Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-12 / 28. szám
.KISÁLLATTENYÉSZTÉS és egy új-zélandi fehér anya ivadéka: Jó eredménnyel hizlalhatók. Altaláüar nem veszik figyelembe a tenyésztele pen és a nagyszülőtelepen folytatotl előzetes munkát. A tenyészüzem ugyanis általában egyirányú szelekciós munkát folytat Az anyai partnereknek kiszemelt állományokban — amelyeket minden esetben több száz anyával tartanak fenn — elhanyagolják a súlygyarapodást és a húsformákat, ezzel szem ben mindén erejüket a szaporaságra és a nevelőképességre összpontosítják. Az apai partnereknek kiszemelt állományokban viszont a szaporaság tulajdonsága elhanyagolt szelekciós szempont; minden eszközzel a súlygyarapodás és a húsformák javítására törekszenek. A két eltérő irányban szelektált állomány keresztezése teszi lehetővé a kedvező gazdasági eredményeket: a sok felnevelt ivadékot, ezek gyors növekedését, kiváló húsformákkal. Az ilyen módszerekkel kitenyésztett, egyébként esetleg fajtatiszta állatok kellemetlen meglepetést okozhatnak a kistenyésztőknek. Ha ugyanis korábban anyai célokra tenyésztették, akkor az ivadékok súlygyarapodása marad el a kívánalomtól, ha viszont ellenkezőleg, apai partner céljaira folyt a tenyésztés, akkor a szaporaság körül támad baj. A másik félreértés: a kistenyésztők és sajnos jó néhány leendő nagyüzem vezetői is, csak a fajtát „látják“ és úgy vélik, hogy ennek a fajtának a keresztezése ugyanolyan eredményeket ad, mint a hibridek, hiszen ezek létrehozásában is a szóban forgó fajták vettek részt. Nyilvánvaló az elmondottakból, hogy az előzetes tenyésztési munka hiánya következtében az eredmények elmaradnak. Mik akkor a kistenyésztők lehetőségei, akik árutermeléssel kívánnak foglalkozni, természetesen egyre jövedelmezőbben? Alapelv, hogy először a lehető legjobb anyai partner megválasztása szükséges. Ez pedig csak kevés esetben lesz ugyanaz a fajta, mint amellyel a nagyüzemek dolgoznak. A legjobb anyai partner kisüzemi keresztezések számára mindenképpen az lesz, amely az illető kistenyésztő tartási, takarmányozási, gondozási vi-A FAO mezőgazdasági és élelmezési bizottsága és a Kirgiz juhtenyésztést Kísérleti Intézet nemzetközi juhtenyésztési szemináriumot szervezett Frunzéhan, amelyen 18 ország szakemberei vettek részt. Képen: Két kiváló minősítésű anyajuh a résztvevők figyelmének középpontjában. Foto: A. Klejtenova HALVÁNY A TOJÁS SARG AJ A Shaverék kísérletei fehér héjú tojást tojó tyúkok tojásainak sárgája akkor is halványabb színű marad, ha ugyanolyan festéktartalmú takarmányt fogyasztanak, mint a krém, vagy barnahéjú tojást tojók. Fajtakérdés is tehát mennyire halvány, vagy sötét színű a tojás sárgája. Elsősorban azonban a takarmány hat rá. A tojótápot fogyasztó tyúkok tojásainak sárgája éppen azért halványabb a gazdasági takarmányt fogyasztókénál, mert füves helyen tartózkodnak, s a tojótápnak csak a fele kukorica, a többi összetevője korpa, árpa és egyéb, nem eléggé „színes“ takarmány. Az étkezésre nem alkalmas paprikahulladék is kitűnő tojássárga színező. Külföldön is használják a paprikahulladékot, az olajos paprika kivonatokat takarmányozásra. Ezekből az anyagokból csak nagyon kevés szükséges, erős színező hatásuk miatt. A tojássárgájának színe nem okoz gondot a tanyasi baromfitartónak és az olyannak, akinek állatai legelhetnek, sok kukoricát fogyaszthatnak. A szűk udvarral rendelkező, vagy tyúkjait zárt ólban tartó baromfitartónak azonban érdemes arra gondolnia, hogy zölddel, sárgaszínű kukoricával, esetleg paprikaőrleménnyel egészítse ki tyúkjai takarmányát, legyen ami fesse a tojássárgáját. —G— A modern nagy tenyésztőnek a piaci követelményeket állandóan szem előtt kell tartania. Bizonyos „tenyészmodellek“ segítségével próbálja ezt elérni, például fehér vagy barnahéjú tojást adó fajtákat állít elő. A sokféle orientálódásnak azonban gátat vet,' hogy a kutatás és a fejlesztés sokba kerül, ezért csak jó piacra számító termékek előállítására gondolhat a mai tenyésztő. A Shaver cég központja a kanadai Galtban van, minden terméke ebből a kutatási centrumból kerül ki. A tenyészkombinációkat két szempontból vizsgálják: a) új, az eddigieket felülmúló vonalkereszteződéseket keresnek, b) az eddigi eredményeket tovább fejlesztik, hogy a piaci versenyben megállják a helyüket. 