Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-11 / 41. szám
KERTÉSZET ŐSZ) MUNKÁK A GYÜMÖLCSÖSBEN Ä tapasztalat szerint a kerttulajdonosok ősszel — a gyümölcs leszedése titán — nem nagy gondot fordítanak kertjeikre. Az évente visszatérő tavaszi lendület Ilyenkor a minimálisra csökken. Ezzel szemben ősszel igen aok munkát elvégezhetünk, ami egyébként a tavaszi időszakra maradna. Lombhullástól kezdődőleg az őszszes fáról távolítsuk el a beteg szártaz ágakat, végezzük el a korona rendszeres ritkítását. Tehát mindama sűrű ágrészeket, amelyek akadályozzák a napfény bejutását a koronába, s a termőrészek kifejlődését, tőből távolítsuk el. Az ágakat ágalaprá vágjuk vissza: ne hagyjunk semmiféle csonkot, ugyankakor túl mélyen se vágjuk le az ágat. A fa egyik esetben sem képes behegeszteni a sebet, és így korhadási folyamat Indul meg, a csonthéjasoknál pedig mézgás sebek is keletkeznek. Helyes, ha a leförészelt ágak szélét késsel lesimít- Juk, elősegítjük vele a seb forradását. A sebfelületeket gyümölcsfakátrénnyal vagy fémmentes olajfestékkel zárjuk le. Fáink alapos átnézésekor találunk rajtuk öaszeasszott gyümölcsöt, hernyéfészkeket, összehúzott leveleket, stb. Ezeket gondosan gyűjtsük össze és égessük el. Az idősebb fák felrepedezett törzsét és vastagabb ágait kéregkaparőval vagy drótkefével keféljük le, — ügyelve, hogy a fa zöld részét ne sértsük meg. E munkával számos kártevőt semmisítünk meg, amelyek bogár. báb vagy hernyó alakban telelnek át. Az elhanyagolt fákon található mohákat ős zuzmókat is ezzel a munkával pusztítjuk el. Fontossága folytán külön kell megemlíteni — a házikertekben sajnos megtalálható — Kalifornia pajzstetűt. Veszedelmes kártevő, amely elsősorban a törzsön és a vastagabb ágakon piszkos, szürke, koromszerű bevonat alakjában mutatkozik. Ez bármilyen kaparó eszközzel eltávolítható. A szükséges téli és tavaszt permetezés Ilyen esetben természetesen nem maradhat el. Szólni kell a lisztharmat kártételéről is, amelytől elsősorban a Jonathán szenved, de más fajtákon és más gyümölcsnemeken Is károsít. Ősszel a vesszőkön fehér lisztes bevonat látható. E fertőzött vesszőket vágjuk le és égessük el. Idősebb fákon gyakran látunk nagyobb nyitott — különféle kártevők, fagykár stb. által keletkezett — üregeket. Ezek elhanyagolása káros, mert a csapadék befolyik, télen megfagy, kártevők telepszenek meg rajta, s a fát tovább roncsolják. Minden fa, de különösen az őszibarack meghálálja az ilyen sebek kezelését. Ha ugyanis az őszibarack héja egyharmadrészben még életképes, az ágrészt táplálni képes. A teendőnk, hogy az üregeket tisztítsuk ki, a pudvás belső részeket távolítsuk el. Készítsünk egyharmad rész cementből és kétharmad rész szemcsés homokbői betonkeveréket, és ezzel az üreget teljesen töltsük be. Ezzel nemcsak elzárjuk a további károsodástól, hanem a fának bizonyos szilárdságot Is adunk. Az Ilyen helyesen kezelt fák még hosszú évekig termőképesek maradnak. Házikertekben általában kötött talajokon sem szokás az őszibarackot tél folyamán megmetszeni, noha ez minden károsodás nélkül elvégezhető. Kívánatos azonban az eddig elmondott faápolási munkákon kívül az Idősebb őszibarackfákon lombhullás után a beteges, elhaló ágrészeket, továbbá a sűrűn álló kehelyalakot benövő ágakat mindenkor tőből eltávolítani. Ilyenkor a vesszőket nem vágjuk vissza, csak az említett ritkításra