Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-11 / 41. szám
KULTÜRA Egy irodalmi színpadról Íratlan törvény, hogy vidéken a kultúra fáklyavivői elsősorban a tanítók. Nagy részben az ő agilisságukon áll vagy bukik a falu szellemi élete. Vannak helyek, ahol a pedagógus vagy pedagógusok a kőtelező tanítási órák után nem teszik le a „lantot“, hanem igyekeznek a már nem iskolaköteles fiatalokban, sőt gyakran az idős polgárokban is felébreszteni a kultúrszomjat, különböző rendezvények szervezésével felrázni a lakókat. És ha csak annyit is érnek el, hogy egy-egy bácsi vagy néni néhanapján kezébe vesz egy könyvet, és azt el is olvassa, a fáradozás már nem volt hiábavaló. Nem mindig helyes, ha egyes községek kulturális élete között párhuzamot vonunk és rámutatunk arra, hogy míg pl. X községben a kultúrházban évenként három-négy színvonalas előadást láthatnak a nézők, Y faluban legfeljebb a kocsmai énekeseket hallgathatja a nagyközönség. Ez az összehasonlítás már csak azért sem lehet mindig egészséges, mivel nincs kizárva, hogy míg Y községben egyáltalán nincs kultúrház, vagy ha van Is, a feltételek X községhez viszonyítva olyan mostohák, hogy szinte lehetetlen eredményes kultúrmunkát kifejteni. Dunaradványt egyik kategóriába sem sorolhatjuk. Hazánk egyik legdélibb fekvésű falujában ugyanis van, helyesebben volt kulturális tevékenység, és a jelek szerint a tél folyamán ismét életre kel. Mikor Radványon jártam ún. uborkaszezon volt. A nyár kellős közepén még a városokban sem igen beszélhetünk kulturális lehetőségekről, hát még falunl Varga Gyula tanító, a dunaradványi irodalmi színpad vezetője és a helyi CSEMADOK titkára ezért eleinte nem is tartotta célszerűnek feltárni a helyzetet, mert ahogy mondta, Radványon jelenleg holtpontra jutott a kulturális élet, és ami nincs, arról írni sem lehet. — Most, dologidőben — magyarázta a radványi pedagógus — mindenki örül, ha este egy kicsit lepihenhet, nemhogy még kultúrműsor betanulásával vesződjék. Sokan építkeznek, úgyhogy a szabad időt nem ismerik. Egy-két hónap múlva azonban ismét szeretnénk ott folytatni a munkát, ahol abbahagytuk. Varga Gyula elpanaszolta, hogy a falu kulturális életének kerékkötője például a kultúrház, mely katasztrofális állapotban van. Beázik, ajtó sincs rajta, belül pedig olyan, hogy arról jobb nem beszélni. Ígérgetik, hogy az épületet megjavítják, de ez két éve csak hitegetés. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy sok fiatalnak kedvét szegi a további kezdeményezés, hiszen a megvilágításról és a díszletekről Is maguknak a szereplőknek kell gondoskodni. Még szerencse, hogy néha-néha a helyi szervek és a szövetkezet nyújt valami támogatást. Varga Gyula a múltban kifejtett tevékenységről is szólt, és azt is elmesélte, hogyan született meg tulajdonképpen a radványi irodalmi színpad. — A múltban a CSEMADOK és az ifjúsági szervezet rendezett néha egyegy színdarabot. Ezt azonban nagyon kevésnek tartottuk és a múlt év februárjában egy CSEMADOK összejövetelen elhatároztuk, hogy mi is létesítünk egy irodalmi színpadot, mely rendszeresen dolgozik majd. Elhatározásunkat hamar tettek követték. fii gondolat leglelkesebb megvalósítói elsősorban a tanítók és az óvónők