1956-ban a Shaver Starcross 288. keresztezett tojófajta kitenyésztése egy sikerült tenyész-kombináció eredménye, ezzel kapcsolatosan ma a fő kutatási feladat a fajta fenntartása és javítása. Főleg két eljárási technikára épül fel a mai kutatás. Az első különböző mérési módszereket használ a gazdaságilag fontos öröklési tulajdonságok megállapítására, mérheti például csak a testsúly, vagy bonyolultabb laboratóriumi technikákkal a tojáshéj szilárdságát. Időnkénti csapófészkes ellenőrzéssel vizsgálhatja a tojó-teljesítményeket és a tojás belső minőségét, szemügyre veheti a kelés! képességet, a vérmérsékletet és sok más tulajdonságot, köztük a betegségmentességet és az ellenállóképességet. Minden eljárási technika a tenyészegyedekről vagy csoportokról szerezhető információ megszerzésére és feltárására irányul. Az elektronikus adatfeldolgozás hozzájárul az információs anyag hasznossá tételéhez. Ugyanakkor a kézi számológép sem megy ki a divatból ott, ahol rutinszerű feladat elvégzésére még alkalmas. Akár egyes állatokat, akár egész csoportokat vizsgálnak, elsősorban gazdasági értékmérők megállapítására törekszenek. Mind a csapófészkes ellenőrzésnek, mind a teljesítményi feljegyzéseknek fontos szerepe van ezért egy család megítélésében. Kapcsolatba hozzák a tojás nagyságát s a tojó korát, és vizsgálják mikor ad a tojó jól eladható tojást. Mind a genetikai, mind a környezeti tényezők tekintetében összefüggés van a tojás nagysága, a takarmányfogyasztás, másrészt a testsúly között. Kis tojó is adhat nagy tojást. A testsúly bizonyos takarmánymennyiséget igényel, akár tojik az állat, akár nem. Ebből a szempontból érdekes az ún. „mini-tyúk“, amely az átlagos tojósúlynak csak körülbelül 70 °/o-át nyomja. Ez a kategória még kísérleti állapotban van, de gazdasági szempontból jelentőssé válhat. Bizonyos adottságok is foglalkoztatják a tenyésztőt, amelyek a gazdasági értéket befolyásolják. Ha ezek nem lépnek át megadott, ún. küszöb-értékeket, megtarthatók. Az 1 mm-nél kisebb átmérőjű vérfolt például a tojásban lámpázáskor nem látszik, de ha ennél nagyobb, az értékesítéskor gazdasági hátrányt okoz. A fehérje minősége a feltört tojásban szintén oka lehet a rosszabb átvételi árnak, vagy teljes visszautasításnak, tehát a tenyésztőnek erre is figyelemmel kell lennie. Ha gyenge a tojáshéj és sok a törött tojás, a termelő számára a fajta gazdasági értéke jelentősen csökkenhet. A héj minőségének mérése nehéz, mert a szilárdság és a vastagság nincs egymással mindig arányos összefüggésben. Shaverék egy különleges műszert használnak, amely béta-sugarakkal bombázza a tojáshéjat, és a viszszaverődő részecskék mérésével rögzíti a héjminőséget. Annak ellenére, hogy ez a módszer eléggé meghatározó, végleges és egzakt következtetések levonására még nem alkalmas. Két kutatási téma az utóbbi években igen fontossá vált: küzdelem a Marek-féle betegség ellen, továbbá a PPLO-mentes állatok tenyésztése. A Marek-féle bénulással három különleges, ún. karantén farmon kísérleteznek, ebből kettő Kanadában, egy Angliában van. Mindegyiken 4000 tojót tartanak. A kísérletekben az utődvizsgálat fontos szerepet játszik. A legszigorúbb egészségügyi és elkülönítési rendszabályokkal védekeznek a PPLO ellen. Egyfelől igyekeznek a kórokozót megsemmisíteni, másrészt az új fertőzéseket megakadályozni. Azokra