szorítkozunk. Nagy segítség ez a tavaszi metszéshez, amikorra jóformán csak a termő ugarra való metszés marad. Váli Pál 1 mész szerepe a kerti és gyümölcskultúráknál 'A növények fejlődésük folyamán a talajból veszik fel azokat a tápanyagokat, amelyek sejtjeik, egész szervezetük felépítéséhez nélkülözhetetlenek. A nitrogén, foszfor és kálium ugyan a legszükségesebb tápanyagok, azonban ezeken kívül még sokféle makro- és mikroelemet igényelnek egészséges fejlődésükhöz. Cikkünkben ezúttal a mész (Ca) szerepéről szeretnénk szólni. Elsősorban talajtrágya a mész, és a kellő mésztartalom a talajtermékenység fenntartásának alapvető feltétele. Mészhiányban a talaj szerkezete rohamosan leromlik, amit a növények fejlődésében is észre lehet venni. A mészhiány szemmel láthatóan gyors elhalást okoz a gyökér és a hajtás tenyészcsűcsában. Kimondott mészhiány termesztett növényeinket rendes körülményeink között ritkán károsítja. A kalcium [mész) ionok száma ugyanis még savanyú talajon is rendszerint elegendő arra, hogy normálisan fejlődhessen a növény. A savanyú talajon termesztett növények betegségeit vagy hiánytüneteit, illetve fogyatékos fejlődését vagy meddőségüket tehát nem közvetlenül a mészhiány okozza, hanem egyéb olyan tényezők, amelyek viszont a talaj mészhiánya következtében jutnak érvényre. Például a kötött ásványi talajokon alumínium (All, valamint különböző nehézfémionok szabadulnak fel. Ha ezek nagyobb mennyiségben a növénybe kerülnek, vasklorózist vagy egyéb mérgezési tüneteket idézhetnek elő. Ezenkívül a talaj elsavanyodása szétrombolja az agyagásványokat, elrontja a talaj szerkezetét, tömődöttséget, és iszapolódást hoz létre, ami azután nemcsak a gyökérzetet, hanem a hajtások fejlődését is gátolja. De savanyú talajokban csökken a baktérinmtevékenység is, ezzel együtt a szerves kötésű tápdnyagok mineralizáciőja (ásványosodésa) — elsősorban a nitrogéné —, a foszforsav megkötődik, a bázisok könnyen kímosódnak, ami gyakran kálium- vagy magnéziumhiányt Idéz elő. Nagy magnéziűmtartalmú talajokon a mészhiány A kukorica ideiglenes tárolására alkalmas helynek bizonyult a két góré közötti térség, amelyet a téli idő szakban a gépek elhelyezésére is felhasználhatunk. 0 SZABAD FÖLDMŰVES viszont szokatlanul sok és mérgező hatású magnézium felvételét is eredményezheti. Mezőgazdaságilag hasznosított területeink mésztrágyázása az elmondottaknál fogva központi kérdés. Legsürgősebb az alacsony pH kémhatású (savanyú) talajok meszezése, annál inkább, minél kötöttebb az illető talaj. A laza talajok ugyanis — még ha viszonylag kicsi Is a pH értékük — az egyéb tápanyagokkal kellőképpen ellátva, mésztrágyázás nélkül Is jől teremnek. Sőt óvakodnunk kell a laza talajok túlzott meszezésétől, mert az rendszerint bór- és mangánhiányt idéz elő. A legmodernebb kutatások alapján kialakult felfogások bizonyítják, hogy a mész tevékenyen részt vesz a növényi anyagcsere sokféle folyamataiban. Élettani szempontból szükséges jelenléte a széndioxid és az energiamegkötés folyamataiban, valamint a szénhidrát-anyagcserében. Mészben szegény talajokon a meszezés hatására jelentékenyen megnő növényeink gyökérzetének össztömege. Élénkebb lesz a tápanyag felvétel is. Viszont a mészhiány egy másik káros következménye, hogy az edénynyalábokban — a szállító növényi szövetekben — a háncs élő sejtjei elhalnak. A táplálékanyagok