voltak. — További célunk az volt, hogy a falu fiatalsága kulturáltabb körülmények között tölthesse szabad idejét, (akkoriban még nem volt ifjúsági klub), ezért álarcosbálokat, teaesteket és ifjúsági összejöveteleket rendeztünk. — Maga az irodalmi színpad három előadást tartott. Az első fellépésük a „Március csillaga“, mint ahogy a címből is kitűnik, a március 15-i tematikával foglalkozott. Ezzel a műsorunkkal beneveztünk az aranyosi irodalmi színpadok fesztiváljára is, melyen sajnos, néhány egyén kiesése miatt nem vehettünk részt. Következő műsorunk Petőfi népíességével foglalkozott, és „Cserebogár, sárga cserebogár“ volt a címe. Május elsejére ugyancsak felkészültünk. A Munka Ünnepén „Május a miénk“ címmel a hangszórón sugároztuk községünknek a műsort. Július derekán még egy irodalmi összeállításunk volt, „Mindennapi kenyerünk“ címmel. A nyár elmúlt, most az őszi munkák vannak soron, aztán nemsokára, mikor már egy kissé meg lehet engedni a gyeplőt, a falusi embernek is több lesz a szabad ideje, akkor aztán remélhetőleg ismét munkához látnak a dunaradványi fiatalok, hiszen nemcsak ők maguk lelkesednek a múltban oly sikeres rendezvényekért, hanem a község többi lakója is türelmetlenül várja az újabb irodalmi összeállítást és nemegyszer kérdik, mikor is kerül sor a következő fellépésre. Szeretnénk remélni, hogy még az idén. (ORDÖDY V.) Fiúk, Lányok, Főiskolások! „I F I Ü SZÍVEK“ Magyar Dal- és Táncegyüttes, Bratislava a Kiváló Munkáért érdemrend viselője FELVÉTELI MEGBESZÉLÉSEKRE hív Benneteket ének-, táncás zenekarába. A felvételi megbeszéléseket 1989. október 16—17., valamint október 21-én, naponta 18.—21. óráig tartjuk meg Bratislavában, a Május 1. tér 28 szám alatti gyakorlóhelyiségben. Részletes felvilágosítást az együttes irodájában Bratislava, Mostová 8 szám alatt, telefon 3D4-22 kaphatnak az érdeklő-A MATESZ októberi játékterve Október 4. szombat — Vágkirályfa 19.30 Volpone Október 4. szombat — Szőgyén 19.30 Handabasa Október 5. vasárnap — Negyed 19.30 Handabasa Október 5. vasárnap — Verebély 19.30 Volpone Október 9. csütörtök — Vásárút 19.30 Handabasa Október 9. csütörtök — Léva 19.30 Volpone Október 10. péntek — Komárom 19.30 Volpone Október 11. szombat — Csallóköz- 19.30 Handabasa aranyos Október 11. szombat — Dunamocs 19.30 Volpone Október 12. vasárnap — Fél 19.30 Handabasa Október 12. vasárnap — Ipolynyék 19.30 Volpone Október 16. csütörtök — Nagymácséd 19.30 Volpone Október 16. csütörtök — Érsekújvár 19.30 Handabasa Október 17. péntek — Komárom 19.30 Handabasa Október 17. péntek — Ipolyság 19.30 Volpone Október 18. szombat — Ekecs 19.30 Volpone Október 18. szombat — Farnad 19.30 Handabasa Október 19. vasárnap — jóka 19.30 Handabasa Október 19. vasárnap — Sókszelöce 19.30 Volpone Október 24. péntek — Komárom 19.30 Ez aztán a meglepetés (prem.) Október 26. vasárnap — Csilizradvány 19.30 Ez aztán a meglepetés Október 28. kedd — Nyitra 19.00 Ez aztán a meglepetés Október 30. csütörtök — Nagysalló 19.30 Ez aztán a meglepetés Október 31. péntek — Komárom 19.30 Ez aztán a meglepetés dők. \íj kütllfwi PATKÓ IMRE: KIM PHILBY CSENDES háborüja Az évszázad hírszerzőiéként emlegették azt az angol gentlemant, aki szovjet hírszerző létére