a helyekre, ahol az említett kísérleteket folytatják, csak külön ruházatban, fürdés után lehet belépni. A kísérletek biztonságához szükséges intézkedések megszervezéséhez és végrehajtásához csak a Shaver céghez hasonló nagyüzemek képesek. (Dt. Gefl. Wirtsch.) A keresztezések néhány elvi kérdése a kisienyésztöknél szonyai között a leginkább kiegyenlítetten, legbiztonságosabban szaporít és nevel. A szelekció során kevésbé értékesek a testformák és a súlygyarapodás: legfontosabb a biztonságos szaporítás. Ez a fajta lehet csincsilla, bécsi kék, ezüst, vagy akár magyar vadas, ha tenyészetünkben bevált, és szaporaságára nagyfokú biztonsággal számíthatunk. A kistenyésztő legfontosabb szempontja tehát a helyi adottságokhoz való alkalmazkodás legyen. Milyen eredményeket várhatunk ilyen keresztezések után? Elsősorban is biztonsággal számíthatunk a kielégítő szaporulatra, hiszen anyaállományunk környezetéhez alkalmazkodott, a helyi viszonyokat megszokta, a lehetőségeinkhez mért takarmányozás igényeit kielégíti. Az ivadékok pedig az anyai fajtánál jobb súlygyarapodásúak lesznek, takarmányértékesítésük és hüsformáik javulnak. A rendelkezésünkre álló sok nyűlfajta nagyon sok keresztezési lehetőséget kínál. A kistenyésztő számtalan tartási, takarmányozási változatai folytán mindenütt érvényes keresztezési sémát javasolni nem könnyű. Ajánlatos viszont a következő alapelvek ismételt leszögezése: 1. Anyai partnerként olyan fajtát válasszunk, amely az adott tartási, takarmányozási viszonyok között biztonságosan, jól szaporít és nevel. 2. Intenzív fajtát (új-zélandi fehéret, vagy kaliforniait) anyai partnernek csak akkor válasszunk ki, ha igényeiket maradéktalanul kielégíthetjük. 3. Apai partnerként viszont olyan bakokat vásároljunk, amelyek a súlygyarapodás és a húsformák tekintetében elsőrendűek. Erre a célra leginkább új-zélandi fehér vagy kaliforniai bakok vehetők számításba. Dr. Holdas Sándor Tanácsadó Nyári forróságban az állatok szomjaznak, főleg azokon az udvarokon, ahol nincs árnyék. Ezért gazdasszonyáink megkülönböztetett gonddal ügyeljenek, hogy a baromfinak mindig legyen friss ivóvize. Ugyanis az állatok termelését nagyon befolyásolja a víz. A csibenevelésben, tyúktartásban is nagy szerepe van a tiszta, friss, egészséges ivóvíznek. A táplálékkal együtt felvett víz elősegíti a kemény gabonamagvak megpuhulását, könnyebb emésztését. Növendékállataink jobb fejlődését, tyúkjaink több tojástermelését biztosítja. A tyúkok ivóvíz-szükséglete elég nagy. A kísérletek kimutatták, hogy bár hűvösebb időben valamivel csökken a tyúkok vízfogyasztása, de ebben az arányban nem emelkedik a meleg, magas hőmérsékletű napokon. Viszont minden kísérletnél kitűnt, hogy a baromfiak sokkal szívesebben itták a friss, tiszta vizet, mint a meleg, állottat. Nagyobb baromfitelepeken a sokezres tojóházakban már mindenhol megtalálható a csöpögő vag^ állandóan automatikusan utántöltő itató vályúk. Itt nem okoz problémát az állatok állandó friss ivóvízzel történő ellátása. Sokkal több gondot és munkát jelent a régi típusú baromfitelepeken vagy a vándorólazásnál a növendékállatok tartásában. A hagyományos vödör-itatókban vagy más típusú itatóedényekben a melegebb na pókban hamar megmelegszik az ivóvíz. Nem is szólva arról, ha ezek az itatok huzamosabb ideig a tűző napon vannak. Sajnos, ma is akadnak gondozók, akik kellő ellenőrzés biá nyáhan a tűző napra kitett itatókban az ivóvizet naponta csak egyszerkétszer cserélik. Sokszor a legjobb szándék mellett sem lehet az itató edényeket árnyékos helyre helyezni Itt pár hulladékdeszkából egy kis jó akarattal, kis munkatöbblettel az itatok fölé sátort készíthetnénk, hogy azokat ne érjék a nap sugarai. A háztáji haromfitartásnál is több tiZAdAU FÖLDMŰVES 1969. július 12. helyen láthatunk az udvar valamelyik