körforgalma jelentékenyen meglassul, sőt meg is akad (csonthéjasok mézgásodása), és súlyos anyagcsere-zavarok keletkeznek a növényi testben. Az elmondottak után a mész fontosságát a gyümölcsfák és konyhakerti növények szempontjából vizsgálhatjuk meg. Mint ismeretes, nagyobb mészlgénnyel lépnek fel a gyümölcsfák közül a csonthéjasok (szilva, cseresznye, meggy, őszibarack. kajszibarack) és héjasok (dió). A konyhakerti növények közül nagyobb mészmennyiséget hasznosítanak a káposztafélék (káposzta, karfiol, karalábé), valamint a hüvelyesek, mint a borsó, bab stb. Szintén kívánja a paradicsom, sárgarépa és a spárga is. Általában a konyhakerti növények érzékenyebben reagálnak a talajreakclőra, mint a szántóföldi termények. A gyümölcsészetben és kertészetben egyre nagyobb tért hódit az öntözéses gazdálkodás, ami viszont a talaj mészmennyiségének egy részét az altalajba mossa. A talajszerkezet romlásának megfékezésénél így a rendszeres meszezés fontos szerephez jut. Meszet a komposzt készítésénél sem nélkülözhetjük. Bár készítése közben a többi anyaggal kisebb-nagyobb mennyiség kerül bele, ez rendszerint elégtelen a -bomlasztás, mineralizáció semleges kémhatású környezetének biztosítására. Savanyú környezetben a mikroorganizmusok tevékenysége lelassul, sőt pangás lép fel és a nem kívánatos rothadással értékes tápanyagok mennek tönkre. Komposztkészítés közben azért ajánlatos az egyes rétegekre meszet szórni. Általában az összmennyiség 3—4 %-át képezi. Istállótrágya komposztolásához legjobban a llsztesített mészkő alkalmas. A gyümölcs- és zöldségtermesztésre hasznosított földterületet — főként a már megnevezett növények esetében — a vetésforgó ciklusának Idején meszezzük egyszer. A gyümölcsösben Is 5—6 évenként Juttatunk a talajba. Legjobb két szervestrágyázás (istálló vagy komposzttrágya) közötti Időszakban. Csontmagvúak termesztésének esetében — ha a talajreakció semleges és a talaj mészmennyisége 0,7 %-nyl — ajánlatos hektáronként 25—30 q meszet egyszerre bedolgozni a talajba. Erre legalkalmasabb az őrölt mészliszt, de hasznos az oltott mész és a cukorgyári mészíszap Is. Meszezéssel — főként az ősz Idején — eredményesen irtjuk a talajban meghúzódó kórokozókat, azok lárváit, a gombák áttelelő spóráit. A fák meszelése azonban nem hatásos a kártevők pusztítására. Erre hatékonyabb lehetőség van a kémiai szerek alkalmazásával. A tavaszi rügyfakadást azonban mésztejes bepermetezéssel késleltethetjük. A fehér szín csökkenti a fatörzs és az ágak felmelegedését, mert a napsugarakat 80—90 °/o-ra visszaverhetik. Ennek a későtavaszi, sokszor nagy károkat okozó fagyok Idejében lehet fontos megelőző szerepe. Visszatérve a talaj meszezésére megjegyezzük, hogy legjobb meszeznl ősszel, a fák lombhullását követő időszakban, vagy kora tavasszal a fák mechanikai tisztítása, metszése után. Fiatal telepítés esetében elég csak a fasorok sávját meszezni a korona szélességében. Idősebb, termő gyümölcsös esetében, amikor a lombfelület majdnem összeér, az egész földterületet meszezzük. Helytelen elképzelés, hogy a fa tövébe juttatott mész hasznos ' lehet. Ismeretes, hogy csak a hajszálgyökerék tudják felvenni a talajból a vízben és savakban oldott tápanyagokat, márpedig a legtöbb ilyen gyökeret a korona csurgójában találunk. Tehát összegezve az elmondottakat kijelenthetjük: a mész nemcsak mint tápanyag, hanem mint a