tevékenységének álcázására azt választotta, hogy angol kém. a brit titkosszolgálat tisztje. Három évtizedes harcokban bővelkedő illegális munkájának története 1969-ben vált ismeretessé, és nyomban világszenzáció lett. Nyugaton öt könyv jelent meg róla fél esztendő alatt. Hírneve túlszárnyalta a legnagyobb mesterhírszerzőkét is. A könyv főszereplője napjainkban Moszkvában él. (Ära 11 korona.) SZÁVA ISTVÁN: A MENLO-PARKI VARÁZSLÓ Thomas Alva Edisont három hőnapi tanulás után kivették az Iskolából. Otthon is nehezen boldogulnak ezzel a látszólag fegyelmetlen, szeles kisfiúval, akiből később mégis tüdős lesz, több száz találmány szerzője, az elektromosság alkalmazásának és továbbfejlesztésének zászlóvivője lett, s nevét világszerte megismerik. Száva István regénye gyerekkorától mutatja be az ünnepelt tüdős kalandos életét. (Ára 16 KCs.) JAROSLAV HASEK: AZ ELHAGYOTT LATRINÁN Ez a kötet újabb válogatás a halhatatlan cseh hupiorista magyarul már megjelent nagysikerű szatirikus elbeszéléseinek, karcolatainak és tárcáinak széles kaleidoszkópjából. (Ára 13 Kős.) MERLE: KÉT NAP AZ ÉLET Ez a háborús regény a napsütötte francia tengerparton játszódik le. Az egyre keskenyedő földsávon angol és francia katonák tízezrei várják szívszorongva a behajózást: az élet lehetőségét. Előttük a tenger, mögöttük a közeledő német hadsereg, fölöttük a bombázó repülőgépek. Ebből a tehetetlen várakozásból ki akar törni egy francia katona és két nap alatt megjárja a poklot, megpróbál mindent, csakhogy tovább élhessen. A regény hallatlanul izgalmas és fordulatos. (Ára 12.50 KCs.) MIKSZÁTH KÁLMÁN: KÜLÖNÖS HÁZASSÁG A jól ismert kiváló romantikus regényt díszes kötésben újból kiadták. Ára 25 Kős.) A Zselízl Állami Gazdaságban sokat tőrödnek azzal, hogy a dolgozók kulturált körülmények között művelődjenek, szórakozzanak. Ezt a nemes célt szolgálja a Nagyudvari részlegen lévő szépen berendezett üzemi klub is. A ragadék nevek Mindig kíváncsi voltam rá, hogyan keletkeznek a faluhelyen olyan gyakori ragadék nevek? Utánajártam egy kicsit. Guggoló Gergelynek Faragó a tisztességes vezetékneve, akárcsak Kucorgó Jóskának a Kovács mégis mindenki a ragadék nevükön emlegeti őket. Évtizedekkel ezelőtt Faragónak és Kovácsnak valami peres ügye volt, ami a megyeszékhelyre szólította őket. A tárgyalás után maradt vagy hat órájuk a vonat indulásáig és elhatározták, hogy megnézik a mozit. Sokat hallottak már a század csodájáról, de mivel nemhogy a falujukban, de a közel eső kisvárosban sem volt még olyasmi, el sem tudták képzelni, milyen lehet. Az előadás már elkezdődött amikor jegyüket a kezükben szorongatva beléptek. A hirtelen sösétben semmit sem láttak, s káprázó szemüket azonnal foglyul ejtette az ugráló-vibráló, hatalmas fénykép. A jegyszedönő tiggyel-bafjal odavezette őket a sorukig, bevilágított a közepére, hogy ott az a két hely, az az övéké. A két koma szemét egy pillanatra le nem véve a csodálatos látványról, — komótos csárdásléptekkel igyekezett a sor közepe felé. A mögöttük ülőknek sehogy sem tetszették a késönjövők, ezért pisszegéssel, sürgető szavakkal igyekeztek sietésre serkenteni őket. — Üljenek már lel Végre beért a két koma a sorban levő ürességhez, ahol nem éreztek embert a