos területeken állandósul az úttest. Megfelelő szakismeretek bir­tokában felhasználható mész és ce­ment keveréke, sőt mész és homok, valamint salak is együttvéve. A mezei főutak építése főleg me­szes agyaggal történjék. Ennek teher­bírása, Időállósága az eddigi tapasz­talatok szerint a legjobb. A por alak­ban előkészített salak tömítő hatása, kötése és hordképessége folytán kí­vánatos a közép-kötött, esetleg szikes talajoknál. Az elkészített utakat asz­falt, vagy kátrányos, esetleg emulziós permettel is bevonhatjuk. Sajnos, a jelenlegi árváltozások következtében lehetetlen megközelí­tően pontos költségvetés készítése. Ez különben is a helyi adottságoktól, az utak szükségességének megítélé­sétől és a hozzáállástól Is függ. Egy dolog azonban biztos: a jó utak a gépek élettartamát, valamint a dol­gozók egészségét, munkabírását segí­tik elő! Célszerűnek tartanám valamely me­zőgazdasági építkezési intézmény ré­széről egyetemes irányelv és recep­­túra elkészítését, valamint technoló­giai útmutatás javaslását mezőgazda­­sági üzemeink úthálózatának korsze­rűsítése és karbantartása végett. Ez annál inkább fontos, mert a gumi­abroncs és gumlbelsők előállításához a nyersanyagot drága valutáért sze­rezzük be. S ez a tény az államház­tartás szempontjából egyáltalán nem közömbös. Demeter István, Garamkálna győztesek A naszvadi lányok már nemegyszer vizsgáztak ügyességből, rátermett­ségből nemcsak a szövetkezet dohánykertészetében, hanem többek között a tűzvédelemben is. A leány-tűzoltók raja sikert sikerre halmozl A járási tűzoltóversenyből abszolút győztesként kerültek ki. Ez lehetővé tette, hogy vetélkedhessenek az I. szlovákiai tűzoltóversenyen is. Nagy erőpróbát Jelentett számukra a martini verseny. Itt olyan népes mezőnyben indultak, amilyenben eddig soha. Az ország tíz legjobb leány­­tűzoltóraja vetélkedett, mérte össze tudását, ügyességét. Nem véletlen, hogy az első helyre kerültek, hiszen mindnyájan alaposan felkészültek: Bazsú Valika rajparancsnok, Polarecki Erzsi, Polarecki Magda, Takács Juci, Petra Gizella, Gyűrüsi Klára, Fürdős Anna, Moronga Mária és Kolider Kató. A szívüket, lelkűket beleadták a versenyküzdelmekbe. Bizony, csillogott a szemük, amikor átnyújtották nekik a győztesnek ki­járó serleget és egy-egy női karórát. Ez a nap még egy meglepetést tartogatott számukra: Polorecki Erzsiké az egyéni versenyben a 2. helyen végzett. Eredményének méltó elismeré­seként egy értékes kristályvázát, valamint 220 korona értékű tárgyi jutal­mat kapott. A naszvadi lányok közül többen tagjai a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége helyi szervezete motoros szakkörének, ahol felfigyelhető ered­ményeket érnek el. Akrobatikus bemutatóik még a férfiaknak is dicsére­tükre válttá. A szövetkezet vezetősége nagyra értékeli igyekezetüket. Nem nagyzolunk, ha azt mondjuk: a naszvadi leány-tűzoltórej példája követésre méltói Kép és szöveg: Andriskin József, Komárom

Next

/
Thumbnails
Contents