fontos, növényfiziolőgiai folyamatok katalizátora is szerepel, azért ne feledkezzünk meg a rendszeres pótlásáról sem. Juhász Árpád M világhírű burgundi borvidék Franciaország Cordor megyéjében terül el. A megye 710 községéből 500-ban szőlőtermesztéssel foglalkoznak. A borvidék szőlőterülete 9200 hektár, ebből 6000 ha-t minőségi bort adő fajtákkal telepítettek be. A borvidék mintegy 50 km hosszúságban, 1—2 km szélességben terül el, délkelet, délnyugat lejtésű hegyoldalakon és a hegy lábánál kezdődő sík területeken. A szőlőterület összefüggő táblákból tevődik össze, annak ellenére, hogy mintegy 1300 gazda tulajdona. Egyegy gazda átlagos területe 1—2 ha. A fő fajta a Pinot-noir, ezenkívül a Gamay-nolr, és a fehér fajták közül a Chardonnay és Aligote, mintegy 7—8000 ha területen található. Telepítési rendszerükre jellemzőek a keskeny sortávolságra, 90 X 90 cmre telepített ültetvények. A telepítéshez fészektrágyázást végeznek. A keskeny sortávolságú ültetvényekben hl dastraktorokkal végzik a növényvé detmet, a talajmunkákat és a csőn kázást is — megfelelő vágőszerkeze' használatával. Művelési módjuk klasszikus Guyot módszer. A metszést főként ősszel végzik, tavasszal csak kis mértékű utánmefszésre kerül sor. A megterhe lés — miután igen nagy tőszámmal dolgoznak — tőkénként 6—7 szem. A támberendezés mindenhol huzal, a tartóoszlopok részben fából, részben szögvasból készülnek. A huzalt újabban műanyaggal vulkanizálják, így élettartama 30 évre becsülhető. Az alsó huzalpárt közvetlenül a kar fölött feszítik ki, és 20 cm-enként még két huzalt helyeznek el, de ezek már nem huzalpárok. A hajtásokat kézzel fűzik be és egyentípusú szereket, Ortho-Phaltánt használnak, évente 7—8-szor permeteznek. A takácsatka elleni védelemhez parathlon tartalmú szereket és Tediont használnak. Akik a védekezést elmulasztották, igen súlyos károkat szenvedtek. Az utóbbi években nagy mértékben felütötte fejét a szőlő vírusos megbetegedése. A vírus a gyökéren keA burgundi borvidék letes zőldfalat alakítanak ki. A csonkázást aránylag alacsonyan végzik. Szőlőik átlagosan 80 cm magasak (ugyanezt láttuk a champagne-i borvidéken Is). Főként a kisméretű hidastraktorok használata kedvéért tsonkáznak alacsonyan. A növényvédelem elsősorban a peronoszpóra és az utóbbi években igen súlyosan károsító takácsatka ellen irányul. A szőlőperonoszpőra ellen kaptán resztül támadja meg a növényt, és zsugorodás, rövid ízközök kialakulása jellemző a kártételére. Főként a Chardonnay fajtát károsítja, ezért a védekezés szelekcióból és talajpihentetésből áll. Vegyszeres védekezésük arra szorítkozik, hogy Dilórpropánnal fertőtlenítik a talajt. Kisebb mértékben károsít a fonálféreg Is, szénkéneggel védekeznek ellene. Gyomirtásra elterjedten használják a Simazint, minden károsodás nélkül. A KAJSZI gutaütése Az állatok és a növények a fertőző betegségekre eltérően reagálnak. Az állatok antitesteket (ellenanyagokat) képeznek a mikroorganizmusok leküzdésére, viszont a növények (ezek híján) szöveteik vagy testrészeik elhalásával védekeznek. Ha ez a növény nagyabb részén, esetleg az egészen egyszerre következik be, gutaiitésnek nevezzük. Schilberszky Károly világhírű magyar patológus á gutaütést behatóan tanulmányozta a múlt század végétől. A tudomány az; éta se hozott pontos meghatározást e kérdésben, mivel több betegség együttes hatásáról lehet sző. A