hátuk mögött. Tapogató kezük sehol sem találta az ülőket (lehajthatós székek voltak), hátuk mögött viszont egyre erősödött a pisszegés és kiabálás, oda guggoltak hát a két kartámla közé. kucorogtak, kucorogtak, ámuló szemeiket a vászonra függesztve, amíg csak zsibbadozni nem kezdett a lábuk szára. Akkor megpróbáltak egy kicsit feljebb emelkedni, de a mögöttük ülők azonnal felhördültek. — üljenek le, nem látunk! Ha a sarkukra ereszkednek, ami kicsit kényelmesebb, akkor meg az előttük ülőktől ők nem látnak, így aztán guggoltak Gergelyék, ameddig csak bírták. De bármilyen szemkápráztató és elképesztő volt is a mozi, nem szenvedhették sokáig a kényelmetlenséget. Amikor már mindkét lábukszára úgy reszketett, hogy a szélütés kerülgette őket, megszólalt Kovács: — Bírod-e még Gergely, mert én már sehogy sem állom. — Nekem is elég volt komám —« súgta vissza Gergely — gyerünk innen, amilyen gyorsan csak lehet. Ki ts kecmeregtek a sorból a közönség sűrű szemrehányása közepette. Azóta hívják Faragó Gergelyt Gugqolónak. Kovácsot meg Kucorgónak. A Kufferos Jóska bácsi esete sem kevésbé mulatságos. Jó régen, amikor még senkinek eszébe nem jutott volna Jóskát bácsinak szólítani, eljárt a városba dolgozni. Hétfőn ment, szombaton jött. Egy darabig tarisznyában hordta a heti száraztésztát, szalonnát, meg amit az asszony készített, aztán egy rossz aktatáskára tett szert. Amikor már azt sem lehetett tovább toldozni, foltozni, a felesége meglepte Jóskát egy kis vulkánkofferrel. — Ez lesz az igazi — mondogatta csomagolás közben. — Nem nyomódik, nem törik benne a tészta. — Csak aztán óvatosan báni vele, hogy sokáig tartson ... Jóska hétfőn reggel fülönfogta a koffert... és ugyanúgy hozta vissza szombaton este. Nem szólt semmit, csak jól odavágta a dikóra. Amikor a felesége kinyitotta, szeme-szája elállt a csodálkozástól. A kenyér, sült hús megpenészedve ott lapult a kofferban. Szegény Jóska sehogy sem tudta kinyitni a zárat... Nem elég, hogy egy hétig jóformán a kínálgatásokból élt, de még meg is tisztelte a falu a Kufferos névvel. Mtsés Jóska bácsi becsületes neve Horváth, de hatvan éve már, hogy mindenki csak Misésnek ismert. Pendelyes gyerek volt még, amikor egy este az anyja elment misére és meghagyta Jóskának, hogy amíg odalesz, vigyázzon az öccsére, Vilmosra. Alig kezdődött el a mise, benyitja az ajtót az ötéves gyerkőc, köszön jó hangosan és illedelmesen, ahogy tanították: — Jó estét vasárnapi mise! Idesanyám gyűljék haza rögtön, mert Vilmos berondított! Hát így születnek a ragadék nevek, amelyek hűségesen elkísérik az embert a sírig, sőt néha még örökölni is lehet őket. VÍGH ROZSA A példamutató Komárom Szeptember végén Komáromban sikeres irodalmi estet rendeztek a Szakszervezetek Házában a pódium-művészet barátai. Ezzel egyetemben a múlt évben megrendezett nagysikerű Harmos Károly kiállítás folytatásaként, most Pleidell János festőművész képkiállítását Is megrendezték a Tisztipavilon újonnan restaurált dísztermében. A kiállítás tartalmában és célkitűzésében, s nem kevésbé mesterségbeli színvonalában érdekes tárlat. Tanulságai nyilván hozzájárulnak majd ahhoz a tevékenységükhöz, amelynek során a képzőművészet nálunk is megtarthatja a helyét, amely