zugában régi lábast, „piszkos lével“ a napon. Ilyen helyen szeretném megkérdezni a gazdasszonytól, ő milyen vizet iszik szívesebben; a friss, tiszta vizet, avagy az állott, zavarosat? Természetes, hogy a baromfi is sokkal szívesebben fogyasztja az előbbit. Tudnunk kell, hogy az állandó triss ivóvíz elősegíti az állatok jobb fejlődését és növeli a tojástermelést. Végezetül leszögezhetjük, a nyári hónapokban úgy szervezzük a baromfiak itatását, hogy minél gyakrabban, de legalább 3—4 óránként kapjanak firss ivóvizet. (—) Nem minden országban kedvelik a tojássárga sötét színét. Amerikában, Anglia egyes vidékem s az arab országokban az egészen halvány színű tojást kedvelik. Nálunk a háziasszony inkább a narancsszínű, mint a fakó tojássárgáját kedveli. Az ilyen tojás festi sárgára a tésztát, az ilyet tartjuk értékes, jó tojásnak. Sokan azt gondolják, a sötétszínű tojássárgája egyúttal több vitamint, a táplálkozás szempontjából értékes anyagot tartalmaz. Ez tévedés. A tojássárga színe a takarmányban levő festékanyagoktól halványabb vagy sötétebb. Mivel nálunk a sötétebb színű tojássárgája a kedveltebb — függetlenül attól, hogy táplálkozás szempontjából azonos értékű a halványabb sárgájúval — érdemes arról szólni, hogyan lehet sötétebbé tenni a tojássárga színét. Gyakori kérdés ez különösen olyan tyúktartók körében, akik szűk, kopár udvarban, vagy éppenséggel zárt ólban tartják állataikat, s keveréktakarmányt, tojótápot etetnek. A tojássárga színének sötétedését festékanyagokban gazdag takarmányok etetésével érhetjük el. Az erősen sárgaszínű kukorica, a sárgarépa, a zöld lucerna, vagy lucerna, vagy lucernaliszt és mindenféle zöld fű, amit a tyúkok szívesen fogyasztanak, sárgítja a tojást. Kisebb-nagyobb mértékben természetesen, hiszen a mész-A vágőnyulak Iránt fokozott kereslet kistenyésztőlnk körében is felveti annak szükségességét, hogy termelésük fokozására a hagyományos fajtiszta tenyésztéstől eltérő módszerekhez, keresztezésekhez nyúljanak. Ezt elősegítik azok a hírek, cikkek, tanulmányok, amelyek a hibridtenyésztést népszerűsítik, és határozott előnyeit mutatják ki. ' ‘ Számos félreértés és a nem eléggé alapos szakmai felkészültség azonban jó néhány kistenyésztő munkájában zavarokat okoz és tervszerűtlen, megalapozatlan keresztezésekhez vezet. Ezek végső „eredménye“ a feldolgozó üzemekben megjelenő sok heterogén, nagycsontú, nagyfejű, rosszul izmolt, úgynevezett „fajtátlan“ nyúl. A szakemberek nagyüzemek részére ténylegesen a hibridekkel való árutermelést javasolják. Ez az üzemek között határozott specializálódást eredményez. A termelés első láncszeme a tenyésztőüzem, ahol korszerű szelekciós módszerekkel és viszonylag nagy állatlétszámmal fajtatiszta, illetve vonaltiszta tenyésztést folytatnak. A fajták, illetve vonalak fenntartása és állandó, tervszerű javítása általában erős szelekciós nyomással történik. Ez azt jelenti, hogy az ivadék közül aránylag kevés, esetenkint mindössze néhány százalék marad meg továbbtenyésztésre. Egyidejűleg a fenntartott és nemesített állományokat állandóan, rendszeresen tesztelik, keresztezésekkel, „hozzápróbálják“ a számításba vehető partner állományokhoz. A megfelelő ivadékok ezután nagyszülőállományt alkotnak. A nagyszülőállományok két évig állnak tenyésztésben, és ezalatt ivadékaik egy része szülőpáronként kerül kiadásra a termelő üzemekben. A szelekció a nagyszülőtelepen is folytatódik. A nagyszülők ivadékai közül szülőpárként általában 50—60 nőivarú és 10 % hímivarú szülőt adnak ki. A végső keresztezést végző termelőüzem ezeket párosítja, és a kapott „végtermékeket“ kivétel nélkül húsra értékesíti. A szülőpárok ugyancsak két évig vannak tenyésztésben, ezután cserére kerülnek. A kistenyésztők általában csak ezt a lépcsőt látják, és azt érzékelik, hogy például egy fehér kosorrú bak