valóságos kajszigutaütést — más elszáradásoktól megkülönböztetve — „X- gutaütésnek“ célszerű nevezni. Az el* száradás oka kettős lehet: vízhiány, vagy hervadási toxinok következménye. A gombafonalak vagy az ellenük kiválasztott anyagok eltömhetik a vízszállító edényeket, és ez a hervadás oka. A moníliagomba a közismert csúcsszáradást váltja ki, de nincs köze a tulajdonképpeni gutaütéshez. A gomba a virágokon keresztül hatol be, a vízvezetőképességet gátolja a mézgaképződés és ez okozza a csúcsszáradást. Hervadási mérget termel a szelídgesztenyén élősködő Endothla gomba, mivel gazdanövényének elszáradésót idézi elő. A hervasztó anyag előállítható, de más fajokra kevésbé hat. A szilvavész, a Cratocystis ulmi is mérgező anyagokat termel, d9 nem ez váltja ki a fonnyadást. A varticillium termelte toxin hervadást okoz, de ez a méreg 25 C fok felett elveszti hatását. A kajszigutaütést sokan ver* ticillózisnak tekintették, de ez semmiképpen sem helytálló. Az X-gutaütés első tanulmányozója Aderhold német botanikus volt, aki az 1880 utáni tömeges gyümölcsfapusztulást tanulmányozta. Megállapítása szerint a gutaütést a Valsa gombafajok okozzák. E gombák alakja a Cystogpéra-fázis. Mivel az utóbbi gyakoribb a gutaütött növényrészekben, a gutaütés cytosporözisként tekinthető. Sokan azonban a gombafer*. tőzést másodlagosnak tekintik az élettani pusztulás után. Az X-gutaütés jellemző tünete a hirtelen hervadés. A hervadó ágak vizvezetőképessége vagy megszűnt, vagy még ép. Utóbbi esetben a fertőzés a tőrzsben található. A szftbogarak kártétele elősegíti a gutaütés létrejöttét. Az X-gutaütés „kombinált okok“ kövekezménye. Végső fokon a valóságos gutaütés a Cytospora kártételére vezethető vissza.. A gomba elpusztítja a kambiumot, támadására a fa rákszerű képződményekkel reagál. A kambium pusztulásával megszűnik a vizvezető sejtek képzése, új évgyűrűk képződnek és az elöregedő edények elégtelensége következtében bekövetkezik a hervadás. Az Egyesült Államokban és Svájcban foglalkoznak olyan vegyi anyagok előállításával, amelyekkel ez a gomba elpusztítható. A legbiztosabb út azonban ellenálló fajták előállítása volna. PACLT J. A tápanyag-utánpótlás abból az alapkövetelményből indul ki, hogy a burgundi borvidéken főleg jő minőségre törekszenek, és a francia szakemberek véleménye alapján a 30 hl/ha bortermés a felső határ, amely esetében még minőségi vörösbort nyerhetnek. Ahol 30 hl-en felüli mennyiség terem, a borok minősítését végző szakemberekből állő bizottság alacsonyabb árat állapít meg, esetleg nem engedélyezik a burgundi borvidéken termelt bor márkájával forgalomba hozni a gyengébb minőségű bort. Szervestrágyát csak a telepítéskor adnak. Műtrágyát évenként N : 40 kg, P : 50 kg, K : 100 kg arányban adnak, tiszta hatóanyagban számolva. (A champagne-1 borvidéken ennek kétháromszorosát adják, és ha-onként 80—90 q szőlőt termelnek.) A művelés gépesítése a hidastraktorok használatára korlátozódik. A repülőgépes és helikopteres növényvédelem háttérbe szorult, mert a hidastraktorokkal több munkaművelet végezhető. A repülőgép és helikopter által finoman porlasztón perm^tlé — véleményünk szerint — az erős légörvény hatására nagy cseppekké alakul, és Így Igen kedvezőtlen permetléelosztást eredményez. A permetezési forgó a jó gépellátottság következtében 1—2 napra korlátozódik. Kajtár József 1969. október 11.