megilleti. Pleidell János nyilván a korunkbell törekvések népszerűsítője. Kiforrott egyéniség. Híve az olyan stílusbeli irányzatnak, amelynek központjában a cselekvő ember áll. AkvareU, olaj vagy tusstechníka stb. megjelenítési különbségeiből bizonyos „csoportokra“ Is feloszthatnánk az egyébként harmonikus egység-benyomást adő kiállított anyagot a hagyományos ecsettechnika, a vastagon felhordott festékréteg, a kidolgozott, olykor aprólékos rajzrészletek és egyéb „technikák“ alkalmazása révén. De ez fölöslegesnek bizonyul, mivel a képszerkesztés szigorúságában és a művészt alázat fegyelmezettségében a tartalomból kicsengő férfias líraiság kapja meg a föhangsúlyt. Akár a tömören kezelt színfelületeket nézzük, akár a tájak varázslatos bemutatásában foglalt mondanivaló feszültségét érezzük — mindenütt ott tudjuk a festészet poézlsét s tudatosítjuk a művész egyéniségének a jelenlétét. Tájképei frissek, színekben élesek. Tematikájában sokszor jut szóhoz a folklór és a zsánerkép dekoratív formanyelve. Prágában, Budapesten, Rámában és több más európai városban volt már kiállítása. Kilenc nemzetközi díjat nyert. Hazai motívumai kibővültek idegen tájakkal, az utazás emlékeivel. Főleg Olaszországban festett képein érződik meg, hogyan is csiszolta tovább virtuóz könnyedséggel egyéni, színekben gazdag formái megoldásait, mondanivalóját plasztikusaimé téve, sajátos és egyben tetszetős formát teremtve kiegyensúlyozott művészi érveléseiben. A délután folyamán megnyitott Pleidell János kiállítás gondolatokat ébresztő hangulatában Sinkovics Imre Kossuth-díjas és Gombos Katalin érdemes művésznő, valamint Antal Imre Liszt-díjas zongoraművész budapesti vendégek műsorát láttuk. Az illusztris közönség öröme teljes volt, mert a gondosan összeválogatott műsor magasszínű tolmácsolása az irodalom és a zene közvetítésében az ember örök értékét hirdette. Komárom „kívül-belül“ újjá és szebbé alakul. S úgy tűnik, hogy az anyagi és társadalmi bázisra támaszkodik a város kultúrája is. Szívesen vennénk, ha újabb és újabb Ilyen jól sikerült rendezvényt látnánk, ahol a klasszikus magyar- és világirodaimon túlmenően a kortárs-líra is szóhoz jutna, ahol a festészeten kívül szobrászati, néprajzi vagy más tematikai kiállítást is láthatnánk. A Komáromi Munkás Dalárda, a fejlődőképes kamarazenekar, a Területi Színház jelenléte, az irodalmi színpad műsorainak rendszeresítése, az ott élő előadóművészek közreműködése, mind-mind érdekes színfoltot jelenthetne a város kulturális életének vérkeringésében. A művészeti nevelés ügyét szívükön viselők problémáiból könnyen kirajzolódhat e tevékenység korszerű profilja. A közönség által támasztott növekvő igények jogosak. S ezért tervező, elemző, értékelő tevékenységünk színvonalának a növelése sem maradhat el. Ennek érdekében kell tehát fáradhatatlanul munkálkodunk. Csak közös erővel, egymást segítve juthatunk előbbre, mert a Jelen és a távlat nem a munka csökkentése, népművelődésünk elsorvasztása, hanem a hatás erősségének a növelése, mondanivalójának egyre elmélyültebb jellege. nevelő hatásának ereje, érvelő értelme kell, hogy legyen. S hogy ez lehetséges, azt a komáromiak most be is bizonyították! -eszme-SZABAD FÖLDMOVRS 13 1969. október 11.
